Zeneajánló
251 évvel ezelőtt, 1764-ben hunyt el a francia barokk
zeneirodalom egyik legnagyobb alakja, Jean-Philippe
Rameau, aki 50 éves koráig elsősorban billentyűs hangszerekre írt
zeneműveiről és zenetudományi értekezéseiről volt ismert. Az 1720-as évek végén
már több színpadi kísérőzenét is készített, azonban 1727-től kezdve legfőbb
vágya az operakomponálás volt.
Rameau végül Simon-Joseph
Pellegrint kérte fel, hogy írjon számára szövegkönyvet. Pellegrin 1732-ben Jean Racine Phaedra című tragédiája alapján, Euripidész és Seneca
műveit egyaránt felhasználva, készítette el a Hippolyte et Aricie
librettóját. Pellegrin szövegkönyvében, ellentétben Racine tragédiájával,
Phaedráról Hippolyte és Aricie alakjára helyeződik nagyobb
hangsúly.
Rameau 1733 folyamán be is fejezte az allegorikus prológusból és 5
felvonásból álló művét, amit még ugyanebben az évben Párizsban be is mutattak.
A bemutatót követően a lelkes XV. Lajos francia
királytól a zeneszerző számos megbízást is kapott.
Rameau operájának komponálása során követte a francia opera
hagyományait, azaz egyrészt témáját a klasszikus mitológiából merítette,
másrészt műve öt felvonásból állt, és minden felvonásban táncbetét vagy egyéb
látványosság szerepelt. Mindezek ellenére a bemutatót követően számos
kritikával illették a Hippolyte et
Aricie-t: olykor túl olaszosnak, azaz túldíszítettnek, vagy éppen túl
hosszúnak találták, olykor szemére vetették a zeneszerzőnek, hogy eltávolodott
a Lully teremtette hagyományoktól.
A másik oldalon azonban megjelentek a mű lelkes hívei és
csodálói is, akik felismerték a zeneszerző újításait (pl. bonyolultabb áriák,
zenekar komplex használata, újszerű dramaturgiai megoldások), és
fantasztikusnak tartották a hallottakat. A zeneszerző gyönyörű dallamaival
különböző hangulatokat jelenít meg, a szereplők érzelmekkel telített
monológjaival emberi szenvedélyeket és jellemeket egyaránt ábrázolni képes.
Rameau újítása volt az is, hogy szemben a kor operáira jellemző statikus
jellemábrázolással a Hippolyte et Aricie
szereplői jellemfejlődésen mennek át a darab során.
Az 1997-ben készült felvétel szereplői: Mark Padmore (Hippolyte), Anna-Maria
Panzarella (Aricie), Lorraine Hunt
(Phédre), Laurent Naouri (Thésée), Eirian James (Diane). A szólistákat a
francia barokk zeneirodalom avatott előadója, a korhű hangszereken játszó Les Arts Florissants zenekar kíséri William Christie vezényletével.
A CD-lemez kölcsönözhető könyvtárunk hang- és médiatárából.
Ősze Mária
Forrás: Brockhaus
Riemann zenei lexikon; Opera : képes enciklopédia / összeáll. Stanley Sadie [Budapest]
: Kossuth, cop. 2005; A klasszikus zene : [zeneszerzők, művészek, hangszerek,
fő művek] / főszerk. John Burrows Budapest : Mérték K., 2006; wikipedia.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése