A győri főreáliskola,
a későbbi Révai Miklós Gimnázium
Az előző részben a győri főreáliskola elődjeinek 100 éves
történetét, azok elhelyezését követtük nyomon (A Győri Nemzeti Rajziskolától aGyőri Magyar Királyi Állami Főreáliskoláig). Még 1872. október 28-án kötötte
meg Trefort miniszter Győr városával azt a szerződést, melynek értelmében a
reáliskolát az állam kezelésébe veszi át, azt fokozatosan főreáliskolává egészíti ki.
E megállapodásban a város vállalta, hogy a tanügyi
követelményeknek megfelelően, a közoktatásügyi minisztérium által jóváhagyott
tervek szerint az iskolát „épülettel ellátja”, azt berendezi. E vállalását – a
próbálkozások ellenére – Győr két évtizeden át nem tudta teljesíteni. A
minisztérium az addig használt épületet, amely korábban a Győri Jogakadémiáé volt, a tervezett bővítésekkel sem tartotta
alkalmasnak a főreáliskola elhelyezésére.
1891. június közepén a városi közgyűlés megbízottjai és a
közoktatásügyi miniszteri kiküldöttek bizottsága újabb tárgyalásokat
folytatott. A vegyes bizottság abban állapodott meg, hogy az eddig használt
főreáliskolai épületbe az Állami Polgári
Leányiskola költözik, míg a Főreáliskola a győri Honvéd ligetben új
épületet kap. A kötendő szerződés pontjait s a feltételeket megállapították.
Ezek szerint Győr szab. kir. város az iskolaépület felépítésére 55000 forintot
és 6000 forintra becsült telket ad, az iskola fenntartásához pedig évi 5500
forinttal járul hozzá. Ezzel jogot nyer három tanszék kijelölésére.
„Győr sz. kir. város közönsége a főreáliskolánál
rendszeresített következő három tanszékre úgy mint a.) magyar és német nyelvű,
b.) mennyiségtanra és természettanra, c.) földrajz és természetrajzra a tanári
állás betöltését illető ajánlattételi jogot magának minden időben fenntartja s
ezen jog a m. kir. tanügyi kormány által ezennel is biztosíttatik.” (Lasz S.: 78-80.
p.)
Meixner Károly
műépítész készítette el az építészeti tervrajzokat, melyeket a főreáliskola
tanári kara is jóváhagyott. Az új épület alapkövét 1892. augusztus 22-én rakták
le a kivitelezéssel megbízott Schlichter
Lajos műépítész emberei. Az emlékezetes mozzanat alkalmával az iskola
tanárai és a tankerület főigazgatója, Németh
Antal dr., kir. tanácsos is megjelent a Honvéd ligetben, a főigazgató kezébe
ragadva a kétágú kalapácsot, e szavakkal kopogtatta meg az első téglát:
„Virágozzék soká Isten dicsőségére, a Király örömére és Hazánk javára!”.
Győri Közlöny, 1892.
augusztus 25.:
Télre már tető alá került az épület, a tavasz és nyár folyamán
a belső munka és az iskola felszerelése zajlott, így az 1893-94-es tanév az új
otthonban kezdődhetett meg. 1893. október 4-én, a király névnapján került sor
az avatóünnepségre.
Győri Közlöny, 1893. október
1.:
Az új épület a Jókai utca és a Vásár tér sarkán álló városi
bérház tőszomszédságában, a Honvéd liget nyugati részén épült fel. Az 53 méter
hosszú homlokzatával kelet felé, a két szimmetrikusan épült mellékszárnya közül
a jobb oldali szárnyával (a Vásártér felé) észak, a baloldali szárnyával pedig
dél felé néz.
Morelli metszete az
1895-96-os értesítőből:
A Győri M. Kir. Állami
Főreáliskola huszonegyedik évi értesítője az 1893-1894. tanévről részletes leírást ad az új iskoláról: „Az
impozáns, kétemeletes, német renaissance-stilben épület főépület kelet felé
néző főhomlokzatával meglepő hatást gyakorol a Honvéd ligetben álló szemlélőre.
A park fái, aranyribiszke, szelence-bokrai, akácsorainak és a
vadgesztenyefáknak üde zöldje, poétikus környezete az iskolának és ha dél felé
a Bruck-bécsi vasútvonalon járó vonatok dübörgése és sípja bele nem szólna a
csöndbe, melyet az óraközökben a térés udvaron hancúrozó gyermeksereg ver föl –
iskolának alkalmasabb helyet keresve sem lehetett volna találni. Ám a
helyzettel meg kellett volt alkudnunk s belenyugodnunk a megmásíthatatlanba.
Különben is a vasút felé direkte csakis a kémiai előadó és az első s második
emeletek két osztálya néz. A Főreáliskola főépülete kétemeletes: arányaival,
stílszerű elrendezésével, mely a legkisebb ízében is teljes szimmetriával
dicsekedhetik, csinos architektúrájával gyönyörű látvány, és elmondhatjuk, hogy
az Győr város középületeinek egyik legdíszesebbje, miként ezt az Értesítőnk
függelékében látható Morelli metszette homlokrajz eléggé igazolja. A földszinti
rész vakolva van, s barna alapszínnel festve; az első és második emeletek a
renaissance-stylnek megfelelőleg tatai elsőrendű minőségű préselt téglából
épülve, gyönyörködtetik a szemet. A középső, kissé kiugró traktust (rizalitot)
fenn a párkányzat fölött, ugyancsak nyerstéglából épült homlok-védőfal tetőzi,
ennek oldalain a korinthusi stílusból a renaissanceba mintegy átmenetet képező
(két-két) karcsú oszloppal, a védőfal mögött pedig fenn a tetőn, intézetünk
lobogójának zászlóárboca tör a magasba. A kiugró rész közepén van az intézet
főbejárata, nagy hatalmas tölgyfakapu, középső mezejében vasráccsal biztosított
üveglapokkal fenn köríves kettős ablakokkal, a kapun belől szélfogóval, melyből
a tágas előtérbe lépünk. A főkapu két oldalán két – az alsó harmadban és a
fejükön frízszalaggal övezett oszlop, az oszlopfőkön mindkét oldalon egy-egy
amorett van a felső záró kockákon. A kapu fölött e felirat ragyog aranysárga
betűkben: MAGY. KIR. ÁLLAM I FŐREÁLISKOLA. E felirat fölött van a Magyar Korona
Országainak lombfüzérrel övezett címerpajzsa, az első emeleti középső kettes
ablakot összefűző fél ív alatt pedig a reáliskolai jelvények vannak. A középső
traktuson, a rizaliton, az első és második emeleteken 6-6 ablak van; a
főbejárat fölött levő ablakok kettősek, a többiek egyesével vannak bár, de
ablakaink mind kettes szárnyúak, befelé nyílók.”
A déli szárnytól kis előtérrel elválasztva, északi irányban
húzódott a téli tornaterem földszintes épülete, míg az udvar északnyugati
sarkában a pavilonszerű emeletes, tornyos „szolgalak” állt, a földszinten a
pedellus, az emeleten pedig a laboráns lakásával, konyhájával, kamrájával. E
takaros épület a Jókai-utca vonalára épült.
A vízvezeték már az építéskor elkészült, bár a vízöblítés
csak pár év múlva, a csatornahálózat kialakítása után valósult meg. Kezdetekkor
bevezették a gázt is. „Az esti világítás eszközlése czéljából a légszesz is be
van vezetve iskolánkba. Légszesz van a tanárterem és könyvtárteremben, az
igazgatói irodában, a szertárakban, a vegytani és természettudományi előadó
termekben, a pincesoron: a kémiai dolgozóban, a lépcsőházban, folyosókon végig,
a tornateremben és a klozettokban, a szükség szerint egy vagy kétkarú csinos
égőkkel ellátva.” (A villanyt 1905-06-os tanévben vezették be.) A fűtést
kezdetben a folyosóról fűthető kályhákkal oldották meg, szellőztetőt is
beépítettek. Bekötötték a telefont is.
Az 1910 körüli
képeslapon már látható a Honvéd ligetben 1902-ben felállított 1848-as emlékmű
is:
Az 1890-es évek igényeinek nagyon is megfelelő épület
azonban hamar szűknek bizonyult. A párhuzamos osztályok elindításával, a
szertárak anyagának növekedésével hamarosan megfogalmazódott az igény a
bővítésére. Az 1913-14-es évben már 14 osztály volt, így három osztályt ki
kellett telepíteni, de ekkor még a szomszédos városi bérházból áttört két
teremmel tudtak a helyhiányon enyhíteni. A bővítés és homlokzati felújítás
tervét azonban keresztülhúzta az első világháború.
Az épületet sikerült ugyan megmenteni az állandó katonai
igénybevételtől, de benne helyet kellett adni más intézeteknek, akik a háború
miatt a helyükről kiszorultak, így az állami felsőbb leányiskolának, a polgári
leányiskolának és a fiú felső kereskedelmi iskolának. Ez utóbbiak délutánonként
tanítottak.
Még a háború idején, 1916-17-ben is napirenden tartották az
épületbővítést, de az anyagárak emelkedése miatt azt későbbre halasztották.
Dunántúli Hírlap,
1917. május 30.:
A proletárdiktatúra idején, 1919. március 21-én délelőtt Lukács Károly igazgató vezetésével
négytagú küldöttség kereste fel Wajdits Béla kormánybiztost, s adta át neki a
főreáliskola fejlesztése érdekében készített memorandumot. Ebben leírták, hogy
a 350 tanulóra épült iskolaépületnek jelenleg 630 növendéke van, a főreáliskola
már 10 év óta nem felel meg a követelményeknek. A tantermek és a szertárak
zsúfoltak, a szellőztetés akadályokba ütközik, a tornaterem kicsi és poros, az
udvar szűk. A bővítés sem sokat segítene, új épületre lenne szükség. Ezért a Kórháztéren 2500 négyszögöl területet
kértek, ahol egy hatalmas, modern iskola épülhetne. A kormánybiztos
támogatásáról biztosította a küldöttséget.
1919. április 10-től a városparancsnokság lefoglalta az
intézetet a vöröskatonaság számára, és csak a két meghagyott teremben és más
intézményekben folytatódhatott a tanítás. A rend visszaállítása után az épület
falai közt csak a tanulói létszám visszaszorításával tudták a tanítás
eredményességét biztosítani. 1921-ben miniszteri engedéllyel Révai Miklós nevét vette fel az intézmény,
ettől kezdve M. kir. állami Révai Miklós
Főreál Iskola lett a hivatalos megnevezése.
1923 májusában ünnepelték a főreáliskola ötvenéves
évfordulóját, 27-én adták át az ünnepségsorozat részeként a Hosszúhíd mellett,
a régi színházzal szemben felépített Ruby csónakházat. (Ez később a 2.
világháborúban megrongálódott, lebontották.)
Dunántúli Hírlap,
1923. június 13.:
A megváltozott igényekhez igazodva 1923 és 1926 közt végre
sor kerülhetett az iskola jelentősebb felújítására. Rendbe hozták az iskola
külsejét, kicserélték a bútorokat. A tornaterem új padlózatot kapott, öltözőket
és zuhanyzókat alakítottak ki. Az első emeleti megszüntetett mértani rajzterem
helyére került a tanári könyvtár, a második emeleti északi szárnyba pedig a
fizikai és természetrajzi szertár. Az épület tőszomszédságában „úri jogon bírt”
városi telken korcsolya- és teniszpályát létesítettek, melyre a tornacsarnokból
közvetlenül ajtó nyílt
1926. június 7-én vette birtokába a diákság azt a
testgyakorló teret, melyet a város évi 1 pengő használati díj ellenében
bocsátott rendelkezésre az intézet közelében. E napon avatták fel a Vilmos
császár úti részen Valentin Károly
építész (egykori diák) alkotását és adományát, a székelykaput. A kapun ez a
mottó is szerepelt: „Az egyenesszívűt
ezen kapu várja, / a kétesszívűt pedig szépen kizárja.” (A kapu a viharos
évtizedek idején eltűnt. Újraállításának gondolata 1989-ben merült fel, és az
egykori diákok jóvoltából, Sinay Jenő ötlete után, Varga István építész tervei
szerint, Szabó György szervező munkájával, Csollány Rudolf népi fafaragó művész
irányításával valósult meg.)
Az 1926-ban
felállított székelykapu:
Az 1924-es oktatási rendelkezésnek köszönhetően új
iskolatípus jött létre, a reálgimnázium,
amely a gimnáziumok és a reáliskolák közé szerveződött. A kifutó főreáliskolai
osztályok helyére az 1933-34-es tanévtől reálgimnáziumi osztályok indultak. E
típus nem volt hosszú életű, a szaktárca újabb, 1934-es, az egységesítés
szellemében történt átszervezésével már gimnáziumokat hoztak létre, a
főreáliskola és a reálgimnázium fokozatos kihalásával
az intézmény gimnáziummá alakult át az 1935-36-os évtől.
A második világháború az iskolai életében is tragikus
változásokat hozott. 1942 szeptembere óta az épület állandó katonai használatban
volt, hadikórházat alakítottak ki benne. 1944 októberében bombatalálatot
kapott, összes mellékhelyisége, lépcsőháza beomlott. Tetőzetét a légnyomás
benyomta, a falak megrepedtek, az ajtók, ablakok elpusztultak. Az I. és II.
emelet teljesen használhatatlanná vált.
A háború után, 1945-ben a város továbbra is katonai
használatra adta oda az épületet.
1947 májusában az orosz katonai hatóság végre kiürítette az
iskolát. Ortutay Gyula miniszter látogatása után, a póthitelkeretnek
köszönhetően az első félévben 109000 forintot, a második félévben 140000
forintot folyósítottak. Megkezdődhettek a felújítások. Az 1948-49-es tanévet a
nyolc használható tanteremben, régi helyén kezdhette meg az akkorra már csak
négy évfolyamossá átszervezett gimnázium. Az épület további felújítására és
felszerelésére 1949-ben is igényeltek fedezetet.
Az 50-es évek ideológiai légkörében, a politechnikai
szemlélet megerősödésével nagyobb hangsúlyt fektettek a gyakorlati képzésre.
1957-től heti 2 órás kötelező politechnikai oktatás kezdődött az alagsori
helyiségekben, ahol egy asztalos és két lakatosműhelyt alakítottak ki. A
villanyszerelő műhely a manzard szobába került. A gyakorlati képzés javítása
érdekében bevezették az 5+1-es hetet, azaz a tanulók a hatodik napon valamilyen
munkahelyen szereztek gyakorlati tapasztalatokat. 1952-ben beindult az esti és
a levelező oktatás is. 1953-tól a fiúiskolából koedukálttá alakult át.
A gimnázium épületében, annak tanáraival az 1952-53-as
tanévben zenegimnáziummal bővült az intézmény. Az elméleti óráik délután
folytak, a gyakorlati képzés a Rákóczi utcai zeneiskolában történt.
A felállványozott
épület 1955-ben (forrás: Fortepan, 02934, UVATERV):
A felújított
homlokzat 1955-ben (forrás: Fortepan, 27004, UVATERV):
A vasútállomás
építése idején, 1955-ben (forrás: Fortepan, 91495, UVATERV):
1962-63-as tanévtől szakközépiskolai osztályok indultak: a
szerves vegyipari – mely később textilvegyipari lett –, a növényvédő és a
mezőgazdasági villanyszerelő. (Az 1970-es években a szakközépiskolai osztályok
fokozatosan megszűntek. Az utolsó szakközépiskolai osztály 1981-ben távozott.)
Az 1960-as években a magas létszám és a gyakorlati képzés
helyigénye miatt egyre égetőbbé vált az iskola bővítése. A régi tornaterem
lebontása után, a Jókai utca felől egy lábakon álló, négyemeletes új
szárnyépületet építettek, melyet két szinten zárt folyosó kötött össze a régi
résszel. A Pilt Rudolf tervezte új
szárny 1970 októberére készült el. A felső két szintjén egy nagyméretű
tornatermet alakítottak ki.
Kisalföld, 1970.
október 2.:
2000-ben a Talent Plan
Mischek Kft. tervei alapján került sor a lábakon álló új szárnyépület
alatti rész hasznosítására. 2001 elején kezdődtek meg a munkálatok, május 25-én
került sor az itt kialakított 250 négyzetméteres, 250 férőhelyes díszterem
felavatására. Az előtte levő tér az egykor idejárók összefogásával újult meg.
Az iskola 2013.
április 7-én ünnepelte fennállásának 225. jubileumát. Csak a Honvéd
ligetben, az 1893-ban átadott épületben ez idő alatt sok tízezer fiatal tanult.
Bár élményeik a különféle történelmi korszakokban és személyes kapcsolataik révén
mások-mások voltak, közös mindnyájukban, hogy a régi iskolafalak látványa
életük meghatározó emlékeit idézte fel bennük.
Az iskola 2016 telén,
háttérben a beépített új szárnnyal:
Antaliné Hujter Szilvia
Felhasznált irodalom:
175 éves a Győri Révai
Miklós Gimnázium. In. Kisalföld, 1963. márc. 24. p. 1.
Dancs Istvánné:
Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról. 1945-1948. Bp. 1979.
A győri magyar kir.
állami főreáliskola új épülete. In:A Győri M. Kir.Állami Főreáliskola
huszonegyedik évi értesítője az 1893-1894. tanévről. Közli Lenner Emil kir.
igazgató. Győr, 1894. p. 45-59.
A Győri M. Kir.Állami
Főreáliskola huszonharmadik évi értesítője az 1895-1896.tanévről. Közli Lenner
Emil kir. igazgató. Győr, 1896.
Kató Sándor: Az
intézet félszázadának rövid történetével. In: Az ötven éves Győri Magyar
Királyi Állami Révai Miklós Főreáliskola 1922-23. évi értesítője. p. 7-16.
Lasz Samu: A győri
magy. kir. állami főreáliskola története (1852/53-1888/89) In: A Győri Magyar
Királyi Állami Főreáliskola tizenhatodik évi értesítője az 1888-1889. tanévről.
Győr, 1889. p. 3-102.
Lasz Samu: A Győri
Magyar Királyi Állami Főreáliskola monográfiája. 1896. évi millenáris ünnepünk
alkalmára. Győr,1889.
Révai Miklós Gimnázium
Győr. 200. Jubileumi emlékkönyv, 1988. Szerk.: Fedrmayer István. Győr, 1988.
Révai Miklós Gimnázium
és kollégium 2003-2013.Győr, 2013.
A Révai Miklós
Gimnázium története 1988-2003. Fel szerk. Bartl Istvánné. Győr, 2003.
Szebb és nagyobb lett
a győri Révai Gimnázium. In: Kisalföld, 1970. okt. 2. p. 1,2.
Valentin Károly:
A székelykapu. In: A Győri M. Kir.
Állami Révai Miklós-reáliskola értesítője (LIV.) az 1926-27. iskolaévről. p.
7-12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése