A világ legkülönösebb
utcái – 1. rész
Számos olyan nagyformátumú utat ismerünk a világ
nagyvárosaiban, amelyek történelmi, művészeti vagy egyéb jellegüknél fogva
kiemelt turisztikai célpontokként híresültek el. Ám a párizsi Champs-Élysées, a Los Angeles-i Hollywood Boulevard, vagy mondjuk a
moszkvai Kutuzov sugárút mellett olyan
kisebb utcák is léteznek földgolyónkon, amelyek képesek ámulatba ejteni bárkit.
Elsőként nézzünk egy olyat, amely attól vált híressé, amit a legtöbb helyen
tűzzel-vassal üldöznek: a „művészi”
graffitiktől.
Ausztrália
egyébként is fura világ, nemcsak legszínesebb „bevándorló” összetétele, hanem
sok más attitűd miatt. Victoria állam
fővárosa, az ország második legnépesebb városa, Melbourne például vita nélkül minden elismerést megérdemel abból a
szempontból, amilyen hozzáállást az „utcai
művészetek” irányában tanúsít. Nem tilt, nem büntet, sőt ösztönöz – de
természetesen csak a megengedett helyeken! A város ugyanis felismerte a street art jelentőségét a városi kultúra
élénkítésében, nem különben pedig az idegenforgalomban. Így váltak
szépen-lassan Melbourne utcái olyan vibráló, nemzetközileg is elismert, a
modern populáris képzőművészetek megjelenésének látványosságaivá, amelyek
kreatív légköre csak úgy vonzza magához a turistákat.
Így lehet, hogy ami máshol nemkívánatos graffiti (azaz
festékfirka a falon), az Melbourne-ben utcai művészet: nagyobb egészbe
illeszkedő művészeti alkotások, amelyeket falfestmények formájában helyeznek el
a szükséges engedéllyel rendelkező, megfelelő helyeken. A város számos,
illegális graffitik ellen hozott intézkedése pedig kitűnően biztosítja, hogy
összességében nézve mégis rendkívül „tiszta” metropolisz maradjon.
Szóval a melbourne-i street art rengeteg kisebb-nagyobb
részre, a parányi zegzugoktól kezdve egész utcákra kiterjed, amelyek között vannak
– amolyan hot spotokként – erőteljesebben koncentrált klaszterek. Egyes
útikönyvek már kimondott túravonalakat is feltüntetnek a témában, amelyek
között éppúgy van bevásárló övezet, kávézókkal és éttermekkel szegélyezett
terület, mint mondjuk raktárházak és szellőzőaknák között futó útvonal, vagy
éppen parkot határoló falfelület. Így tehát aki arra jár, semmiképpen ne hagyja
ki a Union Lane-t, a Finaly Avenue-t, a Degraves Street-et, a Flinders
Lane és a Cocker Alley sarkát, a 122 Palmerston Street-et vagy a Centre Place-t, de mi most célirányosan
a Hosier Lane-t közelítjük meg.
A Federation Square (Szövetség tér) szélén, a The Atrium
nevű, üvegből és acélból épült galéria-komplexummal szemben lévő, a Flinders Lane-t és a Flinders Street-et összekötő bazalt-macskaköves
Hosier Lane vitathatatlanul központi
szerepet tölt be a város street art arculatában. Olyannyira, hogy bár egy
nagyjából csupán 80 méter hosszúságú, nem túl bizalomgerjesztő sikátorról, valamint
a közepén leágazó, U-alakú Rutledge Lane-ről
van szó, az állam által szponzorált The Melbourne Design Guide kalauz, valamint
a Tourism Victoria’s Lose Yourself in Melbourne kiadványban is kitüntetetten
szerepel. (Az utca amúgy a helyiek körében a népszerű Misty és MoVida
koktélbárokról is ismert.) A Hosier- és a Rutledge Lane az 1990-es években
vívta ki magának ezt az (el)ismertséget, miután a falakra sok helyütt akár öt
méteres magasságig is felnyúló, „törvényes” (mert nem szankcionált), az alkotók
által moderált szabadtéri kiállítási hellyé fejlődtek. Ma már vagy 50 utcai
művész munkái láthatók itt lépésről lépésre, egymás mellett és egymásba
fonódva.
Szinte minden szabad felületet – színükben és alakjukban,
pláne mondanivalójukban – túlcsorduló kreatív „kéznyomok” fednek be, amelyek
között sok-sok olyan kisebb, meghökkentő és ámulatba ejtő alkotás is található,
amelyeken a tekintet könnyen átsiklik, ha felületesen néz csak körbe. Éles
rajzú és vonalú graffitik, feltűnő és egyedi betűminták, döbbenetes művészi
installációk teszik példátlan látványosságúvá. A falakra (és több helyen még az
utcakőre, a szemetes konténerekre is) festett témák főleg politikai és
„ellenkulturális” vizuális véleményeket tükröznek tiszteletet helyenként nem
ismerő humorral fűszerezve, ahol ráadásul az összkép (és benne a részletek)
időről időre változnak. Dean Sunshine
szervező egy látvány-átalakítási projekttel kapcsolatban elmondta, hogy az
utcai művészet természete a múlandóság, ezért szüksége van a rendszeres
változtatásra. „Egyszerre kell szabadságot adni az alkotóknak, hogy azt
fessenek, amit csak akarnak, és egy olyan színpalettával dolgozni, amely
összességében egységes művészeti élvezetet teremt.” Lássuk be, a végeredmények
tényleg önmagukért és az ide zarándokló turistákért beszélnek.
Szilvási Krisztián
Az 1-8. képek a Wikimedia Commons
szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép
készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a
szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1.
kép; 2.
kép; 3.
kép, 4.
kép, 5.
kép, 6.
kép, 7.
kép, 8.
kép.
A 9-10. képek az everystockphoto.com szabadfelhasználású
gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A
felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők
megnevezésével a következő linkeken találhatók: 9.
kép, 10.
kép.
A 11-20. képek a flickr ingyenes képmegosztó weboldal gyűjteményéből származnak, a szerzői
jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi
feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 11. kép, 12. kép, 13. kép,
14. kép, 15.
kép, 16.
kép, 17.
kép, 18.
kép, 19. kép,
20.
kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése