Titkos nyomdahelyű könyvek
V. Ecsedy Judit megfogalmazása szerint titkos nyomdahelyű minden olyan kiadvány, amely megjelenési
adataiban „nem árulja el valódi kiadási helyét vagy a nyomdász nevét, hanem a
címlapon megtévesztésül más (hazai, ill. külföldi) helynevet közöl, nyomda vagy
kiadó nélkül”. Ezekre a kiadványokra egyformán jellemző, hogy a megjelenés
helyeként olyan adatokat közölnek, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Sok
esetben a kiadót vagy fel sem tüntették a címoldalon, vagy téves adatot adtak
meg, sőt gyakran hamis évszámot is alkalmaztak.
A titkos nyomdahelyű könyvek közé tartoznak a hamis, a koholt és a
rejtett nyomdahelyű kiadványok. Hamis a nyomdahely, amennyiben megjelenési
helyként nem azt a helyet adja meg, ahol valójában nyomtatták. Abban az
esetben, ha a nyomdász olyan helységet nevezett meg, ahol a könyv nem
készülhetett, akkor koholt, azaz fiktív
nyomdahelynek számít. Rejtett az adott nyomdahely, ha a megjelenési helynév
nem a megszokott alakban szerepel a dokumentumon, mégis tartalmazza a valódi
helynevet, vagy abból megfejthető. Az európai gyakorlatnak megfelelően a
magyarországi nyomdák is ezeket a megoldásokat legtöbbször „politikai vagy
vallási szempontból kifogásolható művek esetében” a cenzúra és a hatóságok
megtévesztésére, illetve nyomdai engedély vagy privilégium nélkül nyomtatott
kiadványok megjelentetésére használták. Némely nyomda – többek között a győri Streibig-nyomda is – ezeket a könyveket
kimondottan erre a célra elkülönített betűkészlettel nyomtatta.
A
magyarországi nyomdák legtöbbször németországi vagy németalföldi kiadási helyet
tüntettek fel kiadványaikon. Ezeknél a dokumentumoknál többször előfordult,
hogy a még tökéletesebb megtévesztés érdekében a „külföldi nyomdász”
magyarázkodik a magyar nyelvben való járatlansága miatt. A németalföldi
nyomdahelyek szinte kivétel nélkül protestáns egyházi kiadványokon (pl.
áhítatossági könyvek, zsoltárok, bibliák, énekeskönyvek) szerepelnek. Ezekről
azonban tipográfiai jellegzetességeik alapján általában pontosan
meghatározható, hogy 1740-1780 között mely magyarországi nyomdában jelentek
meg.
Magyarországon
tartalmukat és műfajukat tekintve egyértelműen elkülönülnek egymástól a hamis
nyomdahelyet, illetve a fiktív vagy rejtett nyomdahelyet feltüntető kiadványok.
A hamis nyomdahellyel kiadott dokumentumok nagy számban 1725 és 1760 között
jelentek meg, ezenfelül a kiadványok mindegyike protestáns, többségében
evangélikus vallásgyakorláshoz szükséges munka. Fiktív vagy rejtett
nyomdahelyet többnyire politikai, egyházpolitikai, szabadgondolkodó vagy
egyszerűen játékos tartalmú kiadványokon tüntettek fel. Magyarországon koholt
nyomdahellyel 1787 és 1793 között jelentek meg kiadványok.
V. Ecsedy Judit szerint Magyarországon 232 olyan nyomtatvány ismert,
amely a titkos nyomdahelyű könyvek közé tartozik. Általánosan jellemző ezekre a
kiadványokra, hogy eleve kis példányszámban jelentek meg, ennek következtében
jelentős részük ötnél kevesebb példányban maradt fenn. A 232 közül 50
unikumnak, azaz igazi ritkaságnak számít.
A 18. század első felében egyre
kevesebb protestáns nyomda működött Magyarországon, ezért az 1720-as évektől
kezdve a Dunántúlon működő officinák, legfőképpen a soproni Rennauer- és Siess-nyomda, a győri Streibig-nyomda, kisebb mértékben a
pozsonyi Royer- és a budai Landerer-műhely jelentettek meg
evangélikusok és reformátusok számára vallásgyakorláshoz szükséges könyveket. A
legnagyobb számban evangélikus énekes- és imádságoskönyvekre,
zsoltároskönyvekre és katekizmusra volt szükség, ennek megfelelően például a
győri és a soproni nyomdák is ezeket a típusú kiadványokat nyomtatták
leggyakrabban titkos nyomdahellyel. Győrben csak 1732 és 1760 között adtak ki
hamis impresszummal kiadványokat, Sopronban azonban öt évtizeden keresztül.
A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér állományában néhány
titkos nyomdahelyet feltüntető kiadvány is található. Az első két hamis
nyomdahellyel megjelentetett vallásos könyvünk egy négy különböző művet
tartalmazó kolligátumban található. Az Uj zengedező mennyei kar, az-az Régi és
ujonnan szereztetett, válogatott, Isteni Ditséreteket, és lelki énekeket
magában foglaló, szép rendbe vétetett Graduál, melly az Istennek ditséretire,
az Hiveknek serkentésekre, és vigasztalásokra, egynéhány imádságokkal együtt
című evangélikus egyházi énekeskönyvet a címlapon feltüntetett Frankfurt
helyett valójában Győrben adta ki Streibig
Gergely János. Torkos József
(1710-1791) győri születésű, 1749 és 1784 között Sopronban működő evangélikus
lelkész bővítette ki id. Ács Mihály Zengedező
mennyei kar című evangélikus énekeskönyvét. Ez az új, összesen 636
egyházi éneket tartalmazó változat Új zengedező mennyei kar címmel
először Sopronban jelent meg 1743-ban. A kötetben 17. századi protestáns énekeskönyvek
válogatott anyaga, a Zengedező mennyei karból átvett énekek, valamint a
németből fordított új evangélikus énekek is szerepelnek. Az új énekeskönyvvel a
cél az volt, hogy olyan énekeskönyvet hozzanak létre, amely egyszerre összegzi
és újítja meg a korábbiakat, ennek érdekében a „protestáns énekeskönyvek és a
Zengedező mennyei kar énekeit kijavították, a hosszú és elegendő búzgóság
nélküli énekeket elhagyták”. A korábbi protestáns énekeskönyvek szerkesztési
elveivel szemben ennél tematikus szerkesztési elvet alkalmaztak, illetve az
egyes énekek sorszámuk és kezdősoraik alapján is visszakereshetővé váltak.
A
Szent
Dávid királynak, és prófétának száz-ötven sóltári címmel megjelentetett
Szenczi Molnár Albert
zsoltárfordítások a címlapon feltüntetett Frankfurt helyett valójában Győrben
jelentek meg Streibig Gergely János
kiadásában. V. Ecsedy Judit szerint
a kiadvány tipográfiai jellemzői alapján egyértelműen megállapítható, hogy a
hamis frankfurti nyomdahely ellenére a művet a győri Streibig-nyomdában nyomtatták.
Szenczi Molnár Albert (1574-1634) református lelkész, zsoltárköltő, író és
fordító 1606-ban magyar nyelvre fordította a genfi Zsoltároskönyvet. Ezek a
francia nyelvű zsoltárfordítások, Clément
Marot (1496–1544) és Théodore de
Béze (1519–1605) munkái, részben Kálvin hatására jöttek létre. Ezeket a
zsoltárokat Claude Goudimel és Loys
Bourgeois dallamaira énekelték. Szenczi Molnár munkájához az eredetileg
francia nyelvű zsoltárok Ambrosius
Lobwasser által készített német nyelvű változatát használta fel. Annak
érdekében, hogy „a gyűjtemény valamennyi darabja eredeti dallamával énekelhető
maradjon, a fordítónak reprodukálnia kellett annak valamennyi
strófaszerkezetét, ami a magyar költészetben addig példa nélkül álló formai
változatosság megteremtését követelte”. Szenczi Molnár szakított a korábbi
fordítói gyakorlattal, tartalmi és formai tekintetben egyaránt a szöveghű
tolmácsolásra törekedett, ezért e munkát a magyar költészet legkorábbi
műfordításának tekintik. Szenczi Molnárban „a vallásos áhítat, az igazi értelem
feltétlen visszaadásának az akarata munkált”. A 150 zsoltár először 1607-ben
jelent meg a herborni Christoph Raabe
kiadásában. Szenczi Molnár életében zsoltárfordításai még kétszer, a 17.
században harmincszor, a 18. századtól kezdve napjainkig pedig számos kiadásban
láttak napvilágot. A reformátusok mellett több más felekezet is használta.
A
Sopronban többször is megjelentetett Új zengedező mennyei kar ezen győri
kiadása kapcsán a soproni nyomdászt többször is azzal gyanúsították, hogy ezt a
változatot is ő adta ki. E gyanúnak valószínűleg nem lett semmiféle
következménye, mert ezután sem szüntették be Sopronban a hamis impresszumú
evangélikus könyvek kiadását.
A
református lelkész Szőnyi Nagy István
(1633/1634-1709) Mártyrok coronája, mely az evangeliomi igaz vallásban álhatatossaknak,
és a' mártyromság szenvedésben diadalmassaknak, fejekben liliom színű szép
gyemántokkal, s' rosa szinű drága rubintokkal, fénlik: tudni illik, olly
idvességes könyvecske: mellyben miképpen kellessék a' Szenteknek a' Kristus
vallásában megmaradni, az üldözésben magokat viselni, a' számkivetést,
tömlöczöt szenvedni s' a' mártyromságban győzedelmeskedni? című művének
ezen második kiadása a címlapon feltüntetett Nürnberg helyett valójában Sopronban
jelent meg Siess János József
kiadásában, de a címoldallal ellentétben nem 1727-ben, hanem 1752-ben.
A
reformáció szerzői arra törekedtek, hogy „az evangéliumi tanítást az új keletű
mártírok szenvedésével, illetve halálával kapcsolják össze”. Az 1550-es évektől
megjelenő nyugat-európai mártirológiai művek fordításai Magyarországon azonban
nem jelentek meg a 16–17. században. Egészen a 17. század utolsó harmadáig,
1668-ig kellett várni az első magyar mártirológiai munkára. Második
mártirológiai magyar műként 1675-ben Kolozsvárott jelent meg először Szőnyi Nagy István Mártírok koronája című
írása. Szőnyi Nagy, a kálvini tanítás alapján, a mártírban „olyan ideáltípust
rajzolt meg, aki, mivel biztos a kiválasztottságában, türelemmel és kitartással
tűri a szenvedést, vállalja az üldöztetést, sőt a halált is”. Az üldözöttek
számára Szőnyi Nagy a „mártírok koronájának elnyerését jelöli meg követendő
életvezetési elvként”, valamint azt is kimondja, hogy a mártírok mind
kiválasztottak, így üdvözülésük is megkérdőjelezhetetlen.
Az 1752-ben Sopronban kiadott Mártyrok
coronájának előszavában Debrecenre utalnak, emiatt a debreceni nyomdát meggyanúsították ezen második kiadás
megjelentetésével. A könyvvizsgálati iratok tanúsága szerint hat éven át
vizsgálták ennek a műnek a megjelenési körülményeit. A debreceni tanácsnak
éveken át kellett győzködnie arról a vizsgálódó hatóságot, hogy nem a városban
nyomtatták ezt a könyvet. A hatóság egyébként úgy szerzett tudomást erről a
kiadásról, hogy egy győri könyvárustól több más kötettel együtt ezt is
elkobozták. Érdekesség, hogy a soproni nyomdára ennek a könyvnek a kapcsán
egyáltalán nem gyanakodtak.
Keresztyén catechismus, az-az: A' keresztyéni hitnek
ágazatira kérdések és feleletek által való rövid tanitás melly a' kérdéseknek'
s feleleteknek summás értelmekkel, és azokban foglaltatott dolgokat
fel-fejtegetö kérdezkedésekkel' s némelly szükséges magyarázatokkal, a' Szent
Irásbéli bizonyságoknak egészenvaló le-irásával; végre a' catechizálásra való
hasznos utmutatással, ez új formában ki-botsáttatott című, hamis nyomdahelyet,
kiadót és megjelenési évet feltüntető református katekizmus Bázel helyett
valójában, a nyomdai jellegzetességei alapján, Győrben jelent a Streibig-nyomda kiadásában, és a
címoldallal ellentétben nem 1760-ban, hanem 1780-ban. 1760-ban valóban
megjelent Bázelben ugyanez a katekizmus, habár a győri kiadás szövegében és
szerkezetében követi azt a változatot, de a nyomdai kivitelben teljesen
különbözik attól. Az eredeti bázeli, és egy soproni, szintén hamis impresszumú
variánstól eltérően a győri változat címlapján egy kéttornyú templomot ábrázoló
könyvdísz szerepel.
Fiktív nyomdahely (Verioduni) megadásával jelent meg az Everberatio deductionis juris, et
facti in merito proventuum canonicatus anni primi pro junioribus cathedralis
ecclesiae Zagrabiensis canonicis, contra canonicos ejusdem ecclesiae seniores című
kiadvány, amely a Szabadhegyi Jeromos
írói álnevet használó ismeretlen szerző vitairata. Valójában ez a kötet Győrben
jelent meg Streibig József
kiadásában, ezt – V. Ecsedy Judit
szerint – a kötet egyik oldalán található könyvdísz jellegzetes sérülése
bizonyítja.
Ősze Mária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése