könyv, film, zene, rendezvény egy helyen

2014. augusztus 29., péntek

Itt az új tanév, módosul a nyitva tartás


A vakáció befejeztével, az iskola kezdetével könyvtári hálózatunk több napon és hosszabb időtartamban várja látogatóit. Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a Központi Könyvtár Felnőtt Olvasószolgálata és a Kisfaludy Károly Könyvtár szeptember elsejét követően szombatonként ismét várja olvasóit! Nyitás 9 órakor, zárás a Kisfaludy Könyvtárban 13 órakor, a központban 16 órakor. Egyéb változás itt nem várható.

A Gyermekkönyvtár a tanítási év során hétfőn, szerdán, csütörtökön és pénteken 10-től 18 óráig, szombatonként pedig 9-12-ig fogadja a látogatókat. Ettől eltérő időpontokban a gyermekkönyvtár fogad csoportokat, ehhez azonban előzetes időpont egyeztetés szükséges!

2014. augusztus 28., csütörtök

Helytörténeti kalandozások 7.

Győr első kőszínháza


1798-ban Reinpacher József győri kávés épített kőszínházat az egykori Séta téren, a Radó sétányon. Ez az épület csak részben épült kőből, másik része gerendákból.

1833-ban Ecker János kezdeményezésére felújították. 1839-re készült el Fruhmann Antal tervei alapján a klasszicista épület, mely hajlékot adott a német, majd a magyar színészeknek több mint 135 éven át, 1934-ig, a színház lebontásáig. Ma I. világháborús hősi emlékmű áll a helyén, melyet 1938-ban avatott fel Albrecht királyi herceg.

1. Győr látképe a 19. század közepén a Séta-téri színházzal (metszet):


2. Az első állandó színház a felújítás után (1839):


3. A Radó-sziget a színházzal, szemben a Kioszk épületével az 1920-as években:


4. A színház hátsó homlokzata 1920 körül (Glück József felvétele):


5. A Radó-szigeti első világháborús emlékmű:

2014. augusztus 27., szerda

A tintahal és a bálna - filmajánló DVD gyűjteményünkből


Furcsa cím, főleg annak tükrében, amiről a film szól. Persze biztosan (sőt, biztosan biztosan, mivel szó is volt róla) szimbolikus, és sajnos nem sok jót üzen. Csalóka végkicsengésű ekképpen A tintahal és a bálna, mivel egész egyszerűen azt közli, a kiút a menekülés. Ez pedig így végtelenül szomorú.

A válás borzalmas fogalom. Úgy hiszem, egy alakulófélben lévő gyerek nehezebben dolgozza fel, mint a halált. Gondoljunk csak bele! A halál egyszeri, "megismételhetetlen", lezárt és rövid. A válás ezzel szemben hosszan tartó, újra és újra sebeket feltépő (azaz "többszöri"), sosem végleges (jó és rossz esetben egyaránt) és kitörölhetetlen. Nem egyenlő a mérleg két serpenyője.

Noah Baumbach filmje anno nálam valahogy elsikkadt (értsd: sosem hallottam róla ezelőtt). Pedig Oscarra, Golden Globe-ra jelölték. Olyan drámától messze eső színészeket reanimált, mint Jeff Daniels és William Baldwin, vagy állított reflektorfénybe, mint Laura Linney.

A tintahal és a bálna roppant elgondolkodtató, "belegondolkodtató" film, amelyet a lehető legegyszerűbb eszközökkel ér el. Teljesen életillatú (ez most véletlenül sem szag!) jeleneteken keresztül von bele a tragédiába, minden nézőpont figyelembe vételével. Nem teszi le a voksot egyik mellett sem, ezért lehet hatásos bármely nézőnek, hiszen a szerepek széles skálája áll rendelkezésre az azonosuláshoz.

Mindegy, hogy a személyiségét ért súlyos károsodású kisebb kölyök, az elszakadás-felfedezés életkorában lévő nagyobb srác, az önértékelési válságba jutott apa, vagy a pulzálni vágyó anya szemével tekintjük a válást, az eredmény ártó-bántó-belevéső. A sokáig összetart(oz)ó négy élet innentől szétfelé fut majd, kisebb-nagyobb, begyógyuló-maradandó sérüléseket szenvedve.

Tanulságot levonni lehet, nem lehet? Ne házasodjunk, ne váljunk el? Ne vállaljunk gyereket, ne vállaljunk mindörökkét? Ki a megmondhatója? Ki az eldönthetője? Vagy ki a ... szenvedője? Ha egyszer bekövetkezik, mindannyian. Nincs kivétel!

Szilvási Krisztián

2014. augusztus 26., kedd

Érdekességek a régi győri újságok és folyóiratok történetéből – 2. rész


Dr. Kovács Pál, Petőfi Sándor és a győri Hazánk

Ahogy azt az előző rész végén említettem, a Das Vaterland című, német nyelvű újság 1846 végéig jelent meg Győrött; „utódja” a magyar nyelvű Hazánk lett, melynek első száma 1847. január 2-án látott napvilágot.

A dr. Kovács Pál által szerkesztett Hazánk nemcsak Győrött volt e műfajban az első, de országosan is az első vidéken megjelenő magyar nyelvű újságként tartják számon a szakemberek; ez már önmagában is érdemessé tenné arra, hogy tartalmával részletesebben foglalkozzunk. Alcíme az induláskor „Kereskedelmi és szépirodalmi lap” volt, az utóbbi azonban lényegesen fontosabb volt nála, mint német nyelvű elődjénél. Ebben nagy szerepe volt a szerkesztő személyének: az akkortájt Veszprém, ma Fejér megyéhez tartozó Dég községben született, de apai ágon győri gyökerekkel rendelkező Kovács Pál pesti orvosegyetemi évei alatt szoros kapcsolatba került az irodalmi élet akkori „főszereplőivel” – Kisfaludy Károllyal, Vörösmarty Mihállyal, Bajza Józseffel, Fáy Andrással, az Aurora Kör tagjaival –, és maga is szorgalmasan írogatott; miközben azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy disszertációját 1833-ban „A nevendék nőnem” címmel magyar nyelven készítette el! 1835-ben került orvosként Győrbe, és hamarosan nemcsak e téren, de az irodalmi és kulturális élet szervezésében is kitűnt: részese volt a Győri Olvasó Egylet létrehozásának, pártolta a magyar színház ügyét – színdarabok írásával is –, széles körű irodalmi levelezést folytatott. Így 1846 végén keresve sem találhattak volna nála alkalmasabb embert Győr városában az induló magyar nyelvű újság szerkesztésére.

Dr. Kovács Pál a felkérés után azonnal munkához is látott: igyekezett a helyi szerzők mellett minél rangosabb „vidékieket” is megnyerni. De jeles szerzők is keresték Vele a kapcsolatot: a Pesten megjelenő Életképek című lap győri levelezője pl. 1846. december elején arról értesíti az olvasókat, hogy „e héten véletlenül Petőfi és Lisznyai látogatták meg városunkat és színházunkat”; Frankenburg Adolf visszaemlékezéseiből viszont azt is tudjuk, hogy a két költő társaságában ő és Pompéry János is „fölrándult gőzösön egypár napra Győrbe”, ahol Petőfi Sándort nemcsak Kovács Pál vendégszerető házában fogadták nagy tisztelettel és szeretettel, de a városban is, ahol Balogh Kornél alispán estélyt is rendezett tiszteletére. Hamarosan világossá válhatott a kortársak számára, hogy Petőfi aligha véletlenül járt Kovács Pálnál; mint ahogy találkozásuk sem volt előzmények nélküli, hiszen ismeretségük az 1841. évre nyúlik vissza: a pápai diák Petrovics Sándor önképzőköri pályázatra benyújtott, és első díjra érdemesnek tartott balladájának egyik bírálója éppen dr. Kovács Pál volt. (Győri szempontból talán nem érdektelen megjegyeznem, hogy a másik bíráló is városunkból került ki, a bencés szerzetes-tanár Czuczor Gergely személyében!)

Hogy Petőfi Sándor érdeklődött a győri megjelenés lehetősége iránt, az sem volt véletlen: Pesten ekkortájt nem talált megfelelő publikációs lehetőséget a köréje csoportosuló „Fiatal Magyarország” tagjai számára. Dr. Kovács Pálban viszont megbízott: ezért nemcsak maga ígért az induló lapnak első közlésre verseket, de másokat is erre biztatott. Ahogy 1847. február 18-án kelt, a szerkesztőhöz címzett levelében olvashatjuk: „Pálffyt és Jókayt egyre sarkalom, hogy írjanak a Hazánknak és fognak is írni. Tompának is írtam már ez ügyben s üzentem Kerényinek. Mindnyájától várhat Ön.” Hogy Petőfi buzdítása nem volt eredménytelen, azt egyértelműen bizonyítja a lapban publikáló rangos szerzők névsora: a Hazánk 1847-ben megjelent számaiban több más mellett Tompa Mihály, Vajda János, Lisznyai Kálmán, Lauka Gusztáv, Sárosi Gyula, Garay János és Bérczy Károly verseivel is találkozhatunk.

Bár a felsorolt személyek jelenléte is jelentősen emelte a lap rangját, irodalomtörténeti szempontból Petőfi Sándor itt megjelent publikációi a leginkább jelentősek. Már az első számban jelen van: Csalogányok és pacsirták című versét a szerkesztő az első oldalon közli, illusztrálandó ezzel is a Vörösmarty Mihálytól vett mottóval – „Hazádnak rendületlenül, légy híve, ó magyar!” – induló újság szellemiségét. Az esztendő során még 22 további verse jelenik meg első közlésként a lapban: olyan fontos alkotások, mint pl. a Kutyakaparó, az Egy gondolat bánt engemet... vagy a XIX. század költői. Itt láttak továbbá napvilágot a Kerényi Frigyeshez címzett Úti levelek is: a 18 levél közlését augusztus végén kezdte meg az ekkor már Kölcsey Ferenctől vett mottóval – „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökül ha kihunysz: A HAZA MINDEN ELŐTT!” – megjelenő lap.

1848 elején ismét változik a mottó, melyet ekkor már Garay Jánostól választ dr. Kovács Pál: „A cselekvésnek kora tünt fel nekünk; Tenni a jelszó szeretett barátim.” Petőfitől már csak három újabb eredeti verset közöl a lap; negyedikként a március idusán Pesten történtekről beszámoló tudósítás részeként a Nemzeti dal-t – valószínűleg ekkor már a politikai események kötötték le a költő energiáit. Nem maradt azonban ekkor sem rangos szerzőgárda nélkül a Hazánk: Arany János két verse mellett Tompa Mihály, Vajda János, Sárosi Gyula, Lévay József, Garay János, Lisznyai Kálmán költeményei, valamint Gyulai Pál, Szász Károly és Lauka Gusztáv írásai is megtalálhatók a lap első félévi számaiban.

Az események felgyorsulásával azután a Hazánk jellege is megváltozott; hogy ez a szerkesztő részéről tudatos változtatás volt, azt egyértelműen bizonyítja a lap levelezőihez címzett, április 11-én közzétett felhívás is: „A haszontalankodás korszaka elmúlt. Ezentul nem az az ujság, egyik vagy másik városban min vesztek össze a kofák – vagy ez vagy amaz Casino milly tánczvigalmakat rendezett … de beállt a cselekvés kora, mellyben az ujjá született nemzet köz-üterét kell tapintanunk, s a nemzeti élet nyilatkozatait, mozgalmait kisérnünk folyvást lélekesméretes figyelemmel.” Mindezt április 6-tól az új alcím – Politikai s irodalmi közlöny – is igyekezett kifejezésre juttatni. Az irodalom ekkor már háttérbe szorult; helyét egyre inkább a politikai történésekről szóló beszámolók, a hírek, tudósítások, nyílt levelek vették át. 1848. július elsejétől azután már az alcímből is eltűnt az irodalom: a Győri hírlap alcímmel megjelenő számok már csupán a hírek közlésére, a politikai események, valamint a megjelenő új törvények ismertetésére szorítkozhattak. Nem sokkal később pedig – augusztus 10-én – a Hazánk hirtelen megszűnt. Bukását egy a Dráva menti táborból tudósító cikke okozta, mely a győri nemzetőrséget gyávának nevezte; ez olyan vihart váltott ki a városban, melyet a szerkesztő már nem tudott elsimítani.

Így záródott le a győri időszaki sajtó történetének egyik legfényesebb korszaka, melyről összefoglalva megállapíthatjuk: dr. Kovács Pál szerkesztőként nagy érdemeket szerzett azzal, hogy a kor legjelesebb magyar költőit-íróit nyerte meg a lap munkatársául, publikációs lehetőséget biztosítva számukra, segítve az akkor induló fiatalokat, tisztes összegű honoráriumokkal is támogatva a szerzőket, megfelelve a Petőfi Sándor által a közlés és szerkesztés igényességével szemben támasztott magas elvárásoknak is. Ugyanakkor el kell mondanunk azt is: bár a lapban jeles helyi szerzők – pl. Rónay Jácint, Czuczor Gergely, Ráth Károly – is publikáltak, országos hírűvé a Hazánk Petőfi Sándor és köre rendszeres itteni megjelenése által válhatott.

Horváth József

2014. augusztus 25., hétfő

Dr. Kovács Pál-díj Dr. Horváth Józsefnek


Dr. Horváth József, könyvtárunk igazgatóhelyettese Dr. Kovács Pál-díjat vehetett át augusztus 20-án a győrújbaráti evangélikus templomban a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat díszközgyűlésén.

„Mi magyarok, örökségünkkel, nyelvünkkel, értékeinkkel, feladatunkkal, Európához tartoztunk és tartozunk. Európa része lettünk, voltunk és vagyunk…” – mondta el az eseményen Steinbach József, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. A díszközgyűlésen a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzata legrangosabb elismeréseit is átadták. A Dr. Kovács Pál-díj (régi nevén Közművelődési Díj) azon személyeknek adományozható, akik a közművelődés bármely területén hosszú éveken keresztül kimagasló munkát végeztek, 2014-ben ez az elismerés – méltán – könyvtárunk igazgatóhelyettesét, Dr. Horváth Józsefet illette meg. A kitüntetéshez szívből és büszkeséggel gratulálunk!

2014. augusztus 23., szombat

Zárva a Gyárvárosi Fiókkönyvtár


Értesítjük kedves Látogatóinkat, hogy a Gyárvárosi Közösségi Ház és Fiókkönyvtár szabadság miatt augusztus 25-én zárva tart! A könyvtár és a közösségi ház augusztus 26-tól a megszokott nyitva tartási rend szerint üzemel. Az esetleges kellemetlenségekért elnézésüket kérjük. Megértésüket köszönjük!

Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy érvényes olvasójegyük felmutatásával a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér bármely részlegébe díjmentesen beiratkozhatnak!

2014. augusztus 22., péntek

Digitális képeslap-gyűjteményünkből 1.

Balf

1. Szent Farkas templom, Gyógyfürdő-szálloda, Szerb Antal Emlékmű - 1978.

2. Evangélikus templom - 1930-as évek

3. 1940-es évek

4. Savanyú kút, névtelen vár - 1920-as évek

5. Evangélikus templom, paplak és iskola, hadiemlék - 1920-as évek

2014. augusztus 21., csütörtök

Helytörténeti kalandozások 6.

A Schlichter-villa

A Győr forgalmas pontján (ma a vidéki buszpályaudvarnál) álló eklektikus épületet Schlichter Lajos építési vállalkozó építette saját céljára. Az 1894-ben elkészült nagypolgári lakóház néhány év múlva irodaházzal bővült, majd 1990-ben keresztszárnnyal egészült ki.


Az épület 1939-ig Schlichter Lajos családjának lakása volt, majd a Posta Takarékpénztár bérleménye lett, zálogház és lakások voltak benne, az államosítás után bizományi árházként működött tovább.

A 20. század második felében romosan várta jobb sorsát, állapota miatt többször felmerült a lebontása is. Szerencsére műemlékvédelmi védettséget kapott, különösen értékesek belsőépítészeti megoldásai, freskói, vakolatdíszei és üvegablakai.

A napjainkban zajló munkáknak köszönhetőnek a külső homlokzat és a belső tér felújítása is megtörténik, bár építészeti- és műemlékvédelmi szempontból nem a legszerencsésebb módon...

1. Nádorváros látképe a Schlichter-villával egy 1900 körüli képeslapról:


2. Képek Ráday Mihály Új városvédő beszédek című könyvéből:


3. A Schlichter-villa sokáig várta sorsát:


4. A felújítás előtti mennyezet:


5. A freskó részlete:


6. Részlet a villa belsejéről:


7. Üvegablak a felújítás előtt:


8. A fából készült romos erkély:


9. A Schlichter-villa mai (2014) állapota:


2014. augusztus 19., kedd

Apocalyptica: Amplified (A Decade Of Reinventing The Cello) – zeneajánló


A csellókra hangszerelt metált játszó finn Apocalyptica egy dupla válogatáslemezzel ünnepelte 2006-ban debütálásának tízéves évfordulóját. Az együttes legerősebb szerzeményeit felvonultató album remek lenyomata az invenciózus metalisták zenei fejlődésének. Az Apocalyptica csellistáinak tehetsége vitathatatlan: egyetemi hobbizenekarból néhány év alatt az egyik legkapósabb finn zenei exportcikké váltak, ráadásul lemezről lemezre képesek voltak jelentős újításokkal előállni.

A kvartettként indult, de időközben három főre fogyatkozott együttes az évek alatt folyamatosan új elemekkel gazdagította zenéjét, végül egy kvázi tribute zenekarból profi metálformációvá érett. Az Amplified első korongján a legjobbnak vélt instrumentális darabok kaptak helyet, míg a második lemez a vendégénekesekkel megtámogatott daloké. Mindkét CD-re felfért egy-egy eddig kiadatlan szám: az Angel Of Death egy Slayer-feldolgozás, a Repressed pedig saját szerzemény, Matt Tuck (Bullet For My Valentine) és a Soulfly-vezér Max Cavalera súlyos „duettje”. Aki szereti a különleges zenét (metál csellóval?), jöjjön a könyvtárba, és vigye!

Tracklist:
CD1:
01. Enter Sandman
02. Harmageddon
03. Nothing Else Matters
04. Refuse /Resist
05. Somewhere Around Nothing
06. Betrayal
07. Farewell
08. Creeping Death
09. Hall Of the Mountain King
10. One
11. Heat
12. Cohkka
13. Kaamos
14. Deathzone
15. Angel of Death

CD2:
01. Repressed, feat. Max Cavalera (Soulfly) & Matt Tuck (Bullet For My Valentine)
02. Path Vol.2, feat. Sandra Nasic (Guano Apes)
03. Bittersweet, feat. Lauri Ylönen (The Rasmus) and Ville Valo (HIM)
04. Hope Vol.2, feat. Matze Sayer (Farmer Boys)
05. Quutamo /french version, feat. Manu
06. Faraway Vol.2, feat. Linda Sundblad (Lambretta)
07. Life Burns, feat. Lauri Ylönen (The Rasmus)
08. Seemann, feat. Nina Hagen

Tolnai Gáborné

2014. augusztus 18., hétfő

Érdekességek a régi győri újságok és folyóiratok történetéből - 1. rész


A győri időszaki sajtó kezdeteiről

Mielőtt az első Győrött készült időszaki kiadványokról – újságokról és folyóiratokról – szólnék, szeretném felhívni a figyelmet egy általam különösen fontosnak tartott érdekességre! Akár véletlennek is tekinthető, de mindenképpen tény: az első magyar nyelvű újság, az 1780 januárjában Pozsonyban megindult Magyar Hírmondó szerkesztője, „a magyar újságírás atyja”-ként tisztelt Rát Mátyás Győrött született 1749-ben. Az viszont már aligha véletlen, hogy 1783-ban a szerkesztői munkába belefáradt Rát Mátyás e tisztéről lemondván a győri evangélikus gyülekezet meghívását fogadta el és ide tért vissza evangélikus lelkésznek, hogy 1810-ben bekövetkezett haláláig még negyedszázadon át szolgálja gyülekezetét, és egyben szülővárosát is. Az 1780-as években pezsgő kulturális életet élő városról, a Révai Miklós körül csoportosuló „irodalmi körről” – mely bizonyára vonzó lehetett a felsőbb tanulmányait a híres „göttingai” (ma: Göttingen) egyetemen végzett leköszönt szerkesztő számára – itt és most nem szólnék részletesebben (olvashatunk erről Federmayer István tanár úr kiváló tanulmányaiban); csupán két érdekességet szeretnék kiemelni.

Az egyik: több publikáció is utal arra, hogy a piarista szerzetes-tanár Révai Miklós, az evangélikus lelkész Rát Mátyás és a református prédikátor Szerencsi Nagy István – bevonva az ugyancsak a városban élő költő és műfordító Rájnis Józsefet is – Győrött 1786-ban újságot akart alapítani Közhaszonra való levelezés címmel. Bár a terv nem valósult meg, a három különböző felekezethez tartozó lelkipásztor közös elképzelése mindenképpen figyelemre méltó! (Egyes vélemények szerint a tervbe beavatott, Győrött akkortájt gyakran megforduló Péczeli József innen kapta a Komáromban három évvel később általa megindított Mindenes Gyűjtemény ötletét.) Sőt Federmayer István kutatásai során arra is talált adatot, hogy a tervezett lap egy „irodalmi melléklettel” is rendelkezett volna: ez utóbbinak az Amaltéa a Jó Íz és Magyarság gyarapítására címet szánták a szerkesztők.

A másik: bár nem irodalmi jellegű, de mégis indult „időszaki kiadvány” ekkortájt Győrött. Az érdekes tartalmú „sorozat” a Sokféle címet viselte; szerkesztője és egyben összes cikkének szerzője a Nyitra megyei Sándor István volt, aki az 1790-es években erősen kötődött a városhoz. A vállalkozás 1791-ben indult útjára: 1801-ig nyolc kötete jelent meg Győrött, Streibig József nyomdájában; majd 1808-ig további négy darabja látott napvilágot – de ezek már Bécsben. A változatos tartalmú kiadványok – melyek főként ismeretterjesztő célzatú írásokat tartalmaztak, de helyet kapott bennük több magyar nyelvvel és irodalommal kapcsolatos írás is – valószínűleg népszerűek voltak az olvasók körében is; erre utal, hogy az első és a második kötet második kiadásban is megjelent Győrött, 1806-ban. Bár a Sokféle még nem igazán folyóirat, inkább átmenetet jelent a könyv és az időszaki kiadvány között, a sajtótörténeti munkák többnyire az utóbbiak közé sorolják, és hangsúlyozzák jelentőségét.

Reformkori kísérletek

A fentebb említett kezdetek után közel fél évszázadnak kellett eltelnie az újabb helyi időszaki kiadványok megjelenéséig; az 1840-es évek közepéről viszont már több győri újság létéről is van tudomásunk. Ezek egy része még kézírással készült: főként a győri jogakadémia hallgatói jeleskedtek ilyen „cenzor nem látta” „kiadványok” készítésében. Egy – többek által idézett, de hitelesnek mondható forrásból senki által alá nem támasztott – helyi hagyomány szerint az első tréfás tartalmú kéziratos „újságocska” címe „Vas Gereben” volt; erről vette volna később írói nevét szerkesztője, Radákovics József. Azt viszont valószínűnek mondhatjuk, hogy más kéziratos lapok is köthetők személyéhez: Szinnyei József szerint pl. Radákovics József Két Garasos Tár címmel is szerkesztett egy „írott lapot”, „mely csípős tréfáiért nagy elterjedésnek örvendett” – példányt azonban ebből sem ismerünk.

Fennmaradt viszont a Csarnok című kéziratos lap 20 száma, melyet ugyancsak Radákovics József szerkesztett – Fürgedy Jenő álnéven. Ezek a számok az 1844. év első felében készültek: az első száma nem maradt fenn; a 2. szám „Tavaszelő 20-án” készült, míg az ismert utolsó szám „Nyárelő 20-án”, 24. sorszámmal. Az egybekötött kéziratos lapot a szerkesztő fia, Vas Gereben László ajánlotta fel 1869-ben – apja hagyatékával – a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának, egy levél kíséretében, mely az újság keletkezési körülményeire is utal. E levélből tudjuk, hogy a Csarnok szerkesztője és írásainak fő lejegyzője Vas Gereben volt, akinek munkáját három társa segítette: Atády Golub Vilmos, Karácson János, valamint a „Fátyolfi” álnevet viselő Miksits Imre. Az „Egerszegi” és a „Fürgedy” aláírással jegyzett írásokat a szerkesztő készítette. A lap főként verseket és elbeszéléseket közölt, az utóbbiakat nem ritkán folytatásokban; emellett állandó rovata volt a „Győri Világ”, mely a helyi aktuális eseményekkel foglalkozott – így tartalma nemcsak a megjelenésekor lehetett érdekes, de hasznos adatokkal szolgálhat a mai kutató számára is.

1844-ben már nyomtatott újság is jelent meg Győrött – német nyelven. Pitroff Pál kutatásaiból tudjuk, hogy 1840-1841-ben mozgalom indult a városban egy német nyelvű lap kiadására; vezetője egy fiatal és kortársai szerint nagyon művelt helyi fűszerkereskedő, Richard Noisser volt. E mozgalom csak évek múlta, 1843 végén vezetett eredményre; így 1844 januárjában indulhatott útjára a Das Vaterland című, hetenként háromszor megjelenő újság, mely alcímében kereskedelmi és szépirodalmi lapként határozta meg műfaját. Bár az utóbbi lényegesen kisebb teret kapott benne az előbbinél, a lapban megjelent irodalmi alkotások száma sem elhanyagolható; ezek döntő hányada azonban a német irodalom részét képezi – bár a második évfolyamtól már a magyar irodalom értékesebb munkáinak megjelenésére is felhívja a figyelmet a szerkesztő. A lap indulásakor kedvelt volt a helyi német polgárság körében; népszerűsége azonban rohamosan csökkent azután, hogy a Vas Gereben által vezetett győri jogakadémiai ifjúság a farsangi menetben német polgárnak öltözve, „Vaterland”-ot olvasva és közben gúnyos megjegyzéseket téve vonult végig az utcán – kifejezésre juttatva ezzel a lap iránti ellenszenvét. Richard Noisser ezért lépéseket tett a „váltásra”: 1846 legvégére sikerült megszereznie az ehhez szükséges hivatalos engedélyeket, és alkalmas személyt találnia a szerkesztői posztra – így 1847. január 2-án megjelenhetett az első győri magyar nyelvű nyomtatott újság első száma.

Horváth József

2014. augusztus 15., péntek

Bíró Szabolcs: Sub Rosa - könyvajánló


Jó dolog, ha magyar szerző művét ajánlhatja az ember. Felemelő dolog, ha szlovákiai magyar szerző regényét oszthatja meg másokkal az ember. És kiváló dolog, ha olyan sokrétű, szlovákiai magyar szerzőről írhat az ember, aki nem cövekelt le egyetlen műfajnál, sőt művészeti ágnál. Mert az 1988-ban Dunaszerdahelyen született (ergo pimaszul fiatal) Bíró Szabolcs nemcsak novellákat és regényeket ír, hanem mindemellett különböző írásokat (cikkeket, kritikákat) is publikál, sőt, még egy zenei együttes (Csak Van) énekese is. Fizikailag akadályozott volta folytán Bíró Szabolcs kerekesszékben éli életét, ez ihlette a „székirodalom” nevű fogalom megalkotására, amely egyre inkább terjed a köztudatban. Korábban Francis W. Scott álnéven 6 művet is jegyzett, köztük krimiket, kisregény-kötetet, novelláskötetet. A Sub Rosa az első, saját néven publikált regénye, amely óta immár művein logóként is megjelenik a székirodalom kifejezés, utalván arra az attitűdre, amely egyetlen műfaj kötöttségei közé sem kényszeríti őt.

A Sub Rosa 2010-ben látott napvilágot, s vele együtt egy letűnt, azaz inkább homályba vesző kor még megfoghatatlanabb társulása is, amely ugyan évszázadokon ível át, mégis oly kevés bizonyosságot hagy(ott) maga után. A Templomos Lovagrend szervezete máig romantikus, összeesküvések teóriáit szító, félelmetes rituálékat feltételező idea, legenda, titkos társaság, ésatöbi. Az egymásnak ellentmondó, egymás mellett elbeszélő tények és elképzelések miatt megfogni nehéz, de még nehezebb hiteles fogást találni rajta. Bíró Szabolcs a Sub Rosával minderre kísérletet tesz, méghozzá egy modern kalandregény kulisszái között. Egy fiatal magyar antikvárius Prága városában tengeti hivatását poros könyvekkel és még porosabb vevőkörrel szegélyezve, amikor váratlan megbízást kap egy rejtélyes német milliárdostól: találja meg a Templomos Lovagok titkolt és tagadott könyvtárát, amely hite szerint máig létezik olyan könyveket rejtegetve, amelyek létezését máig erősen kétlik. Ferenczy László, merthogy így hívják az antikváriust, elindul Európa legendásabbnál szépségesebb városaiba, településeire, hogy a Könyvtár nyomára akadjon. Útja során segítő- és akadályozó társa is bőven akad, s ahogy bonyolódik a nyomozás, úgy kerül egyre inkább veszélybe az ő élete is, hogy végül napvilágra kerüljön a Nagy Titok.

Bíró Szabolcs (talán saját bensőjéből mintázott) hősébe, Ferenczy Lászlóba plántálja minden kétségét, hitét és reményét, ezáltal válik a Sub Rosa olyan átélhető történetté, amely kíváncsian, s egyúttal a kellő objektivitással ás a múlt mélyére, hogy bántó szemellenző (értsd: előítélet) nélkül tekinthessünk a Templomosok rejtélyére. László csakis annyira ítélkezik, hogy ne vezesse az olvasót erőszakosan az uniformizáltságában beszűkítő hitek terepére; hogy ránk bízza, mennyit vélünk és mennyit remélünk. A Sub Rosa lendületes lapjain a gördülékeny kalandregények minden aspektusa megjelenik, míg a háttérben felsejlik, s a történet előrehaladtával egyre szemléletesebben ölt testet a szerző által végzett kutatómunka, amely ugyan feltételezéseivel nem adhat 100%-ig hiteles alapot, irányt viszont igen. Ez az irány pedig egyáltalán nem kimódolt, helyette rokonszenvet keltő mind a főhős, mind pedig a téma felé.

A Sub Rosa sodrásában jóleső gondolatébresztőként (néha valami nagyobbra, általánosabbra, univerzálisabbra) állnak a filozofikus, történelmi és irodalmi felvetések, amelyek összkulturális szinten adnak kitekintést, nemkülönben az átélhetőség fegyvereiként küzdenek sikerrel az olvasó mellett. Ferenczy László figurája nagyszerűen megrajzolt, a vele kapcsolatba kerülő karakterek azonban halványabbak. Minden téren. Emiatt azonban a regény csak egy bizonyos platformon veszít, nyeresége más téren jövedelmezőbb: szinte emberfeletti szilárdságot biztosít a főhősnek, s ez a rendíthetetlen textúra kérdés-kétség nélkül állítja maga mellé az olvasót. Lényegtelen, hogy tudatos vagy tudattalan befolyásoló eszközként van-e jelen, hiszen egyén(i)re szabott karakterisztikával vértezi fel a regényt, amely általa is lesz kerek, egész és kerekegész. Bíró Szabolcs székirodalma pompás ülésfoglalás Európa kulturális sokszínűsége mellett csakúgy, mint a modern lélek hagyományos értékeibe vetett hit oldalán. A Sub Rosa stílusa a benne rejlő csipetnyi misztikával jóleső képzeletbe fűszerezi a mába szilárdult matéria-szellemet, és sikeresen taszít bennünket az ismert és ismeretlen világ határára, ahol még volt-van értékük a könyveknek. Enélkül ugyanis mit sem ér az egész. Az Egész.

Szilvási Krisztián

2014. augusztus 14., csütörtök

Kreatív terasz iskolakezdőknek


Augusztus 25-29-ig minden délelőtt 9.30 és 12.00 óra között a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár Központi Könyvtárának olvasóteraszán Kreatív terasz iskolakezdőknek címmel egyhetes délelőtti ingyenes kreatív alkotótábor kerül megrendezésre a Lakóközösségi Információs és Szolgáltató Iroda (LISZI) rendezésében.

A foglalkozásokon a részvétel ingyenes, a gyerekeknek üdítőt és tízórait biztosítunk. A részvétel regisztrációhoz kötött, amelyet ezen a számon lehet megtenni: 70/634-1238

2014. augusztus 13., szerda

Augusztus 20-án zárva tartunk!


Kedves olvasóink!

Felhívjuk figyelmüket, hogy augusztus 20-án, szerdán államalapításunk nemzeti ünnepén a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér minden részlege ZÁRVA tart! Másnap, 21-én csütörtökön a szokásos nyitva tartási rend szerint várjuk a kölcsönzőket, olvasókat, érdeklődőket! Kellemes tűzijátékot mindenkinek!

2014. augusztus 12., kedd

Helytörténeti kalandozások 5.

A Rábca

A folyószabályozások előtt a Rábca a belvároshoz közel, eredetileg a Rábába ömlött, de 1907-ben új medret építettek a számára, és vizét a Mosoni-Dunába vezették. A Rábca régi medre helyén alakították ki a Bercsényi ligetet. Az egykori hidat csónakok segítségével szállították el, ez lett a pinnyédi híd.

1. Újváros és Sziget a Rábcával 1900 körül:


2. A Krajcáros híd a Rábcán 1900 körül:


3. A Rábca-híd (későbbi Pinnyédi híd) áthelyezése 1908 júliusában:


4. A Rábca meder betöltésének emlékére kiadott képeslap:


5. A betöltött Rábca-meder, a Bercsényi-liget kialakítása előtt (Lóth József képe):


6. A Bercsényi liget ma:


2014. augusztus 11., hétfő

Selexyz Dominicanen – könyvesbolt 13. századi kulisszák között



Bizonyos esetekben valóban lenyűgöző látványt képes nyújtani a múlt és a jelen kézfogója. Amikor olyan fizikai, illetve szellemi objektumok erősítik egymást, amelyek valahol öröktől fogva összetartoznak. Mint például a vallás, az elmélyült tudás gyakorlása és a könyvek. Nos, valami ilyesféle találkozásnak lehet szemtanúja, aki a hollandiai Maastricht-ban jár, s belép a 13. századi gótikus építészet egyik gyöngyszemébe, a Selexyz Dominicanen monumentális templomába. Amely egy összetett projektnek köszönhetően ma már nemcsak egy műemlék épület és a vallási hagyományőrzés helye, hanem egy modern könyvesbolt is, ahol a vásárlás közben például egy jó kávéval felvértezve leülhetünk olvasgatni.

A látszólagos idegenkedés, ne adj isten, blaszfémia a klasszikus mitológiában gyökerezik, egészen Merkúrig – a kereskedők istenéig, az istenek futáráig, a csalók védelmezőjéig – vezethető vissza. Azóta viseli magán a kereskedelem az „erkölcstelen” címkét, s a kereszténység térnyerése után ez az idea még tovább gyűrűzött Szent Miklóson és Aquínói Szent Tamáson keresztül egészen jelenünkig. Ezért érezheti az atavisztikus jellegű zavart a látogató, amikor átlépi a Selexyz Dominicanen könyvesboltjának küszöbét.


Az üzletnek otthont adó gótikus templomot 1294-ben szentelte fel a Szent Domonkos Rend, az épület azonban pontosan 500 év elmúltával, 1794-től nem rendelkezik vallási funkcióval – ekkor kobozta el Napóleon hadserege az egyháztól, hogy katonai célokra használja fel. Azóta a Selexyz Dominicanen volt városi archívum, raktárház, de még kerékpártároló is. 2005-ben azonban a Boekhandels Groep Nederland (BGN) elhatározta, új(ra) életet ad az épületnek, hogy nem sokkal később megszülessen a világ – minden valószínűség szerint – leghihetetlenebb könyvesboltja.

A Selexyz Dominicanen belső kialakítását az amszterdami székhelyű Merkx + Girod Architecten végezte, előnyként aknázva ki a templom felépítménye által meghatározott hatalmas tereket. A BGN megbízásából összesen 1200 négyzetméternyi értékesítési térre volt szükség szemben a templom 750 négyzetméteres földszinti lehetőségeivel, így Evelyn Merkx és Patrice Girod kitaláltak egy óriási méretű, többszintes, végigsétálható könyvespolc-szerkezetet, amely két plusz emelettel kompenzálni tudta a helyszükségletet. Az impozáns „könyvespolcot” a Keijsers Interior Projects alkotta meg a templom jobb oldalán a középső- és az oldalsó hajók között, beépítve a kőoszlopok közé. A vásárlók lépcsőkön jutnak fel a könyvszekrény-rendszer fekete acél padlózatú emeleti folyosóira, ahonnan remek és közeli kilátásuk nyílik a templom egészére: a boltívekre, a hajókra, a díszítő freskókra.


Ezzel ellentétben az épület másik oldalán megmaradt a templom eredeti belmagassága, a középső hajóval párhuzamosan alacsony asztalok vannak elhelyezve, amelyek szinte magukhoz vezetik a látogatókat. A bal oldali hajó mentén alacsony, párhuzamos asztalok és merőleges könyvespolcok sorakoznak, amelyeket az oszlopok szabályos ritmusa tematikus szigetekké választ szét egymástól. A világítás szerves része a könyvesbolt kialakításának, a bal oldali hajó végében, az oltár-részén, a templomi csillár alatt egy kávézó van kialakítva bárpulttal, fal mentén elhelyezett asztalokkal, puffokkal, karosszékekkel, középen pedig egy kereszt alakú, körbeülhető, sokszemélyes asztal foglal helyet.


A lenyűgöző számszerű adatok mindennél jobban bizonyítják a projekt sikerét: az évente megforduló 700 ezer látogató-vásárló 25 ezer könyv 45 ezer kötete közül válogathat. A Selexyz Dominicanen könyvesboltjának építészei, a Merkx + Girod Architecten pedig 2007-ben elnyerte a Lensvelt de Architect-díjat.

Szilvási Krisztián

(Selexyz Dominicanen Bookstore by Merkx+Girod Architecten cikke alapján)

A képek a http://www.everystockphoto.com szabad felhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A képek felhasználása a licenszfeltételek (http://creativecommons.org/licenses/by/2.5/) alapján forrásmegjelöléshez kötött. A felhasznált képek forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linken található: http://surl.hu/egD706.

2014. augusztus 8., péntek

Gyereklemezek és gyerekeknek szóló hangoskönyvek


Kollégáink újabb tematikus médiaajánlót készítettek központi könyvtárunk hang- és médiatárát látogató olvasóinknak. Ezúttal a gyerekekre koncentráltak: nekik szóló zenei CD-ket, illetve hangoskönyveket gyűjtöttek össze, ezáltal is megkönnyítve a választást. Éppen ezért a Letöltések menüpont alatt keressék A központi könyvtár hang- és médiatárából kölcsönözhető gyermeklemezek és A központi könyvtár hang- és médiatárából kölcsönözhető gyermekeknek szóló hangoskönyvek című pdf formátumú fájlokat, töltsék le őket, böngésszenek a CD-k között, válasszanak, és jöjjenek el érte, hiszen beiratkozott olvasóink ingyenesen kölcsönözhetnek CD-t, hangoskönyvet és DVD-t egyaránt.

2014. augusztus 7., csütörtök

Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban


Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
"Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon; de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény - véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.
Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Az el nemn ismert érdem hősei,
Kiket - midőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette - csúfos háladattal
Kezdett imádni a galád világ,
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oly fényes elmék a sár fiait
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez "ember!" advák örökűl -
Kivéve aki feketén született,
Mert azt baromnak tartják e dicsők
S az isten képét szíjjal ostorozzák.
És mégis - mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
S meg nem kövűlnek élő fiai.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!

1844 vége


2014. augusztus 6., szerda

A tintahal és a bálna


Furcsa cím, főleg annak tükrében, amiről a film szól. Persze biztosan (sőt, biztosan biztosan, mivel szó is volt róla) szimbolikus, és sajnos nem sok jót üzen. Csalóka végkicsengésű ekképpen A tintahal és a bálna, mivel egész egyszerűen azt közli, a kiút a menekülés. Ez pedig így végtelenül szomorú.

A válás borzalmas fogalom. Úgy hiszem, egy alakulófélben lévő gyerek nehezebben dolgozza fel, mint a halált. Gondoljunk csak bele! A halál egyszeri, "megismételhetetlen", lezárt és rövid. A válás ezzel szemben hosszan tartó, újra és újra sebeket feltépő (azaz "többszöri"), sosem végleges (jó és rossz esetben egyaránt) és kitörölhetetlen. Nem egyenlő a mérleg két serpenyője.

Noah Baumbach filmje anno nálam valahogy elsikkadt (értsd: sosem hallottam róla ezelőtt). Pedig Oscarra, Golden Globe-ra jelölték. Olyan drámától messze eső színészeket reanimált, mint Jeff Daniels és William Baldwin, vagy állított reflektorfénybe, mint Laura Linney.

A tintahal és a bálna roppant elgondolkodtató, "belegondolkodtató" film, amelyet a lehető legegyszerűbb eszközökkel ér el. Teljesen életillatú (ez most véletlenül sem szag!) jeleneteken keresztül von bele a tragédiába, minden nézőpont figyelembe vételével. Nem teszi le a voksot egyik mellett sem, ezért lehet hatásos bármely nézőnek, hiszen a szerepek széles skálája áll rendelkezésre az azonosuláshoz.
Mindegy, hogy a személyiségét ért súlyos károsodású kisebb kölyök, az elszakadás-felfedezés életkorában lévő nagyobb srác, az önértékelési válságba jutott apa, vagy a pulzálni vágyó anya szemével tekintjük a válást, az eredmény ártó-bántó-belevéső. A sokáig összetart(oz)ó négy élet innentől szétfelé fut majd, kisebb-nagyobb, begyógyuló-maradandó sérüléseket szenvedve.

Tanulságot levonni lehet, nem lehet? Ne házasodjunk, ne váljunk el? Ne vállaljunk gyereket, ne vállaljunk mindörökkét? Ki a megmondhatója? Ki az eldönthetője? Vagy ki a ... szenvedője? Ha egyszer bekövetkezik, mindannyian. Nincs kivétel!

Szilvási Krisztián