Időhurok - Filmkritika

Jó, ezen marha gyorsan essünk túl: szinte gyulladásponton égnek az internetes fórumok az Időhurokban (filmes eszközökkel) végigvezetett paradoxon magyarázatát illetően, pedig nincs feloldás – nem is lehet, hiszen akkor hogyan tudnánk paradoxonról beszélni. Megjegyzem, szinte gyulladásponton égni nem lehet, mert ha égünk, akkor már gyulladásponton (vagy felette vagyunk), ha szinte gyulladásponton vagyunk (azaz annak közelében, de hőmérsékletileg még alatta), akkor még nem éghetünk. Szóval ezt tisztáztuk.

Amit viszont most rendbe kell tennünk, az a német Spierig testvérek (Michael és Peter) filmje, amelyet az IMDB.com oldalán 7,4-es átlaggal dicsőítenek a népek (majd’ 150 ezer szavazat). A történet Robert A. Heinlein All You Zombies című sztorijából ered, amely a mozi műfajának dramaturgiai nézőpontjából láttatva viszi végig a „grandfather paradox” teóriáját. A fórumokon olvasható hatalmas hőzöngés a logikai bukfencek bizonygatásának koordinátái mentén zajlik, pedig – ismétlem – olyan paradoxonról van szó, amely úgysem bizonyítható, maximum az, hogy hibás, „létezhetetlen”. Éppen ezért jó alapanyag, csak nem úgy, ahogyan Spierig-ék machinálnak vele, mert az Időhurok, mint film, nem jó.

Egyszerűen nem működik, mert nincsen ritmusa (az első félóra micsoda már?), a történetvezetés több sebből sántít, ráadásul a néző számára még érdektelen is. Az időutazó ügynökség és főleg annak veterán beosztottja (Ethan Hawke – nem teljesen meggyőző, szájelhúzós rutinból alakít) művelik „kisded” játékaikat, hogy vissza-visszautazgatván az időben megállítsanak egy tömeggyilkost. Azon, hogy a végén mindez a nyomozásos macska-egér harc a lényeget jelentő paradoxonba torkollik, egyáltalán nem lepődünk meg – helyette parttalan vitába bonyolódhatunk az egész értelmét illetően (ami amúgy nincs, hisz paradoxon). Így csakis a vizualitással és a dramaturgia fifikás megoldásaival lehetne operálni, de Spierig-ék sajnos nem erre helyezik a hangsúlyt.

Szóval mi szépen kívül rekedünk, és ha „nem figyelünk oda” (úgy értem: túlzottan a látottakra akarunk figyelni), rendesen megvezet bennünket a téma kivitelezése (lásd IMDB-index és fórumviták). Lehet, egyesek szemében blaszfémia, amit mondok, de hasonló volt a „hatás” a Christopher Nolan-i Eredet esetében is (ellenkező nézőpontból, hiszen ott volt értelem, teljesen szimpla és logikus, csak szédítve és bonyolítva adták el a nézőknek, akik rendesen fel is ültek neki). De aztán az is lehet, én nem értem sem ezt, sem azt, sem magamat. Akkor pedig úgyis hiába beszéltem…

2014, ausztrál, 97 perc
rendező: Michael és Peter Spierig
forgatókönyvíró: Robert A. Heinlein története alapján Michael és Peter Spierig
szereplők: Ethan Hawke, Sarah Snook, Noah Taylor, Christopher Kirby,
Madeleine West, Freya Stafford, Jim Knobeloch

Szilvási Krisztián

Helytörténeti kalandozások 25.

Az Apolló mozi, Győr első állandó filmszínháza

A Lumière testvérek első nyilvános filmvetítését, 1895. decemberét követő évben Győrött is látható volt a szenzációs újdonság egy vándor filmvetítőnek köszönhetően. 1896. december 17-én megjelent egy hirdetés a Győri Hírlapban, mely élő fényképek megtekintését kínálta a volt Jaroschaui sörcsarnokban a Deák Ferenc utca és a Vásártér sarkán.

Az első alkalmi filmvetítést követte a többi az önálló vándor filmvetítők révén, vagy mutatványos társulatok kiegészítő produkciójaként. A szórakoztatóipar új vívmánya sikeressé és kikerülhetetlenné vált, az emberek tömegei találkoztak a valóság mozgó képekkel történő közvetítésének elbűvölő világával. Az 1900-as évek elején a kávéház tulajdonosok az újdonságra nyitottan filmvetítésekkel szerették volna a vendégeket megtartani és számukat bővíteni, és Győr városához fordultak a filmvetítési jog megszerzéséért. Kezdetben két kávéház tulajdonos kapott engedélyt: Váradi Ármin (a Fiume Kávéházban, Kazinczy u. 1.) és Biringer Károly (a Korona Kávéházban, Bisinger park - Vásártér u. 15.).

Hamarosan több kávéházban is megvalósultak vetítések: 1905-től az Elite Kávéházban (Erzsébet tér 1.), a Hungária Kávéházban (Baross u. 23.), a Royalban (Baross u. 37.), a Fehér Hajó kerthelyiségében (Vásártér u. 17.) 1907-től, a Kisfaludy Kávéházban (Deák F. u. 19.) és az Apolló Mulatóban (Bisinger park, azaz Vásártér u. 15.) 1908-tól.

A filmvetítés önálló, új szolgáltatásának ötlete Győrött 1907 tavaszán merült fel: Váradi Ármin kávézótulajdonos kérvényezte elsőként Győr városánál az „állandó jellegű mozgófénykép előadásokra alkalmas pavilon” építésének engedélyezését, de a magas költségek elbizonytalanították. Kérelmét módosította, szeretett volna kabaré- előadásokat is rendezni, az évekig tartó tárgyalás halálával, 1914-ben zárult le. 1908-ban a Steiner és Popper nevű győri cég a Baross úti fűszerudvarukban szeretett volna állandó mozit kialakítani, de ez a próbálkozás is sikertelen maradt.

1908. szeptember 15-én jelentkezett harmadikként Biringer Károly, aki a régi vásártér helyén létesített parkban, a Baross híd melletti részen kialakítandó épület építésének engedélyezését kérvényezte, melyet a város különböző módosítások után végül jóváhagyott. Itt épült fel a későbbi Apolló mozi.

1909. február 16-án Biringer Károly megvette a 16 parcellára felosztott volt állatvásártér egyik részét, májusban pedig elkezdődött az építkezés.

A Bisinger sétány 6. számú épülete 30 méter hosszú, 20 méter széles, sétány felőli része egyemeletes, többi része földszintes téglafalú épület lett hullámlemezes tetőfedéssel. 1909 novemberében kapta meg a használati engedélyt filmvetítésre, kabaré- és varietéestek tartására, de ekkor még rendőrhatósági engedélyt kellett kérni a konkrét rendezvények előtt. Az asztaloknál és a páholyokban összesen 372 személynek jutott hely, állóhelyre nem kaptak engedélyt. Biztonsági vészkijáratokat alakítottak ki, és tűzjelző telefont is szereltettek be az új Apolló-színházba. 1909. december 19-én mint mulatóhely kezdte meg működését, ahol az esti zenés programok mellett reggelente játszottak mozgóképeket aláfestő zenével, vasárnap délután pedig féláras matinét.

1910-ben Biringer a budapesti Uránia helyi képviselőjeként hetente kétszer rendezett belépőjegyes ismeretterjesztő előadásokat, ahol képeket vetítettek. A mozi vezetését Biringer Károlytól öccse, Biringer Tivadar vette át. 1911. november 19-én a mozi vetítőjénél rövidzárlat miatt tűz ütött ki, a nézők fejvesztve menekültek, a biztonsági intézkedéseknek köszönhetően azonban személyi sérülés szerencsére nem történt.

1912-ben Győr város korlátozta a filmvetítőhelyeket, és a városban csak három mozi működését engedélyezte. 1912. augusztus 17-én három győri mozi- és kávéház tulajdonos konzorciumra lépett, miszerint együttesen tartanának fenn egy állandó, kizárólagosan filmvetítésére alkalmas helyet. Major Balázs az Elite-, Biringer Tivadar az Apolló- és Váradi Ármin a Secessió- és Fiume mozik tulajdonosai az e célra átalakított Apollót jelölték meg a jövendőbeli mozi helyéül. A mozit szintén fenntartó Hungária Kávéház tulajdonosa kárpótlásul 1913 nyarára három hónap erejéig még engedélyt kapott (szerzett jogok alapján). Ebben a konzorciumi megállapodásban szerepelt az a kitétel is, ha második mozira lenne szükségük, arra a Major Balázs bérletében működő Elite Kávéházat fogják használni a tulajdonos engedélyével.

1912. november 1-jén nyílt meg a konzorcium kezelésében álló első állandó mozi Győrött. A közönség kezdeti lelkesedése az év végére azonban apadt, a bevétel a felére esett vissza. Megszokottá vált a mozi, mint szórakozási lehetőség.

A Dunántúli Hírlap 1914. február 1-i cikke:

1919-re már állandó teltházzal játszották a filmeket, és jó hasznot hozó üzletté vált. 1920-ban a konzorcium megszűnt, a mozijogot özv. Biringer Tivadarné kapta meg. A Major Balázs-féle Elite Kávéház mozivá alakítását Popoviči Aurélné Németh Erzsébet kérelmezte a várostól 1921-ben, az átalakításokat Káldy Mihály kőművesmester, építési vállalkozó végezte.

1922. április 1-jétől Győrött már két mozi is működött: az Apolló mellett az Erzsébet tér 1. szám alatti Elite mozgó, melyben 350 szék és 76 páholyülés lett kialakítva. 1924 novemberétől a város vette át az Apolló mozi használati jogát, Biringernével 12 évre kötötték meg a bérleti szerződést, üzletvezetőnek Markstein Dezsőt választották. A mozi azonban korántsem hozott annyi hasznot, mint amennyit a város remélt. Egyre népszerűbb az Elite, ahol jobb volt a gépek állapota, szebb a vetítésnél a kép, és több új filmet is hoztak be. 1925 szeptemberétől mindkettő mozit Popoviči Aurélné Németh Erzsébet vezette. Átalakították, felújították az épületet újabb páholyt is kialakítva, melyről a Győri Hírlap 1925. szeptember 6-i száma tudósított:

1926 augusztusában Győr városa megvette az Elite épületét, Popovičiné bérlőként maradt. Minőségi fejlődés volt, hogy a város 1927 őszén Hahn-Goerz ikergépet vett az Apolló moziba, így már itt is szép lett a filmvetítés képe. Ekkor az Apolló 530, az Elite 430 férőhelyes mozik voltak.

Néha már színes filmrészletek is előfordultak, mint 1925-ben a Halálvölgy vándora és 1927-ben A fekete kalóz című filmekben, de még nem váltak általánossá. A technika fejlődését követve 1929-ben Budapesten már hangos filmeket játszottak.

1930 szeptemberében az Apolló és Elite mozik a némafilmek helyett áttértek a hangosfilmek játszására, mert az új technika úgy elterjedt, hogy a filmpiac a némafilmekkel való ellátást már nem tudta biztosítani. A hangosfilmet lejátszó készülék beszerzésére a város 40 ezer pengő további forgótőkét adott a város mozgóképszínházi vállalatának, mely az Elite mozival működött együtt. 1929-ben az Apolló 8146.90 pengő, az Elite 7185 pengő, míg 1930-ban az Apolló 7744.42 pengő, az Elite pedig 7513.02 pengő bevételt könyvelhetett el.

Győrött 1930. október 8-án az Apollóban kezdődött a hangosfilmek vetítése, az Elite moziban pedig október 23-ától.  A magyar nyelvű film csodája érződött még a Győri Hírlap 1934 szeptemberében megjelent reklámjában is:

1934-ben 25 éves fennállását ünnepelte az Apolló mozi. Erre az alkalomra 40 szelvényes idénybérletet adtak ki, melyet meghosszabbítottak.

Filmjeit ismerteti a Győri Hírlap 1934. szeptember 2-i számában megjelent cikk:

A Győri Hírlapban Biringer Tivadarné és családja nevében ez az értékelés jelent meg 1934. november 3-án:

1935 júliusában Győr városa elhatározta, hogy szeptembertől az Elite és Apolló mozikat városi kezelésbe veszi, és a moziengedélyesek meghallgatásával egy közös moziigazgatót neveznek ki, aki így sokkal olcsóbban tudja megszerezni a filmvetítési jogokat.

Ez a szerződés már egy év múlva felbomlott az Elite és az Apolló kezdeményezésére, ahogyan az a Győri Hírlap 1936. január 31-i számában olvasható:

1936. február 21-én tűz ütött ki az Apollóban, de személyi sérülés ezúttal sem történt, mint erről a Győri Hírlap tudósított:

A mozifilmek mellett az aktuális eseményekről a filmvetítések előtt tudósítottak, erre példát a Győri hírlap 1936. október 24-i számában láthatunk:

Ez az időszak volt az Apolló fénykora. Filmbemutatón jelentek meg a kor neves filmes emberei, láthatjuk a Győri Hírlap 1936. október 24-i számában:

A kor neves színészeit is megismerhette a város mozilátogató közönsége, Jávor Pál például 1936 januárjában személyesen látogatott Győrbe:

A második világháború után Vörös Csillag mozi néven működött tovább az Apolló, az Országos Moziüzemi Vállalat részeként. Az addigra már korszerűtlenné váló, 500 férőhelyes mozi nem volt elég a fejlődő győri igényeknek.

1960-ban új, korszerű, 830 férőhelyes szélesvásznú filmszínház épült az Aradi vértanúk útja és az Árpád út találkozásánál lévő saroktelken, amely Rába mozi néven lett ismert. A Vörös Csillag mozi egyre inkább háttérbe szorult.

A városban így aztán évtizedekig két nagy mozi működött párhuzamosan kisebb, klubszerű vetítések mellett. A Vörös Csillag épülete 1976-ban tatarozásra került. Az 1980-as évek végére kialakult a két mozi között a munkamegosztás. A nagyobb férőhelyes Rába mozi monumentális sci-fik, amerikai vígjátékok, krimik és akciófilmek (azaz sikerfilmek) vetítésével nagy nyereséget produkált a Győr-Sopron megyei Moziüzemi Vállalatnak, míg a Vörös Csillag veszteségesen működött: itt művészfilmeket és dokumentumfilmeket játszottak. 1989-ben 20 személyes minimozi nyílt a Vörös Csillag mozi emeletén No-co néven, itt játszották a kortárs filmeket. A rendszerváltozás után, 1990 júniustól Csillag Mozi néven működött tovább a Vörös Csillag. Átalakítást szerettek volna, melyhez beruházókat kerestek, ám a vegetáló mozi 1992 év végén bezárt. A volt Apolló mozi épületében 2002-től a Hajnalcsillag Baptista Gyülekezet imaháza működik.

A nagy versenytárs, a Rába mozi 1999 júniusában zárta be kapuit, épületét átalakították, és jelenleg Richter Terem néven hangversenyteremként működik, épületében a Győri Filharmonikus Zenekar székháza kapott helyet.

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:

Hárs József: A filmvetítés története Győrött 1896-tól 1912 végéig. In: Győri tanulmányok 10. p. 97-128.

Hárs József: Küzdelem Győr szab. kir. város három mozijogáért, 1912-1930. Honismereti pályázat. 1989. 66 p.

Szakál Gyula: Kávéházak, cukrászdák, mozik és vállalkozók. In: Győri tanulmányok 25. köt. Hedonizmus. Győr : Győr Megyei Jogú Város Levéltára, 2001. p.47-54. Mozi 51-54.

Az illusztráció a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár Kisfaluy Könyvtárának helyismereti gyűjteményéből, korabeli újságokból és képeslap, fénykép gyűjteményéből származnak, illetve a szerző saját felvétele.