Kódjátszma

Hollywood ráállt az igaz történetekre. Ennek megvan az az előnye, hogy felhívja a közönség figyelmét a kiemelkedő emberekre. Például a második világháború egyik különleges hősére, Alan Turning-re (Benedict Cumberbatch), aki mentális képességeit vetette be a náci hadigépezet megfékezésére. A Kódjátszma remek film nagyszerű alakításokkal. Ugyanakkor a valósághoz való hűség tekintetében nem százszázalékos, mint azt az álomgyártól már megszokhattuk.

A zseniális matematikus 1912-ben született, napjainkban pedig a modern számítógép-tudomány egyik atyjaként tisztelik. Többek között nagy hatással volt az algoritmus és a számítógépes adatfeldolgozás hivatalos koncepciójának kidolgozására. A második világháború alatt a brit Bletchley Parkban működő kódtörő központ munkatársaként dolgozott, és kulcsszerepe volt a német Enigma nevű titkosító gépek jeleinek megfejtésében. Ez a becslések szerint legalább két évvel lerövidítette a második világháborút, és elősegítette a németek legyőzését. A film értékét emeli, hogy a teljes titokban zajló műveletről a hetvenes évekig senki sem tudott.

Nem egy megszokott hőstörténettel állunk szemben tehát. Alan Turning a matematika fegyverével vívta a maga csatáit. Nem aratott dicsőséget, nem övezte hála erőfeszítéseiért. Ráadásul súlyos erkölcsi terhet viselt, hiszen a németek nem jöhettek rá, hogy a kódot megfejtették, hiszen akkor azonnal megváltoztatták volna, és az angolok kezdhetik elölről a többéves munkát. Ezért hiába értesültek minden tervezett hadműveletről, nem akadályozhatták meg, csak egy statisztikailag meghatározott részüket. Egy ilyen abszurd háborús helyzetben a hideg logika összetűzésbe kerül az érző szívvel.

A tudós a háború után az egyik legkorábbi digitális számítógép létrehozásán fáradozott, és közreadott több provokatív írást, például a Computing Machinery and Intelligence címűt, amelynek az első sora újszerűen gondolatébresztő volt: „Azt javaslom megfontolásra, hogy tudnak-e a gépek gondolkodni?”.

Turning életét beárnyékolta homoszexualitása, amely miatt rejtőzködő életmódot kellett folytatnia, Nagy-Britanniában ugyanis az azonos neműekhez való vonzódást ez idő tájt betegségként kezelték. 1952-ben lelepleződött, és választania kellett a börtön vagy a hormonkezelés között. Az utóbbi mellett döntött, s a film szerint ez képességeit erősen aláásta. 1954-ben találtak rá holtan, az pedig a mai napig nem ismert, hogy öngyilkosság vagy merénylet áldozatává vált-e.

Ha tökéletes történelmi hűséget nem is várhatunk a filmtől, de megismertet bennünket egy kivételes hőssel, akinek története a második világháborút is új megvilágításba helyezi.

Szabados Éva