könyv, film, zene, rendezvény egy helyen

2016. április 28., csütörtök

Helytörténeti kalandozások 81.

A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban


1961-ben Győr Város Tanácsa a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának hat köztéri szobor elkészítésére adott megrendelést, melyet neves budapesti művészekkel készítettek el. Ezek között volt Kiss István Petőfi Sándor szobra is. (A címlapkép Orbánné dr. Horváth Márta: Emlékhelyek és köztéri alkotások című könyvéből származik)

Petőfi Sándor és Győr kapcsolata igencsak közismert. 1847. január 2-án jelent meg a Vaterland című lap folytatásaként a Hazánk kereskedelmi és szépirodalmi folyóirat, melynek első számában jelent meg Petőfi Csalogányok és pacsirták című verse. A költő és a lap kiadójának, Dr. Kovács Pálnak kapcsolata jóval korábbra nyúlt vissza: 1841-ben találkoztak először, mikor a pápai református főiskola növendékei által írt balladák elbírálására kérték fel Kovács Pált és Czuczor Gergelyt. A munkák közül egyetlen emelkedett ki, melyet 2 arannyal jutalmaztak. Később – mikor az író nevét rejtő borítékot felnyitották – derült csak ki, hogy a jutalmazott ballada írójának neve Petrovics Sándor.

Hatvany Lajos: Így élt Petőfi (Budapest, 1967, 383. oldal):


A történtek után, 1843 tavaszán Petőfi felkereste Kovács Pált, melyről a hírlapíró így számolt be (Hatvany Lajos: Így élt Petőfi; Budapest, 1967, 459. oldal):


Később többször is megfordult a városban, a Hazánkban számos verse jelent meg.

1961-ben tudósított először a Kisalföld arról, hogy Kiss István szobrászművész megbízást kapott egy Petőfi Sándort ábrázoló szobor elkészítésére, melyet a következő évben állítanának fel. A 2 méter 60 centiméter magas bronzszobrot az Eötvös parkban, a Kazinczy Gimnáziummal szemben kívánták elhelyezni. A felállítás előtt átrendezték a parkot anélkül, hogy egyetlen fát is kivágtak volna. A tér átrendezése Schmidl Ferenc fővárosi építészmérnök tervei alapján valósult meg. A szoborhoz 30 méter hosszú, enyhén emelkedő mészkőlapból kirakott út vezetett.

1962 márciusában már arról olvashattunk, hogy Kiss István szobrászművész budapesti műtermében megtartották a városunk számára készülő Petőfi-szobor agyagmodelljének bírálatát. A szobor arcmásának megmintázásához felkérték tanácsadásra Dienes Andrást, az Irodalomtörténeti Intézet munkatársát, az ismert Petőfi-kutatót.

Kisalföld, 1962. március 23.:


Ugyanebben az évben, a lap májusi számának hírek rovatában már arról olvashatunk, hogy a szobor öntés alatt van, és készítik a parkban a helyét.

Kisalföld, 1962. május 25.:


Júliusban elkészítették az Eötvös parkban felállítandó szobor talapzatát.

Kisalföld, 1962. július 12.:


A napilap az augusztusi utolsó számában, a rövid hírek rovatban tudósított arról, hogy az Eötvös téren augusztus 30-ra virradóra felállították a Petőfi-szobrot.

Kisalföld, 1962. augusztus 31.:


A szobor felavatására szeptember 15-én került sor. Az ünnepségen megjelentek a városi tanács, a pártbizottság és a Hazafias Népfront küldöttei is. Ezenfelül valamennyi helyi iskola képviseltette magát egy-egy osztállyal. A Himnusz elhangzása után Horváth Ferenc, a Hazafias Népfront elnöke emlékezett meg Petőfi Sándor irodalmi munkásságáról, majd a Kazinczy Ferenc Gimnázium énekkara énekelte el a Feltámadott a tenger című kórusművet. Ezután került sor a koszorúzásra. Végül Peczkay Endre, a Kisfaludy Színház művésze elszavalta Petőfi Egy gondolat bánt engemet című költeményét. Minderről a helyi napilap az első oldalon tudósított.

Kisalföld, 1962. szeptember 16.:


Salamon Nándor a Győri Műsorban így írt a szoborról: „A szeszélyes alakú mészkövekből rakott út végén nyúlánk bronzalak lépdel. Karjai, lábai ellentétesen mozdulnak el a test tengelyétől, erőteljes, lendületes mozgást kölcsönözve a szobornak. Kitárt nyakú, alig jelzett zsinóroktól összefogott ing alatt rajzolódik ki izmos törzse. Lábára feszes nadrág, rövid szárú csizma simul. Enyhén nyújtott nyakon elszánt tekintetű fej ül. A csontos arc mélyén magabiztos, jövőbe látó szem formái rajzolódnak ki. Egész mozdulatában, fejtartásában, az ujjak játékában van valami, a várakozás feszültségéből származó keménység. Kevés, műtörténeti szempontból jelentős szobrunk egyike e büszke bronzfigura.”

„…a szobrász a költő megmintázása közben Ferenczy Béni új értelmezésű Petőfi-ábrázolását követte, de továbblépett az egyszerűsítés, a jelképpé nemesítés útján. A mozgás erőteljesebb, magabiztosabb. A kellékek alkalmazásakor beéri a jelzéssel (zsinórok), vagy egyszerűen elhagyja azokat (pl. a kard). A portré a közel három méter magasban is meggyőző erejű, hiteles. Az akadémikus posztamensről lelépő poéta emberközelibb, természetesebb megformálásának vagyunk tanúi, az ifjúság hitét egész lényében, magatartásában hordozó jelképnek befogadói. … A mintázás bizonyos kettősségről árulkodik. A fő tömegek felrakásában, a felület alakításában nagyvonalúan járt el a művész. A fej és a kezek, kifejező ujjak megalkotása részletgazdagabb. Ez egyféle feszültséget teremt az egész művön belül, ugyanakkor fokozza a szoborrészek kifejező erejét.”

Az Eötvös ligetben elhelyezett Petőfi-szobor mellett nap mint nap fiatalok százai haladnak el, melyhez számos diákhagyomány fűződik.

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:
Czigány Jenő: Szobrokkal és domborművekkel gazdagodik Győr. In: Kisalföld, 1962. márc. 23. p. 4.
Győri szobrok. In: Kisalföld, 1962. máj. 25. p. 6.
Hat szobrot készített Győrnek a Képzőművészeti alap – Tejfölt áruló asszony, Petőfi szobor és más érdekességek. In: Kisalföld, 1961. okt. 27. p. 2.
Hatvany Lajos: Így élt Petőfi. Budapest, 1967.
Orbánné Horváth Márta: Emlékhelyek és köztéri alkotások. Győr, 2006. p. 71.
Öt szoborral gazdagodik Győr. In: Kisalföld, 1962. júl. 12. p. 6.
Pernesz Gyula: Petőfi és Győr. Győr, 1972. 35 p.
Petőfi szobor Győrött. In: Kisalföld, 1962. aug. 31. p. 6.
Petőfi-szobrot avattak Győrött. In: Kisalföld, 1962. szept. 16. p. 1.
Salamon Nándor: Szobornézőben (2) – Kiss István: Petőfi, 1963. In: Győri Műsor, 1977. (dec.) p. 21.
Salamon Nándor: a hónap műtárgya: Kiss István: Petőfi. In: Győri műsor, 1983. nov. p. 13.
Szabó Ernő, P.: Elvek és alkotások – Beszélgetés Kiss István szobrászművésszel. In: Kisalföld, 1985. nov. 7. p. 12.

2016. április 27., szerda

Ngugi Wa Thiong’o: Közöttünk a folyó - könyvajánló

Április 11-től kapható a Tarandus Kiadó 2010-es Irodalmi Nobel-díj jelöltjénekKözöttünk a folyó című regénye. Az afrikai írópápának is nevezett, 79. életévében járóNgugi Wa Thiong’o 1965-ben írt könyve „ritka tulajdonságokat vonultat fel: visszafogott, okos és érzékeny.” – mondta róla a The Times Literary Supplement, a The Guardian pedig nemes egyszerűséggel úgy minősíti a szerzőt, mint „az elementáris változás páratlan krónikása”.
Közöttünk a folyó varázslatos, balladisztikus történet. Angolul is őrzi a gikuju (gikuyu vagy kikuyu) nyelv vélhető tömörségét. Szépségről, szerelemről, az élet völgyéről mesél, miközben feleleveníti a legkegyetlenebb törzsi szokásokat. Nem ítélkezik, érteni segít a sokféleség mélyén az embert, önmagunkat.
Kenyában járunk. A soha ki nem száradó Honia folyó mentén, a zegzugos dombvidéken, ahová a fehér ember még nem merészkedett be. Murungu isten az első férfinak és nőnek adta ezt a termékeny földet, ajándékba. A folyó az élet, itt mártóznak meg lányok és fiúk, a felnőtté avató szertartás, azaz a körülmetélés után. Mert körülmetélik, azaz a fehér ember szerint megcsonkítják a lányokat is. A szent liget és az ősi dombok érintetlenül őrzik a törzsek varázslatait és rítusait. Itt nő fel Waiyaki, a látónak tartott Chege fia és a megtérített Józsué lánya, Nyambura. A dombokon túl pedig ott a síkság, Nairobi városa, és a misszió, ahol elítélik a pogány szokásokat.
Nyambura testvére, Muthoni, elszökik az apjától, és önként veti alá magát a szertartásnak, hogy a törzse szokásai szerint nő lehessen. A seb elfertőződik, Muthoni meghal. Waiyaki közben a fehér ember tudását sajátítja el, de csak azért, mert apja arra neveli, akkor győzheti le a fehér embert, ha megismeri. Nagy Tanító lesz, iskolákat épít, élni segít. A dombok felélednek és összecsapnak. Harcol egymással hit és meggyőződés, kereszténység és pogányság, az őslakos és az őt saját földjén megadóztató fehér ember. A fiatalok között szerelem szövődik, de az afrikai Rómeó és Júliának sem jut biztatóbb sors, mint az elődeinek. Vagy mégis? „A föld elcsendesült. Két domb állt egymás mellett, sötétségbe burkolózva. A Honia tovább folyt közöttük, végig az élet völgyén, zúgása a sötét csend fölé emelkedett, hogy Kamenóban és Makuyuban is egészen az emberek szívéig hatoljon.”
Ngugi Wa Thiong’o 2010-es Irodalmi Nobel-díj jelölése kapcsán a The Guardian így fogalmazott: „A kenyai író a legmagasabb elismerést érdemli, művészi teljesítményén felül azért a bátor elhatározásért is, hogy anyanyelvén folytatja az írást”, 2015-ben pedig ismét a három legesélyesebb között emlegették a nevét. A kenyai író, költő, drámaíró, publicista 1938-ban született James Ngugi néven. Kálvinista missziós iskolákban, illetve független anyanyelvi iskolában tanult. Egyetemi tanulmányait Ugandában, majd Angliában végezte, közben különböző újságoknak írt. Első regénye, a Weep Not, Child (1964; Búcsú az éjtől, Európa, 1971) elnyerte az Első Néger Művészeti Fesztivál (Dakar, 1966) nagydíját.
1967-től a Nairobi Egyetem tanára lett, ám 1977-ben politikai okból letartóztatták. A börtönben, vécépapírra írta első gikuju nyelvű regényét, az Ördög a kereszten-t. Emigrálni kényszerült, de az írást az anyanyelvén (is) folytatta, ma a Kaliforniai Egyetemen az International Center for Writing and Translation Intézet vezetője. 2004-ben ismét megpróbált hazatérni, de miután őt és családját is erőszakos támadás érte, visszaköltözött Amerikába. Magyarul eddig két regényét jelentette meg az Európa Kiadó, amelyhez most a Tarandus Kiadó csatlakozott a Közöttünk a folyóval.
A könyv megrendelhető a Tarandus Kiadó honlapján.
Tarandus Kiadó

2016. április 26., kedd

Vicces újságkivágások Digitális Könyvtárunkból

Dunántúli hírlap, 1927.
Termékek és reklámjaik

A Palma sarok töretlen sikerei
(1927.03.20.)

(1927.05.22.)

Meinl Gyula isteni dobozos főzelékei
(1927.03.27.)

(1927.05.22.)




További érdekességek találhatóak a Megyei Könyvtár Digitális Archívumában!

2016. április 25., hétfő

Programjaink a hétre

Szving magyarul - koncert
Április 25-én (hétfőn) 19.00 órakor intézményünk József Attila Művelődési Házában (Győr, Móra park 1.) Szving magyarul címmel a Friends Big Band koncertjén vehetnek részt. A műsor magyar szerzők műveiből áll össze jazz, rock, funky, blues és „big band stílusban”. A rendezvény előre megvásárolt regisztrációs jeggyel látogatható! A jegy ára: 100,-Ft.

Barátság megsárgult levelek tükrében - kiállítás
Április 27-én (szerdán) 16.30 órakor a Győrszentiváni Fiókkönyvtár (Ősi u. 1.) szeretettel meghívja látogatóit a Molnár Vid Bertalan Emléknapok keretében megrendezésre kerülő kiállítás megnyitójára. A rendezvényt megnyitja dr. Horváth József igazgatóhelyettes. A kiállítás április 28.-május 6. között látogatható a könyvtár nyitvatartási idejében.

Apnoé együttes - koncert
Április 27-én (szerdán) 17.00 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtár második emeleti rendezvénytermében (Baross Gábor út 4.) az Apnoé együttes fog koncertet tartani. A rendezvényre a belépés díjtalan.
Titkok és érdekességek a mindenkori olimpiákról
Április 28-án (csütörtökön) 17.00 órakor a Központi Könyvtár klubhelyiségében (Győr, Herman Ottó u. 22., földszint) egy újabb sporttörténeti előadást hallhatnak. Ezúttal Takács Krisztián történész lesz a vendég, aki beavatja a közönséget a modern kori olimpiák titkaiba – számtalan érdekességet megosztva hallgatóságával. A rendezvényre a belépés díjtalan. Minden érdeklődőt hívunk, várunk!

Jó tettért jót várj! - mesekuckó
Április 29-én (pénteken) 17 órakor a Központi Könyvtár klubjában (Győr, Herman Ottó utca 22., földszint) ismét Mesekuckó lesz. A lurkók a jól ismert Grimm mese színpadi változatát láthatják Károly Szabolcs átiratában. Előadja a Chip Színház. A rendezvény a helyszínen előre megvásárolt 300,- forintos regisztrációs jeggyel látogatható. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

További rendezvényeinkről az alábbi oldalakon tájékozódhat:

2016. április 22., péntek

Vicces újságkivágások Digitális Könyvtárunkból

Dunántúli hírlap, 1927.
Színházi kritikák


1. Micsoda pozitív értékelés! (1927.05.28.)

2. Minden érdem a színésznőé! (1927.04.06.)

3. Csak csínján a dicséretekkel! (1927..)



További érdekességek találhatóak a Megyei Könyvtár Digitális Archívumában!

2016. április 21., csütörtök

Szabó Lőrinc: Könyv és álom


Éhes vagy, etetlek, agyam,
egyél, egyél:
étel és ital van a könyvben,
rokoni hús, rokoni vér.

Terülj-asztalkám és gyümölcskert
a könyvtár sok dús polc-sora,
egyél, jó barátok között vagy
s nemes kéj ez a lakoma!

Persze, rab voltál mostanában,
követ rágtál és salakot:
pénzért dolgoztál!… (bár talán még
az is hasznos lesz valahogy!),

s nagyon elfoglaltalak én is,
a test, sok durva, földi vágy ...
Mindegy, most ráérsz, s a gyönyörtől
szinte nyalogatod a szád.

Egyél csak, bár látnom lehetne,
hogy tömöd meg a gyomrodat,
hogy születsz újjá! ... Ugye, ízlik
minden korty és minden falat?

Ugye,ízlik a szellemekkel
ez az égi szeretkezés?
Megszívod magad, s ez a munka,
ez neked áldott pihenés.

Pihenj hát, s frissülj! Nekem is jó,
ami teneked élvezet:
megtelsz boldog, rest nyugalommal
aztán behunyod a szemed,

én meg lecsavarom a lámpát:
elalszunk ... Már fáradt vagyok ...
Álmodunk, és belső egünkön

kigyulladnak a csillagok.

Helytörténeti kalandozások 80.

A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975


Győr központi helyén, a Baross híd lábánál majdnem négy évtizedig lehetett látni egy jellegzetes, köríves, beton-üveg épületet, mely egy új iparág – az idegenforgalom – megjelenését reprezentálta. Több elnevezése is volt:  IBUSZ-, MÁVAUT-, VOLÁN-irodának is hívták, vagy „gombának” becézték alakja miatt.

A tér e sarkán 1934-ben a Vashonvéd szobra helyén Pfannl Egon terve alapján Országzászlótartó emlékművet építettek fel. Ugyanebben az évben kezdett egyre előtérbe kerülni a győri idegenforgalom kérdése.

Mint 1934 májusában megjegyezte az egyik cikkíró: „Látjuk, amint itt szaladnak el az orrunk előtt a külföldiek, csakhogy ... olyan körülményeken múlik a győri idegenforgalom, melyeknél sokkal inkább a véletlen akarata, mint az idegenforgalmi iroda agilitása és élelmessége az irányadó ... az átvonuló idegenforgalomból lehet ittmaradót teremteni...".

A más hozzáállás, szemlélet kialakításának első lépéseként a kereskedelmi és iparkamarától Győr saját kezelésébe vette át az idegenforgalmi hivatalt, melynek felelőse dr. Valló István tanácsos, helyettese dr. Bay Ferenc városi főlevéltáros lett. Már az első nagyobb osztrák látogató csoport jelentkezése szállásproblémákat okozott, a hatszáz vendégből csak négyszázat tudott Győr városa fogadni. Idegenforgalmi kiadványok, prospektusok, kötetek, ajándéktárgyak sem álltak rendelkezésre. Így a felállt idegenforgalmi bizottság megállapította, hogy Szeged példáját ünnepi hete rendezésével nem tudja követni szállodai kapacitás hiányában, helyette dekoncentrált rendezvények szervezésével tudja időben is eltolva az átmenő idegenforgalmat egy-egy eseménnyel megállítani.

A Győri Hírlap 1934. július 17-i tudósítása az idegenforgalmi hivatal átvételéről:


Osztrák látogatók elhelyezési problémái (Győri Hírlap 1934. augusztus 26.):


A párizsi és berlini idegenforgalmi hivatal prospektus kérése, melynek Győr nem tudott eleget tenni (Győri Hírlap, 1934. augusztus 10.):
 

Már 1934 szeptemberében felmerült a Vashonvéd helyén egy idegenforgalmi pavilon felállítása, mely akkor még nem valósult meg. Helyén a Turul Hargita Bajtársi Egyesület kezdeményezésére az Országzászló emlékművet állították fel 1934. október 21-én. A belvárosban, más helyre tervezte az IBUSZ egy félkör alakban kiugró idegenforgalmi iroda építését 1935 márciusában, mely a Király és Kovács Pál utca sarkán állt volna. Ez sem valósult meg. A győri idegenforgalom fejlesztésében nagy üzleti lehetőséget látó önkormányzat saját kezében szerette volna az irányítást tartani, és városi tulajdonú épületet akart építtetni.

Valló István tervei az idegenforgalom fellendítésére (Győri Hírlap, 1934. szeptember 2.):



Az IBUSZ irodaalapítási tervei (Győri Hírlap, 1935. március 8.):


Folyamatos sport-, gazdasági- és kulturális rendezvények vonzották 1935-ben a látogatókat. A nyitóprogram egy nagyszabású lovasnapokkal összekötött luxuslóvásár volt június 1-2-én, ugyanekkor a Radó téren a Gyöngyösbokrétások is műsorral készültek, az utcákat kivilágították. A fényes sikerrel záruló eseményre a soproni filléres vonattal ötszázan jöttek, ezenkívül Budapestről, a környező hét vármegyéből, Ausztriából érkeztek vendégek. Az idegenforgalmi hivatal győri levelezőlapok kibocsátását szorgalmazta, és prospektusok készültek.

A város 1936 februárjában 1500 pengő póthitellel támogatta az idegenforgalom fellendítését. A hivatal a pécsi Zsolnay-gyártól rendelt 1937 januárjában győri emléktárgyként kétezer darab emblémás hamutartót, melyet üzletekben, kávéházakban, éttermekben lehetett két pengőért megvásárolni. A balatoni főút kiépítése az Ausztria-Budapest közti forgalom mellett a helyi nyaraló tömegeket is Győrön át vezette. Az idegenforgalom érezhető fellendülése Späth Gyula polgármestert meggyőzte, hogy érdemes ebbe az iparágba befektetni.

1937 decemberében a város döntött az országzászló áthelyezéséről, és az idegenforgalmi pavilon központi helyen történő felépítéséről, melynek költségeit 30 ezer pengőre tervezték. Már 1938 januárjában három építész – Rentler János, Stadler Dezső és Lakatos Kálmán – nyújtott be építési tervet, melyből az utóbbiét fogadta el az építészeti bizottság. A város az 1938. évi két nagy idegenforgalmi jelentőségű rendezvényre, a győri Eucharisztikus Kongresszusra és a Szent Jobb látogatására gondolva siettette az építkezést.

Új győri levelezőlap-sorozat jelenik meg (Győri Hírlap, 1935. szeptember 4.):


Az idegenforgalmi pavilon építését eldöntötték (Győri Nemzeti Hírlap, 1937. december 8.):



Lakatos Kálmán építész tervrajzát fogadta el az építészeti bizottság (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. január 8.):


Az épület alaprajza (megjelent a Tér és Forma 1938. évi 10. számában):


Az idegenforgalmi pavilon építése mozgósította a helyi iparos társadalmat, a munkák elvégzésére 45 pályázat érkezett be, melyet a sajtó ismertetett. Tízen kaptak megbízást, az építés kivitelezője Nagy Ernő építőmester lett. A modern épület főhelyisége kb. 100 négyzetméteres fogadóterem középen helyezkedett el, melyhez mellékhelyiségek, üzletek csatlakoztak két oldalról körbefogva. A főforgalmi út felőli oldal 34,5 méter hosszú homlokzata megszakítás nélküli vasvázas üvegfal volt, mely légiessé tette az építményt. A többi oldalfal téglából készült. A bútorzatot Pápay Béla asztalosmester készítette cseresznyefából, a bútorszövetet Szabó Éva takácsmester kézi szövésű, színes erdélyi háziszőttese adta.

Győri vállalkozók árajánlatai (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. február 22.):



Az épület hátulról és elölről (Tér és Forma, 1938. évi 10. szám):



Döntés a tényleges kivitelezőkről (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. február 26.):


Az épület bútorzatának kivitelező reklámhirdetése (Tér és Forma, 1938. évi 10. szám):



Győr városa az állomás jellegű idegenforgalmi szalont az IBUSZ-nak évi 1200 pengőért és a fenntartási költségek fejében bérbe adta, hogy ott menetjegy- és utazási irodát tartson fenn, mindamellett a város is jogosult maradt idegenforgalmi szolgálatot ellátni. A kis üzletekben bérleményként fotó- és dohánybolt kapott helyet. Már 1938 júniusában felépült és megnyílt az idegenforgalmi pavilon, a hivatalos átadási ünnepséget pedig június 27-én tartották meg.

Valló István nyilatkozata az idegenforgalmi pavilon építéséről (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. március 29.):




A Foto Weinstock képeslapja 1939 előtt készült:


Megkezdte működését az idegenforgalmi pavilon (Dunántúli Hírlap, 1938. június 5.):


Az IBUSZ MÁV menetjegyiroda nyitvatartása a pavilonban (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. július 10.):


Dobos Gyula fotós fióküzlete is a pavilonban működött (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. szeptember 20.):


Röszler Károly képeslapja a győri nevezetességek fotójával:


Az idegenforgalmi pavilon avatása (Dunántúli Hírlap, 1938. július 3.):


A nemzetközi és belföldi autósforgalom számára központi helyen épült, látványos új létesítmény villámgyorsan népszerűvé vált. A Szent Jobb látogatásakor külön elsősegélynyújtó helyet is létesítettek erre az alkalomra.

Sikerült a MÁV ellenkezését legyőzni, és Győrből is indítottak filléres vonatokat Budapestre. Az első alkalommal Győrött a nagy túljelentkezés miatt szinte hisztérikus jelenetek zajlottak le. Az Idegenforgalmi Pavilon előtt „többszáz főnyi tömeg állott sorban, mint a kommun alatt a burgonyáért, hogy kiharcoljon magának egy-két jegyet a budapesti filléres vonatra”. 1939 májusában húszezer új győri prospektus is készült. A beinduló idegenforgalmat a második világháború vetette vissza, valamint a győri szállodák mennyiségi és minőségi problémái.

Riport dr. Sármás Györggyel, az idegenforgalmi pavilon vezetőjével (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. július 3.):


Az épület látványa este (Tér és Forma, 1938. évi 10. szám):


Filléres vonatok indítása (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. szeptember 10.):


A paviloni ajándéküzlet reklámja (Győri Nemzeti Hírlap, 1940. március 27.):


Kis ajándéküzletek, hírlapárusok megélhetését biztosította a pavilon. 1944-ben a bombázások után újra működőképes lett az IBUSZ-iroda.

Győri szállodák állapota (Győri Nemzeti Hírlap, 1940. április 7.):



Reklámhirdetések a Győri Nemzeti Hírlap számaiból (1941. december 20., 1943. szeptember 2., 1943. december 29.):




Az Idegenforgalmi Iroda Nagy József fotóalbumából:


Újranyílt a jegyiroda (Győri Nemzeti Hírlap, 1944. július 20.):


1945 után az idegenforgalmi pavilon elé egy szovjet hősi emlékművet állítottak, a hosszú oszlop tetején vörös csillaggal, melyet az 1956-os forradalomban október 25-én a felkelők megrongáltak, ezért 1957-ben csendben el kellett bontani az épület elől.

Látkép 1957 előtt (Göcsei Imre: Győr-Sopron megyei képeskönyv címlapja, megjelent 1958-ban):


Hazánk, 1956. december 4.:


A Volán-iroda az 1960-as években:


Előtte a sarkon forgalomirányító fülke állt:


A pavilon az 1960-as évek végén:


1967. május elsejei ünnepség a pavilon előtt a Tanácsköztársaság úton elvonulókkal:


A pavilon 1971-ben (Győr képeskönyv kötetből, a fényképeket Meződy Ö. István készítette):


A pavilon 1973-ban (Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat kötetéből):


1975 augusztusában bontották el az épületet, mert a Bisinger park e részét dísztérré alakították át. Helyére Pátzay Pál Zászlóbontók elnevezésű „felszabadulási” emlékműve került, melyet a november 7-i nagy ünnepségen avattak fel.

A pavilon 1974-ben, Nagy József albumából:


Az IBUSZ-iroda elköltözött a pavilonból (Kisalföld, 1975. szeptember 6.):


A Pátzay-emlékmű avatási képe (Kisalföld, 1975. november 6.):


Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:
Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményében található cím- és adattárak, útikönyvek, napilapok.
Lakatos Kálmán: Győr város idegenforgalmi pavilonja. In: Tér és forma, 1938. 10. sz. p.
Szakolczai Attila: 1956 forradalom és szabadságharc Győr-Sopron megyében. Győr, 2006.
Orbánné Horváth Márta: Győri emlékhelyek és köztéri alkotások. Győr, 2006.
Kezdetektől napjainkig. Emlékkönyv a szervezett autóközlekedés Győr-Moson-Sopron megyei kialakulásának 50. évfordulójára. Szerk. Csiszka Antal, Nagy Béla. Győr, Kisalföld Volán Közlekedési Részvénytársaság, 2011.
Göcsei Imre. Győr-Sopron megyei képeskönyv. Győr, 1958.
V. Reismann Marian: Győr. Fotóalbum. Budapest, 1967.
Győr. Szerk. Finta Lajos, Markó Ödön. Győr, Győr Városi Tanács, 1971.
Győr képeskönyv. A fényképeket kész. Meződy Ö. István. Budapest, 1971.
Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat. Szerk. Virág Imre. Győr, 1973.

Az illusztrációk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának Helyismereti Gyűjteményéből, képeslapgyűjteményéből, valamint korabeli újságokból származnak.