Mr. Andrew Osnard azért érkezik Londonból Panamába, hogy a
panamavárosi brit nagykövetség látszólagos alkalmazottjaként a londoni
hírszerzés munkáját segítse. Mr. Pendelben, a város leghíresebb szabójában véli
felfedezni a tökéletes informátort – a szabó ugyanis a panamai felső tízezernek
szabja az alpakkás öltönyöket, sokan megfordulnak nála, fontos intézményekben
vesz méretet ő maga is kuncsaftjairól, ráadásul a felesége is a panamai elit
közelében mozog. A nyomaték kedvéért Osnard zsarolni is tudja Pendelt: tudja,
hogy a múltjából egy fikarcnyi sem igaz abban a formában, ahogy azt Pendel
felesége, családja és ügyfelei ismerik. Így Harry Pendel elvállalja az
informátor szerepét: ő valóban sokat lát, sokat hall – de, mint kiderül,
mindennél jobb a fantáziája. A hamis jelentéseket Mr. Osnard úgy szívja magába,
mint itatós a kilöttyentett tintát, a minden valóságalapot nélkülöző
információk repülnek Londonba, a pénz meg Pendel fiókjába – ám a lufi, mint az
előre látható, kipukkan, a puskaporos hordó pedig robbanásra kész.
Dióhéjban ennyi A panamai szabó története,
természetesen a végkifejlet nélkül. Ami viszont ennél sokkal több figyelmet
érdemel, az a cselekmény szövése, a párbeszédek, a karakterek, és
mindenekelőtt: John Le Carré
utánozhatatlan stílusa. A cselekmény szövése a hagyományos Le Carré-módon
történik, mondhatni: rögtön az elején bele a közepébe, hogy az igazi elejét
majd valahol később, a közepén tudd meg. Bevallom, amikor az első Le Carré
könyvet olvastam, ez nagyon furcsa volt. Aztán a második regényénél egyenesen
bosszantott – és csak A panamai szabó esetében értettem meg, hogy túl a
bosszankodáson és a szálak furcsa összevisszaságán, nem tudom letenni a
könyvet. Az elbeszélés mikéntje, a finom humor, a hihetetlenül ízes párbeszédek
mind arra késztetnek, hogy ne adjam fel, amíg meg nem értem az összefüggések
teljes halmazát.
Külön fejezetet érdemelne a karakterek kidolgozása. Ez is
eredeti Le Carré védjegy: hősei általában kémek (jelen esetben egy
mondvacsinált kém), az a kép azonban, amit a főszereplőről fest, a lehető
legtávolabb áll a James Bond-féle 007-es figurától. Nincs csodaszép járgány,
nincs futurisztikus csodakütyü, nincs fegyver kifogyhatatlan tárral (sőt:
általában nincs is fegyver), és hiányzik a jobbjáról Halle Berry is. John Le Carré kémjei egyszerű emberek,
fegyverük a pengeéles észjárás, emberi érzéseik és hétköznapi problémáik
vannak. A regény végére nem az fog érdekelni, hogy mi lesz a végkifejlete a
hírszerző tisztek akciójának, hanem azért fogsz izgulni, hogy ez a legbelül csodálatosan
egyszerű ember miként hozza egyenesbe az életét, és rendezi sorait a
feleségével, a családjával és önmagával szemben!
Az írás az
olvasoterem.com oldaláról származik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése