Programjaink a hétre

 Nagyapám az első világháborúban - Csenár Imre előadása

Szeptember 2-án szerdán, 17 órakor Csenár Imre Nagyapám az első világháborúban című előadására kerül sor a Központi Könyvtár Klubjában (Herman O. u. 22., földszint). Csenár Imre a Győri Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöke, nyugdíjas mérnök és neves amatőr filmes, aki a nagypapa levelezéséből próbálja szemléltetni az emberi hozzáállást a háborúhoz, ahol előadása inkább szól az emberek életéről, érzelmeiről, mint a háború eseményeiről. A nagypapa Nagycenken volt vendéglős, Sopronban töltötte a kötelező katonai szolgálatot, mikor behívták a gyalogezredhez, ahol aztán kerékpáros küldöncként szolgált. Pozsony, Déva vára, Galícia területe voltak az állomáshelyei, majd elvesztette az egységét, és belekerült a harcok középpontjába. Ezután idegösszeomlással egy évig otthon volt Nagycenken szabadságon, majd végül visszahívták, és Erdélybe helyezték. Az előadásra a belépés díjtalan, minden érdeklődőt szeretettel várunk! 

Rómer Flóris nyomában a Bakonyban - Szabó Béla kiállítása

Szeptember 2-án, szerdán 18 órakor a Bezerédj-kastély kiállítótermében (Győr-Ménfőcsanak, Győri út 90.) Szabó Béla EFIAP fotóművész „Rómer Flóris nyomában a Bakonyban” című kiállításának megnyitójára kerül sor. A tárlatot Dr. Halbritter András biológus avatja fel, közreműködik a Bezerédj Kórus. A megnyitó után Szabó Béla előadást tart Rómer Flórisról és a Bakonyról.


Rómer Flóris bencés szerzetes 1859-ben átbarangolta a Bakonyt, és elkészítette első tudományos leírását A Bakony – Természetrajzi és régészeti vázlatok címmel, amely Győrben jelent meg. A könyv nyomán Szabó Béla fotóművész végigjárta azt az utat, amit egykoron a tudós szerzetes. Ő a XXI. századi ember szemével nézte, mit látni most, mi maradt, mi tűnt el, és mi az, amit Rómer még nem láthatott. Fényképezőgéppel fedezte fel a tájat, járta a Bakony útjait, településeit, ösvényeit. A négy évig tartó munkából könyv született, a tárlat ebből mutat be válogatást.
A kiállítás szeptember 24-ig látogatható munkanapokon 8-18 óráig, hétvégén a művelődési ház programjához igazodva.

Török világ Győrött - Orbánné Dr. Horváth Márta előadása

Szeptember 3-án csütörtökön, 17 órakor Török világ Győrött címmel Orbánné dr. Horváth Márta vetítéses előadását hallgathatják meg az érdeklődők a Központi Könyvtár klubjában (Herman O. u. 22., földszint). A török magyarországi uralma Buda elfoglalásával kezdődött 1541-ben, a mohácsi csatavesztést követő kettős királyválasztás után Győr sorsa bizonytalanná vált, I. Ferdinánd király gróf Lamberg Kristófot nevezte ki az erősség parancsnokának, aki 1529-ben a fenyegető török veszély közeledtével reménytelennek tartotta megkísérelni Győr védelmét, inkább felgyújtatta a várat. Aki szeretné megtudni, hogyan fejlesztették aztán a várost korszerű erőddé, vagy mikor jött létre Győr mai értelemben vett történelmi városmagja, és hogy miért Janik kala, azaz „égett város” a török neve, az látogasson el a képzeletbeli időutazásra invitáló programra. A belépés az előadásra ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!  

Helytörténeti kalandozások 49.

A régi győri gőz- és kádfürdők

A gőz és kádfürdő vízgyógyintézet az 1910-es évek elején. (A képeslap Komondi Miklós gyűjteményéből való.)

Az 1800-as évek második felétől a győri sajtóban rendszeresen találkozhatunk a gőz- és kádfürdők hirdetéseivel. A Borbíró-Valló féle városépítészeti monográfia szerint az Apáca utcai gőzfürdő középkori eredetű, helyén állt egykor a Szent János lovagrend fürdője. A fürdők használatának népszerűsége ugyan az évszázadok során többször változott, de elmondható, hogy ezeknek tisztasági, de még inkább gyógyászati szerepük volt.

A szerzetesek a kórházaik (ispotályaik) mellett gyakran működtettek fürdőket is. A győri középkori fürdőkkel kapcsolatosan szórványos adatok kerültek elő: ezek szerint az akkori város területén két fürdő létezéséről tudunk.

Az egyik a Jeruzsálemi Szent János-rend keresztes vitézeinek (János lovagoknak, ill. johannitáknak) fürdője, a másikat – melyet káptalani okiratok említenek – László vasvári prépost ajándékozta a győri káptalannak 1484 és 1498 között. A Bedy Vince által felkutatott források szerint ez utóbbi fürdőház a török megszállás, a vár kétszeres ostroma és a gyakori tűzvészek idején (feltehetőleg az 1594-es ostromban) elpusztult.

Szintén Bedy Vincétől tudjuk, hogy a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend győri házát a 13. század elején alapították – nevét nem ismerjük –, amely 1209-ben már állt, de közvetlenül 1216-ban említik először, amikor Pethe mester volt a rend főnöke. Templomuk a Győrből Nyúl felé vezető úton állt. Tehát a johanniták rendháza és ispotálya nem a városban, hanem nagy valószínűséggel a Pándzsa hídja, Baráti és Kismegyer térségében lehetett.

„Győrött nyilvános fürdője is volt a rendháznak, melyről 1238-ban emlékezik okiratunk. E fürdőnek kútja, melyből forrásvíz bugyog elő, ma is megvan az Apáca utcában, a nyilvános gőz- és kádfürdőben” – írja Bedy Vince Győr katolikus vallásos életének múltja című kötetében.

A káptalan fürdőházáról Villányi Szaniszló: Győr-vár és város helyrajza… című kötetéből tudhatunk meg többet. A káptalan először maga kezelte, majd bérbe adta. 1505-ben Mihály fürdős nyáron heti 25 dénárért, télen 100 dénárért vette bérbe. 1514-ben a káptalan hat fürdőkádat vett a fürdőházhoz 2 ft 40 dénárért. 1515-ben ismét Mihály borbély veszi bérbe a fürdőt azzal a kikötéssel, hogy a két káptalani jövedelemkezelő – cselédjeikkel együtt – díjtalanul használhatja azt.

Villányi Szaniszló: Győr-vár és város helyrajza…; Győr, 1882. p. 29.:

A Villányi Szaniszló által közölt telekkönyvekből is előkerültek fürdőkkel kapcsolatos adatok. Az 1617. évi telekkönyv szerint az Erzsébet utcában álló magyar iskola épülete mögötti telken – melynek a bejárata a Szt. Móric utcában volt – a kórház közfürdője volt található, amely a német katonai kórházhoz tartozott. Az 1703. évi telekkönyv ezen a telken pedig N. Riderer Bertalan fürdős emeletes sarokházát említi. Az épület emeletén 3 szoba, 1 konyha, 2 bolt (ez alatt a XVI. században bolthajtásos szobát vagy egyéb helyiséget értettek), 1 kamra kapott helyet, a földszinten 4 szoba, 1 konyha, 1 bolt, 1 nagy pince és bolt, valamint 1 kút volt.

Borbíró-Valló: Győr város építéstörténetek I. melléklete, amely az 1617-es telekkönyvnek megfelelő állapotokat mutatja:

Borbíró-Valló: Győr város építéstörténete című kötetének II. melléklete, az 1703-as telekkönyvi állapotoknak megfelelően készített térkép részlete:

A Rómer Flóris Múzeum gyűjteményében fellelhető egy szokatlanul ékes, többszínű mázas sávval díszített kisméretű kancsó. A győri bencés rendház régiség gyűjteményéből került a Xántus János Múzeumba. Az 1878-as gyarapodásjegyzékből kiderül, hogy a győri gőzfürdő épületének alapjából került elő. Tomka Gábor az Arrabona 44/1-es számában részletesen leírja a kerámiakancsót, melynek használatát a győri Apáca utcai fürdőhöz köti.

Az 1800-as évek második felétől a győri gőz- és kádfürdők működéséről a helyi sajtóból kaphatunk ízelítőt. Megírták az újságok, amikor a fürdők gazdát és bérlőt cseréltek, ezekről a címtárakból is tudomást szerezhetünk: az 1857-es győri címtár szerint a belvárosban két gőz- és légfürdő volt. A Pántz féle a Fehérvári út 7. szám alatt és a Bauer által üzemeltetett az Apáca utca 353. szám alatt.

Az első nagyobb hirdetést a Győri Közlönyben olvashatjuk. Ebben Bauer Rezső értesíti a közönségét, hogy az Apáca u. 353. sz. alatt lévő gőz- és kádfürdőt 1862. december 21-től megnyitotta. A fürdő nyitvatartásáról, használatának áráról is ezúton szerezhettünk tudomást. A gőzfürdő a férfiak részére kedd, szerda, péntek, szombat reggel 6-12-ig és hétfő, csütörtök reggel 6-9-ig volt nyitva, a nők pedig minden hétfőn és csütörtökön (az ünnepnapokat kivéve) reggel 9-10 óráig használhatták. Ugyanitt meleg kádfürdőt vehettek minden reggel 5 órától este 6 óráig. Egy gőzfürdő ruhával 50 kr, egy meleg kádfürdő ruha nélkül 70 kr volt, a fürdőruha használatáért 10 kr-t kellett fizetni.

A fürdők hamar népszerűek lettek, pár év múlva a helyi lap már arról tudósított, hogy Özvegy Bauer Rezsőné gőzfürdője egyre több látogatót vonzott (Győri Közlöny 1866. január 14. p. 15.).

Néhány évvel később, ugyancsak a Győri Közlöny hasábjain Steiner József arról értesíti a közönségét, hogy Ódor István a Győr belvárosi, Apáca utca 359 sz. alatt lévő gőz- és kádfürdőjét bérlőként átvette, és 1868. október 3-án megnyitja az érdeklődők előtt. A gőzfürdő reggel 6-tól 12 óráig, a zuhany- és kádfürdő pedig este 8 óráig látogatható. A gőzfürdő bérletára 12 alkalomra 4 ft, a kádfürdő 12 alkalomra szóló bérletének az ára pedig 4ft 20kr (I. oszt.), valamint 3 ft. 60 kr. (II. oszt.). Egy alkalomra szóló jegyet is lehetett váltani: a gőzfürdő használatáért 50 kr-t, a kádfürdőért 40 kr-t vagy 35 kr-t kértek attól függően, hogy milyen szolgáltatást vett igénybe a kedves vendég I., ill. II. osztályon (Győri Közlöny 1868. október 4., 12. évf. 79. sz. p. 318.).

Az 1870. május 19-i újság arról tudósít, hogy Steiner József gőzfürdő-bérlő a saját, valamint Ida nevű lánya vezetéknevét Kővárira magyarosította. A névváltoztatásra az 1870. évi 7520. számú belügyminisztériumi rendeletben kapott engedélyt.

Győri Közlöny 1870. május 19. p. 3.:

A fürdőket a nyári és téli idényre rendszeresen felújították, újbóli megnyitásukról a nagyközönség szintén a helyi sajtóból szerezhetett tudomást. 1874. november 6-án Kőváry József arról tájékoztatta vendégeit, hogy a Győr belvárosi, Apáca utcában lévő kádfürdőt télre új bádogkádakkal szereltette fel (Győri Közlöny 1874. november 6.). A férfiak és a nők különböző időpontokban használhatták a fürdőt. 1876 novemberében a helybéli gőzfürdő tulajdonosa úgy intézkedett, hogy a téli idény alatt minden kedden délután csak nők használhatják a fürdőt (Győri Közlöny 1876. november 5. p. 3.).

1877. április 29-én a Győri Közlöny 35. számában Kővári József bejelentette, hogy visszaadta gőzfürdő bérletét (p. 3.):

1877 januárjában az Apáca utcai gőzfürdőt Stadler Károly 8000 forintért vette meg. A régi fürdőt teljesen át akarta építetni, és azt a kor igényeihez igazodva kívánta berendezni. Az épület átalakítási munkálataival Pántz Józsefet bízta meg. Az építészeti munkák megkezdése miatt a fürdőt előreláthatólag május elejétől augusztus végéig tervezték bezárni.

Stadler Károly (forrás: Petz Lajos: Győr város zenei élete. Győr, 1930.):

Végül az Apáca utcai gőzfürdőt 1877. április 17-én kedden, az építkezések miatt bezárták. A Győri Közlöny 1877. augusztus 2-i számának 1. oldalán megjelent elnöki jelentés újságcikkében olvashatunk arról, hogy a „megszüntetett gőzfürdő helyiségében használatban volt gőzkazán helyett a most épülő új helyiségben egy kialakított jobb kazán fog alkalmaztatni, melynek vizsgálatáról, a használati engedélyéről a szabályszerű ideiglenes bizonylat a kazán megtörtént befalazása után kiadatni fog …”.

A közérdeklődésnek megfelelően az építkezésről rendszeresen tudósított a napilap, majd az 1877. október 21-i számban olvashatunk arról, hogy Stadler Károly az Apáca utca 353. sz. alatti régi gőzfürdőt felújítva, a férfiak és nők részére elkülönített helyiségekkel újból megnyitja.

Győri Közlöny, 1877. október 21. p. 5.:

A felújítás után még ugyanazon év novemberében már a megemelt árakról értesülhetett a közönség. Egy alkalomra szóló jegy 60 kr, 10 alkalomra szóló bérlet 5 ft, egy alkalomra szóló kádfürdő ára 40 kr volt.

A fürdők népszerűségét mi sem bizonyította jobban, mint hogy felhívást kellett közzétenni a napilapban azért, mert a gőzfürdő jegyeit hamisították.

A vendégek többsége férfi lehetett, mivel 1885. október elsejétől a fürdő használatát a nőknek hetente csak két alkalommal tette lehetővé a tulajdonos.

A reklámok a fürdő régóta közismert gyógyhatására hivatkoztak. A pesti vegyészeti intézet részéről már 1827-ben, majd 1884-ben a magyar királyi vegykísérleti intézet vezetője, Tóth Gyula és dr. Lisznyai Elemér, Budapest fürdőorvosa bizonyították a fürdő vízforrásának gyógyhatását. Erről a Győri Közlöny 1890. március 30-i számában a fürdő tulajdonosa így ír:

Az 1890-es évek végére egyre több fürdő volt a városban, ahogy ez az 1893-ban megjelent útikönyvből is kiderül:

Az említett útikönyvben a fürdőket az egészségügyi intézetek között sorolják fel:

Az útikönyv térképmellékletén a fürdők helye is jól látható: az Apáca utcai 10-es számmal, a Városház utcai 11-es számmal jelölve.

1894. április 14-én elhunyt Stadler Károly gőzfürdő tulajdonos, akit április 17-én nagy részvét közepette eltemettek. Halála után a fürdőt az örökösei tovább üzemeltették.

Győri Közlöny, 1894. április 19. p. 4.:

Az 1908-as győri almanach már arról tanúskodik, hogy Klojber József kezében volt az Apáca utcai fürdő, melyről részletes leírást olvashatunk a kötetben:

  

Az 1909-es győri címtárban azt olvashatjuk, hogy Klojber József az Apáca utcai fürdőt Első győri gőz- és kádfürdő vízgyógyintézetnek nevezte:

A gőzfürdő tulajdonosai jótékonykodtak is: a Dunántúli Hírlap 1914-ben arról tudósított, hogy Klojber József gőzfürdőjében a katona-kórházak részére naponta 12 fürdőjegyet bocsátott ingyen rendelkezésre.

A fürdővel kapcsolatos következő adatunk 1936 novemberéből való, amikor is az Apáca utca 28. szám alatt található gőzfürdőt Tóth fürdőbérlő vette át, aki a fürdő látogatottságát árleszállítással kívánta felélénkíteni. A fürdő valószínűleg folyamatosan működhetett 1947-ig, ami a győri címtárban lévő hirdetésből valószínűsíthető.

Győri Hírlap 1936. november 6. p. 3.:

A már említett fürdőkön kívül még több győri gőz- és kádfürdőről szerezhettünk tudomást a  helyi sajtóból.

1858. szeptember 30-án nyílt meg a Fehérvári utcai Szodtfried Mátyás házában az a gőzfürdő, melyet Pántz József üzemeltetett. A fürdőnek rövid időn belül több bérlője is volt, többek között Beöthy Károly, 1859 októberétől Szűcs Mihály, majd Göntzöl Károly, végül 1863-tól Horváth Károly.

A győrszigeti fürdőházban Tóth György működtetett fürdőt 1862 óta.

Heymann József Hidegvíz-gyógyintézete a Teleky utca 44. szám alatt volt a Győri Közlönyben 1888. március 4-én megjelent hirdetés szerint.

Az 1893-ban megjelent győri kalauzból ismerjük Pretterer Károly melegfürdőjét és Hidegvíz-gyógyintézetét, amely a Városház utcában működött.

Az Apáca utcai fürdőt egy ideig a Vízmű is üzemeltette, de ez kicsi volt a lakosság igényeihez képest. Emiatt szükségessé vált egy nagyobb fürdő megépítése: 1951-ben gőz- és kádfürdő épült a régi belvárosi temető helyén, a mai Bisinger sétány keleti végénél Wagner építészmérnök tervei alapján.

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:

Bedy Vince: Győr katolikus vallásos életének múltja. Győr, 1939.

Borbíró-Valló: Győr város építéstörténete. Győr, 1956.

Cziglényi László: A győri fürdők, In: Győri tanulmányok 3. Győr, 1974.  p. 107-134.

Kalauz Győr város és környékén. Bécs, 1893.

Petz Lajos: Győr város zenei élete. Győr, 1930.

Tomka Gábor: Egy reliefdíszes délnémet kancsó a 16. sz. század közepéről. In: Arrabona 2006. 44/1. p. 567-578.

Villányi Szaniszló: Győr-vár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században. Győr, 1882.

Az újságcikkek a Győri Közlöny és a Győri Hírlap, továbbá a Dunántúli Hírlap számaiból származnak: D.H. 1914. nov. 14. p. 2.; Gy.K. 1877. jan. 14.; 1877. ápr. 8. p. 2.; Gy.K. 1877. ápr. 15. p. 3.; Gy.K. 1877. nov. 24.

Rendezvénytervünk táblázatos elérhetősége

Felhívjuk szíves figyelmüket olvasóinknak és vendégeinknek, hogy könyvtárunk részlegeinek közművelődési programtervezetét mindig honlapunk Letöltések menüpontjának segítségével érhetik el. A táblázatban egyaránt szerepelnek az alkalomszerű előadások, foglalkozások, kiállítások, valamint a nálunk működő kisközösségek is. A letölthető és kinyomtatható táblázat mindig az aktuális hónap rendezvényeit tartalmazza. Műsorváltozás esetén a javított, friss és aktuális információkat is itt találják, valamint az egyes programok részletes tudnivalóit és ismertetéseit hírfolyamunkon.

Satsang Kovács Szilárddal

Augusztus 28-án, pénteken 17 órakor a Központi Könyvtár klubjában (Herman O. u. 22., földszint)Satsang lesz Kovács Szilárddal. „Szeress mindent, nem számít, mi is az; Szeress mindent, és ez megnyer mindent csatát.” (Sri H. W. L. Poonja) A rendezvényen ingyenes a részvétel.
„A satsang a hasonlóképpen gondolkodók összejövetele, ahol lelkiségről esik szó. A satsang ad választ minden kérdésre. A satsang a forrás, amelyből a GYANA (tudás) VIVEKA (megkülönböztető képesség) és VAIRAGYA (lemondás) árad, olyan tulajdonságok, amelyek erősítik és kibontakoztatják a spiritualitást." 

300: A birodalom hajnala - Filmkritika

Kegyetlen. Barbár. Vértől iszamos. Kíméletlen. Heroikus. Felemelő. Dicsőítő. Háromszázjelző is kevés lenne hozzá. „Megtiszteltetés, hogy melletted halhatok meg. Nekem pedig megtiszteltetés, hogy melletted élhettem.” Kvintesszencia. A képregényfóbiás művész,Frank Miller graphic novel-jéből készült, 2006-os 300 színekkel, mozdulatokkal és fényekkel brillírozó stílustanulmánya olyan látvány(álom)világba szippantotta a nézőt, ahol a vizualitás mellett még a tartalomnak is jutott hely.

8 évet kellett várni a történet mozivásznas „folytatására”, amely se nem szó szerinti folytatás, se nem előzmény, hiszen a kronológia szerint pontosan körbeöleli a spártai (ön)feláldozásnak állított, mozgóképes emlékművet. A Xerxes című képregény alapján szőtt újabb vizuális orgia mind cselekményében, mind pedig történelmi „nagyságrendjében” szélesebb, mint a szűkebbre vett, háromszáznyi szabadságvágy, mindazonáltal némileg mégis sterilebb és sekélyesebb. Zack Snyder és Kurt Johnstad szkriptje katonai pontossággal hajtja végre a dramaturgiai koreográfiát, remekül érzi és helyezi a hangsúlyokat (legyenek azok karakterek vagy történések), a dinamikai hajtóerőket jó helyen és megfelelő pontossággal robbantja (be), de a nagyobb volumenű érzelmi töltet mégis mintha hiányozna.

Talán Xerxszész lett egy kissé papírmasé, Themisztoklészről nem hisszük el maradéktalanul hősségét, vagy (a történelmileg fals vágányra terelt) Artemiszia lett rendkívül túlmisztifikálva? Esetleg ami megvolt Leonidász és háromszáza szemében-hitében-lelkében, az hibádzik most egy kissé görögrészről. Összességében a 300: A birodalom hajnala (ezúttal is) lélegzetbennakasztó, szemkápráztató és képes mindazt nyújtani, amelyre egy film eszköztára láthatóan lehetőséget ad, a láthatatlan hatások tekintetében azonban a maximálisnál kevesebbre hajlik. Themisztoklész (a számomra jelentékenyen aura és kisugárzás nélküli Sullivan Stapleton) és Artemiszia (a végtelenül szexi, de túl egyoldalra domborított Eva Green) jó-rossz harca nincs egyensúlyban, a hullámzó tengeren ki-kicsúszik lábuk alól az egység úgy fizikailag, mint lelkileg. Ennek ellenére azonban a (szinte) kezdőNoam Murro filmje élvezetes látványba taszított, elsősorban a tekintetnek szóló eposz, ahol a tartalom őszinteségét helyenként hígabbra mossa a CGI-vérfolyam patakzása. A birodalom hajnala esetén 300 jelzőt bajosabb lenne összeírni, de a csatát így is könnyűszerrel nyerik a perzsa túlerő ellen. A többi pedig már úgyis történelem.

2014, amerikai, 102 percrendező: Noam Murroforgatókönyvíró: Zack Snyder és Kurt Johnstadszereplők: Sullivan Stapleton, Eva Green, Rodrigo Santoro,
Lena Headey, Jack O'Connell, Callan Mulvey, Andrew Tiernan, Hans Matheson

Szilvási Krisztián

Készíts velünk Angry Birds-ös kulcstartót!

A Gyermekkönyvtár nyáron is nyitva tart! Minden gyermeket, és az őt kísérő szülőt szeretettel várjuk utolsó vakációs kézműves foglalkozásunkra 2015. augusztus 26-án (szerdán) 10 és 12 óra között. Ezen a napon a népszerű madárfigurák felhasználásával kulcstartót készítünk. A foglalkozás helyszíne a Gyermekkönyvtár (Győr, Herman Ottó u. 22., földszint). A részvétel díjtalan. Bővebb információ: 96/516-677.

Tornai József: István király

Ülj le velünk a kő asztalhoz. Nem ülök, mert ez itt sírkő. Igyál velünk a fakupából. Nem iszom, mert ez koponya. Akkor énekelj, tedd föl a koronát, járd el a táncot. Nem táncolok, ez a föld fájna, ez a föld meghasadna. Én vagyok a vas-szájú király, megittam a tavaszi esőt, megittam a tavat, folyókat. Mi vagyunk, akik megmaradtunk, mikor a bőrruhások ránknyilaztak, anyánkból kihasítottak, lófarkas zászlóval fojtogattak, elvittek a tengeren; mi hívtunk, mikor a vörösöket földbeverték, mikor a Fehérlovas a te nevedben végigvágtatott földbeásott fejeinken. Megettem az országutakat, nagy síkságot, kopasz hegyeket, megettem a fejfátokat. Mi sírtunk, mikor a Tömbfejű elvette a búzánkat, elvette az időnket, lábunkat: mi vagyunk, akik tovább táncolunk. Én vagyok az ezer-gyűrűs kút, a legnehezebb homok, leghosszabb sírás. Akkor énekelj, táncolj velünk az erdő sarkán. Ti vagytok az én aranykezem, az én ágyékcsontom. Táncolj velünk, kereszttel-ölő, zöld folyó-láboddal, szántás-derekaddal. Ti vagytok az én ezer lábom. Akkor tedd föl nap-koronád. Nem, teszem, ti vagytok az én napkoronám, ezer nevetésem. Dőlj le templomkő-király! Ti vagytok az én halállal néző szemem. Akkor vesd le temető-ruhád, járd el velünk a táncot, csavarodj híd-gerinceddel, gyárkémény-nyakaddal, ezer-árnyékú király, ezer-fogú király. Az esztendők megpirosodnak, a városok ledűlnek és fölépülnek, a kocsiutak fehér virággal özönlenek a tanyákhoz, ezer holdudvarú király. Én vagyok a körbe-lángoló arc, a földreboruló arc. Mi vagyunk, akik mindig lélegzünk, István király.

Helytörténeti kalandozások 48.

A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története

1971. augusztus 19-én grandiózus ünnepségen avatták fel a megyei jogú várossá nyilvánított Győr új városközpontját és vele együtt Mikus Sándor szobrász bronzból készült „700 éves Győr emlékmű” című, szökőkúttal kombinált domborművét.

Az eseményt többéves szervezőmunka előzte meg. 1964-ben előzetes felmérést kezdeményezett a városi tanács, hogy felderítse, milyen adottságokkal rendelkezik Győr, milyen rendezvényekkel lehet országosan is figyelemfelkeltő, sokrétű programsorozatot szervezni. Győr 1271-ben kapott városi kiváltságokat V. István királytól, amely akkor hozzájárult a település gazdasági és kulturális fejlődéséhez.

A közelgő 700 éves jubileum kiváló alkalomnak tűnt arra, hogy a település vezetése országos szinten is felhívja a figyelmet Győrre, amely az 1960-as évekre az ország harmadik legerősebb ipari városává vált. Ezért még 1964-ben eldöntötték a méltó jubileumi ünnepség megtartását, és a rendezvénysorozat előkészítésére külön munkabizottságot hoztak létre.

1968-ban elkészült „Győr 700 éves évfordulójának programterve”, amelyet 1969 márciusában a Győr Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága jóváhagyott. A 30 oldalas gépirat első része a kulturális programok tervezett idejét, felelősét jelölte meg, a második része pedig a szándékba vett építkezések felsorolásával foglalkozott. Ugyanebben a műben a 25. oldalon olvashatjuk a legfontosabb célt: „Győr város pezsgő élete, nagyarányú fejlődése, de nem kevésbé történelmi múltja szükségessé teszi, hogy kiemelkedjen a járási jogú szintről. Ezért a megyei és városi pártbizottságok határozatot hoztak, hogy jubileumi évre kérik a kormányzattól Győr város megyei jogúsítását. Ennek előkészítő munkálatai folynak. Úgy gondoljuk, hogy városunk 700 éves évfordulója megünneplésének egyik jelentős tényezője lesz annak elismerése, hogy a város megérett a megyei jogra.”

Az 1971-es eseménysorozatot gondosan megtervezett arculat, propaganda kísérte. Elkészült a jubileum emblémája, amely minden meghívón, prospektuson, kiadványon szerepelt. Alkalmi záróbélyegek, „Hétszázéves” címkéjű bor, illetve „700 éves Győr” elnevezésű cigaretta került forgalomba.

Népszava, 1971. március 3.:

Folyamatosan hírt adott a rádió, a televízió, az országos és helyi lapok Győrről, az építkezésekről és a programokról. Az évfordulóra a propaganda kiadványok mellett két fotóalbum, valamint az összegző „Győr várostörténeti tanulmányok” kötet is megjelent. Elkészült a Xántus János Múzeum új, állandó kiállítása. A képzőművészeti-, művészeti- és sport rendezvények mellett vetélkedőket és várostörténeti konferenciát is rendeztek. Az 1972-ben született „Jelentés Győr megyei jogú város 700 éves jubileumi ünnepségeiről” című kiadvány szerint 90 rendezvényt szerveztek erre az évfordulóra.

A Szabadság téren a régi épületeket 1968 végéig elbontották, és ekkor kezdték meg a modern épületek építését.

A Szabadság tér 1968-ban, az elbontás előtt:

A 700 éves jubileum központi ünnepségét 1971. augusztus 19-ére időzítették, és e napon adta át először Győr városa a lokálpatriotizmus erősítésére alapított Pro Urbe- és a város Díszpolgára címet is.

Ekkor avatták fel az elkészült új városközpontot, a megyei tanács és a vízügyi igazgatóság épületét, valamint leleplezték Mikus Sándor domborművét.

A Megyei Tanács és az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság székháza előtti tér alatt az ország első föld alatti parkolóját építették meg, ahol mintegy ötven autót lehetett elhelyezni. A parkoló fölé került a 700 éves emlékmű, amelyet szökőkút-rendszer vett körül. A négy folyó városát jelképezte a négy vízmedence. A szökőkút és a vízmedencék tervét a Győri Tervező Vállalat készítette. A nyolc függőleges, egyforma vízoszlopot 16 színváltós reflektorral lehetett megvilágítani.

A Kisalföld 1971. augusztus 19. száma a megújult Szabadság tér szépségét emelte ki, valamint fényképet közölt a szökőkúttal kombinált emlékműről:

Az 1971. augusztus 19-iki épület- és emlékműavatásról készült fényképek:

Mikus Sándor (1903-1982) Kossuth-díjas szobrászművész kapott megbízást arra, hogy a város kimagasló jelentőségű eseményeit domborművön örökítse meg. A város Végrehajtó Bizottsága 1970. februárjában tárgyalta a felállítandó emlékművel kapcsolatos elképzeléseket, és kikötötte, hogy a korábban megjelölt hat, általuk kulcsfontosságú esemény ábrázolásából három mindenképpen szerepeljen az új városcímerrel és az 1271-1971 évszámokkal együtt a jubileumi alkotáson. Kívánságuk volt továbbá az is, hogy a jelenetek könnyen érthetőek, átláthatóak legyenek.

Az ünnepélyes átadás előtt augusztus 15-én riportot közölt a Kisalföld az alkotó szobrásszal.

A felső vízmedence elé került a mintegy 6 méter hosszan elnyúló, 80 cm magasságú gerendaszerű kőtömbre erősített bronzrelief. Az emlékmű az utca járószintje alá került, néhány lépcsőn lehetett megközelíteni. Salamon Nándor művészettörténész a Győri Műsor 1979. júniusi számában a domborművet így értékeli: „Az egyes, kiragadott jelenetek egymástól függetlenek, s nem a lényeget tárják fel. A szobrász is érezhetett valami zavart, mert látszólag gondosan alá is írta mindegyiket. Könnyű belátni, hogy a szöveg és a kép nincs szinkronban ... Némi ritmus ugyan megbújik a figurák rendezésében, a léptek, pózok, de az ábrázolt események is, bevált, elgyötört sémákat ismételnek. Mindezekhez hozzájárul, hogy a mintázás egyszerre törekszik nagyvonalúságra és részletgazdagságra. Zavart okoz a térábrázolás tisztázatlansága is (takarás, mélység, alapvonal) ... Minden együttható léte biztos volt, csak a legfontosabbat, az alkotó, teremteni tudó művészi fantáziát nem sikerült biztosítani. Mikus Sándor számára megoldhatatlan feladatot jelentett a neki ’juttatott’ megbízás. Mi, győriek szomorkodhatunk az elszalasztott alkalmon.”

Nézzük meg közelről az időrendben sorba rendezett, ám egymástól függetlenül, élesen elkülönült részeket!

Az első rész azt a jelenetet ábrázolja, amikor V. István király 1271-ben átadja Győr város képviselőinek a kiváltságlevelet. A témát hét személy szerepeltetésével oldotta meg a szobrászművész.

A második rész egy csatajelent. A művész ezzel jelképezte, hogy 1598. március 28-án a császári seregek gróf Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf vezetésével visszafoglalták Győrt a négy évig tartó török megszállás alól.

A harmadik résszel Mikus arra utal, hogy az 1848-as szabadságharcból is kivették részüket Győr polgárai.

A negyedik rész az 1919-es Tanácsköztársaság eseményeit ábrázolja.

Az ötödik rész a „felszabadítás” pillanatát örökítette meg. 1945. március 28-án a németeket a szovjet hadsereg elűzte a városból, és a háborút felváltotta a béke időszaka. A jelenetben egy család üdvözli a szovjet katonák egy csoportját, és az egyik katona baráti közeledése jeleként karjában egy gyermeket tart.

Záróképként a kötelező elem, a város új címere és a jubileumi 700 év kezdő és záró évszáma került a domborműre.

Győr 1971. április 25-től kapta meg a megyei jogú város rangját az Elnöki Tanácstól. Ezzel Miskolc, Debrecen, Pécs és Szeged mellett ötödikként lépett a megyei jogú városok közé, és 1990-ig ez a kör nem is bővült tovább.

1992-ben a győri képviselőtestület döntött a 700 éves Győr emlékére felállított dombormű és tartószerkezete, valamint a három zászlótartó rúd elbontásáról. 1992. június 30-án délelőtt lángvágók és nagy teherbírású daru segítségével szerelték le őket. Az emlékművet a városgondnokság raktárában helyezték el.

1998-ban a Megyeház téren felújították a szökőkutat. A nagymedence hat függőleges vízsugarát felváltotta a negyven csőből szökellő vízsugarakból képződő félgömb forma, mellette kis csobogók élénkítették a látványt. Augusztusban helyezték el a térre Mészáros Dezső Munkácsy-díjas szobrászművész három kőből készült alkotását, és a teret is parkosították.

2009-ben a megyeház melletti szökőkutat újra felújították, hogy gazdaságosan működtetni lehessen. 2009. július 10-én avatták fel. A három kismedencében az eddig feszített víztükröt felváltották a csobogók, a nagymedencében a két kisebb és egy nagy pálmasugár, valamint az oldalvízköpők mozgalmas látványt nyújtanak.

A tér 2009-ben:

2011-ben a tér kövezetét cserélték le, amely a szökőkúttal, a kőszobrokkal és a parkosítással így fest ma (2015):

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:

Salamon Nándor: Szobornézőben: a 700 éves emlékmű – 1971. In: Győri Műsor, 1979. jún. p. 13-14.

Perger Gyula: Időutazás a győri Időoszlop körül. In: Kép-író: Almási Tibor és Belovitz Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére. Győr, 2015. p. 141-154.

Győr fejlődése az 1970-72. években. Szerk. Szabó Zsigmond és Z. Szabó László. Győr, 1972.

Győr 700 éves évfordulójának programterve. Győr, 1969.

Jelentés Győr megyei jogú város 700 éves jubileumi ünnepségeiről. Győr, 1972.

Kubinszky Mihály: A Megyei Tanács új székháza Győrött. Magyar Építőművészet, 1973. 1. sz. p. 63.

Vámossy Ferenc: Megyei Tanács irodaháza, Győr, Városközpont. Építészek: Cserhalmy József, Fátay Tamás. Magyar Építőművészet, 1973. 1. sz. p. 22-29.

Az illusztrációk az elbontás kivételével a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának helyismereti gyűjteményéből, korabeli újságokból és fényképgyűjteményéből származnak, illetve a szerző saját felvételei.

Az emlékmű elbontásáról szóló fényképeket Kozma Endre, a Régi Győr Facebook-oldal működtetője bocsátotta könyvtárunk rendelkezésére, melyeket ezúton is hálásan köszönünk!