Helytörténeti kalandozások 77.

A győri Tejfölös kofa szobra

Garami László (1921-2003) 1961-ben kapott felkérést a dr. Kovács Pál utca bejáratánál lévő Tejfölös kofa szobor elkészítésére. Ebben az évben Győr Város Tanácsa a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának ezen felül még öt köztéri szobor megvalósítására adott megrendelést, melyet neves budapesti művészekkel készíttettek el.

Kisalföld, 1961. október 27.:

Tomaj Ferenc Győr utcái és terei című tanulmányából tudjuk, hogy ez az utca a XIX. század első felének közepén kapta a Tejfeles köz nevet az utcában lévő piacról, mivel itt legfőképp tejtermékeket árultak az árusok. Előtte Szt. Nikodém utca volt a neve, de több okmányban Tej utca elnevezés is szerepel. 1848-ban Szabadsajtó utca lett, majd a szabadságharc leverése után újból Tejfeles köz. 1908-tól napjainkig dr. Kovács Pál utcának hívják.

1962-ben arról tudósít a Kisalföld, hogy a következő hetekben állítják fel Garami László szobrászművész Tejfölös kofának nevezett szobrát.

Kisalföld, 1962. március 23.:

1962 májusában megérkezett a szobor Győrbe, melyről a fent említett napilap is beszámolt.

Kisalföld, 1962. május 25.:

Garami Lászlónak ez a műve – melyet a köz előtti térre képzelt el – eredetileg szökőkút figurának készült, a szobor meghosszabbított talapzatán jobbra ott is a vízmedencének szánt négyzetméternyi mélyedés, amelybe azonban vizet soha nem vezettek.

A művész ezzel a szoborral – a nyáron is kendős fejjel, a térdei között tejfölös-köcsöggel ülő asszony életnagyságú alakjával – a régi piacok jellegzetes látványát szerette volna kőbe vésni, emléket állítva a hajdan volt tejpiac árusainak. A tervekkel ellentétben a műalkotást mégis a fal mellé helyezték el, közvetlenül a szűk kis utca bejáratához.

Felállításáról a korabeli napilap közölt képriportot: Kisalföld, 1962. szeptember 21.:

A szoborról Salamon Nándor a Győri Műsor 1980. márciusi számában így ír: „A tér bensőséges hangulatában, élettől teli mozgalmasságában a súlyos, darabos, szögletes kőtömbök nem találják helyüket… Az egy nézőpontra, szimmetriára, enyhén kúpos kompozícióra épült szobor testrészei három, derékszögben egymáshoz hajló szakaszra tagolódnak. Az így keletkezett merevséget fokozza a lábak párhuzamossága, a tétlenül ölben nyugvó karok tétovasága. A kifejezés nélküli arc az „írnok”-ot idézi tartásában annak beszédes tekintete nélkül. A jellegtelen részletek felületének faragása is ridegséget, lélektelenséget tükröz, minden egyéni vonást nélkülöz. A mozdulatlan életnagyságú figura az időtlenség pózába merevedett, de ezt semmiféle tartalom vagy élmény nem indokolja.”

Czigány Jenő: Győr, 1974.:

Az idézett részletből is kiderült, hogy a szobor helye nem bizonyult jó választásnak, és maga a szobor sem nyerte el a győriek tetszését.

Az évtizedek során a városlakók mégis hozzászoktak az utcán ücsörgő asszony alakjához, amely azokra az időkre emlékeztet, amikor a belvárosi kis utcákban és közökben különféle terményeket árultak a piaci árusok.

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:

Czigány Jenő: Szobrokkal és domborművekkel gazdagodik Győr. In: Kisalföld, 1962. márc. 23. p. 4.

Győri szobrok. In: Kisalföld, 1962. máj. 25. p. 6.

Hat szobrot készített Győrnek a Képzőművészeti alap – Tejfölt áruló asszony, Petőfi szobor és más érdekességek. In: Kisalföld, 1961. okt. 27. p. 2.

H.Gy.: Ejnye! „Hideg szobor vagy”. In: Kisalföld, 1963. jún. 15. p. 6.

Nagy József: A Tejfölös asszony szobra Győrött. In: Kisalföld, 1962. szept. 21. p.

Orbánné Horváth Márta: Emlékhelyek és köztéri alkotások. Győr, 2006. p. 191-192.

Salamon Nándor: Szobornézőben - Garami László: Tejfölös kofa In: Győri Műsor, 1980. 3. sz. (márc.) p. 8-9.

Tomaj Ferenc: Győr utcái és terei. In: Arrabona 9. p. 325-366.

A címlapkép az orszagalbum.hu oldaláról származik, a kép itt található, a felhasználási feltételek pedig itt.