Kettős játék – Duplicity
1 perces filmkritika
rendező: Tony
Gilroy
forgatókönyvíró: Tony
Gilroy
szereplők: Julia
Roberts, Clive Owen, Tom Wilkinson, Paul Giamatti, Carrie Preston, Ulrich
Thomsen, Thomas McCarthy
Az
ipari kémkedés legalább annyira izgalmas és veszélyes, mint a politikai-háborús
kémkedés, ráadásul elképzelhetetlenül jövedelmező biznisz is egyben. Tony
Gilroy filmjében kém kémnek ágyasa, de mindenképpen bizalmatlana. Azt kell
mondanom, a sztori jól felépített, de az író (szintén Gilroy) végül addig
építgette suttyomban, hogy az összezavart, már senkinek és semminek hinni nem
tudó néző végül szépen kívül is reked a történeten az utólag ugyan mindig
nagyszerűen felvázolt-végigjátszott, de ott és akkor zavarba ejtő
fordulat-csavarok miatt. Nem arról van szó, hogy agyjátszmát igényel a dolog,
mert elszórt jelekből nem fejthető meg a ki-kinek dolgozik talányegyüttese.
Csakis dramaturgiai érzékkel, az meg kell a fenének, ha élvezetet akarunk. A
párosok különben jól működnek: Clive Owen és Julia Roberts tényleg izzóan
szexin mutatnak együtt (külön meg ugyancsak), ráadásul a két polaritás, a
multicégek bolondhisztériáig paranoiás tulajait karakterszínész császárok
alakítják (Paul Giamatti privát kedvenc, imádom!). Az már más kérdés, hogy
nincsenek egyensúlyban (Tom Wilkinson alig szerepel, pedig tudna), így az ő
dinamikájuk nehezen robbantja előre a mozit. Robbantja helyettük Clive és Julia
magánjátszmája, amely a filmidő előrehaladtával sajnos azért egyre jobban
veszít a frissességéből, másrészről pedig nincs is mindig kellően megalapozva.
A végeredmény: nézhető ki-kivel-miért-minek kémbecsapós, átverős-visszaejtős,
lájtos dekor-krimi (értsd minden téren jólfésült, sorry natúr hitelesség),
amelynek helyenként van íze és bűze, de a hajhagymákra tépdesés címén nem
veszélyes. Mert tényleg nincs meg benne a csodaszer.
Szilvási Krisztián
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése