könyv, film, zene, rendezvény egy helyen
2016. július 29., péntek
2016. július 28., csütörtök
Helytörténeti kalandozások 94.
Gyógyszertár az
Angyalhoz: adatok a Mányoki-ház történetéhez
Győr szívében, a Rákóczi Ferenc utca, a Széchenyi tér, valamint
a Gyógyszertár köz által határolt tömbben található az az épület, melyben több
évszázadon át patika működött, egészen 1950-ig. A győriek régebben Patika- vagy Gyógyszertárháznak hívták, az útikönyvek régi tulajdonosaik alapján
Torkos- vagy Mányoki-háznak említik. A ma élők legtöbbje már csak a földszintjén
levő Ofotért üzletre emlékezhet, ma egy bank működik falai közt.
A 16. században Torkos
István városbíró, majd az 1703-as telekkönyv szerint Mányoki Ádám birtokában volt az itt álló lakóház. Utóbbi rokona
volt annak a Mányoki Ádámnak, aki II. Rákóczi Ferenc udvari festőjeként a
fejedelemről több portrét is készített. A művész maga is többször megfordult
rokonánál Győrben.
Fruhmann Antal
1845-ben készített metszetén látható a még egyemeletes épület:
Érdekes módon ezzel a házzal is összefonódott egy ideig az
egykori jezsuita patika története. Az
1620-as években Dallos Miklós
püspök, majd Draskovics György győri
püspökök telekvásárlásai révén a főtér déli oldalára letelepülhettek a
jezsuiták. Ők 1654-ben gyógyszertárat is létrehoztak kolostorukban „Megváltó” néven. A levéltári dokumentumok
szerint ennek első jezsuita gyógyszerésze 1655-től Andreas Pfeuffert volt. Széchényi
György kalocsai érsek és győri püspöknek köszönhetően 1667-ben készült el
az új rendi kolostor, ennek „szeglet teremeiben” elhelyezett patikájukat a
jezsuiták az 1691-es alapítólevél tanúsága szerint nyilvánossá tették. Az addig
csak a folyosóról megközelíthető helyiségre az utca felé is kaput nyitottak.
A rend feloszlatása, azaz 1773 után Joannes Tumler volt jezsuita vette meg a Megváltó patikát, amely az
1770-es években átköltözött a tér túloldalára, a Mányoki-házba. A gyógyszertár 1805-ben Schrottenbach József tulajdonába került, majd Pasperger Antal gyógyszerész lett a tulajdonosa, miután
beházasodott a családba. Némethy
(máshol Némethi) Pál patikus
1854-ben tőle vette bérbe, annak 6 évig volt bérlője.
Győr másik régi gyógyszertára az itt állomásozó nagyszámú
várőrséghez köthető, ebből lett később Győr városi gyógyszertára. 1654-ben „a
bécsi nagyméltóságú hadi tanácstul” „Kresz Károly József gyógyszerész megszerzé
a várőrségi patikát 1000 ezüst forintért.” A konkurencia harc azonban tovább
folytatódhatott, emiatt keletkezhetett III. Károly rendelete 1715-ben. (Forrás:
Szávay: Győr)
A Jogkönyv alapján végigkövethetők a patika tulajdonosai
1773-tól. A korai városi gyógyszertár pontos helyét a dokumentumokból biztosan
nem lehet meghatározni. Egyes kutatók (pl. Nemák Lajosné) feltételezik, hogy a
XVII. században már a Patikaházban volt, mások a mostani Baross úti
gyógyszertár környékére teszik. Annyi biztosan ismert, hogy több
tulajdonosváltás után, 1829. február 14-én, 18 000 forintért Liezen-Mayer Ferenc gyógyszerész vette
meg Buchberg Jánostól. A
Mányoki-házon ma egy tábla található, felirata hirdeti, hogy e házban született
Liezen-Mayer Sándor győri
festőművész. Az ő édesapja volt Liezen-Mayer Ferenc gyógyszerész. Amennyiben
itt is lakott valameddig, a tulajdonában levő városi gyógyszertár valószínűleg
nem ebben az épületben volt.
Valló István
írásából tudjuk, hogy az 1831-es kolerajárvány idején három patika volt a
városban, a fent említett, egykori jezsuita, Megváltó néven – ennek alapítását ő 1630-ra tette –, az 1654-es
alapítású városi gyógyszertár, amely a járvány idején Liezen-Mayer Ferenc
tulajdona volt, valamint az 1767-ben alapított újvárosi Aranysas gyógyszertár.
A negyedik gyógyszertár felállításáról Kovács Pál Hazánk című
lapja számolt be 1847. szeptember 4-én, amely Anwander János jóvoltából a Fehérvári utcában nyílt meg.
Közben Fruhmann Antal
tervei alapján 1850 körül kétemeletessé építették át az egykori Mányoki-házat,
amely Balogh Kálmán földbirtokos
tulajdonába került. A Győri Püspökség acélmetszetén már a megmagasított épület
látható a Nigl-féle kávéház mellett.
Némethy Pál
gyógyszerész – aki Pasperger Antaltól
bérelte az egykori jezsuita Megváltó patikát – kérelmet nyújtott be a városhoz
egy új gyógyszertár alapítására 1860-ban.
Győri Közlöny, 1860.
augusztus 19.:
A város jóváhagyása után az engedély megszerzéséért a
helytartótanácshoz kellett folyamodni, az meg is adta Némethynek a patika
alapítási jogát. Bár első körben a belváros helyett Nádorvárosra adta ki a
működési engedélyt, módosító kérelmek után végül a belvárosban állíthatta fel Némethy
személyi jogú gyógyszertárát.
Győri Közlöny, 1862.
január 12.:
Érdekes módon az újonnan alapított és „ízletesen”
bebútorozott „Angyalhoz” patika maradhatott a régi helyiségében, és a „gyökös”
Megváltó gyógyszertár pedig átköltözött a szemben levő Apátúr ház
földszintjére. (Az egykori Megváltó gyógyszertár később a főtér másik épületébe
is továbbköltözött, míg végül visszatért eredeti helyére, ami akkor már
bencések rendháza volt.)
Győri Közlöny, 1861.
július 7.:
Ráth Károly
levéltáros 1863-ban a Győri Történelmi és
Régészeti Füzetekben megjelent, II. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel
kapcsolatos tanulmányában az egykori jezsuita patika költözéseit is megemlíti.
A győri gyógyszertárak történetével kapcsolatban, a meglevő
források ellenére is, még számos nyitott kérdés van, többek közt a névhasználat
körül is. Liezen-Mayer Ferenc a
belvárosban levő, Angyalhoz címzett
gyógyszertárat vette meg, a városi gyógyszertár a későbbiekben azonban már a „Magyar czímer” elnevezést használta.
Ugyanakkor Némethy Pál 1860-ban az Angyalhoz névvel alapított egy új
patikát. (Ezzel talán az egykori városi patika nevét elevenítette fel?)
Az aktuális állapotokat rögzítette az 1876 Legújabb nagy-győri naptár: a szigetivel együtt immár 6
gyógyszertár volt a városban.
Már a saját korában sem volt könnyen áttekinthető a
kialakult helyzet, ezért 1875-ben a Magyar Királyi Belügyminisztérium bekérte
Győr sz. kir. várostól a „Magyar czímer” és az „Angyal című” gyógyszertár
felállítására vonatkozó összes adatot és okmányt, hogy ezek alapján tisztán
lássa a tulajdonviszonyokat. (A Magyar Czímer ekkor a városi, reáljogú
gyógyszertár elnevezése volt.)
Az új „Angyal” tulajának hirdetéseiből megismerhetjük a
korszak „sükeres” szereit is.
Győri Közlöny, 1862.
július 31.:
Győri Közlöny, 1863.
július 30.:
Győri Közlöny, 1868.
február 27.:
Győri Közlöny, 1873.
november 30.:
Némethy Pál
szaktudását a korabeli ellenőrzésekről szóló dokumentumok is megerősítik,
népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint a Győri Közlöny egyik karcolatában
megjelent, vele kapcsolatos vidám versike.
Győri Közlöny, 1886.
március 25.:
1875-ben az Angyalhoz
gyógyszertár Hagelman Lajos
tulajdonába került, tőle vette meg Keserű
József 21000 forintért.
Győri Közlöny, 1887.
december 1.:
Hölgyek és urak Milleniumi
naptára 1896-os évre:
Keserű Józseftől Keserű
Aladár örökölte meg az üzletet, amely 1940-ben belügyminisztériumi
engedéllyel Keserű József veszprémi
gyógyszerész tulajdonába került.
Imre Béla
újságíró egy cikkében idézte fel a Keserű
patikához fűződő gyermekkori emlékeit, az ablakában látható
piócatartályokat és a Keserű úr megbízásával történő piócagyűjtéseket.
1950-ig, az államosításig volt itt a patika, amikor a
gyógyszerellátás átszervezése miatt kiköltöztették Nyúl községbe. Helyén
Ofotért üzlet nyílt.
Konok Tamás felvétele
az 1960-as évekből (FOTO:FORTEPAN/Konok Tamás id. adományozó):
Utcakép 1971-ből (a megyei
könyvtár gyűjteménye):
2016 nyarán (a szerző
felvétele):
Antaliné Hujter Szilvia
Felhasznált irodalom:
Almási Tibor:
Liezen-Mayer Sándor és Győr. In: Arrabona 45/1. Győr, 2007. p. 379-396:
Bogcha-Novák Zoltánné:
A győri „Széchényi” múzeumpatika. In: győri tanulmányok, 5. Győr, 1983. p.
235-245.
Szőgyi G. Vilmos:
Hölgyek, urak Milleniumi naptára 1896-os évre. Győr, 1895.
Imre Béla: A
Mányoki-házban járt Rákóczi festője. „Szellemidézés” a győri belvárosban. In:
Kisalföld, 1997. augusztus 23.
Józsa Alajos.
Győr-Moson vármegye gyógyszerészetének kialakulása és fejlődése az 1600-as
évektől 1950-ig. Gyógyszerész-doktori értekezés. Budapest, 1987.
Ladocsi Béláné: A
„várőrségi” patikától a Lenin u. 4. sz. alatti 2. sz. patikáig. Honismereti
pályázat. Győr, 1978.
Legújabb Nagy-győri
Naptár 1876. szökő évre Győr sz.kir. Város és Győr-sziget lakosainak
czimtárával. Győr, 1875.
Nemák Lajosné. Régi
magyar patikák. Bp. Corvina, 1976.
Ráth Károly.: Ii.
Rákóczi György erdélyi fejedelem mozsara és a legrégibb győri gyógyszertárról.
In. Győri Történelmi és Régészeti füzetek. 1863. 2. füz.
Szávay Gyula: Győr. Monográfia
a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével. Győr, 1896.
Valló István: Az 1831.
évi kolera története Győrött. In: Győri Szemle, 1930. 4-6. sz. 2. közlemény. p.
142-161.
2016. július 27., szerda
Zenei CD-k és hangoskönyvek gyerekeknek
Központi
Könyvtárunk Médiatárának gyűjteménye rengeteg
gyerekeknek szóló zenei CD-t és hangoskönyvet tartalmaz.
A zenei CD-k
között egyaránt megtalálhatók versek, mondókák,
altatódalok, népzenei kincseink, rajzfilmslágerek, ünnepi
dallamok, játékos vagy éppen bulis slágerek.
A hangoskönyvek
a gyermekirodalom és mesék világába hívnak, ahol a magyar és
külföldi klasszikus népmeséktől kezdve az újabb és
modernebb történeteken át egészen zenés mesejátékokig és
ifjúsági regényekig terjed a kínálat.
A gyerekeknek szóló
legfrissebb zenei
CD-k és hangoskönyvek
listája böngészhető, letölthető és nyomtatható, valamint
igénybe tudják venni könyvtárunk online
katalógusát.
2016. július 26., kedd
Vicces újságkivágások Digitális Könyvtárunkból
Dunántúli Hírlap
Ételek és állatok a városban
Különleges recept
(1927. január 01.)
Ételek és állatok a városban
Különleges recept
(1927. január 01.)
További érdekességek találhatóak a Megyei Könyvtár Digitális Archívumában!
2016. július 25., hétfő
Programjaink a hétre
Július 27-én
(szerdán) 10.00 órától 11.30-ig a Gyermekkönyvtárban
(Győr, Herman Ottó u. 22., földszint) kerül sor a következő
foglalkozásra, ahol az érdeklődő gyerekek ajándék dobozkát
készíthetnek, amit virágmotívumokkal díszíthetnek. Az elkészült
dobozka tárolási célokra, ill. ajándék-csomagolásként egyaránt
felhasználható. A barkácsolás szükséges anyagokat a könyvtár
biztosítja. A rendezvényen való részvétel díjtalan!
Mindenkit szeretettel várunk!
Július 29-én
(pénteken), a hónap utolsó nyitva tartási napján, 12:00
órától 15:00 óráig „Koktélbárba” hívjuk kedves
olvasóinkat Ménfőcsanaki Fiókkönyvtárunkba
(Bezerédj-kastély, Győri út 90.). A rengeteg gyümölcs,
gyümölcslé hozzáadásával készült alkoholmentes italokat
kedves gesztusként szánjuk a könyvtárba látogatóknak. Mindenkit
szeretettel várunk!
Július 31-én
(vasárnap) a József Attila Művelődési Házban (Győr,
Móra Ferenc tér 1.) a XIV. Anna napi búcsúra kerül sor. A
rendezvényen fellép a Kaméleon Színjátszó Egyesület
(15.30-kor), a Danger Elements (16.30-kor), a Friends Big
Band (16.50-kor). 18.15-től Tótpál Szilvia operaénekes
és Baranyai Judit operett slágereket és sanzonokat adnak
elő, közreműködik még Kovács Laura és Horváth
Dániel. 20 órától utcabálra is sor kerül az Akkordeon
zenekar közreműködésével, a kiegészítő programokon pedig
(óriás légvár, népi fajátékok, kézműves foglalkozás) a
gyerekek is remekül szórakozhatnak. A rendezvény ingyenes, minden
érdeklődőt szeretettel várunk!
További rendezvényeinkről az alábbi oldalakon tájékozódhat:
2016. július 22., péntek
2016. július 21., csütörtök
Helytörténeti kalandozások 93.
A győri szabadstrandi
fürdőzés múltjából
A győri folyókban az évszázadok során fürödtek, úsztak,
tisztálkodtak az emberek. Győr város közigazgatási hatósága régóta kijelölte a
szabad fürdőzések helyét a Duna, a Rába és a Rábca partjainál, és az egyéb helyeken tiltotta, büntette.
Az engedélyezett szabadstrandok száma a 20. század első
harmadára fokozatosan bővült, az 1930-as évek végén nyolc ilyen fürdőhelyet
neveztek meg. A szabadidő eltöltésére, pihenésre, kikapcsolódásnak szánt nyári
ingyenes fürdőzés lehetősége, az ehhez kapcsolódó biztonsági feltételek és
kényelmi szolgáltatások az idők során fejlődtek ki.
Szigetben már a
19. század közepén működött a Tóth
György-féle uszoda, de ezt a szegényebbek nem tudták igénybe venni. Az
uszoda-fürdő használata szabályozott volt, befogadóképessége korlátozott, és
főleg a jómódú polgárok, kereskedők és családtagjaik jártak ide. A kor szokása
szerint a férfiak és nők csak elkülönítve fürödhettek, és a tetőtől talpig zárt
fürdőruhát tekintették csak illendőnek. A nagy nyári melegekben az iskolából
kiszabadult gyerekek minden tiltás ellenére megmártóztak a folyókban, sokszor
szüleik tudta nélkül. A szülők többek számára is elérhető, olcsóbb, ám
biztonságos fürdőzési lehetőségét, a nyilvános uszoda felállítását kívánták. A
szegényebb iparoslegények, béresek és cselédek is uszoda és fürdő helyett a
folyóvizet választották felüdülésre az eldugottabb vízparti helyeken. A
korabeli sajtóban rendszeresen jelentek meg a hírek a nyári folyóparti szabad
fürdőzés miatti halálesetekről, balesetekről.
Győri Közlöny, 1858.
május 27.:
Győri Közlöny, 1882.
június 4.:
Győri Közlöny, 1884.
május 18.:
Győri Közlöny, 1885.
június 14.:
Győri Közlöny, 1885.
július 19.:
Győri Közlöny, 1889.
július 14.:
1889-ben a város már alkalmazott egy szabad fürdőkre vigyázó
parti felügyelőt, aki rendfenntartó munkája során többszörösen életmentőnek
bizonyult. Három szabad fürdésre kijelölt helyet neveztek meg a 19. század
végén: a Városrét alatti Dunaszakaszt, a Rábának a vasúti híd feletti részét és
a Rábcának a Komló-kert melletti szakaszát. Ezek a belvárostól és a Radó-sziget
melletti uszodától kissé távolabb feküdtek. Elkezdődött a szabadstrandok
kialakítása.
Győri Közlöny, 1889.
július 14.:
Győri Közlöny, 1895.
március 10.:
Győri Közlöny, 1895.
szeptember 15.:
Egy 1893-as térkép
Győrről:
Győr város 1901-ben kiadott szabályrendeletei közrendészeti
részében olvashatjuk a 21. §.-ban: „Szabadban való fürdés, usztatás és a
jéghátán való átkelés csak a hatóság által kijelölt helyen szabad”. Ennek
ellenére a révfalui Mosoni Dunában (a
mai Aranyparton) a 20. század elején
tömegesen fürödtek, és a gyerekek a Rábca torkolatánál is. Itt a korabeli
erkölcsöktől eltérően nem mindig strandruhába öltözötten merültek vízbe az
emberek, hanem hiányosabb ruházatban, amely megbotránkozást keltett. A Vargakő
mellé főleg az iparos legények jártak fürdőzni, de a lovakat is itt úsztatták.
1921-ben már mintegy tízezer ember fürdött engedély nélküli
tiltott helyeken, és ezt a tömeges szabályszegést a hatóság már nem tudta
szankcionálni, inkább szemet hunyt felette. A Dunántúli Hírlap egyik cikkírója 1921. augusztus 4-én jegyezte le:
„Győr egycsapásra fürdőváros lett. A révfalusi híd fölötti bársonyos
homokzátonyon, valamint a vámház melletti Dunakönyökben és a kiskúti kövecses
strandon naponta mintegy tízezer ember fürdik. Szigorúan tilos volt ez itt
Győrött… A közönség azonban ebben a pokoli hőségben ma két hete megszűnt gondolkodni
és áttörte a gátat… És a közönség egy szép napon egyhangúlag leszavazta a
szabályrendeletet, befejezett tények elé állította a tiltó hatóságot. … Pompás,
demokratikus népünnepély ez itt mindennap ingyen. Elismerésre méltó jelenség,
hogy eddig alig volt a sok ezer fürdőző közt, akinek fürdőruhája vagy
magaviselete erkölcsi kifogás alá esett volna… legyen az a jövőre kiható erejű
döntés: Győr fürdőváros. A hatóság pedig ne vegye zokon a sajtó és a népakarat
e frontáttörését.”
Dunántúli Hírlap,
1906. augusztus 5.:
Győri Hírlap, 1918.
július 13.:
Dunántúli Hírlap,
1922. július 7.:
A Mosoni-Duna partja
1914-es képeslapon:
Az 1920-as években országosan népszerűvé vált a nyári vízparti
aktív pihenés, kirándulás. Az új természetközpontú, rekreációs nyaralási
szokások elterjedtek, tömegessé váltak. A nagy hőségben a győri folyópartok,
főleg a Duna mente is fürdőzőkkel, a folyók csónakázó, vízisportolókkal
népesült be. A várost folyóvizekben gazdag természeti adottsága alkalmassá
tette, hogy egy turisztikai vízi paradicsommá alakuljon át. Győr vezetősége az
idegenforgalom fellendülését, a helyi vállalkozók bevételének növelését remélve
1926-tól egyre több úszásra és szabad fürdésre kijelölt partszakaszt
engedélyezett.
A szabadstrandok alsó és felső határát, valamint az úszni
nem tudók fürdésére alkalmas partvíz mélységét táblákkal jelölték meg. A
biztonságra vízőrök felügyeltek, mentőcsónakkal és egészségügyi felszereléssel
ellátva.
1933-ban a polgári lakosság részére a három folyón és az
Iparcsatornán összesen kilenc helyet jelöltek ki szabadfürdőnek. A Rábca jobb
partján egyet, az izraelita temető felett. A Rába mindkét partján egyet-egyet:
bal parton a régi Marcal torkolattal szemben a vasúti híd felett, a jobb parton
a vasúti híd feletti öblös részt. A Duna bal partján három, jobb partján kettő
helyet: a bal parton a Vargakőnél fekvő rész, a Torkoskert alatti részt és a
Pataháza alatti részt, a jobb parton az Iparcsatornától a város határáig
terjedő részt, az ún. Kövecsest és a Torkoskerttel szembeni partszakaszt. Csak
úszni tudók részére egy téglalap alakú rész lett az 1924-re megépült
Iparcsatornában kijelölve.
A szabadfürdők helye évente változott, kisebb mértékben
módosult. 1934-től számuk nyolcra szűkült. 1934-ben a Duna bal partján a
Pataháza alatti rész kikerült az engedélyezett helyek listájáról. 1935-ben újra
a felsoroltak közé került ez a rész is, de a Rábca partja tiltott hely lett.
1937-ben a Duna jobb partján a Kövecses maradt ki a felsorolásból. 1941-ben a
Duna jobb partján nem lehetett fürödni. 1942-től a háború végéig a
szabadstrandok száma hétre csökkent.
A strandolási szokások is változtak, közös szórakozás lett a
vízparti fürdőzés. A korábbi zárt fürdőruhákat kivágottabb, lenge ruhadarabok
váltották fel, bár még 1929-ben is tilos volt a férfiaknak felső ruházat nélkül
csónakázni és strandot látogatni.
Dunántúli Hírlap, 1929.
február 26. és július 24.:
Dunántúli Hírlap, 1929.
július 27.:
Dunántúli Hírlap,
1933. május 7.:
Glück József fotói:
Dunántúli Hírlap,
1933. július 23.:
Győri Hírlap, 1934.
május 19.:
Győri Hírlap, 1934.
július 24.:
Dunántúli Hírlap, 1936.
július 26.:
Győri Hírlap, 1936.
július 31.:
Az 1930-as években a szabad strandolás már elterjedt nyári
kikapcsolódási formának számított. A vízpartokon a helyben élők mellett
megjelentek a turisták is, az idegenforgalmi hivatal mint szórakozási és
pihenési lehetőségként ajánlotta a Győrbe látogatóknak. 1934-ben több osztrák
turista tett panaszt, hogy a strandfürdő vendéglőjében az árjegyzéket
jelentékenyen meghaladó árakat követeltek tőlük. 1935-ben például a Győri
Automobil és Motor Club első hivatalos túrája osztrák vendégei pihennek a
szabadstrandon a Mosoni-Dunánál, mely partszakaszt jelenleg Aranypartnak
hívunk.
A strandolásra egész szolgáltatások sora épült ki. A
szabadfürdőknél sétautak, öltözőkabinok várták a kikapcsolódásra vágyókat. A
nyaralók, strandolók ellátására sorra nyíltak a vendéglátóhelyek, így például a
Vargakőnél a Pillér-csárda, vagy a Rába-parti szabadstrandnál a
Kovalter-vendéglő. A belváros kis boltjai divatos strandruhákat, kiegészítőket
árultak, a strandcipőtől, ruhától, napernyőtől a napozóolajig, strandlabdákig
mindent. A biztonsági intézkedések dacára sajnos egy-egy halálos baleset így is
előfordult a folyóparti fürdőzések során. A nyári hőségben a győri
szabadstrandok több ezer embernek adtak pihenésre, kikapcsolódásra, fürdőzésre
és üdülésre lehetőséget.
Reklámhirdetések a
Győri Hírlap 1935. június 16-i számából:
Győri Nemzeti Hírlap,
1937. május 27.:
A Fortepanon megjelentetett 18425. számú kép, a Győri Városi
Levéltár tulajdona: a Győri Automobil és Motor Club hivatalos túráján résztvevő
osztrák vendégek pihennek a Mosoni-Dunánál 1935. május 11-én:
Győri Nemzeti Hírlap,
1940. július 18.:
Győri Nemzeti Hírlap,
1942. szeptember 1.:
Győri Nemzeti Hírlap,
1942. július 4.:
Győri Nemzeti Hírlap,
1943. május 20.:
Nagy József: A Rábca
folyó 1939-ben:
Győri Nemzeti Hírlap,
1944. augusztus 24.:
Némáné Kovács Éva
Felhasznált irodalom:
a cikk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér sajtó- és
képgyűjteménye alapján készült, forrásuk a Helyismereti Gyűjtemény dokumentumai,
cikk és fotógyűjteménye. A címlapon Glück József felvétele látható.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)