Lord Byron „szörnyűségesen
csodálatosnak” nevezte, ahogyan az „üvöltő víz lezúdul a hirtelen magasból”,
amely „gyors, mint a fény… A villámló habtömeg a mélységet rázza, ez valóban a
vizek pokla”.
Közép-Olaszországban járunk, Umbria régióban, az egyetlen olyan olasz tartományban, amely nem
szárazföldi vagy tengeri határon fekszik, ugyanakkor talán az egyetlen olyan
régióban, ahol mégis a víz az uralkodó elem: a hatalmas Marmore vízesés; a legendás Nera
folyó (völgye), illetve a hegyek között, 375 méter magasságban elterülő Piediluco tó.
A Ternitől csupán néhány kilométerre fekvő Marmore vízesés egyszerre testesíti meg a gyönyörűséget és a
természet döbbenetes erejét, ahogyan 165 méteres összmagasságával (531 láb) 3
„lépésben” zuhan bele a Nera folyó
vizébe. Látványa az eltelt évszázadok folyamán – számos uralkodón és
előkelőségen túl – szinte megbabonázta a különböző művészeket: Jean-Baptiste-Camille Corot festett róla,
Vergilius és Lord Byron versekhez kapott ihletet tőle, míg Vittorio Alfieri és Hans
Christian Andersen szintén írásművekbe foglalták szépségét.
Szinte hihetetlen, de Európa
legnagyobb vízesése egyben a világ legnagyobb mesterséges vízesése is,
létrejötte ugyanis emberi kéz munkájának köszönhető! Elképesztő története az
ókorig nyúlik vissza, amikor a Velino
folyó a felvidéken keresztülfolyva vette körül Rieti városának lápos, mocsaras környékét. A lakosoknak azonban
nemcsak az ingoványos vidék okozott problémákat, hanem az ebből fakadó
megbetegedések (például a malária) is. Hogy megszüntessék ezt a fenyegetést,
i.e. 271-ben Manlius Curius Dentatus
római konzul elrendelte egy csatorna építését, amely a lápot tápláló állóvizet
a marmore-i természetes sziklák felé tereli, hogy aztán a zuhogó víztömeg az
alacsonyabban fekvő Nera völgyében
tűnjön el.
A vízesés megszületésével azonban
újabb probléma keletkezett: árvíz esetén a Velino
folyó megduzzadt vízhozama Terni
városa felé folyt, fenyegetvén a lakosságot. A nem várt következmények végül
elmérgesedő vitává fajultak a két város között, így a római szenátus i.e.
54-ben kénytelen volt foglalkozni a kérdéssel. Ternit Aulus Pompeius, Rietit pedig Cicero képviselte, ám a tárgyalás nem vezetett eredményre, így
minden maradt a régiben – hosszú évszázadokig.
A karbantartás hiánya miatt idővel
a csatorna feltelt, emiatt pedig újra elkezdett láposodni a terület. A XV-XVI.
században az éppen hatalmon lévő római pápák újabb csatornák építésével
próbálták orvosolni a problémát, de nem sikerült véglegesen megoldani a
helyzetet. Bár a csatornák működtek, a Nera
vize mégis többször elárasztotta a vidéket, míg végül 1787-ben VI. Pius pápa utasítására Andrea Vici építész módosításokat
hajtott végre a vízesés alatti elvezetőkön, így alakítván ki a Marmore mai kinézetét.
1896-ban az újonnan alakult terni-i
acélművek elkezdte (ki)használni a víz áramlásában rejlő lehetőségeket, hogy a
rá következő évektől kezdve aztán a mérnökök már villamos energiát is előállítsanak
belőle, ezzel segítvén azóta is a környező települések ellátását.
Mivel a Márvány vízesés emberkéz alkotta „természeti csoda” mesterséges
csatornákkal, elvezetőkkel, egy zsiliprendszer segítségével szabályozni lehet a
vízhozamát, sőt, akár teljes egészében el is lehet zárni. Ott jártamkor sajnos
esős idő volt, ám előre leszervezett programról lévén szó a kedvünkért
„megnyitották” a vízesést: érkezésünkkor még csak szolidan folydogált, viszont
10-20 perc alatt olyan zubogó vízmennyiségűvé hízott a Marmore, hogy majd 100 méteres távolságra tőle is elért hozzánk a
vízpermet, fehéren örvénylő „ködbe” vonván a vízesés felső harmadát.
Ahogyan az lenni szokott, létezik
a vízeséshez kapcsolódóan egy mesebeli szerelmi történet is: a legenda szerint
egy Velino nevű juhász egy pillantás
alatt szerelembe esett Nerába, egy
csodálatos erdei nimfába, amint a lányka a vízesés alatt fürdőzött. Ám Nera
elutasította a juhász közeledését, így Velino a legmagasabb szikláról vetette
bele magát a vízesésbe, hogy örökkön örökké vágyott szerelmével lehessen.
Végezetül pedig senki ne lepődjön
meg, ha a gyerekeket egy vidám és mosolygós, ám kissé szemtelen manó hívogatja
egy elvarázsolt túrára a vízesésnél. Ő Gnefro,
Marmore törpéje, aki a vízesés területén él. Gnefrót sajnos nem sikerült
lencsevégre kapnom, ám a Márvány vízesés
látványa valószínűleg egy életre megbabonázott.
Szilvási Krisztián
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése