Helytörténeti kalandozások 66.

Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig

Az 1850-70-es években a magyar cigánymuzsikusok legünnepeltebb prímása volt Farkas Miska, aki nemcsak Magyarországon volt ismert, de többször körbeutazta Európát is. Ő volt az első cigányprímás, aki az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után zenekarával Amerikát is bejárta.

Farkas Miska arcképe (forrás: Petz Lajos: Győr zenei élete):

Győrből több híres cigányzenekar is elindult a hírnév útján. A gyerekek általában a családjukban vagy a Cigánylapos muzsikusaitól, hallás után szerezték meg a technikai tudást, tanulták meg a népdalokat, a magyar nótákat, az ismert opera- vagy operett dallamokat.

Kelen Margit felvétele ugyan jóval később, 1930-ban készült a Cigánylaposon, de a gyermekek még ekkor is ugyanúgy beleszülettek a muzsikus életbe, mint száz évvel korábban. (A kép forrása: a megyei könyvtár helyismereti gyűjteménye)

Ahogy a Fehér Ipoly által szerkesztett, 1874-ben megjelent Győr megye és város egyetemes város leírása című könyvben olvashatjuk: „Bécs-Újváros külső városrészéhez tartozó Cigánylapos és a város legközelebbi környezete 12 népzenetársulatot állít ki, érdekes látni, mint gyakorolják magukat az alig 8 éves cigánygyerekek, egymás közt vetélkedve, egymást buzdítva és oktatva, fáradhatatlan fürgeséggel. Télen a kandalló mellett, nyáron az újvárosi füzesek buja pázsitjain. A legjelesebb két zenetársulat Farkas Miska és Vörös Jancsi népzenetársulata.”

Farkas Miska 1829. március 8-án született Győrött. Nagyapja a híres Bihari János volt, akit Kazinczy Ferenc is a „magyar verbunkos tánczene vitathatatlanul egyik legnagyobb költőjének” nevezett. Édesanyja Bihari Magdolna, apja, Farkas József, aki egyes újságcikkek szerint szintén jeles cigányprímás, mások lócsiszárnak említik.

A szülők iskoláztatták Miskát, de nem nevelték muzsikusnak. Egyik legenda szerint ugyan zenére is beíratták egy templomi zenészhez, de anyja nem akarta, hogy az német muzsikust faragjon belőle, ezért abbahagyta a zenetanulást nála. Apja korán meghalt, Farkas Miska az ő hegedűjével próbálta eltartani testvéreit és anyját.

Az öregek között hallgatózva tanulta a muzsikálást. 9 évesen testvérével, az 1818-ban született Farkas Józseffel egy gyermekbandával zenélt és járta az országot, a 14 éves bandavezető neve már ismertté volt a Dunántúlon.

A halálakor megjelent cikkek visszatekintettek életének ezen szakaszára is. (Győri Közlöny, 1890. március 2.):

1846-47 körül Pozsonyba került bandájával, ez idő tájt több cigányzenekar is muzsikált az országgyűlésen tartózkodó uraknak. A bandák legtöbbje azonban „elnémetesedett”, és csak kevesen játszottak magyar zenét. Farkas Miskáékat Csernovics Péter Temes megyei földesúr vette pártfogásba, aki Széchenyi Istvánnak és Teleki Lászlónak is bemutatta őket. Sokat muzsikáltak nekik, de előfordult, hogy Kossuth Lajosnak és Batthyány Kázmérnak húzták.

Az 1848-49-es szabadságharcban Miska az elsők között jelentkezett Klapka György hadtestébe, itt mint tábori zenekarvezető lelkesítette a katonákat. A források szerint mindig is a hazafias érzelmek vezették, nézetei miatt a „német világban” rövid időre be is csukták ezért.

A szabadságharc leverése utáni szomorú korszakban a cigányzenészekkel húzatta a nótát boldog-boldogtalan. Ez a kor a cigányzenészek aranykora: „nyakunkon volt a német és a magyar sírva vigadott” (Budapesti Hírlap, 1890. február 27.). Nem véletlen, hogy a magyar nóták ekkor jöttek igazán divatba, különösen Bihari, Lavotta és Csermák „hallgató magyarjai”, melyeket Farkas Miska tartott meg a közönség emlékezetében.

Az ötvenes évek felé tűnt fel Farkas Miska a győri bálokon, melyeken akkor négy vármegye fiatalsága vett részt.

Vasárnapi Újság, 1857. 7. sz.:

1857-ben bizonyos Vaznaiavszky úr meghívására 3 hónapot Varsóban játszottak nagy sikerrel. Folyamatosan alakították repertoárjukat a helyi közönséghez, játszottak magyar dalokat, lengyel mazurkát. Az ottani sajtó elismerően szólt játékukról, a bemutatott Chopin darabok előadásáról. Rendszeresen adtak jótékonysági koncerteket már itt is (egy templomi orgona javára), és később pályafutásuk során szerte a világban.

Győri Közlöny, 1858. november 4.:

A győri színházban tartott koncertjük bevételével a színészetet támogatták.

Győri Közlöny, 1860. március 8.:

Farkas Miska saját szerzeményeit is rendszeresen játszotta, azokat ki is adatta. Mivel azonban a kottát nem ismerte – és erre élete végéig büszke is volt –, másokkal íratta le műveit, így Bolla Gáborral is. Vele azonban az alábbi cikk tanúsága szerint szerzői jogi vitába keveredett, ezért a Győri Közlönyben, nyílt levélben tette közzé az eddig megírt műveinek listáját:

A leírások szerint szép fiatalember volt, és aránylag művelt, az előkelő társaságban sem mozgott ügyetlenül. Gyönyörű játékáért, eredeti modoráért sokan megszerették. Az úriházaknál játszott nóta után gyakran letette a hegedűt, és a vendégek közé ült. Szívesen szorítottak vele kezet az urak, sokakkal tegeződött. A női lélek nagy ismerője volt, szép asszonyok is szívesen fogadták bókjait.

Első cigány feleségétől elvált, 1853-ban elvette Flatt József császári és királyi főerdész leányát, Paulinát, aki élete végéig párja maradt.

Budapesti fellépéseinek hirdetései 1869. december 25-én és 26-án a fővárosi lapokban:

A 1853-tól 1869-ig nyaranta – néhány év kivételével – Füreden szórakoztatták a vendégeket. Akkoriban a fürdőhelyhez elengedhetetlenül hozzátartozott az, hogy zenészek fogadják vagy búcsúztassák a nyaralókat. Játszottak sétatéren, a hajón, bálokon, ha kellett, szerenádot adtak a hölgyeknek, mulattattak a házaknál.

Farkas Miska füredi szerepléseivel országos ismertsége még tovább nőtt, virtuóz játékáról, szerzeményeiről, személyéről rendszeresen írtak a fővárosi újságok. Több magán napló is megőrizte alakját. Vörösmarty Mihálynak nagy tisztelője volt a prímás. Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című művében emlékezik meg arról, hogy 1855-ben a beteg Vörösmarty tiszteletére rendezett ünnepségen Farkas Miska nyalka úri cigányt hívatták, aki szívesen húzta a költőnek a Rákóczi indulót, „melyet hat év óta nyíltan nem hallott Magyarországon senki. Börtönnek sötétsége várta azt, aki Rákóczi dalát el merte húzatni.” Majd a költő kedves nótája következett a „Hess, légy, ne szállj rám, beteg vagyok ám én!” kezdetű.

A kortársak szerint cigányzenészek nem kerestek annyi pénzt még soha, mint az 1850-es, 60-as években Farkas Miska és bandája. Ha éppen nem volt fellépés, újabb nóták születtek.

Vasárnapi Újság, 1968. július 30.:

Nagyapja, a híres prímás és zeneszerző Bihari János tiszteletére 1860-ban szerezte az Orpheus indulót. Rudolf trónörökös feleségének ajánlotta a Stefánia csárdást, a Rudolf indulót és a Korona csárdást. Ismert művei még: Balaton-Füredi induló, Anna csárdás, Visegrádi emlék, Ida lassú, Ilka csárdás, Országgyűlési csárdás, Angyalka csárdás, Rozi csárdás, Csikós csárdás, Csalogány csárdás, Zapperl polka, Szilasi emlék, Gráci emlék, Tündér Ilona, Lengyelke, Inez polka.

Csáky Saroltának ajánlotta a Búcsúzó, Balaton-Füredi emlék címen ismertté vált csárdását, melyet Bécsben adtak ki. Ennek szertartásos előadása zárta a balatoni szezont; először közösen játszották el, majd a zenészek egyenként elhagyták a színpadot.

1863-ban a már 1848 óta fennálló zenekara feloszlott, egyik része Vörös Jancsihoz szerződött. Farkas Miska fél év alatt újjászervezte saját bandáját, újabb nyugati utazások következtek.

Már ekkor, ahogy a kottáin is feltüntette, elsősorban magyar zenésznek vallotta magát. Ez a későbbiekben is így volt. Az 1875-ös amerikai turnéja alkalmából is azt fájlalta, hogy a plakátokon nem magyar, hanem cigányzenésznek tüntetik fel őket. (Győri Közlöny, 1875. május 2.)

Az amerikai utazás során mindenütt nagy sikerük volt, ezekről a Győri Közlöny is rendszeresen beszámolt. Szintén a zenekar egy tagjától, Farkas Lajostól érkezett az alábbi beszámoló (Győri Közlöny, 1875. június 27.):

1875-ben a magyar zenészekkel Farkas Miska betegsége miatt szerződést bontottak, akik idő előtt hazautaztak. (Győri Közlöny, 1875. október 14.)

Egy 1876-os cikkből megtudhatjuk, hogy a zenekar hazajött Amerikából, de Farkas Miska megvált a zenekartól, és nem vett részt a német körúton sem. Egyes cikkek szerint a honvágy hozta haza a zenészeket, de arról is írtak, hogy Miskát baleset érte New Yorkban, ami megtörte egészségét és lelkét is. Nemcsak hogy betegen jött haza a tengerentúlról, az úttól várt anyagi haszon is elmaradt. Szép előlegeket küldtek ugyan haza a zenészek családjaiknak a Cigánylaposra, de végül üres zsebbel érkeztek meg.

1884-ben a zenekar egy újabb európai turnéjáról cikkeztek a lapok, melyen Miska újra részt vett. (Győri Közlöny, 1884. február 14.)

Ehhez az utolsó úthoz kapcsolódik egy legenda, miszerint Berlinben egy német zenekarral együtt léptek fel, akik csodálták, hogy Farkasék órákig játszanak operákat kotta nélkül. A meglepetés csak akkor lett nagyobb, amikor a németek által játszott darabot, első hallás után, elsötétített teremben hiba nélkül visszajátszotta a magyar banda.

Farka Miska elméjére egyre jobban homály borult, de hangszerének továbbra is mestere maradt. Sorsának romlását jól mutatja az alábbi cikk, amikor is társától, a hegedűjétől volt kénytelen megválni. (Győri Közlöny, 1889. január. 29.)

1890. február 24-én, 61 évesen érte utol a halál.

Halála után műveit Simor János hercegprímás küldte be a Nemzeti Múzeumba, fényképével együtt.

Hírnevét mi sem bizonyítja jobban, mint ez az 1895-ben, az akkori Győr megyében, Szap helységben gyűjtött népdal, melynek kezdősora őrzi nevét és hegedűje emlékét. (Forrás: http://csemadok.sk/folkmusicdb/farkas-miska-hegeduje/)

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:

Cigányzene és roma zenészek a XIX. sz. Magyarországán. Elérhetősége: http://nemzetisegek.hu/repertorium/2011/02/belivek_39-47.pdf

Eötvös Károly: Balatoni utazás . Elérhetősége: (http://mek.oszk.hu/04900/04924/html/balaton0013.html )

Katona Csaba: „Egyik csárdást a másik után kelle lerángathni hegedűjökből”. Cigányzenészek a 19. századi Balatonfüreden. In: Cigánysors : a cigányság történeti múltja és jelene I. : a 2003., 2004. és 2005. év szeptemberében Pécsett, a Rácz Aladár Cigány Közösségi Házban megtartott Cigányság történeti múltja és jelene, különös tekintettel a dél-dunántúli régióra című konferenciák válogatott előadásai. Győr,2005. p. 171-188.

Karvasy Kálmán – Kautz Gusztáv: Zenészet. In: Győr megye és város egyetemes leírása. Szerk . Fehér Ipoly. Győr, 1874. p. 250.

Markó Miklós: Czigányzenészek albuma. Budapest. 1896. p. 11-12.

Németh Ákosné: Kassai Vidor színész füredi élményei az 1860-asévekben. In: Füredi História, 2005. 2. sz.

Petz Lajos: Győr város zenei élete. Győr, Győri Ének- és Zeneegylet, 1930. (Arcképe 389. p.)

Szíjjártó Csaba: A cigány útra ment. Cigányzenekaraink, valamint népzenei és néptánctársaságok külföldjárása a kezdetektől a kiegyezésig. Bp, Masstzi Kiadó, 2002. p. 143-152.

Fontosabb hírlapcikkek

Budapesti Hírlap, 1890. febr. 27. p. 2.

Vasárnapi Újság, 1968. július 30. p. 17.

Győri Közlöny, 1890. március 2. p.2).