könyv, film, zene, rendezvény egy helyen

2017. október 31., kedd

2017. október 30., hétfő

Programjaink a héten

Halloween party


Mit ér a halloween éjszaka maskarák, álarcok, dekorációk nélkül?! Még nincs késve semmi! Október 30-án (hétfőn) 10 órakor játszóház kezdődik a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Gyermekkönyvtárában (Győr, Herman O. u. 22., földszint), ahol az érdeklődők flitteres baglyot készíthetnek.
A részvétel díjtalan.

Filmklub


November 2-án (csütörtökön) 17 órakor az OzoneTv látványos, drónnal forgatott ismeretterjesztő filmjét, a Magyarország madártávlatból című sorozat Közép-Dunántúlt (Veszprém, Fejér és Komárom-Esztergom megye) bemutató epizódját tekinthetik meg a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Központi Könyvtárának klubhelyiségében (Győr, Herman Ottó u. 22., földszint).
A belépés díjtalan!

Hangraforgó klub


November 3-án (pénteken) 17.00 órai kezdettel újra Hangraforgó Klub lesz a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér földszinti klubjában (Herman Ottó u. 22.) ''Hallod-e, pendítsd az lantot!''címmel. A klub vendége ezúttal Farkas Árpád kamaramuzsikus, zenepedagógus, az Európa Koncert Szalonegyüttes művészeti vezetője.Hangszerkíséret: Németh Ottó.
Zenei alapműfajuk a bécsi szalonzene, repertoárjuk felöleli a Strauss-család és kortársai, valamint a későbbi idők hagyományos tánc- és szórakoztató zenéjét. 
A Hangraforgó műsorában megszólalnak különféle régizene-hangszerek is, mint például reneszánsz lant, reneszánsz díszkant lant, lantgitár, mandolin stb.
A belépés díjtalan!

2017. október 26., csütörtök

Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből – 8. rész

Az egészségről közérthetően a 18. század végén



Napjainkban különösen népszerűek a betegségmegelőzéssel, az egészséges életmóddal és táplálkozással, valamint a különböző betegségekkel közérthetően foglalkozó könyvek. Az interneten is számos olyan egészségportál és ismeretterjesztő oldal található, ahol az érdeklődők akár még orvosi tanácsokat is kérhetnek. Mindezek előzménye azonban – talán meglepő módon – a 18. századra tehető.

Ugyanis ebben a században ismerték fel azt, hogy nem elegendőek az orvoslással foglalkozók számára írt tudományos szakkönyvek, hanem szükség van olyan írásokra is, amelyek segítségével az egyszerű állampolgárokat tudják tanítani „az egészség megőrzésére, a járványok terjedése elleni védekezés lehetséges módjaira, a kisebb betegségek egyszerű, nem ártalmas szerekkel való gyógyítására”.

Magyarországon a 18. században kezdtek megjelentetni magyar nyelvű egészségneveléssel foglalkozó munkákat, amelyek az orvostudomány számos területét felölelték. Ennek megfelelően egyaránt kiadtak ún. bábakönyveket és szüléssel kapcsolatos tanácsadókat, gyermekgyógyászati, gyermekápolási köteteket, kirurgusoknak, azaz sebészeknek szóló kézikönyveket, különböző fertőző betegségekről, járványokról szóló munkákat, valamint orvosi topográfiákat és különböző gyógyvizekről szóló műveket.

Azonban nem hiányozhattak a kínálatból az egészséges életmóddal foglalkozó kötetek sem. A 18. században nagy számban jelentek meg, és különösen nagy népszerűségnek örvendtek a „közhasznú egészségügyi tanácsokat” tartalmazó ún. dietétikai könyvek. Ebben a korban a diéta, dietétika kifejezést a szerzők a mainál jóval bővebb értelemben használták. A diéta kifejezés eredetileg életmódot és életrendet jelentett, később életrend és étrend jelentéssel egyaránt bírt. A 18. századi dietétikai munkák ennek megfelelően a helyes életvitel szabályairól, az egészséges életmódról, az egészség megtartását biztosító életvitel szabályairól ugyanúgy szóltak, mint a helyes táplálkozásról. Ezek a könyvek nem tudományos nyelven, hanem egyszerű nyelvezettel íródtak.

A kor orvosai – olykor tudományos munkásságuk mellett – papírra vetették a hétköznapi embereknek szánt egészségügyi tanácsaikat is. Így tett a pesti egyetemen orvosi oklevelet szerző Kiss József (1756-1830) is, aki 1790-től, 34 éven át Széchényi Ferenc alkalmazásában nagycenki uradalmi orvosként működött. Első orvosi műve tudományos szakkönyv volt, amely 1791-ben Bécsben jelent meg Az érvágónak patholgiája címmel, amelyet „magyar köpülyöző borbélyok használatára írt”.


 1794-ben Sopronban Siess Klára adta ki egészségnevelési katekizmusát, azaz kérdés és felelet formájában írt dietétikai tankönyvét Egésséget tárgyazó katechismus a köznépnek és az oskolába járó gyermekeknek számára, hogy tudhassák egésségjeket betsülni és őrizni címmel.

Kiss József ezt a művét egyértelműen nem orvosi szakkönyvnek, hanem elsősorban az iskolai oktatásban használandó tankönyvnek szánta, amelyet azonban a köznép is haszonnal forgathatott. Kiss számára mintaként egy német nyelvű egészségügyi katekizmus szolgált, de műve nem egyszerű fordítás, hanem önálló munka.

Az 1794-ben megjelent mű két nagy részből áll. Az első rész első fejezetében a szerző általában beszél az egészség fontosságáról, amelyről például így ír: „Nagy kincs tehát az egészség? Ez a valóságos kincse az embernek... Enélkül csak nyomorúság, unalom, teher a világi élet”. Könyvének célját pedig Kiss így fogalmazza meg: „Hasznos könyvecske tehát az Egésséget tárgyazó katechismus? Igen hasznos, mert könnyen megtanulhatjuk belőle, mi lehet ártalmára vagy kárára egészségünknek”.

A második fejezetben Kiss az egészségre káros tényezőkről értekezik: a levegőről, az ételről, az italokról, az alvásról, a mozgásról, az indulatokról és a ruházatról. A mozgás fontosságáról például ezt írja: „Mi hasznot hoz a testi gyakorlás az egészségre? A testi-gyakorlás által erősödik az egész test; segíttetik az étel-emésztés, jó vér készül. Minden munkái a testnek helyesen folynak”.

A harmadik fejezetben Kiss a gyermekek egészségét fenyegető okokról, a gyermekgondozásról és -nevelésről ír, sőt 11 kérdés-feleletet szán az iskolák állapotának, például milyen sűrűn kell takarítani az iskolában, milyen legyen a hőmérséklet, szükséges-e a diákok részére a testmozgás, mi árt a tanuló egészségének, és mi gátolja az előmenetelét.

A második részben Kiss József általában beszél a betegségről, valamint szót ejt az orvosokról is. „Mit tesz tehát az okos ember, hogy ha beteg, vagy más valaki beteg házánál? Tudós orvost hív, és arra bízza magát.” „Hol kell az orvosságokat vennünk? Az patikákban. Melyek a doktoroknak szorgalmatos gondviselések alatt vannak, hogy mindég jó, és tisztán készült orvosságai legyenek a patikáriusnak.

A második fejezetben a szerző a betegek ápolásáról és a különböző betegségben szenvedők magatartásáról értekezik. „Miképpen kell a betegekkel bánnunk? Szép, és kellemetes móddal; mert ők szegények a’ fájdalomtól szorongattatván, mindentől nagyon meg-illetődnek.

A harmadik fejezetben a konkrét betegségek kapcsán felmerülő problémák megoldására ad jó tanácsokat a szerző. Így többek között szó esik adott településen felbukkanó járványokról, a fertőző betegségekről, a himlőről, a veres himlőről, ezek kiirtásáról, a vérhasról, a fagyos végtagokról, a mérgekről, a veszett kutya harapásáról, a mennydörgésről és a vízbe fulladt emberekről.


A második, jelentősen kibővített kiadás 1796-ban szintén Sopronban jelent meg Siess Klára kiadásában Egésséget tárgyazó katechismus vagy-is Kérdésekbe, és feleletekbe foglalt oktatás miképpen kellessék az egésséget betsülni, és őrizni, derék, ’s egésséges gyermekeket nevelni, a’ betegekkel okosan bánni, és némelly közönségesebb betegségekben főképpen a’ hirtelen-való veszedelmekben magán segíteni címmel. A bővítés célja nem titkoltan az volt, hogy a diákok mellett a felnőtteknek is hasznos tanácsokat adjon a szerző. Az első kiadás még 138 oldalon jelent meg 409 kérdéssel és válasszal, míg a második kiadás már 234 oldalt tartalmaz, 544 kérdéssel és válasszal.

Az 1796-ban kiadott művének bevezetésében Kiss ír az emberi élet fontosságáról, az egészség megbecsüléséről, az első részben pedig, az első kiadáshoz hasonlóan azokról az okokról, amelyek az emberek egészségét ronthatják.

A második részben a szerző „a gyermekek gondozásával, testi-lelki-szellemi nevelésükkel foglalkozik a születéstől fogva”. Ezen belül külön szakaszban tárgyalja a kisdedekkel való bánásmódot, valamint a gyermekek testi nevelését is. Pl.: „Szükséges-e tehát, hogy a gyermek-nevelésben a testgyakorlásra különösen figyelmezzünk? Igen-is. Nem-csak nem kell a gyermekeknek megtiltani a játszást: hanem oly játékokat – is kellene nekik kigondolni, mellyek amellett, hogy mulattatják őket, különösen tökéletesítik a testüket.

A harmadik részben a szerző általános tanácsokat ad a betegekről, az orvosokról, az orvosságokról, a betegek ápolásáról és a betegségben szenvedők viselkedéséről. Továbbá ír a legelterjedtebb fertőző betegségekkel (pestis, himlő, vérhas… stb.) kapcsolatos fontos tennivalókról (például az elsősegély nyújtásának módjáról, a veszett kutya marása, mérges csípések, mérgezések, égési sérülés, törések, zúzódások, eszméletvesztések, nagy vérzések, és egyéb rosszullétek esetén szükséges teendőkről). Hosszabban ismerteti Kiss, hogy mit kell tenni „a holtaknak látszókkal, hiszen a halottkémlelés kötelező bevezetéséig igen sok elrettentő eset történt ezen a téren…

Ahogy már említettem, a második kiadás több kérdés-feleletet tartalmaz, mint az első. Különösen megnövekedett a számuk a gyermekgondozásról és az egyes betegségekről szóló részekben. A kötetek például Széchényi Ferenc gyermekei számára tankönyvül is szolgáltak, mivel ebből tanulták „az egészségtant, a testgyakorlást és a tisztaság szeretetét”.

Kiss egészségügyi katekizmusának népszerűségét jelzi az is, hogy 1797-ben, a szerzőség feltüntetése nélkül, Kolozsvárott jelent meg a harmadik, rövidített kiadása.

Kiss József későbbi orvosi szakmunkái is megjelentek nyomtatásban. 1799-ben Sopronban németül és magyarul is kiadták Emlékeztetés a himlő-beoltásának hasznára… című írását. Utolsó szakmunkái pedig 1816-ban Pesten jelentek meg A Fertő tavának geographiai, historiai és természeti leírása 1797-ben, valamint A Fertő tava vizének és orvosi tulajdonságainak fürdő gyanánt leírása címmel.

Kiss József 1824-ben vonult nyugalomba, betegsége miatt családjával együtt Triesztbe költözött, ahol 1830-ban hunyt el.

Ősze Mária


Források: Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon; Szállási Árpád: Széchényi Ferenc gróf (1754-1820) udvari orvosai, Kis József (1765-1830); Magyar művelődéstörténeti lexikon, Magyar nagylexikon, Új magyar életrajzi lexikon vonatkozó szócikkei.

2017. október 25., szerda

Rajzpályázat


Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Gyermekkönyvtára rajzpályázatot hirdet 5 – 7 éves korú gyermekek számára „Mesés rajzok – rajzos mesék” címmel az idén 80 éves Marék Veronikameséihez kapcsolódóan. Beérkezési határidő: 2017. december 8. (péntek).
Pályázati feltételek:
Kivitelezés: színes ceruzával, vízfestékkel, filctollal vagy zsírkrétával készült szabadkézi rajz A/4-es méretű rajzlapon.
Egy pályázó egy pályaművel pályázhat. A pályázatra csak egyéni alkotások adhatók be, csoportmunkákat nem áll módunkban elfogadni és díjazni.
Díjazás: könyvjutalom.
pályaműveket a pontos elérhetőség megadásával (a mű hátoldalán kérjük feltüntetni: a gyermek olvasható nevét, születési évét, lakcímét, szülő e-mail címét és az illusztrált mese címét) kérjük postai úton vagy személyesen a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Gyermekkönyvtára (9023 Győr, Herman Ottó u. 22.) címére eljuttatni. Bővebb információ a 96/516-677-es telefonszámon kérhető.
A díjazás után a pályamunkák kiállítása megtekinthető lesz a gyermekkönyvtárban.

2017. október 24., kedd

2017. október 23., hétfő

1956. halálos áldozatai Győrben



„…A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” (Bibó István 1956)



A győri megyei börtön előtt 1956. október 25-én célzott lövésekkel legyilkolt áldozatok:

  V      Máté Mária ápolónő, élt 20 évet (1936-1956)
  V      Halász Ödön csőszerelő tanuló, nem élte meg 18. életévét (1938.11.29-1956.10.25)
  V      Szabó Béla gyári munkás, élt 27 évet (1929-1956)


A győri megyei börtön udvarán bitó által életüktől megfosztott áldozatok:

V      Ifj. Császár József, 28 éves autószerelő (1957. április 12.)
V      Peterdi Sándor, a katonai bíróság ítélete alapján (1957. augusztus 17.)
V      Gulyás Lajos, 39 éves református lelkész (1957. december 31.)
V      Kiss Antal, 24 éves fűtő (1957. december 31.)
V      Tihanyi Árpád, 41 éves tanár (1957. december 31.)
V      Zsigmond Imre, 33 éves földműves (1957. december 31.)
V      Cziffrik Lajos, 44 éves fodrász (1958. január 15.)
V      Földes Gábor, 35 éves színész, rendező (1958. január 15.)
V      Weintráger László, 30 éves segédmunkás (1958. január 15.)
V      Dederi Gábor, a katonai bíróság ítélete alapján (1958. szeptember 2.)
V      Török István, 28 éves esztergályos (1958. december 2.)
V      Károlyi László, a katonai bíróság ítélete alapján (1961. április 11.)
V      Czene Ferenc, a katonai bíróság ítélete alapján (1961. április 11.)


„…"ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen"…”

(Faludy György 1956, te csillag - részlet)

2017. október 19., csütörtök

Helytörténeti kalandozások 116.

Bierbauer Lipót (1841-1917)


100 éve halt meg Bierbauer Lipót fizikus, tankönyvíró, bencés paptanár, kinek alakját már életében legendák övezték. Tudományos ismeretterjesztő előadásai, bemutató kísérletei, fény- és tűzijátékai révén a győri közéletben hamar ismertté vált. Jelentős szerepet játszott a város vízvezeték-rendszerének kialakításában, mely neki is köszönhetően egészséges ivóvízzel látta el lakókat.

Bierbauer Xavér Ferenc népes, szerető családba született Kőszegen 1841. november 9-én. Apja Bierbauer Mihály, anyja Spreitzenbarth Julianna volt. Tanulmányait helyben, a kőszegi bencés gimnáziumban kezdte, és másodszülött fiúként 16 éves korában, 1857. szeptember 8-án lépett be a bencés rendbe. Ekkor vette fel a Lipót nevet. Pannonhalmán teológiai tanulmányait befejezve 1864. november 19-én pappá szentelték.

Húsz éven át folytatott tanári pályáját a soproni Szent Asztrik Bencés Gimnáziumban kezdte meg 1864-ben. Itt heti 14 órában magyar nyelvet, földrajzot és természettant (fizikát és kémiát) tanított. Szülőhelyén, Kőszegen 1865 februárjában tartotta első miséjét. Az első soproni év után 1865-től két évig Pannonhalmán volt hitszónok és főiskolai tanár. A természettan és fizika újdonságaira fogékony fiatal pap az 1867-68-as tanévtől az 1884-85-ös tanévig, tehát 17 éven át Győrött a Szent Benedek-rendi Katolikus Gimnáziumban oktatott. Sokoldalúságát jellemzi, hogy kezdetben német nyelvet, mennyiségtant és rajzot, valamint műéneket és zenét tanított, majd az 1870-es évektől természettant és vegytant is. Rendszeres adományokkal gazdagította a győri főgimnázium múzeumát. 1868-ban például vércsét, 1871-ben Kossuth bankjegyet, majd nevezetes műtárgyakról 68 db. fényképet ajándékozott, valamint egy magyar művésznő babérkoszorúját is. 1876-ban Schemitz Károly Győr egyes részeiről készített fényképekkel gazdagította a gyűjteményt. Ekkor már ő volt a bencés gimnázium természettani szertárának az őre is. A győri bencés iskolai értesítőben 1874-ben jelent meg A nap-ról írt munkája.

Az 1874-ben megjelent győri bencés iskolai értesítő címlapja és Bierbauer Lipót írásának első oldala:


Szívesen és gyakran vállalta ismeretterjesztő előadások tartását különböző csillagászati, fizikai és kémiai témakörökről, melyeken kísérleteket is bemutatott. A dr. Karika Antal kezdeményezésére 1870. június 10-én alapított Győri Ismeretterjesztő Egylet aktív tagja volt, majd 1871-től választmányi tag is lett. Már az egyesület második nyilvános rendezvényén, 1870. november 20-án kísérletekkel kísért felolvasást tartott az Északi fényről. Az 1872. november 3-án mondott ismertetőjét a Schmidt-féle pörgettyűkről és a szabad tengelyekről a Győri Közlöny 1872. november 10-iki és 14-iki számában két részletben lehetett elolvasni, ebben 12 kísérletet is ismertetett. 1871-ben bencés tanárok tartottak felnőtteknek tanfolyamot, ahol Bierbauer Lipót a súlyokról, kiterjedésekről, a hőmérők használatáról beszélt, mondanivalóját higannyal végzett kísérlettel támasztotta alá.

Gyakorlatias szemléletét mutatta a Győri Közlönyben 1871-ben megjelent Miből áll a bor, s hogyan kell azt czélszerűen kezelni? című cikksorozata. Fehér Ipoly őt bízta meg 1872 szeptemberében, hogy a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XVII. győri nagy-gyűlésére készülő város és megye monográfiában a megye borait mutassa be. Az eseményre 1874-ben megjelent Győr megye és város egyetemes leírása kötet Borászat című fejezetében Bierbauer a Győr környéki hagyományos szőlőtermelő vidékek (Écs, Baráti, Tényő, Nyúl, Szent-Márton és Gyarmat) különböző évjáratú borait vizsgálta, 26-féle mintát analizált fajsúly, borszesz-, sav-tartalom, valamint egyéb alkotóelemek (pl. borkő, ecetsav) szempontjából, összehasonlítva a neves külföldi és hazai borfajtákkal. 1874 augusztusában a megyeházán megrendezett győri termény- és iparkiállításon az 1873-as vegyszer nélküli, saját módszerével javított borait és a maga készítette „házi villámcsengő”-jét mutatta be.

Az 1874-ben Fehér Ipoly szerkesztésében megjelent Győr megye és város egyetemes leírása címlapja, a Bierbauer Lipót-féle Borászat kezdő soraival:



A nők részére szervezett jótékonysági és ismeretterjesztő előadás-sorozatokban is rendszeresen részt vett. 1873 márciusától Petz Vilma a győri kisdedvédő egylet javára hetente háromszor 2 órás ismeretterjesztő előadásokat szervezett meg nőknek az új magán lányiskolájában, amelyek során Bierbauer Lipót a természettani oktatást vállalta. 1873 novemberétől Svieczeny Janka védnökségével a nők tudományos képzése az ismeretterjesztő egylet szervezésében átkerült a Fehérvári utcába, ahol Bierbauer szintén e tárgyat tanította.

Petz Vilma arcképe (Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum):


Petz Vilma nőknek szervezett tanfolyamának előadói (Győri Közlöny, 1873. április 27.):


Az 1870-es évek legnagyobb tűzesete a Jankovits-féle új gőzmalom és magtár kigyulladása és elpusztulása volt. A Belvárosban a Schwarzenberg utcában, a Stadel-gyár mögött 1874. április 26-án keletkezett hatalmas tüzet 26 órán át oltotta a győri önkéntes tűzoltóság hat szivattyúval. A vizet hozzá a 150 méternyi távolságban lévő Dunából hydrophor segítségével nyerték ki, szállították oda. A későn észrevett tűzvésznél a malom megmentése reménytelennek bizonyult. A tűzoltók a szomszédos épületeket sikeresen oltották, míg Bierbauer Lipót és Abday Asztrik bencés tanárok más önkéntesekkel életüket veszélyeztetve segítettek a roppant mennyiségű gabona- és lisztkészlet egy részének mentésében. Utána javasolta Bierbauer Lipót, hogy állítsanak fel távsodronyt, mely a tűztoronyban levő harangot összekötné a tűzoltó őrházzal, a bel- és külvárosi városházákkal, a Győr-sziget és Révfalu községekkel. Vállalta a jelzőkészülék elhelyezének tervezését és a karbantartását. Az egyszeri, 1000 forintos költségekkel járó beruházásra az önkéntes tűzoltóegyletnek nem volt pénze, így a kezdeményezés nem valósult meg.

Tudósítás a tűzvészről (Győri Közlöny, 1874. április 30.):


Javaslat a Jankovits-gőzmalom leégése után távsodrony alkalmazására (Szabad Polgár, 1874. július 9.):


Egy Hydrophor:


A Győri Közlöny 1874. december 6-iki számában jelent meg A Vénus bolygó átvonulása a nap előtt deczember 9-én című írása, mely e ritka csillagászati jelenséget részletesen tárgyalta. 1875 januárjában a színképi elemzésről beszélt, majd november 28-án a győri ismeretterjesztő egylet 33. nyilvános rendezvényén A métermérték ismertetése című felolvasását tartotta. Bekerült pártoló tagként a társadalmilag elismert, híres Győri Ének- és Zeneegylet választmányába, kezdett ismertté válni.

1869-ben megépült a fővárosban az ország első vízvezetéke. Ezt Győr városa is követni szerette volna, bizottságot alapított a vízellátás megszervezésére, amelyet a Duna vizére alapoztak. Ekkor Bierbauer Lipót a sajtóban jelentette meg kritikai észrevételeit a tervvel kapcsolatban: „magát a vízvezetéket mint hasznos, czélszerű intézményt a legmelegebben üdvözlöm... de csak akkor, ha nemcsak sok, hanem egyuttal egészséges vízet is fogunk kapni. A Győri Közlöny 1875. december 9-iki számában megjelent Észrevételek a Győr városában létesítendő vízvezeték ügyében című írásában kifejtette, hogy szerinte és a mérések szerint is a kis Duna vize olyan szennyezett, hogy ebből átszűrve sem lehet egészséges ivóvizet nyerni. A Győri Közlöny 1876. január 23-diki számában folytatja a gondolatsort Még egyszer a vízvezetékről címmel. Ezekkel a kritikai írásaival a gondolkodás irányát befolyásolta, így megkezdődött a harc a győri egészséges vízért.

Részlet Bierbauer Lipót Még egyszer a vízvezetékről című írásából (Győri Közlöny, 1876. január 23.):


Bierbauer Lipótról készült fénykép, a Pannonhalmi Főapátsági Múzeum tulajdona:


1876 februárjában megjelent összeállításában a Mérték- és ár átszámítási táblázatok a győrszigeti Gross Gusztáv nyomdájában, mely gyakorlati kézikönyvként volt használható, majd júniusban szintén a Gross Nyomda adta ki a Vegytan című kétkötetes munkáját, melyet a középiskolásoknak állított össze a legújabb ismeretek alapján, ábrákkal. 1878 decemberében a Vallás- és Közoktatási Miniszter a Vegytant iskolai használatra engedélyezte.

Bierbauer Lipót Vegytan című tankönyvének címlapja, a bevezető első oldala:


A Vegytan tankönyvének ismertetése (Fővárosi Lapok, 1876. június 15.):


Bierbauer Lipót nagy látványtervező és -szervező is volt, különböző rendezvényeken csodálhatták meg a fény- és világítási megoldásait. 1874 pünkösdjén a Győri Jótékony Nőegylet a színházban jótékony célú műkedvelő előadást szervezett, melyen az ének- és zeneegylet, valamint a helyben állomásozó 19. számú ezred katonazenekara lépett fel. A nagy sikerű, telt házas rendezvényen Bierbauer Lipót az élőképek változatos fényű megvilágításáról gondoskodott az ún. solar-fény használatával. 1876 augusztusában József főherceget pannonhalmi látogatásakor Kühn Rajmund és Bierbauer Lipót több perces tűzijátékkal köszöntötték, „az egésznek fénypontját a kolostortól nem messze fekvő Boldogasszony kápolnának galván folyam általi megvilágíttatása képezte. A fény mintegy a Kálvária halmán lévő hármas kereszt aljából kitörni látszott”, míg a templom torony felső gömbölyű része meteorként tündöklött a nemzeti színekben játszó görögtűzben. 1877. március 2-án a győri Szent Erzsébet Jótékony Nőegylet szegények segítésére rendezett színházi előadásán az élőképeket fehér, sárga, piros, lila és zöld színű villamos szénfénnyel világította meg, ami szintén nagy látványosságnak számított.

Képeslap a pannonhalmi Bencés Apátságról:


Részlet a Pannonhalmi látogatás című cikkből (Győri Közlöny, 1876. augusztus 31.):


Képeslap a pannonhalmi Boldogasszony kápolnáról:


1877. június 10-én a 120 tagú Bécsi Kereskedelmi Dalárda látogatott el Győrbe hasonló számú kísérettel, több napra. Az ünnepi eseményen a Szőlőkert előtti sétatéren a különböző képleteket ábrázoló nagy sikerű tűzijáték Bierbauer Lipót műve volt. A tűzijáték után a Tűztornyot bengáli tűzzel világította meg, az egész város fényben tündökölt. 1878-ban a Győri Iparos Kör és az Olvasó Egylet felolvasó estéiken előadásokat tartott a mikroszkópról, vagy „A szem csalódásai”-ról.

A Bécsi Kereskedelmi Dalárda ünnepélye Győrött (Győri Közlöny, 1877. június 14.):


Holló Alajos A győri Tűztorony című festménye (Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum):


Beszámoló a Győri Iparos Kör rendezvényéről (Győri Közlöny, 1878. február 7.):


Győr társasági életének aktív szereplője volt, például Némethy Ernő királyi ügyész házi hangversenyén a Lammermoori Lucia operából sextettet énekelt Ráth Zsigával és Némethy Ernőnével. Választmányi tagja lett a Vargyas Endre elnökletével 1878 májusában megalakult Győrvárosi Torna-Egyletnek is, bizottmányi tagja a dr. Kovács Pál elnökletével működő Győrvárosi Szabadelvű Pártnak. 1878. szeptember 21-én a győri Szent Erzsébet Jótékony Nőegylet szegények segítésére rendezett színházi előadásán Palatin Gergellyel együtt készítették az előképek megvilágítását. 1879 márciusában a Lloydban tartott rendezvényről így számolt be a Győri Közöny: „...a kaszinó nagytermében ugy hullott a mennykő mint augusztusban a csillaghullás. Veszedelem azonban nem történt, mert hát ott volt közöttünk Jupiter tonaus, főtisztelendő Bierbauer Lipót tanár úr személyében, ki mennyköveit úgy tudta regulázni, mint valami jó kocsis négy szilaj csikaját, - oda ütött az mindenik, a hova ő akarta!”. A villamosságról tartott érdekes előadását nagy közönség hallgatta végig. 1879-ben a Győri Színpártoló Egylet választmányi tagja is lett.

1878-79-ben megjelent a Gross Gusztáv nyomda kiadásában a Physika a középtanodák felsőbb osztályainak használatára írt tankönyve két részben. Dr. Németh Antal így méltatja a Győri Közlöny 1879. augusztus 20-iki számában: „E könyv első magyar tankönyv, mely a korszerű természettant a középtanodák fölső osztályai számára tárgyalja.”

Győri Közlöny, 1878. április 11.:


Közben folytatta küzdelmét az egészséges ivóvíz-hálózat kiépítéséért. 1879 júniusában felszólalt a városi vízvezeték ügyében tartott bizottsági ülésen, melyen tiltakozott, hogy az egészségtelen dunai vízre alapozzák a kiépítendő vízhálózatot, helyette a természetes, átszűrt talajvizet, a Kiskúton fúrt forrásvizet ajánlotta. Véleményét alátámasztotta Junker Károly építészeti tanácsos szakvéleménye is.

Győri Közlöny, 1879. június 8.:


1880. április 14-én Győrött a Megyeháza udvarán felakasztották Takács János péri rablógyilkost. Ő 1878 decemberében társával együtt brutálisan ölt meg két asszonyt, azonban az ítélet meghozása előtt a börtönben a másik bűnös meghalt, így egyedül maradt a pere végére. A kiküldött hóhér felakasztotta, a halálát többen végignézték, dr. Sikor József törvényszéki orvos a halál beálltát megállapította. Az ítéletvégrehajtás után a halottat kocsin a győr-újvárosi kórházba szállították, ahol Bierbauer Lipót hatósági engedéllyel végzett rajta kísérletet, és elektromágneses készülékkel (a defibrillátor előzménye) újraélesztette. Ezzel azonban nagy probléma keletkezett. Az újraélesztett rablógyilkost utána a kórházban ápolták, az országban pedig a jogászok lázasan kutatták a megoldást, hiszen egy bűnért büntetését megkapó személyt még egyszer nem ítélhettek el. Végül egy nap múlva Takács János újra, immár véglegesen meghalt.

Horváth Árpád A megkésett világhír című könyvében szintén leírja az akasztás és az újraélesztés történetét. Állítólag az 1878 végén Győrbe visszatért Jedlik Ányosnak a kísérlet előtt Bierbauer Lipót elmondta, hogy a frissen kivégzett gyilkoson újraélesztést szeretne folytatni úgy, hogy először a nagy mágneselektromos géppel alacsonyfeszültségű áramot, majd a Ruhmkorff-indikátorral nagyfeszültségűt vezetne a testbe. Jedlik tiltakozott, hogy készülékét ilyen célra használja fel Bierbauer. Ez eset után barátságuk megromlott, pusztán köszönőviszonnyá alakult. Az újraélesztett gyilkos ügyében maga a király hozott döntést. Állítólag I. Ferenc József táviratban közölte, „elégséges, ha valakit egyszer kivégeznek, ha lehet, tartsák életben”.

Beszámoló az újraélesztett gyilkos haláláról és a kivizsgálás megkezdéséről (Győri Közlöny, 1880. április 18.):



Petz Aladár könyve a győri újraélesztésről:


Kis Újság, 1930. június 22.:


1880. augusztus 25-én a Szombathelyen megrendezett Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Nagy-gyűlésén a természettani szakcsoportban Jedlik Ányos és Bierbauer Lipót tartott előadást. Majd az 1882-es vándorgyűlésen Bierbauer bemutatta villamos stroboszkópját, mely mozogni látszó ábrát produkált oly módon, hogy homorú tükör és szikrainduktorral kibocsájtott szikrafény segítségével a centrifugára szerelte ábráját. 1880-ban természettant és vegytant tanított Vargyasné Petz Vilma polgári lányiskolájában is. Egyre több egyesületbe hívták meg tiszteletbeli vagy pártoló tagnak. Például 1881-ben a Győri Katholikus Legényegylet tiszteletbeli tagjául választották, a győri Vöröskereszt-egyletének is tagja lett 1882-ben, 1883-ban a győri Műkedvelői Kör és a Győrvárosi és Megyei Kisdedvédő Egylet tagja, valamint a Győri Ének- és Zeneegylet tiszteletbeli tagja lett. 1882-ben a pénzügyi fedezet hiányában elhalasztott vízvezeték építésének terve újra előkerült. Az akkori állapotokról, a talyigások által Dunából kimért víz minőségéről, a hozzájutás és felhasználás nehézségeiről a helyi sajtó is beszámolt.

A győri vízvezetékről (Győri Közlöny, 1882. november 30.):


Bierbauer Lipót ötlete volt, hogy a város tehetős polgárai alakítsanak részvénytársaságot, és bocsássanak ki részvényeket a vízhálózat és vízmű létesítésére. Állandó próbafúrásokat végzett, hogy kiderítse, honnan lehet a város talajából jó minőségű és nagy mennyiségű vizet kinyerni.1883 márciusában a Győri Közlönyben többször megjelent a felhívás, melyben a 150 ezer forint részvénytőke beszerzése céljából 1500 darab 100 forint névértékű részvény jegyzésére szólították fel a lakosságot: „Nem kérünk senkitől áldozatot, hiszen a befektetett tőke tisztességes hasznot hajt, és kiki saját jólétén javít... Tegye meg mindenki kötelességét, melylyel önönmaga és a társadalom iránt tartozik, és sok nemzedék fogja áldani mindazok emlékét, kik a vízvezeték létesítéséhez hozzájárultak.” Az alapítók 200 részvényt jegyeztek, Back Herman malomtulajdonos pedig 25 ezer forintot ajánlott fel. Az április 15-diki határidőre így is csak 900 részvény kelt el. Ekkor gróf Khuen Héderváry Károly főispán körlevélben értekezletre hívta össze Győr polgárait a vízvezeték ügyében. A május 3-diki értekezleten elhangzott, hogy május 10-ig hosszabbítják meg a jegyzés határidejét. Nyolc alapítótag párosával indult a négy körzetre felosztott város utcáin lakók megkeresésére részvényjegyzési gyűjtő ívekkel, köztük Bierbauer Lipót is. Pár nap alatt sikerült nemcsak a hiányzó részvényeket eladni, hanem még túljegyzés is lett, a május 15-diki alakuló értekezleten 1545 részvényest jegyeztek fel. A június 7-diki alakuló közgyűlés után Frischauf Kandid bécsi mérnök terve szerint hamarosan elkezdődött a győri vízmű építése.

Felhívás Győrváros közönségéhez (Győri Közlöny, 1883. március 18.):


Cégbejegyzés (Központi Értesítő, 1883.december 6.):


Bierbauer Lipót javaslatára a kiskúti ligetben a kavicsrétegre ma is működő 7 méter mély ásott kutat telepítettek, mely 1883. július 18-án készült el. Ott kazánházat, gépházat, szolgálati lakásokat létesítettek. 1883. augusztus 7-én megkezdődött a Kiskúti telep és a Budai utcai víztorony, valamint a vezetékek kiépítése. Kiskútról mintegy 2 km hosszú csővezeték szállította a vizet az ugyanakkor megépült Budai úti víztoronyba, ahonnan előbb a Belváros, majd Újváros és Sziget felé is szolgáltattak ivóvizet. A víztorony akkori űrtartalma 330 köbméteres volt, ma átalakított ipari vizet szolgáltat. Szintén ma is üzemel az akkor épült 12 km-es csőhálózat legnagyobb része. 1884. június 15-én adták át a vízművet a közönségnek, és egy hónapra rá már 230 ház volt a hálózatra kötve.

1884-ben, a vízmű átadásakor jelent meg Bierbauer Lipót Emlékirata a Győri Vízvezetéki RT. kiadásában, melyben az egészséges vizet biztosító vezetékes vízszolgáltatásért folytatott kilencéves küzdelmét írta meg. Előszavában olvashatjuk: „Lépésről lépésre emelkedni, a haladás zászlaját fennen lobogtatni honpolgári kötelesség. Életrevaló társulatok, intézmények, mind megannyi tényezők egy város szellemi és anyagi műveltsége s jólétének emelése érdekében. És ki meri tagadni, hogy a vízvezeték akár közegészségi, akár közbiztonsági tekintetben Győr városát a haladás magasabb színvonalára emeli?”

Győr a vidéki városok közül – Budapest után – elsőként létesített polgárainak összefogásával vízművet, mellyel kapcsolatban az egyéves évfordulón a Győri Közlönyben e sorok jelentek meg: „Mindannyiok közt azonban legfőbb tisztelet és elismerés adassék főtisztelendő Bierbauer Lipót urnak, aki az ügynek egy egész évtizeden keresztül hatalmas bajnoka, szivós kitartása s akadályokat leküzdő harczosa volt mindaddig, mig csak kedvencz eszméje diadalra nem vergődött. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy kiemeljük, miként a győri vízvezetéki mű létesülésének legfőbb dicsősége az ő nevéhez fűződik s vesse bárhová sorsa, a győriek mindenkor hálával emlékeznek meg róla. Azért is nyájas olvasó, aki iszod a győri vízvezeték üde forrásvízét, el ne feledd néha napján a jól eső érzés kifejezését azzal az áldó mondással is megtetézni: - Dicsértessék Bierbauer Lipót!”

Győr első víztornya a Budai úton:

Bierbauer Lipót emlékirata címlap és bevezetés, 1884.:


Bierbauer Lipót fényképe a Pannon-Víz Zrt. jubileumi évkönyv a 130. évfordulóra 1884-2014 című kötetből:


Konyhai mosdó reklám (Győri Közlöny, 1884. június 19.):


A győri vízvezetéki részvénytársaság közgyűlése, Győr, január 28. című cikkből adatok a győri vízvezeték használóiról (Győri Közlöny, 1886. január 31.):


Sok helyen olvashattunk arról, hogy Bierbauer Lipót volt a győri telefonhálózat megalapítója, ugyanis már az 1870-es években a bencés rendházat a Radó-szigeten álló színházzal telefonvonallal kötötte össze. E feltevés forrása Saly Brunó róla írt ismertetője, mely A Pannonhalmi Főapátság története 6. b. kötetében jelent meg. 1917-ben, halála után írta róla Saly Brunó: Kutató, fürkésző ész, kitűnő szorgalmú és fáradhatatlan munkás. A gyakorlat embere, a ki physikai tudását a laboratóriumból az életbe viszi. Ez a törekvés, hogy az elmélet eredményeit az életben kell megvalósítani és ezzel a magyar kultúrát emelni, egyik fő jellemvonása. Ez a gyakorlati érzék vitte őt arra, hogy már a hetvenes években Győrben telephonnal kötötte össze a főgymnasium physika szertárát a színházzal, a bencés székház egyes szobáit: villamos ívfénnyel világította meg a Széchenyi teret, a győri színpadot.”

Győrben a telefonhálózat 1891-ben létesült. Mayer Farkas Bierbauer Lipótról írt rövid szócikkében az iskolai szertár és a vele szomszédos épületben levő rendház telefon-összeköttetéséről írt 2004-ben. Tarcsay László a 100 éves a győri telefonhálózat című, 1991-ben megjelent könyvében a győri telefonhálózat megépítése előtti korszakról így ír: Győrben, illetve Győrből 1877 decemberében folytattak először telefonbeszélgetést. Ezek kísérleti távbeszélgetések voltak, amelyeket Salamin Leo, a soproni főreáliskola igazgatója szervezett meg. Ő az első kísérleti távolsági beszélgetést az országban, Bécsben vásárolt készülékekkel, vasúti távíróvezetékeken, Sopron-Pinnye vasútállomások között folytatta. Ezt követte a Sopron-Győr között létesített távbeszélő kapcsolat… A második alkalommal – ugyancsak még a közhasználatú hálózat kiépítése előtt – a magyar kir. Posta végzett próbabeszélgetést Győrből. Abban az időben építette meg a posta az ország első távolsági oszlopsorát Budapest és Bécs, illetve az országhatár között. Ekkor a próbabeszélgetések a Budai országút és a Fehérvári út sarkon lévő víztorony és Budaörs között hangoztak el. A cél több gyár termékéből válogatott tizenegyfajta készülék minősítése volt. Az időpont 1889. október 24. és 26.

A technika fejlődésének eredményeképpen 1881 májusában adták át a világ hatodik telefonközpontját Budapesten a Fürdő utcában. Bierbauer Lipótot a friss találmányok, újdonságok érdekelték, és gyakorlatban is törekedett megvalósításukra. A Győri Kaszinóban (Lloyd épületében) 1884. március 19-én tartott előadást A telefon és mikrophon címmel, majd egy év múlva szintén ott felolvasás mellett végzett kísérleteket a „Telephon”-nal.

Hírek a telefonról szóló előadásairól (Győri Közlöny, 1884. március 19. és 1885. március 22.):


Részlet Schuber János és Márkus Ágoston mérnökök jelölésével a győri telefon-hálózat kiépítésének térképéről 1893-ból:


1884-ben jelent meg a győri Gross Gusztáv Nyomda kiadásában Bierbauer Lipót A fizikának elemei, a középtanodák számára 348 ábrával kötetének 3. átdolgozott, javított kiadása és a Csillagászat. Toldalékul a fizika elemeihez a középtanodák számára 21 ábrával kötete. 1884 februárjában a Szabadelvű Párt tagjaként városi önkormányzati képviselő lett 1890-ig, amikor lemondott e tisztségről. Alelnöke a Győri Szépítő Egyletnek is, melynek célja a város parkjainak rendbetétele volt. Az 1885-ben megalakult Győri Női Iparegylet (Városház utca, Friedmann-féle ház) elnökeként feladatául a női ipariskola létesítését tűzte ki. 1886-ban gróf Batthyány Lajosné Andrássy Ilona grófnőnek mutatta be a kezdő intézet, a helybeli női ipariskola kézimunka kiállítását.

Bierbauer Lipót is új városi képviselő lett (Győri Közlöny, 1884. február 19.):


Győri Közlöny, 1886. március 4.:


1885 júniusától a tanítás helyett 27 éven át gyakorlati feladatokat oldott meg mint a bencés rend gazdaságainak egyik irányítója, szervezője. Először a bencés rend pannonhalmi jószágkormányzója, hamarosan a veszprémvarsányi kerület gazdasági vezetője lett. A Győrvidéki Gazdasági Egyesület (a megye gazdasági életének irányító szervezete) választmányi tagja maradt az 1910-es évekig. Intézkedéseinek köszönhető, hogy 1890 szeptemberében Sikátor községben csak 26 ház égett le, s nem az egész falu. A városból elköltözve a győri társadalmi életben vállalt szereplése csökkent. 1890-ben a Győri Vízvezetéki Részvénytársaságban igazgató-választmányi tagsága ugyan megmaradt, de cégvezetői jogosultsága Meiszner Ernőével együtt megszűnt. 1893-tól szakértőként segítette a pápai vízmű létesítését, melyet 1894-ben adtak át. Tiltakozott az anyakönyvezés állami kézbetétele és Fenyvessy Ferenc országgyűlési képviselő egyházpolitikája miatt. 1898 júniusában Lóskay Jeromos halálával felmerült, hogy Vasary Kolos hercegprímás esetleg kinevezi a hercegprímási uradalmak kormányzójául, mert „Bierbauer Lipót, a varsányi benczés uradalom kitűnő szakértelmű kormányzója”. Végül gazdasági tanácsosi címmel a Pannonhalmi Főapátság jószágkormányzójaként Tarjánpusztáról az uradalmat irányította. 1898. augusztus 5-én ő adta össze Emília húga lányát, Sziklay Paulát Zulawski Béla főhadnagy, alreáliskolai tanárral a kőszegi plébániatemplomban.

Bierbauer Lipótról készült fénykép, a Pannonhalmi Főapátsági Múzeum tulajdona:


Tudósítás a sikátori tűzről (Budapesti Hírlap, 1890. szeptember 12.):


Politikai szereplése (Dunántúli Hírlap, 1895. február 10.):


1913-ban nyugalomba vonult és Tihanyban a bencés rendházban élt, időnként meglátogatta a rend kezelésében álló balatonfüredi gyógyfürdőt. 76 éves korában itt, Balatonfüreden halt meg 1917. február 7-én. Közvetlenül halála után, még 1917-ben Farkas Mátyás polgármester javaslatára Lóth József festőművésszel Győr városa készíttetett portrét a győri vízvezeték létesítőjéről, Bierbauer Lipótról. A képet a városi tanácsteremben helyezték el, és 1945 után a Xantus Múzeumba került. Jelenleg a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében található. 1927-ben a Széchenyi téren létesítendő szökőkutat nevezték volna el róla.

2011-12-ben restauráltatták és egyben digitalizálták a Pannonhalmi Főapátság fotótára rendi arcképcsarnokának, a Benedictina gyűjteménynek egy részét, köztük Bierbauer Lipótról készült fényképet is.

2015-ben Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése 31/2015. II. 27. közgyűlési határozattal Bácsán a 0597, 0598, 0611/5 és 0613 helyrajzi számú utakat Bierbauer Lipót utca elnevezéssel látta el. A Pannon-Víz Zrt. 2016-os ünnepélyén a Győri Vízvezetéki Részvénytársaság alapítására emlékezve készült az a felvétel, amelyen Maszlay István színművész elmondta Bierbauer Lipót bencés szerzetes Emlékiratában leírt beszédét, mely az interneten meghallgatható.

Bierbauer Lipót halálának híre (Dunántúli Hírlap, 1917. február 10.):


Megemlékezés a haláláról (Pápa és Vidéke, 1917. február 18.):


Dunántúli Hírlap, 1927. augusztus 12.:


Lóth József festménye Bierbauer Lipótról, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményéből:


Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:
A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium - jubileumi évkönyve, 1626-1976. Szerk. Bánhegyi Miksa. Győr, Czuczor Gergely Bencés Gimnázium, 1977.
A Pannon-Víz Részvénytársaság jubileumi évkönyve a 120. évfordulóra 1884-2004. Szerk. Tóth Gyula. Győr, Pannon-Víz, 2004.
A Pannonhalmi Főapátság története, 6/b. köt. : a rend új kora, új munkaköre 1802-től napjainkig. Szerk. Sörös Pongrác. Budapest, 1917. 1187 p.
Bánóczy Gyula: A győri vízvezeték. Különlenyomat az Orvosi Hetilap 1886. évfolyamából
Bierbauer Lipót: Emlékirat a vízvezetéki műnek 1884. évben történt megnyitása alkalmával. Győr, 1884.
Bulkai Lajos: A Győri Víz- és Csatornaművek 75 esztendeje. Hidrológiai Közlöny 1959. 3. szám 180-189. old.
Horváth Árpád A megkésett világhír. Bp., Móra K., 1980.
Horváth Árpád: Bierbauer Lipót és Fehér Ipoly, a tudós szerzetesek. Czuczor Gergely Bencés Gimnázium, diákpályázat.
Jubileumi évkönyv a 130. évfordulóra, 1884-2014. Győr, Pannon-Víz Zrt., 2014.
Lanczendorfer Zsuzsanna: A győri csuda.
Magyar Katolikus Lexikon szócikke Biebauer Lipótról.
Maszlay István előadásában Bierbauer Lipót beszéde, elhangzott 2016. augusztus 10-én.
Nyugat-Pannonia tűzoltóegyesületei, 1888-1923 : Győr-Sopron megye és Burgenland közös kiállítása,Győr, 1988.8.22 - 1988.9.30., Eisenstadt, 1988.10.13 - 1989.1.29. Győr, Xántus János Múzeum, 1989.
Petz Aladár: Győr Szabad Királyi Város Szentháromság Közkórházának múltja és jelene, 1749-1928. Győr, 1929.
Salgó Károly: A Győri Önkéntes Tűzoltó-Testület Története: 1870-1920. Győr, Győri Önkéntes Tűzoltó-egylet, 1922.
Szilágyi Gyula: Győr Sz. K. Város vizei különös tekintettel a vízvezetékre. Győr, Vízvezetéki Részvénytársaság, 1887.
Szilágyi Gyula: A győri vízvezető mű. 8 p. Különlenyomat az Egészség 1887-es számából
Tarcsay László: 100 éves a győri telefonhálózat. Sopron, Soproni Távközlési Igazgatóság, 1991.

A képek forrása:

Az illusztrációk a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér helyismereti gyűjteményéből, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Képzőművészeti gyűjteményéből, valamint a Pannonhalmi Főapátsági Múzeumból származnak.
A 9. kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.