Gyógyítás és orvosi tanácsok a 16. század legelején
A
Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és
Közösség Tér muzeális gyűjteményében számos nem helyi vonatkozású régi
könyv is található. A könyvtár jogelődjének számító Győri Városi Közkönyvtár vezetői tudatosan törekedtek arra, hogy az
állományt értékes könyvhagyatékok megvásárlásával is bővítsék. Például Ruschek Antal győri kanonok, belvárosi
plébános könyvtárából származik legrégibb antikvánk, az 1500-as évek elején
megjelentetett Liber de arte distillandi Simplicia et Composita. Das nüv buch d rechte
kunst zu distilliere. Ouch vo Marsilio ficino vn anderer hochberpmter Artzte
natürliche vn gute künst zu behalte den gesunde leib vnd zuuertryben die kranckheit
mit erlengerug des lebens című kötet.
A
megyei könyvtár harmadik legrégibb könyve két művet tartalmaz. Az első Hieronymus Brunschwig (névváltozatként Brunschwyck)
német sebészorvos, gyógyszerész írása. A strassburgi születésű Brunschwig
(1450-1512/1513) orvosi tanulmányait Bolognában, Páduában és Párizsban
folytatta. Ezt követően seborvosként és sebészként praktizált, és nagy
gyakorlatot szerzett a lőtt sebek kezelésében. 1497-ben jelent meg sebészeti
könyve Buch der Cirurgia Handwirckung der Wundartzney címmel. Ez a
sebészeti kézikönyv egész Európában elterjedt, és a 17. századig nagy
népszerűségnek örvendett. 1500-ban tért vissza szülővárosába, ahol városi
orvosként működött. Orvosi tevékenysége során Brunschwig „nagy tudásanyagra
tett szert a gyógyszerek terén is, amelyeket többnyire desztillációval állított
elő”.
A
desztilláció az arab kultúrkörből
ismert tudomány, amelyet Európában a 14. századtól kezdtek el tömegesen
használni. A desztilláció, azaz a lepárlás segítéségével „számos új folyékony
vegyületet és készítményt fedeztek fel, amelyek később a gyógyszerkincsbe is
bekerültek”. Az első és egyben leghíresebb mű, amely a desztillációról szólt Hieronymus
Brunschwig Liber de arte distillandi… című kötete, amely Kleines Destillierbuch címen is
ismert. Először Strassburgban jelent meg nyomtatásban
1500-ban.
Brunschwig írásában részletesen ismerteti a
desztillációval kapcsolatos berendezéseket, műveleteket és anyagokat, valamint a
különböző „növényeket és gyógynövényeket, a gyógyszerkészítés, a párlatok készítésének módját”.
Az első részben a szerző a különböző desztilláláshoz
szükséges eszközöket és technikákat ismerteti. Leírja ezeket a készülékeket és
a szükséges felszerelést, valamint részletes útmutatót nyújt ezen eszközök
építéséhez is. Öt-öt különböző módszerét sorolja fel a desztillálásnak:
egyrészt azokat, amelyek nem igényelnek különösebb költséget (desztillálás
szűrőn keresztül, desztillálás a napon, desztillálás kenyértésztában,
desztillálás lótrágyában, desztillálás hangyabolyban), másrészt azokat, amelyek
bizonyos pénzösszegek befektetésével járnak (desztillálás tengervízben, desztillálás
ló gyomorban, desztillálás hamuban, desztillálás homokban, desztillálás
tűzben).
A második részben szerepelnek azok a növények,
amelyekből desztilláció segítségével orvosság nyerhető. Hieronymus Brunschwig jól ismerte országának
növényeit. Ez a műve volt az egyetlen olyan kora újkori nyomtatvány, amely
kiterjedt botanikai adatokat és közléseket tartalmazott, ezáltal a 16. századi
botanikai könyvek előzményének is tekinthetjük. Saját tapasztalatai alapján
olyan pontosan írta le Brunschwig a
növényeket, hogy az olvasó felismerhesse azokat. Sok olyan növényt is ismertetett,
amelyek nem szerepeltek az addig megjelent gyógynövény könyvekben.
Brunschwig
írásait Johannes Grüninger strassburgi
nyomdász jelentette meg. Grüninger Würtembergből került Strassburgba, ahol
1482-ben kapta meg a polgárjogot. 1483-ban üzlettársával közösen nyomtatott,
később azonban önállósult, és műhelyét egészen 1529-ig vezette. A könyvtár
állományában lévő példányt 1505-ben adta ki Grüninger. Ez a kiadás is
illusztrált, Brunschwig desztillációhoz használt eszközeinek ábrázolásai,
valamint az általa felhasznált növények képei szerepelnek a kötetben. Grüninger
ugyanis számos különleges, fametszettel illusztrált kiadványt készített, mivel a
nyomda mellett saját műhelyt tartott fenn, ahol a kötetek illusztrációihoz kiváló
minőségű fametszeteket készítettek. A 15-16. század fordulójára váltak Grüninger
fametszetei a legvirtuózabbá, valamint a fametszettechnika lehetőségeit addigra
sikerült teljesen kihasználni. A második rész növényeinek illusztrációjához Grüninger egy 1497-es kiadású Hortus sanitatis kötet fametszeteit
használta fel. Azonban nem talált valamennyi, a szerző által leírt növényekhez
megfelelő ábrázolást. Ezekben az esetekben az eredeti növényhez a legjobban
hasonlító képet nyomtatták a kötetbe.
A
mű sikerét igazolja, hogy az első kiadást még számos követte (1505, 1509, 1515,
1521, 1528, 1531 és 1537), ezeket is Grüninger és fia adta ki. 1517-ben
holland, 1527-ben pedig angol fordításban jelent meg, sőt 1559-ben még cseh
nyelven is kinyomtatták Olmützben. Még a 17. század folyamán is (1610-ben és
1614-ben) kiadták Frankfurtban. Jó néhány szerző saját műveihez használta fel Brunschwig
írását.
A
kötetben szereplő másik mű a humanista filozófus és orvos Marsilio Ficino (1433-1499) De triplici vita libri tres (Három
könyv az életről) című művének német fordítása Das Buch des Lebens (Az
élet könyve) címmel. A könyvtárunk állományában található változat 1509-ben
jelent meg Strassburgban, szintén Johannes
Grüninger kiadásában.
Marsilio Ficino Cosimo Medici pártfogoltjaként
Firenze, Pisa és Bologna egyetemein tanult klasszikus nyelveket, retorikát és
orvostudományt. Bolognában rövid ideig orvosként is dolgozott, de teológiai
tanulmányait követően 1473-ban papi pályára lépett. Platón művei az ő fordításai és kommentárjai miatt reneszánszukat
élték: 1462 és 1484 között ugyanis Platón valamennyi művét lefordította
latinra.
Ficino
legtöbbet kiadott és legtöbbet olvasott műve a De vita libri tres
1489-ben Firenzében jelent meg először nyomtatásban. A kötetben a szerző három
egymástól különálló művet kapcsolt össze.
Az
1. könyv De vita sana, az egészséges életről szól, amelynek megírására
barátai bíztatták. Ebben a részben tudósok számára nyújt egészségügyi
tanácsokat és recepteket. Például olyan fejezetek szerepelnek ebben, mint „Melyik óra a legalkalmasabb a szellemi munka
megkezdésére, és miként folytassuk?”, „A
fejfájás”, „A szem ápolása”, stb.
Ez volt az első olyan mű, amely egy konkrét csoport számára ad egészségügyi
útmutatásokat.
A
2. könyv a De vita longa – A hosszú életről címet kapta, mivel a tudósok
nemcsak egészségesen, hanem sokáig akartak élni, ezért Ficino – az előző rész
folytatásaként – tanácsokat ad arról, hogy „odafigyeléssel és gondoskodással
miként őrizhetik meg késő öregkorukig egészségüket, illetve miként nyújthatják
meg élettartamukat a még gyengébb fizikumúak is”. Például olyan témákról
értekezik, mint az „Étrend, életmód, az
idősek gyógyszerei”, vagy „Az idősek
étrendje, lakhelye, szokásai”.
A
mű 3. könyvét, amelynek címe De vita coelitus comparanda – Hogyan
nyerhetünk életet az égtől volt, a szerző a magyar Mátyás királynak ajánlotta. Ficino ebben a részben „a medicina
felépítését rajzolja meg asztrológiai alapon”. A bolognai egyetemen, ahová
Ficino is járt, például az orvostudomány és az asztrológia között „szoros
összefonódás alakult ki”, olyannyira, hogy ezeket egymással való
összefüggésükben tanították. Ebben a fejezetben olyan témákról esik szó, mint
például „A világ összhangja. Az emberek
természete a bolygók szerint. Miként jöjjön létre a vonzás az egyes bolygóktól.
Miként segíthetjük szerveink működését a Holdnak a jegyekhez és az állócsillagokhoz
viszonyított helyzete révén” vagy „Miként
kell felhasználnunk a bolygók segítségét a gyógyszerekkel kapcsolatban”. A 3.
könyv: „a mágia elméletének legbefolyásosabb reneszánsz műve lett”.
Ezen
írása miatt számos támadás érte, különösen az egyház képviselői részéről az
asztrológiai és mágikus szempontok érvényesítése miatt. Ennek ellenére Ficinonak
ez a műve számos kiadást megélt, olaszra és németre is lefordították. A
kötetben szereplő német nyelvű fordítást a strassburgi orvos és nyelvtudós Johann Adelphus Muling (1485-1533)
készítette.
A
nyomdász az első mű esetében nem lap-, hanem oldalszámozást használt, a második
műben sem oldal-, sem lapszámozás nem szerepel. A szöveget – néhány kivételt
eltekintve – két oszlopba szedték. Az iniciálék szinte teljes mértékben
hiányoznak: helyüket az ún. reprezentások,
azaz az üres mezőbe írt kisbetűk jelzik. A kötet egykori tulajdonosa a képek
alá beírta a növények latin neveit, emellett az aláhúzások is bizonyítják, hogy
a kötet használatban volt.
Ősze Mária
Felhasznált irodalom:
Magyar nagylexikon
vonatkozó szócikke; https://de.wikipedia.org/wiki/Kleines_Destillierbuch;
Filozófia főszerk. Boros Gábor Budapest. Akadémiai Kiadó, 2007.; Békés Enikő:
Asztrológia, orvoslás és fiziognómia Galeotto Marzio műveiben Budapest. Balassi
K., cop. 2014.; Imregh Mónika: Marsilio Ficino – orvosságos ember vagy a
szellem gyógyítója? A De vita libri tres asztrológiai és mágikus vonatkozásai.
In: A spirituális közvetítő Budapest Károli Gáspár Református Egyetem
L’Harmattan K., 2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése