Tűz Tamás : Anyám szeme
Míg elmondom a Miatyánkot,
nem veszi le rólam szemét
anyám, ki már a mennyben áldott,
de nem elég neki az ég,
engem néz, mint gyermekkoromban,
elmondom-e az ámenig,
s ha végül mégiscsak elmondtam,
a szeme most is megtelik,
de most már csillagfényes könnyel,
ami a gyémánttal felér.
Engem ritka melegség önt el,
az arcom mégis falfehér,
mert aki néz, az többé nincsen,
úgy értem, hogy már nincs velem,
mert aki így szólt régen: kincsem,
most így szól: fiam... Istenem...
100 éve született Tűz Tamás, győri pap és költő emlékének szenteljük Költészet Napi műsorunkat.
Az emlékest helyszíne: Kisfaludy Károly Könyvtár második emeleti rendezvényterem
Időpontja: április 8. péntek, 17.00
A költő alakját felidézik:
Czigány György író, költő
Szakolczay Lajos irodalomtörténész
Gülch Csaba költő, újságíró
Közreműködik:
Maszlay István, a Győri Nemzeti Színház művésze
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése