„Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de
valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy
a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és
örök újszülöttként a karjai között tart.” (Pilinszky János)
Várakozás. De sokkal inkább örömbe csomagolt izgalom,
felszabadult sóhajokban megbújó békeérzés – valahogy egyszerre az eljövetel, az
elmúlás és az új(ra) kezdés nyugtalanságában megvalósuló rendszerűség. December
hónap adventi időszakában nemcsak a koszorúba font gyertyák gyúlnak fel, hanem
az éves rohanásban, feszültségben, tennivalókban halványabbra fakult
lelkesedések parazsa is izzani kezd. A szívek más ritmusban dobognak, a sóhajok
más ütemben követik egymást, a mosolyok más intenzitással rebbennek ember és
ember között.
Karácsony. Türelemmel-türelmetlenséggel,
áhítattal-félelemmel, szenvedélyesen-visszafogottan. Kívánjuk, hogy mindenkinek
a kívánt módon és mértékben teljen el! Kellemes Ünnepeket Mindannyiunknak!
(Blogunk január 5-ig ünnepi szünetre vonul, az új év első hétfőjén találkozunk ismét!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése