A győri pénzügyi
palota épületének története 1945 után
Közelmúltunk fordulatokban gazdag történetét lehet
végigkísérni a győri pénzügyi palota
kapcsán. A város egyik központi helyén, a Kereskedelmi és Iparkamara modern
épületével szemben, a Szent István úton egy régi, eklektikus stílusú ház, a
pénzügyi palota áll, kissé leromlott állapotban. A hatalmas épület egyik oldala
a Gárdonyi Géza utcára néz, a hátsó része (a főbejárathoz hasonló, impozáns
homlokzattal) pedig az Árpád útra nyílik.
A Magyar Királyi
Pénzügyigazgatóság építette Zobel
Lajos budapesti építész 1903-ban készült tervei alapján, 1904 májusától az
akkor még egyemeletes épületbe állami adó-, vám- és egyéb pénzügyi hivatalok
költöztek be. Történetét az épületről szóló előző írásomban ismertettem 1945-ig. 1944-ben bombatalálat miatt az
épületet súlyos károk érték, a tetőzet és az épület oldalfalának harmada sérült
meg, az első emelet szintje teljesen kiégett. 1946 végén kezdődött meg az
épület újjáépítése, rendbehozatala.
A pénzügyi palota és
a Bisinger sétány egy 1917-es képeslapon:
Dunántúli Szabad Nép,
1946. november 15.:
Győri Hétfő, 1947.
június 23.:
A második világháborús károk helyreállítása, a pénzügyi
épület felújítása és egyben kétszintesre átalakítása 1948 májusára fejeződött
be. A 25 vállalkozóból 22 volt győri, a helyreállítás végül közel hárommillió
forintjába került a pénzügyminisztériumnak.
A korábban egyemeletes, majdnem kétezer négyzetméteres
alapterületű épület kétemeletesre átalakításával az összes szint mintegy
nyolcezer négyzetméteres hasznosítható területet eredményezett. A hivatalok
(pénzügyigazgatóság, számvevőség, adóhivatalok, pénzügyőrség, földmérési
felügyelőség) mellett tíz lakást alakítottak ki benne. 1948 júliusában a
közélelmezési hivatal is ide költözött a Baross útról. 1948 novemberében
nyugdíjazták a pénzügyigazgatót és helyettesét, mert fiaik benzinutalványokat
sikkasztottak el, Szilágyi Tamás
lett a pénzügyigazgató. 1949-től a pénzügyi közigazgatást államosították és
átszervezték.
Győri Hétfő, 1948.
január 11.:
Győrmegyei Hírlap,
1948. június 3.:
Győrmegyei Hírlap, 1948.
november 19.:
Az 1956-os forradalom elbukása után a pénzügyi palota épülete
elől kocsik sora vitte nyugatra az emigrálók tömegeit. Már 1956 novemberében az
épületben felállították a határon elfogott és visszairányított, valamint
Ausztriából visszatért menekültek gyűjtőtelepét. A pénzügyi palotába
elhelyezett embereket a belügyminisztérium igazoltató csoportja hallgatta ki,
és döntött sorsuk fölött. Maros József
1956. november 27-i naplóbejegyzése szerint itt „jelenleg már több mint ezer
ember tartózkodik... vizsgálatban lévők kb. kétszáz fős csoportja ma kitört az
épületből, és ismét Nyugat felé ment. Az elfogott menekültek deportálástól
félnek.”
A volt pénzügyi palotában felállított vöröskeresztes szállás
ekkora tömeg (naponta mintegy kétszáz embert hoztak ide) ellátására nem volt
alkalmas, kevés élelem, gyógyszer jutott, és nagy zsúfoltság alakult ki. Szakolczai Attila írta az 1956.
Forradalom és szabadságharc Győr-Sopron megyében című művében: „A
városi tanács rendszeresen ellenőrizte a hazatelepítő központot, további
gyógyszert és segélyt igényelt az épület kezelését átvevő
Belügyminisztériumtól, és ide irányították a külföldről érkező segélyek egy
részét is.”
Hazánk, 1956.
november 29.:
Hazánk, 1956.
december 4.:
1957-től 1972-ig az épület katonai objektum volt: karhatalmista
laktanyát helyeztek el benne, és itt működött a Katonai Ügyészség, valamint a
győri munkásőrség is. Az új karhatalmi szervezetet az 1956-os forradalom bukása
után kezdték szervezni. Feladatuk a közbiztonság megszilárdítása, valamint a
fontosabb objektumok őrzése volt. Gyakorlatilag a politikai párt-hatalom
szolgálatában álltak, egységeik a Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek
részeként az 1957-ben létrehozott Karhatalmi Parancsnokság alá tartoztak. A BM
átszervezését követően Budapesten 1 karhatalmi ezredet, és hat városban
(Szombathely, Szeged, Debrecen, Miskolc és Pécs után végül Győrött is) karhatalmi
zászlóaljat állítottak fel. Kezdetben a karhatalmistákat katonai téli
öltözettel („pufajkával”) öltöztették fel, mert a szervezéskor csak ebből állt
rendelkezésre megfelelő mennyiség, 1958-tól azonban fokozatosan új egyenruhával
látták el őket. A karhatalmi alakulatokat fokozatosan hivatásos állományú
tisztekkel töltötték fel, és azokat végül mint készenléti erőket illesztették
be a magyar hadsereg és rendőrség hadrendjébe. 1971-es döntés alapján a
karhatalmi feladatok nagy része a rendőrség hatáskörébe került, ezért 1972-től
megszűntették a BM karhatalom szervezeteit, így a győri karhatalmi zászlóaljat
is.
Kisalföld, 1956.
november 22.:
Hazánk, 1956.
november 29.:
Karhatalmista sapka
és jelvény:
Az 1956-os forradalom után a Népköztársaság Elnöki Tanácsa
1957. évi 13. törvényerejű rendelete alapján jött létre a szocialista rend
védelmére az önkéntesekből álló fegyveres testület, a munkásőrség. A
szervezetileg a belügyminisztérium alá tartozott munkásőrséget a honvédség patronálta
és fegyverezte fel. A volt pénzügyi palotában 1957. március 9-én 350 fővel
alakult meg a győri munkásőrség, mely három századra tagolódott (az első főleg
Vagongyári munkásokból, a második szerszámgépgyári, kisalföldi gépgyári,
öntödei alkalmazottakból és a 400-as szakmunkásképző oktatóiból állt, a
harmadik sok pártfunkcionáriust tömörített a megyei és városi
pártbizottságból). Alakuláskor a Győr-Sopron megyei munkásőrség parancsnoka
(1957. március 10-től) Kőhegyi Béla
tartalékos őrnagy, a főleg vagongyári dolgozókból álló városi 1. zászlóalj
vezetője 1957. március 5-től Markotics
Lajos százados lett. A győri munkásőregység Németh László János nevét vette fel.
A munkásőrök kezdetben havi két foglalkozáson, később
félévente háromnapos kiképzésen vettek részt. Egyenruhájuk sötétkék volt,
siltes sapkával. Fegyverzetük vegyes (karabélyok, szovjet géppisztolyok, TT
pisztolyok, csehszlovák zbrojovkák, 6,5 mm-es pisztolyok), melyeknek
használatát gyakorlatokon sajátították el. A karhatalmista laktanya megszüntetése
után, 1972 végétől a munkásőrségé volt a pénzügyi palota első emeletén a
Tanácsköztársaság úti és a Gárdonyi úti szárny, az alagsorban a Gárdonyi út
felé eső rész, valamint az udvar és az udvari melléképületek használati joga
is. Közlekedésre a Tanácsköztársaság út felőli nagy kaput jelölték ki nekik,
ezen kívül használhatták a főbejárat melletti bal oldalú közös kaput, és nekik
engedélyezték a Katonai Ügyészség és Bíróság számára kijelölt Árpád úti nagy
kapu használatát is. Később a munkásőrség helyére – átépítés, felújítás után –
a Pattantyús Ábrahám Imre Szakközépiskola 100 fős fiú kollégiuma került. A
félkatonai szervezetet az 1989. évi XXX. törvénnyel 1989. október 20-án jogutód
nélkül szüntették meg.
Kisalföld, 1957.
március 12.:
Az első győri munkásőrök
zászlóavatása, 1957:
Az épület alaprajza
1972 januárjából:
Az épület első
emeletének és alagsorának alaprajza 1972-ből:
Munkásőr sapka és
egyenruha:
Nagy és kis kapuk a
Tanácsköztársaság út felől:
1972-73-ban az épületet átépítették az eddigi két intézmény
(Karhatalmista laktanya és Munkásőrség) helyett öt intézmény (Munkásőrség,
Katonai Bíróság, Tanítóképző Kollégiuma, KISZ Bizottság, Hírlapkiadó Vállalat)
számára. 1972. október 11-én kelt Palme
Rudolf építés tervező műszaki leírása, mely részletesen ismerteti az U
alakú, négyszintes (alagsor, földszint, első és második emelet), lapos tetős
épületben elhelyezendő szervezetek, intézmények helyét.
A Megyei KISZ Bizottság az épület második emeletén a Tanácsköztársaság
úti és a Gárdonyi úti szárny egy részét, valamint az alagsorban a
Tanácsköztársaság út felőli bejárattól jobbra, az udvar felé eső két helyiséget
kapta meg használatra. 1973-ban költözött be a pártházból a volt pénzügyi
palota épületébe, és az 1989. április 22-i megszűnéséig működött itt a Megyei
KISZ Bizottság.
Az épület
földszintjének és második emeletének alaprajza 1972 októberéből:
A Hírlapkiadó Vállalat a földszinten a Tanácsköztársaság út
felőli bejárattól jobbra eső részen, a második emelet Gárdonyi-Árpád út felőli
részen kapott helyiségeket és az alagsorban három raktárt. Ide költözött át a Kisalföld szerkesztősége is 1974. november
28-án a második emeletre, másnaptól már impresszumában ezzel az új címmel
jelent meg a megye egyetlen napilapja. Puskás
Csaba, a Kisalföld főszerkesztője 1986. április 20-án nyitotta meg a Rát
Mátyás Újságíró Klubot a pénzügyi palota épületének földszintjén, amely 1990-ig
működött itt a hirdetésfelvevő iroda mellett. 1996. december 9-én adták át a
Kisalföld Kiadó Kft. és a Pressprint Kft. új épületét az Újlak utcában, melybe
1997. február 1-én költözött át.
Fénykép a Gárdonyi
utca – Tanácsköztársaság út sarki, Kisalföld feliratú épületrészről (Régi Győr Facebook-oldala):
A Kisalföld
szerkesztősége elköltözött az épületből (Kisalföld, 1997. január 31.):
Az MSZMP Győr-Sopron megyei Végrehajtó Bizottsága 1971.
november 9-i ülésén döntött arról, hogy a Tanácsköztársaság út 51. számú
épületben 800 négyzetméteres részt kaphasson az állandó helyhiánnyal küzdő
Tanítóképző diákjainak elhelyezésére, valamint az intézet épületének bővítését
is elhatározták. A volt pénzügyi palota Gárdonyi utcai részén a földszinten
kapott helyet a Tanítóképző Lánykollégiuma, a kollégiumi szobák mellett egy
közös társalgó-éttermet is kialakítottak. Az 1973-74-es tanévtől használták
évtizedekig a fiatal lányok ezt a részt. A Tanítóképző kollégiumába később a
Révai Miklós Gimnázium diákjait helyezték el. Az épület e része jelenleg üresen
áll.
A volt kollégium
épülete ma:
A volt kollégium
bejárata a mai Szent István útról nyílt:
A Győr-Sopron megyei Tanácsi Tervező Vállalat 1986-ban
készítette el az épület átalakítási tervét, mely szerint az egykori munkásőrség
helyén az alagsorban és az első emeleten egy 100 fős középiskolai
fiúkollégiumot helyeznének el a pihenő, oktató és kiszolgáló helyiségekkel. Az
1988-ben módosított tervekből csak az alagsori rész átalakításait végezték el
az 1988-1989-es években. 1989-ben e munkák során az épület pincéjében emberi
csontokat, koponyát találtak. Az ekkor indult találgatások az ÁVO-s múltat
emlegették, de ebben az épületben sohasem volt az Államvédelmi Hivatal győri
csoportjának központja, csak az ún. kék-ávósok igen kis (pár fős) irodája az
1950-es években. A régészeti vizsgálat a régi győri temetőből (amelynek a széle
ide esett) eredeztette a csontokat. A Pattantyús Ábrahám Géza Ipari
Szakközépiskola 1990 novemberében vette használatba az alagsorban kialakított
melegítő-konyhát és laboratóriumot.
Az első emeleti szint felújítására csak 1991 végén került
sor. Az első emeleti kollégium számára igénybe vehető terület változott, a
terveket is e szerint kellett módosítani. A Szent István úti szárnyon jobbra
tanuló-oktató szobák kerültek, baloldalra a nevelő szoba, iroda, ügyeleti szoba
és könyvtárterem. A Gárdonyi út felőli részen a diákok 8 fős hálószobákban
kaptak helyet, rendelkezésükre álltak még betegszobák, egyéb közösségi és
mellékhelyiségek. Az 1991. október 25-én keltezett tervdokumentációk
kivitelezésekor cserélték ki az alagsorban és az első emeleten a régi ablakokat
műanyagra.
Az 1992-től hivatalosan Győr-Moson-Sopron megye
Közgyűlésének Diákotthonának nevezett kollégiumban elsősorban a Pattantyús
Ábrahám Géza Ipari Szakközépiskola (1963. szeptember 1-től indult jogelődje, a
Gárdonyi utcai Gimnázium) diákjai kaptak szállást, Meggyesi József volt az intézmény vezetője.
Az épület
homlokzatrajza:
Az épület északi és
déli homlokzatrajza, Glaser Ferenc tervrajza 1988-ból:
A diákotthon képe
1996-ból:
Népszava, 1990.
március 30.:
A mai épületben még
láthatók az egykori kollégiumra utaló feliratok:
Az épület Gárdonyi
utcai része az Árpád úttól a Szent István útig nyúlik el:
Az épület Árpád úti részén (Árpád út 58. szám alatt)
működött a Katonai Ügyészség és a Katonai Bíróság. Az 1972-ben készült tervek
szerint az épület földszintjén a bejárattól balra, valamint az első emeleten
kaptak helyet, bár a Katonai Ügyészség már előzőleg is itt működött egészen
2011. december végéig. A Katonai Ügyészség feladata az igazságszolgáltatás
részeként különböző bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás volt. A 2012.
január 1-én hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye szabályozta az új
ügyészségi szervezetet. A katonai ügyészségek 2011. december 31-től megszűntek,
szervezetük az ügyészi rendszerbe integrálódott, felügyeletük elkerült a
Honvédelmi Minisztériumtól. Az épületben ma is ügyészség működik, a Központi
Nyomozó Főügyészség Győri Regionális Osztálya.
A Katonai Bíróság (Honvédség Megyei Hadkiegészítési és
Területvédelmi Parancsnokság Katonai Bíróság) döntött a különböző fegyelemsértésekkel
kapcsolatos ügyekben, az épületben 1973-tól 1991-ig működtek. Az 1991. LVI.
törvény alapján megszűnt katonai bíróságok feladatait az erre kijelölt megyei
(polgári) bíróságok katonai tanácsai vették át.
Népszabadság, 1993.
január 19.:
Az ügyészség bejárata
az Árpád útról nyílik:
Az épület romos
homlokzata:
Az épület az Árpád út
felől:
Még sok adalék kerülhet elő a közelmúlt kutatása során az
egykori pénzügyi palota épületével és használóival kapcsolatban. Az eddigi
adatok szerint az 1980-as évek vége felé az épület Szent István út felőli
részén kapott helyet a Pedagógusok Szakszervezete Győr-Moson-Sopron Megyei
Szervezete is, amely innen a Szent István út 49. szám alá költözött el,
valamint a megyei adóhivatal (APEH) irodái is itt voltak a Liszt Ferenc utcai
megyeházba áttelepülésük előtt.
Táblák és feliratok a
nagykaputól jobbra nyíló lépcsőház falán:
A rendszerváltás és privatizáció megváltoztatta az épület
tulajdonviszonyait, használatát, és nagyban befolyásolta állapotát is. Az
egykor impozáns palota egyre leromlottabb állapotba került; felújítása nagy
összegeket igényelne, amelyet eddig senki nem vállalt fel. Jelenleg sok (tíznél
is több) tulajdonosa van az épületnek, így az Államkincstáron kívül a győri
városi és megyei önkormányzat is, de a többségi tulajdont értesülésem szerint
egy oroszlányi cég (Párkány Kft.) birtokolja. Az épület Árpád úti részén a
Központi Nyomozó Főügyészség Győri Regionális Osztálya, a Szent István út felől
a Magyar Bazár Szerkesztősége működik, illetve irodákat bérelnek, de az épület
nagy része üresen áll, és az állapota folyamatosan romlik.
A jelen képei:
Az épület udvara:
A nagy kapu melletti
bal oldali bejárat:
A nagy kapu melletti
jobb oldali bejárat:
Némáné Kovács Éva
Felhasznált irodalom:
Kőhegyi Erika: A
munkásőrség megalakulása és fejlődése Győrben. Kézirat, 1987.
Csiszár Zita: A
munkásőrség születése. Kézirat, 1983.
Győr, az iskolaváros
1996. Szerk. Boros Bálint, Olaszi Imre. Győr, 1996.
Szakolczai Attila:
1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. Győr, 2006.
Szakolczai Attila: A
Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos
Szemle 29/2006. Győr, 2007.
Forró János: A
Kádár-rendszer rendvédelmi szervezetei a BM Karhartalom és a Készenléti Rendőri
Ezred. In: Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Preasidii Ordinis),
2011. 23. sz. p. 36-59.
Az illusztrációk a Dr.
Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának
Helyismereti Gyűjteményéből származnak, az épület eredeti tervrajzai pedig a
Győri Városi Levéltár Műszaki Részlegében találhatóak, valamint a szerző saját
felvételei.
Köszönetet szeretnék
mondani a győri levéltár műszaki részlege munkatársainak, Pálfi Károlynak és
Borbély Jánosnak az építési dokumentációkért (15-16. kép, 24-25. számú képek),
Nagy Istvánnak (2. számú kép) és Kozma Endrének (20. számú képek)
segítségükért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése