Érdekességek a régi győri újságok és folyóiratok történetéből – 6. rész

A Szabad Polgár (1872-1875) és a Győri Figyelő (1873-1874)

Amint arra sorozatunk 4. részében már utaltam, az 1857 őszén indult Győri Közlöny másfél évtizeden keresztül vetélytárs nélkül maradt; csupán az 1870-es évek első felében indulnak újabb helyi újságok Győrött. Az alábbiakban ez utóbbiakról szeretnék röviden szólni.

A Győri Közlöny „egyeduralma” 1871 végéig tartott. Az újabb újság indítására irányuló kísérletek 1872 elején vezettek eredményre: 1872. február elsején kerülhetett utcára a Szabad Polgár című lap első száma, melynek felelős szerkesztője és egyben laptulajdonosa Kiss Sándor volt. A hetenként kétszer megjelenő újság indulásakor alcímében „Politikai, közgazdászati és kereskedelmi hetilap”-ként határozta meg magát; 1873 januárjától viszont már nyíltan hangsúlyozza ellenzékiségét: „A győrmegyei és városi ellenzék közlönye. Hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön megjelenő politikai, közgazdászati és kereskedelmi lap”. 1874 novemberében Czigány Gyula lesz a felelős szerkesztő és laptulajdonos; az újság alcíme és jellege viszont változatlan marad. 1875 áprilisában kikerül alcíméből az ellenzéki jelző; ez év őszén pedig meg is szűnik a lap: utolsó ismert száma 1875. október 14-én hagyta el Czéh Sándor győri nyomdáját, 4. évfolyam 82. szám jelzéssel. Fennállásának bő három és fél esztendeje alatt így összesen 386 lapszáma jelent meg; ezzel járult hozzá a korabeli győriek információval való ellátásához. Gazdag tartalma a mai kutató számára fontos történeti forrás.

Munkatársai közül a már említett felelős szerkesztők mellett a „lapfelügyelők” nevét őrizte meg a lapszámok impresszuma: az induláskor Krisztinkovich Ede, Nagy Endre és Torkos Móric viselték e tisztséget; 1872 karácsonyától már csak az utóbbi kettő nevét olvashatjuk a lapszámokon.

1873 elején egy újabb helyi újság megjelenésének örülhettek a győri olvasók: január 18-án útjára indult – hetenként kétszeri megjelenést ígérve – a Győri Figyelő, melynek alapító laptulajdonosa és felelős szerkesztője Persz Adolf volt. Indulásakor alcímében „Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi közlöny”-ként határozta meg jellegét; két héttel később azonban már kiegészült alcíme „A Győri Ismeretterjesztő Egylet hivatalos közlönye” mondattal. 1873. április 5-től tovább bővült az alcímben felsorolt támogatók köre: a Győri Ismeretterjesztő Egylet mellett a Győri Városi Bizottmányi Reform-Kör, valamint a Győri Ének- és Zene-Egylet is hivatalos közlönyének tekintette a lapot. 1873 októberétől a Győri Figyelő felelős szerkesztője Pisztóry Mór, kiadója és laptulajdonosa Ehler Antal lett; ekkortól már csak hetenként egyszer jelent meg a lap. 1874-ben a fentebb már említettek mellett újabb támogatója is akadt a lapnak: a Győri Kereskedő Ifjúsági Önképző Kör is hivatalos közlönyének tekinti azt – ahogy az ez évben megjelent lapszámokon olvashatjuk. A többször változó alcímek összevetéséből úgy tűnik, hogy a Győri Ismeretterjesztő Egylet vallotta leginkább magáénak az újságot, de más egyesületekkel együttműködve sem volt képes azt hosszabb időn keresztül fenntartani; így a Győri Figyelő 1874. december 30-án megjelent számában kénytelen volt megszűnését bejelenteni.

A Szabad Polgár, valamint a Győri Figyelő című újságokról nem csupán tartalmuk vagy szerkesztőik nevének említése miatt tartottam fontosnak szólni: 1872-ben először fordult elő a győri sajtó történetében, hogy kettő, a következő két esztendőben pedig az, hogy három újság jelent meg a városban egymás mellett! Először fordult elő, hogy a „hivatalos” lap mellett ellenzéki hangvételű is megjelent – ráadásul több éven keresztül; és arra sem volt korábban példa, hogy három-négy egyesület közös hivatalos közlönyeként jelent meg egy újság Győrött! Figyelemre méltó továbbá az is, hogy a két újabb időszaki kiadvány a Magyaróvárról Győrbe költöző Czéh Sándor nyomdájában látott napvilágot – vagyis a Győri Közlönyt megjelentető (és 1866-ig Győr városában egyedül működő) Sauerwein nyomda mellett egy újabb officina is bekapcsolódott az időszaki sajtótermékek kiadásába. Úgy vélem, hogy ezek a tényezők már az időszaki sajtó terén bekövetkező jelentős változások kezdetét jelzik. Nem érdektelen talán idéznem dr. Kovács Pál véleményét, aki 1873-ban azt írja, hogy a városnak négy magyar és egy német lapja van egyidejűleg, és „ezzel legalább, úgy hiszem, nem sok vidéki város dicsekedhetik hazánkban”. (Negyedik magyar lapként a győri bencés főgimnázium Remény című, havonta megjelenő diáklapját említette; míg a német nyelvű a rövid életű, 1873-ban január 3. és május 16. között hetenként kétszer kiadott Raaber Llyod című kereskedelmi lap volt.) De kitűnik az is az elmondottakból, hogy a győri olvasóközönség ekkortájt még nem tudott hosszabb ideig párhuzamosan eltartani két-három újságot; így 1875 októberének közepétől ismét csak a Győri Közlöny szolgálhatott helyi hírekkel az olvasóknak.

Horváth József