Helytörténeti kalandozások 126.

A „Győr városát végveszéllyel fenyegető földrengés” és más régi földmozgások

A Győrben észlelt több tucat kisebb-nagyobb földmozgásról számos feljegyzés maradt fenn. Mind közül a legnagyobb a 255 évvel ezelőtt, 1763. június 28-án bekövetkezett földrengés volt, mely „Győrt megtámadta, Budát fölzaklatta, Komáromot megsemmisítette”. (Saly Auguszt)

Réthly Antal 1952-ben megjelent adattárában a Kárpát-medence földrengéseit vette számba 455-től kezdődően. Katalógusának nagy értéke, hogy a források mellett az esetleírásokat is közölte. Többször említ kisebb nagyobb földmozgást a Dunántúlon, elsőnek egy nagy erejű rengést 455-ben (ezt mások 456-ra teszik), amely Szombathely (Savaria) városát sújtotta leginkább. Réthly katalógusában az első feljegyzés, amely Győr városát is említi, 1585. január 1-jéhez köthető: „Pozsonyból, Zágrábból és részéből rendkívül nagy földrengést jelentettek. … Ez időben Győrnél a földből tűz tört ki.”

Istvánffy Miklós (1538-1615), az első földrengés-felsorolás szerzője 1622-ben kiadott művében feljegyezte az 1599-es földrengést. Ezzel kapcsolatban ugyan Győrt külön nem említi, de leírja, hogy Óvár mellett a föld nagy területen tüzet fogott, három láb mélységben égni látszott, és lángokat vetett ki magából, amelyek sok helyen meggyújtották az összehordott takarmányt.

Az 1599-es földrengés területe Réthly Antal katalógusából:

Mendelényi István az összegyűjtött feljegyzések alapján a következőt írja Győr monográfiájában: „1743: földrengés éreztetett Győrött”. Nála olvashatjuk, hogy 1748-ban „újabb földrengés ijeszté a győrieket.” Ezek erősségéről nem sokat tudunk. 1754-ben többször is mozgott a föld, melyet több forrás is említ. 1754. október 21-én: „délután 3 óra tájban Győr megrendült, és oly rezgés volt, hogy az edényekkel megrakott szekér föld impulsusa folytán megmozdult, és a lankás úton legurult. Ezen rezgés után 3 napon belül 10 rezgés volt érezhető. ” „Visegrád felé a Vértes alatt megnyílt a föld, és az úttól nem messze álló két domb összeomlott és az országutat eltorlaszolta”.

Saly August földrengésekről készült írása a komáromi bencés gimnázium évkönyvében jelent meg, 1859-ben:

Elmondható, hogy az 1700-as évek második felében a földmozgások gyakoriak voltak, pár évente jelentkeztek. Elérhetett Győrbe az 1755-ös szörnyű katasztrófa híre is, mely Lisszabon kétharmadát romba döntötte. A rengés során bekövetkezett omlások, a keletkezett tüzek és a szökőár következtében 60 ezer ember vesztette életét.

Csóka Gáspár kutatásaiból tudjuk, hogy 1758-ban említik a győri Városi Jegyzőkönyvek a földrengés veszélyét, illetve azt, hogy kisebb rengéseket észleltek. A november 23-i ülésen jegyzőkönyvbe iktatták Zichy püspök rendelkezését, mely szerint a város minden szószékéről ki kell hirdetni, hogy a következő vasárnapon, 1758. november 28-án ájtatosságot tartanak a székesegyházban a földrengés elhárítására.

A földindulás

Az eddig felsoroltak azonban mind csak előjelei voltak az igazán pusztító magyarországi földrengésnek, amely 1763. június 28-án következett be. A források és a károk alapján a szakemberek megállapították, hogy a Komáromot romba döntő, 1763. évi rengés epicentruma Győrtől északkeletre és Komáromtól északnyugatra helyezkedhetett el, de a föld mozgását még Drezdában és Lipcsében is érezték. Ezt tekintik a legnagyobb erősségű ismert magyarországi rengésnek. Az összeírt károk alapján magnitúdóban kifejezve Komáromban 6,3-as erősségű lehetett. A feljegyzések szerint ott valamennyi ház megrongálódott, több száz összedőlt, 63-an meghaltak, és 100 felett volt a sebesültek száma. Az akkor tartott vásárra érkező győriek közül is többen eltűntek. A komáromiak hajókra menekültek, ott húzták meg magukat. Élelmezésükre a győri Zichy Ferenc püspök hajóval szállíttatott kenyeret.

Grossinger János, a komáromi Ó-vár lelkésze részletesen beszámolt az ottani eseményekről és a károkról is. Őt a magyar földrengéskutatás kiemelkedő alakjának tartják, 1783-ban Győrben jelentette meg munkáját, mely a maga korában az egyik legkorszerűbb földrengés-katalógusnak számított. (Grossinger János jezsuita szerzetes, majd világi pap, 1764-1766-ban Győrben humaniorákat tanított.) Művének legfontosabb értéke az a huszonnégy magyarországi földrengésre vonatkozó leírás, melyeket „régi évkönyveket” átnézve sikerült összegyűjtenie.

Grossinger János: Dissertatio de terrae motibus regni Hungariae (Értekezés a magyarországi földrengésekről – Győr, 1783. címlap):

Győrben az 1763-as földrengést valamivel enyhébbre, 5,6 erősségűre becsülik. Szerencsére itt csak 3 ember halálát okozta, de a város szinte valamennyi épületében keletkezett kisebb-nagyobb kár.

Az 1763-as földrengés kiterjedése, térkép Réthly Antal könyvéből:

Részlet Mendelényi István: Győr szabad királyi város monographiájából:

Az eseményekre vonatkozó fontos források: a jezsuita kollégium naplója, illetve a karmeliták egy részletesebb és egy tömörebb lejegyzése. A karmeliták hosszabb elbeszélése a Liber Fundationisban található, pár nappal a tragikus esemény után íródhatott:

„1763. június 27. Hatalmas vihar

Méltán kell felkiáltanunk a Királyi Zsoltárossal: Az Úr jobbja erősnek bizonyult, az Úr jobbja erősnek bizonyult. Megfenyített az Úr minket, igen, megfenyített, de nem szolgáltatott ki a halálnak. Mivelhogy június 27-én este tíz óra körül hatalmas vihar támadt nagy szélförgeteggel, de sűrű és heves mennydörgés vagy villámlás nélkül. Az egész eget beborították ennek a csapásnak igen sűrű és fekete felhői. Ezek szélén egy szivárványhoz hasonlító fehér kör volt látható, és körülbelül két órán át tartott. Jóllehet ez a vihar iszonyú volt, mégsem annyira borzasztó, félelmetes és rettenetes, mint a következő csapás másnap reggel néhány perccel negyed hat előtt, ami fenyegetően előre vetette, hogy az egész város, valamint a vár az összes környékbeli helyekkel együtt e legnagyobb félelemre a végső pusztulásra jutott.

Június 28. Morajló földrengés

Ugyanis a már említett órában reggel akkora zaj és földalatti szélvihar tört ki, hogy azt gondolhattad volna, hogy sebes vágtában sok szekér megy át a kolostoron. Ezt olyan heves földlökés követte, hogy a város összes épülete összeomlani látszott. A várban bizony alig volt ház, amelyik kéményekben, falakban, tetőkben nem károsult vagy sérült. A legnagyobb épületek, mint a jezsuita atyák kollégiuma, a ferences atyák konventje, a reformátusoké és mienk teljesen megrázkódtak, mint az okozott károk szemünk előtt igazolják. A tornyunk a rengéstől kb. a felénél teljesen elhasad, úgy hogy – ha hitelt lehet adni a bécsi kapunál őrt álló katonának – a felső rész az alsóról felemelkedett és elvált, ami az egész tornyon meglátszott. A torony keresztjét gömbjével együtt az evangélium oldalra fordította, az összes kéményt széthasította. A házrészben, vagyis különösen a hálóteremben, és amiben a társalgó, a könyvtár, a levéltár, a cipészműhely, a tisztelendő provinciális atya és a titkár szobái vannak, az ívek középen végighasadtak. A kórus, a templom, a félremenés helye és a Lorettói kápolna említésre méltó károsodástól mentve maradtak, noha repedések maradtak a rekreációs szoba, az ebédlő és könyvtár falán. A földrengés hevességének kifejezésére legyen elég röviden annyit mondani, hogy csodának kell tartanunk, hogy nem dőlt össze az egész konvent. A jezsuita atyák kollégiuma ugyanekkora kárt szenvedett, ha nem nagyobbat. A ferences atyák konventje jobban károsodott, mert a legfelső szintet a földrengés után nem lakhatták. Mellőzöm más házak és épületek kárainak felsorolását, mert igen hosszadalmas lenne belemenni ezekbe a részletekbe. Személyekben – három kivételével – kár nem esett. Ezek közül az egyiket, egy asszonyt, aki a Vízikapu előtti téren fűveket árult, az egyik házról leeső faldarab nyomott agyon, úgy hogy egy-két óra múlva meghalt, előbb azonban valamelyik szerzetesünk ellátta szentségekkel. Ez a földrengés – beleértve a földalatti morajlást és vihart is – valamivel kevesebb, mint három percig tartott. Ezt negyed óra múlva egy másik követte, rövidebb ideig, de egyesek véleménye szerint hevesebb. Ez mégsem látszik valószínűnek, mert a konvent épületeiben keletkezett károk már ez előtt a második rengés előtt előtűntek. A győri lakosok, leginkább a polgárok és nemesek nagyobb része is a birtokok házaiba húzódtak vissza. Szerzeteseink – kivéve a Prokurátor atyát és Burchard atyát, a laikusokat – részben a kertünkben, részben a megriadt és lesújtott jótevőinknél töltötték ezt a napot és a következő éjszakát. 29-én délre pedig mind visszatértek és a konventben maradtak, kevés kivétellel, akik néhány éjszakát a kertünkben töltöttek, nappal azonban visszaértek.”

Egy rövidebb leírás P. Antal könyvében olvasható:

Réthly katalógusában közölt egy korabeli levelet is, melyben egy apa számol be fiának a győri földindulásról. Ebben leírja, hogy június 28-án öt óra után „iszonyú földzúgás és forrongás alatt” közel négy percig tartott, majd ezt egy „fertályórával” utána egy 5-6 percig tartó nagyobb és hatalmasabb földindulás követte… „A falak a szemünk láttára hajladoztak, fent, oldalain és minden felől harsogással repedeztek.” Továbbá leírja az emberek ijedelmét, hogy kiszaladtak a házaikból, a nép sátrakat és „deszkatárokat” bérelt, azokban tartózkodott, valamint majorok házaiba húzták meg magukat. (A levél Bölöny Sándor nagyváradi levéltárából való, Márki Sándor közlése a Hon 1868. 238. számában.)

A forrásokból kiderül, hogy az utórezgések is nagy riadalmat okoztak. Ezek közül a legnagyobb 1763. július 9-én este 9 óra tájban volt, a rémületet tovább fokozta a rengést követő felhőszakadás. A szomszéd Révfalu községben a föld meghasadt, a Duna hullámai házmagasságnyira emelkedtek. A megrettent lakosság a vásártéren és a Kálváriahegy mellékén sátrakba húzódott. Augusztusban további kisebb utórezgéseket éreztek, negyedikén, kilencedikén, tizenegyedikén, majd harmincegyedikén éjjel háromnegyed egy körül ismét heves földrengést észleltek.

A földrengés okozta károk

A földrengés emlékére készült győri fogadalmi kép részletén jól láthatók a megdőlt tornyok:

A leírásokból tehát megállapítható, hogy az anyagi kár jelentős volt. „A város összes épülete összeomlani látszott. A várban bizony alig volt ház, amelyik kéményekben, falakban, tetőkben nem károsult vagy sérült.” Leginkább a magasabb építmények sérültek, így a templomok is. A karmeliták templomában és rendházában keletkezett sérülésekről a naplóban olvashatunk.

A mai megyei levéltár épülete volt egykor a ferences templom és kolostor, melyben az 1763-iki földrengés nagy kárt tett. Különösen a „födélzet”, a két szentélyfal és a főoltár rongálódott meg. Még ebben az évben kijavíttatták 1800 forintos költséggel, Schram Lukács császári építész irányításával. A jezsuiták templomának tornya is meghajolt, kolostora is megrongálódott. A Püspökvár is „bedőlt”. Kaputornyára 1750 után emeltek újabb szintet, azonban az 1763-as földrengésben a torony annyira megsérült, hogy a késő gótikus főpárkány magasságáig mindent vissza kellett bontaniuk. Az újjáépítésre a bélyeges téglák tanúsága szerint 1768-1770 táján került sor. Ekkor a törtvonalú órapárkány fölött a tornyot egyszerű, íves vonalú barokk sisakkal fedték be. A Káptalandombon a papnevelde is összeomlott a földrengésben. Zichy Ferenc püspök 1764-1766-ban újjáépíttette az épületet, ehhez a mosonszentmiklósi birtokán 40.000 téglát égettetett.

Révfaluban meghasadt a föld, utcák dőltek romba, az 1754-ben elkészült templomukat az 1763. évi földrengés egy kissé ugyan megrongálta, de nagyobb kárt nem okozott benne. Szigetben számos ház összedőlt. Szentmárton (Pannonhalma) is súlyos károkat szenvedett.

A földrengést a falvak is megérezték, erről az alábbi, 1925-ös cikk tanúskodik:

A korabeli szemtanúk arról is beszámoltak, hogy a földrengés során mérges gázok szabadultak fel, ennek tulajdonították, hogy állatok betegedtek meg.

Saly August feljegyzése:

1764-ben Mária Terézia és József fia is meglátogatta a várost, hogy a győrieket vigasztalja.

A földrengések hatása a vallási életre

A leírásokból látható, hogy az 1763-as földrengés iszonyatos ijedelmet okozott, az emberek a „végső pusztulástól” tartottak. Már 1758. november 28-án ájtatosságot tartottak a székesegyházban, a földrengés elhárítására.

Az 1763. június 28-i nap után hamarosan, „Gróf Zichy Ferenc megyés püspök július 2-án kelt körlevelében Isten haragjának megengesztelése végett e hó 4-ére böjtöt és megkérlelő ájtatosságot rendelt el három napra, melyet körmenettel fejeztek be a legm. Oltáriszentséget körül hordozva.” – olvasható a karmeliták feljegyzéseiben. A körmeneten az összes társulatok és testvérületek kötelesek voltak megjelenni a székesegyháznál a meghatározott órákban; ezt az egyetemes körmenet zárta be, amire az emberek szinte megszámlálhatatlan tömege gyűlt össze, úgy, hogy az elsők már elérték a püspökvárat, a körmenetet bezáró asszonyok pedig még nem jöttek ki a templomból, pedig a falak mellett vezetett a körmenet.

A július 9-i utórezgést követő napra „elrendeltetett egy másik körmenet, hasonló a már elmondotthoz, csak abban változtatva, hogy az Oltáriszentség helyén Szent László király jeles ereklyéjét vitték, valamint megparancsolták azt is, hogy minden szentmisében mondjanak egy könyörgést a földrengés ellen, és hogy vasárnaponként egy éven át minden templomban a kijelölt órában mondjanak misét a kitett Oltáriszentség előtt és a végén imádkozzák népnyelven a Jézus legszentebb Nevéről szóló litániát a földrengés elleni könyörgésekkel.”

A város polgársága a mai napig megtartotta fogadalmát, az évenkénti körmenet részeként a Szent László herma körülhordozását. „Ezen szomorú eset emlékéül és a jövő megóvás végett ez Szent László napján egyházi szertartással Szent László király koponyája ünnepélyes körmenettel hordoztatik a városban és ez alkalommal a következő ének zengesztetik: Szent László királyért, annak érdemiért, Jésus Christus hallgass meg! Földindulástól ments meg!” – írja Mendelényi István 1879-ben. A későbbi körmenetekről újságcikkek, fényképek is tanúskodnak.

Dunántúli Hírlap, 1913. június 24.:

1938. (Fortepan/118744):

1939. (Fortepan/42598):

Három nappal a július 9-i földrengés után a győri Streibig nyomdából kikerült egy kiadvány, mely „A' Nagy Győri öreg Templomban felállittatott igaz Hitnek, avagy Keresztény Tudomány Szent Gyülekezetének költségével nyomtattatott, minekutánna 1763dik Esztend. Szent Iván havának 28-dik napján reggel egy fertálykor hatra leg-először a' rettenetes föld indulástúl az egész Váras nagyon meg rázattatott volna.”

Arrabona, 43/1. Főapátsági Könyvtár Pannonhalma (Tanai Csaba Taca felvétele):

A Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár is több emléket őriz, például egy német nyelvű kéziratos imádságot földrengés ellen, valamint metszeteket, szentképeket a 18. századból, melyek Szent Emődöt, a földrengések ellen óvó szentet ábrázolják. Ez utóbbiakon megfigyelhető a Szentháromság ábrázolása is.

Győr város fogadalmi képe az 1763-as földrengés emlékére

Az 1763-as földrengés után a győriek fogadalmi képet ajánlottak fel a mariazelli búcsújáró templomnak, mely ma is az ausztriai templomban látható. A megkopott festményt 1885-ben a győri Zalka János püspök hazahozatta és Mandausz Jánossal felújíttatta, majd a búcsújárók vitték vissza Mariazellbe egy aranykeretbe foglalt felirattal: Győrváros fogadalmi képe az 1763-as földrengés emlékére.

Felül a győri székesegyházban őrzött másolat, alatta a Mariazellben található kép részlete:

Győri Közlöny, 1885. május 10.:

A kép felső részén a Szentháromság, egyik oldalon a Boldogságos Szűz, másik oldalon Szoláni Szent Ferenc alakja látható. Ezek alatt papírtekercs magyar nyelvű szöveggel: „Az 1763-iki június 28. Győr városát végveszéllyel fenyegető földrengés emlékére.” A kép alján Győr városának korabeli képe, a földrengésben elferdült tornyokkal. Ez alatt német szöveg olvasható eredeti régies helyesírással, mely Dr. Récsey Viktor fordításában magyarul így hangzik: „Ezt a képet emlékül és hálábul készítették a Szentháromság, a Boldogságos Szűz és Szolánói Szent Ferenc tiszteletére, hogy Isten 1793. június 28-ának félelmetes földrengés alkalmával népét a Győr királyi fővárosában Magyarországon kegyelmesen megőrizte, holott akkor a valószínű elsüllyedés oly közel volt, hogy egy ház sem maradt épségben. Fogadalomból.”

Récsey Viktor a kép részletes leírását adja a Dunántúli Hírlap 1901, szeptember 5-i számában:

Bedy Vince említi a győr-belvárosi plébánia zarándoklatát a stájerországi Mariazellbe. Ezt a zarándoklatot az 1763. évi győri földrengés után hálából kezdeményezték a győri hívek. Az utat gyalogszerrel hét nap alatt tették meg; néhány napi ájtatoskodás után ismét hét nap alatt tértek vissza. Málhás kocsi kísérte a zarándokokat, hogy a nyugvóhelyeken ruhát válthassanak, magukkal vitt élelmükkel felüdíthessék magukat. Vezető pap és világi rendező is kísérte őket.

Az első világháború első éveiben még különvonaton tette meg búcsújáró útját a zarándokcsapat, de mindig kisebb és kisebb számra olvadt le. A háború okozta gazdasági leromlás teljesen megszüntette e zarándoklatot. (A belvárosi plébánia joghatósága alá tartozó Német Ispita templomában fellelhető mariazelli zarándoklatok emlékeit Perger Gyula ismertette az Arrabona 43/1-es számában.)

A források feljegyezték, hogy Sziget, a Győr melletti község is sokat szenvedett a földrengés során, itt is sok ház összedőlt. Ma a templom északi oldalán látható a Szentháromság-szobor, felirata: „E szobrot az 1763-iki földrengéstől való megmenekülés emlékére emeltették a győrvárosi és győrszigeti hívek.” „Áldassál Szentháromság, örökké egy valóság!” A szobor eredetileg azon a halmocskán állt, ahol a városi és szigeti hívek összegyűltek, a házakban ugyanis nem volt tanácsos lakni. A hívek fogadalmat tettek az emlékmű felállítására, ha a vész elmúlik. Később hálaadási körmenettel mentek minden évben az emlékműhöz Szentháromság vasárnapján. A szobrot 1911-ben helyezték mai helyére, a késői barokk jegyeit őrzi, az ülő helyzetben ábrázolt Atyaisten fején a német-osztrák birodalmi koronát látjuk; térdénél ül a Fiúisten, akinek lábainál a kiterjesztett szárnyú galamb a Szentlelket ábrázolja. A négyszögű oszlop felső részén négy dombormű látható.

A győrszigeti szobor:

A XIX. századi kataszteri térképen még eredeti helyén látható a szobor:

Későbbi földmozgások

A nagy rengés után a föld továbbra sem volt nyugodt, Réthly katalógusában további kisebb rezgésekről találunk feljegyzéseket, így 1765-ből, majd 1768-ból is. 1783. április 22-én Komárom központtal újabb erős rengés volt, ott ugyan emberéletet most nem követelt, de az épületek majd mindegyike megrongálódott. Győrben is nagy riadalmat okozott.

Részlet Réthly katalógusából:

Erős utórezgések voltak Győrben még 1783. május 31-én, július 1-jén is. Az 1810-es nagy móri földrengés kapcsán nem említik városunkat, de 1851. július 17-én és 1860. április 13-án Győrben újabb gyenge lökések voltak érezhetők, ahogy 1888. augusztus 23-án is, melyről a Győri Közlöny is beszámolt.

1914. február 4-én „Győrött szerdán délután, kevéssel 1 után a vásártér részen, ahol a városháza, a tábla, a városi bérházak állnak, néhány másodpercig földrengést éreztek. A földrengést erős dübörgés előzte meg, majd az épületek megrázódtak. Az egyik városi bérházban oly erős lökést éreztek, hogy a lakók ijedten futottak ki lakásaikból a folyosókra. Érezték Bácsán és Kisbajcson is.”

Kis Újság, 1927. október 9.:

Az MTI beszámolt arról, hogy „1990. augusztus 22-én az MTA szeizmológiai obszervatóriumának jelzése szerint, szerdán 13 óra 26 perckor gyenge földrengést észleltek Magyarországon. A földrengés fészke Győr térségében volt. A rengés intenzitása a 12 fokozatú Mercalli-skálán mérve 3-4 közötti volt, károk nem keletkeztek. Győr térségében utoljára 1970. január 2-án mértek földrengést, amely csak műszerekkel volt észlelhető.”

A későbbi magyarországi földrengések epicentrumai távolabb estek Győrtől, a legutolsó erősebbet, a 2011. január 29-i oroszlányit azonban itt is éreztük.

Népszabadság, 2011. január. 31.:

A térkép forrása: GeoRisk Földrengés Mérnöki Iroda:

Világviszonylatban a Kárpát-medence szeizmikusan nyugodtnak mondható, bár a medence külső részein erőteljesebb földmozgások mutatkoztak. Városunkban szerencsére ritkán volt nagyobb földrengés, az eddigi legnagyobb, az 1763-as rengés is már szinte feledésbe merült, annak ellenére, hogy Győrben máig élő hagyomány kötődik hozzá, a Szent László napi körmenet.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:

Bedy Vince: Győr katolikus vallásos életének múltja. Győr. 1939.

Forrai Kornélia - Hoós Mariann: A győri bencés templom barokk falképeinek restaurálása. In: Műtárgyvédelem, 2006.

Földrengéstörténelem. Földrengések a világon és Magyarországon. In: História, 2011. 3. sz.

Grossinger János: Dissertatio de terrae motibus regni Hungariae. [Értekezés a magyarországi földrengésekről]. Győr. (1783)

Győri fogadalmi kép. Öreg-Mária-Czellben. In: Győri Közlöny, 1885. május 10.

Hung-Reng. Magyarország Földrengési Információs Rendszere. http://www.foldrenges.hu/

László Csaba: A győri Püspökvár építéstörténetének vázlata. In: Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. Győr, 2000.

Kerny Terézia: Győr város fogadalmi képe. In: Mariazell és Magyarország. Egy zarándokhely emlékezete. Vezető a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának kiállításához. Bp. 2004.

Mendelényi István: Győr szabad királyi város' monographiája. Hiteles forrásokból és saját tapasztalataiból egybegyűjtve Mendelényi előbb Mendel István Győr városi volt polgármester által 1879-ik évben. Győr, 1879.

Orbánné Dr. Horváth Márta: Győri emlékhelyek és köztéri alkotások. Győr, 2006.

P[áter] Antal: A győri Karmelita-rendház kétszázéves története. 1697-1897. Győr, 1897.

Perger Gyula: "A' föld indulás ellen..." : Az 1763. évi győri földrengés vallási emlékei. In: Arrabona. A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok közleményei 43/1. Győr, 2005. p. 227-242.

Réthly Antal: A Kárpátmedencék földrengései, 455-1918. Budapest, 1952.

Saly August: Földrengések Magyar hazánk határain, különösen városunkban; történeti adatok és kéziratok nyomán ; A Pannonhalmi Szent-Benedek-rendiek rév-komáromi algimnáziumának tizedik programja az 1859/60. tanévben. Komárom 1860.

Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével. Győr, 1896.

Récsey Viktor: Győrváros fogadalmi képe „öreg” Mária-Zellben. In: Dunántúli Hírlap, 1901. szeptember 5.

Szent László király győri tisztelete; Csóka Gáspár OSB előadása a Székesegyházban 1990. június 26-án; megjelent: Győregyházmegyei Almanach 1995

Varga Péter: Az 1763. évi komáromi földrengés. In: Természet Világa, 2014. 2. sz. p. 69-72.

Zsebedics József: A győrszigeti plébánia Historia Domusa 1712-től 1951-ig. Győr, 2004