könyv, film, zene, rendezvény egy helyen

2015. június 30., kedd

Nyári nyitva tartás

Kedves Látogatóink! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy július elsején érvénybe lép nyári nyitva tartási rendünk! Ez azt jelenti, hogy a Központi Könyvtár, a Kisfaludy Károly Könyvtár és a gyermekkönyvtár augusztus 31-ig szombatonként nem lesz nyitva. Kérjük, hogy látogatásaikat ennek ismeretében ütemezzék. Ne feledjék, hogy könyvtárunk online szolgáltatásait és digitális könyvtárunkat ez idő alatt is igénybe vehetik!


Nyári nyitva tartási rend a Gyermekkönyvtárban:
Hétfőn, szerdán, csütörtökön és pénteken 9-17 óráig tart nyitva a kölcsönző tér,  az Internet-kuckó pedig 10-16 óráig látogatható. Kedd továbbra is szünnap, július 1-jétől augusztus 31-ig a szombati nyitva tartás szünetel. Kérjük, hogy kölcsönzéseiket ennek ismeretében tervezzék! 


2015. június 29., hétfő

A Gyárvárosi és Szabadhegyi Fiókkönyvtárak zárvatartása


Gyárvárosi Fiókkönyvtár június 29-én (hétfőn) ZÁRVA tart! Július 1-jén szerdán, reggel 8 órától a szokásos nyitva tartási rend szerint várjuk önöket!



Szabadhegyi Fiókkönyvtár július 2-án (csütörtök) ZÁRVA tart! A következő hét hétfőjétől, július 6. délelőtt 10 órától a szokásos nyitva tartási rend szerint várjuk olvasóinkat!
Felhívjuk szíves figyelmüket arra, hogy érvényes olvasójegyükkel a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér bármely részegységének szolgáltatásait igénybe vehetik újabb díj megfizetése nélkül! Megértésüket köszönjük!

2015. június 26., péntek

Babits Mihály: Ritmus a könyvről


Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember -
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.

Tudom én, hogy ülj bár autód volánja
mögött, vagy a gyár köt, rabként, vagy a bánya -
mostoha vagy édes: az Élet leánya
lelked, s csak a forró Cselekvést kívánja.

De jaj, a Cselekvés! jaj, a híres Élet!
Próbáltuk eléggé, láthattuk, mivé lett?
Csatatér a világ, s minden csuromvér lett,
mióta az Írást legyőzte az Élet.

És azt se mondjátok, hogy elég a könyv már,
hogy sok is az írás, s elborít e könyv-ár,
s alacsony lármával tellik ma a könyvtár,
ami volt szent kincsek csarnoka, és mentsvár!

Mert a Könyv is élet, nem hideg kincs az se;
s mint az emberkertben, nem hiányzik gaz se:
de a gaz is trágya, ne bánjátok azt se!
Csak a Holnap tudja, jó volt-e vagy rossz-e?

Óh öntözd lelkünket, termékeny áradás,
melytől szőlőnkben a bölcs részegség csodás
bora érik, s melynek sodrán a tanodás
fiú messze tenger öbléig csónakáz!

Óh elröpítő bor, gyors csónak, tárt ablak!
Jó oktató, aki virgács nélkül oktat!
Választott, hű barát, ki sohase zaklat,
de kész a hívásra, s mindig ad, ha adhat.

Öröklött, nagy Varázs, holtak idézője,
messze nemzedékek egymáshoz fűzője;
mert csak a Könyv kapcsol multat a jövőbe,
ivadék lelkeket egy nemzetté szőve.

Ki nélkül a nép csak feledkező falka,
emlékezet! áradj szerte a magyarba!
Jaj, nem elég minket kapcsolnod a Múltba:
jelent a jelenhez kell kötöznöd újra!

Jelent a jelennel, testvért a testvérrel
köss össze, Magyar Könyv, dús közös eszmékkel!
S elszorított, fájó tagokba is érj el:
ne engedd zsibbadni, fussad át friss vérrel!

Különös háló, mely országokat fog be!
Óh megmaradt fegyver: út messze szívekbe!
Ködön át, bús társak, törjétek küszködve:
s fonjuk majd kis hálónk a Nagyba, az Egybe,

az Emberszellem szent hálójába, amely
idegent is szelíd testvérségbe emel,
mint titkos felhő, mely e földi vesztőhely
szegény elítéltjét ég felé viszi fel.


1929. tavasz

2015. június 25., csütörtök

Helytörténeti kalandozások 40.

A győri Tungsram Gépgyár

Sorozatunk előző részeiben Győr legrégebbi gépgyárával, a Stádel-féle gyárral, majd a belőle kialakult Kisalföldi Gépgyárral foglalkoztunk. Ennek jogutódja lett az EIVRT Kisalföldi Gépgyára, majd a Tungsram győri gépgyára. Jelen írásunkban folytatjuk a történeti áttekintést.

Az 1973. június 27-i ülésen bejelentették, hogy a Kisalföldi Gépgyár az Egyesült Izzó keretén belül működik tovább. Ennek következtében megszűnt az EBGV (Élelmiszeripari Berendezés és Gépgyártó Vállalat). A bejelentés hatására a dolgozók megnyugodhattak, mivel a rémhírek ellenére nem zárták be a gyárat. Az új elnevezés Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (EIVRT) Kisalföldi Gépgyára lett.

A váltással részben megváltozott a gyár profilja is: az élelmiszeripari gépeket még gyártották ugyan, de már szükség volt vákuumtechnikai gépek és berendezések gyártására is.

Mosógép Győrből, a gyár termékkatalógusából (forrás DRKPMK helyismereti gyűjtemény):

Képcsőbúramosó-gép (forrás DRKPMK helyismereti gyűjtemény):

Fénycsőszállító (forrás DRKPMK helyismereti gyűjtemény):

Az átállás nem volt könnyű, az Egyesült Izzó ekkorra már nagyvállalatként 19 üzemmel rendelkezett. A kezdeti sikerek eredményeképp 1973 év végén elnyerte a gyár az „élüzem” címet, amit eddig még sosem sikerült elérnie. Ennek a címnek azonban később már nem tudott megfelelni, mivel társgyárából, a budapesti Vákuumtechnikai Gépgyárból nem érkeztek időben a tervdokumentációk, az anyagok és az öntvények, végül a gyárnak nagy veszteségeket kellett elkönyvelnie.

Emellett a húsipari gépekre továbbra is volt igény és kereslet, a Szegedi Szalámigyárat is sikerült felszerelni a megrendelt gépekkel. Hiába volt azonban az élelmiszeripari gépgyártás sikeres Győrben, a gyárvezetés a vákuumtechnikai gépeket erőltette, és megkövetelte az ezen gépekkel kapcsolatos tervek teljesítését. Egy ilyen kéréssel kapcsolatosan súlyos szabálytalanságokra derült fény, 1975. augusztus 31-ével felmentették Turnhauser Jenőt az igazgatói posztból, helyére Fogarasi Károly került. Ekkor 721 fő dolgozott a Kisalföldi Gépgyárban.

Nagyszerelde az 1980-as években egy orosz nyelvű termékkatalógusból (forrás DRKPMK helyismereti gyűjtemény):

Az 1980-as évek elején az Egyesült Izzó győri gyárának legfőbb feladataként a gépek és berendezések exportra való szállítását tűzték ki, de emellett belföldi rendeléseket is kielégített. Fontos szerepe volt még a magyarországi Izzós-gyárak gépparkjainak felújításában is. Exporttevékenységét a KGST piacokon kívül Nyugat-Európában és a Közel-Keleten, Irakban, Iránban is bővítette.

1982-ben bevezették az ötnapos munkahetet is, feltételül szabták, hogy tartják a termelési terveket. Az 1983-as év a Kisalföldi Gépgyár fennállásának 175. évi jubileumi ünnepségeivel telt el úgy, hogy közben gazdasági- és termelési problémák nehezítették a napi munkát. Az akkori nemzetközi pangó piacon nehezebb volt vevőt találni, mint gyártót. Az időközben beérkező két nagyobb rendelés (Irán, USA) azonban olyan exportnövekedést eredményezett, hogy az 1983-as évet sikerült nyereséggel zárniuk.

1984 januárjától a gyár ismét új elnevezést kapott: Tungsram Rt. Gépgyára Győr, mivel az Egyesült Izzó felvette az 1909-ben bejegyzett márkanevet.


A győri gépgyár bejárata 1985-ben (forrás Veszprémi György, Tungsram Rt. Gépgyára, Győr):

A gyár alaprajza (forrás Veszprémi György, Tungsram Rt. Gépgyára, Győr):

A gépgyár termékei ekkor már világszínvonalúnak számítottak. A kornak megfelelően számítógépet is használtak a gyárban, Commodore 64-et, amely a termelésirányítást segítette. Az év végén Fogarasi Károlyt Mennyei Sándor váltotta az igazgatói poszton, előbbi a budapesti Vákuumtechnikai Gépgyár (VTG) igazgatója lett.

1985-höz fűződik annak az RT-022 típusú tengelyesztergáló-gépsornak a megtervezése és elkészítése, amely a maga 22.5 méterével és többfunkciós működtetésével mint gyártmány, egyedülállónak számított Magyarországon. 1985-ben a gyár eredményes munkájáért elnyerte a „Kiváló zászlós gyár” címet és az aktív kulturális életnek köszönhetően a „Legjobb termelési-művelődési alkotó közösség” kitüntetést.

A „Kiváló zászlós gyár” zászlói egy gyártörténeti kiállításon 1985-ből (forrás Veszprémi György, Tungsram Rt. Gépgyára, Győr):

1987-ben egy számítógép által vezérelt beléptető rendszert szereltek fel a gyárban. Hogy haladjanak a korral, számítógépeket vásároltak, és a dolgozók tanfolyamokon sajátíthatták el az ehhez szükséges ismereteket.

A győri gépgyár terméke a BNV-n (forrás Veszprémi György, Tungsram Rt. Gépgyára, Győr):

Mivel az anyavállalat, a Tungsram Rt. 1989-ben áttért a kétdivíziós felállásra – a gép és elektronika-, illetve a fényforrás- és alkatrész ágazat különvált – ezt a gépgyárban működtetésében is követni kellett. Korszerűsítésre, összevonásokra volt szükség.

Részlet a szereldéből (forrás Veszprémi György, Tungsram Rt. Gépgyára, Győr):

1989-ben az amerikai General Electric hatásköre alá került a Tungsram Rt., ez a győri gyárban is változásokat hozott. Felmérték a gyár vagyoni, szerkezeti helyzetét, átfogó leltározást végeztek. Az eddigi orosz, német szaknyelvet felváltotta az angol, a GE irányultsága miatt a piacok is változtak. Ekkor a dolgozói létszám 512 fő volt.



A gyári lap fejléce 1993-ból (forrás DRKPMK helyismereti gyűjtemény):

A továbbiakban a fő hangsúly a modernizációra helyeződött, amihez gépesítésre is szükség volt. A dolgozók létszámcsökkentéstől tartottak, aggodalmat keltett ugyanis, hogy a GE a lámpagyártást és a lámpaértékesítést szorgalmazta, a vákuumtechnikai gépgyártás nem tartozott a profiljai közé.

Nagyszereldei életkép (forrás Veszprémi György, Tungsram Rt. Gépgyára, Győr):

1990-től a győri gyárnak is be kellett illeszkednie a GE által diktált piac- és profilirányú termelési rendbe. Az eddigi biztos kelet-európai, KGST-piac bizonytalanná vált. Mivel a győri gyár főleg szocialista táborba gyártott ezidáig, a keleti megrendelők elvesztése érzékenyen érintette a termelést. A normákat szükséges volt tartani, a dolgozói létszám egyre csökkent, emiatt bérmunkásokat is alkalmaztak.

Az 1990-es évben került sor az NC-csarnok megépítésére, ahol tizenegy, világviszonylatban is modern számítógép vezérlésű forgácsológép került beüzemelésre. Nemegyszer az itt tevékenykedő szakembereknek sikerült csak a bonyolult lámpagyártó gépek kiemelt fontosságú alkatrészeinek gyártását kikísérletezni.

A gépgyár által a világ minden részére gyártott modern lámpagyártó gépsorok hozzájárultak a konkurens cégek megerősödéséhez, ami nem volt népszerű a GE számára, de ez a probléma már a Tungsram Rt. idejében is felmerült. Mindez tovább erősítette a győriekben a félelmet, hogy gyárukra előbb-utóbb nem lesz szükség. A GE célja, hogy csak saját gyárai részére gyártsanak alkatrészeket. Ennek keretében készült el a nagykanizsai Fényforrásgyár számára a 2600 db/órás lámpagyártó gépsor.

A világban történt változások több eddigi exportőr ország kifizetési lehetőségeit is megváltoztatták, ezért történhetett az, hogy több megrendelt és legyártott nagy értékű gép állt becsomagolva a gyár udvarán szállításra készen, mindhiába.

A gyár kapuja a Tungsram és a GE logójával együtt:

Az 1990-es, és 2000-es évek eseményei dióhéjban:
- 1993-ban a gyár teljesen a GE tulajdonba került, a többi egykori Tungsramos gyárral együtt.
- 1998-ban egy sikeres évzáró alkalmával ünnepelték a győri gépgyár 25 éves tagságát a Tungsram családban.
- 2006-ban vízsugaras vágóüzemet alakítottak ki.
- 2007-ben nagy értékű beruházás történt, mellyel hatalmas forgácsoló kapacitást telepítettek új gépek vásárlásával, így a cél az lett, hogy a győri telephely az általános és bővebb értelemben vett gépgyártásról konkrétan a gépi forgácsolásra álljon át, kiszolgálva ezzel a budapesti és egyéb magyarországi telephelyeket, gyárakat, valamint külső bérmunkákat vállaljon.
- 2008 augusztusában ünnepelte a gyár a fennállásának 200 éves évfordulóját, a nagyvonalú családi napon azonban már sokan sejtették – ez a rendezvény a hattyúdal.
- 2008 őszén a GE ultimátuma szerint vagy minden gyárából több száz embert bocsátanak el, vagy egy gyárukat bezárják. Ez utóbbi mellett maradva a győri gépgyárra esett a választás, ami ellen 2008. november 22-én mintegy háromszáz ember tüntetett.
- A tiltakozások ellenére 2009 tavaszán leállt a termelés, bezárt Győr több, mint 200 éves, legnagyobb múltra visszatekintő gyára.




Lengyel Adrienn


Forrás:
Veszprémi György : EIVRT Kisalföldi Gépgyár története. 1808-1983. Győr, EIVRT Kisalföldi Gépgyár, 1983.
Veszprémi György: Tungsram Részvénytársaság Gépgyára - Győr, 1981-1985. Gépirat. Győr, 1986.
Veszprémi György: Tungsram Rt. Gépgyára . Győr: 1984. év,  Gépirat. Győr, 1985.
Veszprémi György: Tungsram Részvénytársaság Gépgyára. Győr, 1987. Év. Gépirat. Győr,1989.
Veszprémi György: Tungsram Részvénytársaság Gépgyára - Győr története, 1988. Év. Gépirat. Győr, 1990.
A nem jelölt képek forrása a cikk írója.

2015. június 24., szerda

Olvasni nyáron? Naná!


Tavalyi ajánlólistáink sikerén felbuzdulva idén ismét készítettünk olvasmányajánlókat a nyári szabadságolások idejére. Csupa-csupa népszerű kötetet gyűjtöttünk csokorba. A listákon javarészt kortárs szerzők szerepelnek, de becsempésztünk néhány klasszikust is, olyanokat, akiket nem csak illik, de jól is esik olvasni. A hölgyek és urak mellett idén is gondoltunk a tizenévesekre, külön listát állítottunk össze a tanév fáradalmait kipihenni vágyó csajoknak és srácoknak is. A felsorolt kötetek egytől egyik megtalálhatók gyűjteményünkben. Kellemes időtöltést, nagyszerű olvasmányélményeket kívánunk minden kedves olvasónknak! A négy ajánlólista innen érhető el, és tölthető is le egyben!

2015. június 23., kedd

Programok a hétre

A hátország élete Győr városában az első világháború alatt


Június 23-án (kedden) 17 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtárunk muzeális gyűjteményében (Győr, Baross u. 4.) Torma Attila nyugalmazott tanár tart előadást A hátország élete Győr városában az első világháború alatt címmel. Torma Attila neve a Győr története iránt érdeklődők között ismert, hiszen a közelmúltban jelent meg a második világháború helyi vonatkozásairól írott könyve. Az utóbbi időben a helyi sajtó és levéltári anyag átfésülésével az első világháborúra vonatkozó információkat gyűjtötte össze. Előadásában ezekből ad némi ízelítőt, mondandóját vetített képekkel illusztrálja. A rendezvényre a belépés díjtalan. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Gyárvárosi Víg Esték – Baranyai Judit és Pintér László zenés műsora


Június 24-én (szerdán) 17.00 órakor a Gyárvárosi Fiókkönyvtár Közösségi Házában (Külső Árpád út 6-8.) új programsorozat veszi kezdetét Gyárvárosi Víg Esték címmel. Első alkalommal Baranyai Judit és Pintér László zenés műsorát hallgathatják meg az érdeklődők az ingyenes rendezvényen, ahol operett és musical slágerek csendülnek fel a két művész tolmácsolásában.

2015. június 22., hétfő

A hátország élete Győr városában az első világháború alatt


Június 23-án (kedden) 17 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtárunk muzeális gyűjteményében (Győr, Baross u. 4.) Torma Attila nyugalmazott tanár tart előadást A hátország élete Győr városában az első világháború alatt címmel. Torma Attila neve a Győr története iránt érdeklődők között ismert, hiszen a közelmúltban jelent meg a második világháború helyi vonatkozásairól írott könyve. Az utóbbi időben a helyi sajtó és levéltári anyag átfésülésével az első világháborúra vonatkozó információkat gyűjtötte össze. Előadásában ezekből ad némi ízelítőt, mondandóját vetített képekkel illusztrálja. A rendezvényre a belépés díjtalan. Minden érdeklődőt szeretettel várunk !

2015. június 19., péntek

Érdekességek a régi győri újságok és folyóiratok történetéből – 12. rész


Győri Hírlap (1886-1939)

A sorozatunk korábbi darabjaiban már többször említett Szávay Gyula kétségtelenül a dualizmuskori győri időszaki sajtó egyik legérdekesebb alakja volt. Az 1861-ben Zentán született Szávay középiskolás diákként került Győrbe, ahol az érettségi után a Királyi Jogakadémián folytatta tanulmányait. Mint láthattuk, már eközben is újságíróskodott: 1882-ben elindította Garabonciás című élclapját, mely címét később Garabonciás Diákra változtatva 1888-ig jelent meg. A már ugyancsak említett Győri Híradó szerkesztésével 1885 őszén kapcsolódott be a helyi politikai sajtóba; az igazi nagy vállalkozása azonban a következő év őszén elindított Győri Hírlap lett. Az alábbiakban erről szeretnék kissé részletesebben szólni.

A Győri Hírlap első számának megjelenésekor, 1886. szeptember 26-án aligha sejthette a helyi olvasó, hogy e lapszámmal a győri sajtó történetének egyik leghosszabb életű újságja indul útjára; az viszont tudatosulhatott benne, hogy történelmi jelentőségű annak megjelenése: először fordult elő Győrött, hogy négy újság próbált egymás mellett megélni! És – amint az utólag kiderült – meg is tudott élni, hiszen 1888 végéig párhuzamosan élt egymás mellett a Győri Közlöny, a Hazánk, a Győri Híradó és a Győri Hírlap!



Az induláskor az egyszerű „Társadalmi lap” alcímet viselő, Szávay Gyula által szerkesztett új lap a heti kétszeri megjelenést tűzte ki célul. Megjelentetésében a legfontosabb szerepet a következő másfél évtizedben maga Szávay vállalta, aki 1902 őszéig állt különböző „minőségekben” – felelős szerkesztő, főszerkesztő, lapvezér – a vállalkozás élén. Közben sok minden történt a lap körül. Többször változott alcíme: az 1890-es évek első felében pl. „A nemzeti törekvések, az irodalmi, közgazdasági és társadalmi érdekek független helyi lapja” alcím olvasható fejlécén. Ennél is fontosabb, hogy Szávay tudatosan törekedett a konkurencia „beolvasztására”: 1889 szeptemberében a Hazánk olvad be a Győri Hírlapba, majd 1896 szeptemberében ezt teszi a Győri Közlöny is; így – mivel a Győri Híradó 1888 végén megszűnt – az 1886 őszén egymás mellett élt négy helyi újságból egy bő évtized múlva már csak egyetlen egy marad: a Győri Hírlap! (Ez nem jelentette viszont azt, hogy vetélytárs nélkül maradt, mivel – amint arról majd sorozatunk következő darabjaiban szeretnék szólni – közben indulnak újabb vállalkozások is.) Érdekességként említhetem viszont, hogy az említett – korábbi alapítású – lapok beolvadásakor Szávay Gyula átvette azok évfolyamjelölését is: emiatt a Győri Hírlap 1889 őszén, a Hazánk beolvadásakor a 4. évfolyamból egyből a 10. évfolyamába, míg a Győri Közlöny beolvadásakor az akkor 17. évfolyamánál tartó lap azonnal a 40. évfolyamába lépett. Ennek köszönhető, hogy az 1886-ban indult, 1939-ben megszűnt Győri Hírlap utolsó évben megjelent számain a „83. évfolyam” jelzés olvasható!
A Győri Hírlapról sok érdekességet lehetne elmondani. Így pl. azt is, hogy 1895. szeptember 29-től hetente hat alkalommal jelent meg – azaz az első olyan időszaki kiadvány volt Győrött, melyet a szó mai értelmében napilapnak mondhatunk.

Szólnom kell továbbá arról: Szávay Gyula kiterjedt szerkesztői kapcsolatainak köszönhetően jeles külső munkatársai is voltak az újságnak. Nagy szerepe volt abban, hogy Gárdonyi Géza 1887 őszén – másfél éves fővárosi tartózkodás után – visszatért Győrbe; és Szávaynak köszönhető – több más mellett – az is, hogy a 19-20. század fordulóján a Győri Hírlap külső munkatársa volt Juhász Gyula és Ady Endre is! Az utóbbiak ezen tevékenységéről alig tudnak a mai győriek; pedig már az 1940-es években nagyra értékelte azt a helytörténeti kutatás – Jenei Ferenc a Győri Szemle hasábjain írt erről –, az 1970-es évek második felében pedig Pernesz Gyula foglalkozott e kérdéssel. Az utóbbi írásából tudjuk, hogy 1899 és 1902 között Ady Endre rendszeresen küldte közlésre új verseit Szávay Gyulának, aki azokat rendre közölte is, többnyire – egyezségük alapján – néhány nappal azok első (debreceni) megjelenése után. Harmincnál több írása jelent meg itt, többnyire teljes névvel aláírva, de vannak közöttük másként – „Adieu”, „Adi”, „Bandi”, „Dyb” – aláírtak is. Az itt közölt Ady-versek sorát 1899. január elsején a „Sorsunk”, valamint január 22-én „Az alsószoknya alkonya” kezdte, és a „Menyasszony a Zsóka” zárta 1902 februárjában; de több Ady-novella is megjelent a Győri Hírlap hasábjain: közülük a legkorábbi „A hősnő” volt, 1899. március 3-án.
A Győrött megjelent Ady-publikációk értékeléséhez talán nem érdektelen Pernesz Gyula összegző véleményét idéznem: „Ady fiatalkori írásai általában A Győri Hírlap tárczája című rovatban jelentek meg, amelynek ezekben az években olyan szerzői voltak, mint Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Tömörkény, Krúdy, meg Anatole France, Tolsztoj, Maupassant, és természetesen a 'régi' győriek: Szávay Gyula, a főszerkesztő és Erdős Renée. A győrieken kívül azonban olyan folyamatosan, állandósult jelleggel, mint Ady Endre, senki sem szerepelt. S ez a tény is igazolja a 'munkatársi' viszonyt.”


Szávay Gyula 1902 nyarán távozott a lap éléről (és a városból is); utódai közül Rumy Sándort emelhetjük ki, aki mintegy három évtizedig dolgozott – nevét közben Révészre változtatva – az ekkortájt is jelentős és az olvasók körében népszerű, polgári értékeket képviselő lap élén. Az újság alcíme közben többször változott: 1903-tól egy évtizeden keresztül a „Politikai napilap. Győrvármegye Gazdasági Egyesületének közlönye” alcím állt a fejlécben, kifejezte az orgánumnak a nevezett egyesülethez való kötődését; 1912 elejétől viszont már csupán „Politikai napilap” lett az alcím.
A Győri Hírlap impresszumában tíz alkalommal változott az azt előállító nyomda neve; a felsorolástól itt és most eltekintve arra hívnám fel a figyelmet, hogy 1913 tavaszától megszűnéséig már a Győri Hírlap Nyomda az előállító – a saját nyomda fenntartása ugyancsak a vállalkozás sikeres voltát bizonyítja. Ez utóbbira számos további tény is utal, melyek közül itt és most csupán kettőt említenék. Az egyik, hogy a 20. század elején is sikerült egy konkurens lap beolvasztása: a Győri Napló – Krajcáros Újság 1909-ben szűnt meg és vált a Győri Hírlap „részévé”. A másik, hogy több ízben is tudott kiadni melléklapot: így indulhatott el 1934 őszén a Győri Hírlap Heti Képes Melléklete, majd A Győri Hírlap Képes Híradója – ez utóbbinak 1935 májusáig 23 száma ismert, ami arra utal, hogy hetente jelenhetett meg.

Összegezve megállapíthatom: az 1886-ban indult Győri Hírlap az 1890-es évek közepére a város egyik legjelentősebb időszaki kiadványa lett, és az is maradt 1939-ig. Ötvenhárom éven át „szállította” olvasóinak – ebből 45 éven keresztül hetente hatszor megjelenve – a nagyvilág és az ország híreit, ugyanúgy, miként a helyi történésekről szóló hosszabb-rövidebb beszámolókat; ez utóbbival jelentős segítséget nyújtva a mai kutatóknak is!

Horváth József

2015. június 18., csütörtök

Helytörténeti kalandozások 39.

A Kisalföldi Gépgyár

A Kisalföldi Gépgyár kft. 1945. október 1-jén jött létre az egykori Stádel Gépgyár romjain, a háború után megmaradt épületeiben.

Hirdetés 1948-ból a Győr, a romváros élni akar! című kiadványból:

Vezetője Németh Antal lett, aki bérelte az eredeti tulajdonostól, Stádel Károlytól. Kezdetben mindent elvállaltak, javításokat végeztek, és lebombázott gyárak anyagraktárainak alkatrészeit használták fel. A bérlet nem sokáig működött, Németh Antal nem fizetett a tulajdonosnak, sőt még csempészésen is érték, és börtönbe került. 1948 júniusától egy korábbi vagongyári művezetőt, Michel Sándort nevezett ki a gyár élére a minisztérium. Közben 1949-ben az államosítással megszűnt Stádel Károly tulajdonjoga a gyár felett.

1950 márciusától a gyár új neve Kisalföldi Gépgyárak és Öntödék Egyesülése lett. Ezzel a város öt különböző pontján működő kisüzem került egy vezetés alá más-más profillal, külön vállalatvezetővel: Kisalföldi Gépgyár, Steiner Testvérek Vasszerkezeti Üzeme, Kőrösi Lajos Gyermekkocsigyár, Lőrincz János Öntöde, Eckmann Miklós Épületlakatos üzeme. A központ a Rákóczi F. u. 34. szám alatti Kisalföld Gépgyár lett. Induláskor a gyártmányok sokfélesége szinte kiismerhetetlen volt.

Kézi kukoricadaráló:

Kézi répavágó:

Az illetékes minisztérium az üzemkört gépek, hidak, vasszerkezetek gyártásában, javításában és öntödei tevékenységben határozta meg.

A Soproni úti vasúti felüljáró 1950-ből:

A géppark azonban korszerűtlen volt, sok megrongálódott a háborúban, a telepek egymástól távol estek, illetve korlátot jelentett, hogy a belvárosba nem nagyon lehetett vasipart telepíteni. Ezektől függetlenül a Jókai utcába tevődött át a központ, itt szerveződött egységes vezetésű gyárrá, melynek egyik első lépése volt a profiltisztítás, így a felesleges gyártmányok előállítását megszüntették.

Az összehangolás nehézségei miatt az egyesülést 1951 tavaszán megszüntették, és Kisalföldi Gépgyár és Öntöde névre keresztelték át. A gépgyártási ágazatban való részvételt tűzték ki célként, majd az ötvenes évek elején több telephelyet bezártak az ésszerűsítés jegyében, és 1953-tól a munkaigényesebb, nagy szériájú mezőgazdasági kisgépek gyártására álltak rá. Az első ötéves terv végére a kisiparból gyárrá szerveződött, áttértek a nagysorozatok gyártására. A dolgozói létszám már 1954-ben 285 fő volt. 1955-ben bővült a termékskála, elkészült a fűszerőrlő malom, melyet az első komolyabb konzerv- és húsipari gépként gyártottak.

Fűszermalom:

1955-ben a piac telítődése miatt a kisgépgyártást megszüntették, s megkezdődött a gyártmánykeresés. Az 1956-os viharos évre esett a gyár profilvesztése, a folyamatos átszervezések miatt a legjobb szakemberek elhagyták a gyárat, a legnagyobb gondot az anyagellátás okozta. A Kisalföldi Gépgyár és Öntöde megpróbált rugalmasan alkalmazkodni az új helyzethez, még ebben az évben át tudták adni ostyasütő automatát a Keksz- és Ostyagyárnak, majd sorra jöttek a nagyobb megrendelések: műfagyári berendezések, húsipari gépek, sörgyári gépek.

A KGST hatására a Kisalföldi Gépgyár és Öntöde is bekerült az exportőr gyárak sorába, eleinte szovjet megrendelések érkeztek húsipari gépekre. 1958-tól több hazai vágóhidat láttak el húsipari gépekkel. A termelés növekedett, de nagy volt a létszámhiány. 1959-ben az egyre növekvő megrendelésekhez fennállása óta a legnagyobb beruházását kapta a gyár, 19 szerszámgéppel.

Az 1960-as években a Kisalföldi Gépgyár és Öntöde rátalált fő profiljára: a vágóhidak speciális gyártójává fejlődött, ezáltal eljutott egy modern vállalat szintjéig. 1960 januárjától Michel Sándor nyugdíjazása miatt Varga Ernő lett a gyár új igazgatója, és ugyanebben az évben módosították a vállalat alapítólevelét: élelmiszeripari berendezések, acél-, vas- és fémlemezek gyártása és vasöntés. Elkezdődött a konzervipari gépek gyártása, ennek első példánya volt az üvegzáró automata.

Üvegzáró automata:

Az 1960-as évet nagy exporttevékenységgel zárta a gyár: egy teljes vágóhidat kellett készítenie Albániába, amely összesen negyvenféle gyártmányból állt.

1960. szeptember 22-én a Kisalföldi Gépgyár és Öntöde megkapta az eddigi Csavarárugyár győri reptéri telephelyét, hogy vegyipari és élelmiszeripari gépgyártását bővítse. A szakminisztérium a győri gyárat ezen gépek gyártóbázisává akarta tenni. Egy jól működő üzemet romboltak le, és egy lerombolt üzemhelyet kapott a Kisalföldi Gépgyár és Öntöde, amit többmilliós ráfordítással tudtak működőképessé tenni. A reptérre való költözködés 1961-ben kezdődött, és több lépcsőben zajlott. A dolgozók tiltakoztak a költözés ellen, mert nem voltak biztosítva a munkavégzés elemi követelményei sem. Nem volt fűtés, tönkretett víz- és csatornahálózat, feltört utak maradtak a lerombolt csavargyár helyén, valamint a közlekedés sem volt megoldott. Ám a gépeket sorban költöztették ki, így a dolgozóknak sem volt más választásuk. A rossz szociális ellátottság és az alacsony bérek miatt nagy volt az elvándorlás a gyárból.

A költözés nehézségei és az új telep felszerelése nagy energiákat emésztett fel, így több vállalt határidőt nem, vagy csak csúszással tudtak teljesíteni. Több gépet nem sikerült időre legyártani, ezért is hirdették meg a gyártmányfejlesztési programot, amelynek keretében már gyártott gépek gyártásán ésszerűsítettek. Ezek továbbra is a konzervipart szolgáló berendezések voltak.

Lassan megoldódtak a szociális problémák, és a közlekedést is biztosították a dolgozók számára. 1962-ben megalakult a prototípusüzem, ahova a legjobb szakembereket válogatták össze. A Kisalföldi Gépgyár és Öntöde gyártmányai elismertek lettek a világpiacon. Harmincféle konzervipari gépet fejlesztettek ki, és állítottak elő.

Káposztaszeletelő gép:

Exportáltak a Szovjetunión kívül Guineába, Indiába is. Sok gép azonban vagy nem működött megfelelően, és nem gyártották tovább, vagy csak a tervezőasztalig jutott el. A piac azonban nem csak jó, hanem formatervezett gépeket keresett, így állandó fejlesztéseket, módosításokat kellett végrehajtani a gyártandó gépeken.

1963-ban a dolgozók és a szakemberek megdöbbenésére az igazgató személyesen döntötte el, hogy a későbbiekben nincs szükség a gyár öntödéjére, ekkortól a gyár új neve Kisalföldi Gépgyár lett. Közben a még a városban működő Jókai utcai telepet is kiköltöztették a reptéri gyártelepre, így befejeződött a teljes áttelepítés.

1963 végén, amikor a gyár szinte már csak exportra gyártott, felmerült az igény az élelmiszeripari gépeket gyártó vállalatok központosítására. Ésszerűnek tűnt, hogy a gépek tervezése, kivitelezése egy vezetés alá kerüljön.

1964 januárjától megszűnt a Kisalföldi Gépgyár függetlensége, része lett az Élelmiszeripari Berendezés és Gépgyártó Vállalatnak. Ide tartozott még a pesti Gábor Áron Gépgyár és a pécsi Sopiana Gépgyár is, a központ Budapest lett. A helyi vezetés továbbra is megmaradt. 1964-ben az eddigi széles skálájú konzervipari gépek mellett üvegszállító szalagokat is gyártottak többféle változatban.

Üvegzáró és -szállító szalag:

Majd 1965-ben született meg a Kisalföldi Gépgyár legjelentősebb gyártmánya a dobozzáró automata.

Dobozzáró automata:

A jó megrendelések nem voltak arányban a termelékenységgel, a központi vezetés sem váltotta be a reményeket, a győri gyárban is úgy érezték, háttérbe szorultak. A beígért fejlesztések mindannyiszor csak ígéretek maradtak, sőt 1966-ban a korszakban ritkaságnak számítóan létszámcsökkentésre került sor: 528-ról 483-ra csökkent a dolgozói létszám.

Az 1966-os évben is folytatódott a konzervipari gépek fejlesztése, modernizálása, a hazai konzervgyárak többségébe szállítottak a győri gépsorokból. Sokat adtak a külcsínre is, így lehetett az, hogy az 1965-ös BNV-n „Az Év legszebb terméke” pályázaton a második helyet nyerte el a gyár a Főzelékvágó gépével.

Főzelékvágó gép:

Ám hiába a díj, a Kisalföldi Gépgyár nehezen tudta tartani a verseny előírta feltételeket. Kiderült, hogy nem jó módszerekkel fejlesztették a gépeket, más országok gépei gyorsabbak, hatékonyabban működtek, az élelmiszeripar rohamosan fejlődött. Akadályozta a fejlődést az is, hogy nem volt meghatározva a világszínvonal, a géptervezőkhöz nem jutottak el a paraméterek.

1967-ben a központi gyárvezetés elrendelte a gyártmányszerkesztés megszervezését. Feladatuk a gyártás tervdokumentációval való ellátása volt, ami a gépek sokfélesége miatt nem volt könnyű. 1968-ban vezették be az új gazdasági mechanizmust, ez fokozott ellenőrzéseket, és egyfajta önállóságot jelentett a gyár életében. Már nemcsak a felülről jövő rendeletek határozták meg a termelést, így nagyobb lett a felelősség is. 1968-ban hozták létre a Külszerelési osztályt, amelynek a feladata volt a megrendelt gépek helyszínen való összeszerelése. Az új gazdasági mechanizmus ösztönözte a vállalatokat a nemzetközi vásárokon való részvételre, 1969-ben a Kisalföldi Gépgyár is több termékével szerepelt, a legjelentősebb a Lipcsei Nemzetközi Vásáron aranyérmet nyert uborkavonal volt.

Uborkamosó:

Az 1969-es év sikerének mondható még a Berlini Húskombinátba való 200 db/órás teljesítményű sertésvágóvonal szerelése is, melyet 1971-ben avattak fel.

Sertésfelvonó:

Mivel az ÉBGV termelékenysége nem nőtt, hanem inkább csökkent, a három gyár összehangolása nem sikerült. A gyáregységek nem fejlődtek anyagi források hiánya miatt. Mindezen előzmények után 1971. június 15-én felmentették Jochlik Lajost, az ÉBGV igazgatóját, a vállalat élére miniszteri biztost ültettek. A változások helyben is érezhetőek voltak, Varga Ernőnek is mennie kellett. 1972. május 15-től Turnhauser László lett a Kisalföldi Gépgyár új igazgatója. A termelékenységi problémákat orvosolandó lecserélte a fontosabb pozícióban lévő dolgozókat.

Az élelmiszeripari gépek gyártásáról a gyár vezetése az izzógyártás területére helyezte a hangsúlyt, amit újabb névváltoztatás követett, de ez már egy másik történet.

Lengyel Adrienn

Forrás:
Veszprémi György: EIVRT Kisalföldi Gépgyár története: 1808-1983. Győr, EIVRT Kisalföldi Gépgyár, 1983.
Veszprémi György: Győr első gyárának története: Kisalföldi Gépgyár: az első ötéves terv, 1950-1954. Honismereti pályázat. Győr, 1976.
A fotók forrása: A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának helyismereti gyűjteménye

2015. június 17., szerda

A halhatatlanság rózsája - Mesés találkozó Boldizsár Ildikóval a Könyvhéten


Az élet minden aspektusával, így az időskorral is foglalkozik Boldizsár Ildikó meseterapeuta, aki június 5-én pénteken, 16 órakor mutatta be Mesék boldog öregekről című kötetét az Ünnepi Könyvhét közönségének. A bölcs gondolatokkal és szépséggel átitatott találkozó varázslatos élményt nyújtott a résztvevőknek, és bizonyosan mindenkiben felébresztette vagy megerősítette a mesék szeretetét.
A mese az kell, mert az Élet forrásához vezeti az embert.” Igaz ez a Mesék boldog öregekrőltematikus gyűjteményre is. Hiszen az egyik üzenete az, és nemcsak idősek számára, hogy minden napban találjuk meg a legszebb pillanatokat. Ennek a szemlélődésnek a gyakorlása tehet képessé minket arra, hogy elkezdjük látni a rejtett dolgokat. Boldizsár Ildikó egyik kedvenc japán meséjével példázta ezt a jó tanácsot (A halkő).
Egy bizonyos életkor után egyre kevesebb dologra van szüksége az embernek. Ez a megtisztulás a letisztultság elérésének lehetőségét és feladatát nyújtja az időskorba lépőnek. Aki jól csinálja, nyugalmas derűben töltheti élete hátralévő részét, élete új értelmet nyerhet a megváltozott képességek birtokában.
Sokaknak fáj a megbecsültség hiánya. Éppen ez volt az egyik oka a kötet születésének. Boldizsár Ildikó, látva az elszomorító példákat, elhatározta, hogy utánajár, mit tanítanak ebben a témakörben a mesék. És kincsekre lelt, melyekből immár bárki részesülhet a könyv elolvasásával. A boldogság nem pottyan az ember ölébe, meg kell dolgozni érte. Ennek a módját járják körbe a színes történetek, melyek különféle helyzeteket mintáznak. Az utolsó fejezet szól a fiatalok és öregek kapcsolatáról.
A könyvbemutató oldott hangulatának köszönhetően a közönség nagyon aktív volt, tartalmas és jókedvű beszélgetések alakultak ki. De a fénypontotBoldizsár Ildikó mesélése jelentette, mellyel igazi szívhez szóló ajándékot adott a jelenlévőknek. A hatás mély meghatódás volt, melyet az igazzal való találkozás váltott ki. Ez az a különleges gyógyító hatóanyag, amellyel Ildikó már 15 éve eredményesen tanítja, kezeli a hozzá fordulókat. Jó volna, fogalmazta meg, ha az utóbbi száz évben gyermekműfajjá vált mese újra mindenki életében helyet kaphatna. Ezt segíti a hét kötetes sorozat, melyben különböző kérdésköröket körbejáró gyűjtemények találhatóak. És az a Mesekalauz, mely kiváló segítséget jelent a mesék megértésében.
A délutáni találkozó a Halhatatlanság rózsája című örmény mesével zárult, melynél méltóbb befejezést elképzelni sem lehetett volna. Hiszen a boldog öregkor, és összességében a derűs élet alapját a mitológiai gyökerű mesékben megjelenő világkép adja. Ez a világkép visszavezeti az embert a teljességhez. Arra tanít, hogy ne elégedjünk meg a felszínnel. Bíztat, hogy keressük meg a kertünk elrejtett zugában várakozó rózsát. És tanuljuk meg a gondozását, hogy a történet hősével együtt ráleljünk az örök Élet forrására.
Szabados Éva

2015. június 15., hétfő

Programjaink a hétre

Évzáró koncert - A József Attila Művelődési Házban


Június 17-én (szerdán) 18 órakor a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi TérJózsef Attila Művelődési Házában (Győr, Móra park 1.) Baranyai Judit magánénekes és magánének-, gitártanár növendékei adnak évzáró koncertet a Walt Disney mesevilág világslágereiből és Hungária musical slágerekből.
A fellépők: Fehér GabriellaPatay FanniHorváth DánielKovács LauraMeszes-Odor ZíliaMüller ViktóriaTóth Réka.
A rendezvényre a belépés díjtalan, sok szeretettel várnak minden érdeklődőt!




Titokzatos vírusok nyomában Ausztriában - Ferenczi Márta előadása a megyei könyvtárban


Tartanak a madárinfluenzától? Tudósok sokasága küzd a betegség terjedésének megfékezésért és hatékony ellenszerének kifejlesztéséért. Ferenczi Márta, győri biológus és ornitológus közéjük tartozik. A kutatáshoz kapcsolódó kalandjairól, élményeiről június 18-án (csütörtökön) 17.30-kor kezdődő előadásán számol be a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár Központi Könyvtára klubjában (Győr, Herman O. u. 22., földszint).
Ferenczi Márta kalandos úton jutott Ausztráliába. Gyerekkorától fogva komolyan foglalkoztatta a természet és az állatvilág tanulmányozása. Lelkesedése az Északi-tengeri vadlúdkutatástól, egy kalandos oroszországi expedíción át vezette a nagy vörös kontinensre. Jelenleg nemzetközi doktori ösztöndíj keretein belül folytat kutatásokat a vad madarakban előforduló madárinfluenza vírusokról Ausztráliában. Az elmúlt három évben 5 sivatagi expedíción vett reszt és nemrégiben kutatási eredményeit, Japánban, Tokióban, egy madártani világkongresszuson is bemutatta. Hogy miért éppen a sivatagban kell madárinfluenza vírusok után kutatni? Vagy hogy lehet túlélni a 48C-os hőséget a sivatagban? Kell félnünk a mérges kígyóktól? A válaszokat megtudhatják a könyvtárban.
A rendezvényre a belépés díjtalan. 


2015. június 12., péntek

Időtörés, Senki madara, Pillanatragasztó, Jazztérkép


Könyvbemutatók az Ünnepi Könyvhéten I.

A főszerep elvitathatatlanul a könyveké, azok szerzőié, valamint olvasóié volt a 86. Ünnepi Könyvhéten és 14. Gyermekkönyvnapokon. A győri megyei könyvtár programsorozatában a Kisfaludy Károly Könyvtár olvasóterme és muzeális gyűjteménye adott helyet Szigethy GábornakSzabó T. AnnánakTóth Krisztinának és Iván Csabának, akik további vendégekkel tették színesebbé leírt soraikat és lapjaikat.



Szabó T. Anna: Senki madara
A Kisfaludy Károly Könyvtár muzeális gyűjteményében tartott könyvbemutatót az ünnepi könyvhét nyitónapján, június 4-én Szabó T. Anna költő, író, műfordító. A kolozsvári születésű szerző Senki madara című kisregényét mutatta be. A kötet alapja egy távol-keleti mese, melynek feldolgozására aViviandra Kiadó kérte fel Szabó T. Annát. Az írónő a mesét csak kiindulópontnak használta, több fontos részletet átalakított. A meseregény megírása előtt tanulmányozta a japán kultúrát, és hatással volt rá Reigl JuditTamamura Miju és Fabienne Verdier munkássága is. A történet szerint egy madárlány emberré változik, és beleszeret egy juhászfiúba, akit zavar, hogy a lánynak titkai vannak. A mese egy rendkívül fontos üzenetet hordoz: meg kell tanulnunk elengedni a másikat, szabad teret adni a társunknak. Szabó T. Anna többek között erről is beszélt a könyvbemutatón. Saját példaként elmesélte, milyen nehéz volt először letenni a gyermekét, miután megszületett. A szerző mindenkinek ajánlja a Senki madarát, aki életében megtapasztalta az első szerelem erejét. A kötethez Rofusz Kinga készített illusztrációkat.




Szigethy Gábor: Időtörés
Ahogyan Dr. Lukácsi Zoltán, a Győri Hittudományi Főiskola rektora fogalmazta, egy „szellemi és lelki ember együtt” foglalt helyet a középre igazított vendégszékben június 5-én, a megyei könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának olvasótermében. Az író, egyetemi tanár, színházi rendező, múzeumigazgató, egykori majdnem-politikus Szigethy Gábor könyvbemutatóján a szó szerint jobb oldali, másik beszélgetőpartner Dr. Somogyi Tivadar alpolgármester volt. A kereszttűzbe helyezés a meghívott személyisége, tevékenysége és világnézete szempontjából szükségtelen lett volna, Szigethy Gábor ugyanis nem az az ember, aki hagyja magát befolyásolni. Az ő tapasztalati tisztánlátása nyilvánul meg például Időtörés című kötetében is, amely egy rendkívül szerteágazó tematikájú esszéfüzér. A leírt történetek önéletrajzi ihletésűek: megélt élmények, találkozások, emlékek, családi dokumentumok, öröklött kéziratok, régi újságok – titkokat őrző múltdarabok. „Az én életemben nem volt (idő)törés, csak mindig megváltoztattam az életemet.” – jelenti ki Szigethy Gábor, s aKortárs Könyvkiadó 2015-ben megjelentetett vallomások, emlékezések és töprengések sorát magába foglaló kötetét máshogyan nem is érdemes olvasni. Hinni és tudni valahol ugyanazon dolog két oldala, s hogy kinek mit mondanak a szerző életnyomai, érdemes mélyebben elmerülni bennük. Mert, ahogy hallhattuk: „Dehogy tört el az idő. Haladt, én meg benne voltam.




Tóth Krisztina: Pillanatragasztó
Tóth Krisztina költő, író, műfordító 2014-ben 25 éves „jubileumi” kötetet válogatott több, mint 100 eddig megírt novellájából. A Pillanatragasztó választott címet a benne szereplő novellák egy-egy időpillanatnak a megragadása indokolta, ahogyan a szerzőnő elmondta a Kisfaludy Károly Könyvtár muzeális gyűjteményében zajlott kötetbemutatón. Amúgy a negyed évszázad nemcsak ok, hanem egyúttal szervezőelem is lett a válogatási szempontoknál: a 25 novella „egymással szóba álló” szövegekből felépülő egységet tesz ki, melyben több, tematikus hasonlóságú ciklus vonul végig a szerelmi történetektől a „csak hangokon” át a szürreális mozzanatokig. A választott, kedvenc műfajról Tóth Krisztina elmondta, hogy „nekem nagyon otthonos a novella”, ahol erős sűrítésben kap az olvasó egy történetet. Az általa írt rövidebb sztorik külön sajátossága, hogy akkor is ismerjük őket, ha nem történtek meg velünk, ha egyéni élmény, tapasztalat nincsen bennük. „Ezek közös történetek, azt hiszem.” S ha nincs is a leírtak végén happy end, de az ember végiggondolja az olvasottakat, abban van az a reménysugár, amelyet ezek a sztorik adnak. Tóth Krisztina mindig a jelenre próbál fókuszálni, emiatt se nem pesszimista, se nem optimista, mert az már egyfajta mérlegelést jelent. „Nem az a feladatom, hogy megoldást adjak, nekem nem az a foglalkozásom” – jelenti ki. Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint történeteinek minden pillanatában egyetérteni vele.




Iván Csaba: Jazztérkép
Nem szeretem a „hiánypótló” jelzőt, de ha egyszer valami az, akkor hazugság lenne elhallgatni. Pláne elhallgattatni. A győri újságíró, rádiós riporter, tanár Iván Csaba is ebből indult ki, bár a kezdetek kezdete jóval régebbre datálódik vissza, ahogyan ez nemsokára ki is derül. A Kisfaludy Károly Könyvtár muzeális gyűjteményében az ünnepi könyvhét zárásaként, június 6-án zajlott könyvbemutató elején Szikra József, a Győri Nemzeti Színház művésze olvasott fel egy prózai írásművet a jazz zenéről: „…Aki egyszer belekóstol a jazz szabadságába, többé nem akar másként élni…”. Iván Csaba zenéhez való vonzódásának gyökerei középiskolai eredetűek, maga a konkrét műfaj azért fogta meg végül, mert úgy látta, ehhez a stílushoz a hozzáállás eléggé hűtlen a média és a közvélemény részéről. A kötetbemutató más művészeti ágakat is felvonultatott: Joó István festőművész 3 alkotást hozott magával, melyek mindegyikét a jazz inspirálta; az egyik festmény például annyira friss volt, hogy „tegnap készült, de még holnap is fog”. Továbbá közreműködő vendégként jelen volt Drapán László zenész is, aki szintetizátoron és fúvós hangszereken festett auditív módon jazzt a helyiség falai közé. Kiderült, hogy Iván Csaba hosszú úton jutott el a Jazztérkép megszületéséig, s a végül megjelent kötet anyagmennyiségénél még talán két és félszer bővebb fel nem használt tartalmat őrizget a témában a számítógépén, szóval akár előtérbe kerülhet egy későbbi folytatás is. Werner Krisztina, az egykori kolléga összességében nagyon jó hangulatú, közvetlen, felszabadult beszélgetést generált, melynek során egy mindenképpen biztossá válhatott a közönség előtt: „Lehet, hogy a világ véget ér egyszer, de ha lesz túlélő, akkor a jazz is újraéled majd”.

Zsednai-Vas Erika (Szabó T. Anna könyvbemutató) és Szilvási Krisztián (minden más)