Visszapillantó – Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

            Győri sorozások eredménye

Forrás: Dunántúli Hírlap, 1913. március 6. p. 3. (21. évf. 27. sz.)

Érdekességek a megyei könyvtár Muzeális gyűjteményéből – 2. rész

Széchenyi István: Magyar játékszínrül

Szeptemberben vidéken és a fővárosban, határainkon innen és túl, újra megnyitják kapuikat a magyar nyelven játszó kőszínházak. Az új színházi évad kezdetére időzítve a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Muzeális Gyűjteményéből a Győr-Moson-Sopron megyéhez ezer szállal kötődő Széchenyi István Magyar játékszínrül címmel 1832-ben megjelent röpiratának legfontosabb gondolatait ismertetem, másrészt a magyar nyelven játszó színház felépítésének kezdeti nehézségeiről is írok. A magyar nyelvű színjátszás ugyanis nem volt mindig ennyire egyértelmű, mint napjainkban, bár a nehézségek, még ha más természetűek is, megmaradtak.

Noha Magyarországon az államalapítás óta bizonyíthatóan valamilyen formában jelen volt a színjátszás: a liturgikus drámáktól kezdve az iskoladrámákon át, az olasz nyelvű operajátszáson keresztül egészen a német nyelvű előadásokig, a magyar nyelvű hivatásos színjátszásra azonban sokáig kellett várni. A 18. század utolsó negyedétől kezdve jelentettek meg röpiratokat, tanulmányokat a magyar nyelvű színjátszás érdekében és az állandó magyar színház felállításáért. Az időszaki sajtóban pedig olyan neves személyek is megszólaltak a témában, mint Kölcsey Ferenc, Katona József vagy épp a győri Rát Mátyás. 1790-ben alakult meg Kelemen László vezetésével az első magyar hivatásos színtársulat, a Magyar Játékszíni Társaság, amely 1796-ig működött, az Erdélyben 1792-ben megalakult Erdélyi Magyar Színjátszó Társaság pedig egészen 1809-ig folytatta működését. 1832-ig összesen három magyar színház nyílt meg közadakozásból: Kolozsvárott (1821), Miskolcon (1823) és Balatonfüreden (1831), de állandó társulat csak Kolozsvárott működött. Mindeközben a vidéki városokban német színházak létesültek: Sopronban (1769), Győrött (1799), Pozsonyban (1776), Kassán (1789). Budán a német színjátszás számára 1784-ben nyílt meg a Várszínház, majd Pesten a Pesti Német Színház nyitotta meg kapuit 1812-ben. Pesten az 1810-es évek közepétől szerették volna megnyitni a magyar színházat, azonban 1815-ben még a magyar nyelvű társulat is Miskolcra költözött. A Pestre érkező magyar nyelven játszó színtársulatok így vagy a német színházban, vagy alkalmi játszóhelyeken léptek fel.

A magyar színjátszás és a magyar nyelven játszó színház felépítésének fontosságát bizonyítja az is, hogy 1807-től kezdve az országgyűlés is folyamatosan foglalkozott – ugyan számottevő eredmény nélkül – a magyar játékszín ügyével. 1830-ban az országgyűlés állásfoglalását követően Pest vármegye közgyűlésén is tárgyalták a pesti állandó magyar színház ügyét. 1831 augusztusában hozták létre a nemzeti nyelv és színház ügyéért felelős választmányt, amelynek felkérésére írta meg Széchenyi a Magyar játékszínrül című röpiratát. Az 1830-as évek elején Pest már egy fejlődő, polgárosodó város volt, egyben a magyar kulturális és közéletnek a központja. Erős társadalmi igény volt a magyar nyelvű színtársulatra és színházra, azonban az anyagi lehetőségek meglehetősen korlátozottnak bizonyultak: sem az uralkodói támogatás, sem a közadakozás, sem a városi tőkéből történő építkezés nem volt járható út. A témában megszólalók két dologban teljesen egyetértettek: a magyar színészet állandó támogatás nélkül nem marad fenn, de csak állandó színházban tud megerősödni, ezért annak felépítését mindenképp biztosítani kell.

1832-ben Pesten jelent meg Landerer kiadásában Széchenyi István Magyar játékszínrül című röpirata, amelyet a szerző Pest vármegye rendjeinek ajánlott. Széchenyi művében az 1830-as évek elejére már halaszthatatlanná vált magyar játékszín ügyét érintő kérdésekre keresett megoldást az elmélet és a gyakorlat felől. Érdeklődését és elkötelezettségét a magyar nyelven játszó színház felépítéséért már 1830-tól levelei és naplóbejegyzései egyaránt tükrözték. 1832-ben naplójában is megfogalmazta, hogy művének megírását milyen célok vezették.

A röpiratában Széchenyi érinti a magyarországi színházügy szinte valamennyi problémáját, bírálatok és javaslatok megfogalmazásával igyekezett feltárni a korábban elkövetett hibákat, és próbálta kijelölni a rövidtávú és a hosszútávú feladatokat is. A mű szerkezetileg négy nagyobb egységre tagolható. Az első részben Széchenyi megfogalmazta, hogy milyen célból és milyen indítékból írta meg a művét, nevezetesen „Magyarországban a’ honi játékszínnek tartós életbe hozatása” és „A czél nem kevésb és semmi egyéb mint hazánkat a’ Játékszín kellemiben ’s hasznaiban részesíteni általában”.

Széchenyi a második részben az addigi eredménytelenség okait foglalta össze, és elméletben meghatározta a siker eléréséhez szükséges feladatokat is. Csoportosította a sikertelenség okait és a színházalapítás érdekében végrehajtandó feladatokat. A magyar nyelven játszó színház megalapításának addigi sikertelensége miatt Széchenyi a korábbi kezdeményezések során tapasztalt rendszertelenséget okolta. Véleménye szerint a legnagyobb hiba az volt, hogy „eddig nem választatott középpont”, éppen ezért a legfontosabbnak a színház helyének kijelölését tartotta, úgy gondolta, hogy először Pesten épüljön fel a színház, utána vidéken. Alapelve: amikor egy elkészül, utána álljanak csak neki a másiknak. A sikertelenség második okának azt tartotta a szerző, hogy „mindig elég fundus és tehetség nélkül kezdették el a’ dolgot”. Javaslata az volt, hogy ne álljanak neki semminek se, míg elegendő pénz nem gyűlt össze. Harmadik hibának az összegyűlt pénzek rossz kezelését nevezte meg, ezért a siker elérése érdekében az összegyűlő pénzzel megfelelően kell bánni, azaz kamatoztatni kell. A sikertelenség negyedik okának azt tekintette, hogy nem a megfelelő ember irányította a színházalapítás folyamatát, ezért gyakorlati ismeretekkel és jártassággal egyaránt rendelkező személyre kell bízni a vezetést és az irányítást.

Műve harmadik részében Széchenyi gyakorlati szempontból tekintette át a magyar játékszín megvalósításának lehetőségeit, az esetlegesen felmerülő nehézségeket, ezeknek a megoldási módjait. A korábbi tervekhez és elképzelésekhez képest Széchenyi elméleti és gyakorlati nézeteiben számos új elem megjelent: a részvénytársaság létrehozása, az építkezési tőke előre történő összegyűjtése, a fenntartási tőke biztosítása, a tőkeösszegek kamatoztatása, azon a személyek számának maximalizálása, akik a színház ügyét intézik. Széchenyi azt az elvet vallotta, hogy Pesten a középületek építése rendszerbe foglalva történjen meg, e nélkül ugyanis egyik sem lehet sikeres. Széchenyi szerint „…az építendő magyar szinhaznak olly helyen kellene rakatnia, mellynek választása által Pest kellemei ’s szépsége is lehetőkép legsikeresebben magasíttatnának…” és a „…szinház lehetőkép legbizonyosabban és legszaporábban segítse a’ fő város kellemit és szépségét előmozdítni.” A szerző szavakba foglalta azt is, hogy mi a színház társadalmi funkciója, milyen legyen az új színház. Legyen alkalmas, ne nagy és fényes. „A nézők a játszók is kezdők, ezért … az első állandó színháznak nem egy visszarettentő fénypalotának, hanem egy magához vonzó szelid világú kis bájlaknak kellene lenni…” Úgy érvelt, hogy azért van szükség kisebb és egyszerűbb színházra, hogy „egyetlenegy tárgyra nem merítsük ki minden tehetségünket”, hisz vannak még fontos és halaszthatatlan építési feladatok, amelyek még szintén a nemzetre várnak. Korabeli közösségi térként is elképzelte az új színházat, amely az előadások mellett társasági összejövetelek helyszíneként is szolgálhat.

Széchenyi röpirata negyedik részében a művében foglaltak ellen esetlegesen felmerülő ellenvéleményeket cáfolta meg. Javaslata, hogy a magyar színjátszás számára mindenképp önálló színházépületet építsenek, mivel egy esetleges német színházban történő állandó szereplés ellentétekhez vezetne. Megvédte több elképzelését is: a magyar játékszín pesti elhelyezését, pénzügyi javaslatait, valamint az egyesületi eszméjének megfogalmazását is. Az író előre elnézést kért az esetleges keményebb fogalmazásért is.

Széchenyi röpirata nagy, a szerző elképzeléseivel épp ellentétes visszhangot keltett. A magyar színjátszás és színház támogatóinak számító vármegyei nemesség tagjai és az arisztokraták úgy érezték, hogy rájuk vonatkozik a bírálat, ezért megbántódtak. A vita egészen odáig fajult, hogy Széchenyinek 1835-ben a Társalkodó című folyóiratban mentegetőző cikket kellett írnia, hogy a kedélyek lecsillapuljanak.

1834-től kezdve Széchenyi leveleiben és naplójában újra és újra felbukkanó téma a magyar nyelven játszó színház felépítése, de színházépítési törekvései jelentősen megváltoztak ezen idő alatt. A mérsékelt nagyságú színház javaslata változott meg későbbi terveiben leginkább. 1835-ben kelt leveleiben titkárát folyamatosan tájékoztatja például arról, hogy az országgyűlésen milyen eredményeket ért el a színház érdekében, vagy épp milyen kudarcok érték. 1835-re azonban Széchenyi elképzelése mellett további két színházépítési terv (Pest vármegye Ideiglenes Színháza, Pest városának Magyar Színháza) is kibontakozott. Széchenyi elképzeléseinek megvalósulására egészen 1836. április 4-ig volt reális esély, az országgyűlésen aznap tárgyalták meg a tervezetét, azonban egy szavazat híján elbukott. Széchenyi így írt erről: „Színházi tervem eldült! Csak nem sírtam!” A felső- és alsóház ingadozását az okozta, hogy az országgyűlési szavazás idején már épülőben volt Pest vármegye ideiglenes színháza. A Pesti Magyar Színház végül 1837. augusztus 2-án nyitotta meg kapuit. Azonban ez a színház „szinte mindenben az ellenkezőjét eszközölte annak, amit Széchenyi elméleti írásaiban bírált és elemzett, amiért társadalmi téren és közéleti szerepléseivel fellépett”.

Annak ellenére, hogy Széchenyi elképzelései nem valósultak meg, a Magyar játékszínrül című röpirata nagy jelentőségű írás, mivel a közvélemény ezen mű miatt újra fellelkesült, valamint a színházépítést támogató íróknak és tudósoknak is állást kellett foglalniuk. Pest vármegyét, valamint az országgyűlésen a vármegyék képviselőit is tettre sarkallta. Széchenyi ezzel az írásával kísérletet tett a közgondolkodás megváltoztatására, remélte, hogy a pozitív reformtervei megvalósulhatnak egy nagyobb koncepció részeként, amelynek eredménye egy olyan kőszínház felépítése, ahol végre teret kaphat és megerősödhet a magyar nyelvű színjátszás.

Ősze Mária

A képek a Commons Wikimedia szabad felhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 2. kép; 3. kép.

Gyermekkönyvtári tavaszi rejtvényfüzet és írói pályázatok

Park-túra – pályázati füzet alsó tagozatos tanulóknak

Gyermekkönyvtárunk megjelentette alsósoknak szóló tavaszi pályázati füzetét Park-túra címmel. A füzethez a kisdiákok a könyvtár nyitvatartási idejében juthatnak hozzá, vagy a Gyermekkönyvtár honlapjának Tölts! menüpontjából tölthetik le PDF-formátumban. A beérkezési határidő 2017. április 21. (péntek) 18 óra, amelyre személyesen a Gyermekkönyvtárba, vagy levélben a 9023 Győr, Herman Ottó u. 22. címre várjuk a kitöltött pályázati füzeteket.

Írókat keresünk! – Gyermekkönyvtári pályázatok

Töltsétek hasznosan a tavaszi szünetet! Gyermekkönyvtárunk egyszerre két írói pályázatot hirdet. Az alsó tagozatos gyerekektől egy mesét várunk a „Micimackó és barátai” címmel, a felsős korosztálytól pedig „Egy, csak egy legény van talpon a vidéken...” címmel Arany János Toldi című elbeszélő költeménye IX. részének prózai átiratát várjuk. A beküldési határidő 2017. április 28. A legjobb pályaműveket könyvvel jutalmazzuk. A részletes pályázati felhívások honlapunk Letöltések menüpontja alatt olvashatók. Nincs jó és rossz pályázat, minden írásművet szeretettel várunk!

Digitális képeslap-gyűjteményünkből 46.

Győr, Deák utca

1900 körül

1900-as évek

1910-es évek

1915

1916

A képeslapok teljes gyűjteménye megtekinthető, letölthető Digitális Könyvtárunkból.

Programjaink a hétre

Az első világháború győri áldozatainak emlékhelyei – előadás

Március 28-án (kedden) 17 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében (Győr, Baross G. út 4, II. emelet) folytatódik A Nagy Háború 1914-1918 című történelmi előadássorozat. Ez alkalommal az „Állította a hálás utókor” – Az első világháború győri áldozatainak emlékhelyei című előadást hallgathatják meg az érdeklődők Orbánné Dr. Horváth Márta helytörténész prezentálásában. A rendezvényre a belépés díjtalan, mindenkit szeretettel várunk!

Beszélgetés Jakabos Zsuzsanna úszónővel és Petrov Iván úszóedzővel

Az olimpia a világ legrangosabb sporteseménye. A 2016-os riói világversenyen a győri sportolók mellett egy helybéli „krónikás”, Marcali Gábor fotóriporter is részt vett. Ott készített képeiből március 16-án nyílt kiállítás a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében (Baross Gábor út 4., II. emelet). A tárlathoz kapcsolódva, március 29-én (szerdán) 17 órakor ugyanitt beszélgetés lesz Jakabos Zsuzsanna úszónővel és Petrov Iván úszóedzővel. A rendezvényre a belépés díjtalan, mindenkit szeretettel várunk!

Kerékpárral Európában – előadás

Március 30-án (csütörtökön) a szokásosnál korábban, 16.30-kor a Központi Könyvtár klubhelyiségében (Herman O. u. 22., földszint) Kovács Tamás élménybeszámoló előadását hallgathatják meg az érdeklődők a Majer István emléktúráról. Az úton – határtalanul programsorozat vendége, Kovács Tamás 2011, 2012 és 2013 nyarán 6 hónap alatt 17 országon keresztül 13000 km-t tett meg két keréken Európában... Mivel „útba esett”, közben megmászta a Mont Blanc-t is… Az előadásra a belépés díjtalan, Mindenkit szeretettel várunk!

Tavaszváró gyermekkoncert a Mesekuckóban

Március 31-én (pénteken) 17 órakor a Központi Könyvtár klubjában (Herman O. u. 22., földszint), a Mesekuckóban az Aranykapu zenekar tavaszváró gyermekkoncertjét hallgathatják meg kicsik és nagyok. A rendezvény 300,- forintos regisztrációs jeggyel látogatható, amely március 27-től vásárolható a rendezvény helyszínén. Az Aranykapu zenekar a magyar néphagyományból merítve, különleges hangzásvilággal, az 1-10 éves korosztálynak megfelelően adja át zenei és anyanyelvi értékeinket. Az interaktív koncerteken zongora-, gitár, nagybőgő, harangjáték, cajon, udu és egyéb ritmushangszerek is kísérik a nép- és gyermekdalokat, mondókákat. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Tavaszi harmonikaszó – koncert

Március 31-én (pénteken) 18 órakor a József Attila Művelődési Házban (Móra park 1.) Tavaszi harmonikaszó címmel az Akkordeon Zenekar, az abdai Rábca Dalkör és a Rábcaparti Muzsikások adnak koncertet. A rendezvény a helyszínen előre megváltott, 100,- forintos regisztrációs jeggyel látogatható. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Visszapillantó – Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

       Hírlapírók országos vándorgyűlése

Forrás: Dunántúli Hírlap, 1940. március 16. p. 1. (40. évf. 11. sz.)

José Rodrigues dos Santos: Salamon kulcsa

Könyvkritika

Civilizációnk, társadalmunk és az emberiség széles értelemben vett krónikájának sok aspektusával lehet szinte „felelősség nélkül” ujjat húzni, mert vagy a bizonyítékokon alapuló tudományágak (gazdaság, történelem, fizika) segítségével, vagy pedig a bennünk gyökeredző morális, esztétikai, biológiai meghatározások vezérelte ésszerűség mentén képesek vagyunk elfogadható ítéletet hozni. Ha mást nem is, amolyan közmegegyezést, hogy stabil lábakra helyeződjön a létünk.

Csakhogy létezik olyan téma is, amely alapjaiban rázza meg előbbiek mindegyikét. Nos, ennek cincálására már valóban bátorság kell! Rengeteg misét megér például a kvantumfizika irányainak, lehetséges következtetéseinek és minden eddigi meggyőződésünket alapjaiban feje tetejére állító kísérleti eredményeinek a továbbgondolása, csakhogy éppen a „mise-jelleg” ad a témának hitbéli szűklátókörűségből táplálkozó akadályokat és ellenérzéseket. Ebben – és az ehhez hasonló – esetekben azonban szerencsére érkezik José Rodrigues dos Santos, hogy mindenkinek jól megmondja, vagy ha kell, barátságosan hányja a szemére: lásd az én olvasatomat! Mi pedig nekiülünk, és kénytelenek vagyunk hinni a végigvezetett érveknek.

Mert az 1964-ben, Mozambikban született portugál író többnyire olyan tényeket feszeget, amelyeket nem illik. (Ahol az „illik” ugyancsak közmegegyezés, amelyet a hagyományokat és dogmákat irracionálisan szem előtt tartó beállítódás szítt.) José Rodrigues dos Santos Lisszabonban végezte egyetemi tanulmányait, s korábban újságíróként dolgozott a BBC-nek és a CNN-nek. Kommunikációtudományból doktorált, jelenleg – az írás mellett – a Lisszaboni Új Egyetem tanára és a portugál RTP rádió- és tévécsatorna programigazgatója. Eddig 13 regénye jelent meg a világ 15 országában többmilliós példányszámban. A Salamon kulcsa a legutóbbi a sorban (2014), amelyben a korábbi, főként történelmi témák helyett ezúttal a fizika (s helyenként a „kiegészítő” filozófia) terepére merészkedett. Szóval dos Santos jobbára darázsfészkekben nyúlkál – megfelelő eltökéltséggel és védőfelszereléssel, lenyűgöző és felkavaró eredményességgel. Magyarul hat (a Salamon kulcsa a hetedik) könyve jelent meg idáig: Az isteni formulában Albert Einstein utolsó üzenetének megfejtésére vállalkozik; A hetedik pecsét történetében a globális környezeti felmelegedés tényeire figyelmeztet; A 632-es kódex lapjain Kolumbusz Kristóf vallásilag blaszfémikus nyomába ered; az Isten haragjában az iszlám világot szemléli elfogulatlansággal; A végső titok című regényében a Biblia szövegeiről és Jézus valódi származásáról lebbenti fel a fátylat; míg Az ördög keze oldalain a globális gazdaságpolitika visszásságain keresztül ás a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság mélyére.

A Salamon kulcsa origója (és egyben szokásos végpontja is persze) Dos Santos állandó hőse, Tomás Noronha, a Lisszaboni Új Egyetem történész-kriptoanalitikus tanára (akit előző kalandjában anyagi megfontolásokból elküldtek az universitasból, de mostanra újra ott dolgozik), a Gulbenkian Alapítvány munkatársa. A cselekmény katalizátora Az isteni formulából megismert Frank Bellamy, a CIA Műszaki és Tudományos Igazgatóságának vezetője, akit a svájci Genf melletti CERN kutatóállomás Nagy Hadronütköztetőjében szabotázst elkövetve meggyilkolnak. A halott mellett nyomként csupán egy papírcetli marad, rajta egy kézzel írt szimbólum, valamint egyetlen mondat – A kulcs: Tomás Noronha. Bellamy helyettesének, Walter Haldermannak, valamint a vele egy követ fújó Harry Fuchs-nak, a CIA Titkos Nemzetbiztonsági Szolgálata igazgatójának mindenképpen szüksége van egy bűnbakra, a papíron szereplő névnél pedig nem is lehetne tökéletesebb a választás, így emberüket az egyetemi tanár után küldik, hogy szökésnek „álcázott” semlegesítéssel varrják el a szálakat. Tomás pechje, hogy bizonyíthatóan és bevallottan valóban Genfben járt a gyilkosság időpontjában, ráadásul – mellékvágányként – a CERN-ben is megfordult, így hát, miután rájön, hogy a szép szavak és tények ebben az életben kevéssé számítanak, főleg, ha a CIA terpeszkedik a mérleg másik serpenyőjében, egyetlen lehetőségként menekülőre veszi a dolgot.

Magányos szélmalomharcában ezúttal társa is akad, az édesanyját gondozó idősek otthonának csinos igazgatónője, Maria Flor, aki gondolkodás nélkül vele tart. Szorongatott egérútjuk során végül ott kötnek ki, ahol a CIA a legkevésbé számít rá(juk): éppen az oroszlán harapásra kész szájában, a Washington állambeli Langley-ben, a Központi Hírszerző Ügynökség központjában. Az időközben megismert Peter, Bellamy fia ugyanis melléjük áll, hogy a (látszólag) rejtélyes körülmények között másvilágra kényszerített papa zseniális életműve, a Kvantumszámítógép titka nehogy Halderman és Fuchs illetéktelen kezei közé kerüljön, hiszen ismert világegyetemünk végső titka mindennél veszélyesebb fegyver lehet. Már persze annak, aki felfogja valódi lényegét és lehetőségeit. José Rodrigues dos Santos az ismert és egyre inkább elismert kvantumfizikai elméletek mentén száll térbe és síkra, hogy valami olyanról tudósítson, amely mostani beállítódásunk koordinátái között nemcsak szinte értelmezhetetlen és felfoghatatlan, de egyenesen elfogadhatatlan is.

A portugál szerző elképesztő, ám nyitottsággal és odafigyeléssel mégis olvasóbarát módon építi fel a látszólag józan ésszel összhangban nem álló indoklásrendszerét. A nanoszkopikus méreteknél történő jelenségek, azaz például az elemi részecskék viselkedését, vagy mondjuk a szuperpozíciókat vizsgáló tudományág kérdésfeltevéseit és válaszait az alapoknál kezdi, hogy az általános tájékozottsággal bíró olvasót a kétrés-kísérlet fotonáthaladási viselkedésén és Schrödinger macskájának létállapotain át vezesse fizikai világunk látszólagos és megjelenését tekintve befolyásolható meghatározottságáig. S amikor a konklúzió végül arra vezet bennünket, hogy bátran jelenthessük ki: a „valóság” realizálódását a megfigyelő személye szabályozza („Ha senki nem nézi, a Hold nem is létezik”; „Az erdőben kidőlő fa, ha senki nem hallja, nem kelt hangot”), vagy mondjuk a múlt és jelen annyira egymásra utalt a kvantumfizika elméletei szerint, hogy nemcsak a múlt képes befolyásolni a jelent, hanem a jelen is változtat a múlton – valóban (fizikai)kapaszkodófogantyúkra van szükségünk. Ahol ténylegesen csakis az szakadhat ki belőlünk: Hűha!

Dos Santos ezúttal is Tomás Noronha köré húzza fel a láncreakcióként (be)következő eseménysorozatot. Főhőse az olvasói azonosulás szempontjából telitalálat: a harmincközepi egyetemi tanár alakjában egyszerre van benne maga az író perfekcionizmusa és az olvasó jót-rosszat feltételező természetessége. Tomás tudós, de fiatalosan jóképű; erkölcsös, de megingásokra képes; logikus elmével megáldott, de nem tévedhetetlen; morális tartása megkérdőjelezhetetlen, viszont némileg befolyásolható. Figurája nem fehér és nem fekete, hanem pontosan az a jóérzésű szürke, amely minden értelemben egészségesnek tekinthető. Őhozzá kapcsolódik a történet egésze: a lapokon következetesen, felépítetten, logikusan és érthetően végigvonuló fizikai-filozófiai „diagnózis” brutálisan erős, ám a kalandtörténet írói megoldásai – a többi Santos-regényhez hasonlóan – helyenként hiányosságokat szenvednek. A portugál szerző dramaturgiája teljesen filmszerű, rendesen követi a műfaj előírta mérföldköveket, fordulókat és csattanókat, feldobott és leütött labdákat, csavart és tekert elvarrásokat, ugyanakkor többször áldozza fel az írói eszközök adekvát alkalmazását a tudomány oltárán, mint azt illene.

A Salamon kulcsa egy újabb dimenzió a dos santosi szerteágazó univerzumban, ahol ugyan tényleg minden és mindenki az, aminek, illetve akinek látszik, de mégsem teljesen olyan, mint amilyennek és akinek kinéz. Ez az összeegyeztethetetlennek tűnő ellentét a vérbeli terepe napjaink legolvasottabb portugál írójának (legalábbis a szórakoztató regények terén), mert José Rodrigues dos Santos-nak egyedi tehetsége van az írásos, s ami még fontosabb, hiteles tények összegyűjtéséhez. Ezek a „bizonyítékok” aztán olyan logikai sorba rendeződnek a kezei között, amelyek irányvonala bátran száll szembe a bevett sárga kövecses út kényelmével, hogy új perspektívákra nyissa rá a szemeinket. Magukkal sodró történetei – ha másra nem is – arra biztosan megtanítanak bennünket, hogy a valóság érdekében muszáj a világot a megmagyarázottnak tűnő kételyek fenntartásával szemlélnünk, s ha úgy látjuk jónak, elfogadnunk annak inkonvencionális voltát. S ugyan a tények más sorrendben és következtetésekkel történő egymáshoz illesztése legalább akkora hibalehetőséget kínál, mint a belénk imprimált „közmegegyezés”, az igazság felé vezető úton csakis a többszempontú gondolkodás óvhat meg bennünket a tévösvényektől. Én pedig továbbra is készséggel tartok ezekben a kalandokban Dos Santos-szal.

Szilvási Krisztián

Ismét Internet Fiesta!!!

Az Informatikai és Könyvtári Szövetség 2017. március 22. és 29. között immár 18. alkalommal rendezi meg az Internet Fiestát. A rendezvény célja, hogy minél tovább bővüljön a világhálót ismerők és használók köre. Könyvtárunk két játékkal kapcsolódik az országos rendezvénysorozathoz.

Az internet ma már sokunk életének része, de ismerik-e kialakulásának történetét? Tegyék próbára tudásukat egy totó segítségével, amelyben minden esetben 3 lehetséges válasz közül kell kiválasztani a helyes megoldást. A totó innen tölthető le.

Facebook-játékunkkal a rejtvényeket kedvelő olvasóinkat szólítjuk meg. Március 22. szerdától március 29. szerdáig minden délelőtt egy-egy kisfilmet teszünk fel könyvtárunk Facebook-oldalára. A filmen látható rajz és egy kis szöveges segítség alapján egy könyvcímet kell kitalálni.

Mindkét játék helyes megfejtéseit akár naponta, akár egyben a „vetelkedo@gyorikonyvtar.hu” e-mail címre várjuk március 29-én éjfélig! A helyes beküldők között könyvek találnak gazdára! Internet Fiestára fel!

Digitális képeslap-gyűjteményünkből 45.

Rábaszentmihály

1920-as évek

1940-es évek

A képeslapok teljes gyűjteménye megtekinthető, letölthető Digitális Könyvtárunkból.

Programjaink a hétre

Verebes Krisztina: Az én Mágusom Verebes József – könyvbemutató

Könyvbemutató pódiumbeszélgetés lesz március 20-án (hétfőn) 17 órakor a Központi Könyvtár klubjában (Herman Ottó u. 22., földszint) Verebes Józsefről. A Mágus lányával, a kötet szerzőjével, Verebes Krisztinával beszélget Pálfalvi Gábor rádiós újságíró, a Futball-láz c. könyv szerzője, a Magyar Sportújságírók Szövetségének alelnöke. A belépés díjtalan, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Filmklub: Az ember, akit Ovénak hívnak

Március 21-én (kedden) 17 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében (Baross Gábor út 4., II. emelet) díjmentesen mozizhatnak egyet! Hannes Holm szomorkásan groteszk, elgondolkodtató filmjét, Az ember, akit Ovénak hívnak (2015) című svéd komédiát láthatják. A vetítési idő 116 perc. A belépés díjtalan, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Győr Rióban, Rió Győrben – Pódiumbeszélgetés

Március 22-én (szerdán) 17 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében (Baross Gábor út 4., II. emelet) a Győr Rióban, Rió Győrben című kiállítás kísérőprogramjaként beszélgetést láthatnak és hallgathatnak meg az érdeklődők Marcali Gáborral, a Győr+ Média fotóriporterével és Nagy Rolanddal, a Győr+ Média újságírójával. A moderátor Orosz Sándor lesz, minden érkelődőt szívesen látunk!

Hangraforgó Klub – Zenés élménybeszámoló

Rövid és indokolt kihagyás után ismét Hangraforgó Klub! Március 23-án (csütörtökön) 17 órakor a Központi Könyvtár klubjában (Herman Ottó u. 22., földszint) a Hangraforgó együttes tart zenés úti élménybeszámolót ausztráliai turnéjáról. A belépés díjmentes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Egészség-Piac Gyárvárosban

Március 24-én (pénteken) 15 órától 18.30-ig Egészség-Piac lesz a Gyárvárosi Fiókkönyvtár és Közösségi Házban (Külső-Árpád u. 6-8.). Az ingyenes lakossági egészségmegőrző programsorozat, melyet Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata az idei évben 23. alkalommal szervez a WHO Egészséges Városok program keretében együttműködve a  közművelődési intézményekkel, Gyárvárosba érkezik. Ingyenes szűrővizsgálatokat, tanácsadást, életmód programokat hoznak Gyárváros városrész lakossága számára.

Visszapillantó – Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

                Textilfőiskola tervezete

Forrás: Győri Hírlap, 1936. február 9. p. 3. (80. évf. 33.sz.)

Jean-Philippe Rameau: Hippolyte et Aricie

Zeneajánló

251 évvel ezelőtt, 1764-ben hunyt el a francia barokk zeneirodalom egyik legnagyobb alakja, Jean-Philippe Rameau, aki 50 éves koráig elsősorban billentyűs hangszerekre írt zeneműveiről és zenetudományi értekezéseiről volt ismert. Az 1720-as évek végén már több színpadi kísérőzenét is készített, azonban 1727-től kezdve legfőbb vágya az operakomponálás volt.

Rameau végül Simon-Joseph Pellegrint kérte fel, hogy írjon számára szövegkönyvet. Pellegrin 1732-ben Jean Racine Phaedra című tragédiája alapján, Euripidész és Seneca műveit egyaránt felhasználva, készítette el a Hippolyte et Aricie librettóját. Pellegrin szövegkönyvében, ellentétben Racine tragédiájával, Phaedráról Hippolyte és Aricie alakjára helyeződik nagyobb hangsúly.

Rameau 1733 folyamán be is fejezte az allegorikus prológusból és 5 felvonásból álló művét, amit még ugyanebben az évben Párizsban be is mutattak. A bemutatót követően a lelkes XV. Lajos francia királytól a zeneszerző számos megbízást is kapott.

Rameau operájának komponálása során követte a francia opera hagyományait, azaz egyrészt témáját a klasszikus mitológiából merítette, másrészt műve öt felvonásból állt, és minden felvonásban táncbetét vagy egyéb látványosság szerepelt. Mindezek ellenére a bemutatót követően számos kritikával illették a Hippolyte et Aricie-t: olykor túl olaszosnak, azaz túldíszítettnek, vagy éppen túl hosszúnak találták, olykor szemére vetették a zeneszerzőnek, hogy eltávolodott a Lully teremtette hagyományoktól.

A másik oldalon azonban megjelentek a mű lelkes hívei és csodálói is, akik felismerték a zeneszerző újításait (pl. bonyolultabb áriák, zenekar komplex használata, újszerű dramaturgiai megoldások), és fantasztikusnak tartották a hallottakat. A zeneszerző gyönyörű dallamaival különböző hangulatokat jelenít meg, a szereplők érzelmekkel telített monológjaival emberi szenvedélyeket és jellemeket egyaránt ábrázolni képes. Rameau újítása volt az is, hogy szemben a kor operáira jellemző statikus jellemábrázolással a Hippolyte et Aricie szereplői jellemfejlődésen mennek át a darab során.

Az 1997-ben készült felvétel szereplői: Mark Padmore (Hippolyte), Anna-Maria Panzarella (Aricie), Lorraine Hunt (Phédre), Laurent Naouri (Thésée), Eirian James (Diane). A szólistákat a francia barokk zeneirodalom avatott előadója, a korhű hangszereken játszó Les Arts Florissants zenekar kíséri William Christie vezényletével.

A CD-lemez kölcsönözhető könyvtárunk hang- és médiatárából.

Ősze Mária

Forrás: Brockhaus Riemann zenei lexikon; Opera : képes enciklopédia / összeáll. Stanley Sadie [Budapest] : Kossuth, cop. 2005; A klasszikus zene : [zeneszerzők, művészek, hangszerek, fő művek] / főszerk. John Burrows Budapest : Mérték K., 2006; wikipedia.hu

Március 15. – nemzeti ünnepünk

Petőfi Sándor: A nép nevében

Még kér a nép, most adjatok neki!

Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,

Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?

Nem hallottátok Dózsa György hirét?

Izzó vastrónon őt elégetétek,

De szellemét a tűz nem égeté meg,

Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:

Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

S a nép hajdan csak eledelt kivánt,

Mivelhogy akkor még állat vala;

De az állatból végre ember lett,

S emberhez illik, hogy legyen joga.

Jogot tehát, emberjogot a népnek!

Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg

Isten teremtményén, s ki rásüti:

isten kezét el nem kerűlheti.

S miért vagytok ti kiváltságosok?

Miért a jog csupán tinálatok?

Apáitok megszerzék a hazát,

De rája a nép-izzadás csorog.

Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!

Kéz is kell még, mely a földet kihányja,

Amíg föltűnik az arany ere...

S e kéznek nincsen semmi érdeme?

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:

Mienk a haza és mienk a jog!

Hazátokkal mit tennétek vajon,

Ha az ellenség ütne rajtatok?...

De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,

Majd elfeledtem győri vitézségtek.

Mikor emeltek már emlékszobort

A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

Jogot a népnek, az emberiség

Nagy szent nevében, adjatok jogot,

S a hon nevében egyszersmind, amely

Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.

Az alkotmány rózsája a tiétek,

Tövíseit a nép közé vetétek;

Ide a rózsa néhány levelét

S vegyétek vissza a tövis felét!

Még kér a nép, most adjatok neki;

Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,

ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?

Nem hallottátok Dózsa György hirét?

Izzó vastrónon őt elégetétek,

De szellemét a tűz nem égeté meg,

Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:

Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

(1847. március)

Ünnepnap és rendezvények miatt változások a nyitvatartásban

Tájékoztatjuk kedves látogatóinkat, hogy rendezvény miatt a Kisfaludy Károly Könyvtár (Baross Gábor út 4.) teljes II. emelete március 14-én (kedden) egész nap és március 16-án (csütörtökön) 14 órától a nagyközönség előtt ZÁRVA lesz! Értelemszerűen az itteni szolgáltatások (a helyismereti kutatószoba helyben használata és a fénymásolás) szünetelnek.

Március 15-én (szerdán) pedig, nemzeti ünnepünkön a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér minden részlege – beleértve a művelődési házakat is – ZÁRVA tart! Megértésüket köszönjük!

Programjaink a hétre

Győr Rióban, Rió Győrben. Fotókiállítás

Az olimpia a világ legrangosabb sporteseménye. A 2016-os riói világversenyen a győri sportolók mellett egy helybéli „krónikás”, Marcali Gábor fotóriporter is részt vett. Ott készített képeiből március 16-án (csütörtökön) 17 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében (Baross Gábor út 4., II. emelet) nyílik kiállítás. A tárlat megtekinthető 2017. április 13-ig, nyitvatartás: hétfő, szerda, csütörtök, péntek 10.00-17.00, kedd 13.00-17.00, vasárnap zárva. A kiállítás 17 óra után és szombaton előzetes bejelentkezés alapján látogatható. Tel.: 06-30/678-9776. A fotókiállítás megtekintése ingyenes, amelyekhez több rendezvény is társul, ezekről a Győri Szalon híreiből tájékozódhatnak.

Szabadhegyi Találkozások – a vendég Nógrádi György

Március 17-én (pénteken) 18 órakor a József Attila Művelődési Házban (Móra park. 1.) folytatódik a Szabadhegyi Találkozások című pódiumbeszélgetés-sorozat. A vendég Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, egyetemi tanár. Az est házigazdája Simon Róbert Balázs országgyűlési képviselő. A rendezvényre a belépés díjtalan.

Visszapillantó – Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

             Munkanélküliség 1931-ben

Forrás: Dunántúli Hírlap, 1931. január 1. p. 4. (31. évf. 1.sz.)

Helytörténeti kalandozások 109.

A győri főreáliskola, a későbbi Révai Miklós Gimnázium

Az előző részben a győri főreáliskola elődjeinek 100 éves történetét, azok elhelyezését követtük nyomon (A Győri Nemzeti Rajziskolától aGyőri Magyar Királyi Állami Főreáliskoláig). Még 1872. október 28-án kötötte meg Trefort miniszter Győr városával azt a szerződést, melynek értelmében a reáliskolát az állam kezelésébe veszi át, azt fokozatosan főreáliskolává egészíti ki.

E megállapodásban a város vállalta, hogy a tanügyi követelményeknek megfelelően, a közoktatásügyi minisztérium által jóváhagyott tervek szerint az iskolát „épülettel ellátja”, azt berendezi. E vállalását – a próbálkozások ellenére – Győr két évtizeden át nem tudta teljesíteni. A minisztérium az addig használt épületet, amely korábban a Győri Jogakadémiáé volt, a tervezett bővítésekkel sem tartotta alkalmasnak a főreáliskola elhelyezésére.

1891. június közepén a városi közgyűlés megbízottjai és a közoktatásügyi miniszteri kiküldöttek bizottsága újabb tárgyalásokat folytatott. A vegyes bizottság abban állapodott meg, hogy az eddig használt főreáliskolai épületbe az Állami Polgári Leányiskola költözik, míg a Főreáliskola a győri Honvéd ligetben új épületet kap. A kötendő szerződés pontjait s a feltételeket megállapították. Ezek szerint Győr szab. kir. város az iskolaépület felépítésére 55000 forintot és 6000 forintra becsült telket ad, az iskola fenntartásához pedig évi 5500 forinttal járul hozzá. Ezzel jogot nyer három tanszék kijelölésére.

„Győr sz. kir. város közönsége a főreáliskolánál rendszeresített következő három tanszékre úgy mint a.) magyar és német nyelvű, b.) mennyiségtanra és természettanra, c.) földrajz és természetrajzra a tanári állás betöltését illető ajánlattételi jogot magának minden időben fenntartja s ezen jog a m. kir. tanügyi kormány által ezennel is biztosíttatik.” (Lasz S.: 78-80. p.)

Meixner Károly műépítész készítette el az építészeti tervrajzokat, melyeket a főreáliskola tanári kara is jóváhagyott. Az új épület alapkövét 1892. augusztus 22-én rakták le a kivitelezéssel megbízott Schlichter Lajos műépítész emberei. Az emlékezetes mozzanat alkalmával az iskola tanárai és a tankerület főigazgatója, Németh Antal dr., kir. tanácsos is megjelent a Honvéd ligetben, a főigazgató kezébe ragadva a kétágú kalapácsot, e szavakkal kopogtatta meg az első téglát: „Virágozzék soká Isten dicsőségére, a Király örömére és Hazánk javára!”.

Győri Közlöny, 1892. augusztus 25.:

Télre már tető alá került az épület, a tavasz és nyár folyamán a belső munka és az iskola felszerelése zajlott, így az 1893-94-es tanév az új otthonban kezdődhetett meg. 1893. október 4-én, a király névnapján került sor az avatóünnepségre.

Győri Közlöny, 1893. október 1.:

Az új épület a Jókai utca és a Vásár tér sarkán álló városi bérház tőszomszédságában, a Honvéd liget nyugati részén épült fel. Az 53 méter hosszú homlokzatával kelet felé, a két szimmetrikusan épült mellékszárnya közül a jobb oldali szárnyával (a Vásártér felé) észak, a baloldali szárnyával pedig dél felé néz.

Morelli metszete az 1895-96-os értesítőből:

A Győri M. Kir. Állami Főreáliskola huszonegyedik évi értesítője az 1893-1894. tanévről részletes leírást ad az új iskoláról: „Az impozáns, kétemeletes, német renaissance-stilben épület főépület kelet felé néző főhomlokzatával meglepő hatást gyakorol a Honvéd ligetben álló szemlélőre. A park fái, aranyribiszke, szelence-bokrai, akácsorainak és a vadgesztenyefáknak üde zöldje, poétikus környezete az iskolának és ha dél felé a Bruck-bécsi vasútvonalon járó vonatok dübörgése és sípja bele nem szólna a csöndbe, melyet az óraközökben a térés udvaron hancúrozó gyermeksereg ver föl – iskolának alkalmasabb helyet keresve sem lehetett volna találni. Ám a helyzettel meg kellett volt alkudnunk s belenyugodnunk a megmásíthatatlanba. Különben is a vasút felé direkte csakis a kémiai előadó és az első s második emeletek két osztálya néz. A Főreáliskola főépülete kétemeletes: arányaival, stílszerű elrendezésével, mely a legkisebb ízében is teljes szimmetriával dicsekedhetik, csinos architektúrájával gyönyörű látvány, és elmondhatjuk, hogy az Győr város középületeinek egyik legdíszesebbje, miként ezt az Értesítőnk függelékében látható Morelli metszette homlokrajz eléggé igazolja. A földszinti rész vakolva van, s barna alapszínnel festve; az első és második emeletek a renaissance-stylnek megfelelőleg tatai elsőrendű minőségű préselt téglából épülve, gyönyörködtetik a szemet. A középső, kissé kiugró traktust (rizalitot) fenn a párkányzat fölött, ugyancsak nyerstéglából épült homlok-védőfal tetőzi, ennek oldalain a korinthusi stílusból a renaissanceba mintegy átmenetet képező (két-két) karcsú oszloppal, a védőfal mögött pedig fenn a tetőn, intézetünk lobogójának zászlóárboca tör a magasba. A kiugró rész közepén van az intézet főbejárata, nagy hatalmas tölgyfakapu, középső mezejében vasráccsal biztosított üveglapokkal fenn köríves kettős ablakokkal, a kapun belől szélfogóval, melyből a tágas előtérbe lépünk. A főkapu két oldalán két – az alsó harmadban és a fejükön frízszalaggal övezett oszlop, az oszlopfőkön mindkét oldalon egy-egy amorett van a felső záró kockákon. A kapu fölött e felirat ragyog aranysárga betűkben: MAGY. KIR. ÁLLAM I FŐREÁLISKOLA. E felirat fölött van a Magyar Korona Országainak lombfüzérrel övezett címerpajzsa, az első emeleti középső kettes ablakot összefűző fél ív alatt pedig a reáliskolai jelvények vannak. A középső traktuson, a rizaliton, az első és második emeleteken 6-6 ablak van; a főbejárat fölött levő ablakok kettősek, a többiek egyesével vannak bár, de ablakaink mind kettes szárnyúak, befelé nyílók.”

A déli szárnytól kis előtérrel elválasztva, északi irányban húzódott a téli tornaterem földszintes épülete, míg az udvar északnyugati sarkában a pavilonszerű emeletes, tornyos „szolgalak” állt, a földszinten a pedellus, az emeleten pedig a laboráns lakásával, konyhájával, kamrájával. E takaros épület a Jókai-utca vonalára épült.

A vízvezeték már az építéskor elkészült, bár a vízöblítés csak pár év múlva, a csatornahálózat kialakítása után valósult meg. Kezdetekkor bevezették a gázt is. „Az esti világítás eszközlése czéljából a légszesz is be van vezetve iskolánkba. Légszesz van a tanárterem és könyvtárteremben, az igazgatói irodában, a szertárakban, a vegytani és természettudományi előadó termekben, a pincesoron: a kémiai dolgozóban, a lépcsőházban, folyosókon végig, a tornateremben és a klozettokban, a szükség szerint egy vagy kétkarú csinos égőkkel ellátva.” (A villanyt 1905-06-os tanévben vezették be.) A fűtést kezdetben a folyosóról fűthető kályhákkal oldották meg, szellőztetőt is beépítettek. Bekötötték a telefont is.

Az 1910 körüli képeslapon már látható a Honvéd ligetben 1902-ben felállított 1848-as emlékmű is:

Az 1890-es évek igényeinek nagyon is megfelelő épület azonban hamar szűknek bizonyult. A párhuzamos osztályok elindításával, a szertárak anyagának növekedésével hamarosan megfogalmazódott az igény a bővítésére. Az 1913-14-es évben már 14 osztály volt, így három osztályt ki kellett telepíteni, de ekkor még a szomszédos városi bérházból áttört két teremmel tudtak a helyhiányon enyhíteni. A bővítés és homlokzati felújítás tervét azonban keresztülhúzta az első világháború.

Az épületet sikerült ugyan megmenteni az állandó katonai igénybevételtől, de benne helyet kellett adni más intézeteknek, akik a háború miatt a helyükről kiszorultak, így az állami felsőbb leányiskolának, a polgári leányiskolának és a fiú felső kereskedelmi iskolának. Ez utóbbiak délutánonként tanítottak.

Még a háború idején, 1916-17-ben is napirenden tartották az épületbővítést, de az anyagárak emelkedése miatt azt későbbre halasztották.

Dunántúli Hírlap, 1917. május 30.:

A proletárdiktatúra idején, 1919. március 21-én délelőtt Lukács Károly igazgató vezetésével négytagú küldöttség kereste fel Wajdits Béla kormánybiztost, s adta át neki a főreáliskola fejlesztése érdekében készített memorandumot. Ebben leírták, hogy a 350 tanulóra épült iskolaépületnek jelenleg 630 növendéke van, a főreáliskola már 10 év óta nem felel meg a követelményeknek. A tantermek és a szertárak zsúfoltak, a szellőztetés akadályokba ütközik, a tornaterem kicsi és poros, az udvar szűk. A bővítés sem sokat segítene, új épületre lenne szükség. Ezért a Kórháztéren 2500 négyszögöl területet kértek, ahol egy hatalmas, modern iskola épülhetne. A kormánybiztos támogatásáról biztosította a küldöttséget.

1919. április 10-től a városparancsnokság lefoglalta az intézetet a vöröskatonaság számára, és csak a két meghagyott teremben és más intézményekben folytatódhatott a tanítás. A rend visszaállítása után az épület falai közt csak a tanulói létszám visszaszorításával tudták a tanítás eredményességét biztosítani. 1921-ben miniszteri engedéllyel Révai Miklós nevét vette fel az intézmény, ettől kezdve M. kir. állami Révai Miklós Főreál Iskola lett a hivatalos megnevezése.

1923 májusában ünnepelték a főreáliskola ötvenéves évfordulóját, 27-én adták át az ünnepségsorozat részeként a Hosszúhíd mellett, a régi színházzal szemben felépített Ruby csónakházat. (Ez később a 2. világháborúban megrongálódott, lebontották.)

Dunántúli Hírlap, 1923. június 13.:

A megváltozott igényekhez igazodva 1923 és 1926 közt végre sor kerülhetett az iskola jelentősebb felújítására. Rendbe hozták az iskola külsejét, kicserélték a bútorokat. A tornaterem új padlózatot kapott, öltözőket és zuhanyzókat alakítottak ki. Az első emeleti megszüntetett mértani rajzterem helyére került a tanári könyvtár, a második emeleti északi szárnyba pedig a fizikai és természetrajzi szertár. Az épület tőszomszédságában „úri jogon bírt” városi telken korcsolya- és teniszpályát létesítettek, melyre a tornacsarnokból közvetlenül ajtó nyílt

1926. június 7-én vette birtokába a diákság azt a testgyakorló teret, melyet a város évi 1 pengő használati díj ellenében bocsátott rendelkezésre az intézet közelében. E napon avatták fel a Vilmos császár úti részen Valentin Károly építész (egykori diák) alkotását és adományát, a székelykaput. A kapun ez a mottó is szerepelt: „Az egyenesszívűt ezen kapu várja, / a kétesszívűt pedig szépen kizárja.” (A kapu a viharos évtizedek idején eltűnt. Újraállításának gondolata 1989-ben merült fel, és az egykori diákok jóvoltából, Sinay Jenő ötlete után, Varga István építész tervei szerint, Szabó György szervező munkájával, Csollány Rudolf népi fafaragó művész irányításával valósult meg.)

Az 1926-ban felállított székelykapu:

Az 1924-es oktatási rendelkezésnek köszönhetően új iskolatípus jött létre, a reálgimnázium, amely a gimnáziumok és a reáliskolák közé szerveződött. A kifutó főreáliskolai osztályok helyére az 1933-34-es tanévtől reálgimnáziumi osztályok indultak. E típus nem volt hosszú életű, a szaktárca újabb, 1934-es, az egységesítés szellemében történt átszervezésével már gimnáziumokat hoztak létre, a főreáliskola és a reálgimnázium fokozatos kihalásával az intézmény gimnáziummá alakult át az 1935-36-os évtől.

A második világháború az iskolai életében is tragikus változásokat hozott. 1942 szeptembere óta az épület állandó katonai használatban volt, hadikórházat alakítottak ki benne. 1944 októberében bombatalálatot kapott, összes mellékhelyisége, lépcsőháza beomlott. Tetőzetét a légnyomás benyomta, a falak megrepedtek, az ajtók, ablakok elpusztultak. Az I. és II. emelet teljesen használhatatlanná vált.

A háború után, 1945-ben a város továbbra is katonai használatra adta oda az épületet.

1947 májusában az orosz katonai hatóság végre kiürítette az iskolát. Ortutay Gyula miniszter látogatása után, a póthitelkeretnek köszönhetően az első félévben 109000 forintot, a második félévben 140000 forintot folyósítottak. Megkezdődhettek a felújítások. Az 1948-49-es tanévet a nyolc használható tanteremben, régi helyén kezdhette meg az akkorra már csak négy évfolyamossá átszervezett gimnázium. Az épület további felújítására és felszerelésére 1949-ben is igényeltek fedezetet.

Az 50-es évek ideológiai légkörében, a politechnikai szemlélet megerősödésével nagyobb hangsúlyt fektettek a gyakorlati képzésre. 1957-től heti 2 órás kötelező politechnikai oktatás kezdődött az alagsori helyiségekben, ahol egy asztalos és két lakatosműhelyt alakítottak ki. A villanyszerelő műhely a manzard szobába került. A gyakorlati képzés javítása érdekében bevezették az 5+1-es hetet, azaz a tanulók a hatodik napon valamilyen munkahelyen szereztek gyakorlati tapasztalatokat. 1952-ben beindult az esti és a levelező oktatás is. 1953-tól a fiúiskolából koedukálttá alakult át.

A gimnázium épületében, annak tanáraival az 1952-53-as tanévben zenegimnáziummal bővült az intézmény. Az elméleti óráik délután folytak, a gyakorlati képzés a Rákóczi utcai zeneiskolában történt.

A felállványozott épület 1955-ben (forrás: Fortepan, 02934, UVATERV):

A felújított homlokzat 1955-ben (forrás: Fortepan, 27004, UVATERV):

A vasútállomás építése idején, 1955-ben (forrás: Fortepan, 91495, UVATERV):

1962-63-as tanévtől szakközépiskolai osztályok indultak: a szerves vegyipari – mely később textilvegyipari lett –, a növényvédő és a mezőgazdasági villanyszerelő. (Az 1970-es években a szakközépiskolai osztályok fokozatosan megszűntek. Az utolsó szakközépiskolai osztály 1981-ben távozott.)

Az 1960-as években a magas létszám és a gyakorlati képzés helyigénye miatt egyre égetőbbé vált az iskola bővítése. A régi tornaterem lebontása után, a Jókai utca felől egy lábakon álló, négyemeletes új szárnyépületet építettek, melyet két szinten zárt folyosó kötött össze a régi résszel. A Pilt Rudolf tervezte új szárny 1970 októberére készült el. A felső két szintjén egy nagyméretű tornatermet alakítottak ki.

Kisalföld, 1970. október 2.:

2000-ben a Talent Plan Mischek Kft. tervei alapján került sor a lábakon álló új szárnyépület alatti rész hasznosítására. 2001 elején kezdődtek meg a munkálatok, május 25-én került sor az itt kialakított 250 négyzetméteres, 250 férőhelyes díszterem felavatására. Az előtte levő tér az egykor idejárók összefogásával újult meg.

Az iskola 2013. április 7-én ünnepelte fennállásának 225. jubileumát. Csak a Honvéd ligetben, az 1893-ban átadott épületben ez idő alatt sok tízezer fiatal tanult. Bár élményeik a különféle történelmi korszakokban és személyes kapcsolataik révén mások-mások voltak, közös mindnyájukban, hogy a régi iskolafalak látványa életük meghatározó emlékeit idézte fel bennük.

Az iskola 2016 telén, háttérben a beépített új szárnnyal:

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:

175 éves a Győri Révai Miklós Gimnázium. In. Kisalföld, 1963. márc. 24. p. 1.

Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról. 1945-1948. Bp. 1979.

A győri magyar kir. állami főreáliskola új épülete. In:A Győri M. Kir.Állami Főreáliskola huszonegyedik évi értesítője az 1893-1894. tanévről. Közli Lenner Emil kir. igazgató. Győr, 1894.  p. 45-59.

A Győri M. Kir.Állami Főreáliskola huszonharmadik évi értesítője az 1895-1896.tanévről. Közli Lenner Emil kir. igazgató. Győr, 1896.

Kató Sándor: Az intézet félszázadának rövid történetével. In: Az ötven éves Győri Magyar Királyi Állami Révai Miklós Főreáliskola 1922-23. évi értesítője. p. 7-16.

Lasz Samu: A győri magy. kir. állami főreáliskola története (1852/53-1888/89) In: A Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskola tizenhatodik évi értesítője az 1888-1889. tanévről. Győr, 1889. p. 3-102.

Lasz Samu: A Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskola monográfiája. 1896. évi millenáris ünnepünk alkalmára.  Győr,1889.

Révai Miklós Gimnázium Győr. 200. Jubileumi emlékkönyv, 1988. Szerk.: Fedrmayer István. Győr, 1988.

Révai Miklós Gimnázium és kollégium 2003-2013.Győr, 2013.

A Révai Miklós Gimnázium története 1988-2003. Fel szerk. Bartl Istvánné.  Győr, 2003.

Szebb és nagyobb lett a győri Révai Gimnázium. In: Kisalföld, 1970. okt. 2. p. 1,2.

Valentin Károly: A  székelykapu. In: A Győri M. Kir. Állami Révai Miklós-reáliskola értesítője (LIV.) az 1926-27. iskolaévről. p. 7-12.