Helytörténeti kalandozások 111.

A Honvéd ligeti Szabadság-szobor

Az 1848/49-es szabadságharcban elesettek emlékének megörökítését a Győri Honvédegylet tagjai vetették fel először. Rómer Flóris is támogatta az indítványt. Gróf Zichy Ottó, az egylet elnöke 1861-ben a vásártérnek a vasúti pályaudvar és az azzal szemben lévő Peregi és Mersits házak közötti teret találta alkalmasnak a Honvéd liget kialakítására és benne egy szobor vagy emlékmű létesítésére.

A Honvédegylet vezetői a terv megvalósításához a városi tanács támogatását kérték. 1861-ben a tér kijelölése megtörtént, és még ez évben a hazafiak által gyűjtött pénzből sor került a rendezésre és körbefásításra, melyekről az akkori napilap is tudósított.

Győri Közlöny, 1861. március 14.:

Győri Közlöny, 1861. április 14.:

A liget felügyeletére a Dr. Rómer Flóris, Buziássy Károly és Örömi József tagokból álló választmány kapott megbízást. A Honvédegyletet azonban feloszlatta az abszolutista kormányzat, és utána megtiltott mindennemű összejövetelt. A továbbiakban a városi tanács gondoskodott a park gondozásáról. Az 1867-es kiegyezésig az aradi vértanúk emlékére évenként megtartott gyász istentisztelet volt az egyetlen, ahol a 48-as honvédek zavartalanul emlékezhettek a meggyilkolt bajtársaikra.

1870 áprilisában a Győrvidéki Honvéd Segélyező Egylet nevében gróf Zichy Ottó elnök, Szauter Ferenc alelnök és Egerváry József tettek javaslatot a már kialakított liget gondozására. 1870. május 5-én a városi tanács hivatalosan is átvette a ligetet, és a Báró Bésán János által adományozott 2000 darab akácfával beültette azt, melyről a Győri Közlöny is tudósított.

Győri Közlöny, 1870. május 5.:

A szabadságharc méltó megünneplése és megörökítése érdekében az 50. évforduló kapcsán országos mozgalom bontakozik ki. Győr város tanácsa 1897-ben bizottságot küldött ki a jubileumi ünnepség előkészítésére. A következő javaslatot terjesztették elő: 1898. március 14-én este a város általános kivilágítása, március 15-én reggel a város általános fellobogózása, zászlós felvonulás, délelőtt istentisztelet a felekezeteknél. Délelőtt díszközgyűlés a Lloyd-ban, melyre az idős honvédokat is meghívják, délután 5 órakor népgyűlés a Lloyd-ban és a Nádor szállóban. Este a színházban a főgimnázium és a főreáliskola diákjai adnak ünnepi műsort.

A délelőtti díszközgyűlésen szólalt fel Kiss Ferenc főjegyző, aki indítvánnyal állt elő, melyet a jelenlévők elfogadtak, és megbízták a városi tanácsot az emlékmű felállításának megvalósításával.

Győri Hírlap, 1898. március 17.:

Az emlékmű elkészítésével Csányi Károly (1873-1955) győri születésű építészt bízták meg. Sáry István kutatásaiból tudjuk, hogy Csányi a tervet és költségvetést 1900. július 25-én adta be, mellyel a bizottság csak nagy késéssel tudott foglalkozni, mivel várta a Honvéd liget tervbe vett rendezését. Mivel ez a folyamat elhúzódott, ezért mégis bírálat alá vették a tervet.

Csányi elképzelése szerint: „az obeliszk egy méter magas feltöltés felett 5 méter magasra emelkedik, tetején a repülni készülő sassal, mint a felszabadult gondolat jelképével. Az emlékmű falazott alépítményen nyugszik, s e felett van a négyzetes alaprajzú lábazat, négy oldalán koszorú-tartókkal. Innen az emlékmű csonka gúla alakban folytatódik, s befejezésül egy vagy mind a négy oldalán a feliratok számára táblákat kívánnak elhelyezni. Az emlékmű anyaga mészkő, a tábla gránit, a sas bronzolt cinköntvény lenne. A költségvetési tervezet 3600 koronát tett ki. A tervezettel kapcsolatban a bizottság véleménye az volt, hogy az oszlop az alsó padkától a felsőig egy darabból készüljön. Birkmayer János győri kőfaragó véleménye alapján ez többrészesre módosult. A bizottság tagjai a koszorú-tartókat elvetették, s helyettük az obeliszk alsó részére bronz cserkoszorút javasoltak „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” felirattal. A talpazaton öntött betűkkel „Az 1848. március 15-i események emlékére emelte Győr szab. Kir. város közönsége” felírást határozták el” (Idézet Sáry István tanulmányából)

A kivitelezésre több jelentkező akadt: Seenger budapesti, Birkmayer és Réti győri kőfaragó mesterek adtak ajánlatot. A szobrászmunka elkészítésére Márkup Béla szobrászt kérték fel.

Győri Hírlap, 1902. május 21.:

Magyarország, 1902. május 22.:

A pályázatot végül Birkmayer János nyerte meg.

Győri Hírlap, 1902. május 28.:

Dunántúli Hírlap, 1902. május 29.:

A szobor felavatását a Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóján tartott ünnepségek keretében tervezték.

Dunántúli Hírlap, 1902. augusztus 10.:

Az alapozási munkákat 1902 nyarán kezdték el, és augusztus végén a Győri Hírlap már az elkészült alapról tudósított.

Győri Hírlap, 1902. augusztus 28.:

Közben folytak az ünnepség előkészületei is.

Győri Hírlap, 1902. szeptember 3.:

Győri Hírlap, 1902. szeptember 7.:

Győri Hírlap, 1902. szeptember 11.:

Budapesti Hírlap, 1902. szeptember 14.:

Győri Hírlap, 1902. szeptember 14.:

Győri Hírlap, 1902. szeptember 16.:

A szobor turul alakja szeptember 16-án megérkezett, és másnap fel is állították a végleges helyére.

Győri Hírlap, 1902. szeptember 17.:

A szobor felavatására a Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójára összehívott díszközgyűlés keretében 1902. szeptember 19-én került sor. Az emlékmű leleplezésében több ezres tömeg vett részt, melyről a korabeli sajtó részletesen tudósított.

Győri Hírlap, 1902. szeptember 20.:

A Honvéd liget kertészeti, parkosítási munkálatait Smetana József oroszvári főkertész végezte el 1903 szeptembere és 1904 márciusa között. 1906-ban a városi tanács 50 darab fekete juharfa ültetését rendelte el.

Morajlás, 2014. február:

A Honvéd Ligetet 2008-ban felújították és ugyanezen év augusztusában át is adták.

A Szabadság-szobor ma:

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:

Sáry István: A Honvéd ligeti szabadság-szobor. In: Győri Városvédő füzetek, 2. Győr, 1988. p. 9-13.

Grábics Frigyes: Adatok a Kossuth-kultusz győri eseményeiről. In: Arrabona 40. Győr, 2002. p. 355-368.

Győr parkjai – A Honvéd liget története. In: Morajlás, 2014.február

Az illusztrációk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának helyismereti gyűjteményéből, korabeli újságokból és képeslap-, valamint fényképgyűjteményéből származnak. Az utolsó kép Csendes Richárd fotója.