A Régi Győr Facebook-közösség a győri lokálpatrióták legnépszerűbb és legérdekesebb fóruma, ahol
városunk múltjának kedvelői rendszeresen találkoznak, hogy régi képeket
nézegessenek, nosztalgiázzanak, beszélgessenek. Az oldal üzemeltetői valamit
nagyon jól csinálnak, mert a közösség létszáma egyre nő, és nemcsak a
helytörténet szerelmesei látogatják. Mi a siker titka? Többek között erről
kérdeztük Kozma Endrét, az egyik
admint, aki a csoport szíve-lelke-hajtómotorja.
2010 őszén jött létre a Facebookon a Régi Győr közösség, s azóta már
csaknem húszezer tagja van. Ki vagy kik találták ki, milyen céllal, és
beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket?
2010-ben egy ismerősöm, Balázs hozta létre az oldalt, s
mivel engem is érdekel a téma, csatlakoztam. Először csak nézegettem a fotókat,
aztán elkezdtem küldözgetni neki képeket a saját gyűjteményemből, s ezeket ő
mindig kirakta. Láttam, hogy érdekli az embereket, ezért egyre több fotót
szkenneltem be, és küldtem el az oldalnak. Balázs létrehozott nekem egy külön
albumot, és oda kerültek az anyagaim. Én meg továbbra is küldtem a fényképeket,
s ez végül olyan mennyiségű lett, hogy Balázs felajánlotta, felvesz adminnak:
csináljuk ketten az oldalt. Így is lett. Aztán 2012-ben kezdett átcsúszni a
dolog az én kezembe, mert neki egyre kevesebb ideje jutott az egyre nagyobbra
nőtt közösségre, én meg jobban ráértem.
Azt tudtuk, hogy elég sok embert érdekel a régi Győr – ezért
is jött létre ez a Facebook-profil, hogy legyen egy fórumuk –, de azért ekkora
sikerre nem számítottunk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy
eredetileg „ember” formában léteztünk, és ismerősöket vettünk fel, de már
2011-re elértük az 5000 tagot, és nem tudtunk tovább bővülni. Ezért alakítottuk
át a profilt közösséggé.
Honnan voltak az első, induló fényképek? Hogyan és milyen ütemben
gyarapodik a gyűjtemény? Fotókon kívül még milyen kordokumentumokkal
foglalkoztok? Kb. mennyi képpel rendelkeztek?
Képeslapokkal indult a projekt, illetve Internetről összevadászott
képekkel, de aztán nagyon hamar elkezdtek jönni a fotók a tagoktól. Ez persze
nem jelenti azt, hogy attól kezdve nem folytatunk kutatómunkát. Pillanatnyilag
több, mint 12000 fénykép és 34 videó található az oldalon (és ez napról napra
egyre több lesz), valamint minimális mennyiségű szöveges dokumentum, ez utóbbi
ugyanis – sajnálatos módon – nem érdekli az embereket. Ezt a problémát úgy
próbálom meg áthidalni, hogy a szöveget nem egyben teszem ki pdf vagy kép
formátumban, hanem a képekhez bemásolom a hozzátartozó információkat. Így
egyszerre kevés a szöveg, ezt elolvassák, sőt meg is vitatják egymással – és ez
a közösség lényege.
Kapok sok-sok digitális képet, de régi papíralapú fotókat
is, sőt újabban negatívokat. Ezeket persze csak kölcsönbe. A papírképeket
beszkennelem, a negatívokat, diákat pedig egy ismerősöm digitalizálja, mert
ezekhez speciális eszköz kell, aztán – természetesen – visszajuttatom az
eredetit a tulajdonosnak. Mindig visszakerül a megbeszélt határidőre, mert
tudom, hogy egy ilyen fokú bizalmat, amikor egy ember rám bízza az emlékeit,
meg kell becsülni. Meg is van az eredménye, ma már az egész közösség tudja,
hogy megbízható vagyok J.
Szépen albumokba rendezve tároljátok az anyagotokat. Van valami koncepció,
rendszer abban, hogy melyik anyagot milyen szempontok szerint „raktározzátok”?
Mennyire könnyű keresni ebben az egyedülálló képgyűjteményben?
A rendezési elv fokozatosan alakult ki. Amíg kevés kép volt,
addig csak az 1945 előttieket és az 1945 utániakat szedtük szét. Most az idővel
jelölt albumok mind a belvárosra vonatkoznak. Aztán, ahogy jöttek a fotók,
megszülettek a városrészek albumai – természetesen a kronologikus mappákból át kellett
rakni a megfelelőket –, majd a tematikus mappák. Ha egy magánszemély vagy egy
intézmény ad jelentős mennyiségű képet – vagy ha a tulajdonos ezt kéri –, akkor
ők is külön albumot kapnak. Ha valaki csak egy-egy fényképet küld, az a Ti küldtétek mappába kerül, a sehova be
nem sorolhatók pedig a Vegyes
képekbe. Aztán ha itt egy idő után túlteng valamilyen téma, kiemelem egy külön
albumba. Ez persze azzal jár, hogy a fotókat állandóan rendezni kell, arról nem
is beszélve, hogy albumon belül is rendszerezek, hogy a hasonlók lehetőleg
egymás mellé kerüljenek.
Ennek ellenére nem könnyű keresni a rengeteg kép között,
hiszen a Facebooknak nincs keresője. Ha az ember tudja vagy a városrészt vagy a
körülbelüli időt, akkor van esély rá, hogy megtalálja, amit akar, de ha nem
rendelkezik semmilyen információval, akkor vagy átnézi az összes albumot (ami
nem kevés időt vesz igénybe), vagy ír nekem, hogy segítsek. Eddig még mindenki
megtalálta, amit akart.
Hogyan posztoltok? Milyen gyakorisággal és – főleg – mit? Van erre
valami szempontrendszer, terv vagy mindig a posztoló pillanatnyi lelkiállapota,
hangulata, ráérő ideje határozza meg?
Most már én posztolok egyedül: napi 3-4 kép kerül ki egy kis
magyarázó szöveggel, ami beindíthatja a társalgást. Ha valami évforduló van
(pl. nemrég volt a győri bombázás jubileuma), akkor igyekszem ahhoz kapcsolódó
képeket kitenni. Ha kapok új fotókat, akkor abból válogatok. Ha nincs semmi
érdekes, akkor előveszem a feldolgozásra váró anyagot (ez kb. 3000 kép). Ezek
olyan fényképek, amelyekről még nem döntöttem el, hogy feltöltsem-e őket (vagy
olyan a téma, hogy már sok van belőle, vagy nem elég régi, vagy még nem tudom,
hogy melyik albumba kerüljön, esetleg némi kutatást igényel), és ilyenkor ezek
átválogatásával is haladok valamennyit, és mindig találok olyat, ami
újdonságként hat: ezek kerülnek ki.
Jól működő közösség a Régi Győr, hiszen tagjai nemcsak lájkolnak és
nézegetnek, hanem valódi kommunikációt folytatnak egymással: kérdeznek,
válaszolnak, emlékeznek, nosztalgiáznak, vitatkoznak, de legfőképp örülnek… S
mivel ilyen aktív élet zajlik nálatok, nem lehet túl könnyű az admin dolga.
Hogyan moderáltok, azaz hogyan szűritek ki a nemkívánatos tartalmakat? Mit
kezdtek azokkal – már ha vannak ilyenek –, akik a kommentekben viselkednek
elfogadhatatlanul? Van állandó felügyelet? Ha nincs, hogyan kezelitek az ilyen jellegű
problémákat?
Én vagyok az állandó felügyelet J. Igyekszem minden
hozzászólást észrevenni, és már ez sem egyszerű, ugyanis hiába kapok értesítést
mindenről, a Facebook egyszerre csak 99-et tud megjeleníteni…
Szerencsére fegyelmezési probléma nincs. Még soha nem
kellett senkit kizárni azért, mert nem megfelelő tartalmat töltött fel, vagy
elfogadhatatlanul viselkedett. Összesen négy alkalommal zártunk ki egy-egy tagot
(ezek nem emberek, hanem cégek voltak), de őket is csak azért, mert marketing
felületnek használták az oldalt, és többszöri felszólításra sem hagyták abba
(oldalleírásunkban szerepel, hogy ez tilos). A követők egymással és velem való
kommunikációja nem okoz gondot, szinte soha nem kell közbeavatkoznom, mert
megteszik helyettem a többiek; ha mégis, az a politika miatt van. Teljes
egészében nem lehet kitiltani a politikát, mert az mindent áthat (a múltat meg
aztán főleg), de egyszer-egyszer előfordul, hogy vissza kell terelnem a
beszélgetést az eredeti témához. Arra pedig egyetlen egyszer sem volt alkalom,
hogy törölni kellett volna a hozzászólást durvaság, sértés vagy trágárság
miatt.
A közösség nagy létszáma azt mutatja, hogy városunkban sok a
lokálpatrióta. Tapasztalatod szerint mennyire vegyes a társaság? Minden
korosztály, társadalmi réteg és mindkét nem egyaránt képviselteti magát, vagy
egy homogénebb csoportról van szó, ahol hasonló korú, érdeklődésű, gondolkodású
emberek találkozhatnak egymással a virtuális térben?
Teljesen vegyes a társaság, minden korosztály jelen van, de
persze a létszámban vannak különbségek. A legkevesebben a 17 év alattiak vannak
(2%), valamint a 65 év felettiek (5%). 9% az 55 és 64 év közötti korosztály, 12%-ot
tesznek ki a 45 és 54 közöttiek, 18%-ot a fiatalok (18-24 év), és több, mint a
felét a fiatal felnőttek (25-34 év) a kora középkorúakkal (35-44 év). A nők és
a férfiak aránya nagyjából fele-fele (54% nő, 46% férfi). Számomra az a
legmeglepőbb, hogy a világ minden részéről vannak tagok, és nemcsak a
szomszédos országokból (pl. Ausztria, Szlovákia, Szlovénia, Csehország,
Ukrajna, Horvátország, Szerbia, Románia), illetve a kivándorlók által úti célul
legszívesebben választott államokból (Egyesült Királyság, Németország, USA, Svájc,
Svédország, Írország, stb.), hanem egészen elképesztő helyekről is: Venezuela,
Algéria, Új-Zéland, Peru, Thaiföld, Mexikó, Kongó, Egyesült Arab Emírségek,
Indonézia, India vagy Izrael.
Te magad is lokálpatrióta vagy, különben nem dolgoznál ezen a
projekten. Honnan jött az érdeklődés lakóhelyünk múltja iránt? Mióta próbálsz
egyre többet és többet megtudni a régi Győrről? Hogyan gyarapítod ismereteidet?
Nálam nagyon korán jelentkezett a
régiségek iránti vonzalom, már gyerekkoromban gyűjtöttem mindent, ami régi… Tinédzserkoromban
a szobám falán az együttes-plakátok között ott voltak a régi Győrről készült
metszetek… A középiskolában honismereti táborba mentem, ahol a kapuvári
múzeumnak gyűjtöttünk tárgyakat a falvak padlásain… És megmaradt a régmúlt iránti
érdeklődésem, különös tekintettel Győrre…
Interneten böngészek, könyvtárba és
levéltárba járok, régi könyveket, újságokat gyűjtök (s azokat előbb-utóbb el is
olvasom), így bővülnek az ismereteim napról napra. Saját helyismereti
gyűjteményem van J
Milyen a kapcsolatod a tagokkal? Ismernek téged a közös érdeklődési
körön kívül is? Tudják, hogy ki vagy, mivel foglalkozol, van-e családod, milyen
ember vagy? Szereztél ebben a közösségben új barátokat?
Jó a kapcsolatom a tagokkal. Ismernek, mert a kezdetektől
fogva a saját nevem alatt szólok hozzá a dolgokhoz, nem a Régi Győr név alatt.
Sok ismerőst szereztem az oldalon keresztül, hiszen a közös érdeklődés adott.
Végezetül álljon itt Endre ars poeticája: „A város szeretete, múltjának ősi történelmi
hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi
győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban,
naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk
előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a
képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az
emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”
tmoni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése