II. Pius
pápa nyomtatott levelei 1481-ből
A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és
Közösség Tér muzeális gyűjteményében számos, az egykori Győr, Moson és
Sopron vármegyék területén 1850-ig működő nyomda terméke megtalálható. A helyi
szerzők művei és a helyi témákkal foglalkozó kötetek mellett sok nem helyi vonatkozású
régi könyv is növeli gyűjteményünk értékét. Ősnyomtatványaink és antikváink
számát tekintve nem tudunk vetekedni más könyvtárakkal, de mégis fontosnak
tartjuk, hogy ezekről a gyöngyszemekről is „tudósítsunk”.
Werner Rolevinck
krónikájából (1474) származik a következő néhány sor: „A könyvnyomtatás elmés
művészete Mainzban találtatott fel: a művészetek művészete, a tudományok
tudománya az, amelynek gyors hatása folytán tekintélyes tudás- és
bölcsességbeli kincs került elő a homályból, hogy gazdagítsa és fényével
beragyogja a világot”
A könyvtárunk jogelődjének számító Győri
Városi Közkönyvtár vezetői például tudatosan törekedtek arra, hogy az
állományt értékes régi könyvekkel is bővítsék. Sefcsik Ferenc
(1868-1934), Győr főlevéltárosa így írt erről 1932-ben a Győri Szemle
hasábjain a könyvtár addigi történetét összefoglaló cikkben: „Hogy a könyvtár
teljessége céljából ősnyomtatvánnyal is rendelkezzünk, a Múzeumok és Könyvtárak
Főfelügyelőségének jóváhagyásával megszereztük az Epistolae Enee Silvii című
ősnyomtatványt”.
A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és
Közösségi Tér tulajdonában lévő legrégibb nyomtatott könyv egy
ősnyomtatvány, mégpedig Enea Silvio Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa leveleit tartalmazó, Epistolae
familiares címen is emlegetett kötet, amely 1481-ben jelent meg
Nürnbergben Anton Koberger kiadásában.
A jelentős
humanista író, költő, történész és tudós Piccolomini 1405-ben született
Corsignanoban nemesi család gyermekeként. Sienában és Firenzében ismerkedett
meg a humanizmus eszméivel és az antik irodalom legjelentősebb alkotásaival.
1432-től részt vett a Bázeli Zsinaton, később különböző diplomáciai
feladatokat teljesített. 1443-tól III. Frigyes német-római császár
szolgálatába állt, és annak bécsi udvarába költözött, ahol a kancellárián
titkárként dolgozott. Bécsben vette fel az alsóbb papi rendeket. V. Miklós,
az első humanista pápa nevezte ki Piccolominit 1447-ben Trieszt püspökévé,
1449-ben III. Callistus pedig Siena püspökévé. 1456-tól kezdve
volt bíboros. 1458. augusztus 19-én választották pápává: a II. Pius uralkodói
nevet vette fel. Legfőbb feladatának a törökök elleni védekezést tekintette:
keresztes hadjárat megindítására szólított fel, amelynek
megszervezéséhez ő maga látott hozzá. Követeinek sikerült elérniük 1463-ban,
hogy Hunyadi Mátyás magyar király fekete serege, együttműködve a
velencei flottával, támadásba lendüljön. II. Pius személyesen akart az egyesített
flotta élére állni, azonban 1464. augusztus 15-én elhunyt, s az ingatag
törökellenes szövetség azonnal fel is bomlott.
Piccolomini
korának egyik legelismertebb és legtermékenyebb írója és költője volt.
Legismertebb műve önéletírása, de életének korai szakászában írt erotikus
költeményeket is, szerelmes elbeszélő költeményt, sőt még egy komédiát is.
Történeti és egyháztörténeti művei mellett jelentősek még földrajzi,
etnográfiai, politikai és erkölcsi írásai.
Ősnyomtatványunk
szempontjából azonban levelei a fontosak. A humanisták egyaránt szívesen
olvasták a nagy római levél műfajában jelentőset alkotó ókori szerzők (pl. Cicero,
Seneca, Plinius) és az egyházatyák (pl. Szent Jeromos vagy
Ciprián) leveleit is. A humanista személyek tudatosan írtak episztolákat,
sőt nagyon sokszor levél formában születtek meg az útleírások, a politikai
beszámolók és tudósítások, a tudományos értekezések, sőt ezek megőrzésére is
tudatosan törekedtek, mivel eleve másolásra, sokszorosításra, leveleskönyvbe
szánták.
Piccolomini
levelei különösen
népszerűek voltak amiatt, „ahogy az élet dolgait látta és megláttatta”.
Stílusára a dísztelenség, egyszerűség jellemző, gyakran pongyolán fogalmaz, de
nem állt távol tőle a humor és a komikum sem. Levelei tartalmilag
változatos képet mutatnak: többek között foglalkozott aktuális politikai
kérdésekkel, az egyház szerepével, a török elleni háborúval, tárgyalta „a török
elleni harc elméleti és stratégiai kérdéseit is, ennek során különösen
kihangsúlyozta a magyarok szerepét”.

A levelek
tartalma, stílusa és a témák sokfélesége teszi Piccolomini gyűjteményét
a reneszánsz kor egyik legizgalmasabb forrásává és a levél műfajának
mintaképévé. Piccolomini tudatában volt annak, hogy leveleinek szuggesztív
erejük van, és stilisztikailag is kiemelkedő minőséget képviselnek. Megőrizte a
levelek másolatait, ő maga többször átszerkesztette az Epistolae
familiares gyűjteményt: életszakaszainak megfelelő sorrendbe rendezte a
leveleket. Kötetünk 433 levelet tartalmaz, köztük számos magyar
vonatkozásút is. Jó néhány levél például V. László magyar királyról
szól. A kötet díszítetlen, egy díszes iniciálé található az ősnyomtatványban.
Valamennyi levél kezdő sorát nagyobb betűvel szedték.
A levelek
nyomdásza az ősnyomtatványok korszakának híres nürnbergi könyvkiadója, Anton
Koberger (1440-1513) volt, aki 1470-ben nyitotta meg nyomdáját Nürnbergben,
amit 10 év alatt az egyik legnagyobb üzemmé fejlesztett: őt „a könyvipar első
nagyvállalkozójának nevezhetjük”. 24 sajtón nyomtatott, 100 szedője volt,
műhelyében dolgoztak korrektorok, papíröntők, papírvágók, illuminátorok és
könyvkötők is. Kiadványai tartalmilag változatos képet mutatnak: megjelentetett
latin nyelvű teológiai, filozófiai, egyházjogi és jogi könyveket, történeti
műveket, liturgikus munkákat, egyházatyák írásait, Bibliákat. Koberger
könyvkereskedelemmel is foglalkozott, saját könyvkereskedést üzemeltetett.
Emellett voltak utazó ügynökei is, valamint fióküzleteket létesített többek
között Budán is. Ezekben saját nyomtatványai mellett más nyomdák termékeit is
árusította.
Kijelenthetjük,
hogy Anton Koberger „a kor messze legmodernebb vállalati kombinációját
hozta létre, majdnem kapitalista módon, ami a 15. század legerősebb és legtöbb
piacolt uraló vállalatává fejlődött”.
Ősze Mária
Források:
Aeneas
Silvius Piccolomini: Pápa vagy zsinat? válogatott levelek Budapest Magyar
Helikon, 1980; Marion Fanzin – Joachim Güntner: Das Buch vom Buch 500 Jahre
Buchgeschichte, 2006. Elérhetőség:
http:://books.google.hu/books?id=LG7nuzjxuxsc; Fritz Funke: Könyvismeret Budapest
Osiris, 2004.
A
címlapkép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből
származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép
forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt
érhető el.
A másik kép könyvek belső oldalai, amelyek a Dr.
Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér muzeális gyűjteményének
állományából származnak.