A Batthyány park
„Amióta azt a bástya alatti mocsaras nádas térséget elődeink feltöltötték, mindig legvonzóbb pontja volt Győrnek a Szedres. A kiváló érzékkel befásított pázsitos térség emberöltőn át a játszó ifjúság otthona volt. Majd a gyárak fejlődésével a munkások százainak ebédlő és pihenő helye. A megvénhedt szederfák sorai azonban megritkultak és helyüket csak akácokkal töltötték be, úgy, hogy mikor a selyemhernyó tenyésztés szélesebb körben elterjedt, egyéb alkalom hiányában megmaradt szederfákról szerezték be a tenyésztők a lombszükségletet.” (Győri Hírlap, 1907. május 30.)
1885. június 9-én a város és a győri „szépítő” egylet
megállapodott a szedreskerti sétatér felügyeletéről és gondozásáról. 1890-ben a
győri szépítő egylet tervet is készített az átalakításról. Akkoriban nagy volt
a pusztítás a fákon, mivel a gyerekek felmásztak rájuk, a szederfák levelét és
ágait szedték a selyemhernyóknak. Már ebben az időben felismerték, hogy „a
kertek a város tüdői, éltetői szervei”. (Győri
Közlöny, 1890. június 5.)
A Batthyány park (gróf Batthyány Lajos tér) 1920 körül:
A ligetet sokféleképp szerették volna még hasznosítani. A Győri Közlöny 1891. augusztus 3-i
számában megjelent Dr. Bánóczy Gyula
javaslata, miszerint a reáliskolát a Szedereskertben kellene felépíteni, így az
ifjak mozgására is bőven lenne lehetőség. Erre a 15-i számban válaszolt a
város, miszerint építkezés céljára nem adhatja oda a ligetet, mert a város
gyermekeinek biztosítani kell a mozgás helyét.
1892-ben felmerült az ötlet, hogy a Széchenyi téri piacot ide kellene költöztetni. (Győri Közlöny, 1892. február 28.)
A győri korcsolyázó
egylet 1896-ban jégpályát szeretett volna építeni a Szedreskert területén,
büfével és várakozócsarnokkal. (Győri
Közlöny 1896. január 21.)
1907-ben a városi építő bizottság Wenes Jenő polgármester előterjesztésére, a közgyűlés döntésére a
Szedres-teret gróf Batthyány Lajos térnek nevezte el. (Győri Hírlap, 1907. február 16.)
1907 májusában elkészült az új park. 6183 fát és cserjét
ültettek el. „Az ültetvények között pázsitos foltok adnak pihenőt a szemnek. A
kanyargó utakat egyelőre fekete szénsalak borította. A környék lakossága
óhajtva várja az időt, amikor a kifejlődő új park kapui kitárulnak előtte”. (Győri Hírlap, 1907. május 18.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése