Időhurok - Filmkritika

Jó, ezen marha gyorsan essünk túl: szinte gyulladásponton égnek az internetes fórumok az Időhurokban (filmes eszközökkel) végigvezetett paradoxon magyarázatát illetően, pedig nincs feloldás – nem is lehet, hiszen akkor hogyan tudnánk paradoxonról beszélni. Megjegyzem, szinte gyulladásponton égni nem lehet, mert ha égünk, akkor már gyulladásponton (vagy felette vagyunk), ha szinte gyulladásponton vagyunk (azaz annak közelében, de hőmérsékletileg még alatta), akkor még nem éghetünk. Szóval ezt tisztáztuk.

Amit viszont most rendbe kell tennünk, az a német Spierig testvérek (Michael és Peter) filmje, amelyet az IMDB.com oldalán 7,4-es átlaggal dicsőítenek a népek (majd’ 150 ezer szavazat). A történet Robert A. Heinlein All You Zombies című sztorijából ered, amely a mozi műfajának dramaturgiai nézőpontjából láttatva viszi végig a „grandfather paradox” teóriáját. A fórumokon olvasható hatalmas hőzöngés a logikai bukfencek bizonygatásának koordinátái mentén zajlik, pedig – ismétlem – olyan paradoxonról van szó, amely úgysem bizonyítható, maximum az, hogy hibás, „létezhetetlen”. Éppen ezért jó alapanyag, csak nem úgy, ahogyan Spierig-ék machinálnak vele, mert az Időhurok, mint film, nem jó.

Egyszerűen nem működik, mert nincsen ritmusa (az első félóra micsoda már?), a történetvezetés több sebből sántít, ráadásul a néző számára még érdektelen is. Az időutazó ügynökség és főleg annak veterán beosztottja (Ethan Hawke – nem teljesen meggyőző, szájelhúzós rutinból alakít) művelik „kisded” játékaikat, hogy vissza-visszautazgatván az időben megállítsanak egy tömeggyilkost. Azon, hogy a végén mindez a nyomozásos macska-egér harc a lényeget jelentő paradoxonba torkollik, egyáltalán nem lepődünk meg – helyette parttalan vitába bonyolódhatunk az egész értelmét illetően (ami amúgy nincs, hisz paradoxon). Így csakis a vizualitással és a dramaturgia fifikás megoldásaival lehetne operálni, de Spierig-ék sajnos nem erre helyezik a hangsúlyt.

Szóval mi szépen kívül rekedünk, és ha „nem figyelünk oda” (úgy értem: túlzottan a látottakra akarunk figyelni), rendesen megvezet bennünket a téma kivitelezése (lásd IMDB-index és fórumviták). Lehet, egyesek szemében blaszfémia, amit mondok, de hasonló volt a „hatás” a Christopher Nolan-i Eredet esetében is (ellenkező nézőpontból, hiszen ott volt értelem, teljesen szimpla és logikus, csak szédítve és bonyolítva adták el a nézőknek, akik rendesen fel is ültek neki). De aztán az is lehet, én nem értem sem ezt, sem azt, sem magamat. Akkor pedig úgyis hiába beszéltem…

2014, ausztrál, 97 perc
rendező: Michael és Peter Spierig
forgatókönyvíró: Robert A. Heinlein története alapján Michael és Peter Spierig
szereplők: Ethan Hawke, Sarah Snook, Noah Taylor, Christopher Kirby,
Madeleine West, Freya Stafford, Jim Knobeloch

Szilvási Krisztián