könyv, film, zene, rendezvény egy helyen

2016. február 29., hétfő

Programjaink a hétre

Az első világháború okai - Romsics Ignác előadása


Március 1-től új előadássorozat indul Kisfaludy Károly Könyvtárunkban (Baross Gábor u. 4.) A Nagy Háborúról. Az első programra kedden 17.00 órakor kerül sor a könyvtár II. emeleti rendezvénytermében, ahol is meghallgathatják Romsics Ignác, Széchenyi-díjas történész előadását Az első világháború okai címmel. A belépés díjtalan! Minden érdeklődőt szeretettel várunk. 

Író-olvasó találkozó - Karafiáth Orsolyával


Március 2-án (szerdán) 17.00 órakor Karafiáth Orsolya író-költő-publicistával találkozhat a győri közönség a Kisfaludy Károly Könyvtár 2. emeleti rendezvénytermében (Győr, Baross Gábor u. 4.).
Karafiáth Orsolya sokoldalú, színes egyéniség, akitől nem áll messze a feltűnő megjelenés, az őszinte véleménynyilvánítás és az új művészeti műfajok kipróbálása és a kalandvágy sem. A formabontó találkozón felolvas műveiből, mesél élményeiről, beszámol észak-koreai utazásáról, jövőbeli terveiről. A rendezvényre a belépés díjtalan.



Könyvbemutató - Taylor Smith


Március 3-án (csütörtökön) 17.00 órakor a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára (Győr, Baross Gábor u. 4.) muzeális gyűjteményében könyvbemutatóra kerül sor. Szabó Kovács Tünde (írói nevén Taylor Smith) Freemountaini történetek - Érted jöttem című kötetéről a szerzővel beszélget Gülch Csaba újságíró.
A rendezvényre a belépés díjtalan. 


Egészség a mindennapokban


Március 3-án (csütörtökön) 17.00 órakor a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Klubjában (Központ, Herman Ottó utca 22.) Lévai Zoltán sportedző és életviteli tanácsadó tart előadást a kedves érdeklődőknek. A rendezvényen való részvétel díjmentes! 

Könyvbemutató - Sipos Sándor



Március 4-én (pénteken) 17.00 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtár muzeális gyűjteményében (Győr, Baross Gábor u. 4.) könyvbemutatóra kerül sor. Sipos Sándorral Caput Pannoniae. Ravazd helytörténete címmel íródott könyvéről dr. Horváth József a megyei könyvtár igazgatóhelyettese beszélget. A rendezvény látogatása díjtalan.

Hangraforgó Klub
"Jönnek hívatlan is mind a hűségesek"


Március 4-én (pénteken) 17.00 órakor ismét a megszokott helyen, de megújult környezetben, a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér klubjában (Győr, Herman Ottó utca 22.) Hangraforgó Klub lesz. „Jönnek hívatlan is mind a hűségesek” címmel válogatást hallhatnak Domonkos István, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Ratkó József verseiből. A klub vendége Szokolay Zoltán Radnóti-díjas versmondó, közreműködik Jóbi Annamária (ének) és Jóbi Levente Gergő (gitár). A belépés díjmentes.

2016. február 28., vasárnap

Költészet Napja - A szív jogán

Tűz Tamás : Lelkemet egyedül

Lelkemet egyedül Te kerested!
Hűséged jogát ki akarja kisebbíteni?
Lelkem olyan volt, mint egy gyermek,
Melyet lopva kitesznek.
Lázára volt az élet minden asztalának,
Özvegy a szerető karjaiban.
Fivéreim megvetették őt
S nővéreim elhagyták a bajban.
Elárulták őt a világ bölcsei.
Ha szomjazott, vele elmúlást itattak,
Ha félt, azt mondták: hiszen te nem is vagy!
Szívemhez küldték, mintha más sem lenne,
Mint annak egyik lüktető vércseppje,
Értelmemhez küldték, mintha nem volna más,
Mint belőle egy gondolat.
Olyan volt, mint egy vad
sötétlő ösztönök erdejében
S mint riasztott madár
a halott mindenségben.
Olyan volt, mint, aki
haldoklik egy életen át.
De Te imádkoztál érte
s elkerülte a halált.
Áldozatod bemutattatott
és ő abból táplálkozott.
Sirattad őt, mint egy drágaságot,
Ezért a nevedre ujjongást kiáltott.
Mint egy Királynőt felemelted őt,
Ezért hever a lábaid előtt.
Ki akarja hűséged jogát kisebbíteni?



100 éve született Tűz Tamás, győri pap és költő emlékének szenteljük Költészet Napi műsorunkat.

Az emlékest helyszíne: Kisfaludy Károly Könyvtár második emeleti rendezvényterem

Időpontja: április 8. péntek, 17.00

A költő alakját felidézik:
Czigány György író, költő
Szakolczay Lajos irodalomtörténész
Gülch Csaba költő, újságíró

Közreműködik:
Maszlay István, a Győri Nemzeti Színház művésze

2016. február 26., péntek

Digitális képeslap-gyűjteményünkből 17.

Üdvözlet Sopronból, Balfról!

1. 1963 körül

2. 1964 körül

3. 1971 körül

4. 1971 körül

5. 1978 körül


A képeslapok teljes gyűjteménye megtekinthető, letölthető Digitális Könyvtárunkból.

2016. február 25., csütörtök

Helytörténeti kalandozások 72.

A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás


Az 1901-ben beindult győri selyemfonoda nemcsak a város iparában számított jelentősnek, de megnőtt a szerepe országosan is a trianoni döntés után, ugyanis a magyar selyemipari létesítmények nagy része az országhatáron kívülre került. Napjainkra az feledésbe merült, hogy milyen technológiával, kik is készítették itt az értékes selyemfonalat.

A kínaiak időszámítás előtt 3000 évvel tudták már, milyen nagy értéket jelent a selyemhernyó gubója, melyből vékony selyemszálat lehetett gombolyítani. Hosszú ideig ők ismerték egyedül a nemes fajtájú selyemhernyó tenyésztésének titkát. A leírások szerint a honfoglaló magyarok is kedvelték a selymet, amely az évszázadok során az egyházi és világi pompa velejárója lett egész Európában.

A selyemhernyó tápláláshoz szükséges eperfa magját és a hernyó petéit állítólag Justiniánus császár idejében két szerzetes hozta be a Kelet-Római Birodalomba. Miután Bizáncban meghonosodott a selyemtenyésztés, több kedvező éghajlatú európai területen is elterjedt, így legfőképp Itáliában.

Magyarországon viszonylag későn, 1680 körül az itáliai Passardi János Péter a Baranya megyei Pellérden és vidékén nagy mennyiségű eperfát ültetett, megkezdte a selyemhernyó tenyésztését, majd nemsokára selyemfonodát és selyemszövödét is létesített. Az 1710-as évektől a Bánságban szélesebb körben elterjedt, Mária Terézia is pártfogásba vette ezt az ágazatot. 1765-ben már megszervezték az első selyemtenyésztési felügyelőséget, a vármegyéket az 1770-es években a helytartótanács az eperfák ültetésére és szaporítására rendeletileg utasította.

Győrött 1773-ban állítottak fel gubóbeváltó-intézetet. II. József államosította a megyei selyemipari létesítményeket, és további számos intézkedést hozott az iparág fellendítésére, például az utak mentén is eperfákat ültettetett, többek között meghagyta, hogy tanítókkal sajátíttassák el a selyemtermesztési ismereteket, és ők oktassák azokat a falvakban. 1784-ben az ország 10 selyemtenyésztési kerületének egyike volt a győri. A hazai tenyésztéssel kapcsolatos szakirodalom is bőségesen keletkezett, az 1840-es évek után mégis újabb hanyatlás következett be. A reformkorban Széchenyi István, Kossuth Lajos, Bezerédj István tűzte ki célul a magyar selyemipar fellendítését.

1843-ban a Soproni és Vasi Szederegylet adta ki az alábbi könyvet, amelyben az eperfa metszését mutatják az ábrák:


1851 körül Franciaországban és Olaszországban fellépett egy veszedelmes hernyóbetegség, a Nosematosis (szemcsekór), mely 1857-ig egész Európában elterjedt. A védekezési módszer felfedezésével a század végén hazánkban is újra felívelő fejlődés következett be. 1905-ben Magyarország 1915 tonnás gubótermésével a harmadik helyre került Európában olyan klasszikus selyemtermelő országok mögött, mint Olaszország és Franciaország. Ebben kulcsszerepe volt a soproni származású Bezerédj Pálnak, aki 1880-tól már országos selyemhernyó-tenyésztési miniszteri megbízottként szervezte meg és irányította a magyarországi tenyésztést, amelynek összehangolására még ebben az évben megalakította az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőséget.

A győri és környékének selyemhernyó-tenyésztését a Győri Közlöny 1857. október 11-én megjelentetett levélben írják le:


 A selyemtenyésztés szorgalmazóit az ipar hasznán kívül az is vezette, hogy viszonylag kevéssé megerőltető munkával, idősek, nők is pénzkereseti lehetőséghez juthattak általa. Gubóbeváltók sorát építették ki, a termelés felfuttatására bővítették a meglévő selyemfonodákat, újakat is alapítottak.

A győri gubóraktár felépítésének ügye 1896-ban került előtérbe. Júliusban az országos szakfelügyelő és a polgármester terepszemléje után végül Újvárosban, az Ótemető tér melletti 1600 négyszögöles telket tartották alkalmasnak. A területet a város ingyen adta, és még 3000 forinttal támogatta az ipartelepítést, azzal a reménnyel, hogy számos győri munkásnő kap majd itt munkát.

Dunántúli Hírlap, 1896. augusztus 2.:


 Dunántúli Hírlap, 1896. december 25.:


 A kép forrása: Fent István: A magyar selyemtenyésztés 250 éves múltjából. Bp. 1930.:


 A gubóraktár építése és berendezése körülbelül 80.000 koronába került. A raktárakban a beváltó állomásokról beszállított gubók bábját eleinte forró gőzzel, később forró levegővel „fojtották le” (ezzel gátolták meg a lepke kikelését). A gubókat megszárították, fajták szerint osztályozták, és fonodai felhasználásukig raktározták.

A millenáris országos kiállításon impozáns bemutatóval hívták fel a figyelmet a selyemipar fontosságára. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter javaslatára új selyemfonógyárak felállítását is elhatározták, az egyiket Győrött tervezték, ehhez újabb telekre volt szükség. A kijelölt helyszín szintén Újvárosban volt, a korábban létesített gubóraktár közelében, így nem kellett messzire szállítani a gubókat feldolgozásra. Zechmeister Károly polgármester 1897-ben kötött szerződést az állammal. A szerződés értelmében a város biztosította az építéshez szükséges telket a Rába mellett. Az építéshez, berendezéshez 120.000 koronát is juttatott, az államnak csak a kamatokat kellett fizetnie. A gyár és berendezése a kincstár korlátlan tulajdonát képezte. A város 300-350, főleg újvárosi munkás alkalmazását várta a beruházástól.

1899-ben a gubóraktárban közben 14 olasz munkásnő meg is kezdte a magyar munkásnők betanítását. Dunántúli Hírlap, 1899. június 8.:


 1900-ban elkészült az új gyár, melyet Magyar Selyemfonógyárak Győri gyártelepe néven jegyezték be. Dunántúli Hírlap, 1901. február 2.:


Az 1910 körül készült térképen a 8. szám a Selyemfonógyárat, a 9. szám a Selyemgubóraktárat jelzi (a térkép Borovszky Samu: Győr vármegye című könyvének melléklete):




 Bezerédj Pál a győri fonodát is a legmodernebb eszközökkel szereltette fel, ehhez előzetesen Olaszországban és Franciaországban tanulmányozták a legkorszerűbb technológiát. Amint az elkészült gyár működése biztosítva volt, Bezerédj a kormány hozzájárulásával elsőrangú külföldi cégnek adta bérbe. 1901-től a francia Dumas & Martin, Lasalle bérelte.

Egy korszerűen berendezett fonoda és munkásnői. A kép forrása: Fent István: A magyar selyemtenyésztés 250 éves múltjából. Bp. 1930.:


 A kép forrása: Fent István: A magyar selyemtenyésztés 250 éves múltjából. Bp. 1930.:


 Az alapanyag-ellátáshoz Győr megye is hozzájárult. Dunántúli Hírlap, 1904. március 01.:


 A fonodai foglalkoztatottak közt sok fiatal lány volt, ők is napi 12-13 órát dolgoztak, sokszor egészségkárosító gőzpárában. Az alábbi cikk szerint még a város bőkezűsége ellenére sem valósult meg az a remény, hogy többnyire újvárosi és környékbeli munkásnőket alkalmazzanak.

Dunántúli Hírlap, 1901. június 23.:


 Dunántúli Hírlap, 1906. április 22.:


 Az 1920-as években (forrás: Győr szab. kir. város és vármegye. Bp.1926.):


 A selyemfonodában 1909-ben bevezették a villanyvilágítást. Dunántúli Hírlap, 1909. november 3.:


 Az elképzelések szerint a fonodában, ahogy az ország többi pontján is, az árvaházból kikerülő leányok foglalkoztatását és megélhetését is biztosítani kívánták. Az akkori törvények értelmében állami gondozásban 13 éves korig lehettek a lányok, ezután magukra maradtak volna. Ezért a fonodák mellé munkásszállásokat építettek, ahol a bérük egy részéért ellátást kaptak, de valamicskét félretenni is tudtak. Emellett főzésre, varrásra is megtanították őket. A bérfizetésnél a felügyelőség ellenőrizte, nehogy a fonodabérlők visszaélhessenek helyzetükkel. Az állam is hozzájárult megélhetésükhöz, de megtakarításukat nagykorúságukig nem kapták meg.

A gyár építése után elkészült egy 30-40 fős leányszállás is, amely kicsinek bizonyult. 1911-ben engedélyezték a bővítést. Egy nagyobb leányotthon építéséért folyamodtak, melyhez a telket részben most is a város adta, a másik felét Bezerédj Pál vásárolta meg a gyár részére.


 Az elkészült otthonban 240 lánynak lett helye, 1914-ben 154 lakója volt. A Győri Hírlap tudósítója 1914. június 7-i cikkében számolt be az otthonban tett látogatásáról.


 Az otthon ebédlője az 1910-es években (képeslap, forrás a megyei könyvtár):


 Az alábbi leírás 1914-es látogatáskor készült (Dunántúli Hírlap, 1914. június 7.):


 A munkásnőotthon hálóterme (képeslap, forrás megyei könyvtár):


 Az első világháború visszavetette a termelést, egy időre a katonaság is elfoglalta a fonodát (1914. november 14.):


 Egy 1929-ig szóló kimutatás szerint a két világháború közt 1929-ben volt a legtöbb gumó a megyében, így a fonoda alapanyag-ellátása is biztosított volt. A világválság azonban éreztette hatását, a selyemipar is tekintélyes deficittel zárta az 1929-es és 1930-as évet.

1936. december 8-i tudósítás szerint a munkásnők béremelés céljából sztrájkba léptek:


Az 1937. november 14-i Győri Nemzeti Hírlapban Schneider János győri selyemtenyésztési felügyelő azt nyilatkozta, hogy Győr selyemtenyésztési szempontból az ország egyik legjelentősebb állomása. 240 munkásnő 18.000 kg selyemfonalat készít itt. Ekkor a gyárat az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőségtől a m. kir. Selyemfonodák Haszonbérlete Rt. bérli. 1937-ben a munkásnőotthon igazgatását a Győri Árvaház Egyesület vette át.

Az 1939. április 30-i Győri Nemzeti Hírlap cikkéből tudjuk, hogy 1938 júniusában a gyár leállt, mivel az állam nem hosszabbította meg a bérlővel a szerződést, 300 munkás és munkásnő vesztette el állását. 1939-ben állami kezelésbe került a fonoda, ősszel újra akarták indítani a termelést. A tétel az 1939-40-es állami költségvetésben is szerepelt.

A háború idején a selyemtermelés a hadiipar szempontjából kiemelt hangsúlyt kapott, hiszen a selyem az ejtőernyők alapanyagául is szolgált. Újságcikkekkel, rendeletekkel biztatták a lakosságot a selyemhernyó tenyésztésére. A fonoda újraindítását azonban megakadályozta a háború.

Győri Nemzeti Hírlap, 1944. április 19.:


A fonoda épületében a második világháború idején lengyel tiszteket tartottak fogva 1944. március 19-ig, a német megszállásig. Ekkor a lengyeleket elszállították. Bombatalálat érte, 1945-ben a Rába vasúti hidat újjáépítő szovjet utász alakulat katonái költöztek az üres épületbe. 1946-tól 1953-ig az olajgyár használta raktárnak. 1953. január 1-jén beköltözött a Győri Autó-szerszámgépgyár, amely a későbbiekben többször átalakult: 1957-ben győri Célgépgyár, majd a Szerszámipari Művek Győri Célgépgyára, 1976. április 1-jétől Magyar Vagon és gépgyár célgépgyára lett a neve.


A munkásnőotthonban 1939-ben menekült lengyelek kórháza volt, majd 1944. március 19-től a német hadsereg kórháza. 1945-ben bombatalálat érte, a helyreállítás után keltető állomás költözött bele.

A selyemgubó begyűjtése a második világháború után tovább folyt. 1948-tól, az újonnan alakult Selyemhernyó Tenyésztő Nemzeti Vállalat, majd 1950-től a Selyemgubó Termeltető Szövetkezeti Vállalat 12 kirendeltségén keresztül látta el a közvetlen irányítást. 1955-ben – a korábbi évekhez hasonlóan – 232 tonna selyemgubó volt az országos termés, melyet értékesítésig három raktárban tároltak (Békéscsaba, Győr, Tolna). A selyemfonoda már nem kezdte meg újra a működését Győrben.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:
10 év a gépipari fejlesztés szolgálatában. A Győri Célgépgyár története. Összeállíotta a GTE győri csoportjának”Célgép” szakbizottsága. Győr, 1963
Fent István: A magyar selyemtenyésztés 250 éves múltjából. Budapest, A m. kir. Földmívelésügyi Minisztérium Országos Selyemtenyésztési Felügyelősége, 1930.
Papp József Árpád: A győri Selyemfonógyár és az Orfelináta-Leányotthon rövid története. In: A Rába Műveldési Központ Helytörténeti Klubjának tanulmánygyűjteménye. Győr, 1979. pp. 89-108.
Takács Rózsa: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez. In: Magyar Mezőgazdasági Múzeum közleményei. 1992/1994. pp. 163-194.
Wölfel Lajos: A lengyelek Győrben. (1939-1945). Honismereti pályázat. Győr . 1978.

2016. február 24., szerda

Automata - Filmkritika

Kisebb a lángja, mint a füstje – hogy ez most dicséret vagy dorgálás, az ugyebár attól függ. Hiszen mikrokozmoszában is látványos, viszonylag kidolgozott és stílusos film a spanyol Gabe Ibáñez sci-fi víziója egy lehetséges apokalipszis utáni világról, ahol az ember robotnak farkasa – fordítva ugyanis tiltja a két, kernelnek nevezett vezérlőmagba kódolt szabály(rendszer).

Az Automata sztorija szerint az általunk ismert civilizált világ végét (és nem világvégét, mert azért van tovább) a naptevékenység elfajulása okozta, melynek eredményeként bolygónk felületének radioaktívvá válása kiirtotta az emberiség 99,7%-át. A megmaradt néhány millió humanoid robotok által épített fallal körülvett városokba tömörült túlélni, ám mivel a légköri anomáliák nem kedveztek a digitális kommunikációs protokolloknak, erős technológiai regresszióval is kénytelenek megküzdeni. Azt ne firtassuk, ez mennyire reális, mindenesetre a beszűkült élettér a maga társadalmi hierarchiájával sokszor látott atmoszférát eredményez a vásznon. Ehhez Ibáñez és írótársai asimov-i robottörvényeket csaptak: 1. A robotok nem árthatnak az embereknek, sőt, meg kell előzniük az emberek életveszélybe kerülését. 2. A robotok nem hajthatnak végre magukon változtatásokat (sem javítást, sem fejlesztést). Azonban…

Nem rossz alapötlet és nem rossz cselekményvezetés; s ahhoz képest, hogy spanyol-bolgár koprodukcióról van szó mindössze (becsült) 15 millió dolláros büdzsével, jól is mutat minden. Persze behatároltak úgy a terek, mint a szereplők, de mielőtt kiszakadna a történet a falakon kívülre, a sivatagba, érezni a jóleső dramaturgiai feszességet. Odakint azonban, ahogyan kinyílik a tér, úgy veszik el a dinamika, hogy átadja a helyét a filozófiai síkra terelt, egyetemleges mondanivalónak – amely csak a legfelső rétegekig bomlik ki. Antonio Banderas-t jó látni, s bár sosem volt nagy színész, karaktere beleillik a légkörbe. Persze őt is magával rántják az ember-robot szenvedéstörténet kínos stációi, hogy a finisbe fordulva végleg elvesszen a rejtély.

Az Automatának nálam ezért kisebb a lángja, mint a füstje: felületesen elmélkedni az emberi lét értelméről, céljáról, kötelességeiről, a be nem teljesült kielégülés frusztrációját vonja maga után. Szerencsére azért élvezetes a film: Cleo, a prostirobot egyszerre szánnivaló és tisztelnivaló személyiséget sugároz, aki nem ítélkezik az emberek felett, ugyanakkor éles tükröt tart eléjük. Létének melankóliája a már említett kérdések irányába taszítja a nézőt, a válaszok azonban, bár nem kell szájbarágni, mégis mintha lógva maradnának a levegőben. Ezért nem hihetjük igazán a tenger megpillantását mi sem.

2016. február 23., kedd

Vicces újságkivágások Digitális Könyvtárunkból

Dunántúli hírlap, 1927
Színházi kritikák


1. "Ez a darab elég jó volt."



2. Legalább megtapsolták.


 3. A közönség levizsgázott ízlésből.



4. A budapestiek mást tartanak jónak.


 5. Ha ellentétes vélemények csapnak össze.




További érdekességek találhatóak a Megyei Könyvtár Digitális Archívumában!

2016. február 22., hétfő

Programjaink a hétre

Import Impró - Figura


Február 24-én (szerdán) 18 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtár (Győr, Baross G. u. 4.) 2. emeleti rendezvénytermében új formával jelentkezik az Import Impró Társulat: egy vendég, vagyis a FIGURA és a Társulat találkozása. A vendég mesél magáról, az életéről, munkájáról, munkásságáról a színészek pedig a sztorikból inspirálódva rögtönöznek jeleneteket, monológokat. Az aktuális vendég Fábián György újságíró, szerkesztő, műsorvezető, író. A rendezvényre a belépés ingyenes. 

Szabadhegyi találkozás Keresztes Ildikóval


Február 25-én (csütörtökön) 18 órakor a József Attila Művelődési Házban (Győr, Móra Ferenc park 1.) folytatódik a Szabadhegyi Találkozások című rendezvénysorozat. Megszokhatták már, hogy időről-időre  találkozhatnak egy-egy jól ismert személyiséggel. Az est vendége most Keresztes Ildikó énekes, színésznő, előadóművész lesz. A beszélgetést Simon Róbert Balázs országgyűlési képviselő vezeti. A belépés díjtalan. 

Gróf Bethlen Miklós


Február 26-án (péntek) 17 órakor kerül sor a Kisfaludy Károly Könyvtár (Győr, Baross Gábor u. 4.) harmadik emeleti muzeális gyűjteményében Albert András: Gróf Bethlen Miklós, a református államférfi (1642-1716) című könyvének bemutatójára. A kötetet bemutatja dr. Horváth József igazgatóhelyettes. A belépés díjtalan! 

HAHÓ Gyermekkoncert


Február 26-án (pénteken) 16.30-kor a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára 2. emeleti rendezvénytermében (Győr, Baross G. u. 4.) a Hahó Együttes ad koncertet gyermekeknek.  Hahó Együttes 2010-ben alakult Kardos-Horváth János (jelenleg a Kaukázus zenekar frontembere és szerzője) projektjeként. A dalok központi témája az öko-tudatosság, valamint a zöld gondolkodásra és a környezet védelmére nevelés, mindez játékos formában, interaktív, könnyed, és az óvodás, kisiskolás korú gyerekek számára élvezhető, ugyanakkor tanító módon. A rendezvényen való részvétel díjmentes! 
.

2016. február 21., vasárnap

Költészet Napja - A szív jogán

Tűz Tamás : Kereszthalál

Még néhány szó: - Szomjúhozom…
És: - Atyám, bocsásd meg bűnük!
S ki gyötrődik jobboldalon,
Ahhoz így szól: - Ne félj, együtt
Leszel velem! Anyjához így:
- Íme, fiad! Jánosnak ezt:
- Íme, anyád! S hogy haldoklik,
Fölsóhajt: - Beteljesedett!

Világot teremtő szavak.
Megszületett az új világ.
A kárpit is kettéhasad,
A nap a végtelenbe hág.



100 éve született Tűz Tamás, győri pap és költő emlékének szenteljük Költészet Napi műsorunkat.

Az emlékest helyszíne: Kisfaludy Károly Könyvtár második emeleti rendezvényterem

Időpontja: április 8. péntek, 17.00

A költő alakját felidézik:
Czigány György író, költő
Szakolczay Lajos irodalomtörténész
Gülch Csaba költő, újságíró

Közreműködik:
Maszlay István, a Győri Nemzeti Színház művésze

2016. február 19., péntek

Digitális képeslap-gyűjteményünkből 16.

Üdvözlet Pannonhalmáról!

1. 1890 körül


2. 1900 körül

3. 1940 körül

4. 1950 körül

5. 1950 körül


A képeslapok teljes gyűjteménye megtekinthető, letölthető Digitális Könyvtárunkból.