Érdemes az elgondol(kod)ásra, mely dolgok azok, amelyek
igazán számítanak, s melyeket lennénk képesek nélkülözni. Örökre. A
"képes" ige amúgy is kulcsszereplő ebben a merész, mégis hihető
történetben, ahol először az életöröm, aztán a szaglás, majd az ízlelés képessége,
következőleg a (dührohammal vegyített) hallás eltűnése, végül a látás képessége
is odalesz. Saramago forogna a sírjában, ha retinái még tudnák, merre van az
előre meg a vissza. Mindenesetre a sztori a lelombozás és a (fel)bőszület
között érzéknyerően felzaklató. Nem kell ez a világ nekünk, vagyishogy csak ez
a világ kell nekünk minden érzékszervünk ragaszkodásával. Ewan és Eva szép pár:
Mr. McGregor jól van eleresztve sármmal (fizikaival és feromonnal egyaránt),
illetve Ms. Green is egészen csodálatos alkotás (mellesleg jól is játszik). A
filmzene pedig egyszerűen varázslatos. Nem hétköznapi. Mint ahogyan az
érzelmeink sem, főleg ha csak ez az egy (érzék)kötődésünk marad egymáshoz.
Próbáljuk meg nem elveszíteni!
Szilvási Krisztián
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése