Helytörténeti kalandozások 79.

A győri Tanítók Háza

A győri Gárdonyi Géza Általános Iskola melletti középiskolai kollégium épületének homlokzatán eredetileg a Tanítók Háza felirat állt. Győr-Moson-Pozsony közig. e. e. vármegye pedagógusainak összefogásával azzal a céllal hozták létre, hogy a tanítók továbbtanuló gyermekeinek győri tanulmányaik éveiben szállást biztosítson.

Péterffy Sándor – „a Tanítók Atyja” – volt az, aki először szorgalmazta a tanítók egyesületbe tömörülését, és jövedelmük egy részéből olyan alap létrehozását, melyből özvegyeiket és gyermekeiket segíthetik. Így jött létre az Eötvös-alap. A „tanítók háza” gondolatát is Péterffy fogalmazta meg, hogy általa a tanítók továbbtanuló gyermekei csekély díj ellenében kollégiumi elhelyezéshez juthassanak a fővárosban. Budapesten 1899-ben sikerült megvalósítani az első ilyen intézményt.

A sajtóhírek szerint már a millennium idején Győrött is követőkre talált a gondolat. A Győrvidéki Tanítóegylet 1901-jei közgyűlési beszámolójából tudjuk, hogy a Tanítók Házára gyűlt 2000 koronás alapítványt 3000 koronára akarta a vezetőség felemelni, hogy ezzel megszerezze a jogot egy pályázó kijelölésére.

Dunántúli Hírlap, 1901. december 12.:

A győri Tanítók Házának megvalósítása 1926-ban kapott lendületet megyénkben, amikor Boldis Dezső győri vezető kir. tanfelügyelő kezdeményezését a Moson és Győrvármegyei Általános Tanítóegyesület tagjai lelkesen támogatták. 1926. november 25-én az egyesület küldöttei megválasztották Tesléry Károly kir. tanfelügyelőt a létesítendő Győri Tanítók Háza végrehajtó bizottságának elnökévé. A tanítók személyében látták a garanciát arra, hogy az internátus el is készül, hiszen a munkát az anyagi fedezet előteremtésénél kellett kezdeni.

Boldis Dezső:

Ekkor, 1926-ban jött létre a Győr-Moson Pozsony vármegyei Tanítók Háza Egyesület is. A rendes tagok tagdíjaiból és a pártolók által befizetett összegekből gyarapodott az egyesület vagyona. A szervezők felhívást intéztek az egyesített megye 600 tanítójához, hogy lépjenek a rendes tagok közé, valamint szervezzenek minél több rendezvényt vidéken, amelyek bevételeit ajánlják fel az alapba.

Felhívás az egyesületi csatlakoztatásra:

A belépő rendes tagok tanúk jelenlétében egy nagyvonalú kötelezvényt írtak alá az alábbi vállalással: „Az egyesületnek mindaddig rendes tagja leszek, amíg az egyesített vármegyék területén tényleges szolgálatban állok… Egyben kötelezem magamat, hogy évi 10 P (tíz pengő) tagdíjat minden év április 1-jéig befizetem.”

Az alapító tagok egy csoportja:

A levéltári dokumentumok szerint 1929-ben már 446 rendes tagja volt az egyesületnek. A hatalmas lelkesedés a tanítókon kívül más rétegekre is átragadt. Az első év eredménye 13 285 pengő volt. Győr sz. kir. város 700 négyszögöles telket adományozott, a Hangya Szövetkezet 40 000, az Országos Központi Hitelszövetkezet 4 000, az egyesített vármegye 6 000 pengőt adott. 1929 decemberében a vagyon már 147 792 pengő volt.

Győr-Moson-Pozsony k.e.e. vármegyék Népnevelése, 1930. 2. szám:

A szervezőbizottság mindent megmozgatott, hogy az anyagi hátteret biztosítsa, és a szaktárca támogatását is elnyerje. 1927-ben ez ügyben küldöttség ment a vallás- és közoktatási minisztériumba.

Néptanítók Lapja, 1927. 41-42. szám:

Létrehoztak egy folyóiratot is Győr-Moson-Pozsony közig. e.e. vármegyék Népnevelése címmel, melynek bevétele is az alapot gyarapította, annak Tanítók Háza rovata pedig rendszeresen beszámolt az egyesületi ügyek állásáról.

Győr-Moson-Pozsony közig. e.e. vármegyék Népnevelése:

Győri Nemzeti Hírlap, 1936. október. 22.:

A kereskedők közvetve támogatták a tanítók törekvését.

Győr-Moson-Pozsony k.e.e. vármegyék Népnevelése, 1933:

Az engedélyek megszerzése után, 1931 novemberében végre megtörténhetett az alapkőletétel.

Néptanítók lapja, 1931. november 15.:

A legelső költségvetési ajánlatot még 60 fiú és 40 lány elszállásolására alkalmas, külön fiú- és lányétkezős, számos kiegészítő helyiséggel ellátott épületre kérték meg. A Vas József u. 14. szám alatt megvalósult ház ennél jóval szerényebb lett. A tervezési és kivitelezési munkákat Marschall Béla építész végezte. Az egyesület megalakítása után hat évvel, 1932. október 15-én tarthatták meg végül a házavató közgyűlést. Ezután 30 diák népesítette be az internátust. Az épület átadása után azonnal megkezdték az udvar parkosítását és a játszótér kialakítását.

Tudósítás az intézet első karácsonyáról (Győr-Moson-Pozsony k.e.e. vármegyék Népnevelése, 1933. 1. szám):

A polgári fiúiskola 1935-36-os évkönyvében közölt képen jobbra látható az épület szárnyához épített Tanítók Háza:

1944. szeptember 1-jéig vegyes tanulói internátusként működött, eleinte tíz leány- és húsz fiútanulóval. 1943-ban azonban elfogadták, hogy a lányok helyére is fiúkat vegyenek fel.

A II. világháború megkímélte az épületet, így az 1945-1946-os tanévben már ismét lakókat fogadhatott a diákotthon. A többi egyesülethez hasonlóan, 1947 februárjában a Belügyminisztérium átvilágította a Tanítók Háza Egyesületet, majd 1948-ban – sok más egyesülettel együtt – fel is oszlatta azt.

Fritz György egyesületi elnök 1948. január 12-én még ezt írta: „A Győr-Moson-Pozsony megyei Tanítók Háza egyesületet megszűntnek nyilvánítjuk. Oka: az internátust anyagi erők hiányában nem tudtuk fenntartani – az épületet minden ingóságával átadtuk a vallás- és közoktatási minisztériumnak, aki az egyesület célját magáévá tette – a Tanítók Házából Állami Tanítói Fiúotthont létesített a tanítóság gyerekei részére”.

1948 nyarán az épületet felújították. 1953-ig vegyes típusú diákotthonként működött, textil-, építő- és gépipari technikumi diákokkal. A diákotthon 1953. szeptember 28-án a Könnyűipari Minisztérium kezelésébe került, amely 1956-ban foglalkozott a diákotthon bővítésével. Elkészült a tervdokumentáció, de beruházási keret hiányában akkor az építkezés nem indulhatott el.

Az 1950-es évektől kezdődően Bajkó Mátyás szervezte a diákotthon szakmai, szervezeti és gazdasági munkáját. Az 1960-as években gondnoksága alatt a diákotthon Győrött elsőként érdemelt ki kollégiumi címet, pedig elnyerésének komoly tanulmányi, nevelési és diák-önkormányzati feltételei voltak. A kollégiumban ének- és zenekar működött, házi rendezvényeket szerveztek, országjáró kirándulásokon vettek részt. 1967 után a Rejtő Sándor Fonó- és Szövőipari Technikumnak és a kollégium vezetőségének dunántúli textilüzemek hozzájárulásával sikerült megvalósítania a kollégium bővítését is.

A diákotthon 1969-ben:

1972. szeptember 1-jén adták át bővített részt. 1977-ben a Megyei Tanács Művelődési Osztálya a kollégium és az iskola gazdálkodását összevonta.

Az épületben jelenleg a Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Középiskola fiúkollégiuma működik. Ifjú lakói nem biztos, hogy tudják, tanítók százainak adománya révén épült fel a kollégium régi szárnya.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:

Készült a megyei könyvtár sajtó- és kép-gyűjteménye valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárában található Győr-Moson-Pozsony k. e. e. vármegyei Tanítók Háza iratai (1926-1948) alapján.

Bajkó Zsuzsanna: Bajkó Mátyás. 1913- 1998. In: Végtelen pályatérben. Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében. 7. köt. Szerk. Kallós Károlyné, Gönczöl Lászlóné. Győr, 2015. p. 6-18.

Kallós Károlyné: Szabados János. 1896-1979. In: Szellemi kincsek őrzői. Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében. 3. köt. Szerk. Kallós Károlyné, Gönczöl Lászlóné. Győr, 2012. p. 237-256.

Hatalmas érdeklődés mellett folyt le a Győrvárosi és Vármegyei Általános Tanítóegyesület közgyűlése. A Tanítók Házának alapkőletétele.  In: Dunántúli Hírlap, 1931. nov. 8. p. 3.

A vármegye és a város tanítóságának közgyűlése. A Győri Tanítók Házának alapkőletétele. In: Győri Hírlap, 1931. nov. 8. p. 2.

A Tanítókháza Egyesület közgyűlése. In: Győri Nemzeti Hírlap, 1943. május 14. p.2.