Helytörténeti kalandozások 124.

Egy híres győri festőművész: Liezen-Mayer Sándor (1839-1898)

Liezen-Mayer Sándor 1839. január 24-én született Győrben. Szülei jómódú, művelt családból származtak. Édesapja, a pozsonyi születésű Liczenmayer Ferenc Ferdinánd Bécsben folytatott tanulmányokat, ahol gyógyszerészi oklevelet szerzett 1924-ben. Édesanyja, Mossig Aloizia ugyancsak a pozsonyi és nevezetes Édl család leszármazottja volt. Valószínűleg ott kötöttek házasságot, és a kedvezőbb megélhetés reményében költöztek Győrbe.

1829. február 14-én – a város hivatalos okiratai között található német nyelvű szerződés szerint – Liczenmayer Ferenc 18000 aranyforintért megvásárolta Buchberg Jánostól a Győr központjában lévő „Angyal” patikát. Néhány nappal később a város elismerte Liczenmayer Ferenc Bécsben nyert patikáriusi oklevelét, majd február 27-én városi gyógyszerésszé nevezte ki a győri közgyűlés, aki ez alkalommal le is tette hivatalos esküjét. Tevékenységét 1867-ig folytatta, ahogy ezt a korabeli sajtóból megtudtuk.

Győri Közlöny, 1867. január 6.:

Liczenmayer Ferenc már 1829 elején kérvényezte felvételét a város polgárainak sorába, melyet a korabeli dokumentumok szerint 1829. március 11-én el is nyert. 1836. december 30-án nyílt árverésen, 5003 váltó forintért megvásárolta a győri Hosszú utcában (a mai Bartók Béla út) az úgynevezett Lövészkör házat a hozzá tartozó óriási telekkel. Az 1930-as években a Lövészkört többször meghirdették, de mivel a telek ekkor még a város peremén terült el, így értékesítése az érdeklődés hiányában mindannyiszor meghiúsult. Az ingatlanvásárlást követően feltételezhetően ebben a házban születtek a gyerekek is: Liezen-Mayer Fanni 1838. január 17-én, Sándor 1839. január 24-én, Laurencia-Krisztina 1840. április 30-án.

Liezen-Mayer Sándor kora gyermekéveiről szinte semmit sem tudunk. Iskolai tanulmányait a Szabad Királyi Győr-Belvárosi Elemi Fő Tanoda részeként a Liszt Ferenc utca elején – a Királyi Nemzeti Főbb Iskola mellett – tevékenykedő rajzképzőben, a Győri Királyi Népfőtanodai Rajziskolában kezdte 1846-ban. Az első évfolyamot az iskolai értesítő szerint jeles minősítéssel végezte el.

A tanulásban és főképp a rajzolás terén átlagon felüli tehetséggel megáldott kisdiákot Fruhmann Antal „vette szárnyai alá”. A bécsi származású Fruhmann Antal (1801-1869) az 1830-as években került Győrbe, és kezdetben magániskolákban tartott rajzórákból, kisebb városi megbízásokból készített épülettervekből tartotta fenn magát. Később beválasztották Győr építészeti bizottmányába, és egyre több felkérést kapott mind magánszemélyektől, mind a püspökségtől, illetve a várostól több épület megtervezésére, műemlékek helyreállítási, restaurálási munkálatainak elvégzésére. 1838-ban nevezték ki a rajziskola tanárának, és néhány év alatt elérte azt, hogy az iskola felvehette a versenyt a budai rajzképzővel, az ország legkiválóbb hasonló profilú iskolájával.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt és az azt követő megtorlás időszakában a győri rajziskola ugyan háborítatlanul működhetett, de évkönyvek nem jelentek meg, így ezekből az évekből nincsenek információink Liezen-Mayer Sándor tanulmányi eredményeiről sem. Az 1849-es újabb iskolai reform következtében, az 1849-50-es évben a Nemzeti Rajziskola kivált az elemi iskola kerete közül, a 4-5. osztály átalakult királyi műtanodává, 1851-52-ben alipartanodává, 1852-53-ban háromosztályú alreáltanodává. Ez utóbbiba olvadt be az addig különálló rajziskola, mely így régi formájában végleg megszűnt.

Legközelebb az 1852-53-as tanévben kiadott Szabad Királyi Győr-Belvárosi Al-Reál és Főelemi Tanoda értesítőjében találkozunk Liezen-Mayer Sándor nevével – a II. osztályt kitüntetéssel, kitűnő minősítéssel végezte el. A következő, 1853-54-es tanévben az osztály második legjobb tanulója lett, kitűnő-elsőrendű minősítéssel.

Liezen-Mayer Sándor ábrázoló tehetsége, elhivatottsága a művészetek iránt korán megmutatkozott. Erről tanúskodnak azok a ceruza- és tusrajzok, akvarellek, olajportrék, melyek ma a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében találhatók. A győri évekből ránk maradt művek hűen tükrözik az egykori tanár, Frumann Antal és a tanmenet szigorú követelményeit. Az első ismert, 1847-ből származó, papírra készült ceruzarajza „egy jól megkomponált, precízen, a bizonytalanság, habozás legapróbb jelét sem mutató, virágcsokrot ábrázoló alkotás”. A következő ismert rajzai 1852-ből valók, melyek közül kiemelkedik – többek között – a „tusciai oszloptalpot”, a „tusciai gerendázatot”, a „jóniai oszlopsort” megörökítő, részben tus, részben tus és akvarell rajz.

Az 1853-as évből számottevő alkotása a „Hidrogén előállítására szolgáló készülék” és a különböző kémiai kísérleti eszközökről készült tus- és ceruzarajzok.

Hidrogén előállítására szolgáló készülék (Arrabona, 2007. 45/1.):

Tanára, Fruhmann Antal kiemelt hangsúlyt fektetett arra, hogy diákjai a legmagasabb szinten elsajátítsák a szabadkézi rajzolás elemi fortélyait (melyet a nagy mesterek alkotásainak másolásával gyakoroltak). Ezen készségfejlesztő rajzok és festmények közül is kiemelkedik a „Fültanulmányok”, a „Három ló”, a „Női fej”, a „Karikatúra Rowlandson után” és a „Gyermekfej”, melyek Liezen-Mayer Sándor győri tanulmányainak utolsó éveiben születtek.

Gyermekfej (Arrabona, 2007. 45/1.):

Alap- és középfokú tanulmányai befejezése után a bécsi szépművészeti akadémiára került. Ebben nagybátyja, Edl Tivadar (1805-1882) kir. tanácsos, pozsonyi földbirtokos segítette, támogatta. Noha a Bécsi Képzőművészeti Akadémián Karl Rahl (1812-1865) tanítványaként sokat fejlődött technikai tudásban, itt csak egy évet töltött el. Innen Münchenbe utazott, ahol 1856. október 18-án nyilvántartásba vették a Bajor Királyi Akadémián. Kezdetben Johann Georg Hiltensberger (1806-1890) antik osztályában tanult.

Magyarok a Müncheni Művészeti Akadémián (Művészet, 1912. 5. sz.):

Ezután került Hermann Anschütz (1802-1880) festőiskolájába, majd 1862-ben Carl von Piloty (18026-1886), az Akadémia vezető tanárának osztályába. Piloty (korának elismert festőművésze) Európa-szerte nagy megbecsülésnek örvendő történelmi festő volt, aki mellett Liezen-Mayer Sándor hamar kitűnt kortársai közül „finom szín és formaérzékével, a történelmi festészethez elengedhetetlenül fontos komponáló tehetségével”.

Erzsébet és Mária királynő Nagy Lajos sírjánál, 1862. A fiatal művész ezzel a képpel nyert felvételt Piloty osztályába. (A 120 legszebb magyar festmény, 2002):

Erzsébet királynő aláírja Stuart Mária halálos ítéletét, 1879. (München – magyarul: Magyar Művészek Münchenben 1850-1914., 2009):

Már 1865-ben a müncheni akadémia pályázatán első díjat nyert két történelmi vázlata. Mire 1867-ben befejezte Piloty mesteriskoláját, addigra alig győzte kielégíteni a legkülönfélébb művészeti megbízatásokat.

Győri Közlöny, 1865. június 25.:

Liezen-Mayer Sándor erősen kötődött szülővárosához. A bécsi és a müncheni tanulmányai idején a nyári szünidőket Győrött töltötte szülei, testvérei, barátai és régi iskolatársai körében. Az ifjú művész az egyik ilyen alkalommal kötött barátságot Simor János (1813-1891) győri püspökkel, a későbbi magyarországi hercegprímással, aki azután bizalmába fogadta és támogatta különféle megrendelésekkel is. A festő első felkérése összefüggésben volt a győri székesegyház megkezdett restaurálási munkáival.

Győri Közlöny, 1861. október 10.:

Ezután a művészetkedvelő, műgyűjtő Simor János az 1960-as évek közepén azzal a feladattal bízta meg Liezen-Mayert, hogy készítsen másolatot Raffaello Sixtusi Madonna című művéről, melyet aztán a győri püspök a Veszprém megyei Tüskevár templomának ajándékozott. A festmény ma is a főoltárt díszíti.

Győri Közlöny, 1870. január 17.:

1870-ben meghívást kapott Bécsbe, ahol megfestette Ferenc József és Erzsébet királyné portréit, valamint több osztrák arisztokrata család tagjának arcképét. Két év múlva visszatért Münchenbe, és a 70-es évek elején feleségül vette a nála jóval fiatalabb, művelt, amerikai származású Schwing Florence-t. Házasságukból egy lánygyermek született, Cora von Liezen-Mayer, aki – mint Dénes Tibor a Győri Szemle 1932-es számában megjelent írásából tudjuk – iparművész lett. Ebben az időben fogott hozzá kedvelt írói, Shakespeare, Schiller, Scheffel, Goethe műveinek illusztrálásához.

Faust (Vasárnapi Újság, 1898. 9. sz.):

Az 1876-os müncheni képző- és iparművészeti kiállításon óriási elismerést és sikert hozott neki Goethe Faustjához készített, 50 darabból álló sorozata.

Győri Közlöny, 1877. március 25.:

Vázlat Schiller A harang című művének illusztrációjához, 1878 k. (A XIX. századi magyar rajzművészet mesterei, 2000):

1879-ben hazalátogatott szülei aranylakodalmára, de később ezek a látogatások egyre ritkábbá váltak.

Vénusz és Tannhäuser, 1880. (Magyar festészet a XIX. Században című kiállítás, 1972):

Egykori iskolája, a müncheni Királyi Akadémia tiszteletbeli tagjainak sorába választotta, és 1880-ban a württembergi kormány megbízta a stuttgarti Szépművészeti Akadémia vezetésével, melynek működését új, a kor igényeinek megfelelő alapokra helyezte.

Győri Közlöny, 1880. október 7.:

Nagy feltűnést keltő kiállításokat rendezett, megalapította a „Verein zur Förderung der Kunst” művészetpártoló egyesületet, mellyel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Stuttgart az ország egyik legjelentősebb művészeti központja legyen.

Győri Közlöny, 1881. január 13.:

Ennek ellenére, mikor Gabriel Max (1840-1915) 1883-ban lemondott a müncheni Akadémia történelmi festészeti tanszékének irányításáról, Liezen-Mayer Sándor visszatért a bajor fővárosba, és a felkínált állást elfogadta. Majd néhány év elteltével rábízták az egyházi festészeti tanszék vezetését is.

A XIX. század közepétől a müncheni Akadémia a külföldön tanulni szándékozó magyar diákok zarándokhelye volt. Liezen-Mayer maga köré gyűjtötte az iskolába érkező tehetséges diákokat, és lehetőségéhez képest segítette őket a kinntartózkodás nehézségeinek leküzdésében. Lyka Károly írásából tudjuk, hogy tanulói nagyra becsülték tanárukat, segítőjüket és pártfogójukat, aki sokszor adott föl nekik kompozíciós témákat, ezeknek megbeszélése gyakran este zajlott egy-két pohár bor mellett, egy vendéglő különszobájában. Ilyen alkalmakkor került szóba a magyar bor, a magyar élet. A beszélgetések során mindig hangsúlyozta hazatartozását is.

Liezen-Mayer folyamatosan figyelemmel kísérte a magyar festészet megteremtéséért folyó küzdelmet, segítette, támogatta a mozgalom céljait. Műveivel jelen volt a Pesti Műegylet, majd a Magyar Képzőművészeti Társulat Budapesten és az ország nagyobb városaiban rendezett kiállításain. Utolsó nagy kompozíciójával – Hunyadi Mátyásnak Prágában Podjebrád udvarában hírül hozza a magyar küldöttség a királlyá történt megválasztását – a millenniumi nagy országos tárlaton szerepelt, ahol aranyéremmel díjazták.

Simor János ezalatt az évek alatt sem feledkezett meg Liezen-Mayer Sándorról, és újabb megbízásokkal látta el, többek között megfesttette vele legismertebb művének, az 1882-ben Stuttgartban befejezett Magyarországi Szent Erzsébet-nek egy Árpádházi Szent Erzsébet címet viselő változatát. Majd 1886-ban saját arcképét, és végül 1887-ben a Menekülés Egyiptomból című bibliai ihletésű művét. A szegényeknek alamizsnát osztó Szent Erzsébet témára készült egy harmadik változat is, amely eredetileg a győri Szent József templomba – melyet Fruhmann Antal tervezett –, majd onnan az 1937-ben felavatott újvárosi – napjainkban Árpád-házi Szent Erzsébet templomként működő – kultúrházba került.

1883-ban édesanyja 79 éves korában meghalt, majd ezt követően 1887-ben, 86 éves korában az édesapja is.

Fővárosi Lapok, 1883. március:

Vasárnapi Újság, 1887. 6. sz.:

Liezen-Mayer Sándornak mindig fontos volt magyar állampolgársága. 1855-től kezdve évente a város vezetőségéhez fordult útlevelének megújításáért. A rendszeresen megújított kérelmeket fia nevében az apa, Liczenmayer Ferenc nyújtotta be. Ezzel egyidőben, mikor az ifjú művész betöltötte 18. életévét, az apa évente benyújtotta fia katonai szolgálat alóli felmentési kérelmét is. Miután az 1870-es évek elején házasságot kötött, magas királyi pártfogói jóvoltából megkapta a bajor állampolgárságot, és egyre ritkábban látogatott Győrbe. Élete utolsó éveiben a már súlyos beteg festő a Bécsben székelő „német császári követség” útján is hivatalosan elindította azt a folyamatot, amelynek célja magyar állampolgárságának tisztázása volt. A hivatalos eljárás több mint fél évig tartott, és a kedvező elbírálásról hivatalos értesítést kapott Győr város polgármestere, Zechmeister Károly is, aki ezt egy 1897. október 20-án kelt levélben tudatta Liezen-Mayer Sándorral.

1898 februárjában a győri napilap arról tudósított, hogy Liezen-Mayer Sándor súlyos beteg, állapota rosszabbra fordult. Betegségéből már nem épült fel, és 1898. február 19-én, 59 évesen, Münchenben elhunyt.

Köszönöm Almási Tibor művészettörténésznek a segítséget cikkem megírásához!

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:

Almási Tibor: Liezen-Mayer Sándor és Győr. In: Arrabona. 2007. 45/1. p. 379-396.

Csánky Dénes: Száz év magyar festészete. Győr, 1943.

Dénes Tibor: Liezen-Mayer Sándor. Győr, 1932.

Magyar festészet a XIX. században című kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria anyagából. Győr, 1972.

München – magyarul: Magyar Művészek Münchenben 1850-1914 kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában: 2009. október 1. – 2010. január 10. Bp. 2009.

A XIX. századi magyar rajzművészet mesterei – válogatás a Magyar Nemzeti Galéria és a Soproni Múzeum rajzgyűjteményéből. Győr, 2000.

A 120 legszebb magyar festmény. Bp., 2002.

Lyka Károly: Magyar művészélet Münchenben. Corvina Kiadó, Bp, 1982.

Csányi Károly: Egy győri születésű nagy festőművész. In: Győri Nemzeti Hírlap, 1939. dec. 7., p. 3.

Csányi Károly: Egy győri születésű nagy festőművész. In: Győri Nemzeti Hírlap, 1939. dec. 8., p. 3.

Csányi Károly: Egy győri születésű nagy festőművész. In: Győri Nemzeti Hírlap, 1939. dec. 10., p. 2.

A címlapkép forrása: Vasárnapi Újság, 1898. 9. sz. p. 141-142.