Kezdetben
a telefonhírmondó tényleg csak „beszélő újság” volt,
később fejlődött ki a mai rádióhoz hasonló műsorszolgáltatóvá.
1894-től részvénytársasági alapon működött, népszerűségét
még a rádiózás idején is megtartotta.
A
Telefon Hírmondó pavilonja az 1896-os ezredéves kiállításon
(Fortepan
/ Budapest Főváros Levéltára adományozó, 82735. kép.
Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.076):
1896
januárjában különleges jótékonysági telefonhangversenyt
rendezett a Mária Dorottya Egyesület a telefonhírmondó
segítségével a győri Vigadóban. 192 telefonkészüléket
szereltek fel, ezekkel volt hallható a soproni és a budapesti
műsor.
Hangversenyek
telefonon (Győri Közlöny, 1895. december 12.):
A
telefonhírmondó háborúban tönkrement felszereléseit az MTI
előbb bérbe vette, majd 1922-ben megvásárolta a vállalatot is.
Rövidesen hozzáláttak a felszerelés helyreállításához és
kibővítéséhez. A telefonhírmondó népszerűségére jellemző,
hogy 1930-ban országosan még 10 ezer előfizetője volt.
A
„technika csodája”: a rádió
A
rádió közvetlen előfutára a drótnélküli távíró. Bár
Marconi találmányaként vonult be a köztudatba, valójában
sok kutató felfedezése vezetett el az elektromágneses rezgésekkel
működő rádiózás megvalósulásáig. Az első rádiótornyokat
még a drótnélküli (szikra)távíró szolgálatára állították
fel. A világháború kitörése 1914-ben arra késztette a magyar
kormányt, hogy drótnélküli állomást létesítsen. A posta- és
távirda-vezérigazgatóság átadta a forgalomnak, megkezdődött a
rádiótáviratokkal történő levelezés. 1921. október 15-én a
csepeli 5 kW-os katód-lámpaadó üzembe helyezése lehetővé
tette, hogy Magyarország úgyszólván az összes nagyobb európai
rádióállomással felvegye az állandó összeköttetést.
Ezen
kívül 2 darab 250 Wattos lámpaadó mindegyike egyaránt alkalmas
volt a rádiótelegráfiára és már a rádiótelefonra is. Az
egyiket Csepelen állították fel, a másikat pedig Sopronban. 1923
nyarán a csepeli adóállomásnak már rádiótelefon adásra is
volt berendezése, és a kísérletek alatt Csepel kifogástalanul
tudott Berlinnel rádión beszélni. A Magyar Távirati Iroda adta le
közgazdasági híreit vidéki fiókjainak, ezek voltak az első
magyar rádióhangok, melyeket a magyar rádióamatőrök boldogan
felfogtak ‒ titkon, hiszen vevőengedélyt akkor még senki sem
kaphatott. Az általános telefonforgalomnak azonban a telefonadót
akkoriban nem lehetett átadni, mert a nemzetközi táviratok igen
nagy száma az adóállomást teljesen lekötötte.
Győrött
1921 júniusában fejezték be a rádióvevő állomás telepítését.
A cél ekkor még a távírószolgálat fejlesztése volt.
Dunántúli
Hírlap, 1921. június 10.:
1923
márciusában
a győri drótnélküli telefonállomás kísérleti napja jól
sikerült. Még
csak felvevőkészülékkel
rendelkezett, de
tervezték, hogy leadókészülékkel is ellátják. Az állomás
vezetője ekkor Lingli
Dezső, az állomás
felvevő alkalmazottja Esztergás
János volt.
Dunántúli
Hírlap, 1923. március 8.:
1924
novemberében a Magyar Távirati Iroda a legfrissebb híreket rádión
juttathatta el a helyi lapokhoz, a győri fiókszerkesztő Szilárd
Róbert volt.
Dunántúli
Hírlap, 1924. november 5.:
1925
szeptemberében a Magyar Távirati Iroda győri fiókja átköltözött
az Andrássy út és a Czuczor utca sarkán lévő épületbe, ahol
külön rádiófelvevő állomást szereltetett fel. Ezzel fogták a
Budapestről naponta 12 periódusban leadott híreket, melyeket a
csepeli adó szórt szerte az országba, körülbelül 60 vevőnek,
az MTI kirendeltségeinek.
Dunántúli
hírlap, 1925. szeptember 22.:
1924-ben
már magánhasználatra is egyre több vevőkészüléket hoztak be
az országba, leginkább Berlinből. Budapesten gyakran
magánlakásokban összejöveteleken hallgatták a rádiót, akár a
párizsi Operaház előadását is. A magyar hatóságok azonban nem
engedték a vevőkészülékek használatát, mivel állami
monopóliumban akarták megtartani a rádiózást.
Dunántúli
Hírlap, 1924. április 24.:
Dunántúli
Hírlap, 1924. április 4.:
Az
állami rádiózás kezdete
1925.
november utolsó hetében a postakincstár a szórakoztató műsor
adására vonatkozó engedélyt a Magyar Távirati Iroda
érdekeltségéhez tartozó Telefon Hírmondó Rt.-nek adta meg. Az
1925-ös decemberi stúdióátadás annyiban valóban határkő
volt, hogy külön törvény alapján elnyert koncesszióval
rendelkező magán részvénytársaság alapított egy műsorokat
előállító stúdiót, és egy állami vállalat, a Magyar Posta
tartotta fenn az adóállomást.
Az
1925 novemberében megjelent rádiórendeletet a győri lapok is
közzétették. Rádió e szerint, engedély nélkül nem működhet,
rádiókészüléket és alkatrészeit csak miniszteri engedéllyel
lehet előállítani, forgalomba hozni vagy külföldről behozni. A
meglévő készülékeket be kell jelenteni, használatukra a
kereskedelmi minisztériumtól engedélyt kérni. A „rádióhírmondó
által terjesztett közlésére szánt vevőkészülékek rendes
használati havi díja 30000 korona, kiterjesztett nyilvános
használattal, belépő szedése esetén 300000 korona”.
1925-ben
151 hivatalos rádió előfizető volt Győrött, számuk lassan
növekedett, 1927-re elérte a 675-öt. A titkos rádiósok a
korabeli újságcikk szerint ennél sokkal többen lehettek, a
hatóságok felkutatásukra „rádiónyomozó-gépet”
szerkesztettek, és „rádiórazziákat” tartottak. A megjelent
rendelet szerint 3 millió korona pénzbüntetésre, illetve kéthavi
elzárásra számíthattak a kalózrádiósok.
Dunántúli
Hírlap, 1926. január:
Vevőkészülékek
A
rádiórendelet megjelenése után lendületet kapott a
vevőkészülékek
gyártása
és forgalmazása.
Itthon először a Telefongyár készített
vevőkészüléket, az Egyesült Izzó készített fejhallgatókat,
majd megjelentek az Orion, a Philips, a Standard termékek. A
kereskedők meglátták a lehetőséget a vevőkészülékek és
kiegészítőik forgalmazásában, Győrben is egymást érték az
üzletek, amelyek
a magyar és világmárkák széles választékával várták
vevőiket.
Magyar
Rádióújság az 1926-os évben, a rádiórendelet megjelenése
után megjelent reklám:
A
Terta
Telefongyár terméke: TRT 929 Neutrodyn rádió 1926-28-ból
(Fortepan
/ Privát
Fotó és Film Archívum-Urbach Gyűjtemény adományozó,
20274. kép):
1929-ben
a
Győri Hírlapban megjelent reklámok:
Nyugatmagyarországi
Rádióegyesüle
1928.
március 25-én Győrött a vármegyeháza közgyűlési termében
tartotta alakuló közgyűlését a Nyugatmagyarországi
Rádióegyesület Angyal Armand ideiglenes elnök
vezetésével. Az alapszabály leszögezte: az egyesület hatóköre
Nyugat-Magyarország területére terjed ki, célja a magyar rádió
ügyének előmozdítása. Ezért széles körű propagandát indít,
előadásokat, vitaesteket, kiállításokat rendez, szaktanácsokat
ad, és a rádió tudományos művelésére laboratóriumot állít
fel. Megalakították a tisztikart: elnökké Frankó Istvánt,
alelnökökké Müller Tivadar nyug. alezredest és dr.
Farkas Béla ügyvédet, műszaki igazgatóvá Debreczeni
Elemér főreáliskolai tanárt, ennek helyettesévé Némák
Béla gépészmérnököt, ügyésszé dr. Horváth
László ügyvédet, főtitkárrá Szüts Péter tisztviselőt,
titkárrá Békeffy Károlyt választották.
Rádióamatőr
1929. szeptember:
A
Magyarország 1929. szeptember 1-jei számában mutatta be a győri
rádióegyesület munkáját:
Az
egyesület 1928-tól a rádiós ismeretek széles körű elterjedése
érdekében számos előadást és gyakorlati képzést tartott
ingyenesen a város közönségének. Az elektrotechnikai tanfolyamok
előadói Debreczeni Elemér főreáliskolai-, Polesinszky
Jenő tanítóképző-intézeti tanárok, valamint Mayer
Ferenc, Reich Ottó, Nemák Béla, Hafner Tibor gépészmérnökök
voltak.
Mayer
Ferenc rádióamatőr 1929-ben engedélyezett amatőrállomást is
működtetett (összesen 12 ilyen volt az országban). Minden este 11
órától gramofonzenét közvetített, melyet még Oroszországban
is sikerült fogniuk. Mayer Ferenc neve az országos sajtóban is
felreppent, ő volt az egyetlen, aki a szerencsétlenül járt Italia
léghajó utolsó jeleit felfogta.
Dunántúli
Hírlap, 1929. március 19.:
A
hazai lapok beszámoltak az egyesület másik győri tagja, Frankó
István szenzációs találmányról, a rádiózongoráról is.
Pécsi
Napló, 1929. október 18.:
A
rádióegyesületnek köszönhetően a helyi napilapokban gyakorlati
tanácsokat nyújtó cikksorozatok jelentek meg.
Dunántúli
Hírlap, 1928. június 10.:
Dunántúli
Hírlap, 1928. június 17.:
Az
1920-as évek végén a lakosság számához mérten Győrött kevés
rádió előfizető volt. Emiatt és az idegenforgalom felpezsdítése
érdekében a helyi Goldsand cég (Goldsand (Gallyas) Kamilló
mérnök rádiólaboratóriuma és Goldsand Pál gramofon-
és zongoraüzlete) kezdeményezésére a Nyugatmagyarországi
Rádióegyesület országos rádióhetet szervezett 1929. augusztus
31-től kezdődően. Kiállítással és a kapcsolódó
rendezvényekkel akarták népszerűsíteni a rádiózást, és
fellendíteni a rádiókészülékek vásárlását.
Magyarország,
1929. szeptember 1.:
A
rádióegyesület által rendezett nagyszabású rádióhét az egész
Dunántúl kiemelkedő eseménye volt. A Lloyd termében tartott
rádiókiállítást a hét alatt körülbelül tizenötezren
tekintették meg. A legnagyobb hazai és külföldi gyárak azt a
reprezentatív anyagot hozták el, melyet augusztusban Budapestre
terveztek, de a technikai okokból elmaradt kiállításra állítottak
össze, így olyan újdonságokat láthattak a győriek, melyek
Magyarországon első ízben kerültek bemutatásra. A belépőjegyek
árát a rendezőség 20 fillérben állapította meg, hogy a
kiállítást mindenki számára elérhetővé tegyék.
Dunántúli
Hírlap, 1929. szeptember 3.:
Dunántúli
Hírlap, 1929. szeptember 3.:
Külön
csoportot alkottak a rádióamatőrök, akik összesen 11 készüléket
állítottak ki. Az amatőrkiállításhoz verseny és díjazás
kapcsolódott. Az első díjat Nagy József nyerte el ötcsöves
árnyékolt tekercsű, egy tárcsás Neutrodyne készülékével.
Második lett Nitsmann Ernő műegyetemi hallgató. Feltűnést
keltettek a gyufás skatulyába, cigarettadobozba és fejhallgatókba
szerelt miniatűr kristálydetektoros készülékek is.
Az
egyesület Halló Győr! címmel az alkalomra kis
füzetet jelentetett meg 10000 példányban, melyet a nagyközönség
soraiban osztogattak.
A
rádióhét kiállításnak helyet adó Lloyd
épület:
A
kiállítás idején az épületre szerelt Tungsram-Standard magyar
rádiógyárak hatalmas megafonjaival zenét közvetítettek a
Széchenyi téren kavargó tömegnek. A rádióhetet három
szakelőadás kísérte: Debreczeni Elemér reáliskolai
tanár, Forbáth László és Raáb
Andor mérnökök voltak az előadók, akik bebizonyították,
hogy a magyar rádióipar minden alkatrészt legalább olyan
tökéletességben tud előállítani, mint a külföldi.
A
rendezvény szeptember 8-án rádiómatinéval fejeződött be. A
helyiek közül feltűnést keltett a győri Honszeretet Dalkör és
a kisbéri Dalegylet tagjaiból alakított énekkar kitűnő
szereplése, melyet Jakatics Sándor karnagy vezényelt. A budapesti
Stúdió művészei is felléptek az Apolló
moziban, mely erre az alkalomra rádióállomássá
alakult át. A matinét a Stúdió rendezője, Hegedűs Tibor
rendezte, fellépett a győri születésű Tóth Erzsi operaénekesnő
férjével, Polgár Tibor karnaggyal, valamint Horváth Éva, Gyula
diák (Somogyvári Gyula), Weygad Tibor és a népszerű bemondó,
Scherz Ede (Scherz bácsi).
A közönség alig akarta őket a színpadról leengedni.
A
Bisinger sétányon, az Apolló filmszínházban tartották a
rádióhét záró napján a matinét:
A
győri rádiómatiné kapcsán készült kép: Weygand Tibor énekes,
Hegedűsné Horváth Mária, vitéz Somogyváry Gyula író (Gyula
diák), Hegedűs Tibor rendező, Polgárné Tóth Erzsi operaénekes,
Polgár Tibor zeneszerző, Scherz Ede rádióbemondó (Fortepan
/ Weygand
Tibor
adományozó,
24826.
kép):
A
győri rádiómatiné résztvevői a Nyugatmagyarországi
Rádióegyesület
tagjaival. Az előtérben Polgár Tibor zeneszerző, Polgárné Tóth
Erzsi operaénekes, vitéz Somogyvári Gyula (Gyula diák), Hegedűs
Tibor rendező, Hegedűsné Horváth Éva, Weygand Tibor énekes
(kalapban), Scherz Ede rádióbemondó, Szüts Péter és Goldsand
R., az egyesület tagjai (Fortepan
/ Weygand
Tibor
adományozó,
24827.
kép):
A
rádióhét hatása – ha nem is azonnal – a vásárlói kedvben
is megmutatkozott. 1929-ben 2500, 1930 év végén már 3252 rádió
előfizető volt Győrött. 1935 év végére elérte a számuk a
4819-et. 1930-ban a vidéki városok közt a rádió előfizetők
sorában Győr a negyedik helyen állt.
Dunántúli
Hírlap, 1929. november 3.:
Rádióadó,
reléállomás, vétel
Győr
a rádiózás szempontjából nem mondható szerencsés fekvésűnek.
A vételt nagyban zavarta a két nagy energiájú adóállomás –
Budapest és Bécs ‒ egyforma közelsége. Ez is okozta, hogy
Győrött lassabb ütemben növekedett a vevőkészülékek száma.
Az 1929-es rádiókiállításon bemutatott újabb készülékek
szelektálási képessége meggyőzte a közönséget a zavarmentes
rádiózás lehetőségéről.
1924-ben
még tervezték Sopronban is egy rádióállomás felállítását,
de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1925 márciusában
a Városok Lapja arról tudósított, hogy szerelési hiba miatt a
főadó és a leadó zavarták egymást, így leszerelték a soproni
berendezést, és Székesfehérvárra szállították.
A
húszas években növelte a rádiózás jelentőségét, hogy a
magyar adás kapcsolatot jelentett a trianoni országhatárral
elszakított magyar lakossággal. A külföldi teljesítményű adók
közt ezért meghatározó volt a sugárzás erőssége.
Magyarország,
1928. január 8.:
Az
első magyarországi adóállomást 1925-ben a Csepel-sziget északi
csúcsánál állították fel. Ez
Telefunken rendszerű, 2 kW lámpa teljesítményű adó volt,
amelyet rövid idő múlva egy 3 kW teljesítményű modernebb adóval
cseréltek ki. 1928-ban Lakihegyen üzembe helyezték az új,
ugyancsak Telefunken rendszerű, 20 kW teljesítményű adót, amely
lehetővé tette, hogy az ország területének 80%-án, sőt
helyenként az ország határán túl is detektoros készülékkel
hallgathassák a magyar rádióhírmondót.
Amikor
szóba került, hogy a lakihegyi rádióállomás felállítása
folytán feleslegessé vált csepeli rádióállomást vidékre
fogják helyezni, a nagyobb vidéki városok sorra jelezték
igényüket. A vetélkedés a sajtó lapjain indult meg. A győriek
azzal követelték magukénak az adót, hogy a közelben felállított
rádióállomás megkönnyítené a magyar műsor vételét a
megszállt magyar területeken. Győr jobban felvehetné a versenyt a
közeli pozsonyi rádióállomással.
Városok
lapja 1931. január 1.:
A
döntés megszületett 1931. január 1-jén, hogy Nyíregyházán,
Miskolcon, Magyaróvárott és Pécsett lesznek a reléállomások.
1931-április
14-én egy győri szakértő a magyar rádió üzleti politikájával
szembeni kritikus véleményét közölte a Magyarságban:
Dunántúli
Hírlap, 1932. október 20.:
Elektrotechnika,
1936. november: Tomsits Iván: A m. kir. Posta rádióközvetítő
állomásai:
Emlékezetes
rádió-közvetítések Győrből
A
rádió korábban már közvetítette a pesti művészek produkcióját
Győrből, a győriekét Pestről, de győrit Győrből először
1932-ben, amikor székesegyházi egyházi zenét sugárzott
Halmos László karnaggyal. 1934. május 14-én ismét innét
hallhatták Halmos László vezényletével a Palestrina kórust, a
Szent Gergely kórust és a Napközi Otthonok gyermekkórusát.
Dunántúl
Hírlap, 1932. április 28.:
1935.
november 14-én Győrből közvetítették Liszt művét, a Les
Preludes-öt és Kodály szerzeményét, a Psalmus Hungaricus-t,
Boldis
Dezső vezényletével, a fúvósokkal megerősített zenekarral,
több helyi énekkarból felállt 150 tagú kórussal, Székelyhidi
Ferenc szólóénekével.
A
győri művészek a budapesti stúdióban is rendszeres vendégek
voltak, a Győri Trió (Helényi Gyula – Szanyi Irma – Hermann
László) 1933 januárjában szerepelt először a rádióban, melyet
még számos alkalom követett.
A
kezdetektől számítva fél évszázadnak kellett eltelnie,
mire 1953-ban megvalósult az első győri rádióstúdió. A
százéves rádiózástörténet során a készülékek sokat
változtak, ma már megmosolyogjuk a hőskor szerkezeteit, ugyanakkor
csodálatot is keltenek bennünk – nem véletlenül gyűjtik ezeket
olyan sokan napjainkban.
Nem változott azonban, hogy a rádióhallgatás az emberek
mindennapi életének része volt végig és ma is az, bármilyen
eszközzel történik is.
Antaliné
Hujter Szilvia
Felhasznált
irodalom:
Balás.
B. Dénes: A távírótól a rádióig. A rádiótechnika története
az 1800-as évektől a II. világháborúig. Budapest, Ad Librum,
2009.
Bähr
István: A rádió története. In: Rádióamatőr. 1927. dec. p.
751-754.
Berkény
István: Sajtólevéltár. (1897) 1920–1944 (1950) : Repertórium
(Levéltári leltárak 23. Budapest, 1964. 103-105.
Kilián
Zoltán: Rádióesztétika. Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1939.
A
magyar rádiózás története és a vevőkészülékek katalógusa.
CD-ROM. írta Krizsákné Farkas Piroska, Szűcs László, Rózsa
Sándor ; szerk. Kovács Gergelyné. Bp., 1997
Marót
Zoltán: 50 éves a magyar rádió-vevőlészülékek gyártása.
Híradástechnika,1976. 3. sz.77-78.
Nyitrai
Péter: Regionális stúdió. Rádió Győr. In: kKisalföld, 1993.
jan. 26. p. 11.
Szemethy
Róbert: Hagyományőrző rádiókiállítások városunkban. In.:
Kapu, 2015. 11-12. sz. p. 137-138.
Szigethy
Emma: A rádiózás története. In: Valóság, 2004.1. p. 71-73.
Tomsits
Iván: A m. kir. Posta rádióközvetítő állomásai . In.:
Elektrotechnika 1936. november. p. 204-208.
Várszeghy
János: A rádióberendezések Magyarországon 1927-ben In: Magyar
Rádió Újság, 1928. 21. sz. p. 17-18.
A
cikk a Dr.
Kovács
Pál Könyvtár és Közösségi Tér helyismereti- és
sajtógyűjteménye alapján készült.
Az
1.
kép a Fortepan.hu gyűjteményéből származik, pontos lelőhelye
itt található: FOTO: FORTEPAN
/ Adományozó: Kurutz
Márton.