A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér blogja: Helytörténeti kalandozások 142.

2020. január 9., csütörtök

Helytörténeti kalandozások 142.

A Városi Kultúrház – A „hajléktalan kultúrintézmények” reménysége az 1930-as években

Győrött már az 1900-as évek elejétől napirenden volt a városi kultúrház építésének ügye. A város élénk zenei életének már régóta szüksége lett volna egy nagy befogadóképességű, jó akusztikájú hangversenyteremre, mely nagy érdeklődésre számot tartó, a jó nevű vendégművészek fellépésére is alkalmas lehetett volna.

Először, más városok példája alapján, kultúrpalotában gondolkodtak, mely otthont adhatna a kultúrintézményeknek. Győrött erre nem volt pénz, 1914-ben, mikor felmerült a Lloyd nagytermének átépítése, a sajtó így összegezte a kultúrház megépítésének eddigi elmaradását: „Meg kellett a városnak csinálni az egészségi intézményeket, és biztosítani kellett a kereskedelem és ipar forgalmát. A csatornaépítés, vízműbővítés, villanytelep-létesítés, gázmű megvétele, az árvédelmi munkálatok, az utak jó karba helyezése, a város levegőjének védelme parkok létesítésével, mind a város messze jövő életére kiható, de egyszersmind a város anyagi erejét igénybe vevő létesítmények lekötötték erőit.”

Győri Hírlap, 1914. május 25.:

Az 1920-as években és az 1930-as évek elején zenei rendezvények helyszínéül, jobb híján, továbbra is a zeneiskola nagytermét, az Apolló mozit, a nagyobb rendezvények esetében a Lloydot használták. Ez utóbbinak volt a városban a legnagyobb helyisége, de az igényekhez képest ez a nagyterem is kicsinek bizonyult, pódiuma nem volt, ruhatára a szemtanúk szerint botrányos. Nem véletlen, hogy az 1930-as években a kultúrház ügyének legfőbb szorgalmazója a Győri Ének- és Zeneegylet lett, mely bizottságot hozott létre a cél érdekében.

Az 1920-as évek végén a város több kultúrintézménye is megfelelő elhelyezésre várt. A bencés rend páratlanul gazdag múzeumi gyűjteménye helyhiány miatt a nyilvánosság számára nem volt hozzáférhető. A városi közkönyvtár – melynek helyiségei alkalmatlanok voltak – jobb helyet keresett magának. Győrnek színházszerető lakosai voltak, de éppen nem volt színházépülete. 1928-ban zárták be biztonsági okokból a Radó téri régit, mely 1798-ban épült többnyire kőből, gyakorlatilag ártérben. Bár az új színház építése az 1800-as évektől újra és újra napirendre került, a városi költségvetésből csak a régi rendszeres felújítására futotta, mígnem 1927-ben végleg életveszélyessé nyilvánították, majd lakat került rá. Ettől kezdve a szerződő színtársulatok a Lloydban, az Apolló moziban, a Katholikus Körben, a Vasas Otthon nagytermében játszottak. 1929-ben pályázatot írtak ki egy új színházépület tervezésére, melyre impozáns tervek készültek. A gazdasági válság éveiben azonban a város nem kezdett építkezésbe, így a színházkérdés továbbra is megoldatlan maradt.

1929 decemberében a Dunántúli Hírlap arról ír, hogy a 60 ezer fős Győr további fejlődéséhez halaszthatatlan a kultúrház vagy kultúrpalota megépítése. Felhívja a figyelmet, hogy az építési költség nem csupán a városra hárulna, mivel az állam és a város kulturális egyesületei is támogatnák anyagilag, ez utóbbiak az ismeretterjesztő előadások, a szabadegyetemi órák, a kulturális felolvasások, a vallásos és politikai összejövetelek, a szépművészeti kiállítások számára keresnek megfelelő helyiségeket. A bérbeadásából pedig jövedelemhez juthatna a város. A kultúrpalota építéséhez két helyet is javasolt a cikk. Az egyik a Royal szállóval szemközti tömb, de ezt még ki kellene sajátítani a városnak. A másik a Vilmos császár út és a Munkácsy út kereszteződésében levő városi telek, melyen akkoriban tüzelőanyag telep üzemelt.

Pénzügyi források

A szűkös anyagi források nagy részét két alapítványra építhette a város. Győrben még az 1900-as évek elején a szabadkőművesek megalapították a Philantrophiai Páholyt, a tagok közt számos közismert személlyel. A szabadkőművesek az oktatásban a felekezeti jelleget akarták visszaszorítani, a hangsúlyt inkább a természettudományos nevelésre helyezték. 1900-ban megalakították a Győrvárosi Diák-Otthon Egyletet, majd a szabadkőműves nevelési törekvések jegyében 1911-ben adták át a Bisinger sétányon a Győrvárosi Diákotthont.

A Győrvárosi Diákotthon az 1910-es években:

1920-ban belügyminiszeri rendelet oszlatta fel a szabadkőműves páholyokat. 1932. június 19-én a Győrvárosi Diák-Otthon Egylet is kimondta feloszlását a következő elhatározásokkal: egyrészt a Bisinger sétányon lévő házát (ez idő szerint a női felső kereskedelmi iskola használta) Győr város közönségének adja át, azzal a kikötéssel, hogy az épület mindenkori bérleti díja örök időkre a szegény sorsú, jó diákok tanulmányi segélyezését szolgálja. Másrészt kimondta, hogy a 73375 pengőnyi készpénz vagyona „Győr város tulajdonát képező kultúrház létesítésére fordíttassék és használtassék fel”. Mivel ez az összeg önálló építkezésre nem volt elegendő, megoldást kellett találni a kikötés szerinti hasznosításra. Felmerült elsőre az 1930-ban átadott szociáldemokrata támogatással létrehozott Vasas Otthon megvétele. A magas ár és célszerűtlen kialakítás miatt erről a tervről hamar letettek. Másik lehetőség volt a Lloyd épület megszerzése és átalakítása, mely kivitelezhetőnek tűnt, de a tulajdonosok túlzott követelése miatt ez sem valósult meg.

Felsődunántúli Újság, 1933. május 8.:

Sziklai Jenő szegedi színigazgató is olyan ötlettel állt elő, melyekhez a Diákotthon Egylet pénzével is számolt volna. Szeretett volna egy nyári színházat építeni a Bisinger sétányon. Saját költségén meg is bízta Wälder Gyula műépítészt, műegyetemi tanárt a színkör terveinek elkészítésével. A tervek azonban tűzbiztonsági szempontokból aggályosak voltak, és átdolgozásra szorultak. Sziklai Jenő végül egy szezonra, az 1934 tavaszán lebontott színház helyére, a Radó szigetre 16 ezer pengő költséggel 900 személyes nyári színházat épített deszkából és vászonból, melyet a Nemzetközi Vásártól hozott el. 1934 októberében már felszólították a deszkaszínház lebontására.

A kultúrház szempontjából körvonalazódott a megoldás, a már a Diákotthoni Egylet feloszlását kimondó közgyűlési jegyzőkönyvben is lefektetett gondolat: a Bálint Mihály-féle alapítványi ház átalakítása és felhasználása lehetőleg a múzeummal összekötött kultúrház céljára.

A másik alapítványtevő, Bálint Mihály 1841-ben született, a Győri Szeszgyár Rt. egyik alapító tagja volt. 1904-ben egy új színház felépítéséhez 240 ezer koronát adományozott a városnak, valamint Győrre hagyta a Czuczor utca 17. sz. alatti ingatlanát. (Más fontos adományaival támogatta a városi iskolai oktatást, illetve a szegény tanulókat. 1910-ben a Győri Evangélikus Szeretet Otthon építéséhez 60 ezer koronát hagyott az egyháznak. Az első világháború alatt a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak támogatása érdekében alapítványt hozott létre. Végrendeletében a városi irodalmi és művészeti élet fejlesztésére, a szegények gyámolítására és a népkonyha működtetésére, az evangélikus iskola szociálisan rászoruló tanulóinak segélyezésére, valamint a hátrányos anyagi helyzetben lévő középiskolások javára jelentős összegeket hagyományozott.) 1904-ben Győr díszpolgárává választották. Még életében, 1913-ban utcát neveztek el róla. 1921-ben hunyt el.

A Benes Pál festette Bálint Mihály portré:

Bálint Mihály hagyatéka volt a Czuczor Gergely utca és Árpád utca sarkán álló egyemeletes épület, melyben egy tejcsarnok üzeme működött, valamint a Vegyvizsgáló Állomás, emeletén bérlakásokkal.

Az 1900 körüli felvételen már látszik a Bálint Mihály-féle ház Árpád úti homlokzata:

1925 körüli felvétel az Árpád úti homlokzatról, a tűzfalon lévő felirat: „Sopron, Győr és Vasmegyei Tejgazdasági Rt. Győr város tejellátása, sajt és vajkészítése nagyban”:

A tervpályázat

Szauter Ferenc polgármester maga is a kultúrházért kialakult társadalmi mozgalom támogatója lett. A helybeli mérnökegylet előzetes tervek elkészítését javasolta az átalakítás lehetőségének, célszerűségének és a költségek nagyságának megállapítására. Érintkezésbe léptek a Zeneegylettel. 1933. december 18-án a zenei és építészeti szakértők bevonásával pontról pontra megtárgyalták az átalakítás lehetőségeit. A kívánalmak figyelembevételével a mérnökegylet január 31-i lejárattal tervpályázatot írt ki a kultúrház építkezéseire, illetve az átépítésére. A pályázaton csak a mérnökegylet győri osztályának tagjai vehettek részt. A tervezési program szerint a közel 1400 m² telken álló ház átalakításával gondoskodni kellett 600 személy befogadóképességű hangversenyteremről, melyet szükség esetén színi és mozgófénykép előadásokra is lehet használni, a szükséges élőcsarnokkal, ruhatárakkal és egyéb mellékhelyiségekkel, egy 80 m²nagyságú felolvasóteremről, színházi öltözőkről, néhány egyleti szobáról, gondnoki és házmesteri lakásról és múzeumi helyiségekről.

Városok Lapja, 1934. január 1.:

A kultúrház megvalósítása mögé egymás után sorakoztak fel a kultúrintézmények és egyesületek. A Győri Ének- és Zeneegylet a zenei élet helyszínének biztosítékát látta a tervben. (Győri Hírlap, 1934. január 21.) Felajánlott 15 ezer pengő kölcsönt is a városnak, de kiderült, hogy az egylet pénztárosa elsikkasztotta az egylet vagyonát.

A Kisfaludy Irodalmi Kör bár az ideiglenes rendezvényeit a városháza közgyűlési termében tarthatta meg, egyesületi munkaszobát viszont kért a majdani kultúrházban.

Győri Hírlap, 1934. február 4.:

A Bálint Mihály-féle épület felkeltette a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat érdeklődését is, amely ebben látta évek óta húzódó gondjainak megoldását. Az 1933. december 19-iki választmányi ülésen Höfer Vilmos társulati alelnök kifejtette, hogy a „kiállítási terem kérdése annyira időszerű, hogy immár a kiállítás rendezése is lehetetlenné válik”. Azt javasolta, hogy a választmány kérje a polgármestertől „a Bálint Mihály alapítvány Czuczor Gergely utcai házának Kultúrházzá való átalakítását úgy, hogy az udvart üvegtetővel fedjék be, amivel egy állandó kiállítási hely nyerhető”. A Képző- és Iparművészeti Társulat kérelmét figyelmen kívül hagyták a kiírt 1934-es tervpályázat során, mivel az eljövendő intézményt színházi bemutatók, mozielőadások és hangversenyek tartására tervezték, a felső szinten pedig a létesítendő városi múzeumot akarták elhelyezni.

Az 1934. január 31-én lejáró tervpályázatra hat pályaterv érkezett. A hét tagból álló bírálóbizottság Lakatos Kálmán építész tervét 300 pengős, Stadler Dezső építész tervét 200 pengős, Fekete Kálmán mérnök-építőmester és Polgár Rudolf építész tervét 100-100 pengős díjakkal jutalmazta. A terveket az érintett egyesületeknek és a nagyközönségnek bemutatták.

Lakatos Kálmán 1. díjat nyert pályázatának alaprajzai:

A tervek bemutatása után a Diákotthon Egyesület is megerősítette szándékát, hogy 75 ezer pengővel támogatni fogja az átépítést. A városi közgyűlés március 12-én egyöntetűen megszavazta a kultúrház megépítését. Mivel még ebben az évben be akarták fejezni az átalakítást, sürgősen meg kellett szerezni a minisztérium jóváhagyását. Közben a kedvező kölcsönök beszerzése is folyamatban volt.

Győri Hírlap, 1934. március 24.:

Győri Hírlap, 1934. november 8.:

Városok lapja, 1935. április 15.:

Az építkezés

1934. július 9-én abban a reményben kezdték meg az átalakítási munkálatokat, hogy húsz munkahét után avathatják is a kultúrházat. A 150 ezer pengős költségvetésű építkezést Káldy Barna építőmester vezette a bontástól az átadásig.

Megkezdődtek a bontási munkák:

Az építkezés vezetője a tervpályázat nyertese, Lakatos Kálmán győri építészmérnök lett. A meglévő régi épület és az elég rossz méretű telek megkötöttségei kétségtelenül sok nehézséget okozhattak az amúgy is nem megfelelő helyen (zártsorú saroktelek) álló épület átépítésénél.

1936-ban a Tér és forma szaklapban az alábbiak szerint mutatta be az épületet Markovics Sándor: „A tervezőnek sikerült a zavaró körülményeket áthidalva, egységes harmonikus hatású és a célkitűzést szolgáló tervet készíteni. Kétségtelenül hátránya azonban az építkezésnek az, hogy az épület mindkét homlokzatával keskeny utcára néz, s a zártsorú építkezés folytán nem keltheti azt a monumentális hatást, amit ilyen rendeltetésű épülettől általában várni szoktak. A tervező az egész épület magasságán átvonuló és eredetileg műtravertin burkolattal tervezett, de sajnos csak kőporos homlokzatképzéssel kivitelezett ritmikus modern profilirozású pillérsorral tagolta halványkék színű homlokzatát.”

„A kötöttségekből származó külső megjelenésért bőséges kárpótlást nyújt a belső megoldásnak úgy esztétikai, mint gyakorlati használhatóság szempontjából való megfelelése. A Czuczor utcából nyíló tágas, modern bejáraton át jó megvilágítású, tágas és levegős előcsarnokba lépünk. Külön bejárat van a színház pénztárcsarnokából is megközelíthető emeleti múzeumi és kiállítási helyiségek részére, melyek a megtartott régi márványlépcsőn érhetők el. Az előcsarnokból és a tágas pénztárcsarnokból nyílik a színháztermet az eredeti „L" alakú beépítés felhasználásával ,,L" alakban mintegy 30 méter hosszúságban körülvevő foyer (előcsarnok). A tágas és jól világított foyerban nyert elhelyezést a büfé, a ruhatár és kiállítási vitrinek sora. Ugyancsak az előcsarnoknak az Árpád út felől külön utcai főbejárata is van.”

Az előtér (Tér és forma, 1936):

„Az épület magva az erkéllyel együtt 600 ülőhellyel ellátott nagy színházi terem a régi épület nagy udvarának beépítéséből keletkezett. A színpad felé tölcsérszerűen szűkülő alaprajzú nézőtér hossza 19.30 méter, szélessége 13.60 méter, a színpad 10 méteres rivalda nyílással nyílik a nézőtérre a süllyesztett zenekar fölött. A színpad mögött húzódó folyosóról nyílnak a külön kis zárt udvarra tekintő öltözők.”

A színpad (Tér és Forma, 1936):

„A monumentális hatású és nemes egyszerűségű nézőtér mahagóni fával burkolt színpadi nyílással és a két proscénium páhollyal, valamint az ugyancsak mahagóni burkolattal ellátott erkély mellvéddel és az 1.50 méter magasságig szintén mahagóni sima burkolatú oldalfalakkal igen kellemes harmóniába olvad a narancsvörös szövettel bevont oldalfalakkal és a vörös bársonnyal kárpitozott fekete faszékekkel. A szellőző nyílásokkal tagolt hófehér mennyezet és a reflektorok fényében csillogó nehéz ezüstszürke színházi függöny oly kellemes hatású, hogy a néző a főváros valamelyik előkelő színházába képzelheti magát.”

A nézőtér 1936-ban:

Feltűnést keltett a színház rejtett világítása és új Linestra nevű világító testjei, a helybeli villamos vállalkozó, Sugár Árpád végezte a modern technikai szereléseket. A központi gőz- és légfűtés, valamint a szellőztetés munkálatait Tárnok Árpád Béla cége végezte.

A színház

A kultúrház átadása nem egy időponthoz köthető. Az átalakítást végül 229 ezer pengőből sikerült megvalósítani. Az egyes „funkciók” avató rendezvényei egymás után következtek. Először a színház vette birtokba, de az emeleten ekkor még munkák folytak. 1935. július 14-én megnyitotta kapuit a már évek óta kényszermegoldások nehézségeivel küszködő győri színészet előtt. Július 18-án ünnepi díszelőadás keretében avatta fel Sziklai Jenő színtársulata a Hunyadi László nyitányának akkordjaival és Katona József Bánk bán 2. felvonásával a kultúrház színpadát.

A színházavató plakátja:

Győri Hírlap, 1935. július 19.:

A képtár

A város még 1934 őszén kultúrházkezelő bizottságot hozott létre az alpolgármester Koller Jenő vezetésével, mely a szükséges felszerelésről és a működtetésről gondoskodott, ez tárgyalt a múzeum ügyében is. Az emeleten a nézőtér légteréből fennmaradó területen, azaz a régi épület utcai szárnyaiban nyert volna elhelyezést. A külön múzeumi bejárótól és előcsarnokból megközelíthető múzeumi helyiségek három nagy teremből álltak volna. Időközben a bencés Lovas Elemér, a Rómer-gyűjtemény kezelője kifogásokat emelt a múzeum rendelkezésére bocsátott helyiségekkel szemben, így a múzeumalapítás sem történt meg. A város az így felszabadult helyiséget a Magyar Mérnök- és Építészegylet győri osztályának adta bérbe azzal a kikötéssel, hogy az emeleten lévő kis előadóterem és a hozzá tartozó mellékhelyiségek használati jogának fejében az egylet köteles a társkulturális egyesületeknek – köztük a Győri Képző- és Iparművészeti Társulatnak is – díjtalanul helyet biztosítani. A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat 1935. november 14-én nyíló tárlatával tulajdonképpen otthonra lelt a Kultúrházban.

Győri Hírlap, 1935. november 15.:

A kultúrházkezelő bizottság intézkedett a Bálint Mihály relief és emléktábla felállításáról, valamint előkészületeket tett filmvetítések elindításához, nem véletlen, hogy már a tervpályázat is feltételül szabta a moziüzemeltetés lehetőségét.

A mozi

Még 1920-ban a belügyminisztériumtól Győr három mozira kapott engedélyt, ebből kettő üzemeltetési jogát bérbe adta (Apolló és Elite mozi). A harmadik moziengedélyt a város nem hasznosította, a Kultúrház elkészültével a visszavonás terhe mellett viszont használni kellett. A sok szálon bonyolódó probléma része volt a dekonjunktúra és a konkurenciaharc is, a vitákat lezáró polgármesteri döntés az lett, hogy 1935. október 1-jétől a város a kultúrházban kipróbálás jelleggel gyakorolja mozijogát. Október 5-én a Halló Budapest című filmmel indított a Kultúrház Filmszínház.

Győri Hírlap, 1935. október 4.:

Az első hónapok megmutatták, hogy a technikai üzemeltetés megfelelő, de hiányzott a gyakorlott szakember, és a másik két mozival sem sikerült a tervezett filmkölcsönzési együttműködés. Végül a közgyűlés a felek megegyezésével kialakított megoldást szavazta meg 1936 szeptemberében, miszerint a város felfüggeszti a kultúrházi mozi működését, a jövedelemkiesés ellentételezésére a másik két mozi ezért 6000 pengőt fizet neki.

A hangversenyterem

Az 1935-ben átadott kultúrház első zenei eseménye, bérleti hangverseny keretében Szigeti József hegedűestje volt 1935. október 21-én.

Győri Hírlap, 1935. október 22.:

A nagyterem akusztikája egészében jól sikerült, de kisebb módosításokat és a külső zajok kizárását még sokan javasolták, ezeket ki is javították. 1935. november 14-én Győrből, a Kultúrházból közvetítette a rádió Liszt művét, a Les Preludes-öt és Kodály szerzeményét, a Psalmus Hungaricus-t, Boldis Dezső vezényletével. A fúvósokkal megerősített zenekar, több helyi énekkarból felállt 150 tagú kórus és Székelyhidi Ferenc énekművész lépett fel. A nevezetesebb hangversenyek közé tartozott még 1938-ban a két Kodály hangverseny is, a május 8-i Halmos László szervezésében, ezzel az Éneklő Ifjúság is birtokba vette a Kultúrházat. Kivételes esemény volt az 1940. január 17-i, amelyen Bartók felségével, Pásztory Dittával együtt viharos ünneplésben részesült, Amerikába távozásuk előtti utolsó koncertjeik egyike volt a győri.

A kultúrház fenntartása

1936-ban is még csak nyáron működött színház Győrben, a jobb kihasználás miatt sürgették, hogy télen is legyenek színházi előadások. A Kultúrházba végül a múzeum nem költözött be, mivel hosszú távon nem tartották alkalmasnak a felajánlott helyiségeket, de a régóta vajúdó múzeumkérdés végleges megoldásáig, az érdeklődésre való tekintettel, a Városi Kultúrház kiállító helyiségeiben történeti kiállításokat is szerveztek. 1937. június 9-én nyílt meg a győri könyv múltját bemutató tárlat, 1728-tól, a Streibig-nyomda megtelepedésétől kezdődően. A könyvkiállítást kéziratok és íróarcképek egészítették ki. A kiállítás másik részét a győri metszetek, térképek és régi városképek bemutatása képezte. 1938-ben a bencés múzeum régiségtár gyűjteményeit állították ki, hogy a többi tanintézet is hozzájuthasson a régiségek megismeréséhez. Csaknem az összes iskola diáksága megnézte a kiállítást. 1943. március 6-án, a Győr város szabad királyi városi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett történeti kiállítást Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter nyitotta meg.

Az épület 1945-ben, a bombatámadások után:

Már 1945 szeptemberében meg tudták indítani a színházi évadot. Győri Munkás, 1945. szeptember 23.:

Az épület később is kulturális célokat szolgált. 1978-ig itt üzemelt a Kisfaludy Színház, ám ebben az évben megépült a Nagyszínház, így az eredeti funkciónak megfelelően 1978-tól a Megyei Művelődési Központnak, 1987-től a Bartók Béla Művelődési Központnak, 2008-tól a Bartók Béla Művelődési Központ Nonprofit Kft.-nek, majd 2013-tól a Nemzeti Művelődési Intézet Győr-Moson-Sopron megyei irodájának adott otthont. 2015-től a városi fenntartású Vaskakas Bábszínház működik falai közt. Két nagy felújításon esett át az épület, 1984-ben, majd 2002-ben.

A Megyei Művelődési Központ felújítása (Kisalföld, 1984. november 9.):

A 2002-es regionális központ számára történő átépítés Czigány Tamás tervei alapján valósult meg. A szerkezeti alapstruktúra megtartása mellett nőtt a nézőtér és a színpad, átalakult az épület közlekedési rendszere, és általánosan 1 szinttel megemelték az egész épületet. A ház főbejárati frontjára, a szűk járdát kibővítve, árkád került, ami csökkentette az előadások előtti-utáni zsúfoltságot, és egyben helyet adott egy rámpának a mozgáskorlátozottak számára. Az eredeti színpadszint helybenhagyásával növelték a nézőtér emelkedését, így biztosították a jó látásviszonyokat. A nézőtér befogadó képessége a karzattal együtt 451 fő lett. 2003. március 14-én, ünnepélyes keretek között adták át a teljesen felújított épületet.

A 2002-es felújítás utáni épület, és a Vaskakas bábszínház épülete napjainkban: