A
szabadhegyi evangélikus iskola története, 1865-1948 – II. rész
1893-ra elkészült az építendő új iskola terve, költségvetése. Azt
hamarosan eldöntötték, hogy az iskola építésénél a
szabadhegyi iskolai alapot az építés költségeire felhasználják.
A
szabadhegyi evangélikus szülők egy része kérelmezte, hogy az új
iskola ne a régi helyén épüljön (Malomsor), ahol téli
időszakban sok tanuló számára a távolság miatt
hozzáférhetetlen, hanem a városrész közepe táján. Javasoltak
is telket megvételre. A malomsori gazdák viszont azt szerették
volna, hogy a jelenlegi helyén legyen, és ígéretet tettek, ha itt
épül meg az új iskola, akkor hajlandók az építéshez szükséges
téglát, meszet, homokot, cserépzsindelyt, épületfákat ingyen
biztosítani.
Az
iskola építésével kapcsolatos ügyekben eljáró bizottság
megnézte a helyszínen a telkeket, házakat, érdeklődtek az
árakról, majd arra jutottak, ha nem a gyülekezet jelenlegi telkén
építik meg az iskolát és tanítólakot, akkor tetemes kiadásokra
lehet számítani. Ezért úgy határoztak, hogy a gyülekezet
telkén, a régi helyen épül fel az új iskola.
Holczhammer
István (1903-tól Hollós) tanító (működése: 1894-1921 – 27
év)
1894.
március 11-én a győri evangélikus egyházközség közgyűlésén
a szabadhegyi népiskolai tanító megválasztása ügyében gyűltek
össze. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a gyűlést a
tanácsterem helyett a templomban kellett megtartani.
A
27 pályázó közül kiválasztott
négy jelöltből
Holczhammer
István
győri születésű debreceni tanító kapta a legtöbb szavazatot
(290
szavazatból 151-et),
így ő lett a szabadhegyi népiskola új tanítója.
Szolgálati
bizonyítványának másolata, debreceni vélemény róla:
A
saját
érdemein túl a győzelmét elősegítette, hogy a Holczhammer név
több okból is jól csengett Győrben. Egyik – azonos nevű –
nagybátyja ötven évig volt a győri leányiskola szeretve tisztelt
tanítója, másik nagybátyja, Holczhammer Pál néhány évvel
azelőtt összes vagyonát, mintegy 4000 Ft-ot szánt egy
alapítványra, melynek célja a győri evangélikus szegény
iskolások felruházása volt.
Iskolaavatás
és a tanító beiktatása
1894.
szeptember 16-án
délután 3 órakor kettős ünnep volt: a győrszabadhegyi ágoston
hitvallású evangélikus
új
iskola
avatása
és a most megválasztott tanító, Holczhammer
István
ünnepélyes hivatalba iktatása.
I’só
Vince lelkész végezte a győri Schlichter
Károly és Fia cég által épített malomsori
iskola felavatását, megható alkalmi beszéd
kíséretében.
Ezután
Holczhammer István tanító hivatalos esküt tett dr. Beliczay
Elek iskolaszéki elnök és valamennyi megjelent előtt. Az
avatási ünnepséget lakoma zárta köszöntőkkel.
Az
új malomsori iskola leírása (Egyház és Iskola, 1894. október
6.):
1895-től
1910-ig a szabadhegyi iskolagondnok Bolla
Sándor volt.
Statisztikai
kimutatás az iskola tanulóinak létszámáról 1894 és 1917
között:
Az
evangélikus iskola tanítótestülete az 1897/98. tanévben:
A
jobb nevelés és oktatás érdekében a
tanítótestület javaslatára
az iskolaszék 1898-ban
kiadta a Rendtartási
és fegyelmi szabályokat,
melyeket a tanulók között is kiosztottak, illetve az osztályokban
kifüggesztettek. Ez nyilván
a
szabadhegyi tagiskolára is vonatkozott.
Az
1899/1900. tanévben az
osztályok:
Az
1899/1900. iskolai évben használt tankönyvek jegyzéke:
Osztályösszevonás
A
következő, 1900/1901. tanévben
Szabadhegyen változás
történt. Nem I-VI. osztály szerepel a Szabadhegy-külvárosi
vegyes népiskolánál, hanem I-III.
csoportba
vonták össze az osztályokat
(ezen belül „A” és „B” csoport volt), külön a
fiúknál és a lányoknál.
Az
„A”
csoportokban a „tanoncoknak” kevesebb tantárgyból
kellett készülniük, és az adott tantárgy alapjait sajátíthatták
el. A „B” csoportba járó
gyerekek több tantárgyat tanultak, és az adott tantárgyakat is
nagyobb mélységben ismerhették meg. (Ez
egészen az 1912/13. tanévig így működött, a következő
iskolai évtől azonban
visszatértek az I-VI.
osztályos tanítási gyakorlatra.)
Tankönyvek
az 1900/1901. tanévben:
A III. csoport tantárgyai:
Az
iskolai leckerend:
Ismétlőiskola
Ma
az embernek az ismétlőiskoláról a bukott diákok jutnak eszébe.
Ebben az időben az ismétlőiskolának más funkciója volt. Azok
jártak ide, akik az elemi iskolát követően (általában anyagi
okokból) nem folytatták a tanulmányaikat felsőbb iskolákban,
illetve mint iparos tanulók ipariskolába sem jártak. Az
innen kikerülő fiatalokat igyekeztek olyan hasznos ismeretekre
oktatni,
amelyeket
a mindennapi életük során
hasznosítani tudnak majd. Az ismétlőiskola minden év novemberében
kezdődött, és március végéig tartott, majd az áprilisi
nyilvános vizsgával ért véget.
Ismétlőiskola
az 1900/1901.
tanévben:
Iskolaépítés
– új helyen
Egy
évtized múltán megint felmerült egy új iskola építésének
terve.
A malomsori részen álló Szabadhegy-külvárosi
iskolát a városrész ellenkező felén lakó evangélikus családok
gyermekei a nagy távolság miatt (különösen a téli időszakban)
csupán egészségük kockáztatásával tudták látogatni – vagy
egyáltalán nem. A gyermekek szülei panaszkodtak emiatt, és ez
vezetett végül oda, hogy az iskolafenntartó győri ágoston
hitvallású evangélikus egyházközség
megvásárolta a katolikus és református iskolák közötti üres
telket (Városranéző szer 26. sz.), és téglaépítésű,
cseréptetős iskolát, illetve kényelmes tanítói lakást
építtetett oda Lakatos
András győri
vállalkozóval.
A
tanítói lakrész 2 szobából állt, volt folyosó, előszoba,
konyha, pince, éléskamra. A ház, udvar és kert területe 1193
négyszögöl
volt. Az egyházközség a régi malomsor utcai építményt a 4 hold
szántófölddel együtt 15000 korona
örökáron eladta az új épület költségeinek fedezésére.
Az
új iskola ünnepélyes felszentelésére 1905.
október 15-én,
vasárnap délután 3 órakor került sor, az egyházközség
képviselői és nagyszámú érdeklődő közönség részvételével.
Győri
Hírlap, 1905. október 17.:
A
győri ágostai hitvallású
evangélikus
népiskola értesítője az 1905/1906. iskolai
évről:
A
tanítói
fizetés javítása
Hollós
István
szabadhegyi tanító fizetését az 1906. március 25-én kiállított
hiványban így határozták meg:
1200,
azaz ezerkétszáz korona évi törzsfizetés, negyedévi
részletekben előre fizetve;
az
országos törvény értelmében járó évötödös korpótlékok;
a
Sok János-féle alapítvány kamataiból
minden polgári év végén 100, azaz száz korona;
H.
Szabó Márton és felesége, Hudi Zsuzsanna-féle 800, azaz
nyolcszáz korona alapítvány jövedelme;
a
temetéseknél
szokásos 2 korona stóla.
Az
iskola felszerelése 1907-ben:
Szemléltetőeszközök:
Falitérképek
(1-1 db): 1. Európa, 2. A föld öt része, 3. Magyarország, 4.
Osztrák-Magyar Monarchia, 5. Győr megye, 6. Győr város, 7.
Földrajzi előismeretek
Földgömb:
1 db
Állatvédő
képes térkép: 1 db
Fonomimikai
fali olvasótábla: 5 db
Természettani
szemléltető falitáblák: 20 db
Mértékek
és súlyok faliképe: 1 db
Az
1905-1911 közötti évek iskolai naplói szerint a szabadhegyi
népiskolába a következő utcákból jártak a tanulók: Zichy Ottó
utca, Malomsor, Kakashegy, Városranéző szer utca, Fehérvári út,
Veszprémi országút stb.
A
tanév a Szabadhegy-külvárosi vegyes iskolában a központi
iskolától eltérően „a helyi viszonyokra való tekintettel”
nem szeptember elején, hanem általában szeptember közepén
kezdődött. A
családok anyagi helyzete szűkös volt, ezért sokszor a gyermeküket
is igénybe vették, iskola helyett elküldték dolgozni, pénzt
keresni. Az őszi és tavaszi munkák idején nagyon sok gyermek
hiányzott.
Szabadhegyen
az
év végi záróvizsga általában
június első hetében zajlott, többnyire délután 3 órakor. A
Boczor János-féle alapítvány kamatait
felhasználva
a szabadhegyi záróvizsgakor rendszeresen
több
tanuló részesült könyvjutalomban.
Időnként
előfordult, hogy járvány
miatt szünet volt az
iskolában, illetve a záróvizsga maradt el emiatt (pl. 1899. június
4-én.).
Ingyenes
tanítás
Az
1912/13. tanévtől az
elemi iskola mindenki
számára ingyenes volt, csupán könyvtári
illeték címén kellett befizetni 50 fillért – ez szolgált a
könyvek gyarapítására.
Az
1913/14. iskolai év a csendes munkálkodás jegyében folyt, zavaró
körülmények (pl. járvány) nélkül. Az iskolai év zárásakor
még nem sejtették, hogy a szünidő alatt megrendítő események
indulnak el, és a következő tanév már a világháború jegyében
zajlik...
Az
iskola működése az első világháború idején
Az
1914/15-ös tanévben a Szabadhegy-külvárosi vegyes iskolában
szeptember 14-én kezdődött meg a tanítás, de a katonai
beszállásolás itt is akadályozta a folyamatos munkát. Október
26-án a katonai hatóság kiüríttette az iskolát, és november
19-ig igényt tartott rá. Ettől fogva december 9-ig folyt a
tanítás, majd ismét szünetelt január 21-ig hasonló ok miatt. A
folyamatos tanítás január 21-én kezdődött, és innentől
megszakítás nélkül zajlott a záróvizsgáig.
A
következő,
1915/16-os tanévben a katonai beszállásolás miatt október 10-én
kezdődött a rendszeres oktatás, amely zavartalanul tartott a május
14-i záróvizsgáig. A tanításban nem a gyorsaságra, hanem
a fokozatos, a fejekben/szívekben nyomot hagyó tudásátadásra
törekedtek. A tanítást imával és énekkel kezdték és végezték.
A vallás-erkölcsi oktatással együtt most
is gondot fordítottak a hazafias
nevelésre, ami ebben az időszakban különösen aktuális volt.
Az
1916/17-es tanév is még a világháború válságos körülményei
között zajlott. A tanítás a katonai beszállásolás miatt
október 23-án kezdődött, és innentől megszakítás nélkül
tartott május 28-ig, a záróvizsga napjáig.
A
háború befejezése után, 1918-ban igen sok volt az iskolai
mulasztás, részben a ruházat hiánya miatt, részben, mert otthon
szükség volt a gyerekek segítségére. Az 1918. évi VIII.
néptörvény a népiskolai tanítók fizetését rendezte, így a
helyzetük javult.
Küzdelem
a vallástanításért
Közben
olyan gondokkal is kellett foglalkozni, hogy az egyik politikai párt
ki akarta küszöbölni az iskolából a vallástanítást. Püspöki
és esperesi leirat ez ellen tiltakozásra hívta fel a
gyülekezeteket. A győri evangélikus egyházközség nevében az
iskolai bizottság elnöksége 1918. május 12-re eljuttatta
tiltakozását dr. Raffay Sándor püspökhöz Budapestre, aki
a különböző felekezetű iskolafenntartóknak ez ügyben tartott
kongresszusán képviselte az egyházkerületet.
Szabadhegyi
„akció”
1919
telén kevés volt a fűtőanyag, ezért ebben az évben az iskola
úgy határozott, hogy a tanítás félnapos lesz. Hollós István
szabadhegyi tanító a tüzelőanyag-hiány miatt 1919 decemberében
beszüntette a tanítást, és erről szóbeli
jelentést tett a tanfelügyelőségnek. A tanfelügyelőség
kérte az iskolaszéket, tegyen róla, hogy a tüzelőanyag-hiány
megszűnjön, és a karácsonyi szünet után a tanítás
folytatódjon.
Az
iskolai bizottság rossz néven vette, hogy Hollós István
önkényesen a maga kezébe szerezte meg az irányítást a tüzelőanyagra tett kiadások tekintetében, és
a szabadhegyi protestáns temető fáiból is vágatott a tüzelés
céljára. Nehezményezte azt is, hogy a tüzelőanyag hiányáról,
a fával kapcsolatos beszerzéseiről és a tanítás beszüntetéséről
az evangélikus iskola igazgató-tanítóját, Benedek
Vincét
csak utólag értesítette.
Véleményük
szerint ha előzetesen jelentést tesz, akkor módjukban lett volna a
tüzelőanyag hiányán enyhíteni. Ezután a bizottság utasította
az igazgatót, hogy az egyházközség fájából kellő mennyiséget
küldjön ki a szabadhegyi iskola számára, hogy a karácsonyi
szünet után folytatódhasson a tanítás.
Panasz
a tanítóra
A
királyi tanfelügyelő 1920. május 4-én a szabadhegyi iskolában
tett helyszíni szemléjét követően elégedetlen volt. Jelentése
szerint a tanítási időben a tanító nem volt a gyerekekkel a
tanteremben, hanem a kertből jött elő. A nagyobb fiúk a tanító
gyümölcsfáit permetezték. A tanterem gondozatlan volt, az
általános tanítási eredményt (elmélet és gyakorlat)
hézagosnak, magát a tanítást rendszertelennek látta. Nem talált
a gyerekek adatait tartalmazó felvételi naplót. A fegyelmezéssel
sem volt elégedett, és hiányolta, hogy az iskolában nem volt
magyar koronával ellátott címertábla (jelentése után Benedek
Vince igazgató küldött).
A
győri egyházmegyei iskolavizsgáló bizottság tagjai ezek után
szintén körülnéztek a szabadhegyi elemi népiskolában, és a
gyerekek tanulmányi előmenetelét gyengének találták. Ennek okát
a gyerekek mulasztásaiban keresve, a szabadhegyi szülőket
felszólították, hogy ne fogják vissza gyermekeiket az iskolától.
A szülők viszont közölték, hogy a gyermekeik nem mulasztanak,
hanem másik iskolába járnak, mert Hollós István tanító keze
alatt semmit sem tanulnak.
Hollós
István nyugdíjazása
Az
iskolai bizottság mindezek alapján felszólította Hollós István
tanítót, hogy azonnal adja be a nyugdíjaztatási kérelmét,
ellenkező esetben fegyelmi eljárást indítanak ellene. Hollós
István 1920. július 5-én hivatalos levélben állásáról
lemondott, és nyugdíjaztatását kérte, ezután szabadságon volt.
Hivatalos nyugdíja 1921. szeptember 1-től kezdődött.
1921.
januárban úgy döntött az iskolai bizottság, hogy a ruha vagy
cipő hiánya miatt mulasztó tanulóknál télen a mulasztást
igazoltnak veszik. Az iskolában visszatértek az egész napos
tanításra.
A
Hollós István nyugdíjazásával megürült tanítói állásra
újra pályázatot kellett meghirdetni. A városrészben élő
evangélikus szülők kívánsága az volt, hogy az új szabadhegyi
tanító megválasztásánál az iskolaszék engedjen nekik nagyobb
befolyást, mint eddig, legyen módjuk a pályázókat Szabadhegyen
meghallgatni. Az iskolai bizottság javasolta a közgyűlésnek, hogy
a szabadhegyi hívek kívánsága szerint járjon el.
Győr
iskolai jegyzőkönyvek, 1921. március 31.:
A
szabadhegyi tanító kötelességei és javadalma
A
leendő győrszabadhegyi kántortanító részére szánt
meghívólevél (hivány) az alábbiakat tartalmazta:
„I.
Kötelessége:
1)
A mindennapi és ismétlőiskolásoknak az egyházkerület által
megállapított tanterv szerint való lelkiismeretes tanítása és
szeretetteljes bánásmóddal való nevelése.
2)
Vasárnap és ünnepnapokon délután az iskolában a hívekkel és
növendékekkel ének és imából álló könyörgés tartása.
3)
A szabadhegyi városrészben előforduló temetéseknél a kántori
teendők végzése.
4)
A szabadhegyi konfirmandusok előkészítése.
5)
Nagyobb növendékeivel a házikertészet és gyümölcsfa nemesítés
gyakorlati tanítása.
6)
Amennyiben az egyházközség szükségesnek tartja s behívja, a
megválasztott tanító köteles a győri kántori állást
elvállalni, s az azzal járó összes teendőket végezni.
7)
Végül pedig általában megkívánjuk, hogy egyházi törvényeink
197. és 206. §-ainak követelményei szerint feddhetetlen életet
éljen, evangeliomi anyaszentegyházunknak buzgó híve legyen,
lelkészeinkkel és tanítótársaival jó egyetértésben élve,
őket egyházépítő törekvéseikben mindenképpen támogassa és
nemcsak az iskolában hivatásához hű és odaadó munkásság
által, hanem nyilvános és magánéletében is az igazi evang.
keresztyén népnevelőnek élő példája legyen.
II.
Javadalma:
1)
Az ujonnan épült az iskolával kapcsolatos tanító lakás 2 szoba,
előszoba, konyha, éléskamra, pince, padlás, fás kamara és ¼
hold kert szabad használata.
2)
1200 azaz egyezerkettőszáz korona a törzsfizetés, havi
részletekben előre fizetve.
3)
A Sok Jánosné-féle alapítványból minden polgári év végén a
kamatoknak egy-egy tanítóra eső része, ami eddig 100 azaz egyszáz
korona volt.
4)
A H. Szabó Márton és felesége Hudi Zs.-féle 800 koronás
alapítvány jövödelme.
5)
Temetésenként 4 korona stóla.”
Pályázók
a tanítói állásra
A
győrszabadhegyi kántortanítói állásra 1921. májusig 12 fő
pályázott. A bizottság a legjobb oklevelű pályázók közül
június 12-re személyes bemutatkozás céljából meghívott öt
tanítót. A kiválasztott pályázóknak délelőtt a győri
evangélikus templomban énekelniük és orgonálniuk kellett,
délután pedig Szabadhegyen egyenként kb. tíz perces tanítást
tartaniuk vallástanból.
Az
iskolaszék azon volt, hogy a szabadhegyiek kívánságának eleget
tegyen, és a tanítóválasztásnál azok egységes véleményét a
legnagyobb mértékben figyelembe vegye. A szabadhegyiek azonban nem
jutottak egységes véleményre. Május 6-án kelt levelükben sok
aláírással ellátott átiratot küldtek, amelyben Egyed Lajos
tanító mellett foglaltak állást, június 14-én újabb átirat
érkezett tőlük, szintén sok aláírással (többen ugyanazok),
melyben Bodor Ferencet támogatták. Az ellentétek
kiegyenlítése céljából volt egy közös értekezlet, de itt sem
sikerült a szabadhegyieknek egyetértésre jutni, így az iskolai
bizottság, mentesülve az ígérete alól, magához vette az
irányítást. Két jelöltre szűkítette le a választást: az első
helyre Egyed Lajos tanítót választotta, aki a legjobb orgonistának
és kiváló tanítónak bizonyult, a második helyre Supper Ödön
tanítót jelölte, aki a legjobb bizonyítványokkal rendelkezett.
Egyed
Lajos
kántortanító
(működése:
1921-1928
– 7
év)
Az
iskolaszék szavazással Egyed
Lajos (1889-1932) kántortanítót választotta. Érkezése
előtt az iskolát és a tanítói lakást kifestették.
Győr
jegyzőkönyvek, 1921-23 (1921.
december
4-én
tartott rendes közgyűlés, részlet):
A
reformáció emlékünnepének szabadhegyi műsorára (1921. október
30. du. 3 óra) Egyed Lajos tanító meghívta az egyházközség
elnökségét és az iskolaszéket. A műsorban elhangzottak
gyülekezeti énekek, szavalatok, imádság, alkalmi beszéd (Egyed).
Két
ének dallamát
maga
Egyed
Lajos szerezte (Mennyben lakó én Istenem; Istenem, ki engem
teremtettél). Az
énekeket a
gyerekek két szólamban adták
elő,
a
műsor a Himnusz éneklésével zárult.
Egyed
Lajos tanító és osztálya (1923/24. tanév):
Az
1921/22. tanév végén, a június 1-2-án tartott
képviselőválasztás alkalmával
a szabadhegyi iskola épületét
is
igénybe vették.
1922
szeptemberében az
iskolai bizottság indokoltnak látta
a szegény gyermekek tankönyvvel való ellátását. 1923
nyarán az
elnökséghez
kérés érkezett
(valószínűleg a tanító részéről), hogy a szabadhegyi
gazdasági oktatáshoz az iskola kapjon egy megfelelő nagyságú
gyakorló területet. Az
elnökség a városnál bejelentette az igényét két erre alkalmas
földterületre.
Egyed
Lajos tanítót 1923-ban vitézzé
avatták (Evangélikusok Lapja, 10. évf. 40. sz., 1924):
1924-ben
megjelent a Vallási
és Közoktatási
Minisztérium
július
1-i
rendelete, amely
az iskolakötelezettség fenntartása mellett megszüntette
a népoktatás ingyenességét. Az
elemi iskolai
tandíjat 4-15 arany koronában,
a felvételi díjat 50 arany fillérben állapította
meg.
1926-ban
új módszerű abc könyvet vezettek be, és Egyed Lajos tanító
szeptember 19-én a szabadhegyi iskolába a könyvhöz illő fali
olvasótáblák beszerzését igényelte meg (kemény kartonon, áruk
150000 korona).
1927-re
az első világháború okozta sebek lassan gyógyulni látszottak,
az elemi iskola tanulóinak a háború alatt megcsappant létszáma
növekedésnek indult, és az egyházközségen belül is történtek
személyi változások, a megüresedett állások betöltésre
kerültek. Így vált lehetővé, hogy a külvárosi részeken, így
Szabadhegyen is bevezették a bibliaórákat, amelyeket vasárnap
délutánonként tartottak az evangélikus elemi iskolában.
A
távol lakó tanulók számára rossz volt téli időben vagy tavaszi
esőben az utat az iskolába kétszer megtenni (délelőtti és
délutáni tanításra), ezért az iskolai bizottság az 1926/27-es
tanévben néhány heti próba után új tanítási rendszert
vezetett be: az egyhuzamban történő félnapos tanítást.
Egyed
Lajos befejezi a tanítást
1927.
február 1-től
vitéz Egyed Lajos szabadságon volt, a
szabadhegyi népiskolában Kovács
Zoltán
okleveles tanító helyettesítette. 1928-ban,
tizenkilenc év tanítói szolgálat után (ebből 7 évet töltött
Győrben) nyugalomba vonult vitéz Egyed
Lajos
győrszabadhegyi tanító, hogy ezután minden erejét az iskolán
kívüli népnevelésnek szentelje. Évek óta sikeresen munkálkodott
a leventeügyben, az ő leventecsapata volt a város legkiválóbb
társasága,
amely veretlenül tartotta a legjobb csapatnak járó díszzászlót.
„A város legkisebb és legszegényebb” iskolájában tanított,
az elemi iskolások tornaversenyén mégis
az
ő diákjai győzedelmeskedtek, az összes iskola
elől elvitték az első díjat.
1928.
augusztus 12-én az
egyházközség nevében nagytiszteletű
Túróczy
Zoltán
egyházi elnök búcsúztatta el. Nyugdíjazása
után azonban
néhány
évvel sajnos
öngyilkos
lett (halántékon lőtte magát),
1932. március 5-én, 42 évesen elhunyt. Mivel
a Győrszabadhegyi Hitelszövetkezet igazgatója is volt, drámai
halálhíre után voltak
olyan kósza
híresztelések, melyek
feltételezték, hogy
tettének oka valamiféle
pénzügyi krach lehetett.
Ezt
cáfolja az alábbi újsághír (Dunántúli Hírlap, 1932. március
8.):
Folytatás a szabadhegyi evangélikus iskola történetének következő részében.
Vargáné
Blága Borbála
Felhasznált
források:
Diószegi
Hajnalka: „A város peremén”. Visszapillantás Győrszabadhegy
gyermekeinek iskoláztatási helyzetére, régi dokumentumok és
visszaemlékezések tükrében. - Győr, 1981.
A
reformációtól napjainkig. Evangélikus gyülekezetek,
egyházmegyék, kerületek a Dunántúlon 1. - Győr : Nyugati
(Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület, 2011.
Mészáros
József: Egy szelet Szabadhegy. - Győr, 2000.
Szabó
Gyöngyi: A szabadhegyi népoktatás története. Győr, 1993.
Végtelen
pályatérben : Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében 7.
köt. Győr, 2016.
[Álláshirdetés].
In: Evangélikusok Lapja, 14. évf. 46. sz. (1928), p. 368.
Benedek
Vince: A Győr szab. kir. városi evangélikus egyház oktatásügy
az ősmúltban. In:
Evangélikus
Népiskola, 1939. 1. sz. p. 23.
Győr.
In: Budapesti Hírlap, 25. évf. 160. sz. (1905. jún. 11.), p. 21.
Iskolaavatás.
In: Győri Hírlap, 15. évf. 86. sz. (1894. szept. 20.), p. 4-5.
Kettős
ünnepség. In: Evangelikus egyház és iskola, 12. évf. 40. sz.
(1894. 10. 06.), p. 327.
[Kitüntetés].
In: Budapest Közlöny, 25. évf. 147. sz. (1891. júl. 1.), p. 1.
Tanítóválasztás.
In: Győri Közlöny, 38. évf. 23. sz. (1894. márc. 15.), p. 5.
Új
szabadhegyi iskola avatása. In: Győri Hírlap, 49. évf. 243. sz.
(1905. okt. 17.), p. 2.
Vargyas
Endre: A győri tankerület népiskoláinak egy évi haladása. In:
Győri Közlöny, 19. évf. 35. sz. (1875. máj. 2.), p. 2.
Vargyas
Endre: Győrmegye tanügyi állapota. In: Győri Közlöny, 16. évf.
78. sz. (1872. szept. 29.), p. 352.
Vargyas
Endre: Győrmegye tanügyi állapota. In: Győri Közlöny, 18. évf.
13. sz. (1874. febr. 12.), p. 53-54.
Vargyas
Endre: A győrmegyei népiskolák tanügyi állapota. In: Szabad
Polgár, 2. évf. 62. sz. (1873. aug. 3.), p. 2.
Evangélikus
iskolai értesítők ill. évkönyvek 1897 – 1944 között.
Ráth
Mátyás Evangélikus Gyűjtemény Levéltára, Győr:
Felvételi
napló a Győr Szabadhegyi ág. hitv. ev. elemi népiskola I-VI. és
ismétlő osztályairól 1905/06. tanévtől 1910/11. tanévig
Vegyes
iskolaszéki iratok, 1869-1941.
Iskolaszéki
iratok, 1896-1909.
A
győri ág. hitv. evang. egyházközség 1906. évi vagyonleltára
Győr
jegyzőkönyvek, 1863-1867.
Győr
iskolai jegyzőkönyvek 1863-1949.
Győr
iskolatörténet I., II.
https://gyor.lutheran.hu/index.php/rolunk-hu/templomaink/szabadhegyi-imahaz
