A győri Pénzügyi Palota
története 1945-ig
A 112 éves győri,
napjainkban már omladozó vakolatú pénzügyi
palota egykor a város impozáns épülete volt. A mai Szent István út,
Gárdonyi Géza utca és Árpád út övezte hatalmas épülettömbben kaptak otthont a
korábban alkalmatlan helyiségekben működő állami adó-, vám- és egyéb pénzügyi
hivatalok.
A 19. század végén a Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság
hivatalai a győri vármegyeháza épületében működtek, és Győr-Moson vármegyére, valamint
Győr szabad királyi város területére terjedt ki a hatókörük. 1895 októberében Netkovszky Adolf került a győri
pénzügyigazgatóság élére, aki a hatékonyabb munkavégzést, annak feltételeinek
biztosítását szorgalmazta. A győri pénzügyigazgatóság szervezetéhez tartozott
az adóhivatal és vámügyőrség mellett a számvevőség is. Netkovszky Adolf
működésének első évében a győri pénzügyigazgatóság már naprakésszé vált az
„anyagfeldolgozásban”, és méltányos eljárásokat folytatott a kincstár érdekeinek
megóvásáért. 1896 júniusában a pénzügyi hivatalvezetőt előléptették, megkapta a
királyi tanácsosi címet. Netkovszky 1908-ig terjedő vezetői időszaka alatt
készült el a győri kincstári hivatalok monumentális, közös épülete, a győri pénzügyi palota, mely a 19.
század végén országosan megindult, látványos középületek építésének folyamatába
illeszkedett.
Győri Közlöny, 1895.
október 24.:
1900 márciusában a városvezetés a pénzügyminisztérium
megkeresésére Győr másik részén, a kereskedelmi székház épületével szemben
biztosított területet a felépítendő győri pénzügyi igazgatóság és a hozzá
tartozó hivatalok számára. A tervek szerint még 1900-ban szerették volna
megkezdeni az építkezést. A pénzügyminisztérium Zobel Lajos budapesti építészt bízta meg a középület megtervezésével,
aki ez időben sorozatban pénzügyi palotákat és más pénzügyi épületeket (pl. a
pápai dohánygyárat 1894-ben, 1902-1903-ban a gyulai pénzügyi palotát)
tervezett. Megyénkben ő készítette Exler
Jenő építésszel az 1924-25-ben felépített soproni pénzügyi palota terveit
is.
1901 novemberében a pénzügyi palota korábban kijelölt
építési telkét a város a Vásártér melletti területre cserélte el. A
pénzügyminisztérium 1902 novemberében a tervezett 430 ezer koronás építkezésre
az 1903-as költségvetésben 260 ezer koronát irányozott elő, a hiányzó összeget
a következő évi keretből ígérte. Az építkezés szükséges és hasznos hosszú távú beruházás
volt, mert miként a korabeli sajtóban megjelent: „Egészségtelen és a hivatalos használatra
nem alkalmas bérelt helyiségek helyett a jövőben díszes, modern épületbe
lesznek elhelyezve a győri pénzügyi hivatalok”.
Dunántúli Hírlap,
1900. március 18.:
Dunántúli Hírlap,
1902. november 6.:
Zobel Lajos arcképe
(forrás: Tolnai Világlapja, 1916. 7. sz. február 18.):
Zobel Lajos
budapesti építész elkészítette a mélyített földszinttel ellátott hatalmas, egyemeletes
épület terveit. A győri pénzügyi palota alagsor, földszint, emelet és
padlás-tetőszerkezet tervrajzát 1903. február 23-án a városi tanács jóváhagyta,
építését engedélyezte. Welisch Hugó
budapesti mérnök, vállalkozó kivitelezte az építkezést, és – a korban szokatlan
módon – a tervezett költségeken belül is maradt az épület megvalósítása. Bár a
Pesti Naplóban megjelent 1903. május 16-i hír szerint a pénzügyi palota
építkezésénél mintegy 50 kőműves sztrájkja hátráltatta a munkát, mégis egy év
alatt felépült az akkori Vásártér és Fácán út mellett a nagyméretű hivatali
épület. A győri pénzügyi palota méretét jelzi, hogy több mint 3300 négyzetméteres
telken helyezkedett el a 2054 négyzetméteres alapterületű létesítmény. A
hivatalos helyiségek mellett magánlakásokat, raktárakat is kialakítottak benne.
A Vásártér és a Fácán út felől a földszinten dohányáruraktár, az Árpád út felől
a vámhivatal raktárai kaptak helyet. A Vásártér felőli főbejárat vörösmárvánnyal
burkolt oszlopai, két oldali lépcsősora tekintélyt sugároztak.
Győri Hírlap, 1904.
január 1.:
A győri pénzügyi
palota homlokzatrajza 1903-ból:
A győri pénzügyi
palota metszetrajzai 1903-ból:
A győri pénzügyi
palota metszetrajzai 1903-ból:
Győri címtár, 1904:
Az 1904. április 20-án átadott pénzügyi palotába már másnap
beköltözött az adóhivatal. A hónap végéig áthurcolkodott az egyemeletes új épületbe
a pénzügyi hivatalok nagy része, a pénzügyőri biztosság, a számvevőség is,
később pedig a fővámhivatal és a dohányáruraktár is. Több hónap múlva, csak
1904 októberében sikerült az épületet telefonnal is felszerelni, ekkor két
telefonvonalon lehetett az épületben működő hivatalokat elérni: 95-ös számon a
pénzügyigazgatóságot, a 336-on a számvevőséget.
Győri Vasárnapi
Újság, 1904. március 13.:
Győri Vasárnapi
Újság, 1904. április 24.:
Dunántúli Hírlap,
1904. április 28.:
Képeslapok a győri
pénzügyi palotáról:
1906 decemberében a pénzügyminiszter elhatározta, hogy 1907
májusától Győrött kataszteri felügyelőséget létesít mintegy 30 hivatalnokkal,
amelyet egyelőre szintén a pénzügyi palotában helyezett el. Netkovszky Adolf pénzügyigazgató,
királyi tanácsos 1908 áprilisában vonult nyugdíjba. Ez év végén a
pénzügyminisztérium soron kívül mintegy 11 ezer koronát költött a győri
pénzügyi palota épületére. Ekkor a pince nyirkossága miatt az alagsort
utólagosan szigetelték, alapozták, a szomszédos telkek vízelvezetését is
megoldották, valamint bővítették a vámáruraktárt, az épület udvarának egy
részét is raktárnak alakították ki.
Dunántúli Hírlap,
1906. december 16.:
1909 decemberétől került Solymássy Ágoston áthelyezéssel a győri pénzügyigazgatóság élére.
Ekkor pár hónapon belül a pénzügyi palota régi győri hivatalnokgárdájának egy
része kicserélődött, mert az új vezető hozta magával a korábbi barátait és
kedveltjeit, a több évtizede itt élt tisztviselőket pedig áthelyeztette más
településre, ami elégedetlenséget szült. Solymássy Ágoston nagy tapasztalattal
bíró szakemberként legyőzte a helyi ellenállást, és kivívta helyét a városi
társadalmi életben. A Győrött 1913. szeptember 20. és 22. között megrendezésre
került állami tisztviselők IV. országos kongresszusának szervezésében jelentős
részt vállalt Solymássy egyesületi elnök, pénzügyigazgató. Az első világháború
alatt a pénzügyigazgatóság feladata volt a bevezetett új adók (hadijövedelem-,
vagyon- és hadinyereség-adók) beszedése, nyilvántartása is.
Előzetes az 1913-as
győri államtisztviselők országos kongresszusáról (Dunántúli Hírlap, 1913.
szeptember 18.):
Győr nevezetes
épületei: a vasútállomás, a pénzügyi palota és a Lloyd-épület (a Borovszky
Samu-féle kötet illusztrációja):
1915-ben miniszteri
tanácsossá nevezték ki Solymássy Ágostont (Dunántúli Hírlap, 1915. április 24.):
A pénzügyi palota épületének átalakítása a következő
pénzügyigazgató, Kvirsfeld László
(szül. 1868) nevéhez köthető. Kvirsfeld László királyi tanácsos nagy
gyakorlattal rendelkező tisztviselő volt, aki állami hivatalnokságát még
1893-ban kezdte meg, és 1919-ig a pozsonyi pénzügyigazgatóságot vezette. A
határváltozások miatt menekültté váló tisztviselő a győri pénzügyigazgatósághoz
került, és 1922-ben nevezték ki pénzügyigazgatónak.
Kvirsfeld László 1922 nyarán javasolta a pénzügyi palota
Fácán úti részének kétemeletesre való bővítését, átépítését. Elképzelése
szerint így a hivatalok zsúfoltságán is enyhíteni lehet, valamint több menekült
pénzügyi tisztviselőnek lakást tudnának biztosítani. 1922. november 14-én
kezdődtek meg a munkálatok, 14 millió koronáért a budapesti Lázár és Társa cég végezte az
átalakításokat. Az utcai frontról nem is látszó szintbővítés az udvar felé
nyíló, alacsonyabb magasságú, üvegablakok sorával tágított teret eredményezett.
Az itt kialakított szinten 11 szoba, két előszoba és egy mellékhelyiség kapott
helyet, az első emeletről ide költöztették fel a számvevőséget. 1923. május
25-ére átadták a Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság Fácán (Gárdonyi) utcai
megemelt épületszárnyát. Már egy hónapon belül kiderült, hogy az építők nem
megfelelő munkát végeztek a tetőzet visszarakásakor, mely nem jól zárt. Június
22-én az épület beázott, három emeleti szobát öntött el a víz, megsérült a
vakolat, a bútorzat és az iratok, a hibát javítani kellett. 1927. szeptember
20-án újabb átalakítással a második emeleten rajztermek, raktárak, kezelői,
hivatalfőnöki, vendég- és szolga szobák lettek.
Kvirsfeld László
arcképe:
Győri Hírlap, 1922.
december 7.:
Győri Hírlap, 1923.
május 26.:
Győri Hírlap, 1923.
június 23.:
Illusztráció a Győr
szabad kir. város és megye című kiadványból, 1926-ból:
Glück József fényképe
a Vilmos császár útról:
Czirner Ödön 1933
februárjától került a győri pénzügyigazgatóság élére. A német származású, de
ízig-vérig magyar érzelmű, református vallású pénzügyhivatalnokot Sopronból
helyezték át először ideiglenes pénzügyigazgatónak, majd 1934 augusztusától
véglegesítették. 1936-ban a győri pénzügyi palotába jöttek tanulmányozni az
országos pénzügyi vezetők a Czirner Ödön által kidolgozott új
kartotékrendszert, mely lehetővé tette az adók pontos nyilvántartását. A
pénzügyminisztérium engedélyezte ennek a rendszernek először csak Győr és Moson
vármegyére terjedő kipróbálását. A hivatalvezető 1937 júliusában miniszteri
tanácsos címet kapott érdemeiért. Czirner Ödön racionalizáló, új eljárásának
sikerét látva a pénzügyminisztérium ezt 1938-ban országos szinten is bevezette.
A pénzügyi palota melletti vásártéren nagy forgalmat
bonyolítottak le, így például az 1939-es úrnapi kirakodó- és állatvásárra 508
ló, 1035 szarvasmarha, 1188 apró állatot hajtottak ide.
Czirner Ödön, aki 1879-ben a székelyföldi Nagyenyeden
született, 1940 szeptemberében, Erdély visszafoglalásakor ünnepi
díszkivilágítást rendezett a győri pénzügyi palota hatalmas épületének főbejárati,
Szent István úti első emeletén, ahol családjával lakott. A trombózison átesett,
egyik lábára megbénult pénzügyigazgatót 1941. augusztus 21-én váratlanul érte a
halál.
Czirner Ödön
kinevezése (Dunántúli Hírlap, 1933. január 8.):
A pénzügyi palota
Árpád út felőli homlokzata a Vilmos császár (ma Szent István) úti homlokzat szinte
azonos mása:
Győri Hírlap, 1936.
december 30.:
A pénzügyi palota a
Vilmos császár út felől egy 1920-as évekbeli képeslapon:
Győri Nemzeti Hírlap,
1940. szeptember 13.:
Czirner Ödön utóda 1941 decemberétől az addigi „örökös”
helyettes, Lapacher Károly lett.
Lapacher kinevezésekor már harminc éve dolgozott pénzügyi tisztviselőként.
1911-ben Pozsonyban kezdte pályáját, azonban 1919-ben a cseh fennhatóságnak nem
volt hajlandó esküt tenni, ezért menekülnie kellett. 1921-től a győri
pénzügyigazgatóságon dolgozott, 1930-tól mint pénzügyigazgató-helyettes.
Magyarsága mellett kiálló keresztény ember volt, aki főleg adózási területen
publikált. A háborús években is igyekezett ellátni a rárótt feladatokat. Így
aztán 1944 áprilisában Győrből, illetve Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag
egyelőre egyesített vármegyéből a zsidó lakosságtól elvett, beszolgáltatásra
ítélt vagyontárgyak begyűjtetésének hálatlan feladatát is megszervezte.
Berendelt tanítók és tanítónők végezték a mintegy kétezernyi bejelentésről a
jegyzékek felvételét, a vagyontárgyakat a pénzügyi palota szobáiban, pincéjében
helyezték, raktározták el. 1944 szeptemberében miniszteri rendelet alapján
megkezdődött a győri zsidó üzletek árukészletének, teljes berendezésének kiárusítása.
Az 1944. szeptember 20-i légitámadás során az épületet súlyos károk érték, a
tetőzet és az oldalfal harmada megsérült, az első emeleti szint teljesen
kiégett. 1944 novemberének végén még megkezdődött a lebombázott volt zsidó
otthonokból a kályhák és tűzhelyek begyűjtése a pénzügyigazgatáson keresztül,
amelyeket a rászorultaknak osztottak ki. 1944 decemberében a nyilas hatalom
uralomra kerülésekor Koller Jenő
győri polgármesterrel együtt Lapacher Károly is lemondott állásáról, és
nyugdíjazását kérte. A lebombázott pénzügyi palota helyreállítása 1946-ban
kezdődött csak meg.
Lapacher Károly
arcképe:
Győri Nemzeti Hírlap,
1941. december 3.:
Győri Nemzeti Hírlap,
1944. május 7.:
Győri Nemzeti Hírlap,
1944. szeptember 1.:
Győri Nemzeti Hírlap,
1944. november 25.:
Dunántúli Hírlap,
1944. december 2.:
Némáné Kovács Éva
Felhasznált irodalom:
Győr szab. kir. városi
és Győr-Moson-Pozsony k. e. e. megyei Fejek. Szerk. Palatinus József-Halász
Imre. Győr : Pohárnik Pál és Társa Könyvnyomdája, 1931. 332 p. : ill.
Győr-Moson-Pozsony
közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék és Győr... város részletes
ismertetője és monográfiája az 1929-1930. évekre / főszerk. Kerekes Sámuel ;
szerk. Enyedy Barnabás. Budapest : Kerekes Sámuel Szerkesztőség és
Kiadóhivatal, [1930]. VII, 584 p.
Perger Gyula: A
pusztulás képei : Dobos Vilmos felvételei Győr 1944-es bombázásairól. Győr :
Xantus János Múzeum, 2010. 359 p.
Győr, 1539-1939 /
szöveg Winkler Gábor ; könyvtervező Kurcsis László ; forrásjegyz. összeáll.
Horváth József . Győr : Műhely Folyóiratkiadó Közhasznú Társaság, 1998.
Az illusztrációk a Dr.
Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának
Helyismereti Gyűjteményéből származnak, az épület eredeti tervrajzai pedig a
Győri Városi Levéltár Műszaki Részlegében találhatók.
Köszönetet szeretnék
mondani a győri levéltár munkatársainak, Borbély Jánosnak és Pálfi Károlynak
(7-9. számú képek), valamint Kozma Endrének (Régi Győr Facebook-oldal,
15-16. számú képek) segítségükért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése