könyv, film, zene, rendezvény egy helyen

2018. szeptember 27., csütörtök

Programelőzetes

Néhány hét és újra Könyvszalon! Íme egy kis ízelítő a megrendezésre kerülő programok, előadások és fellépők sorából:


2018. szeptember 26., szerda

Ugrás a tudásba!


Könyvtárhasználati vetélkedő
Játékos kedvű, fiatal irodalombarátok jelentkezését várjuk az Ugrás a tudásba! címmel meghirdetett könyvtárhasználati vetélkedőnkre! Olyan, 7.-8. osztályos diákokból álló, háromfős csapatok jelentkezését várjuk, amelyeknek tagjai úgy érzik, jártasak az irodalomban, nem tévednek el a könyvtári polcok között, boldogulnak a lexikonokkal és elég találékonyak ahhoz, hogy sikeresen oldjanak meg különböző rejtvényeket!
Jelentkezni a vetelkedo@gyorikonyvtar.hu e-mail címen lehet. A nevezési határidő szeptember 25.
A vetélkedő időpontja október 2. (kedd) 15 óra, helyszíne a Dr. Kovács Pál Könyvtár Központi Könyvtár olvasóterme (Győr, Herman O. u. 22, emelet).

2018. szeptember 25., kedd

Digitális képeslap-gyűjteményünkből 110.

A vagongyár 1910-ben...


 ...és ugyanaz a látkép, más (színes) technikával készítve:


A képeslapok teljes gyűjteménye megtekinthető, letölthető Digitális Könyvtárunkból.

2018. szeptember 24., hétfő

Programjaink a héten


Előadás


2018. szeptember 25-én (kedden) 17 órakor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára rendezvénytermében (Győr, Baross G. u. 4., II. emelet) Fehér Judit nyelvtanár, tréner, tankönyvszerző előadását hallhatják meg egy játékos nyelvtanulási módszerről.
A belépés díjtalan.

Filmklub


2018. szeptember 26-án (szerdán) 17 órakor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára rendezvénytermében (Győr, Baross u. 4., II. emelet) vetítés lesz. A Filmklubban Sam Garbarski 2017-ben készült Volt egyszer egy Németország című vígjátékát láthatják.
A vetítési idő 102 perc, megtekintése 12 éven felülieknek ajánlott. A belépés díjtalan.
Frankfurt, 1946. David Bermann és barátai túlélték a holokausztot. Egyvalamit akarnak mindennél jobban: maguk mögött hagyni Németországot, és Amerikába emigrálni. De hogyan szerzik meg az ehhez szükséges pénzt? Hamar megtalálják a megoldást: háziasszonyokat bűvölnek el házaló kereskedőként, és egyre közelebb kerülnek céljukhoz...

Előadás



2018. szeptember 27-én (csütörtökön) 17 órakor a Dr. Kovács Pál Könyvtár Központi Könyvtára klubhelyiségében (Győr, Herman O. u. 22., földszint) Fodor Józsa pszichodinamikus tánc- és mozgásterápiás csoportvezető, alternatív mozgás- és masszázsterapeuta, tréner ismeretterjesztő előadását hallhatják. A belépés díjtalan.
Testünk őrzi emlékeinket, érzéseinket a szavaink előtti korból. Hogyan segíthet a tánc a lelki egészség megőrzésében?
„Hiszem, hogy a mozdulat gyógyít és tanít, ha nem csak a testünket, de a tudatunkat is használjuk közben. Nagyon régóta foglalkoztat a mozgás, a mozdulat testet és lelket gyógyító ereje. Csodálatosnak tartom, hogy testem minden egyes sejtje reagál érzelmeimre, gondolataimra, a körülöttem történő eseményekre, és minden, de minden emléket őriz, ami eddig történt velem.”

Sanzon est


2018. szeptember 28-án (pénteken) 17 órakor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárában (Győr, Baross G. u. 4., II. emelet) a francia kultúra kedvelői Szeder-Szabó Krisztina előadásában sanzonokat hallhatnak.
A rendezvény díjtalanul látogatható.


Mesekuckó


Szeptember 28-án (pénteken) 17 órakor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Központi Könyvtára klubhelyiségében (Győr, Herman O. u. 22., földszint), a Mesekuckóban a Chip Színház gyermekelőadását láthatják. A Mesekuckó 300 Ft-os regisztrációs jeggyel látogatható. Jegyek elővételben a helyszínen válthatók szeptember 24-től.
A beszédes cím sokat elárul. Az apró történetekbe ágyazott illemtani kódex játékos, mesés formában a legelemibb viselkedési normákkal ismerteti meg a gyerekeket - mindezt vidáman és a kicsik számára is érthető módon prezentálva. Benőke bohóc, aki a gyerekek számára már ismert mesehős, hiszen minden CHIP színházas mese elején köszönti a kicsiket, már szorgosan tanulja szerepét, hogy szeptember végén, amikor még nyílnak a kerti virágok, szórakoztassa és mesésen nevelje kicsi rajongóit.

2018. szeptember 20., csütörtök

Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből – 18. rész

A Viczay-család hédervári éremgyűjteményének katalógusai




A 18. század második felében Magyarországon három olyan főúri gyűjtemény jött létre, amelyek jelentőségüket tekintve „messze túlmutattak szűkebb környezetükön”, és „már külföldi viszonylatban is megállták a helyüket”. Brukenthal Sámuel (1721-1803) Nagyszebenben, Esterházy Miklós (1714-1790) Eszterházán, Viczay Mihály (1727-1781) pedig Héderváron alakított ki nagyszabású gyűjteményt, amelyekben érmék, régiségek, képek, stb. egyaránt helyet kaptak.

Magyarországon a 16. században indult meg az éremgyűjtés, amely a 17. század folyamán fejlődött jelentősen. A 18. században egyre nagyon érdeklődés mutatkozott a hazai gyűjtemények iránt, sőt több kisebb éremkollekció is létrejött. A kimagasló jelentőségű hédervári éremtárat az egyik legképzettebb és legműveltebb magyarországi főúr, Viczay Mihály alapította meg. A gyűjtemény kialakítása „az 1760-as években már biztosan folyt”. Viczay állandó kapcsolatban állt a korszak nagyszerű történészeivel, régészeivel, például Pray Györggyel (1723-1801) baráti viszonyt ápolt. Éremgyűjteményének gyarapítása céljából igénybe vette Wagner Károly (1732-1790) jezsuita történész, Dobai Székely Sámuel (1704-1779) katona és történelmi források gyűjtője, Kaprinai István (1714-1785) jezsuita tanár és történész, valamint Pray György segítségét is. Az osztrák jezsuita és neves numizmatikus Joseph Hilarius Eckhel (1737-1798) közreműködésével pedig műkincseket, érméket is vásárolt gyűjteménye számára. Az érmék jelentették a gyűjtemény törzsanyagát, ebben teljességre törekedtek. „Az ókori Meditteráneumban és a Római Birodalomban készült valamennyi veret egy-egy példányát igyekeztek megszerezni”, például a neves itáliai régész és numizmatikus Felice Caronni (1747-1815) 1792 és 1793 folyamán Afrikába és Kis-Ázsiába utazott beszerző körútra. Hédervárott emellett jelentős könyvtárt, iparművészeti, festmény- és régiséggyűjteményt is kialakítottak.

1774-ben már rendelkezett katalógussal az éremgyűjtemény. Az első rendezést és feldolgozást 1769-től Eckhel végezte, de id. Viczay Mihály még ennél is bővebb és szakszerűbb változatot szeretett volna. Apja 1781-ben bekövetkezett halála után a gyűjteményt ifjabb Viczay Mihály (1757-1831) örökölte, aki ekkor lemondott bécsi hivataláról, és visszatért Hédervárra. Ifjabb Viczay tovább gyarapította az állományt tudós régészekkel együttműködve, megbízottjai további beszerző körutakra indultak.


Az új katalógus összeállítására Viczay végül Caronnit kérte fel. Ennek a munkának lett a végeredménye a két kötetben kiadott latin nyelvű mű, amely 1814-ben Bécsben jelent meg Musei Hedervarii in Hungaria numos antiquos Graecos et Latinos descripsit anecdotos vel parum cognitus etiam cupreis tabulis incidi curavit C. Michael Wiczay opere duas in partes distributo címmel. Az előszót maga Viczay Mihály írta, aki a megjelentetés költségeit is állta, valamint a köteteket „ajándékként felajánlották Európa neves numizmatikusainak”. Az első kötet az Európából, Ázsiából és Afrikából származó arany, ezüst és réz pénzekkel foglalkozik. A második kötet a római gyűjteményt mutatja be, időrendben, a köztársaság korából és a császárság időszakából egyaránt szerepeltek érmék a gyűjteményben. Azonban például a kiadvány 43 táblája a 16 ezer érméből csak 1000 tétel ábrázolására volt elegendő. Caronni 1815-ben elhunyt. Ifjabb Viczay Mihály újabb kötet megjelentetését tervezte, mivel az évek folyamán tovább gyarapodott az érmegyűjtemény.


A híres firenzei utazó, polihisztor, numizmata Domenico Sestini (1750-1832) számos alkalommal járt Magyarországon, és eljutott Hédervárra is 1816-ban, ahol a Viczay-ak éremgyűjteményének teljes anyagát feldolgozta, javította az előző katalógus hibáit, kiszűrte a hamisítványokat is, valamint a gyűjtemény nagyobb részét katalógus formájában ki is adta. A Descrizione delle medaglie Ispane appartenenti alla Lvsitania, alla Betica, e alla Tarragonese che si conservano nel Museo Hedervariano című könyvben a hédervári gyűjtemény két római provinciából, Hispániából és Lusitania-ból származó darabjait katalogizálta. A kötet 1818-ban Firenzében jelent meg, a kiadást szintén Viczay Mihály finanszírozta. Ezt tekintik Sestini magyarországi tudományos tevékenysége csúcspontjának. Gyaníthatóan Sestini a teljes gyűjteményt feldolgozta, de nyomtatásban nem jelent meg a teljes anyag, sajnos a kéziratos változat pedig valószínűleg megsemmisült.



A Viczay-ak hédervári gyűjteménye a korban európai színvonalúnak számított. A fiatalabb Viczay Mihály édesapjától megörökölt érem- és gemmagyűjteményt Hédervárott továbbfejlesztette, ugyanis a környéken talált római köveket, szarkofágokat is összegyűjtötte, újonnan készíttetett görög isteneket ábrázoló szobrokat, festményeket is. A gyűjtemény, a megmentésére tett kísérlet ellenére, nem maradt egyben, az érmék külföldre kerültek, valószínűleg Bécsbe, Párizsba. Így különösen értékesek azok a kötetek, amelyekből képet kaphatunk az egykori érmegyűjtemény egyes érmeiről. A gyűjtemény többi darabja árveréseken kelt el, például a képtár legjelentősebb festményeit a pannonhalmi főapát, Kovács Tamás (1783-1841) vásárolta meg 1833-ban, és ezzel megalapozta a főapátság képtárát.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom:
Magyar művelődéstörténeti lexikon vonatkozó szócikkei; Entz Géza: A magyar műgyűjtés történetének vázlata 1850-ig; Pető Mária: A Wiczay és más magyarországi éremgyűjtemények a XVIII. század végén és a XIX. század elején Domenico Sestini munkáiban

2018. szeptember 19., szerda

Rajzpályázat a XVIII. Győri Könyvszalon alkalmából



Az idei rendezvényre készülve ismét rajzpályázatot írunk ki az olvasni és rajzolni szerető gyermekek részére.

2018. évben Mátyás király uralkodóvá választásának 560., valamint születésének 575. évfordulójára emlékezünk - pályázati felhívásunkat így a Mátyás király Emlékév jegyében hirdetjük meg.

Ki ne hallott volna Mátyás királyról, a mesék igazságos királyáról?
Rajzpályázatunkban arra kérünk, mutasd meg nekünk, Te hogyan látod Magyarország legnépszerűbb királyaként emlegetett Mátyás királyt, szerinted miért nevezik őt igazságos Mátyásnak?

Idén nem mi választjuk a meséket. Olvass sokat, és válaszd ki Te kedvenc Mátyás király mesédet. Kérjük, a mese címét írd meg nekünk, hogy mi is utána tudjunk járni a történetnek. Fontos, hogy rajzodból derüljön ki a mese tanulsága, az a történet, hogyan osztott Mátyás király igazságot.
Ötletes, szellemes alkotásaitokat nagy szeretettel várjuk az alábbiak szerint:

Pályázati feltételek:

Két kategóriában lehet pályázatot benyújtani:
I. óvodások,
II. alsó tagozatos általános iskolások.
A pályázatra egyéni alkotásokat várunk.

A gyerekmunkák készülhetnek bármilyen rajzi vagy festészeti technikával: színes és grafit ceruzával, filctollal, krétával, vízfestékkel, temperával, ezen túl kollázs, montázs vagy vegyes technikával.

A pályázatra A4 (21×30 cm) vagy A3 (30×42 cm) méretű alkotás nyújtható be. Az elkészített műveket kérjük PASZPARTUZVA leadni.

A pályázat beadási határideje és helye:

2018. november 05. hétfő – Generációk Háza Művelődési Központ
A rajzokat személyesen vagy postán a Generációk Házába kell eljuttatni.
Cím: Generációk Háza Művelődési Központ - 9021 Győr, Aradi vértanúk útja 23.


Kérjük, hogy minden pályázó adja meg jól olvashatóan, nagy betűkkel írva:
- a rajz előoldalán:
- teljes nevét,
- a mese címét,
- a hátoldalán:
- teljes nevét,
- óvodája vagy iskolája nevét, életkorát, osztályát,
- a felkészítő pedagógus nevét és elérhetőségét,
- a szülő telefonszámát, ahol díjazás esetén értesíteni tudjuk.

Díjazás:

A beküldött rajzokat a két életkori kategóriában külön-külön értékeljük. Az alkotások elbírálásánál a kivitelezés mellett a legfontosabb szempont a megadott témánkhoz való kapcsolódás.
Mindkét kategóriában 5 alkotást tudunk díjazni, a kiemelt 5-5 legjobb munka között sorrendet, vagy minőségi különbséget nem állapítunk meg.
A díjazottak a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, valamint a Generációk Háza Művelődési Központ közös ajándékcsomagjaiban részesülnek.

A díjátadásra 2018. november 18-án vasárnap 11 órakor a Győri Nemzeti Színház Nagyszínpadán, a Magyar Népmese Színház: Mátyás király születése napja című előadása előtt kerül sor.

A díjazott rajzokat kiállításon mutatjuk be a XVIII. Győri Könyvszalon rendezvény ideje alatt a Győri Nemzeti Színházban, a Mesekuckóban.

A beküldött rajzokat a Generációk Háza információjában adjuk vissza a 2018. november 19-től kezdődően, az intézmény nyitvatartási idejében.

További információ kérhető Tóth Laura programszervezőnél: 96/518-032, tothlaura@generaciokhaza.hu
Jó munkát, sikeres rajzolást kívánunk a gyerekeknek, és mindenkit szeretettel várunk a XVIII. Győri Könyvszalonban!



2018. szeptember 17., hétfő

Programjaink a héten


Bábelőadás



2018. szeptember 19-én (szerdán) 17 órakor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára rendezvénytermében (Győr, Baross u. 4., II. emelet) Markó-Valentyik Anna bábművész egyszemélyes előadását láthatják. A darab megtekintését 16 éven felülieknek ajánlják.
A belépés díjtalan.

Könyvbemutató




Szeptember 20-án (csütörtökön) 17 órakor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Központi Könyvtára Klubjában (Győr, Herman O. u. 22., földszint) Ötkarikás élmények címmel Jocha Károly író, sportújságíró élménybeszámoló előadása és könyvbemutatójára kerül sor.
A belépés díjtalan!
"Láthattam az ötvenes évek nagy magyar labdarúgó válogatottját - ez a tény alapvetően meghatározta a sport iránti érdeklődésemet. Később hatfokos szobában, télikabátban zongoráztam, majd a meleg tornatermet választottam és kosárlabdáztam. Igazolt atléta is voltam, az írás lehetőségét pedig egy olvasói levél megjelenése adta. Öt olimpián jártam, mindig hivatalos akkreditációval, de minden költséget magunkra vállalva. Eddigi hat könyvem is szigorúan az olimpiák magyar vonatkozásaihoz kötődik. Könyveim fotóinak többségét is magam készítettem az évek folyamán."


Mesejáték


Szeptember 21-én (pénteken) 10 órakor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Gyárvárosi Közösségi Házában (Győr, Külső-Árpád u. 6-8.) A kőleves című mesét láthatják a Chip Színház előadásában. Színpadra átdolgozta: Károly Szabolcs. Előadják: Bank Zsuzsanna és Károly Szabolcs.

A belépés díjtalan.

2018. szeptember 13., csütörtök

Helytörténeti kalandozások 126.


A „Győr városát végveszéllyel fenyegető földrengés” és más régi földmozgások


A Győrben észlelt több tucat kisebb-nagyobb földmozgásról számos feljegyzés maradt fenn. Mind közül a legnagyobb a 255 évvel ezelőtt, 1763. június 28-án bekövetkezett földrengés volt, mely „Győrt megtámadta, Budát fölzaklatta, Komáromot megsemmisítette”. (Saly Auguszt)

Réthly Antal 1952-ben megjelent adattárában a Kárpát-medence földrengéseit vette számba 455-től kezdődően. Katalógusának nagy értéke, hogy a források mellett az esetleírásokat is közölte. Többször említ kisebb nagyobb földmozgást a Dunántúlon, elsőnek egy nagy erejű rengést 455-ben (ezt mások 456-ra teszik), amely Szombathely (Savaria) városát sújtotta leginkább. Réthly katalógusában az első feljegyzés, amely Győr városát is említi, 1585. január 1-jéhez köthető: „Pozsonyból, Zágrábból és részéből rendkívül nagy földrengést jelentettek. … Ez időben Győrnél a földből tűz tört ki.”

Istvánffy Miklós (1538-1615), az első földrengés-felsorolás szerzője 1622-ben kiadott művében feljegyezte az 1599-es földrengést. Ezzel kapcsolatban ugyan Győrt külön nem említi, de leírja, hogy Óvár mellett a föld nagy területen tüzet fogott, három láb mélységben égni látszott, és lángokat vetett ki magából, amelyek sok helyen meggyújtották az összehordott takarmányt.

Az 1599-es földrengés területe Réthly Antal katalógusából:


Mendelényi István az összegyűjtött feljegyzések alapján a következőt írja Győr monográfiájában: „1743: földrengés éreztetett Győrött”. Nála olvashatjuk, hogy 1748-ban „újabb földrengés ijeszté a győrieket.” Ezek erősségéről nem sokat tudunk. 1754-ben többször is mozgott a föld, melyet több forrás is említ. 1754. október 21-én: „délután 3 óra tájban Győr megrendült, és oly rezgés volt, hogy az edényekkel megrakott szekér föld impulsusa folytán megmozdult, és a lankás úton legurult. Ezen rezgés után 3 napon belül 10 rezgés volt érezhető. ” „Visegrád felé a Vértes alatt megnyílt a föld, és az úttól nem messze álló két domb összeomlott és az országutat eltorlaszolta”.

Saly August földrengésekről készült írása a komáromi bencés gimnázium évkönyvében jelent meg, 1859-ben:


Elmondható, hogy az 1700-as évek második felében a földmozgások gyakoriak voltak, pár évente jelentkeztek. Elérhetett Győrbe az 1755-ös szörnyű katasztrófa híre is, mely Lisszabon kétharmadát romba döntötte. A rengés során bekövetkezett omlások, a keletkezett tüzek és a szökőár következtében 60 ezer ember vesztette életét.

Csóka Gáspár kutatásaiból tudjuk, hogy 1758-ban említik a győri Városi Jegyzőkönyvek a földrengés veszélyét, illetve azt, hogy kisebb rengéseket észleltek. A november 23-i ülésen jegyzőkönyvbe iktatták Zichy püspök rendelkezését, mely szerint a város minden szószékéről ki kell hirdetni, hogy a következő vasárnapon, 1758. november 28-án ájtatosságot tartanak a székesegyházban a földrengés elhárítására.

A földindulás

Az eddig felsoroltak azonban mind csak előjelei voltak az igazán pusztító magyarországi földrengésnek, amely 1763. június 28-án következett be. A források és a károk alapján a szakemberek megállapították, hogy a Komáromot romba döntő, 1763. évi rengés epicentruma Győrtől északkeletre és Komáromtól északnyugatra helyezkedhetett el, de a föld mozgását még Drezdában és Lipcsében is érezték. Ezt tekintik a legnagyobb erősségű ismert magyarországi rengésnek. Az összeírt károk alapján magnitúdóban kifejezve Komáromban 6,3-as erősségű lehetett. A feljegyzések szerint ott valamennyi ház megrongálódott, több száz összedőlt, 63-an meghaltak, és 100 felett volt a sebesültek száma. Az akkor tartott vásárra érkező győriek közül is többen eltűntek. A komáromiak hajókra menekültek, ott húzták meg magukat. Élelmezésükre a győri Zichy Ferenc püspök hajóval szállíttatott kenyeret.


Grossinger János, a komáromi Ó-vár lelkésze részletesen beszámolt az ottani eseményekről és a károkról is. Őt a magyar földrengéskutatás kiemelkedő alakjának tartják, 1783-ban Győrben jelentette meg munkáját, mely a maga korában az egyik legkorszerűbb földrengés-katalógusnak számított. (Grossinger János jezsuita szerzetes, majd világi pap, 1764-1766-ban Győrben humaniorákat tanított.) Művének legfontosabb értéke az a huszonnégy magyarországi földrengésre vonatkozó leírás, melyeket „régi évkönyveket” átnézve sikerült összegyűjtenie.

Grossinger János: Dissertatio de terrae motibus regni Hungariae (Értekezés a magyarországi földrengésekről – Győr, 1783. címlap):


Győrben az 1763-as földrengést valamivel enyhébbre, 5,6 erősségűre becsülik. Szerencsére itt csak 3 ember halálát okozta, de a város szinte valamennyi épületében keletkezett kisebb-nagyobb kár.

Az 1763-as földrengés kiterjedése, térkép Réthly Antal könyvéből:


Részlet Mendelényi István: Győr szabad királyi város monographiájából:


Az eseményekre vonatkozó fontos források: a jezsuita kollégium naplója, illetve a karmeliták egy részletesebb és egy tömörebb lejegyzése. A karmeliták hosszabb elbeszélése a Liber Fundationisban található, pár nappal a tragikus esemény után íródhatott:

1763. június 27. Hatalmas vihar

Méltán kell felkiáltanunk a Királyi Zsoltárossal: Az Úr jobbja erősnek bizonyult, az Úr jobbja erősnek bizonyult. Megfenyített az Úr minket, igen, megfenyített, de nem szolgáltatott ki a halálnak. Mivelhogy június 27-én este tíz óra körül hatalmas vihar támadt nagy szélförgeteggel, de sűrű és heves mennydörgés vagy villámlás nélkül. Az egész eget beborították ennek a csapásnak igen sűrű és fekete felhői. Ezek szélén egy szivárványhoz hasonlító fehér kör volt látható, és körülbelül két órán át tartott. Jóllehet ez a vihar iszonyú volt, mégsem annyira borzasztó, félelmetes és rettenetes, mint a következő csapás másnap reggel néhány perccel negyed hat előtt, ami fenyegetően előre vetette, hogy az egész város, valamint a vár az összes környékbeli helyekkel együtt e legnagyobb félelemre a végső pusztulásra jutott.

Június 28. Morajló földrengés

Ugyanis a már említett órában reggel akkora zaj és földalatti szélvihar tört ki, hogy azt gondolhattad volna, hogy sebes vágtában sok szekér megy át a kolostoron. Ezt olyan heves földlökés követte, hogy a város összes épülete összeomlani látszott. A várban bizony alig volt ház, amelyik kéményekben, falakban, tetőkben nem károsult vagy sérült. A legnagyobb épületek, mint a jezsuita atyák kollégiuma, a ferences atyák konventje, a reformátusoké és mienk teljesen megrázkódtak, mint az okozott károk szemünk előtt igazolják. A tornyunk a rengéstől kb. a felénél teljesen elhasad, úgy hogy – ha hitelt lehet adni a bécsi kapunál őrt álló katonának – a felső rész az alsóról felemelkedett és elvált, ami az egész tornyon meglátszott. A torony keresztjét gömbjével együtt az evangélium oldalra fordította, az összes kéményt széthasította. A házrészben, vagyis különösen a hálóteremben, és amiben a társalgó, a könyvtár, a levéltár, a cipészműhely, a tisztelendő provinciális atya és a titkár szobái vannak, az ívek középen végighasadtak. A kórus, a templom, a félremenés helye és a Lorettói kápolna említésre méltó károsodástól mentve maradtak, noha repedések maradtak a rekreációs szoba, az ebédlő és könyvtár falán. A földrengés hevességének kifejezésére legyen elég röviden annyit mondani, hogy csodának kell tartanunk, hogy nem dőlt össze az egész konvent. A jezsuita atyák kollégiuma ugyanekkora kárt szenvedett, ha nem nagyobbat. A ferences atyák konventje jobban károsodott, mert a legfelső szintet a földrengés után nem lakhatták. Mellőzöm más házak és épületek kárainak felsorolását, mert igen hosszadalmas lenne belemenni ezekbe a részletekbe. Személyekben – három kivételével – kár nem esett. Ezek közül az egyiket, egy asszonyt, aki a Vízikapu előtti téren fűveket árult, az egyik házról leeső faldarab nyomott agyon, úgy hogy egy-két óra múlva meghalt, előbb azonban valamelyik szerzetesünk ellátta szentségekkel. Ez a földrengés – beleértve a földalatti morajlást és vihart is – valamivel kevesebb, mint három percig tartott. Ezt negyed óra múlva egy másik követte, rövidebb ideig, de egyesek véleménye szerint hevesebb. Ez mégsem látszik valószínűnek, mert a konvent épületeiben keletkezett károk már ez előtt a második rengés előtt előtűntek. A győri lakosok, leginkább a polgárok és nemesek nagyobb része is a birtokok házaiba húzódtak vissza. Szerzeteseink – kivéve a Prokurátor atyát és Burchard atyát, a laikusokat – részben a kertünkben, részben a megriadt és lesújtott jótevőinknél töltötték ezt a napot és a következő éjszakát. 29-én délre pedig mind visszatértek és a konventben maradtak, kevés kivétellel, akik néhány éjszakát a kertünkben töltöttek, nappal azonban visszaértek.”

Egy rövidebb leírás P. Antal könyvében olvasható:


Réthly katalógusában közölt egy korabeli levelet is, melyben egy apa számol be fiának a győri földindulásról. Ebben leírja, hogy június 28-án öt óra után „iszonyú földzúgás és forrongás alatt” közel négy percig tartott, majd ezt egy „fertályórával” utána egy 5-6 percig tartó nagyobb és hatalmasabb földindulás követte… „A falak a szemünk láttára hajladoztak, fent, oldalain és minden felől harsogással repedeztek.” Továbbá leírja az emberek ijedelmét, hogy kiszaladtak a házaikból, a nép sátrakat és „deszkatárokat” bérelt, azokban tartózkodott, valamint majorok házaiba húzták meg magukat. (A levél Bölöny Sándor nagyváradi levéltárából való, Márki Sándor közlése a Hon 1868. 238. számában.)



A forrásokból kiderül, hogy az utórezgések is nagy riadalmat okoztak. Ezek közül a legnagyobb 1763. július 9-én este 9 óra tájban volt, a rémületet tovább fokozta a rengést követő felhőszakadás. A szomszéd Révfalu községben a föld meghasadt, a Duna hullámai házmagasságnyira emelkedtek. A megrettent lakosság a vásártéren és a Kálváriahegy mellékén sátrakba húzódott. Augusztusban további kisebb utórezgéseket éreztek, negyedikén, kilencedikén, tizenegyedikén, majd harmincegyedikén éjjel háromnegyed egy körül ismét heves földrengést észleltek.

A földrengés okozta károk

A földrengés emlékére készült győri fogadalmi kép részletén jól láthatók a megdőlt tornyok:


A leírásokból tehát megállapítható, hogy az anyagi kár jelentős volt. „A város összes épülete összeomlani látszott. A várban bizony alig volt ház, amelyik kéményekben, falakban, tetőkben nem károsult vagy sérült.” Leginkább a magasabb építmények sérültek, így a templomok is. A karmeliták templomában és rendházában keletkezett sérülésekről a naplóban olvashatunk.

A mai megyei levéltár épülete volt egykor a ferences templom és kolostor, melyben az 1763-iki földrengés nagy kárt tett. Különösen a „födélzet”, a két szentélyfal és a főoltár rongálódott meg. Még ebben az évben kijavíttatták 1800 forintos költséggel, Schram Lukács császári építész irányításával. A jezsuiták templomának tornya is meghajolt, kolostora is megrongálódott. A Püspökvár is „bedőlt”. Kaputornyára 1750 után emeltek újabb szintet, azonban az 1763-as földrengésben a torony annyira megsérült, hogy a késő gótikus főpárkány magasságáig mindent vissza kellett bontaniuk. Az újjáépítésre a bélyeges téglák tanúsága szerint 1768-1770 táján került sor. Ekkor a törtvonalú órapárkány fölött a tornyot egyszerű, íves vonalú barokk sisakkal fedték be. A Káptalandombon a papnevelde is összeomlott a földrengésben. Zichy Ferenc püspök 1764-1766-ban újjáépíttette az épületet, ehhez a mosonszentmiklósi birtokán 40.000 téglát égettetett.

Révfaluban meghasadt a föld, utcák dőltek romba, az 1754-ben elkészült templomukat az 1763. évi földrengés egy kissé ugyan megrongálta, de nagyobb kárt nem okozott benne. Szigetben számos ház összedőlt. Szentmárton (Pannonhalma) is súlyos károkat szenvedett.

A földrengést a falvak is megérezték, erről az alábbi, 1925-ös cikk tanúskodik:


A korabeli szemtanúk arról is beszámoltak, hogy a földrengés során mérges gázok szabadultak fel, ennek tulajdonították, hogy állatok betegedtek meg.

Saly August feljegyzése:


1764-ben Mária Terézia és József fia is meglátogatta a várost, hogy a győrieket vigasztalja.

A földrengések hatása a vallási életre

A leírásokból látható, hogy az 1763-as földrengés iszonyatos ijedelmet okozott, az emberek a „végső pusztulástól” tartottak. Már 1758. november 28-án ájtatosságot tartottak a székesegyházban, a földrengés elhárítására.

Az 1763. június 28-i nap után hamarosan, „Gróf Zichy Ferenc megyés püspök július 2-án kelt körlevelében Isten haragjának megengesztelése végett e hó 4-ére böjtöt és megkérlelő ájtatosságot rendelt el három napra, melyet körmenettel fejeztek be a legm. Oltáriszentséget körül hordozva.” – olvasható a karmeliták feljegyzéseiben. A körmeneten az összes társulatok és testvérületek kötelesek voltak megjelenni a székesegyháznál a meghatározott órákban; ezt az egyetemes körmenet zárta be, amire az emberek szinte megszámlálhatatlan tömege gyűlt össze, úgy, hogy az elsők már elérték a püspökvárat, a körmenetet bezáró asszonyok pedig még nem jöttek ki a templomból, pedig a falak mellett vezetett a körmenet.

A július 9-i utórezgést követő napra „elrendeltetett egy másik körmenet, hasonló a már elmondotthoz, csak abban változtatva, hogy az Oltáriszentség helyén Szent László király jeles ereklyéjét vitték, valamint megparancsolták azt is, hogy minden szentmisében mondjanak egy könyörgést a földrengés ellen, és hogy vasárnaponként egy éven át minden templomban a kijelölt órában mondjanak misét a kitett Oltáriszentség előtt és a végén imádkozzák népnyelven a Jézus legszentebb Nevéről szóló litániát a földrengés elleni könyörgésekkel.”

A város polgársága a mai napig megtartotta fogadalmát, az évenkénti körmenet részeként a Szent László herma körülhordozását. „Ezen szomorú eset emlékéül és a jövő megóvás végett ez Szent László napján egyházi szertartással Szent László király koponyája ünnepélyes körmenettel hordoztatik a városban és ez alkalommal a következő ének zengesztetik: Szent László királyért, annak érdemiért, Jésus Christus hallgass meg! Földindulástól ments meg!” – írja Mendelényi István 1879-ben. A későbbi körmenetekről újságcikkek, fényképek is tanúskodnak.

Dunántúli Hírlap, 1913. június 24.:


1938. (Fortepan/118744):


1939. (Fortepan/42598):


Három nappal a július 9-i földrengés után a győri Streibig nyomdából kikerült egy kiadvány, mely „A' Nagy Győri öreg Templomban felállittatott igaz Hitnek, avagy Keresztény Tudomány Szent Gyülekezetének költségével nyomtattatott, minekutánna 1763dik Esztend. Szent Iván havának 28-dik napján reggel egy fertálykor hatra leg-először a' rettenetes föld indulástúl az egész Váras nagyon meg rázattatott volna.”

Arrabona, 43/1. Főapátsági Könyvtár Pannonhalma (Tanai Csaba Taca felvétele):


A Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár is több emléket őriz, például egy német nyelvű kéziratos imádságot földrengés ellen, valamint metszeteket, szentképeket a 18. századból, melyek Szent Emődöt, a földrengések ellen óvó szentet ábrázolják. Ez utóbbiakon megfigyelhető a Szentháromság ábrázolása is.

Győr város fogadalmi képe az 1763-as földrengés emlékére

Az 1763-as földrengés után a győriek fogadalmi képet ajánlottak fel a mariazelli búcsújáró templomnak, mely ma is az ausztriai templomban látható. A megkopott festményt 1885-ben a győri Zalka János püspök hazahozatta és Mandausz Jánossal felújíttatta, majd a búcsújárók vitték vissza Mariazellbe egy aranykeretbe foglalt felirattal: Győrváros fogadalmi képe az 1763-as földrengés emlékére.

Felül a győri székesegyházban őrzött másolat, alatta a Mariazellben található kép részlete:



Győri Közlöny, 1885. május 10.:


A kép felső részén a Szentháromság, egyik oldalon a Boldogságos Szűz, másik oldalon Szoláni Szent Ferenc alakja látható. Ezek alatt papírtekercs magyar nyelvű szöveggel: „Az 1763-iki június 28. Győr városát végveszéllyel fenyegető földrengés emlékére.” A kép alján Győr városának korabeli képe, a földrengésben elferdült tornyokkal. Ez alatt német szöveg olvasható eredeti régies helyesírással, mely Dr. Récsey Viktor fordításában magyarul így hangzik: „Ezt a képet emlékül és hálábul készítették a Szentháromság, a Boldogságos Szűz és Szolánói Szent Ferenc tiszteletére, hogy Isten 1793. június 28-ának félelmetes földrengés alkalmával népét a Győr királyi fővárosában Magyarországon kegyelmesen megőrizte, holott akkor a valószínű elsüllyedés oly közel volt, hogy egy ház sem maradt épségben. Fogadalomból.”

Récsey Viktor a kép részletes leírását adja a Dunántúli Hírlap 1901, szeptember 5-i számában:



Bedy Vince említi a győr-belvárosi plébánia zarándoklatát a stájerországi Mariazellbe. Ezt a zarándoklatot az 1763. évi győri földrengés után hálából kezdeményezték a győri hívek. Az utat gyalogszerrel hét nap alatt tették meg; néhány napi ájtatoskodás után ismét hét nap alatt tértek vissza. Málhás kocsi kísérte a zarándokokat, hogy a nyugvóhelyeken ruhát válthassanak, magukkal vitt élelmükkel felüdíthessék magukat. Vezető pap és világi rendező is kísérte őket.

Az első világháború első éveiben még különvonaton tette meg búcsújáró útját a zarándokcsapat, de mindig kisebb és kisebb számra olvadt le. A háború okozta gazdasági leromlás teljesen megszüntette e zarándoklatot. (A belvárosi plébánia joghatósága alá tartozó Német Ispita templomában fellelhető mariazelli zarándoklatok emlékeit Perger Gyula ismertette az Arrabona 43/1-es számában.)

A források feljegyezték, hogy Sziget, a Győr melletti község is sokat szenvedett a földrengés során, itt is sok ház összedőlt. Ma a templom északi oldalán látható a Szentháromság-szobor, felirata: „E szobrot az 1763-iki földrengéstől való megmenekülés emlékére emeltették a győrvárosi és győrszigeti hívek.” „Áldassál Szentháromság, örökké egy valóság!” A szobor eredetileg azon a halmocskán állt, ahol a városi és szigeti hívek összegyűltek, a házakban ugyanis nem volt tanácsos lakni. A hívek fogadalmat tettek az emlékmű felállítására, ha a vész elmúlik. Később hálaadási körmenettel mentek minden évben az emlékműhöz Szentháromság vasárnapján. A szobrot 1911-ben helyezték mai helyére, a késői barokk jegyeit őrzi, az ülő helyzetben ábrázolt Atyaisten fején a német-osztrák birodalmi koronát látjuk; térdénél ül a Fiúisten, akinek lábainál a kiterjesztett szárnyú galamb a Szentlelket ábrázolja. A négyszögű oszlop felső részén négy dombormű látható.

A győrszigeti szobor:


A XIX. századi kataszteri térképen még eredeti helyén látható a szobor:


Későbbi földmozgások

A nagy rengés után a föld továbbra sem volt nyugodt, Réthly katalógusában további kisebb rezgésekről találunk feljegyzéseket, így 1765-ből, majd 1768-ból is. 1783. április 22-én Komárom központtal újabb erős rengés volt, ott ugyan emberéletet most nem követelt, de az épületek majd mindegyike megrongálódott. Győrben is nagy riadalmat okozott.

Részlet Réthly katalógusából:


Erős utórezgések voltak Győrben még 1783. május 31-én, július 1-jén is. Az 1810-es nagy móri földrengés kapcsán nem említik városunkat, de 1851. július 17-én és 1860. április 13-án Győrben újabb gyenge lökések voltak érezhetők, ahogy 1888. augusztus 23-án is, melyről a Győri Közlöny is beszámolt.

1914. február 4-én Győrött szerdán délután, kevéssel 1 után a vásártér részen, ahol a városháza, a tábla, a városi bérházak állnak, néhány másodpercig földrengést éreztek. A földrengést erős dübörgés előzte meg, majd az épületek megrázódtak. Az egyik városi bérházban oly erős lökést éreztek, hogy a lakók ijedten futottak ki lakásaikból a folyosókra. Érezték Bácsán és Kisbajcson is.”

Kis Újság, 1927. október 9.:


Az MTI beszámolt arról, hogy „1990. augusztus 22-én az MTA szeizmológiai obszervatóriumának jelzése szerint, szerdán 13 óra 26 perckor gyenge földrengést észleltek Magyarországon. A földrengés fészke Győr térségében volt. A rengés intenzitása a 12 fokozatú Mercalli-skálán mérve 3-4 közötti volt, károk nem keletkeztek. Győr térségében utoljára 1970. január 2-án mértek földrengést, amely csak műszerekkel volt észlelhető.”

A későbbi magyarországi földrengések epicentrumai távolabb estek Győrtől, a legutolsó erősebbet, a 2011. január 29-i oroszlányit azonban itt is éreztük.

Népszabadság, 2011. január. 31.:




Világviszonylatban a Kárpát-medence szeizmikusan nyugodtnak mondható, bár a medence külső részein erőteljesebb földmozgások mutatkoztak. Városunkban szerencsére ritkán volt nagyobb földrengés, az eddigi legnagyobb, az 1763-as rengés is már szinte feledésbe merült, annak ellenére, hogy Győrben máig élő hagyomány kötődik hozzá, a Szent László napi körmenet.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:
Bedy Vince: Győr katolikus vallásos életének múltja. Győr. 1939.
Forrai Kornélia - Hoós Mariann: A győri bencés templom barokk falképeinek restaurálása. In: Műtárgyvédelem, 2006.
Földrengéstörténelem. Földrengések a világon és Magyarországon. In: História, 2011. 3. sz.
Grossinger János: Dissertatio de terrae motibus regni Hungariae. [Értekezés a magyarországi földrengésekről]. Győr. (1783)
Győri fogadalmi kép. Öreg-Mária-Czellben. In: Győri Közlöny, 1885. május 10.
Hung-Reng. Magyarország Földrengési Információs Rendszere. http://www.foldrenges.hu/
László Csaba: A győri Püspökvár építéstörténetének vázlata. In: Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. Győr, 2000.
Kerny Terézia: Győr város fogadalmi képe. In: Mariazell és Magyarország. Egy zarándokhely emlékezete. Vezető a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának kiállításához. Bp. 2004.
Mendelényi István: Győr szabad királyi város' monographiája. Hiteles forrásokból és saját tapasztalataiból egybegyűjtve Mendelényi előbb Mendel István Győr városi volt polgármester által 1879-ik évben. Győr, 1879.
Orbánné Dr. Horváth Márta: Győri emlékhelyek és köztéri alkotások. Győr, 2006.
P[áter] Antal: A győri Karmelita-rendház kétszázéves története. 1697-1897. Győr, 1897.
Perger Gyula: "A' föld indulás ellen..." : Az 1763. évi győri földrengés vallási emlékei. In: Arrabona. A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok közleményei 43/1. Győr, 2005. p. 227-242.
Réthly Antal: A Kárpátmedencék földrengései, 455-1918. Budapest, 1952.
Saly August: Földrengések Magyar hazánk határain, különösen városunkban; történeti adatok és kéziratok nyomán ; A Pannonhalmi Szent-Benedek-rendiek rév-komáromi algimnáziumának tizedik programja az 1859/60. tanévben. Komárom 1860.
Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével. Győr, 1896.
Récsey Viktor: Győrváros fogadalmi képe „öreg” Mária-Zellben. In: Dunántúli Hírlap, 1901. szeptember 5.
Szent László király győri tisztelete; Csóka Gáspár OSB előadása a Székesegyházban 1990. június 26-án; megjelent: Győregyházmegyei Almanach 1995
Varga Péter: Az 1763. évi komáromi földrengés. In: Természet Világa, 2014. 2. sz. p. 69-72.
Zsebedics József: A győrszigeti plébánia Historia Domusa 1712-től 1951-ig. Győr, 2004