könyv, film, zene, rendezvény egy helyen

2019. május 2., csütörtök

Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből – 20. rész




A fertődi Esterházy-kastély leírása 1784-ből


A „Fényes” vagy „Pompakedvelő” melléknévvel is illetett Esterházy Miklós (1714-1790) 1784-ben jelentette meg a Beschreibung des hochfürstlichen Schlosses Esterháss im Königreiche Ungern (A magyarországi Esterházy-kastély leírása) című kötetet, amely német nyelven, 57 oldalon át „szisztematikusan kalauzolja végig az olvasót az eszterházi kastély épületegyüttesén”. Az illusztrációkkal is ellátott könyvet Anton Löwe nyomtatásában adták ki Pozsonyban.
Süttör, a mai Fertőd egyik elődtelepülése, a 15. században a Kanizsai-család, a 16-17. század folyamán a Nádasdy-család tulajdonában volt. Az 1680-as évek elején I. Lipót osztrák császár és magyar király adta birtokadományként Esterházy Pálnak (1635-1713) az elmaradt nádori fizetés ellenértékeként. Esterházy Pál azonban kétszer is zálogba adta, előbb Széchenyi György esztergomi érseknek, majd a mariazelli bencéseknek, akiktől 1719-ben váltották vissza az Esterházyak, akik Süttört ettől az évtől kezdve „a hercegi ág grófi rangú másodszülöttjének birtokai közé utalták”.
Esterházy József (1689-1721), Esterházy Pál másodszülött fia Süttörön egy kastélyt építtetett. A munkálatok 1720-ban kezdődtek, a terveket a bécsi kőművesmester, Anton Erhard Martinelli (1684-1747) készítette. A kastély tulajdonképpen egyemeletes, szintenként tíz szobából és egy díszteremből álló vadászlak volt, amely 1725-ben készült el. A főépület előtt jobbra és balra két melléképületet is építettek, amelyek gazdasági célú mellékudvarokat takartak. A melléképületek és a főépület egy tágas díszudvart fogtak közre. A kastély belső terének és a kertnek a kialakításával 1730-ra végeztek. Ezt a vadászlakot beépítették a későbbi kastélyba.
Esterházy József 1721-ben elhunyt, ezután a süttöri birtokot másodszülött fia, Esterházy Miklós örökölte, aki mindösszesen 7 éves volt ekkor, ennek megfelelően „kiskorúsága idején a kastélyon csak állagmegóvási munkálatok folytak”.
Esterházy Miklós 1714-ben született. Gondos neveltetésben részesült, különösen a német, valamint a francia nyelv és kultúra elsajátítására helyeztek óriási hangsúlyt. Európai körutazáson vett részt, sőt az 1730-as években a leideni egyetem hallgatója is volt. Miután nagykorúságát elérte, átvette a Sopron vármegyében fekvő süttöri uradalmat. Az 1740-es évek folyamán főként Bécsben élt, ahol katonai karrierje mellett udvari tisztségeket is betöltött. Katonai pályafutása során „az örökösödési háborúkban szerzett jelentős rangot és hírnevet”, a bécsi Habsburg udvarban pedig „belső titkos tanácsosként, kamarásként, valamint a bécsi magyar testőrség kapitányaként” működött.
Esterházy Miklós a süttöri birtokát csak 1752-től használta rendszeresen, mivel fényűző életmódja miatt bátyja, Esterházy Pál Antal (1711-1762) hazarendelte Bécsből. Adósságait is testvére fizette ki, azzal a feltétellel, hogy „udvartartását és kiadásait csökkenti és tartózkodik az építkezéstől is”. Esterházy Miklós azonban nem tartotta be ígéretét, és „az 1750-es években mind a kastélyban, mind a parkban építkezéseket végeztetett”: 1754-ben a hercegi lakosztály, 1760 és 1762 között a díszudvart övező kerítés készült el.
1762 fordulatot jelentett mind Esterházy Miklós életében, mind a süttöri kastély sorsában. Bátyja halálát követően ugyanis ő örökölte meg a hercegi cím mellett „az igen jelentős bevétellel rendelkező Esterházy-hitbizományt” is. Az új herceg korábban többször járt Párizsban, ahol a versailles-i palota olyan mély benyomást tett rá, hogy elhatározta, Süttörön megépítteti a kastély mását. Az építkezés 1762-ben kezdődött el, és a teljes költség 13 millió aranyforint volt. A kutatások során az új hercegi rezidencia tervezőjeként számos név felmerült, azonban pontosan nem ismert, ki készítette az átépítés tervét, amely egyaránt vonatkozott a kastély főépületére, a melléképületekre és a parkra. A terv alapján „az épületet kétoldalt L-alakban emeletes szárnyakkal tervezték kiegészíteni, udvarát pedig íves patkószárnyakkal fogták közre”.
A „Fényes” vagy „Pompakedvelő” melléknévvel is illetett Esterházy Miklós (1714-1790) 1784-ben jelentette meg a Beschreibung des hochfürstlichen Schlosses Esterháss im Königreiche Ungern (A magyarországi Esterházy-kastély leírása) című kötetet, amely német nyelven, 57 oldalon át „szisztematikusan kalauzolja végig az olvasót az eszterházi kastély épületegyüttesén”. Az illusztrációkkal is ellátott könyvet Anton Löwe nyomtatásában adták ki Pozsonyban.
Süttör, a mai Fertőd egyik elődtelepülése, a 15. században a Kanizsai-család, a 16-17. század folyamán a Nádasdy-család tulajdonában volt. Az 1680-as évek elején I. Lipót osztrák császár és magyar király adta birtokadományként Esterházy Pálnak (1635-1713) az elmaradt nádori fizetés ellenértékeként. Esterházy Pál azonban kétszer is zálogba adta, előbb Széchenyi György esztergomi érseknek, majd a mariazelli bencéseknek, akiktől 1719-ben váltották vissza az Esterházyak, akik Süttört ettől az évtől kezdve „a hercegi ág grófi rangú másodszülöttjének birtokai közé utalták”.
Esterházy József (1689-1721), Esterházy Pál másodszülött fia Süttörön egy kastélyt építtetett. A munkálatok 1720-ban kezdődtek, a terveket a bécsi kőművesmester, Anton Erhard Martinelli (1684-1747) készítette. A kastély tulajdonképpen egyemeletes, szintenként tíz szobából és egy díszteremből álló vadászlak volt, amely 1725-ben készült el. A főépület előtt jobbra és balra két melléképületet is építettek, amelyek gazdasági célú mellékudvarokat takartak. A melléképületek és a főépület egy tágas díszudvart fogtak közre. A kastély belső terének és a kertnek a kialakításával 1730-ra végeztek. Ezt a vadászlakot beépítették a későbbi kastélyba.
Esterházy József 1721-ben elhunyt, ezután a süttöri birtokot másodszülött fia, Esterházy Miklós örökölte, aki mindösszesen 7 éves volt ekkor, ennek megfelelően „kiskorúsága idején a kastélyon csak állagmegóvási munkálatok folytak”.
Esterházy Miklós 1714-ben született. Gondos neveltetésben részesült, különösen a német, valamint a francia nyelv és kultúra elsajátítására helyeztek óriási hangsúlyt. Európai körutazáson vett részt, sőt az 1730-as években a leideni egyetem hallgatója is volt. Miután nagykorúságát elérte, átvette a Sopron vármegyében fekvő süttöri uradalmat. Az 1740-es évek folyamán főként Bécsben élt, ahol katonai karrierje mellett udvari tisztségeket is betöltött. Katonai pályafutása során „az örökösödési háborúkban szerzett jelentős rangot és hírnevet”, a bécsi Habsburg udvarban pedig „belső titkos tanácsosként, kamarásként, valamint a bécsi magyar testőrség kapitányaként” működött.
Esterházy Miklós a süttöri birtokát csak 1752-től használta rendszeresen, mivel fényűző életmódja miatt bátyja, Esterházy Pál Antal (1711-1762) hazarendelte Bécsből. Adósságait is testvére fizette ki, azzal a feltétellel, hogy „udvartartását és kiadásait csökkenti és tartózkodik az építkezéstől is”. Esterházy Miklós azonban nem tartotta be ígéretét, és „az 1750-es években mind a kastélyban, mind a parkban építkezéseket végeztetett”: 1754-ben a hercegi lakosztály, 1760 és 1762 között a díszudvart övező kerítés készült el.
1762 fordulatot jelentett mind Esterházy Miklós életében, mind a süttöri kastély sorsában. Bátyja halálát követően ugyanis ő örökölte meg a hercegi cím mellett „az igen jelentős bevétellel rendelkező Esterházy-hitbizományt” is. Az új herceg korábban többször járt Párizsban, ahol a versailles-i palota olyan mély benyomást tett rá, hogy elhatározta, Süttörön megépítteti a kastély mását. Az építkezés 1762-ben kezdődött el, és a teljes költség 13 millió aranyforint volt. A kutatások során az új hercegi rezidencia tervezőjeként számos név felmerült, azonban pontosan nem ismert, ki készítette az átépítés tervét, amely egyaránt vonatkozott a kastély főépületére, a melléképületekre és a parkra. A terv alapján „az épületet kétoldalt L-alakban emeletes szárnyakkal tervezték kiegészíteni, udvarát pedig íves patkószárnyakkal fogták közre”.
Az új kastély kertjének nyugati oldalán önálló operaházat is építettek, amely 1768-ban már állt. Ugyanebben az évben a Joseph Haydn (1732-1809) által vezetett hercegi zenekar, valamint a színtársulat is Eszterházára költözött. Ez az operaház egyaránt otthonául szolgált az itt működő olasz operának és a német vendég színtársulatoknak. A kastély középpontjában koncertterem is volt, a zenészek otthonául szolgáló Muzsikaházat pedig 1769-ben adták át.
1770-től kezdve Esterházy Miklós meghívására a bécsi arisztokrácia tagjai, külföldi előkelőségek és diplomaták, sőt a császári család tagjai is ellátogattak Eszterházára, hogy megtekintsék a kastélyt és az udvartartást. A herceg 1773-ban magát Mária Terézia császárnőt és királynőt is vendégül látta eszterházi otthonában. Erre az alkalomra készült el az operaházzal szemben a bábszínház (marionettszínház), ahol az uralkodó „a pagodához hasonlóan kialakított utolsó páholyból tekintette meg Haydn ezen alkalomra írt báboperáját”.
A bővítés 3. üteme 1775 és 1778 között zajlott. Ekkor nyerte el a kastély mai formáját: ekkor felépítették a második emeletet, átépítették a belvederét, a földszintes patkószárnyakhoz két merőleges szárnyat kapcsoltak, az egyikben képtárt, a másikban télikertet alakítottak ki, amelyeket azonban csak az 1780-as években rendezték be.
Az operaház 1779-ben a tűz martaléka lett, azonban Michael Stöger hercegi mérnök tervei alapján új, nagyobb befogadóképességű operaházat építettek. Az új épület 400 fő befogadására volt alkalmas. 1783-1784 folyamán nagyméretű mesterséges vízesést is építettek Eszterházán. A kastély díszudvarát kovácsoltvas kapu zárta le.

Az 1784-ben kiadott Beschreibung des hochfürstlichen Schlosses Esterháss im Königreiche Ungern című munka ismeretlen szerzője részletesen leírja a kastélyt, a kertet és a többi épületet: alaprajzok, metszetek segítségével mutatja be az épületkomplexumot. Az olvasót segítendő mind a szövegben, mind az alaprajzon számok segítették a pontos helyszínek beazonosíthatóságát.
A kastély földszintjén volt a tágas előtér, amelyet nyáron ebédlőként használtak, illetve a zenészek is itt kaptak helyet, amikor „az úri társaság a következő, az úgynevezett hűtőzőteremben (sala terrena) időzött”. Szintén a földszinten alakították ki a herceg és a hercegné lakrészét. A hercegi előszoba körül voltak a társasági, illetve fogadószobák, amelyek mögött rendezték be a hálószobát, valamint két kisebb, magánhasználtra (tisztálkodásra, szépítkezésre) szánt helyiséget. A hercegi lakosztályhoz tartozott az oratórium, a kápolna, valamint a német, az angol és a francia szerzők műveit magában foglaló kézikönyvtár.
A kastély jobb oldali szárnyában a hercegi lakrész után alakítottak ki három vendéglakosztályt, azonban ezekben Esterházy Miklós családtagjai laktak. A földszintes, ívelt szakaszban egy kis kabinet, a könyvtár, a porcelánszoba, a ritkaságok, a drágaságok és a bútorok őrzésére szolgáló helyiségek, valamint az ezekért felelős személyzet szobái következtek. Ehhez a traktushoz csatlakozott a képtár is.
A sala terrenától balra, a hercegnéi lakosztály előszobájából nyíltak a hercegné szobái. Magánlakrészét gardróbszoba, biliárdszoba, illetve az ezüstneműk számára kialakított helyiség követte. A bal oldali szárnyban további három, a családtagok számára kialakított lakosztály kapott helyet. Ezt követték a vendégszobák, amelyek a télikertbe vezettek. Szintén a bal oldal földszintjén alakították ki a konyhát, az udvari tisztek ebédlőjét és a cukrászatot. A többi kiszolgálóhelyiség a kastély körüli melléképületekbe került.
A földszinti előtér felett, az első emeleten volt a két szintet átfogó ebédlő vagy előterem, ide vezetett a kétkarú főlépcső. Az ebédlőből nyílt a díszterem, amelynek két oldalán az Eszterházára látogató uralkodói család tagjai számára egy-egy díszlakosztályt alakítottak ki. Az emelet többi gazdagon díszített és mindenféle ritkasággal, drágasággal ékesített termeinek nem volt kiemelt, egyedi szerepe, a társasági élet színterei voltak. A második emeleten alakították ki a herceg második lakosztályát, valamint további vendéglakosztályokat. A díszterem felett kilátó volt.
Mária Terézia 1773. évi látogatására alakították át az eredeti, korábban csak kis mértékben módosított díszudvart. Ugyanerre az alkalomra különböző pihenőhelyként is szolgáló látványosságokat emeltek a belső parkerdőben: Diana-, Nap-, Fortuna- és Vénusz-templomot. 1775-re elkészült az ún. remetelak, végül 1783-ban a kínai ház, azaz a Bagatelle is. Az épületek mellett a hatalmas parkban rózsakert volt szökőkúttal, valamint egy kis vadaskert is.
1784-re készült el végleges formájában az Esterházy-kastély parkja, amely a legpompásabb magyarországi barokk kertek egyike lett. Megvalósítása során „új, szabályos elrendezésű utakat létesítettek, az erdősrészeket keresztutakkal szakaszokra osztották, az egyes szakaszokon belül pedig szabálytalan vonalvezetésű ösvényeket alakítottak ki”. A Beschreibung… szerzője a kertet és annak épületeit (operaház, bábszínház, Orangerie, Nap-, Fortuna-, Venus-templom, Bagatelle, stb.) is bemutatta olvasóinak, valamint leírást közölt a vadaskertről, a rózsakertről, és a fácánoskertről is.
Az Esterházy-kastélyhoz számos anekdota és legenda is fűződik. Ezek közül az egyik legérdekesebb a Bagatelle épületéhez kapcsolódik: a kastély parkjában felhúzott kínai ház a nevét állítólag onnan kapta, hogy amikor Mária Terézia megkérdezte Esterházy Miklóst, mennyibe került a felépítése, a herceg azt válaszolta, hogy 80 ezer forintba, a királynő így válaszolt: „O, das ist für einen Fürsten Esterházy eine Bagatelle!”, azaz „Egy Esterházy hercegnek ez igazán semmiség!”. Sajnos azonban a történetnek nincs valóságalapja, mivel a Bagatelle Mária Terézia látogatása után tíz évvel épült.
Az 1784-ben megjelent kötet jelentőségét igazolja talán az a tény is, hogy Vahot Imre 1847-ben egy kirándulás keretében ellátogatott Eszterházára, ahol megtekintette a kastélyt. Érdeklődését tapasztalva kísérőjük elküldte számára a Beschreibung… egy példányát, amelynek szövegét le is fordította. Ez a fordítás 1853-ban jelent meg a Magyarország és Erdély képekben második kötetében.

Az Eszterházán, azaz a mai Fertődön felépített Esterházy-kastély kétségkívül a magyarországi rokokó építészet kiemelkedő alkotása. Az eszterházi udvart opera-, balett- és színházi előadásainak, hangversenyeinek, a pezsgő kulturális életnek, azaz az „eszterházi vígasságoknak” köszönhetően már az 1770-es években Versailles-hoz hasonlították. Nyugati mintára a Magyar Hírmondó című folyóirat magyar Verszáliának nevezte el Eszterházát, ez a „megnevezés a kastélynak és környezetének, a kettő együttesének, elkápráztató kialakításuknak, valamint az építtető ízlésének, gazdagságának szólt”.
Esterházy Miklós 1790. szeptember 28-án hunyt el. Halálával véget ért Eszterháza fénykora. A hitbizományi uradalmat és a herceg által felhalmozott tetemes adósságot ugyanis fia, Esterházy Antal herceg örökölte. Ő azonban nem szerette Eszterházát, ezért székhelyét Kismartonba helyezte át, a gazdag berendezést és a gyűjtemények egy részét Kismartonba és Bécsbe szállíttatta. 1794-ben a hercegi udvar is visszaköltözött Kismartonba, s csak a nyári időszakban, illetve vadászatok alkalmával vették igénybe az Esterházy-kastély hatalmas épületét.
Ősze Mária
Felhasznált irodalom: Magyar művelődéstörténeti lexikon vonatkozó szócikkei; Magyar építészet 4. kötet Barokk, rokokó és copf Kossuth K., 2002.; Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon 9. kötet. Győr-Moson-Sopron megye kastélyai és kúriái; Dávid Ferenc: Eszterháza települése, épületei és kertjei a 18. században. In: Fertőd, Süttör-Eszterháza évszázadaiból; Képes magyar zenetörténet Bp., Rózsavölgyi K., 2004

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése