Gyereknapra

Kosztolányi Dezső: Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most

Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most, 

legyen tiéd örökre az egész. 

Vedd a telet és a nyarat, a lombost, 

itt van neked az epe és a méz. 

Ez itt a keserű s ez itt az édes, 

ez a fekete és ez a fehér, 

ez a nyugalom s a láz is, hogy égess, 

ez itt a méreg és ez a kenyér. 

Tejet adok, de hozzá szörnyű vért is, 

ölelni lágyan és birkózni kart 

és harcot is, hogy harcolj csakazértis, 

a rózsa mellett ott legyen a kard. 

Van még néhány elhányt és csonka holmi, 

egy kis verőfény és egy-két kacaj, 

viaskodó kedv, várat ostromolni 

és végezetre egy nagy, tompa jaj. 

Iker ajándékot veszel örökbe, 

oly ember-ízű és oly felemás, 

de ember adta, nem telt néki többre, 

eget ne vívj, mély kútakat ne áss. 

Sötéten nyújtom ezeket tenéked 

s koldus apád most tétovázva áll, 

mert nincs egyéb. Jobbjában ott az élet 

és a baljában ott van a halál. 

(1922)