Visszapillantó– Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

 Petrovich Szvetiszláv Győrött

Forrás: Dunántúli Hírlap, 1924. ápr. 26. p. 3. (XXXII.évf. 96.sz.) 

Változások

Az új  tanév kezdetén ezúton értesítjük minden kedves olvasónkat és a könyvtárlátogató közönséget, hogy az elmúlt tanévhez képest használati szabályzatunkban és díjtételeinkben változások történtek. Honlapunkon a könyvtárhasználati szabályzatot lecseréltük az érvényesre, a díjtételeket pedig módosítottuk. Az új információkat megtekinthetik a Szabályzatok, letöltések menü Szabályzatok, díjtételek menüpontja alatt. 

Sikeres tanévkezdést kívánunk mindenkinek!

Felújítás

 A könyvtárunk felújítási munkálatai lassan a végéhez közelednek, bár még van mit tenni. Íme néhány kép ízelítőként a megújuló  Kisfaludy Károly Könyvtárról.

Programjaink a héten

Alkoss velünk!

2018. augusztus 29-én (szerdán) két ízben, 10 órakor és 10.45-kor kézműves foglalkozás kezdődik a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Gyermekkönyvtárában (Győr, Herman O. u. 22., földszint). Ez alkalommal a dekupázs technika alkalmazásával dobozkát készíthetnek az érdeklődők.

A hozzávalókat a szervezők biztosítják. A programok látogatása díjtalan, de előzetes regisztrációhoz kötött! Bejelentkezni személyesen a helyszínen, vagy a 96/516-677-es telefonszámon lehet.

Játék!

Mátyás király születésének 575., és trónra lépésének 560. évfordulója (1458-1490) alkalmából 2018 Mátyás király emlékéve. Ennek kapcsán játékra hívjuk kedves olvasóinkat augusztus utolsó hetében! Hangtárosaink a reneszánsz jegyében állították össze a feladványokat.

A könyvtár Facebook oldalára augusztus 27-től 5 napon keresztül, egy-egy reneszánsz kori zenével kapcsolatos kérdést teszünk fel.Válaszukat egyenként, vagy akár egyben, az ötödik kérdés után is beküldhetik. A helyes válaszokat szeptember 2. (vasárnap) éjfélig várjuk, NEM nyilvános kommentben, hanem a „hangtar@gyorikonyvtar.hu” e-mail címre! A helyes megfejtést beküldők között könyveket is tartalmazó ajándékcsomagot sorsolunk ki, amiről szeptember 4-én e-mailben értesítjük a szerencsés nyerteseket.

Visszapillantó– Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

 Illemhely

Forrás: Dunántúli Hírlap, 1937. márc. 7. p. 7. (XLV.évf. 10.sz.) 

Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből – 17. rész

Az Aurora irodalmi almanach (1822-1837) és az Aurora-pör (1833-1834)

Az Aurora irodalmi zsebkönyv 1821-ben jelent meg először a téti születésű Kisfaludy Károly (1788-1830) szerkesztésében. Kisfaludy halála után Bajza József (1804-1858) vette át a szerkesztési munkálatokat. Az utolsó kötetet 1837-ben adták ki. Az Aurora jelentősége Kisfaludy Károly vállalkozásának újszerűségében rejlik, mivel magyar előzmények nélkül indította el „az idő szórakoztató kitöltésére szánt szépirodalmi anyagot” tartalmazó zsebkönyv-sorozatot.

Az új irodalmi almanach megjelentetését kezdetben pesti írók támogatták anyagilag, ámde 1824-ben Kisfaludynak „sikerült az alapítóktól anyagilag megváltani az Aurorát, innentől kezdve önállóan, nagy igényességgel szerkesztette a könyvsorozatot”, amelyet saját költségén adott ki, ahogy Kerényi Ferenc fogalmazott: a „tiszteletdíjas szerkesztőből tulajdonos-kiadó (is) lett”.

Az Aurora tudatosan csak szépirodalmi írásokat tartalmaz. Az első két kötetében még a kor legismertebb íróinak művei szerepelnek, mintegy összefoglaló képet nyújtva a korszak irodalmáról. Kisfaludy azonban már az Aurora felhívásában meghirdette elképzeléseit, hogy az almanachba bekerülő írások tárgyának „mind eredeti magyar elmeszüleményeknek” kell lenniük. Két elv határozta meg az Aurora arculatát: az eredetiség és a nemzeti jellegű művészet igénye. 1824-től kezdve jelentek meg a „múltba néző, romantikus epika termékei, például Czuczor és Vörösmarty alkotásai”.

Az Aurora nemzeti jellegét pedig tovább erősítette, hogy a kötetekben szereplő képek magyar vonatkozásokkal rendelkeznek, ellentétben a korábbi, valamint a korszak többi kiadványával, amelyekben „antikos-mitologikus” illusztrációk szerepeltek. Az Aurora nagy sikert aratott mind az írók, mind az olvasók körében, olyannyira, hogy a pályakezdő írók Kisfaludyhoz fordultak, többek között Vörösmarty Mihály is. Végül Kisfaludy körül kialakult egy fiatal literátorokból álló kör, amelynek tagjai kikérték Kisfaludy tanácsát és véleményét. Ez nem spontán folyamat volt, hanem Kisfaludy tudatosan „szervezte zsebkönyve köré a szegény köznemesi vagy nemtelen sorból jött pályakezdőket”, és jó érzékkel ismerte fel és kötötte magához az új tehetségeket, mint például Czuczor Gergelyt. Kisfaludy „1823-tól kezdve mind határozottabban érvényesítheti ízlését s elveit a szerkesztésben: a klasszicista és szentimentális irányt kiszorítja, s tág teret ad a nemzeti romantika képviselőinek”. Az évek folyamán számos különösen kiemelkedő kötet jelent meg például 1826-ban és 1828-ban.

Az Aurora külalakjában is tetszetős volt. Könnyen kézbe fogható, kisméretű kötet, amelyet „aranyozott szélű préselt velurpapírral, gondos nyomdai szedéssel, rendezett laptükrökkel, modern ortográfiával, rézmetszetekkel és zenemelléklettel” láttak el.

Kisfaludy Károly már az első kötet megjelenését megelőző szerződésben kötelezte magát arra is, hogy az Aurora évenként legalább hat rézmetszetet is tartalmazni fog. Az első három kötetben még valamennyi illusztrációt a kiadvány elejére kötötték. 1825-től kezdve azonban már annál a szépirodalmi alkotásnál szerepeltek a képek, amelyhez kapcsolódtak. Minden év almanachját általában egy képi allegória vagy egy élő személyt (pl. uralkodót, írót) ábrázoló portré nyitotta. Néhány tájképet leszámítva Kisfaludy többször „saját rajzait, vázlatait” jelentette meg, magukat a rézmetszeteket bécsi művészek készítették. Kisfaludy mindezzel az illusztrációt a szöveg szolgálatába állította.

Kisfaludy Károly 1830-ban hunyt el. Az ugyanennek az évnek novemberében megjelent Aurorában Toldi Ferenc közölte az olvasókkal a szerkesztő személyében bekövetkező változást. Így fogalmazott: „Szerkesztőnek a dicsőült egyik legkedveltebb és legdrágább barátját, Bajza József urat választák magok közül, mint kinek a boldogult e provinciát régen szánta, s ki a jelen kötet gondjait az elgyengültek kezeiből általvette.” Az a Bajza József folytatta az Auróra szerkesztői munkáit, aki korábban fordított az évkönyv számára, sőt elbeszélései, regéje, történelmi tanulmánya, versei, stb. egyaránt megjelentek az almanachban. Bajza szerkesztőként még elődjénél is igényesebbnek bizonyult. Annyit változtatott, hogy nőtt a kötetek oldalszáma, már terjedelmesebb elbeszélő műfajok is bekerülhettek az Aurorába, például naplók, útleírások, elmélkedések. Vörösmarty Mihály művei még nagyobb számban jelentek meg ezen zsebkönyv lapjain. Bajza ösztönzésére pedig előtérbe került a szentimentális költészet, azaz a szomorúságról, melankóliáról, halálvárásról szóltak a versek. A prózában megerősödtek a realista törekvések: nagyobb szerepet kapott a realista jellemábrázolás és környezetrajz. Az utolsó kötetekben pedig „felerősödött a nemzeti ellenállás hangja, az önkény elleni küzdelem” is. Bajza a sorozat külalakjának és illusztrációinak tekintetében is követte elődje igényességét: jó minőségű papírra nyomtattatta a zsebkönyveket, valamint a korábbi elmosódó rézmetszeteket a sokkal jobb minőségű angol acélmetszetekkel cserélte le.

Az évek folyamán az Aurora lapjain – a már említettek mellett – több olyan neves író és költő művei jelentek meg, mint Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Garay János, stb. Fontos azt is megemlíteni, hogy ebben a sorozatban publikálhattak a női írók (Szemere Pálné, Dukai Takách Judit, Ürményi Józsefné Felsőbüki-Nagy Julianna) is. Magának Kisfaludy Károlynak saját művei is, novellái, versei, vígjátékai láttak napvilágot a kötetekben. Az Aurora azonban a Győrben és Győr-Moson-Sopron megyében élők számára nemcsak Kisfaludy Károly miatt lehet fontos és érdekes. A 16 kötetben számos Győr városához, vagy a későbbi Győr-Moson-Sopron megyéhez kötődő jeles személyiség írásai is szerepeltek. A rábaszentandrási születésű soproni evangélikus püspök Kis Jánosnak (1770-1846) az Aurora első néhány számában jelentek meg versei. Pázmándi Horváth Endre (1778-1839) pázmándfalui római katolikus plébános, költő többek között „kisebb hexameteres eposzokat, történeti tárgyú elbeszélő költeményeket írt (Gritti Lajos, 1821; Csesznek vára, 1826; Török Bálint a feleségének, 1824; stb.). Ezeket lelkesen fogadták az Auroránál. Árpád eposzának három részletét közölte az Aurora első kötete.” Guzmics Izidor László (1786-1839) bencés szerzetes Kazinczy Ferenc hívének számított. Annak ellenére, hogy költeményei „nem tartoznak a kor maradandó értékei közé” néhány versét mégis közzétette az Aurora.

Czuczor Gergely (1808-1866) bencés szerzetes, nyelvész, költő 1822-ben kezdte el írni Augsburgi ütközet című művét, amelyet Kisfaludy tanácsai alapján javított át. Az 1824. évi Aurorában jelent meg nyomtatásban a 910. évi, magyarok győzelmével végződő augsburgi ütközetet megéneklő mű, amelynek jelentősége, hogy Czuczor „verselt meg először hexameterekben olyan történelmi eseményt, amelynek példája közvetlenül erősítette a nemzeti öntudatot”, valamint „művészi megformálás, szerkezét, változatosság tekintetében ez a legsikerültebb”. Később is jelentek meg történelmi tárgyú elbeszélő költeményei (Aradi gyűlés, Botond) az Aurorában. A győri megyei könyvtár névadója, Kovács Pál (1808-1886) orvostanhallgatóként ismerkedett meg Kisfaludy Károllyal és a körülötte összegyűlt írókkal. 1835-től Győrben működött orvosként, de számos közéleti tevékenysége mellett szépirodalmi alkotásokat is írt. Az Aurora lapjain rendszeresen publikálhatta verseit, novelláit, drámáit, ezek korában nagyon népszerűnek számítottak.

Az Auróra-pör

Ezzel a névvel illetik azt az irodalmi vitát, amely 1833-1834-ben folyt az Aurora tulajdonjogáról. 1834-ben ugyanis két Aurora látott napvilágot. Miután Bajza felmondta a megállapodást a Trattner-Károlyi céggel, a kötetek korábbi kiadójával, Károlyi István kiadott egy másik Aurorát Szemere Pál szerkesztésében. Bajza József 1833. évi márciusi számában közölte, hogy „jelentem a tisztelt közönségnek, különösen pedig az Aurora eddigi olvasóinak, hogy én ez Almanachot senkinek semmiféle címmel által nem engedtem, s hogy … nevem alatt folytatni fogom, azon különbséggel, hogy ennek kiadását nem Trattner-Károlyi tipográfusnak…, hanem ifj. Kilián György könyvtárosnak adtam el…”. Az Aurora-kör tagjai közül hatan, például Vörösmarty Mihály, Kovács Pál, Czuczor Gergely a Társalkodó című folyóiratban álltak ki Bajza mellett, és igazolták, hogy Kisfaludy Károly neki szánta a szerkesztői feladatok folytatását. Kilián György is közzétett egy írást arról, hogy ő adja ki az igazi Aurorát. Két évig tartó vita után végül Szemere megbékült Bajzával és az Aurora-kör íróival, a továbbiakban már csak egy almanach látott napvilágot ezzel a címmel.

„Az Aurora – mint zsebkönyv – a maga korában korszerű formának számított; magyar nyelven pedig az első olyan almanachnak, amely már rendszeres olvasást feltételezett…”. A Kisfaludy Károly által indított Aurora jelentőségét az irodalmárok többek között abban látják, hogy egyrészt „megszüntette az irodalmi élet regionális széttagoltságát”, másrészt az Aurora-kör írói „Pest-Budát az ország irodalmi központjává” tették. Kisfaludy az évek folyamán „új tehetségeket (többek között Toldyt, Bajzát, Vörösmartyt) fedezett fel, és engedett publikálni”. Nem utolsósorban pedig „az Auróra-kör létrejötte a romantika magyar áttörését tette lehetővé”. Az Auróra megszűnését követően az Auróra-kör tagjai új politikai-társadalmi-irodalmi folyóiratot, az Athenaeumot indították el, amely már hetenként kétszer jelent meg. Az Aurora-pör során pedig Bajza József „az elmeszüleményi jussok és tulajdonok törvényének” Magyarországon akkor még ismeretlen egész filozófiáját fejtette ki. Leszögezte, hogy „minden elmeszülemény eredetileg azé, kinek szelleme által létrehozatott”. Valamint elválasztotta egymástól „az addig következetlenül használt szerző, szerkesztő, kiadó, tulajdonos szavakat s rendet teremtett az irodalom tulajdonjogi és erkölcsi fogalmai közt”.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom:

Új magyar irodalmi lexikon vonatkozó szócikkei; A magyar irodalom története III. A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig; Fried István: Kisfaludy Károly "irodalompolitikája" In: Arrabona 43/2. p. 9-20.; Kerényi Ferenc: A magyar romantika néhány kérdéséről (Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján) In: Arrabona 43/2. p. 21-32.; Szvoboda Dománszky Gabriella: Kisfaludy Károly az első magyar romantikus festő In: Arrabona 43/2. p. 67-83.; Fenyő István: Az Aurora; Bodrogi Ferenc Máté: Az Aurora. Hazai Almanach mint (zseb)könyvtárgy. Elérhetőség: http://real.mtak.hu/28717/1/aurora_tanulmany_bodrogi.pdf; Szajbély Mihály: Könyv- és lapkiadás a felvilágosodás idején és a reformkorban. Elérhetőség: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_542_04_A_magyar_irodalom_tortenetei_2/ch07.html

A képek a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és közösségi Tér muzeális gyűjteményében található Aurora kötetekből származnak.

Digitális képeslap-gyűjteményünkből 107.

Üdvözlet Győrből

1930 körül

Programjaink a héten

Készítsünk együtt sárkányt!

2018. augusztus 22-én (szerdán) 10-kor és 10.45-kor kézműves foglalkozások lesznek gyermekeknek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Gyermekkönyvtárában (Győr, Herman Ottó u. 22., földszint). Ez alkalommal sárkány marionett bábot készíthetnek az érdeklődők.

A programok látogatása díjtalan, de regisztrációhoz kötött. Bejelentkezni személyesen vagy a 96/516-677-es telefonszámon lehet.

Visszapillantó– Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

Úszóverseny a Rábán

Forrás: Dunántúli Hírlap, 1911. júl. 18. p. 1. (XIX.évf. 84.sz.) 

Történelem apránként 

Dunántúli Hírlap. 1918. augusztus 15.

Nyerj olvasással!

A Pagony Kiadó felhívása

Minden olvasni szerető szülőben felmerül a kérdés: Hogyan kedveltesse meg a könyveket a gyerekkel? Miként motiválhatja az olvasásra? Hogyan válhat a csemete önálló olvasóvá? A Pagony Kiadó legújabb akciójával ehhez próbál segítséget nyújtani.

A kiadó szakértőgárdája kortárs szerzők kisgyermekeknek szánt köteteiből állított össze egy sajátságos csomagot. A Most én olvasok! sorozatban négy nehézségi szintet képviselő köteteket jelentettek meg négy szerzőtől: Berg Judittól, Finy Petrától, Kertész Erzsitől, Igaz Dórától és Gévai Csillától. 
A Most én olvasok! - könyveket többféleképpen is olvashatják a kisiskolások. Az első módszer, hogy szerzőt és ezzel együtt történetet választanak a gyerekek és egy szerzőtől egymás után végigolvassák a négy szintet. Vagy végigolvasnak az 1. szintről pár könyvet, így egészen biztosan megalapozzák az olvasástechnikai tudásukat, majd utána lépnek a 2., 3. és 4. szintekre. Ez a módszer nagyon magabiztos és sikeres olvasókat nevel ki. A lassú és szilárd tudásra vágyó vagy lassabban, nehezebben tanulóknak ajánlják ezt az olvasástanulási lehetőséget! 
A nyereményjáték augusztus 20-ig tart. A további részleteket itt olvashatják.

Digitális képeslap-gyűjteményünkből 106.

Uszoda

1920

 1930

Programjaink a héten

Augusztus 20.

Ünnepség a Rózsák terén

2018. augusztus 20-án (hétfőn) 17 órakor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér József Attila Művelődési Háza szervezésében Győr- Szabadhegyen, a Rózsák terén Szent István-napi ünnepi megemlékezés kezdődik. Köszöntőt mond Diligens Tibor önkormányzati képviselő.

Az ünnepséget követően szórakoztató műsor és jótékony célú gulyásvásár lesz. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Visszapillantó– Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

Tanulmányi kirándulás

Forrás: Dunántúli Hírlap, 1930. febr. 18. p. 2. (XXXVIII.évf. 40.sz.) 

Ma is aktuális

Lehet hogy már 1910 augusztusában is kánikula volt? Már az akkori hirdetésben is fellelhető egy ma is érvényes és  népszerű tanács, mint például az ivókúra: 

Filmkritika

Az óceánjáró zongorista legendája

Mindig be kell tartanunk valamilyen utasítást, ha filmet nézünk. Hol a főszereplő miatt kell elfogultnak lennünk, hol a téma az, amely időszerűségével kötelezően levesz bennünket a lábunkról, hol pedig a műfajnak kell folytonosan felülemelkednie szemléletünkön. Az óceánjáró zongorista legendája egy mese, vagyis egyetlen kockájában sem szabad a realitást keresnünk. Ilyen szempontból pedig Giuseppe Tornatore filmje tökéletes.

Sokszor azonban a mese nem is annyira mese, hanem a valóságot meghazudtoló élethűséget hordoz. S ha ebből a szemszögből nézzük végig a filmet? Nos, akkor is tökéletes. Az óceánjáró zongorista legendája egy olyan Titanic-variáns, amely nem eszköznek tekinti az óceánt a történet elmeséléséhez, hanem létező textúrának, valóságos élettérnek. Tudom, nagyon hamisan cseng, hogy előhozakodom a Titaniccal, de mégis muszáj. Egyrészt több párhuzam is van a két film között, másodsorban pedig remek alkalom, hogy az amerikai „szerelmes katasztrófa-filmmel” összehasonlítva adjak elemzést Az óceánjáró zongorista legendájáról (továbbiakban csak Óceánjáró). Természetesen az utóbbi javára.

Először a párhuzamokról. Az Óceánjáró is keretes mű, egy trombitás meséléséből bontakozik ki előttünk Ezerkilencszáz (Tim Roth) legendája, majd – immár a jelenben – tragédiája. És ezen a tragédián nem elsősorban Ezerkilencszáz halálát kell értenünk. A film mondanivalója ennél sokkal több. Hasonlóság még a Titaniccal a hajó, amely a film végén aztán ugyanúgy a pusztulásé lesz. Azonban míg a Titanic egy erőszakosan kreált, hamis szerelmet állít a középpontba, mellőzvén az Amerikában új életet kezdeni remélő szegények sokkal hihetőbb tragédiáját, addig az Óceánjáró egy hosszú és őszinte barátság, s azon túlnőve olyan egyéni létezés köré festi fel a tragédiát, amely olyan, mint a kollektív tudat elmélete. Vagyis, hogy egy emberben egyidőben benne van az összes többi élő ember is. Ezerkilencszáz magánya nemcsak az övé, hanem mindnyájunké. A felfesteni igét sem véletlenül használtam. Az Óceánjáró következetesen és finoman építkezik, nyoma sincs a filmen a Titanicra (s az amerikai filmekre általában) jellemző erőszakos érzelemvezérlésnek. Nem azért azonosulunk Ezerkilencszázzal, mert auditív és vizuális filmes trükkök kényszerítenek erre, hanem mert IGAZNAK érezzük. Még úgy is, hogy tudjuk, mese (legenda) az egész.

Az Óceánjáró mondanivalójának páratlan bravúrja a koráthidalásban rejlik. A film ugyan 1900-ban indul, s története csupán a második világháborúig terjed, mégis olyan valós képet fest a mostani (mai) high-tech világról, hogy az hátborzongató. A tragédia a létezés és a nemlét közti materiális határvonal létében feszül. Hiszen mitől tekinthető valaki élő embernek ma? Hogy papírjai vannak. Neve van, kódszámokat, azonosítókat kap. Nem vagyunk mások, csak pontokból és számokból álló jelek. Az Óceánjáró pedig bebizonyítja a világnak, hogy igenis micsoda értéket hordozhat egy ember. Akkor is, ha a mai, matematikai világ szempontjából meg sem született. Még ha csak egy mese is ez a bizonyíték.

A film szerkezete remek. Az idősíkok kitűnő váltogatása a Hegylakó-éhoz fogható, a történetmesélés pedig észrevétlenül irányított. A film egységes, nem kósza scene-ekből álló mű, eltekintve két nagyobb, önmagában is zártként elemezhető jelenettől. Az egyik a jazz „feltalálója” és az Ezerkilencszáz közötti zongorapárbaj, amely westernbeli elemeket pompásan ötvöz a remek, néhol burleszkre emlékeztető humorral, nem beszélve a zseniális zongoraszólamokról. A másik pedig a „szerelmi szál”. Ezzel óvatosan kell bánnom, mert néhányan lezáratlannak, mi több, egyenesen rossznak minősítik. Nos, szerintem nincs igazuk. A szerelmi szál egy magában megálló, befejezett, hihetetlenül szép kompozíció. Szebb, mint Rose és Jack szerelme a Titanicon. S ha ezt a kijelentést sokan „blaszfémiának” tartják, én akkor is ragaszkodom hozzá. A lány (Mélanie Thierry), akit megpillant Ezerkilencszáz, elérhetetlen számára. Hiszen egy másik „világból” jött, és egy másik világba is tart. Nem véletlen, hogy fizikai kontaktusra szinte nem is kerül sor köztük: hol a hajóablak, amely elválasztja őket, hol pedig a hajóról lefelé igyekvő tömeg sodrása. Az az egyetlen puszi azonban, amelyet a lány nyom Ezerkilencszáz arcára, megvillantja előtte a választás lehetőségét, de, mint később kiderül, az alternatíva csak alternatíva marad. „Végtelen zongorán nem tudnék játszani” – mondja Ezerkilencszáz barátjának, Maxnek (Pruitt Taylor Vince), aki a végsőkig kitart mellette, s amellett, hogy megmentse az életét.

A nagyváros jelenti Ezerkilencszáz számára a végtelen billentyűjű zongorát, amelyet a hajóhíd közepén (két világ között félúton) állva vesz szemügyre. Megretten ettől a nagyvárostól, amelynek nincsen vége. „Hogyan választhatnék egyetlen házat, egyetlen földet?” – kérdezi, és visszamenekül a hajó (és a zongora) biztonságot jelentő keretei közé. Kicsi és véges világ az övé, de színesebb, mint az emberek végtelen kiterjedésű metropolisza. Az elgondolkodtató történet mellett a filmes eszközök emelik az Óceánjárót ritka magasságokba. A zene a végletekig kifejező, a színek kontrasztja megmutatja a két világ közti minőségbeli különbséget, a fényképezés pedig bravúros. Azt hiszem, Koltai Lajostól ez igazán nem meglepetés. Finoman, lágyan, óvatosan úsztatja a kamerát, az óceán ringásának ütemére. A nagyváros képe, sziluettje, melytől Ezerkilencszáz olyan véglegesen megretten, Fritz Lang Metropolis című remeke előtt hódol. Ugyanígy a film végén a kórházhajó belseje is.

Igazából Tim Roth alakítása az, amely Ezerkilencszáz történetét hihetővé teszi. Sallangoktól mentes, visszafogott játéka egyszerre készteti elgondolkodásra és empátiára a nézőt. Lassú mozdulatai valami olyan életbölcsességet sejtetnek, amellyel képes keresztüllátni a számára ismeretlen világból jött embereken. S ezzel nemcsak bennünk ébreszt végtelen rokonszenvet és tiszteletet (hiszen ki az manapság, aki a sűrű emberi manipulációk és gonoszságok erdejében képes megőrizni eredeti valóját), hanem barátjában, Maxben is. Pruitt Taylor Vince szerepe abban a tekintetben hálátlan, hogy elhalványul Ezerkilencszáz karaktere mellett. Nekem mégis roppant módon tetszik, mert olyan kétségbeesetten próbál segíteni Ezerkilencszáz életén, és olyan fáradhatatlanul keresi a kórházhajó roncsolt belsejében (újabb szimbólum), amellyel csak a legeslegjobb barátja iránt viseltetik az ember. Kettejük játéka ad még hitelt a mai high-tech világban a tiszta (és pozitív) emberi érzelmek létezésének.

Az óceánjáró zongorista legendája szép film. Amiről szól, nem új keletű (barátság, magány, életkeresés), de igazán hihetőnek tűnik. S ha egyesek úgy is érzik, bársonyba van csomagolva, akkor kell, hogy eszükbe jusson, végső soron egy mesét látnak. Ahol mindez megtörténhet, és meg is történik. Én mégis azt mondom, az életről szól, hiszen ha jobban belegondolunk, mese és valóság között a határvonal néha meglepően vékony, időnként pedig teljesen elmosódott. És aki mégis azt mondja, ezt ugyan nem hiszi, csak sajnálhatja. Mert a remény nem azonos a naivitással. Hiszen ha így lenne, nem lenne értelme az egész életnek. Pedig van, ha más nem is, az Óceánjáróhoz hasonló filmek.

Szilvási Krisztián

Digitális képeslap-gyűjteményünkből 105.

Székesegyház

1920 körül

1930

1940

Legújabb megjelenésünk a médiában

Visszapillantó– Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

Kerületi úszóverseny

Forrás: Győri Nemzeti Hírlap, 1939. júl. 02. p. 7. (IV. évf. 152.sz.) 

A 31! fesztiválon is ott voltunk!

Néhány pillanatkép a 31! fesztiválról, ahol a Horgony Irodalmi Kávéházban találkozhattak velünk:

1 perces filmkritika

Így jártam én – Liberal Arts

2012, amerikai, 97 perc

rendező: Josh Radnor

forgatókönyvíró: Josh Radnor

szereplők: Josh Radnor, Elizabeth Olsen, Richard Jenkins, Allison Janney, Elizabeth Reaser, Marie John Magaro, Kate Burton, Zac Efron

Szabad a szerelem, szabad a tánc, szabad a csók és szabadok a művészetek. Irodalom, zene, film. Ez utóbbi az előbbiekről. Meg például a (nem mindig szabad) életről, amely mindig olyat hoz, amit (többnyire) nem is várnánk. Szabadon. Mint a művészetekben. Az erőszakolt (ám persze érthető) magyar című Így jártam én Josh Radnor (mert ő Ted Mosby az Így jártam anyátokkal sorozatából) (egy)személyes filmje: írta, rendezte, játssza, valószínűleg így is gondolja. Tudtam azonosulni mind a történettel, mind vele; még akkor is, ha a sztori folyama nem görög látványosan, sőt talán koncepcionálisan sem nagyon, valamint a karakterek is jócskán a bevett kelléktárból lettek kiakasztva. De az életkor-specifikus hangulattal, csakis alátámasztásra szolgáló vizualitással, szinte csak kimondottan dialógusokkal operáló moziknál nem is az eredetiségen van a hangsúly, jobban mondva elég az, ha a párbeszédek és filozofáló kérdésboncolgatások ütik a mércét. Itt nagyjából ütik, bár azért nem mindig. Elizabeth Olsen jólesően messze esett az ikerfáitól, aranyos lány, kimondottan csillog a szeme a bőrében, Richard Jenkins pedig emberes ugrásokkal lépeget felfelé nálam a karakterszínész ranglétrán. Visszakanyarodva a motorhoz és üzemanyaghoz: Josh Radnor akár én is lehetnék, nemcsak korban. Vagy csak szeretnék lenni. Mindenesetre ezek a (kiút)kereső, filozofálgató, életváltásokba bátorkodó atmoszférával bíró mozik a kedvenceim közé tartoznak, s ha füles sapkában láttok majd kódorogni a parkban, az miattuk van. Nem szégyen, hogy kell, ami az életben tartson.

Szilvási Krisztián