Filmajánló

A hét pszichopata és a si-cu – Seven Psychopaths

2012, angol, 110 perc

rendező: Martin McDonagh

forgatókönyvíró: Martin McDonagh

szereplők: Colin Farrell, Sam Rockwell, Christopher Walken, Woody Harrelson, Abbie Cornish, Kevin Corrigan, Helena Mattsson

Nekem biztosan valami bajom van. Mostanában nem értem ugyanis a szatírákat. Már ha ez megint az volt. Vagy csak totálisan megteltem az angolok néha kiszámíthatatlan, néha humortalan humorával. Martin McDonagh egyszer már (4 évvel a most tárgyalt film előtt) tisztességesen a filmvászonra csapott, s az Erőszakik magyar címre erőszakolt In Bruges meglehetősen mókás csihi-puhi-uzsgyi is lett. A hét pszichopata és a si-cu viszont éppen ellenkezőleg. A történetet McDonagh valószínűleg kaktusz-pszichedelikus tudatmódosító meszkalin hatása alatt írta, mert hogy úgy tűnt, mintha kiszámítható lenne, pedig nem volt az, vagyis mégis. Nem volt tudható, mi jön, bár mondjuk a film felétől nem jött semmi. Nem értettem, miért nincs dinamika. Meg összeszedettség. Vagy legalább jóleső szétszórtság. Nem kevés hollywoodi utalás hangzott el fű alatt és fű fölött, igaz, de a szatirikus élt mindezekkel sem sikerült élvezetessé kifenni. Pedig igazán jól mutatott együtt a Christopher (Elmebeteg) Walken - Woody (NemNormális) Harrelson - Colin (McDonagh Kedvenc Színésze) Farrell - Sam (Infantilis) Rockwell négyes. Aki csaj volt mellettük-köztük, hamar lekopott vagy elhalt, a férfinak való vidéken si-cu csak a fickóknak termett. Az összkép viszont élvezetromboló módon (meg)zavart értetlenséget szült bennem, a 7 pszichopata erőszakolt (vagy erőszak ölt) "legendáját" sokkal jobban is ki lehetett volna használni. Vagy ha már ennyire nem, akkor meg minek. Whatever. Tanulság: nyúl vagy kutya biztosan nem hal meg a filmvásznon. Emberből meg van bőven elég.

Szilvási Krisztián