160 éve született és 110 éve halt meg dr. Koltai Virgil Antal (1857-1907) neves pedagógus,
irodalomtörténész, volt bencés szerzetes, a bölcselet doktora, költő és műfordító.
1857. március 22-én Csornán Chromecsek
Antalként született, majd 1877-től Koltaira magyarosította a nevét, a Virgil
felvett rendi neve volt.
Szülei Pozsonyból a szabadságharc bukása után elszegényedve
költöztek Csornára. A győri bencés gimnáziumban elsőrendű, majd jeles
eredménnyel tanuló fiatal számára lehetőség nyílt, hogy a bencés rendbe
felvételt kérve továbbképezze magát, és a papi-tanári pályát választhassa.
Pannonhalmára csak a tehetséges, szorgalmas, jó előadókészségű és megjelenésű
középiskolásokat vették fel, a tanári ajánlás, a szülői engedély és az
egészségügyi orvosi vizsgálat után, s még így is a jelentkezők felét
visszautasították. A szigorú kiválasztási rendszerben pár év alatt a felvett
ifjaknak (beöltözöttek) több mint a fele lemorzsolódott, legtöbbjüket
elküldték, néhányan visszaléptek a fogadalomtételig.
A győri bencés
gimnázium a mai Széchenyi téren (Forrás: Vasárnapi Újság):
A 6. osztályos
Chromecsek Antal tanulmányi eredményei (lrtesítvény a pannonhalmi Szent-Benedek-Rend
győri főgymnásiumáról 1872/3. tanév):
Chromecsek Antal 1873-ban, 16 éves ifjúként, nagy hittel
szívében jelentkezett a Benedek-rendbe, felvették, és Pannonhalmán folytatta
tanulmányait. Később erről így írt apjának: „A szeretet apostola lenni,
hirdetni a vallást és tudományt, élni az emberiségnek és hazának oly feladat
volt, amelyért égve égtem s annak felmagasztosítván lelkemet, nem gondoltam az
egyénre, nem a családi kötelékekre, nem az emberi természet gyengeségére”. Az
akkori főapát, Kruesz Krizosztom
fokozottan figyelt a pannonhalmi tanárképzés színvonalának emelésére. A
noviciátusba való felvétel újabb tanulást, teológiai és szakirányú tanári
felkészítést is jelentett, ígéretes presztízsű életpályát kínált az anyagiakban
nem dúskáló fiatalnak. Az 1876. január 2-án tett egyszerű fogadalmát Koltai
Virgil 1879. január 26-án ünnepélyesen is megerősítette, azaz végleg
elkötelezte magát a bencés rendhez. Ez az elöljárók felé feltétlen
engedelmesség, valamint nőtlenség, vagyonközösség, a szerzetesi közösségben
való tevékenykedés elfogadását is jelentette. 1880. március 30-án áldozópappá
is felszentelték.
Pannonhalma képe egy
19. század végi képeslapon (helyrajzi szám 186.):
A tanári oklevél megszerzése után, 1879 őszétől 1882 őszéig
gimnáziumi tanárként a bencés rend Fehér
Ipoly vezette esztergomi gimnáziumában működött. Itt a felsőbb osztályoknak
magyar nyelvet és irodalmat tanított és az „iskolai tehetséggondozót”, az
önképző kört vezette. Esztergomi évei alatt írta meg első jelentősebb irodalomtörténeti
munkáját Ányos Pál élete és költészete címmel, mely részleteiben
megjelent az Esztergomi Közlöny 1880. és 1881. évfolyamában is, önálló kötetben
pedig Idősebb Poldini Ede és Társa kiadásában 1882-ben Budapesten. Kruesz
Krizosztom pannonhalmi főapát Koltai Virgilt 1882-ben egy évre felmentette
tanári teendői alól, és ellátta pénzzel, hogy Budapesten irodalomtörténeti
tanulmányokat folytathasson, ahol 1883 januárjában bölcseletdoktori oklevelet
szerzett. 1883 februárjában Komáromba helyezték át gimnáziumi tanárnak, majd
ősztől Győrbe került a májusban meghalt Méry
Etel helyére.
Esztergom és Vidéke,
1883. 59. számából:
A győri évek termékenynek bizonyultak, hiszen a tanítás
mellett több nagyobb lélegzetű, úttörő munka született tollából, melyek egy
része győri vonatkozású művelődéstörténeti értékkel bírt. A gimnáziumban az
osztályfőnöki teendők mellett tanított magyar nyelvet és irodalmat, német
nyelvet és hittant is, s vezette az iskolai önképző kört.
1884-ben, Lampel R. könyvkiadásában megjelent a tankönyvül
is szolgáló Stilisztika című műve két részben, külön kötetekben. Az első
kötet 4. osztályos, a második kötet 5. osztályos gimnazistáknak volt kötelező
olvasmánya több évig. Szintén ebben az évben jelent meg A költői műfajok rövid elmélete
középiskolai segédkönyvül című munkája Győrött, Özvegy Sauervein Gézáné
nyomtatásában. A Győri Híradó című
lapot is szerkesztette 1885 elejétől októberig, de nagy elfoglaltsága miatt ezt
a feladatot nem tudta tovább vállalni.
Rövid ideig átvette a
Győri Híradó szerkesztését (Győri Közlöny, 1885. február 19.):
1885-ben Pesten szintén a Lampel Nyomda adta ki az Irodalomtörténeti
s aesthetikai tanulmányok című művét, a Franklin-Társulat Nyomdája
pedig a Czuczor Gergely élete és munkái címűt. Ez utóbbiról Révész Bertalan 1970-ben ezt írta: „Az
eddig vázolt rövidebb-hosszabb, de általában nem túlságosan jelentős munkák
után Koltai Virgil bencés szerzetes, gimnáziumi irodalomtanár írja meg az első
Czuczor-monográfiát. Az első nagyobb arányú szintézis megalkotása természetesen
számtalan buktatót rejtett magában, s ezekkel az irodalomszemléletében és
ízlésében konzervatív vidéki szerzetestanár képtelen volt maradéktalanul
megbirkózni. A költő életének és művének nem egy, eladdig homályos vagy éppenséggel
rejtett mozzanatát azonban ő világítja meg először alaposabban. ... Önálló
kutatásai révén nemcsak fejtegetései árnyasabbak, motiváltabbak az elődökéinél,
hanem jó néhány új adatot is közöl. ... Koltai a monográfiában úgyszólván
mindvégig sajátos dilemmával küzd; a szerzetes és az Irodalomkutató viaskodik
benne egymással, s ebből a dilemmából rendszerint a szerzetes kerül ki
győztesen. ... Ha egy-egy kényes kérdés végképp nem kerülhető meg, nehéz
szívvel bár, de inkább Czuczort marasztalja el, mintsem az egyházi-teológiai
dogmákat. ... Ám kétségbevonhatatlan érdeme, hogy költőnk életművében kimutatja
a műfaji sokféleséget, s azokat a kor műfajelméleti színvonalán rendszerezi. ...
Czuczor népies költeményeinek ő adja először alaposabb esztétikai, poétikai és
nyelvi analízisét.”
Koltai Virgil viszont kénytelen a kötete kiadatásához Kruesz
Krizosztom főapát erkölcsi és anyagi támogatását kérni, aki művét elolvasta és
észrevételeket tett a nyomtatás előtt, ezért Koltai megígérte, hogy „azon
helyeket, a melyek félreértésekre adhatnának okot, feltehetőleg ugy fogom
átalakítani, hogy minden kellemetlenségnek elejét vegyem”.
Koltai Virgil 1884.
december 12-én kelt levele Kruesz Krizosztom főapáthoz (Pannonhalmi Főapátság
Levéltára, Főapátsági iratok):
A Czuczorról írt
kötete címlapja:
Következő nagyobb munkája, az Arany János élete és költészete
1886-ban Özvegy Sauervein Győzőné Könyvnyomdája nyomtatásában külön is
megjelent, valamint a Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend Győri Főgymnasiumának
1885-86. évi értesítőjében is. 1887 januárjában a főapát engedélyét kérte, hogy
Pesten egyetemi magántanári állásért folyamodhasson, mert „ez az egyedüli ut, a
melyen át az egyes egyetemen tért foglalhatunk ... lehet elérni az irodalom és
tanítás terén is ... sikereket”. A fővárosi pezsgő szellemi életbe szeretett
volna intenzívebben kapcsolódni, de továbbra is Győrben kellett maradnia.
1887-ben megjelent angol nyelvről fordítása Újabb angol költők címmel
a Gross Testvérek Nyomdájánál, valamint A verses elbeszélés története. Első rész: A
legrégibb időtől a XVI. századig című tanulmánya Özv. Sauervein Győzőné
Könyvnyomdájánál és az 1886-87. tanévi gimnáziumi értesítőben is. 1888-ban Fáy
András élete és működése című tanulmányát publikálta, és lefordította
Carlyle angol nyelvű művét Burns-ről.
A verses elbeszélés
története kötetéről írt ismertető (Győri Közlöny, 1887. június 26.):
Fontosabb
irodalomtörténeti munkái 1886-1888 között évente megjelentek az iskolai
értesítőben is:
Kortárs angol
irodalomtörténeti írásokat fordított le és adott közre:
Tanári és írói munkája egyre ismertebbé vált. Rendes tagja
lett 1884-től a Magyar Történelmi Társulatnak és az Írók és Művészek
Társaságának, 1887-től az Országos Középiskolai Tanárok Egyesületének választott
tagja. 1887-től 1890-ig a győri királyi jogakadémián bölcseletet is oktatott
magántanárként. Irodalmat tanított József királyi hercegnek, aki
magántanulóként 1890-ben érettségizett a győri Czuczor Gimnáziumban. A helyi
társadalmi-kulturális életben szerepléseket vállalt, beszédeket mondott,
kezdeményezője volt a győri Kisfaludy Irodalmi Kör létesítésének, és a
Kisfaludy Károly emlékére állítandó szobor bizottságban is részt vett.
A győri bencés
gimnázium és a Kisfaludy-szobor képe egy 19. század végén készült képeslapról (helyrajzi
szám 188.):
József herceg
1940-ben az 50 éves érettségi találkozójára Győrbe látogatott (Győri Nemzeti
Hírlap, 1940. május 5.):
Kezdeményezte, hogy
Kisfaludy Károly emlékének ápolására legyen Győrött egy irodalmi kör (Győri
Közlöny, 1888. január 22.):
1889 nyarán Abafi
Lajos, a Figyelő irodalomtörténeti lap szerkesztője utódot keresett, és
erre a feladatra alkalmasnak tartva Vaszary
Kolos főapáthoz fordult, hogy engedélyezze Koltai Virgil Budapestre
költözését. A főapát elutasította kérését, mint válaszában írta: „Sajnálattal
kell kijelentenem, hogy ohaját rendünk jelen viszonyainál fogva nem
teljesíthettem”. Koltai szinte kétségbeesetten könyörgött, hogy Pestre
mehessen, ott bizonyíthasson. Úgy vélte, hogy Győrött rendtársainak „naponkinti
botránykő és élő szemrehányás” munkássága miatt nem látják szívesen a rendben.
1889 őszén a kolozsvári egyetemi tanszékre szeretett volna
bejutni, mert „onnan a pesti egyetemre való jutás már sokkal könnyebb lesz”.
Támogatókat, ajánlókat szeretett volna megnyerni ügyének a főapát révén, mert „ez
az állás ... a mi szerzetünknek is csak előnyére válnék”. Közben a tanítás
mellett elkészítette és megjelentette a Dr. Kovács Pál élete és működése Győrött
című tanulmányát, és kutatásokat folytatott a következő, nagyszabású, győri
művelődéstörténeti témájú kötetéhez.
Abafi Lajos 1889.
július 6-án kelt levele Vaszary Kolos főapáthoz:
A Dr. Kovács Pál
élete és működése Győrött című kötet és előszava:
Szintén 1889-ben – nagy nehézségek között – jelent meg a
Gross Testvérek Nyomdájánál a Győr színészete 1. rész 1849-ig
kötete. Koltai a győri színészet történetét levéltári dokumentumok, színlapok,
súgókönyvek, hírlapcikkek és korabeli visszaemlékezők szóbeli közlése alapján
dolgozta fel. Munkája az azóta fellelt Ecker-napló alapján történt adat-kiigazítások,
esetleges pontatlanságok ellenére máig fontos, sokat forgatott helytörténeti,
kultúrtörténeti mű.
A hosszas könyörgés hatására fél év múlva, 1890 áprilisában
végül Vaszary Kolos megírta rövid ajánlólevelét, miszerint Koltai Virgil a „11
éves tanári pályáján tanusított alapos készültsége, fáradhatatlan szorgalma,
érthető, világos előadása, megnyerő modora által sikeres eredménynyel működött,
továbbá tanári elfoglaltsága mellett különösen a magyar irodalmat a
nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi m. Kir. Minisztérium által a gymnaziumi
felsőbb osztályokon elfogadott iskolai tankönyveken kivül, más több érdekes,
önálló munkával gazdagította.”
Előfizetési felhívás
a Győr színészete kötetre (Győri Közlöny, 1889. október 3.):
A Győr színészete
kötete megjelenéséről ismertetés Rábel László tollából a Győri Hírlap 1889.
november 17-i számából, valamint a Győri Közlönyben ugyanezen a napon megjelent
kötet-ajánlás:
Koltai Virgil legfrissebb
helytörténeti kötetének címlapja:
Koltai Virgil esélyes
a kolozsvári egyetemen irodalomtanári állás elnyerésére (Győri Közlöny, 1890.
június 10.):
1890 februárjában a győri önkormányzati képviselőválasztáson
is indult a belvárosi körzetben, ahol szép számmal támogatták őt, de mégsem
sikerült a képviselőtestületbe bekerülnie.
Egyre nyugtalanabbá, izgatottabbá vált, egyre borúsabban
látta jövőjét. Augusztus elejére kiderült, hogy a kolozsvári állást nem
sikerült elnyernie, nem tud továbbjutni a tudományos életben. Anyagi gondok is
nyomasztották. Kutatásai alapján elkészült az előző évben megjelentetett kötet
második része is: a Győr színészete történetének 1849-1885 közötti időszakról
szóló, szinte naprakészen folytató kézirata. Szegénységet fogadott
szerzetesként, nem volt annyi pénze, hogy a Fischer István és Fia
Könyvnyomdáját ki tudja fizetni. A második kötet nyomtatási költségei miatt
kénytelen volt újból segítségért folyamodni Vaszary Kolos pannonhalmi bencés
főapáthoz.
Képviselőválasztás
előtt (Győri Közlöny, 1890. február 9.):
A kötet megjelenése
is veszélyeztetett (Győri Közlöny, 1890. június 19.):
Bár a Győr színészete második kötete is megjelent, az alkotó
a sok megfeszített küzdelem után elfáradt, kimerült, úgy érezte, változtatnia
kell, mert máshogy szeretne élni. Erről apjához írt későbbi levelében így
vallott: „Hiába minden okoskodás, a vége csak az, hogy ki kell dobnom magamat
az élet viharos tengerére... El kell szakítani a láncokat, amelyeket ábrándos
lélekkel, ideális aggyal és reménnyel telt szívvel vettem magamra s keresni a
tért, ahol még megmaradt erőmmel s eddigi keserű tapasztalataim által
kijózanodva, de ideális hitemet még el nem vesztve, teljesítsem emberi és
polgári kötelességeimet.”
Koltai Virgil ekkor úgy döntött, hogy 33 évesen új, világi
életet kezd, és aposztáziát (elpártolást) követett el, azaz 1890. augusztus
21-én kilépett a szerzetes és egyházi rendből. A főapát a győri gimnáziumban
helyére Stengl Polikárpot nevezte ki
hittanárnak, az irodalom óráit és az önképzőkör vezetését Tell Anasztáz vette át, és a következő évi bencés iskolai
értesítőben még nevét sem írták le, távozásáról hírt sem adtak.
A Győr színészete
második kötetének címlapja, bevezetője:
Pannonhalma Győr
felől, képeslap:
Koltai Virgil Krisztusi évébe érve – immár élete delelőjén –
költözött Budapestre, nincstelenül, csak a tudására támaszkodva, ahol tanári
állást (állásokat) vállalt. 1890-ben a László-féle főgimnáziumban és a IX.
kerületi felső kereskedelmi iskolában kapott munkát. 1892-ben a IX. kerületi
polgári és kereskedelmi iskola értesítőjében Petőfi és Arany című
tanulmánya jelent meg. Kisebb cikkeit, írásait, költeményeit közölték több
helyen, mint például a Nemzetben, a Magyar Hírlapban, az Életben, az Egyetemes
Közoktatási Szemlében, a Szépművészeti Lapokban, a Hazánkban, a
Nyugatmagyarorsági Hiradóban, az Egyetértésben.
Áttért a református hitre, és családot is alapított:
megnősült, feleségül vette Kühn
Juliannát, aki feltehetőleg Kühn
Rajmund Lajos és Kühn Vince József
bátyjának a lánya volt, 1864. október 29-én született Kőszegen (sajnos, a
házassági bejegyzést még nem találtam meg). Később, 1894. február 4-én megszületett
Koltai Gyula Imre névre keresztelt
fia is.
Koltai Virgil fiához
és feleségéhez írt verseiből:
Nagy gyakorlattal, ismerettel, munkabírással rendelkező,
humánus tanár volt, akit egyre több feladattal bíztak meg. 1892-ben
megszervezte és három esztendeig igazgatóként vezette a Röser-féle magángimnáziumot.
Rövid értekezést írt A magániskolák és nevelőintézetek
szükségessége és haszna címmel Röser
János gimnáziumáról, illetve a nehezen kezelhető gyermekek minél korábban
magánintézetben való elhelyezésének szükségessége, fejlesztése mellett érvelt.
1893-ban megjelent a stilisztikai tankönyvének (Szerkesztéstan címmel) a
legújabb miniszteri tanterv szerint középiskolai használatra átdolgozott
második, javított kiadása is, valamint Sopronban a Petőfi Sándorról szóló
irodalomtörténeti tanulmánya.
A Röser-gimnázium
igazgatója lett (Budapesti Hírlap, 1892. július 13.):
1893. március 3-án belépett a budapesti Könyves Kálmán Szabadkőműves Páholyba, melynek nagymestere is lett
később. E jótékonysággal és ismeretterjesztő tevékenységgel foglalkozó neves
társaság tevékenységéről Koltai Virgil írta meg az 1897-ben megjelent A
Könyves Kálmán „Az előítéletek legyőzéséhez” cz. páholy története 1872-1896 című
kötetet. E mű előszavában így fogalmazott a szabadkőművességről: „A
szabadkőmivesség feladata a legtisztább humanismus, az általános emberszeretet
gyakorlása és a felvilágosodás terjesztése”. Mindenki számára nyitott, a „Szabad
Lyceum” ismeretterjesztő előadás-sorozatokat 1894 februárjától szervezték
meg, s több évig működtették nagy látogatottsággal, Wekerle Sándor védnökségével (aki szintén a páholy tagja volt
egykor) különböző témakörben. Békéscsabán Dr.
Sailer Vilmos a Körösvidék című lapban 1921. május 18-án nyílt levélben írt
szabadkőműves múltjáról. Így emlékezett vissza Koltai Virgilre: „Engem 1899-ben
vettek fel a budapesti Könyves Kálmán páholyba, melynek munkáin azonban csak 1904-ig
vettem részt, mindössze 4-5 izben – de, ámbár ma is érzem hatását néhai jó
Koltai Virgil akkori főmester beszédeinek, melyeket bármely keresztény templom
oltára mellől bátran el lehetne mondani –, mégis abbahagytam a
páholylátogatást, mert elkedvetlenített azon körülmény, hogy a páholytagok 99
százaléka nem a keresztény vallásban nevelkedett s a páholymunkán kívül a
testvérekkel csak üzletről és egyéni érvényesülésről lehetett eszméket
cserélni.”
A Könyves Kálmán „Az
előítéletek legyőzéséhez” cz. páholy története 1872-1896 című kötet címlapja:
A szabadkőművességről
és a Könyves Kálmán páholyról híradás a helyi, győri sajtóból (Dunántúli
Hírlap, 1903. június 14.):
A Szabad Lyceum
1898-as programja (Pesti Napló, 1898. november 2.):
Koltai Virgil 1893.
májusától 1894 elejéig szerkesztette a Nők Lapját is (Győri Közlöny, 1893.
május 28.):
1894-ben Budapesten a VII. kerületi állami főgimnázium
tanárának nevezték ki. A túlzsúfolt iskola Józsefvárosba kihelyezett, kibérelt
osztályteremében párhuzamos osztályokat helyezett el, itt tanított Koltai
Virgil két társával. 1895 júliusában a VIII. kerületi Szűz utcában új,
monumentális iskola épült. Az állami gimnázium megszervezésével – a kirendelt
igazgató betegsége miatt – Koltai Virgil igazgatóhelyettest bízták meg, és
kinevezték ideiglenes igazgatónak. Heti 16 órában tanította itt a latin és magyar
nyelvet, történelmet és a politikai földrajzot. Ugyanakkor sorra jelentek meg
német nyelvről magyarra átültetett fordításai, így Schwarz Zsófiától Az özvegy és leányai regény és egy
másik is A sógornők címmel, valamint Baumbach Rudolf Regék-je.
1896. június 18-án a Barcsay utcai főgimnáziumból
megválasztották a budapesti Kereskedelmi Akadémia magyar nyelvi tanszékére
rendes tanárnak, ami képzettségének jobban megfelelt, és nagyobb függetlenséget
biztosított neki. Újra visszanyerte alkotókedvét, és 1897-ben több ifjúsági
művet fordított le. Így például az ifjúság számára átdolgozta, lefordította Gulliver
utazását Swift-Fehleisen után, Robinson Crusoe-t Campe és Hoffmann
Ferenc után, a Münchhausen kalandjai-t Höcker után, Az ezeregy éjszaka meséiből
címmel Grimm mesét is közreadta. Megjelent egy mese-válogatása Népmesék
címmel Beschtein, Grimm, Andersen meséivel. Szintén 1897-ben jelent meg Tükördarabok
címmel a diákéletről saját tapasztalatai alapján írt elbeszélésgyűjteménye.
1899-ben a Poetika és olvasmányok a poétikához című engedélyezett tanítási
segédletét adta ki az Athenaeum.
A Tükördarabok című kötetének
címlapja:
1901-től haláláig szerkesztette a Kereskedelmi Szakoktatás lapot, valamint vezetőségi tagja lett a Kereskedelmi Szakiskolai Tanárok Országos
Egyesületének. 1901-ben megjelent Az oktató mese és szemelvények magyar
meseírókból című műve, valamint a Rhetorika és olvasmányok a rhetorikához című
tankönyvének második, átdolgozott kiadása is. 1903-ban kiadta a Széchenyi
István gróf közgazdasági eszméi című válogatását, melyet Széchenyi
különböző munkáinak ideillő részleteiből állított össze pontos
forrásmegjelöléssel, mintegy szöveggyűjteményül. Elkészült a hiánypótló A
magyar kereskedelmi nyelv és stilus. A helyesírás és helyes magyarság kis
szótárával című kézirata, melynek megjelentetését még 1923-ben is
óhajtotta Névy László a Kereskedelmi nyelvünk magyartalanságai című írásában, a
Magyar Nyelvőr hasábjain. Megjelent viszont nyomtatásban 1907-ben A
magyar kereskedő könyve című kézikönyv második kötetében Koltai Virgil
írása a magyar kereskedelmi nyelvről és stílusról.
Balassa József
szintén a Magyar Nyelvőr 1924-es számában, A
kereskedelmi nyelv magyarsága című művében jegyezte meg Koltairól, hogy „Névy
László, Koltai Virgil és Schack Béla érdeme, hogy az ifjabb kereskedő nemzedék
tisztább, helyesebb magyar nyelven ír és beszél.”
Az oktató mese
címlapja, 1901:
A Széchenyi István
gróf közgazdasági eszméi című kötetének bevezetője és ismertetése a
Közgazdasági Szemle 1903-es évfolyamából:
Koltai Virgil ötven esztendős sem volt még egészen, amikor
1907. február 28-án, hosszas betegség után mellhártya- és tüdőgyulladás
következtében elhunyt. A kitűnő tanár haláláról a Kereskedelmi Akadémia külön
gyászjelentést adott ki. Utolsó útjára, a kerepesi úti temetőbe nagy részvéttel
kísérték el tanártársai, tanítványai, barátai.
A budapesti VI.
kerületi állami halotti anyakönyvi bejegyzés:
Pesti Napló, 1907.
március 2.:
Budapesti Hírlap,
1907. március 3.:
Halála után egy évvel özvegye megjelentette a Koltai
Virgil válogatott munkái című kötetet,
melyet Lakatos József
rendezett sajtó alá, és írt előszót hozzá. Ő így összegezte Koltairól a
véleményét: „Ha a mai értelemben ítéljük meg Koltait, amikor a nagysághoz az
öblös hang, terorizáló lárma, a stréberkedés elég, úgy ő nem volt senki, csak
egy szegény napszámos, szerény szürke tanító, naiv idealista... Hogy volt
valaki s szerintem a mai fogalmak ellenére nagy ember volt, akire sok szem
nézett, vigyázott, bizonyítja egyik volt rendtársának 1906. nov. 25-én kelt
levele, amelyet az akkor már nagybeteghez intézett s fölajánlotta segítségét az
„új Virgilnek”, hogy a „régi Virgilt” föltámaszthassa... Mi csak egy Koltai
Virgilt ismerünk s emlékét őrizni fogják még utódaink is, mert férfi volt az
igazak közül való.”
1908. november 1-jén, Mindenszentek napján avatták föl azt a
díszes emléket, melyet Koltai Virgil tanár sírja fölé állítatott emléke
ápolására a Budapesti Kereskedelmi Akadémia Végzett Tanulói Szövetsége, nagy
megemlékező ünnepséggel. A pusicai márványból készült síremlékre Gárdos Aladár szobrász mintázta meg a
Koltai Virgilről készült mellszobrot.
Koltai Virgil
síremlékének avatása (Budapesti Hírlap, 1908. november 3.):
Némáné Kovács Éva
Felhasznált irodalom:
Koltai Virgil halála.
In: Pesti Napló, 58. évfolyam 53. szám, 1907. márc. 2. p. 9.
Magyar Életrajzi
Lexikon 1. kötet, A-K. Bp., 1967. p.
955.
Szinnyei József:
Magyar írók élete és munkái. 6. köt. Bp., 1899. 801-805. hasáb.
Gérecz B. Imre: „...Ne
engedjék meg neki könnyen a belépést...”. In: Örökség és küldetés. Bencések
Magyarországon. 1. köt. Szerk. Illés Pál Attila és Juhász-Laczik Albin. Bp.,
2012. p. 313-365.
Révész Bertalan: A
Czuczor-irodalom értékelése. In: Irodalmi Szemle, 1970. 7. sz. p. 632-643.
Koltai Virgil
válogatott munkái. Sajtó alá rend., bev Lakatos József. Bp., 1908. 202 p.
Valamint a Pannonhalmi
Főapátság Levéltárában található Főapátsági iratok Koltai Virgilról szóló
dokumentumai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése