A Terni Közösségi Multimédia Könyvtár (Biblioteca Comunale Terni)

Ternibe történő tanulmányutam nemcsak a Marmore vízesés és maga Terni városa iránti rajongásomat vonta maga után, de a város köz(össégi) könyvtárába tett látogatásom tapasztalatainak mély benyomását is.

Lassan tényleg frázisszámba megy manapság a digitális tudásbázisok, közösségi terek és a nyílt kommunikációs hálózatok emlegetése úgy, hogy gyakorlati megvalósítások nem nagyon sorakoznak fel az elméletek mögé. Nos, a valóban 100%-os realizálás ugyan külföldön is gyerekcipőkben topog, de Terniben éppen egy olyan, teljes mértékben kézzelfogható stratégiai tervezettel találkoztam, amely ezen három fogalom magvát egyesítené jól működő kooperációban.

A Terni Köz(ös)ségi Multimédia Könyvtár (Biblioteca Comunale Terni) fejlesztései ugyanis arra irányulnak, hogy a modern információs és kommunikációs technológiák bevezetése hozzáadott értékként jelenjen meg a bibliográfiai eljárások területén, s így a kultúra kiterjesztett közvetítési lehetőségei mind szélesebb módon szolgálják a helyi közösség javát. A Terniben lát(ogat)ott (kulturális) szolgáltató és tudományos intézmények célként megfogalmazott „régiós tudás összehangolása és megosztása” természetesen nem járható végig a szükséges infrastruktúra és támogató környezet kiépítése nélkül, az erőforrások megnyitása azonban csak a kiindulópontja mindazon lehetőségeknek, ahol a különböző hálózatok (szellemi, technológiai) egymás között interakciókba léphetnek.

A Multimédia Könyvtárban a fő „szolgáltatási” cél az információtömegben való eligazodás (elő)segítése, a releváns és kurrens információkhoz történő hozzájutás támogatása. Az információk minőségi elkülönítésének fő feltétele a tudás- és ismeretanyag, ezért helyezik az oktatási feladatokat a prioritási lista elejére. Ezen felül cél az is, hogy az oktatási tevékenységeket egy európai kooperáció keretében egymáshoz igazítsák, amelyhez nagyszabású network hálózatfejlesztésre van szükség. Az online platformokon történő információáramlás ugyanis megszünteti a fizikai elszigetelődést, lehetővé teszi a kooperációt helytől, nemtől, kortól, származástól függetlenül, amelyhez olyan digitális „eszközök” állnak rendelkezésre, mint a mindenki számára elérhető virtuális felületeken futó ötletek, felvetések, megoldási javaslatok; interaktív, (akár) prompt visszacsatolást biztosító hozzászólások; a különböző (köz)véleményfelmérés-kutatás széles spektrumú módszerei; nyílt prezentációk; letöltések. A digitális közösségépítés – amely már nem toborzást jelent, hanem sokkal inkább óriási mértékű gondozást – mind szélesebb platform-hálózaton valósítható meg: Facebook, Twitter, a különböző blogok, flickR, Picassa, LinkedIn, valamint kimondottan olyan tematikus oldalakon, mint (Olaszországban) például az ideascale.com, az eventbrite.com vagy éppen kimondottan Terni és környéke esetében az umbriadigitale.it.

Az új Biblioteca Comunale Terni – Multimedia Library (BCT) 2004 januárjában nyílt meg a nyilvánosság előtt (korábbi helyükről költöztek a csodálatosan felújított épületbe), amely egy brit modell alapján lett kialakítva. A funkcionálisan három épületszintre bontott elrendez(őd)és elősegíti az egyes szolgáltatások és tevékenységek hatékonyságát:

1. szint: nagylégterű, kívülről is elérhető teremhelyiség, amely oktatásra, előadásra, kiállításokra, vetítésekre egyaránt alkalmas; restaurált, régi könyvtárterem muzeális gyűjteménnyel; tanulásra szolgáló ülőhelyek rendszere.

2. szint: szeparált tanulótermek; elkülönített, audiovizuális (CD, DVD, DVD-ROM, hangoskönyv) médiatár; kisebb, technikailag teljesen felszerelt modern konferenciaterem; újságolvasó terem; kávézó-büfé csodálatos panorámát biztosító nyitott terasszal.

3. szint: korosztályokra bontott könyvtári részlegek: 0-6 évesek; 6-14 évesek és 14-20 évesek részére; oktatás tevékenységet biztosító termek; zavartalan, önálló tanulást biztosító termek.

A BCT mára a város egyik legvonzóbb találkozóhelyévé vált, ahol a legújabb multimédiás lehetőségek felhasználásával szervezik meg a tradicionális kulturális események és rendezvények programjait. A BCT-projekt hangsúlyai döntően a felhasználókra, a szervezett programokra és a szolgáltatásokra helyeződnek, amelyek a legmodernebb innovatív irányelvekkel szolgálnak útmutatásul a személyre lebontott foglalkozások, a beszerzési politikák, az új technológiák használata, az oktatási programok és a pénzügyi források hatékony elosztásának területein. A nyilvános könyvtári beidegződések helyett az intézmény fő célkitűzése az információk, a digitális kultúra és a tudás összegyűjtése és terjesztése a helyi közösség számára a multimédiás anyagok, vagy akár az elő-iskolai szolgáltatások felhasználásával. Az új információs és kommunikációs technológiák (például a teljes mértékben számítógépekre helyezett eljárások) berobbanásukkal idővel a hagyományos könyvtári szolgáltatások egészét átalakítják, egyaránt biztosítják a helyi és távoli erőforrásokhoz való hozzáférést. A jövőbe pillantva a célok között szerepel továbbá az élethosszig tartó tanulás elősegítése, a távoktatás területére való betörés e-learning tevékenységek és virtuális osztályok/osztálytermek megvalósulásával.

A Terni Köz(ös)ségi Multimédia Könyvtár elhelyezkedését (tulajdonképpen Terni főtere, a sétálóutca végén), épületét, belső térkialakítását, felszereltségét és nem utolsó sorban látogatóit (ott jártamkor, hétköznap délelőtt tulajdonképpen csurig volt csoportokban tanuló fiatalokkal, olvasgató idősebbekkel, szervezett gyerekosztályokkal) azt hiszem, bármely hasonló intézmény megirigyelhetné. Még olyan kötelező (illetve meglepően innovatív) „apróságokra” is odafigyelnek, mint a teljes akadálymentesítés, az elsősegélynyújtó hely a könyvtárban, vagy éppen a szelektív hulladékgyűjtés(!). Bár a koedukált mellékhelyiségek (nincsen külön férfi/női mosdó) azért kissé megleptek, azonban mint több helyen láttam, Olaszországban – nekünk szokatlan módon – ez a trend.

Összességében rendkívül tanulságos látogatást tettem a Terni Könyvtárban, ahol tényleg látszik az a 21. század diktálta technikai-technológiai-szemléletbeli változás, amely túlzás nélkül egyedüli útja a könyvtári intézmények továbbélésének, méghozzá úgy, hogy nem elvesz a felhalmozott tapasztalatból és tudásból, hanem a hatványaira emeli azt. Kivételesen tartalmas frázissal élve: a Terni Köz(ös)ségi Multimédia Könyvtár tehát tényleg több, mint egy könyvtár.

Szilvási Krisztián

Terni városa, Olaszország - ahol a múlt is jelen idő

Bár bőven (meg)irigyelhetné az olaszországi tengerparti szépségeket Terni városa, mégsem kell szégyenkeznie szárazföldi „rút” helyzetében, lévén gyönyörű panorámáért egyáltalán nem kell a szomszédba, a tőle északnyugatra lévő Rietibe (36 km), a déli irányban fekvő Spoleto-ba (29 km), vagy éppen az északi Rómába (104 km) mennie.

Közép-Olaszországban járunk, Umbria régióban, az egyetlen olyan olasz tartományban, amely kizárólag szárazföldi (nem tengeri) határon fekszik, ugyanakkor talán az egyetlen olyan régióban, ahol mégis a víz az uralkodó elem: a hatalmas Marmore vízesés; a legendás Nera folyó (völgye), illetve a hegyek között, 375 méter magasságban elterülő Piediluco tó. A Nera folyó sík völgyében fekvő Terni városát az umberek alapították i.e. 672-ben, ám a vidék a régészeti leletek szerint már a bronzkorban lakott volt. I.e. 299-ben a települést a rómaiak elfoglalták, amely aztán az északra vezető legfontosabb út, a Via Flaminia egyik jelentős állomásaként szolgált. Római neve Interamna, azaz a „két folyó között” lett, és számos építménnyel (lakóházak, vízvezetékek, falak, amfiteátrumok, templomok, hidak) gazdagodott. Első keresztény templomát például Szent Valentinus (Saint Valentine) mártír püspök a 3. században építtette.

A Lombard hódítás (i.sz. 755) eredményeként azonban Terni elvesztette régi jelentőségét, szerepe a Spoletoi Hercegség második városává degradálódott. A települést 1174-ben I. Frigyes német-római császár seregei pusztították el, hogy aztán a következő századokban újra a Nápoly és Firenze közötti kereskedelmi út fontos állomása legyen: kikiáltotta saját alkotmányát, védőfalait megmagasították, új csatornákat építettek. Sok késő középkori olasz településhez hasonlóan azonban a várost belső viszályok sora sodorta a pusztulás felé, 1420-ban mégis a Pápai Állam jelentős része lett, például Szent Ferenc egyik kedvenc imahelyévé vált.

Terni 1580-ban lépett a komoly iparosodás útjára: a Ferriera nevű vasmű vállalat vezette be a várost a közeli vasércbánya (Monteleone di Spoleto) ásványainak ipari feldolgozásába. A 17. században azonban a járványok és az éhínség következtében újabb mélypont következett. Nagyjából két évszázadnak kellett eltelnie aztán, hogy a város végre igazán kihasználhassa az ipari forradalom és a bőséges víznyerőhely adta erőforrásokat: acélgyár, öntöde, fegyverüzem, juta- és gyapjúművek létesültek. 1927-ben (újra) Terni lett a tartomány fővárosa. Következett viszont a második világháború, ahol fontos iparágai miatt a szövetségesek egyik kedvelt célpontja vált, ennek ellenére ipari környezete tovább fejlődhetett, hogy a települést mára sok helyen „az olasz Manchester-ként” emlegessék.

Terni – régre visszanyúló történelmi fennállása következtében – nem szűkölködik a látnivalókban. A teljesség megközelítő igénye nélkül íme néhány jelentős vagy éppen érdekes nevezetesség a városból:

-         Az i.e. 32-ben épült római amfiteátrum, amely egykor tízezer fő befogadóképességgel rendelkezett.

-         A fokozottan műemléki védelem alatt álló Porta Sant’ Angelo kapu, amely az antik város négy bejárata közül az egyik volt.

-         A 17. században épült Terni Székesegyház (Duomo, Cattedrale di Santa Maria Assunta) az egyik legkorábbi keresztény épület volt a városban, mára barokk stílusjegyek vértezik. Egyik orgonáját Gian Lorenzo Bernini tervezte, harangtornya pedig a 18. században épült.

-         A templomok közül jelentős még az S. Valentino Bazilika és az S. Francesco Templom, valamint a román stílusúak közül az S. Aló (11. század), az S. Martino és az S. Salvatore.

-         A város kevés középkori műemléke közé tartozik például a Mazzancolli Palota, valamint a Palazzo Spada, amely a 16. században épült Ifjabb Antonio da Sangallo tervei alapján, ma pedig a Városháza szerepét tölti be.

-         Az 1100-as években épült Todi várát városvédelmi, háborús célokra emelték, ma azonban kikapcsolódási helyként szolgál a lakosok és a turisták számára.

Terni híres szülöttei között ott találjuk például Aurelio De Felice szobrászt, Alessandro Casagrande (zongoraművész) és Giulio Briccialdi (fuvolaművész) zeneszerzőket, valamint Francesco Angeloni történész-írót. Mind közül a két leghíresebb Tacitus római császár, illetve Saint Valentine püspök és szentté avatott mártír, azonban mindkettőjük származásához kérdések, talányok és furcsaságok sora kapcsolódik.

Az egykori római szenátor és történetíró Publius/Gaius Cornelius Tacitus-ról (i.sz. 56-117) gyakran hangoztatják, hogy Terniben született, ám erre semmilyen bizonyíték nincsen. Az állítás alapja valószínűleg az azonos nevű császár, Marcus Claudius Tacitus Augustus (i.sz. kb. 200-276) hitelesített terni-i születési helye, illetve az, hogy a császár gondoskodott arról, hogy a történetíró Tacitus munkáit széles körben másolják és terjesszék, mindez pedig azt az (elképzelhetően hamis) hitet kelti a történészekben, hogy valódi rokoni kapcsolatban álltak.

Saint Valentine (Valentinus) esete hasonlóan bonyolult félreértelmezések táptalaja: kétségtelenül Terni püspöke volt a 3. században, akit aztán mártírsága után szentté avattak, s a város védnöke/védőszentje lett. A késő antik korban azonban a Valentinus név meglehetősen gyakorivá vált, így alakját elkezdték összekeverni más, teljesen különböző szentekkel (a legfontosabb közülük a katonák védőszentje), akiknek minden bizonnyal semmi közük Ternihez.

Végezetül pedig egy magyar vonatkozás: Terni testvérvárosai (a spanyol Cartagena, a francia Saint-Ouen, a cseh Prága 8. kerülete) között ott találjuk Dunaújvárost is, ráadásul elmondhatjuk azt is, hogy a „közös múlt” valahol szó szerint összeköti őket (Dunaújváros a római korban az Intercisa nevű katonai táborral, valamint a hozzá kapcsolódó polgárvárossal jelentős szerepet játszott a római birodalom keleti határának, a limesnek a barbár támadások elleni védelmében). Szóval mindenképpen érdemes eltölteni egy-két napot Terniben, hogy szippanthassunk egy jót az ókori római birodalom hangulatából!