Visszapillantó– Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

Étkező kocsik

Forrás: Győri Közlöny, 1891. jan. 11. p. 5. (35. évf. 4.sz.)

Új tábláink

Örömmel mutatjuk meg a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Baross Gábor úti épületében felszerelt-látogatóink tájékozódását segítő-tábláinkat: 

Versenyfelhívás

A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér József Attila Művelődési Háza ebben az esztendőben is meghirdeti általános és középiskolások számára a hagyományos Bálint-napi vers és prózamondó versenyt. Zenés műsorral közreműködik: Sík Frida színművésznő. A versenykiírást alább olvashatják.

A verseny kategóriái:

I. Magyar népköltészet
/4-5-6. évfolyam/
A versenyre a magyar népköltészet epikai műfajaiból (népmese, népmonda, népballada) választott művel lehet nevezni.

II. Szerelmes versek és prózák:
/7-8-9. évfolyam/
A versenyre a magyar- és a világirodalom szerelmes verseivel lehet nevezni.

III. Szerelmes versek és prózák:
/10-11-12-13. évfolyam/
A versenyre a magyar- és a világirodalom szerelmes verseivel lehet nevezni.

A verseny időpontja: 2020. február 13. (csütörtök) 14.00 József Attila Művelődési Ház
A verseny helyszíne: Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér József Attila Művelődési Ház (Győr, Móra Ferenc tér 1.)

JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2020. február 6. (csütörtök)
Jelentkezni lehet az alábbi címen: E-mail: balintnapgyor1@gmail.com (tárgy: Bálint nap 2020.)

A magyar kultúra napja - Elismerést kapott kolléganőnk

A magyar kultúra napja alkalmából tartott városi ünnepségen elismerést vehetett át Winkler Csabáné, intézményünk Gyűjteményszervezési Osztályának vezetője, aki kiemelkedő színvonalú szakmai tudásával és elkötelezettségével szolgálja városunk és megyénk könyvtárügyét.

Kolléganőnk egész pályáján át feldolgozó munkát végzett. Felelős vezetőként tervezi és szervezi könyvtárunk dokumentumainak beszerzéseit, azok feldolgozását és a katalógus építését. Azaz az ő általa vezetett osztály munkájának köszönhetően kerülnek a katalógusba a visszakeresést segítő adatok, és a polcokra a könyvek, filmek, hangzóanyagok stb.

Elismeréséhez szívből gratulálunk!

Programjaink a héten

Levéltári délutánok

2020. január 28-án (kedden) 17 órakor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára rendezvénytermében (Győr, Baross u. 4., II. emelet) folytatódik a Levéltári délutánok című helytörténeti előadássorozat. A tizenkettedik téma, amit Dr. Bagi Zoltán Péter főlevéltáros ismertet: Győr a Rákóczi- szabadságharcban.

A Győr vonatkozásában a Rákóczi-szabadságharc kevéssé kutatott, kevéssé feltárt. Ennek egyetlen magyarázata van és volt: a város mindvégig a császári-királyi csapatok kezén maradt. A Bécs védelme szempontjából stratégiai fontosságú helyet védművei és az ide rendelt labanc hadak elrettentették és megvédték a kurucok támadásaitól. Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy a Rákóczi-szabadságharc dunántúli eseményein keresztül egy szűk keresztmetszetű képet adjak Győr e kevéssé ismert időszakából.

A rendezvény díjmentesen látogatható.

Könyvbemutató

2020. január 29-én (szerdán) 17 órakor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára rendezvénytermében (Győr, Baross G. u. 4.-, II. emelet) kerül sor Harsányi Ferencné Miletics Ilona Vörös felhő című könyvének bemutatójára.

Közreműködik: dr. Horváth József igazgatóhelyettes.

A belépés díjtalan.

Visszapillantó– Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

Telefon-hangverseny

Forrás: GyőriKözlöny, 1896. jan. 05. p.4. (40. évf. 2.sz.)

Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből 24. rész

Protestáns Bibliák 

  

1517. október 31-én szegezte ki Martin Luther (Luther Márton, 1483-1546) 95 pontból álló téziseit a wittenbergi templom kapujára, amellyel kezdetét vette a reformáció. A 16. században induló vallási mozgalom társadalmi és kulturális változásokat egyaránt hozott magával. Az 500. évforduló alkalmából 2017-et a reformáció emlékévévé nyilvánították, ennek tiszteletére az esztendő folyamán a muzeális gyűjteményünkben található protestáns művekből, valamint protestáns szerzők írásaiból válogatok.

Az Ágoston-rendi szerzetes Luther téziseiben a búcsúcédulák árusítása ellen fogalmazta meg nézeteit, írását csak teológiai vitaindítónak szánta, de később egy lipcsei hitvitán már minden egyházi tekintélyt elvetett. Emiatt 1520-ban X. Leó pápa kiátkozó bullát küldött a számára, 1521-ben pedig V. Károly német-római császár kezdeményezésére a wormsi gyűlésen kimondták rá a birodalmi átkot is. A szász választófejedelem azonban „Wartburg várában látszatfogságba vetette Luthert”, aki ennek révén egyrészt megmenekült, másrészt nyugodtan szentelhette idejét arra, hogy a Bibliát németre fordítsa.

Luther fellépése óriási hatást gyakorolt korának történéseire: hitvitákhoz, felkelések és parasztháborúk kitöréséhez vezetett, „a Német-római Császárság még széttagoltabb lett, a fejedelmek hatalma megerősödött”. Luther tanítása és reformelképzelései saját hazája mellett futótűzként terjedtek el Európa más országaiban, így hazánkban is. Magyarországon 1521-től kezdve jelentek meg Luther tanai, a Wittenbergbe járó diákok, a budai németek, a királyi és királynéi udvartartás néhány tagjának fogékonysága révén. Ezt követően a nyugat-magyarországi, a szepességi és az erdélyi városok német polgárai is megismerkedtek az új vallási tanítással, amely végül „a wittenbergi diákokból lett városi és vándorprédikátoroknak tevékenységének köszönhetően – hamarosan a magyarlakta területekre is átterjedt”.

Jean Calvin (Kálvin János, 1509-1564) teológiát és jogot tanult, majd nagybátyjának köszönhetően megismerkedett a reformáció tanaival, ezt követően kezdett teológiai, bibliai és patrisztikai tanulmányaihoz. Elsőként rendszerezte a reformáció tanrendszerét. Kálvin és követői tételeiből a reformáció új, ún. református irányzata alakult ki. Tanítása középpontjában a predestináció és a megigazulás tana áll (egyedül a hit üdvözít). A református irányzat 1550-es évektől kezdődően terjedt el Magyarországon, először a török hódoltság, Kelet-Magyarország és Erdély területén.

Mintegy ötven év alatt a protestantizmus hazai meghonosodása „alapvetően átalakította a felekezeti viszonyokat is: a három részre szakadt ország minden területén elsöprő győzelmet aratott”. A 16. század végére a lakosság mintegy 85-90 százaléka változtatott hitet, „Magyarország katolikusból többségében protestáns ország lett”. A magyarországi reformáció különlegessége, amelynek révén különbözött a többi európai országtól, hogy „egyik felekezet sem tudott abszolút túlsúlyba kerülni, ezért nem alakult ki protestáns nemzeti egyház. A különféle irányzatok egyszerre járták át a társadalom rétegeit, és ugyanazon területeken egyidejűleg építették ki egyházszervezetüket”.

A 16-17. század fordulójára a három részre szakadt Magyarország középső és keleti területein élő magyar nemesség és mezővárosi polgárság tagjai, a parasztság és a végvári katonák a református egyház hívei voltak, az evangélikusok pedig „a királyság peremvidékein éltek, elsősorban néhány dunántúli és észak-magyarországi főnemes birtokán, de a német városi polgárok, a szlovák parasztok és a német végváriak is ezen irányzat követői voltak”. Győrbe már 1527 környékén eljutott a reformáció híre az ide érkező német származású várkatonaság tagjai révén, akik családjukkal együtt hozták magukkal az új nézeteket, eszméket. 1564-től szolgált Győrben Magdeburgi Joachim, aki az első ismert protestáns szónok volt a városban, ahol 1568-től pedig már magyar nyelvű prédikátor is működött.

A Luther által megfogalmazott teológiai elvek a következők:

- „egyedül Krisztus (solus Christus), vagyis elvetette a szentek tiszteletét;

- egyedül a hit (sola fide), „Az igaz ember hitből él,” azaz az üdvösség elnyerése nem lehetséges jócselekedetekkel;

- egyedül a kegyelem (sola gratia), melynek elnyerése szükséges a hit mellé az üdvözüléshez;

- egyedül az írás (sola scriptura), azaz „Az igaz ember … csakis a Szentírásban való hite által üdvözül”, vagyis elvetette az egyházi szájhagyományt”.

Ez utóbbi elv mentén a reformáció mozgalmai „a Bibliát tekintették alapvető hitforrásnak. Ezért igyekeztek minél hitelesebb szövegét megállapítani és anyanyelvű fordításokban mindenki számára hozzáférhetővé tenni”.

Luther a „várfogsága” idején, mindösszesen 11 hét alatt a Rotterdami Erasmus által kiadott görög nyelvű Újszövetséget felnémetre fordította, miközben ezen idő alatt hitvitázó műveket is írt. Az Újszövetség Das Neue Testament Deutzsch címmel 1522 szeptemberében jelent meg, amelyből az első két hónapban 5000 példányt adtak el, Luther életében pedig több mint 100 ezret. Az Ószövetséget 12 év alatt fordította le héberből. A teljes Biblia végül 1534-ben jelenhetett meg német nyelven.

A muzeális gyűjteményünkben található német nyelvű Újszövetség Luther fordítása, amely Das Neue Testament unsers Herrn und Heilandes Jesu Christi címmel Kőszegen jelent meg 1842-ben Reichard Károly kiadásában. Az 1550-es évektől kezdve Kőszeg lakosságának egy része is Luther tanait követte, amelynek terjedését valószínűleg elősegítette az is, hogy a település lakosságának egy része német anyanyelvű volt.

Az első magyar teljes nyelvű bibliafordításra 1590-ig kellett várni. Magyarországon az ún. Vizsolyi Biblia vagy Károlyi-Biblia volt az első teljes református bibliafordítás, sőt egyben az első magyar nyelven nyomtatásban megjelent teljes Biblia is. A fordítás Károlyi Gáspár (1530 körül-1591) lelkész és a köréje szerveződött, ismeretlen tagokból álló fordító munkaközösség munkájának eredménye. Göncön dolgoztak a szöveg magyar nyelvre való átültetésén, amelyhez „igyekeztek felhasználni nemcsak az addig elkészült magyar nyelvű bibliafordításokat, de valamennyi kortárs latin változatot, sőt még a Vulgatát is. Károlyi és társai – Lutherhez hasonlóan – még a bővebb ószövetségi kánon könyveit is lefordították, sőt néhány apokrif írást is. A munka 1586-ban kezdődött, és 1589-ben már meg is indulhatott a nyomtatás. 1588 őszén „Rákóczi Zsigmond Vizsolyban telepítette le Mantskovit Bálint nyomdászt, aki másfél éven át nyomtatta a fólió méretű, kommentárokkal ellátott bibliát, amely 16. századi magyarországi nyomdászat legnagyobb teljesítményének tekinthető”. Ez a fordítás vált alapjává a későbbi protestáns bibliakiadásoknak. Az egyes bibliai fejezetek elé Károlyi rövid összefoglalást illesztett, hogy az olvasó hamarabb megtalálja a keresett részeket. A Vizsolyi Biblia sajtóhibáit és fordítási tévedéseit később is a legkiválóbb magyar teológusok dolgozták át.

Muzeális gyűjteményünk legrégibb protestáns bibliája az ún. Kasseli Biblia, amely Nürnbergben jelent meg Martin Endter kiadásában 1704-ben. Nevét a címlapján szereplő hamis nyomdahelyről, Casselről kapta, emellett az impresszumban hamis kiadót (Ingébránd János) tüntettek fel. Szent Biblia, azaz Istennek Ó és Új testamentomában foglaltatott egész szentírás címmel megjelent kötet Károlyi fordítása, és a címlap alapján „Ez mostan hetedszer e’ nagyobb formában vitettetvén á francziai nótákra rendelt sóltár-könyvvel együtt kibocsáttatott a’ hatodszor nyomtattatott példa szerint”. A teljes Biblia mellett ugyanis a kötetben szerepelnek Szenci Molnár Albert zsoltárfordításai is Szent David kiralynak és profetanak szaz-ötven soltari címmel. Az 1539 és 1562 között Genfben élő Clément Marot francia költő és Théodore de Béze főként Kálvin biztatására mind a 150 zsoltárt énekelhető francia nyelvű versekbe foglalta, amelyekhez genfi kántorok szereztek dallamokat. Ez a zsoltároskönyv hamar népszerűvé vált az európai reformátusok körében, ezért számos nyelven adták ki újra és újra. A 150 darab verses zsoltárfordítással Szenci 1606-ban készült el teljesen. A 150 zsoltár 130 különböző dallamra énekelt, ugyanennyi különböző verselésű és strófaszerkezetű szöveget jelentett, ezeket kellett magyarul tolmácsolnia szoros hűséggel, ragaszkodva a francia formákhoz és az értelemhez. Érdekessége a kötetnek, hogy függelékében a Heidelbergi Káténak Szenci által készített rövidített változata olvasható. Kálvin 1563-ban ebben a kátéban foglalta össze a református egyház alapvető hittételeit. A több mint ezer oldalas vaskos kötet formátuma révén családi Bibliának is alkalmas volt.

Muzeális gyűjteményünk másik, Károlyi Gáspár által fordított Bibliája 1842-ben Reichard Károly kiadásában jelent meg Kőszegen Szent Biblia, azaz Istennek Ó és Új testamentomában foglaltatott egész szentírás címmel. Ezt a teljes Bibliát az a kőszegi nyomda adta ki, amelyet Wimmer Gottlieb Ágost evangélikus lelkész szervezőmunkájának köszönhetően a Brit és Külföldi Bibliatársulat állított fel. Ezt a társulatot „a nemzeti nyelvű Szentírás-fordítások kiadására és terjesztésére” hozták létre. Fennállása idején „több mint 400 millió példány teljes Bibliát, Ó- és Újtestamentumot, bibliai részletet adott közre és terjesztett 835 különböző nyelven vagy nyelvjárásban az egész világon”. 1838 és 1852 között a kőszegi nyomdában teljes Bibliát hozzávetőlegesen tizenháromszor, Újszövetséget körülbelül huszonötször adták ki, kiadásonként kb. 4000 példányban.

1736-ban Wittenbergben jelent meg magyarul a győri születésű Torkos András (1669?-1737) fordításában az Újszövetség A’ mi urunk Jésus Kristusnak Uj Testamentoma címmel. Torkos András 1707-től működött Győrben lelkészként, ebben a minőségében 1710 körül állhatott neki a bibliai szöveg fordításának. Tanulmányait korábban Győrött, Pozsonyban, Sopronban és Wittenbergben végezte. Járt Halléban is, a hallei pietizmus vezéralakjával, August Hermann Franckéval levelezett. A pietizmus elsősorban az evangélikus egyház vallási irányzata volt, olyan kegyességi mozgalom, amely a vallásos élet egészének, egyúttal az ezt szolgáló egyháznak a megújítását tűzi ki célul. Magyarországon legerőteljesebb az ún. hallei pietizmus hatott. A magyar pietisták szellemi központja Győr volt, ahol a kialakult pietista körnek Torkos András is tagja volt.

Torkosnak a pietizmus jegyében született Újtestamentum fordítással az volt a célja, hogy a református Károlyi-Biblia helyébe evangélikus fordítást adjon a laikus hívőknek, mivel az egyik fontos pietista nézet az volt, hogy „a nép ne csak hallgassa, hanem maga is olvassa a Bibliát.” A fordítással valószínűleg már 1733-ra elkészült, az Újszövetség azonban csak 1736-ban jelent meg. A nyomdai kézirat eltűnése miatt a wittenbergi nyomdába egy korábbi, hibákat tartalmazó kézirat került, ezért a hibásan nyomtatott lapok helyett a pozsonyi Royer officinában nyomtattak ki új lapokat, és ezeket – utólag – beragasztották a hibásak helyére. Torkos fordításának megjelentetését anyagilag a győri konvent és a bécsi pietisták támogatták. Wittenbergre valószínűleg azért esett a választás, mert fia 1733-tól ebben a városban tanult. A győri nyomda túl nagy kockázatot vállalt volna ennek a kötetnek a kiadásával, a kőszegi officina kapacitása nem érte el az ekkora vállalkozáshoz szükséges szintet.

A kötet előszavát a fordító fia, a szintén győri születésű, későbbi soproni evangélikus lelkész, Torkos József (1710-1791) írta, sőt a nyomtatás során a szöveget is ő javította. A lapalji jegyzetekkel is ellátott előszóban Torkos a Biblia isteni eredetéről, az Újszövetség hasznáról, a régi bibliafordításokról írt, ez utóbbi részben felsorolta a magyar fordításokat is. Az egyes részeket rövid tartalmi összefoglaló vezeti be. „A fordító a könyv végén a lelkipásztorok számára nemcsak perikópákat (a vasárnapi evangéliumi és episztolai szakaszoknak a rendjét) és imádságokat adott, hanem lefordította az Ószövetségből azokat az igehelyeket is, amelyeket bizonyos vasárnapon felolvashattak.”

A’ mi urunk Jésus Kristusnak Uj Testamentoma címmel 1803-ban Pozsonyban Wéber Simon Péter újra kiadta Torkos András fordítását, amely azonban nem terjedt el szélesebb körben, mivel „nyelvi megoldásait, hibáit, kihagyott szavait, mondatait sokat kritizálták”. Így a munka kezdetén megfogalmazott vágyak nem teljesültek. 1754-ben Laubánban Nicolaus Schill kiadásában jelent meg egy újabb evangélikus Újtestamentum A’ mi Urunk Jesus Kristusnak Uj Testamentoma címmel, amelyet megjelenési helyének köszönhetően Laubáni Bibliának is neveznek.

A beledi születésű evangélikus lelkész Bárány György (1682-1757), fia, a későbbi evangélikus püspök, Bárány János (1716-1758) és a szintén győri születésű evangélikus lelkész, író, fordító Sartoris János (1695-1756) álltak neki lefordítani a Bibliát. A görögből készült fordításhoz segítség gyanánt régebbi latin, német és magyar verziók (főleg Torkos változatának) szövegeit is felhasználták, sőt „az akkor legfrissebb német szövegekre is támaszkodtak”. Torkossal ellentétben Bárányék a magyar nyelvű szövegváltozatukat „két éven át szabad betekintésre és véleményezésre köröztették tudós kollégái között, nehogy utólag marasztalják el”.

A fordítók az Újszövetség szövegét magyarázatokkal és bőséges jegyzetekkel látták el, az egyes könyvek elé történeti bevezetést tettek, minden részt tartalmi összefoglaló vezet be, sőt még két metszett térképet is csatoltak, egyrészt a Szentföldről, másrészt Pál apostol útjairól. Az előszóban „a Biblia két részének értelméről, egymáshoz való viszonyáról” értekeztek, felidézték a magyar bibliafordítások történetét, javították valamint kiegészítették Torkos András és Bod Péter összefoglalását.

1745-ben már kész volt a fordítás, azonban a kötet – impresszuma szerint – 1754-ben jelent meg Laubanban. Valójában Nicolaus Schill laubani nyomdájában az Újszövetségnek csak a kétharmadát nyomtatták ki, azonban a hétéves háború kirobbanása miatt félbeszakadt a munka, ezért a kötet további egyharmada egy sziléziai officinában készült el. A Laubáni Bibliában „jutott el a magyar pietista irodalom a csúcsra, ezt tekinthetjük teológiai összegzésnek, mintegy zárókövének. Azonban a késedelmesen megjelent Újtestamentum nem tölthette már be neki szánt feladatát. Példányai már valószínűleg csak a hétéves háború után jutottak be Magyarországra, s a 18. század végére a hallei szellemiség, amit képviselt, meghaladottá vált”.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom:

Stephen M. Miller-Robert V. Huber: A Biblia története : a Biblia keletkezése és hatása; Csepregi Zoltán: Evangélikus bibliafordítások a XVIII. században. In: Biblia Hungarica Philologica : magyarországi Bibliák a filológiai tudományokban p.171-184.; Világi Dávid: Győr, az egykori és új püspöki székhely. In: A reformáció kincsei I. kötet A Magyarországi Evangélikus Egyház szerk. Kollega Tarsoly István, Kovács Eleonóra; V. Ecsedy Judit: Titkos nyomdahelyű régi magyar könyvek 1539-1800; Biblia Sacra Hungarica A könyv „mely örök életet ád”; Magyar művelődéstörténeti lexikon, Magyar Nagylexikon vonatkozó szócikkei; Diarmaid MacCulloch: A reformáció története; http://koszeg.lutheran.hu/hu/gyuelekezetuenkrol/6-a-koszegi-gyuelekezet-toertenete; http://biblia.drk.hu/; Salamon Konrád (szerk.) (2016). Világtörténet [Digitális kiadás.] Budapest: Akadémiai K. Letöltve: http://eisz.mersz.org?xmlazonosito=vitort_sec1_6_3_p1#vitort_sec1_6_3_p1 (2016.12.12.); Romsics Ignác (szerk.) (2016). Magyarország története [Digitális kiadás.] Budapest: Akadémiai K. Letöltve: http://eisz.mersz.org?xmlazonosito=moto_sec2_4_1_10_p2#moto_sec2_4_1_10_p2 (2016.12.14.)

Mesés rajzok, rajzos mesék- végeredmény

A Gyermekkönyvtár által Dargay Attila halálának 10. évfordulója alkalmából meghirdetett Mesés rajzok – rajzos mesék című rajzpályázatunk értékelése megtörtént. A beérkezett 33 illusztrációból 15 gyermek alkotását ajándékcsomaggal és Mesekuckó jegyekkel jutalmaztuk.

A díjazottak:

I. helyezett: Krass Szofi
I. helyezett: Zöldi Bertalan András
II. helyezett: Németh Ervin
II. helyezett: Farkas Vivien
III. helyezett: Szamos Noémi
III. helyezett: Orbán-Happ Janka
III. helyezett: Kálmán Roxána
IV. helyezett: Horváth Noel
IV. helyezett: Erdey Panna
IV. helyezett: Plósz Júlia
IV. helyezett: Nemes Réka
V. helyezett: Józsa Blanka
V. helyezett: Hajdú Anna
V. helyezett: Füzessy Lili
V. helyezett: Kovács Ádám

Eredményeikhez gratulálunk! 
A beérkezett művekből létrehozott kiállítás Gyermekkönyvtárunk Internetkuckójában az év végéig megtekinthető.

Digitális képeslap-gyűjteményünkből 131.

Sétatér 1900 körül

 1920-as években

A képeslapok teljes gyűjteménye megtekinthető, letölthető Digitális Könyvtárunkból

Programjaink a héten

Filmklub

2020. január 20-án (hétfőn) 17 órakor kezdődik a filmvetítés a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára rendezvénytermében (Győr, Baross u. 4., II. emelet). Ezen a délutánon a Rossz versek című, 2018-ban készült magyar filmet láthatják.

A vetítés ideje 97 perc. A belépés díjtalan.
A vetítés a Magyar kultúra hete programsorozat része. Január 21-én (kedden) 17 órakor ugyanitt találkozhatnak a film rendezőjével, operatőrével és Valuska László újságíróval.
A 33 éves Merthner Tamás magánélete romokban, mert párizsi ösztöndíját töltő barátnője, Anna éppen most szakított vele. Tamás önsajnálatában, a múltjában kezdi keresni a választ arra, hogy a szerelem valóban csak akkor létezik-e, amikor már gyakorlatilag nincs.
Magánéleti problémáinak feldolgozása mellett, Tamás emlékeiből ébred rá a mai társadalom elveszettségére is, ezúton kapunk egy rendkívül szubjektív képet Magyarország jelenéről.

 Beszélgetés

2020. január 21-én (kedden) 17 órakor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára rendezvénytermében (Győr, Baross u. 4., II. emelet) az egy nappal korábban a Filmklubban vetített Rossz versek című film alkotógárdájának tagjaival találkozhatnak.

A program a Magyar kultúra hete rendezvénysorozat része. A belépés díjtalan.

Jelesnapi szokások

2020. január 23-án (csütörtökön) 15 órától a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Marcalvárosi Fiókkönyvtárában (Győr, Lajta u. 27/A.) a Jelesnapi szokások című ismeretterjesztő sorozat első, vetített képes előadásán vehetnek részt.

Vendég:  S. Balázs Lívia néprajzkutató.

A belépés díjtalan.

 Kiállítás

2020. január 23-án (csütörtökön) 17 órakor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi tér Kisfaludy Károly Könyvtára rendezvénytermében (Győr, Baross u. 4., II. emelet) nyílik meg Molnár György művészetbarát kiállítása. A program A magyar kultúra hete rendezvénysorozat része.

A kiállítás ingyenesen megtekinthető 2020. február 21-ig, hétköznapokon 13.00-16.00 óráig. Az ettől eltérő időpontokban előzetes bejelentkezés alapján látogatható.

Összművészeti találkozó

2020. január 24-én (pénteken) 17 órakor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Gyárvárosi Közösségi Házában (Győr, Külső-Árpád u. 6-8.) kerül sor a Magyar kultúra hete alkalmából szervezett összművészeti találkozóra. Műsort adnak az Író Alkotók Klubja tagjai. 

Az e napon megnyíló kiállítás 2020. február 7-ig látogatható a Közösségi Ház nyitvatartási idejében.

A belépés a találkozóra és a kiállításra is díjtalan.

Visszapillantó– Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

Szedőverseny

Forrás: Győri Közlöny, 1891. jan. 04. p.5. (35. évf. 2.sz.)

Könyvajánló

Sejtelmes, izgalmas és vicces könyvek sokasága íródott a gyerekeknek is a farsangi időszak eseményeiről: az álarcosbálokról, a karneváli forgatagról, álruhás figurákról, és persze nagy egymásra találásokról. Ezekből a kötetekből ajánlanak néhányat olvasóiknak gyermekkönyvtárosaink.

Az ajánlójegyzék erre a linkre kattintva olvasható, illetve tölthető le honlapunkról.

Pegazus hírmondó

 Facebook-csoport rendezvényeinknek és híreinknek

Csoportot hoztunk létre Facebook-oldalunkhoz Pegazus hírmondó néven. Aki szeretne minden egyes rendezvényünkről és aktuális hírünkről értesülni, annak érdemes csatlakoznia, mert ettől az évtől kezdve itt tesszük közzé programajánlóinkat és aktualitásainkat, így elkerülhetjük, hogy a Facebook algoritmusától függjön, milyen információk jutnak el Olvasóinkhoz és Követőinkhez.

A könyvtár Facebook-oldalán továbbra is posztolunk az eddigiek szerint, de rendezvényeink, eseményeink és információink ezentúl a csoportban kerülnek nyilvánosságra, kivéve a nagyrendezvényeket (Könyvszalon, Könyvhét stb.), melyek mindkét helyen meg fognak jelenni.

Digitális képeslap-gyűjteményünkből 130.

Papnevelő Intézet

A képeslapok teljes gyűjteménye megtekinthető, letölthető Digitális Könyvtárunkból

Programjaink a héten

Kiállításmegnyitó

2020. január 13-án (hétfőn) 17 órakor nyílik a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának (Győr, Baross u. 4.) 1. emeleti olvasóterében a budapesti Goethe Intézet által összeállított, a nők társadalmi életéről szóló vándorkiállítás.

A tárlókon elhelyezett kiadványok, könyvek képet adnak a nők választójogával megkezdődő társadalmi változások 100 éves történetéről. 

A kiállítás megtekinthető: 2020. február 3-ig, a könyvtár nyitvatartási idejében.

Előadás

2020. január 13-án (hétfőn) 17.20-kor dr. Tóth Eszter Zsófia társadalomkutató, történész tart előadást a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára rendezvénytermében (Győr, Baross u. 4., II. emelet). A Program a Goethe Intézet FRAUenTITÄT TO GO című vándorkiállításának kísérő rendezvénye.

A belépés díjtalan.

Könyvklub

2020. január 14-én (kedden) 17 órakor tartja idei első könyvklubját a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér. A helyszín - szokás szerint - a Kisfaludy Károly Könyvtár (Baross Gábor u. 4.) harmadik emeleti muzeális gyűjteménye, a megvitatandó könyv pedig Závada Pál Hajó a ködben című könyve.

A belépés díjtalan! Minden régi és új érdeklődőt szeretettel várnak.

Előadássorozat

A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér 2020-ban új helytörténeti előadássorozatot indít. Január 15-én (szerdán) 17 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében (Győr, Baross u. 4.) kerül sor a Legendás győri gyárak című előadássorozat eső alkalmára.

Ez alkalommal Dr. Honvári János, gazdaságtörténész,egyetemi docens a győri szeszgyárról tart előadást.

Visszapillantó– Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

Afférek

 

Forrás: Győri Közlöny, 1896. jan. 01. p.5-6. (40. évf.1.sz.)

Helytörténeti kalandozások 142.

A Városi Kultúrház – A „hajléktalan kultúrintézmények” reménysége az 1930-as években

Győrött már az 1900-as évek elejétől napirenden volt a városi kultúrház építésének ügye. A város élénk zenei életének már régóta szüksége lett volna egy nagy befogadóképességű, jó akusztikájú hangversenyteremre, mely nagy érdeklődésre számot tartó, a jó nevű vendégművészek fellépésére is alkalmas lehetett volna.

Először, más városok példája alapján, kultúrpalotában gondolkodtak, mely otthont adhatna a kultúrintézményeknek. Győrött erre nem volt pénz, 1914-ben, mikor felmerült a Lloyd nagytermének átépítése, a sajtó így összegezte a kultúrház megépítésének eddigi elmaradását: „Meg kellett a városnak csinálni az egészségi intézményeket, és biztosítani kellett a kereskedelem és ipar forgalmát. A csatornaépítés, vízműbővítés, villanytelep-létesítés, gázmű megvétele, az árvédelmi munkálatok, az utak jó karba helyezése, a város levegőjének védelme parkok létesítésével, mind a város messze jövő életére kiható, de egyszersmind a város anyagi erejét igénybe vevő létesítmények lekötötték erőit.”

Győri Hírlap, 1914. május 25.:

Az 1920-as években és az 1930-as évek elején zenei rendezvények helyszínéül, jobb híján, továbbra is a zeneiskola nagytermét, az Apolló mozit, a nagyobb rendezvények esetében a Lloydot használták. Ez utóbbinak volt a városban a legnagyobb helyisége, de az igényekhez képest ez a nagyterem is kicsinek bizonyult, pódiuma nem volt, ruhatára a szemtanúk szerint botrányos. Nem véletlen, hogy az 1930-as években a kultúrház ügyének legfőbb szorgalmazója a Győri Ének- és Zeneegylet lett, mely bizottságot hozott létre a cél érdekében.

Az 1920-as évek végén a város több kultúrintézménye is megfelelő elhelyezésre várt. A bencés rend páratlanul gazdag múzeumi gyűjteménye helyhiány miatt a nyilvánosság számára nem volt hozzáférhető. A városi közkönyvtár – melynek helyiségei alkalmatlanok voltak – jobb helyet keresett magának. Győrnek színházszerető lakosai voltak, de éppen nem volt színházépülete. 1928-ban zárták be biztonsági okokból a Radó téri régit, mely 1798-ban épült többnyire kőből, gyakorlatilag ártérben. Bár az új színház építése az 1800-as évektől újra és újra napirendre került, a városi költségvetésből csak a régi rendszeres felújítására futotta, mígnem 1927-ben végleg életveszélyessé nyilvánították, majd lakat került rá. Ettől kezdve a szerződő színtársulatok a Lloydban, az Apolló moziban, a Katholikus Körben, a Vasas Otthon nagytermében játszottak. 1929-ben pályázatot írtak ki egy új színházépület tervezésére, melyre impozáns tervek készültek. A gazdasági válság éveiben azonban a város nem kezdett építkezésbe, így a színházkérdés továbbra is megoldatlan maradt.

1929 decemberében a Dunántúli Hírlap arról ír, hogy a 60 ezer fős Győr további fejlődéséhez halaszthatatlan a kultúrház vagy kultúrpalota megépítése. Felhívja a figyelmet, hogy az építési költség nem csupán a városra hárulna, mivel az állam és a város kulturális egyesületei is támogatnák anyagilag, ez utóbbiak az ismeretterjesztő előadások, a szabadegyetemi órák, a kulturális felolvasások, a vallásos és politikai összejövetelek, a szépművészeti kiállítások számára keresnek megfelelő helyiségeket. A bérbeadásából pedig jövedelemhez juthatna a város. A kultúrpalota építéséhez két helyet is javasolt a cikk. Az egyik a Royal szállóval szemközti tömb, de ezt még ki kellene sajátítani a városnak. A másik a Vilmos császár út és a Munkácsy út kereszteződésében levő városi telek, melyen akkoriban tüzelőanyag telep üzemelt.

Pénzügyi források

A szűkös anyagi források nagy részét két alapítványra építhette a város. Győrben még az 1900-as évek elején a szabadkőművesek megalapították a Philantrophiai Páholyt, a tagok közt számos közismert személlyel. A szabadkőművesek az oktatásban a felekezeti jelleget akarták visszaszorítani, a hangsúlyt inkább a természettudományos nevelésre helyezték. 1900-ban megalakították a Győrvárosi Diák-Otthon Egyletet, majd a szabadkőműves nevelési törekvések jegyében 1911-ben adták át a Bisinger sétányon a Győrvárosi Diákotthont.

A Győrvárosi Diákotthon az 1910-es években:

1920-ban belügyminiszeri rendelet oszlatta fel a szabadkőműves páholyokat. 1932. június 19-én a Győrvárosi Diák-Otthon Egylet is kimondta feloszlását a következő elhatározásokkal: egyrészt a Bisinger sétányon lévő házát (ez idő szerint a női felső kereskedelmi iskola használta) Győr város közönségének adja át, azzal a kikötéssel, hogy az épület mindenkori bérleti díja örök időkre a szegény sorsú, jó diákok tanulmányi segélyezését szolgálja. Másrészt kimondta, hogy a 73375 pengőnyi készpénz vagyona „Győr város tulajdonát képező kultúrház létesítésére fordíttassék és használtassék fel”. Mivel ez az összeg önálló építkezésre nem volt elegendő, megoldást kellett találni a kikötés szerinti hasznosításra. Felmerült elsőre az 1930-ban átadott szociáldemokrata támogatással létrehozott Vasas Otthon megvétele. A magas ár és célszerűtlen kialakítás miatt erről a tervről hamar letettek. Másik lehetőség volt a Lloyd épület megszerzése és átalakítása, mely kivitelezhetőnek tűnt, de a tulajdonosok túlzott követelése miatt ez sem valósult meg.

Felsődunántúli Újság, 1933. május 8.:

Sziklai Jenő szegedi színigazgató is olyan ötlettel állt elő, melyekhez a Diákotthon Egylet pénzével is számolt volna. Szeretett volna egy nyári színházat építeni a Bisinger sétányon. Saját költségén meg is bízta Wälder Gyula műépítészt, műegyetemi tanárt a színkör terveinek elkészítésével. A tervek azonban tűzbiztonsági szempontokból aggályosak voltak, és átdolgozásra szorultak. Sziklai Jenő végül egy szezonra, az 1934 tavaszán lebontott színház helyére, a Radó szigetre 16 ezer pengő költséggel 900 személyes nyári színházat épített deszkából és vászonból, melyet a Nemzetközi Vásártól hozott el. 1934 októberében már felszólították a deszkaszínház lebontására.

A kultúrház szempontjából körvonalazódott a megoldás, a már a Diákotthoni Egylet feloszlását kimondó közgyűlési jegyzőkönyvben is lefektetett gondolat: a Bálint Mihály-féle alapítványi ház átalakítása és felhasználása lehetőleg a múzeummal összekötött kultúrház céljára.

A másik alapítványtevő, Bálint Mihály 1841-ben született, a Győri Szeszgyár Rt. egyik alapító tagja volt. 1904-ben egy új színház felépítéséhez 240 ezer koronát adományozott a városnak, valamint Győrre hagyta a Czuczor utca 17. sz. alatti ingatlanát. (Más fontos adományaival támogatta a városi iskolai oktatást, illetve a szegény tanulókat. 1910-ben a Győri Evangélikus Szeretet Otthon építéséhez 60 ezer koronát hagyott az egyháznak. Az első világháború alatt a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak támogatása érdekében alapítványt hozott létre. Végrendeletében a városi irodalmi és művészeti élet fejlesztésére, a szegények gyámolítására és a népkonyha működtetésére, az evangélikus iskola szociálisan rászoruló tanulóinak segélyezésére, valamint a hátrányos anyagi helyzetben lévő középiskolások javára jelentős összegeket hagyományozott.) 1904-ben Győr díszpolgárává választották. Még életében, 1913-ban utcát neveztek el róla. 1921-ben hunyt el.

A Benes Pál festette Bálint Mihály portré:

Bálint Mihály hagyatéka volt a Czuczor Gergely utca és Árpád utca sarkán álló egyemeletes épület, melyben egy tejcsarnok üzeme működött, valamint a Vegyvizsgáló Állomás, emeletén bérlakásokkal.

Az 1900 körüli felvételen már látszik a Bálint Mihály-féle ház Árpád úti homlokzata:

1925 körüli felvétel az Árpád úti homlokzatról, a tűzfalon lévő felirat: „Sopron, Győr és Vasmegyei Tejgazdasági Rt. Győr város tejellátása, sajt és vajkészítése nagyban”:

A tervpályázat

Szauter Ferenc polgármester maga is a kultúrházért kialakult társadalmi mozgalom támogatója lett. A helybeli mérnökegylet előzetes tervek elkészítését javasolta az átalakítás lehetőségének, célszerűségének és a költségek nagyságának megállapítására. Érintkezésbe léptek a Zeneegylettel. 1933. december 18-án a zenei és építészeti szakértők bevonásával pontról pontra megtárgyalták az átalakítás lehetőségeit. A kívánalmak figyelembevételével a mérnökegylet január 31-i lejárattal tervpályázatot írt ki a kultúrház építkezéseire, illetve az átépítésére. A pályázaton csak a mérnökegylet győri osztályának tagjai vehettek részt. A tervezési program szerint a közel 1400 m² telken álló ház átalakításával gondoskodni kellett 600 személy befogadóképességű hangversenyteremről, melyet szükség esetén színi és mozgófénykép előadásokra is lehet használni, a szükséges élőcsarnokkal, ruhatárakkal és egyéb mellékhelyiségekkel, egy 80 m² nagyságú felolvasóteremről, színházi öltözőkről, néhány egyleti szobáról, gondnoki és házmesteri lakásról és múzeumi helyiségekről.

Városok Lapja, 1934. január 1.:

A kultúrház megvalósítása mögé egymás után sorakoztak fel a kultúrintézmények és egyesületek. A Győri Ének- és Zeneegylet a zenei élet helyszínének biztosítékát látta a tervben. (Győri Hírlap, 1934. január 21.) Felajánlott 15 ezer pengő kölcsönt is a városnak, de kiderült, hogy az egylet pénztárosa elsikkasztotta az egylet vagyonát.

A Kisfaludy Irodalmi Kör bár az ideiglenes rendezvényeit a városháza közgyűlési termében tarthatta meg, egyesületi munkaszobát viszont kért a majdani kultúrházban.

Győri Hírlap, 1934. február 4.:

A Bálint Mihály-féle épület felkeltette a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat érdeklődését is, amely ebben látta évek óta húzódó gondjainak megoldását. Az 1933. december 19-iki választmányi ülésen Höfer Vilmos társulati alelnök kifejtette, hogy a „kiállítási terem kérdése annyira időszerű, hogy immár a kiállítás rendezése is lehetetlenné válik”. Azt javasolta, hogy a választmány kérje a polgármestertől „a Bálint Mihály alapítvány Czuczor Gergely utcai házának Kultúrházzá való átalakítását úgy, hogy az udvart üvegtetővel fedjék be, amivel egy állandó kiállítási hely nyerhető”. A Képző- és Iparművészeti Társulat kérelmét figyelmen kívül hagyták a kiírt 1934-es tervpályázat során, mivel az eljövendő intézményt színházi bemutatók, mozielőadások és hangversenyek tartására tervezték, a felső szinten pedig a létesítendő városi múzeumot akarták elhelyezni.

Az 1934. január 31-én lejáró tervpályázatra hat pályaterv érkezett. A hét tagból álló bírálóbizottság Lakatos Kálmán építész tervét 300 pengős, Stadler Dezső építész tervét 200 pengős, Fekete Kálmán mérnök-építőmester és Polgár Rudolf építész tervét 100-100 pengős díjakkal jutalmazta. A terveket az érintett egyesületeknek és a nagyközönségnek bemutatták.

Lakatos Kálmán 1. díjat nyert pályázatának alaprajzai:

A tervek bemutatása után a Diákotthon Egyesület is megerősítette szándékát, hogy 75 ezer pengővel támogatni fogja az átépítést. A városi közgyűlés március 12-én egyöntetűen megszavazta a kultúrház megépítését. Mivel még ebben az évben be akarták fejezni az átalakítást, sürgősen meg kellett szerezni a minisztérium jóváhagyását. Közben a kedvező kölcsönök beszerzése is folyamatban volt.

Győri Hírlap, 1934. március 24.:

Győri Hírlap, 1934. november 8.:

Városok lapja, 1935. április 15.:

Az építkezés

1934. július 9-én abban a reményben kezdték meg az átalakítási munkálatokat, hogy húsz munkahét után avathatják is a kultúrházat. A 150 ezer pengős költségvetésű építkezést Káldy Barna építőmester vezette a bontástól az átadásig.

Megkezdődtek a bontási munkák:

Az építkezés vezetője a tervpályázat nyertese, Lakatos Kálmán győri építészmérnök lett. A meglévő régi épület és az elég rossz méretű telek megkötöttségei kétségtelenül sok nehézséget okozhattak az amúgy is nem megfelelő helyen (zártsorú saroktelek) álló épület átépítésénél.

1936-ban a Tér és forma szaklapban az alábbiak szerint mutatta be az épületet Markovics Sándor: „A tervezőnek sikerült a zavaró körülményeket áthidalva, egységes harmonikus hatású és a célkitűzést szolgáló tervet készíteni. Kétségtelenül hátránya azonban az építkezésnek az, hogy az épület mindkét homlokzatával keskeny utcára néz, s a zártsorú építkezés folytán nem keltheti azt a monumentális hatást, amit ilyen rendeltetésű épülettől általában várni szoktak. A tervező az egész épület magasságán átvonuló és eredetileg műtravertin burkolattal tervezett, de sajnos csak kőporos homlokzatképzéssel kivitelezett ritmikus modern profilirozású pillérsorral tagolta halványkék színű homlokzatát.”

„A kötöttségekből származó külső megjelenésért bőséges kárpótlást nyújt a belső megoldásnak úgy esztétikai, mint gyakorlati használhatóság szempontjából való megfelelése. A Czuczor utcából nyíló tágas, modern bejáraton át jó megvilágítású, tágas és levegős előcsarnokba lépünk. Külön bejárat van a színház pénztárcsarnokából is megközelíthető emeleti múzeumi és kiállítási helyiségek részére, melyek a megtartott régi márványlépcsőn érhetők el. Az előcsarnokból és a tágas pénztárcsarnokból nyílik a színháztermet az eredeti „L" alakú beépítés felhasználásával ,,L" alakban mintegy 30 méter hosszúságban körülvevő foyer (előcsarnok). A tágas és jól világított foyerban nyert elhelyezést a büfé, a ruhatár és kiállítási vitrinek sora. Ugyancsak az előcsarnoknak az Árpád út felől külön utcai főbejárata is van.”

Az előtér (Tér és forma, 1936):

„Az épület magva az erkéllyel együtt 600 ülőhellyel ellátott nagy színházi terem a régi épület nagy udvarának beépítéséből keletkezett. A színpad felé tölcsérszerűen szűkülő alaprajzú nézőtér hossza 19.30 méter, szélessége 13.60 méter, a színpad 10 méteres rivalda nyílással nyílik a nézőtérre a süllyesztett zenekar fölött. A színpad mögött húzódó folyosóról nyílnak a külön kis zárt udvarra tekintő öltözők.”

A színpad (Tér és Forma, 1936):

„A monumentális hatású és nemes egyszerűségű nézőtér mahagóni fával burkolt színpadi nyílással és a két proscénium páhollyal, valamint az ugyancsak mahagóni burkolattal ellátott erkély mellvéddel és az 1.50 méter magasságig szintén mahagóni sima burkolatú oldalfalakkal igen kellemes harmóniába olvad a narancsvörös szövettel bevont oldalfalakkal és a vörös bársonnyal kárpitozott fekete faszékekkel. A szellőző nyílásokkal tagolt hófehér mennyezet és a reflektorok fényében csillogó nehéz ezüstszürke színházi függöny oly kellemes hatású, hogy a néző a főváros valamelyik előkelő színházába képzelheti magát.”

A nézőtér 1936-ban:

Feltűnést keltett a színház rejtett világítása és új Linestra nevű világító testjei, a helybeli villamos vállalkozó, Sugár Árpád végezte a modern technikai szereléseket. A központi gőz- és légfűtés, valamint a szellőztetés munkálatait Tárnok Árpád Béla cége végezte.

A színház

A kultúrház átadása nem egy időponthoz köthető. Az átalakítást végül 229 ezer pengőből sikerült megvalósítani. Az egyes „funkciók” avató rendezvényei egymás után következtek. Először a színház vette birtokba, de az emeleten ekkor még munkák folytak. 1935. július 14-én megnyitotta kapuit a már évek óta kényszermegoldások nehézségeivel küszködő győri színészet előtt. Július 18-án ünnepi díszelőadás keretében avatta fel Sziklai Jenő színtársulata a Hunyadi László nyitányának akkordjaival és Katona József Bánk bán 2. felvonásával a kultúrház színpadát.

A színházavató plakátja:

Győri Hírlap, 1935. július 19.:

A képtár

A város még 1934 őszén kultúrházkezelő bizottságot hozott létre az alpolgármester Koller Jenő vezetésével, mely a szükséges felszerelésről és a működtetésről gondoskodott, ez tárgyalt a múzeum ügyében is. Az emeleten a nézőtér légteréből fennmaradó területen, azaz a régi épület utcai szárnyaiban nyert volna elhelyezést. A külön múzeumi bejárótól és előcsarnokból megközelíthető múzeumi helyiségek három nagy teremből álltak volna. Időközben a bencés Lovas Elemér, a Rómer-gyűjtemény kezelője kifogásokat emelt a múzeum rendelkezésére bocsátott helyiségekkel szemben, így a múzeumalapítás sem történt meg. A város az így felszabadult helyiséget a Magyar Mérnök- és Építészegylet győri osztályának adta bérbe azzal a kikötéssel, hogy az emeleten lévő kis előadóterem és a hozzá tartozó mellékhelyiségek használati jogának fejében az egylet köteles a társkulturális egyesületeknek – köztük a Győri Képző- és Iparművészeti Társulatnak is – díjtalanul helyet biztosítani. A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat 1935. november 14-én nyíló tárlatával tulajdonképpen otthonra lelt a Kultúrházban.

Győri Hírlap, 1935. november 15.:

A kultúrházkezelő bizottság intézkedett a Bálint Mihály relief és emléktábla felállításáról, valamint előkészületeket tett filmvetítések elindításához, nem véletlen, hogy már a tervpályázat is feltételül szabta a moziüzemeltetés lehetőségét.

A mozi

Még 1920-ban a belügyminisztériumtól Győr három mozira kapott engedélyt, ebből kettő üzemeltetési jogát bérbe adta (Apolló és Elite mozi). A harmadik moziengedélyt a város nem hasznosította, a Kultúrház elkészültével a visszavonás terhe mellett viszont használni kellett. A sok szálon bonyolódó probléma része volt a dekonjunktúra és a konkurenciaharc is, a vitákat lezáró polgármesteri döntés az lett, hogy 1935. október 1-jétől a város a kultúrházban kipróbálás jelleggel gyakorolja mozijogát. Október 5-én a Halló Budapest című filmmel indított a Kultúrház Filmszínház.

Győri Hírlap, 1935. október 4.:

Az első hónapok megmutatták, hogy a technikai üzemeltetés megfelelő, de hiányzott a gyakorlott szakember, és a másik két mozival sem sikerült a tervezett filmkölcsönzési együttműködés. Végül a közgyűlés a felek megegyezésével kialakított megoldást szavazta meg 1936 szeptemberében, miszerint a város felfüggeszti a kultúrházi mozi működését, a jövedelemkiesés ellentételezésére a másik két mozi ezért 6000 pengőt fizet neki.

A hangversenyterem

Az 1935-ben átadott kultúrház első zenei eseménye, bérleti hangverseny keretében Szigeti József hegedűestje volt 1935. október 21-én.

Győri Hírlap, 1935. október 22.:

A nagyterem akusztikája egészében jól sikerült, de kisebb módosításokat és a külső zajok kizárását még sokan javasolták, ezeket ki is javították. 1935. november 14-én Győrből, a Kultúrházból közvetítette a rádió Liszt művét, a Les Preludes-öt és Kodály szerzeményét, a Psalmus Hungaricus-t, Boldis Dezső vezényletével. A fúvósokkal megerősített zenekar, több helyi énekkarból felállt 150 tagú kórus és Székelyhidi Ferenc énekművész lépett fel. A nevezetesebb hangversenyek közé tartozott még 1938-ban a két Kodály hangverseny is, a május 8-i Halmos László szervezésében, ezzel az Éneklő Ifjúság is birtokba vette a Kultúrházat. Kivételes esemény volt az 1940. január 17-i, amelyen Bartók felségével, Pásztory Dittával együtt viharos ünneplésben részesült, Amerikába távozásuk előtti utolsó koncertjeik egyike volt a győri.

A kultúrház fenntartása

1936-ban is még csak nyáron működött színház Győrben, a jobb kihasználás miatt sürgették, hogy télen is legyenek színházi előadások. A Kultúrházba végül a múzeum nem költözött be, mivel hosszú távon nem tartották alkalmasnak a felajánlott helyiségeket, de a régóta vajúdó múzeumkérdés végleges megoldásáig, az érdeklődésre való tekintettel, a Városi Kultúrház kiállító helyiségeiben történeti kiállításokat is szerveztek. 1937. június 9-én nyílt meg a győri könyv múltját bemutató tárlat, 1728-tól, a Streibig-nyomda megtelepedésétől kezdődően. A könyvkiállítást kéziratok és íróarcképek egészítették ki. A kiállítás másik részét a győri metszetek, térképek és régi városképek bemutatása képezte. 1938-ben a bencés múzeum régiségtár gyűjteményeit állították ki, hogy a többi tanintézet is hozzájuthasson a régiségek megismeréséhez. Csaknem az összes iskola diáksága megnézte a kiállítást. 1943. március 6-án, a Győr város szabad királyi városi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett történeti kiállítást Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter nyitotta meg.

Az épület 1945-ben, a bombatámadások után:

Már 1945 szeptemberében meg tudták indítani a színházi évadot. Győri Munkás, 1945. szeptember 23.:

Az épület később is kulturális célokat szolgált. 1978-ig itt üzemelt a Kisfaludy Színház, ám ebben az évben megépült a Nagyszínház, így az eredeti funkciónak megfelelően 1978-tól a Megyei Művelődési Központnak, 1987-től a Bartók Béla Művelődési Központnak, 2008-tól a Bartók Béla Művelődési Központ Nonprofit Kft.-nek, majd 2013-tól a Nemzeti Művelődési Intézet Győr-Moson-Sopron megyei irodájának adott otthont. 2015-től a városi fenntartású Vaskakas Bábszínház működik falai közt. Két nagy felújításon esett át az épület, 1984-ben, majd 2002-ben.

A Megyei Művelődési Központ felújítása (Kisalföld, 1984. november 9.):

A 2002-es regionális központ számára történő átépítés Czigány Tamás tervei alapján valósult meg. A szerkezeti alapstruktúra megtartása mellett nőtt a nézőtér és a színpad, átalakult az épület közlekedési rendszere, és általánosan 1 szinttel megemelték az egész épületet. A ház főbejárati frontjára, a szűk járdát kibővítve, árkád került, ami csökkentette az előadások előtti-utáni zsúfoltságot, és egyben helyet adott egy rámpának a mozgáskorlátozottak számára. Az eredeti színpadszint helybenhagyásával növelték a nézőtér emelkedését, így biztosították a jó látásviszonyokat. A nézőtér befogadó képessége a karzattal együtt 451 fő lett. 2003. március 14-én, ünnepélyes keretek között adták át a teljesen felújított épületet.

A 2002-es felújítás utáni épület, és a Vaskakas bábszínház épülete napjainkban:

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:

Markovics Sándor: Kultúrház Győrben. In: Tér és Forma, 1936. p. 234-236.

Grábics Frigyes: A Győri Városi Kultúrház. (Felépítése és első évei) Honismereti pályázat. Kézirat. Győr, 1985. (Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár)

A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár helyismereti hírlapgyűjteménye és Digitális Könyvtára

Internetes oldalak:

Ki tervezte: http://www.kitervezte.hu/epuletek/kozepulet/bartok-bela-megyei-muvelodesi-kozpont-gyor

Modern Győr: https://moderngyor.com/2013/02/15/kulturhaz/

Régi Győr: https://www.facebook.com/regigyor/photos/a.222101964470081/1637645066249090/?type=3&theater