Helytörténeti kalandozások 98.

Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda

A fából készült uszodát Tóth-uszodának, Dunafürdőnek, kosaras fürdőnek, tükörfürdőnek, illetve tutajfürdőnek, majd városi dunai uszodának is nevezték. Győr első uszodája, a Tóth György-féle uszoda a Mosoni-Duna jobb partjánál, a folyón állt a 19. század közepétől egy évszázadon át (a címlapképen Glück József fényképe látható).

Alapítója, Tóth György győri polgár már 1835-ben akart a Dunán nyári fürdőt, uszodát felállítani, de erre a hatósági engedélyt csak 1846-ban kapta meg. Igen jó helyet szemelt ki erre a célra Győr város határa közelében, a Püspökvár szomszédságában. A Duna és a Rába összefolyásánál, Sziget községben a Kisdunán (Mosoni Dunán) egy ártéri, másra nem használható partszakaszon, a győri belváros közelében építette fel a szabad folyóvízre az uszodáját. A tutajokon rögzített uszodát fakabinokkal, feljáróval együtt évente tavasszal felépítették, és a nyaralási szezon után, amikor az idő és a víz lehűlt – azaz szeptemberben – bezárták, majd lebontották, hogy később a jeges ár el ne vigye.

Térképrészlet a győri Dunafürdő helyéről, a Borovovszky Samu szerkesztette Győr vármegye kötetből:

Az 1848-49-es szabadságharc idején a hadsereg számára alkalmas hajóhíd megépítéséhez – épületfa hiányában – a már felállított uszodát és fürdőt 1849-ben elvették, szétszedték. Tóth György e miatt később, évtizedeken át minden lehetséges fórumon kérvényezte, hogy kárpótolják. 1854-ben szerezte meg a tulajdonjogot erre a partszakaszra.

Győri Közlöny, 1859. június 16.:

Tóth György fauszodáját az 1850-es évek végén nem igazán dicsérték a kortársak, mint ahogyan a Győri Közlönyben 1858 májusában meg is jelent: „az uszoda testi egészség fentartására ép oly szükséges mint kivánatos ugyan, de midőn ezzel a test edzésére czélzunk, méltán megkívánhatjuk azt is, hogy az oly biztos szerkezetű legyen, miszerint ne kényteleníttessünk életünk koczkáztatásával érni el e czélt ... eddigi uszodánk sem biztosság, sem tisztaság tekintetéből már ki nem elégítheté a közönség igényeit … részvények utján ... lehetne egy nyilvános uszodát felállítani, mely hatósági felügyelet alatt állván, eloszlatná a szülők rettegéseit gyermekeik élete miatt”. Egy újabb, 1859-es kritika szerint az egyetlen Tóth-féle uszoda még hézagosabb, lyukacsosabb és tisztátlanabb, mint az előző évben, egy színvonalasabb uszoda építésére kellene vállalkozót találni. Így 1860 januárjában több hirdetést jelentetett meg Tóth György, hogy egy új, jobb uszoda és fürdő felállításához szükséges összeget előteremtse, előbérleti befizetéseket kért.

Győri Közlöny, 1860. január 15.:

Győr városa is támogatta az uszodát. Száz osztrák forintot adott 1861-ben Tóth Györgynek, hogy a szegényebb diákok és inasok (iskolaigazgatók, illetve céhelöljáróságok által kiállított igazolási jegyekkel) egész nyáron ingyen fürödhessenek az uszodában. Ez a fajta támogatás évről évre megismétlődött. Ekkor már másik dunai fürdő is létesült Szigetben, de azt is épp úgy korhatagnak, balesetveszélyesnek és tisztátlannak tartották. A kor szigorú erkölcse szerint a férfiak és a nők nem fürödhettek együtt, ezért az 1860-as évek elején a hölgyek csak reggel 6-tól délelőtt 10-ig merülhettek meg a dunai fürdő vízébe, melyet az uszodán és a sétatéren a rév melletti táblán is feltüntettek. Ekkor az uszodához a belvárosból vagy nagy kerülővel lehetett eljutni, vagy a mostani radó-szigeti (Sétatér) révtől csónakon jutottak át a hölgyek és urak a mai Cziráky térre. A fürdőkalitkákat a fabódék (szobák) közepére helyezték el, amelyeket ugyan körül lehetett járni, de annyi hely, hogy vetkőzni, öltözni is lehessen, nem maradt. A rosszul deszkázott vetkőző és fürdő szobák és az egyenetlen, csúszós, kiálló szegekkel tarkított közlekedő utak és lépcsők továbbra is állandó panaszra adtak okot. A fabódék egy nagyobb, úszásra alkalmas „medencét”, azaz alj nélküli tükörfürdőt (szabad folyóvízfelületet) vettek körbe. Maga az uszodai révhez is karfa nélküli rozoga falépcsőn lehetett eljutni, ami a divatos uszályos ruhát viselő nőknek eléggé kényelmetlennek bizonyult. A fürdőnél rendszeres úszásoktatás és úszómesterek segítették a biztonságot, de mégis egy-egy baleset így is előfordult.

Tudósítás egy kis balesetről (sajnos több halálos kimenetűről is írtak), Győri Közlöny, 1863. június 28.:

1864-ben a sok panasz uszodafejlesztést eredményezett: Tóth úr a fürdőszezon elején a nagy téruszodát lépcsőkkel vette körbe, az öltözőszobák számát 35-ről 55-re bővítette, a fürdő szobákat megerősítette, a női uszoda szobáinak lépcsőzetét felújította. Egyre nagyobb kényelem és komfort vette körül a fürdőzőket, bár az általános közegészségügyi viszonyok érdekesek voltak ekkor még: kiderült, hogy kutyák is fürödtek az uszodában az emberekkel együtt.

Cikk az uszodafelújításokról a fürdőszezon vége felé, Győri Közlöny, 1864. augusztus 11.:

Kutyák a fürdőben, Győri Közlöny, 1865. augusztus 6.:

Pár év múlva, 1869-ben újrakezdődött az uszoda állapotának rosszallása, és egy kényelmesebb, jobb utáni vágyakozás. A sokat említett, új uszodát alapító részvénytársaság 1873-ban létesülőfélben volt, meg akarta venni Tóth úr Dunafürdőjét a víz- és partjoggal együtt, hogy a sokat korholt uszoda helyett egy modernebbet, kényelmesebbet építsen, de csak kevés érdeklődő jelentkezett. Tóth György 1875-ben már eladta volna az uszodáját, de nem volt rá tőkeerős vevő. Egyre elkeseredettebb volt, mert az 1849-es kártérítési ügyével senki sem akart foglalkozni, pénzügyi gondok nyomasztották. 1879 júniusában a pénzügyminisztertől is megérkezett a rendelet, hogy Győr várostól az 1848-49-es károkozás miatt kért kárpótlásigényét végképp elutasították. A csalódott uszodatulajdonos mindenképpen pénzhez szeretett volna jutni, ezért fürdőjét el- vagy bérbe akarta adni.

Egy panaszlevél, Győri Közlöny, 1869. augusztus 8.:

A részvénytársaság alakulása, Szabad Polgár, 1873. január 26.:

A győri uszodában fürdőzők, Zwickl Gyuláné a kisfiával, nőtársaival (Sády Erzsébet könyvéből):

Eladó az uszoda, Győri Közlöny, 1879. július 24.:

Tóth 1880 szeptemberében jobb híján egy részvénytársaságot szeretett volna alapítani, hogy fejleszthessen; egy állandóan nyitva tartó fürdő és szórakozóhelyet létesíthessen, amely nem szezonális, és amelybe az uszodája és partjoga 30 ezer forintra becsült értékével szállt volna be. Terveit a sors megakadályozta, 1880 decemberében Tóth György uszoda- és fürdőtulajdonos 80 éves korában meghalt.

Győri Közlöny, 1880. szeptember 16.:

Az örököseinek is nehézségekbe került a fürdő fenntartása, 1892-ben eladásra kínálták az uszodát, eredmény nélkül. 1903-ban Győr városához fordultak, de az uszoda megvételét a város elutasította. 1911-ben 30 ezer koronát kértek érte az örökösök, vagy pedig 600-700 koronás kölcsönt a nyár végéig, mert különben nem tudják az uszoda faszerkezetét felállítani, mivel nincs rá pénzük. A kölcsönt megkapták, különben a városnak nyáron egyáltalán nem lett volna uszodája. A Dunántúli Hírlapban 1911. július 23-án jelent meg a cikk: „Fürdők kellenének a Dunára sok kabinnal és uszodákkal. Ezt a régi óhajt minden kánikula kifejezésre juttatja és minden ősz eltemeti... Nem akarunk itt szemrehányást tenni Győrváros tanácsának, mindent megtett, hogy az egyetlen dunai fürdőt megvehesse. De jószándéka hajótörést szenvedett a hatalmas eladási áron.”

Újra eladó az uszoda, Győri Közlöny, 1892. július 10.:

Élménybeszámoló a győri Dunafürdő használatáról, Győri Közlöny, 1895. augusztus 1.:

1912-ben a Dunafürdő tőszomszédságában elkezdődött a Cziráky-emlékmű építése, a hatalmas nyírfákat kivágták, a területet az emlékmű helyénél feltöltötték. Megépült a Radó-sziget csücskénél az uszodai híd is. 1912 decemberében ajánlatot tett a város, hogy a Dunafürdőt a teljes felszereléssel megveszi az örökösöktől 18 ezer koronáért. 1913-ban megtörtént a vétel, a továbbiakban Győr város tulajdona lett a Dunafürdő. Polgár Rezső a Dunántúli Hírlapban Pilsent és Győrt összehasonlítva 1915. július 17-én írta, hogy „nem kalitkába zárva fürdenek, mint nálunk, ahol a nyomoruságos dunai uszoda a legkellemetlenebb emlékek egyike, hanem a szabadban”. Ennek ellenére nyáron sokan látogatták, így például 1916-ban olyan nap is volt, amikor 1100 vendég vette igénybe a Dunafürdőt.

Dunántúli Hírlap, 1914. április 18.:

A Dunafürdő kabinjairól és az uszoda használatáról ismertető, Dunántúli Hírlap, 1916. május 27.:

Glück József fényképe a régi uszodáról a Cziráky-emlékművel:

Dunántúli Hírlap, 1918. május 24.:

1920-ban kiderült, hogy a Dunafürdő ráfizetéses, mert a felállítása, karbantartása és szétszedése 133 ezer koronába került, míg a bevétele 78 ezer korona volt csupán, tehát 55 ezer korona értékben veszteséges vállalkozás. A városnak új, modern uszodára lett volna szüksége, mert az alig 50 kabinos Dunafürdő az 56 ezres város lakosságát nem tudta kiszolgálni. Fenntartása egyre költségesebbé vált, így 1924-ben a Dunafürdő felállításához csak a faanyag beszerzése 12.540.000 koronát tett ki, 1925-ben pedig 75 millió korona ráfizetést jelentett. 1926-ban ezért a dunafürdői árakat jelentősen megemelték, a belépőjegy az előző évi 3000 korona helyett 4000 korona lett. A nyári szezonban 100-130 napig nyitva tartó fürdőben a fürdésre alkalmas napok száma az időjárástól függött. Így például 1924-ben a 42 napon 10.900 vendéget regisztráltak, naponta 266-at, míg 1927-ben 98 napon keresztül 22.600 fürdőzőt tartottak számon. Az 1930-as évben 32 ezren, naponta 470-en vették igénybe a tutajfürdőt, nagy zsúfoltságot okozva.

Dunántúli Hírlap, 1925. augusztus 14.:

Fürdőzés 1929-ben, Fortepan, 26136. sz. kép:

1929 októberében bízta meg a város közgyűlése Hajós Alfréd építészmérnököt, úszó olimpikont, hogy a Cziráky téren állandó uszodát tervezzen öltözőépülettel. 1931 márciusában kezdődött a 864, legfeljebb 1000 fő befogadására tervezett uszoda építése. A Cziráky teret feltöltötték, és három és fél hónap alatt elkészült az uszoda nagy- és gyermekmedencéje az öltözőépülettel (külön férfi- és női részre osztva), pénztárépülettel, gépészeti részekkel együtt. 1931. július 5-én nyílt meg az új, modern uszoda.

Ugyanakkor megépítették a dunai uszodát is újra, amely tutajra épített fenékkosárral 20 méter hosszan, 10 méter szélességben a Duna felől három oldalról kétméteres palánkkal rendelkezett, és 332.700 pengőbe került. Megközelíteni a medencés uszoda felől lehetett, a belépőjegy mindegyik uszodába érvényes volt.

Dunántúli Hírlap, 1930. március 14.:

Térképrészlet 1933-ból:

Az új medencés uszoda a Cziráky téren és előtte a továbbra is felállított Dunafürdő, Glück József fényképe:

Az 1931-ben megnyílt medencés uszodában és a hozzá csatlakozott dunai uszodában a férfiak és nők együtt fürödhettek, de ez az „erkölcstelenség” igen felháborította a győri egyházakat és néhány hagyománytisztelőt, több ízben tiltakoztak ez ellen. 1933-ban tárgyalt erről a problémáról a városi tanács, és bár áprilisban – technikai okokból kivitelezhetetlen volta miatt – elutasította a kérelmet, de a kezdeti ellenállása ez ügyben megtört. 1933 júliusától a Dunafürdő használatát korlátozni kényszerültek, a páros napokon délután a nők, délelőtt a férfiak, páratlanokon pedig fordítva használhatták csak, valamint a régi dunai uszoda helyén zárt fürdőt alakítottak ki. Az 1930-as évek végére már a tervezett fürdőző létszám kétszerese, sőt majdnem háromszorosa is látogatta egy-egy forró nyári napon a győri uszodát, amely idegenforgalmi látványosság és a város büszkesége lett.

A háború évei alatt is felállították a dunai uszodát, ez teljes biztonsággal megállapítható. Végső megszűnésének dátumát nem tudtam kideríteni, valószínűleg a háború után a faszerkezetet már nem állították fel újra. A győri fürdőegyüttes 1974-es helyszíni rajzán még szerepelt a Dunafürdő a Cziráky-oszlop és medence magasságában a Mosoni-Dunára rajzolva, de ez akkor már csak a szabad folyón úszásra, fürdésre bólyákkal elkerített részt jelentett.

A férfiak és nők együtt fürdése elleni felszólalás, Dunántúli Hírlap, 1933. április 16.:

A győri uszoda és dunai fürdő reklámja 1937-ből, Győri Nemzeti Hírlap, 1937. augusztus 1.:

Átalakítások az uszodánál, Győri Hírlap, 1936. április 19.:

A Dunafürdő 1939-ben. Fortepan, Wein Sarolta képe, 22728. sz.:

Győri Nemzeti Hírlap, 1941. május 14.:

A Dunafürdő a fürdőegyüttes 1974-es helyszíni rajzán még szerepelt (Cziglényi L: A győri fürdők):

A partszakasz mai képe:

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:

Cziglényi László: A győri fürdők. In: Győri tanulmányok 3.  Szerk. Cziglényi László. Győr : Győr Megyei Város Tudományos Kutatócsoportja, 1974. p. 107-133.

Sády Erzsébet: Egyszer volt… Győr vármegye és Győr szabad királyi város 1848-1920, 2013.

Az illusztrációk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér folyóirat- és képgyűjteményéből, valamint a Fortepan szabadon felhasználható képgyűjteményéből származnak.

Helytörténeti kalandozások 52.

A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története

 A korábban már végigkövetett régi győri gőz- és kádfürdők története az Apáca utcai gőzfürdővel fejeződött be. Ez utóbbit a II. világháború után egy ideig a Vízmű is üzemeltette, de mivel ez kicsinek bizonyult a lakosság igényeihez képest, egy nagyobb közfürdő megépítését vették tervbe. Az új fürdő helyét az akkori Dimitrov-, most Bisinger sétány keleti végén lévő területen találták meg.

Az épületet Wágner László építészmérnök tervezte, melyet 1951 tavaszán, ünnepélyes keretek között Bóné Pálné, a Győr Városi Tanács közegészségügyi osztályának vezetője át is adott Győr város dolgozóinak. Ambrus Rozália, a Győr Városi Pártbizottság küldötte beszédében azt hangsúlyozta, hogy „az új népfürdő megnyitása is a béketábor erejét bizonyítja… az új népfürdő ötéves tervünk, a béke tervének egyik jelentő alkotása.”

A fürdő megnyitásáról a Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1951. április 24-i számában olvashatunk:

Gádoros Lajos a Magyar Építőművészet 1955. 3-5. számában megjelent tanulmányában a „háború utáni modern korszak legjelentősebb példái” között említi az épületet.

A gőzfürdő bejárata (forrás: Magyar Építőművészet 1955. 3-5. sz. p. 98.):

A fürdőt többféleképpen is nevezik a források: népfürdő, gőz- és kádfürdő, állandó fürdő. Egy hatszögű, két négyszögletes medencéje, gőz- és kádfürdői voltak az alább látható alaprajz tanúsága szerint.

A népfürdő alaprajza a fedett uszoda nélkül (forrás: Győri tanulmányok 3. p. 115.):

Az intézményt kezdetben a város üzemeltette, majd 1953. április 1-jétől a Győri Víz- és Csatornaművek kezelésébe került.

Forrás: Győr útikönyv. p. 133.:

1957-ben Szaló Lajost nevezték ki a Víz- és Csatornaművek igazgatójának. Néhány hónapig tartó vezetése alatt kezdeményezte egy 25 m-es fedett uszoda hozzáépítését a fürdő épületéhez. Az új épület – még ugyanabban az évben – társadalmi munkában készült el.

A terveket Fátay Tamás építészmérnök készítette, az építést Magyar Vilmos építésvezető felügyelte. A fedett csarnok belmagassága 4,2 méter, belmérete 30x15x11 méter volt, melyben a medence 25x7 méteres helyet foglalt el 1,4-1,8 méter mélységgel. A csarnokot a közfürdő épületével összekötő folyosó kapcsolta össze. Az uszoda üzemeltetését a közfürdő berendezéseivel oldották meg.

Az építkezést megörökítő képek a Pannon-Víz Zrt. Facebook-oldalán tekinthetők meg.

A fedett uszoda épületét 1957. november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóján avatták fel, amelyről a következő napi sajtó tudósított:

Horváth Antal, a Víz- és Csatornaművek igazgatója vette át az intézményt, majd Storch József a Magyar Úszószövetség észak-dunántúli területe nevében mondott beszédet. Az újságcikkben kiemelték, hogy a fedett uszodával otthont kapott Győr és a megye úszósportja. Az ünnepség után budapesti és vidéki versenyzők részételével úszóversenyt rendeztek.

A gőzfürdő épülete, mögötte a fedett uszoda (forrás: Győr-Sopronmegyei képeskönyv mell. VI.):

A fürdőt koksz- és olajkazánokkal üzemeltették, ami gazdaságtalan és ráfizetéses volt. 3-4 forintot kértek a belépőjegyekért, ugyanakkor az egy főre jutó önköltséget 10-11 forintból lehetett kigazdálkodni. A győriek körében nagy népszerűségnek örvendett mind a tisztasági fürdő, mind a fedett uszoda és a tréningmedence is. Befogadóképességére csak következtetni lehet az éves forgalomból, közel 300 fő lehetett a napi látogató.

A fürdő 1972. április 30-án bezárt. Az épületben sport és egyéb szervezetek működtek még, de az eredeti funkcióját már nem tartotta meg, habár a fedett úszómedencét még a tanév végéig üzemben tartották.

A régi tisztasági fürdő épületének bezárását az is indokolta, hogy ez időben, 1972. május 2-án modern kád- és súlyfürdő nyílt meg a győri fürdőkombinátban. Ez utóbbi építését 1970-ben kezdték az Imaház utca és a Rába-töltés közötti régi lakóépületek, egy volt pékműhely és a lebontott régi zsinagóga helyén. Az épület földszintjén gyógyfürdők, I. emeletén 20 tisztasági kádfürdő, II. emeletén az üzemeltető vállalat díszterme és irodái kaptak helyet.

A régi gőzfürdő épületének bezárása nagy port kavart, pár hónappal később országos napilapok is foglalkoztak a témával. Mivel a fürdőt vízi sportra sem használhatták, így megszűnt az általános iskolások kötelező úszó oktatása, és sok sportoló is edzési lehetőség nélkül maradt.

Az újságcikkek nyomán az ügy ismét napirendre került Győrben. Ennek következtében megkezdték a fedett uszoda elavult csővezetékeinek kicserélését. Az úszásoktatás folytatását a tetőszerkezet állapotától tették függővé.

Népszabadság, 1972. július 16.:

Népszabadság, 1972. augusztus 26.:

Minden erőfeszítés ellenére a létesítmény nem nyílt meg újra a nagyközönség előtt.

A népfürdő a fedett uszodával 1974-ben (forrás: Győri tanulmányok 3. p. 116., fotó: Klausz László):

Végül az 1990-es években lebontották az épületet, helyén ma a Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara új épülete áll.

A lebontott fürdő után maradt üres telek (Győri Tükör 1999. augusztus 19.):

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:

Cikkünk nyomán: Mit tesz az asztalra Győr? In: Népszabadság, 1972. aug. 26.

Cziglényi László: A győri fürdők In: Győri Tanulmányok 3. 1974. P. 107-133.

Felavatták a győri fedett uszodát In: Kisalföld, 1957. nov. 8.

Gőzfürdőből bizniszcenter In: Győri Tükör, 1999. aug. 19. p. 3.

Göcsei Imre: Győr-Sopron megyei képeskönyv. Győr: Győr-Sopronmegyei Tanács Művelődési Osztálya, 1958.

Győr. (szerk.: Czigány Jenő) Győr: Panoráma, 1974.

Hartmann Gergely: Gőzfürdő In: http://moderngyor.com/2013/05/12/gozfudo/

Mit tesz az asztalra Győr? In: Népszabadság, 1972. júl. 10. p. 6.

Ünnepélyes keretek között…In: Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1951. ápr. 21. p. 4.

Az illusztrációk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának helyismereti gyűjteményéből, korabeli újságokból és képeslap-, valamint fényképgyűjteményéből származnak.

Helytörténeti kalandozások 46.

A győri strand- és termálfürdő múltjáról

A folyók jóvoltából a szabad fürdőzés évszázadokon át adott volt a győriek számára. Már a római és a török időkben valószínűsítik a város területén a zárt fürdők működését is.

Az első világháború után jelentkezett nagyobb igény egy valódi medencés fürdő megépítésére, mivel 1918 után Győrben fellendült a sportélet, evezősök, úszók készültek országos versenyekre. Az 1920-as évek elejétől egyre erősebb hangok jelentek meg a helyi sajtóban, melyek strandfürdőt, állandó uszodát követeltek. Egyes cikkek Révfalut célozták meg a majdani fürdő lehetséges helyszínéül, ezt a területet alkalmasnak találtak komplex nyaralótelep kialakítására is.

Fabódés, deszkamedencés strandfürdő:

A Győri Hírlap 1925. szeptember 16-án tudósított a városi törvényhatóság döntéséről, miszerint Győr 51 millió koronát különített el a költségvetésből a fürdő építésére, állandó uszoda létrehozására.

A cikk már a következő évre ígérte (legalábbis remélte) az uszoda felépítését, amely azonban egyelőre váratott magára. Még 1927-ben és az 1928-as sajtóban is csak az e célra elkülönített pénzről olvashatunk. A gazdasági világválság hatását közben Győrben is érezni lehetett.

A város 1929-ben létrehozta a Fürdőügyi Bizottságot, melynek feladata a győri fürdőkérdés tanulmányozása, illetve egy mélyfúrású és meleg forrású kút lehetőségének vizsgálata volt.

A Dunántúli Hírlap 1930. március 14-én megjelent száma szerint két lehetőség mutatkozott az uszoda építésére: az egyik, a drágább megoldás azt jelentette, hogy a korábbi példákhoz hasonlóan vasbetonra épített deszkamedence épülne, a másik tervezet szerint modern, állandó verseny és közfürdőzésre is alkalmas medencét építenének.

Szerencsére a városvezetés belátta, hogy Győrnek kell egy valódi uszoda, így 1930. március 23-án már arról tudósított a Dunántúli Hírlap, hogy eldöntötték az épített medencés uszoda megvalósítását, amely akár a téli fürdőzést is lehetővé tenné.

Azonnali terveket sürgettek, és még az országos úszószövetség elnökét is elhívták terepszemlére. Az uszoda tervezésével kapcsolatban több tervező neve felmerült, végül Hajós Alfréd, a „világ elismerten legnagyobb uszodaépítő tekintélye”, az újkori olimpia bajnoka mellett döntött a győri városvezetés. Az új uszoda helyszínéül a Cziráky teret jelölték ki.

Dunántúli Hírlap, 1930. április 10.:

Dunántúli Hírlap, 1930. április 25.:

Ezzel párhuzamosan elkezdték szervezni a próbafúrásokat a mai uszoda környékén, mivel az előzetes geológiai mérések szerint a mélyben akár 50-60 fokos hőmérsékletű víz is lehet.

A Hajós Alfréd által tervezett medencés uszoda egy 50x18 méter méretű nagymedencéből és egy lubickolóból állt, kiegészítve öltözőépületekkel, kazánházakkal. A tervekben szerepelt még egy műugrásra alkalmas medence is, de a talajviszonyok miatt és költségkímélés céljából ez utóbbit elhagyták.

Dunántúli Hírlap, 1930. május 03.:

Dunántúli Hírlap, 1930. május 07.:

Az építkezés 1931 áprilisában kezdődött meg, gondosan megválogatott győri vállalkozókkal. A kivitelezést sürgette az a tény, hogy Győr minél hamarabb be akart kapcsolódni az országos vízi sportéletbe. Már július hónapra úszóversenyt hirdettek a helyi úszóknak, augusztus 20-ára pedig úszókongresszussal egybekötött országos úszóversenyt terveztek, melyre a kor jeles bajnokait is várták.

Május közepén tartották az uszoda bokréta ünnepélyét, melyre illusztris vendégeket és bajnokokat, köztük ifj. Horthy Miklóst és Hajós Alfrédot is meghívták. A program része volt a KIOSZK rádiótermében tartott állófogadással egybekötött sajtótájékoztató a közönség számára, ahol az építkezés lépéseit is bemutatták.

Dunántúli Hírlap, 1930. május 16.:

Dunántúli Hírlap, 1930. május 19.:

A győri medencés uszoda 1931. július 6-án nyílt meg, mely fekvése és technikai megoldása miatt is egyedülálló volt az országban. Hajós Alfréd tervező azt nyilatkozta, hogy a Cziráky-emlékműtől még impozánsabb és egyedi hangulatúra sikerült az uszoda. A medencéket a Duna vizével töltötték fel, és bonyolult eljárással gondoskodtak annak fertőtlenítéséről, cseréjéről és melegítéséről. Az öltözőkön kívül a pihenni vágyókat büfé, konyha és közös étkező-, napozóterasz várta.

A versenyúszásra, vízipólózásra és a hűsítő strandolásra egyaránt alkalmas uszoda felszerelése és szolgáltatásai a győriek minden igényét kielégítette. Az első avatóversenyt július 9-én tartották, majd augusztusban újra jeles úszók versenyeztek, és ekkor rendezték meg az első vízilabda-mérkőzést is Győrben. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel mindenkit az elővételi jegyvásárlásra bíztattak a szervezők.

Dunántúli Hírlap, 1930. június 28.:

A nagy sikerű sportesemény és a rendben lezajlott úszókongresszus után a győriek életvitelszerűen kezdték használni az uszoda nyújtotta előnyöket.

Győri strand 1933. (Fortepan/11802):

Vidám fürdőzők 1943. (Fortepan/43522):

Napozás a győri strandon 1943. (Fortepan/43521):

A győri városvezetés felismerte a létesítmény adta lehetőségeket, ezért elkezdték kidolgozni Győr fürdővárosi propagálását.

A második világháború Győrt ért bombázásai az uszodát sem kímélték, gránáttalálatot kapott, szétlőtték a klórozó berendezést, megsérültek az öltözőszekrények. A háború után két évig halódott a vízi élet, majd 1947-ben a medencés uszodát a három éves terv keretében újjáépítették. A szétlőtt berendezések felújításával párhuzamosan parkosítottak, számbavették az elkövetkezendő évek bővítési lehetőségeit.

A második világháború utáni első reklám hívja a fürdőzőket:

Látkép a Cziráky-emlékművel:

A medencés uszoda 1949-ig a város közüzemeként működött, később önálló vállalat lett, 1953-tól pedig a Víz- és Csatornaművekhez csatolták. Az évenkénti karbantartáson és a kisebb átalakításokon kívül eredeti állapotában működött az uszoda, majd 1962. május 1-től az első termálkút vizét, amely 2000 m mélyről feljutó gyógyhatású víz volt, bevezették a gyermekmedencébe. S hogy a gyerekekhez ne maradjanak hűtlenek, még ebben az évben társadalmi munkával építettek egy új termálmedencét, így visszakaphatták a lubickolót is a kicsik. A termál az uszoda tőszomszédságában, a Rába és a Duna torkolatánál épült fel.

Az új termálfürdő:

A langyosabb víz, az eggyel több medence vonzotta a látogatókat, kitolódott a fürdési szezon is. A megnövekedett forgalom miatt több kabinra, nagyobb parkosított területre volt szükség, valamint új játszóeszközök felállítására. A strandfürdő bővítési tervét 1965 januárjában tették nyilvánossá, melyben újabb termálkutak fúrása és két új medence megépítése is szerepelt. A tervek októberre meg is valósultak, Győr a régió kiemelkedő fontosságú fürdővárosa lett. A siker nem maradt el, már külföldről is egyre többen érkeztek a gyógyhatású víz miatt. Az Országos Közegészségügyi Intézet vizsgálata szerint alkálihidrogén-karbonátos és kloridos hévíz tör fel Győrben, ami jodidion tartalma miatt a jódos vizek közé sorolható. Fürdőkúra esetén mozgásszervi és reumatikus panaszokra ajánlották. Győr városa a további bővítésen gondolkodva ismét 10-12 millió forintot különített el az uszodára, vagy ahogy akkor már gondoltak rá, a fürdőtelepre, fürdőkombinátra.

Az egykori egymedencés uszoda folyamatos fejlesztése Győr fejlődését is segítette, ennek kapcsán épültek szállók, éttermek és kemping is a városban. A 80-as évek elején tervpályázatot írtak ki a fürdő további fejlesztése érdekében, már kifejezetten gyógyturisztikai céllal. A rendszerváltás időszakában azonban már sem pénz, sem tervek nem voltak, a strand, a termál egyre lehangolóbb képet mutatott. Újságcikkek születtek, amelyek megkérdőjelezték, hogy egyáltalán felújítható-e az épületkomplexum.

Építő, a Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat lapja, 1987.:

Végül a győriek nagy bánatára a termál alig 25 éves épületeit 1988-ban életveszély miatt lebontották.

Mai Nap, 1991. december 04.:

Az 1990-es évek bonyodalmas, nyomozásokkal tarkított fürdőépítési álmai után új történet vette kezdetét. 2004. október 3-án már mint Rába Quelle Gyógy-, Termál- és Élményfürdő nyitotta meg kapuit, és áll azóta is a győriek és a pihenni, gyógyulni vágyók rendelkezésére.

Lengyel Adrienn

Felhasznált források:

Cziglényi László: A győri fürdők In.: Győri tanulmányok 3. Győr vízműve. Győr Megyei Város Tudományos Kutatócsoportja, 1974. p. 107-133.

Gallyas Camilló: Győr: a romváros élni akar! Győr Egyházmegyei Alap Nyomdája, 1948.

Magyar Építőművészet 1966. 2.

Építő: Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat lapja, 1987.

Dunántúli Hírlap 1930. évfolyama

A képek forrásai:

Dunántúli Hírlap 1930. évfolyama

Magyar Építőművészet 1966. 2.

Építő: Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat lapja, 1987.

A DRKPMK Helyismereti Különgyűjteményének cikk-kivágat- és aprónyomtatványaiból

Sády Erzsébet: Egyszer volt: Győr vármegye és Győr szabad királyi város, 1848-1920. Editor 21, 2013.

Gallyas Camilló: Győr: a romváros élni akar! Győr Egyházmegyei Alap Nyomdája, 1948.

Fortepan