Helytörténeti kalandozások 29.

Az Auer Kávéház

Győrött a 19. század második felében az Erzsébet téren (a mai Bécsi kapu-, korábban Karmelita téren) kezdte meg működését az Auer Kávéház, a győri társasági élet meghatározó helyszíne. A gyorsan népszerűvé vált vendéglátóhely sikerének egyik oka, hogy a Bécs felől a városba vezető út mentén az első megállóhely az épület előtt volt, a másik pedig a kávéház eleganciája, megjelenése.

1791-ben Franciscus Rotter textilfestő megvásárolta Johannes Paulus Fleischmann kelmefestő örököseitől a Bécsi-kapu mellett fekvő volt börtönépületet, hogy egyesítse a saját telkével. Építkezésbe kezdett, hogy festőműhelyt hozzon létre, feltételezhetően a Bécsi kapu 2. számú épületnél, a mai Vaskakas Vendéglő és udvara helyén.

A források szerint a tér sarkán álló épület, az 1. számú telekrész után idősebb Schäffer Jakab kelmefestő, kocsmatulajdonos fizetett adót az 1820-as évek elején. Felesége lánykori neve Rotter Terézia, tehát örököse lehetett Franciscus Rotternek. 1849-ben Fruhmann Antal vízfestményen örökítette meg az osztrák csapatok bevonulását a Bécsi-kapun, a képen még egy romantikus sarokházépület látszik.

Fruhmann Antal képe, eredetije a Xantus Múzeum tulajdona:

A Bécsi kapu tér északi oldalán az összes épület (1-3. sz.) a Schäffer-család tulajdonába került, és maradt 1922-ig. Ifjabb Schäffer Jakab 1863. február 3-án kért engedélyt a Rába-parti magtárának kávéházzá való átalakítására, mert bérlője, Oroszi Frigyes itt vendéglátóhelyet akart létesíteni.

A Győri Közlönyben 1863. február 15-én jelent meg az új, Oroszi-kávéház építéséről az értesítés:

Oroszy Frigyes Kávéházának megnyitása, Győri Közlöny 1863. szeptember 24.:

Az Oroszy-féle kávéházban rendszeresen tartott Dal-estélyt a Győri Ének- és Zene Egyesület, a Győri Közlöny az 1872. szeptember 26-án tartott koncertről így számolt be: „...az előadás szabatossága a megjelent nagy számú közönséget oly annyira kielégítette, hogy számról számra szűnni nem akaró taps és éljenek vihara üdvözlé a dalárokat... Az előadások ténye a szakadatlan tányér- és pohárcsörgetésben jelentékenyes szenvedett...”.

Méry Etel javasolta 1873. április 6-án a Győri Közlönyben, hogy az Oroszy-kávéház szegletére egy emléktábla kerüljön a Bécsi-kapu emlékére: „E hid előtt volt a bécsi-kapu e fölirattal: Maximilianus. -Elect. Rom. Imp. Germ. Hung. Bocs. Rex. Archi. Aust. Dux. Borg. Exstrui. Jus. Anno Christi 1568”.

1873 májusában Auer János kávés eddig bérelt kávéházát Korn Józsefnek adta át, majd októbertől átvette az Oroszy-féle kávéházat, melyet három évtizeden keresztül vezetett. Az Auer Kávéház ezen időszakban vált fogalommá.

Az Auer Kávéház átvétele, Győri Közlöny, 1873. okt. 2.:

Holló Alajos Győr. A karmelita templom a híddal című képén (eredetije a Xantus Múzeum tulajdona) jól látszik a Rába feletti cölöpös jármos fahíd lábánál (templom előtt bal oldalon) a Café Auer feliratú kávéház vízre nyíló oldala, balkona.

Az Auer Kávéház népszerűségét, színvonalát jelezte, hogy az 1874. évi Győrött tartott országos, XVII. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Nagygyűlése alkalmából a helyi vendéglátóhelyek ajánlásában, a kávéházak sorában a Hungária után nyomban az Auer Kávéház következett.

Szabad Polgár, 1874. aug. 23.:

A győri Szabad Polgár 1874 áprilisában említette az Auer Kávéház folyóiratait, a bejárat melletti tekeasztalt, a törzsvendégek szokásait, valamint azt, hogy „az Auer-féle kávéházban nincs rang, nincs különbség, ott minden ember – ember, illetőleg vendég”, de az újságokhoz való hozzájutásban már rangsorrend van. A Győri Közlönyben 1884 októberében született beszámoló érzékletesen írja le a kávéház berendezését, szépségét.

A kávéház törzsvendégei a hivatalnokok, jogászok és katonatisztek közül kerültek ki, rendszeresen tartottak itt koncerteket, jótékonysági rendezvényeket, bálokat. 1885 októberében nyilvános kísérlet zajlott, miszerint a koncertet mikrofonon keresztül más helyen is lehetett hallani. Mindez Mály Antal műszerész az árvaház javára szedett belépődíjas rendezvényén történt.

Az Auer Kávéház 1894-1900 közötti képeslapon:

1893-ban Auer János a kávéházat átalakította, modernizálta, hogy a Hungária Kávéházzal folyó versenyben nehogy nagyon lemaradjon.

Győri Közlöny, 1893. nov. 5.:

1894 februárjában átadták a Rába feletti új vashidat, amely az előző cölöpös jármos fahíd helyére került. A legtöbb képeslapon már így láthatjuk a híd lábánál fekvő épületet.

1899 szeptemberében árvízkor a Karmelita tér a kávéházzal:

Képeslap az Elite Kávéházzal és a Rába-híddal:

Az Auer Kávéház új bérlője 1903-ban már Herczegh Ferenc volt, aki a győri vendéglősök egyesületének elnöke is lett Posch Nándor halála után. A zenét hetente háromszor cigányzenekar biztosította.

A győri címtárban 1903-ban megjelent hirdetés:

1905-ben Herczegh Ferenctől Schröder Aladár vette át az Elite Kávéház bérlését, és decemberben már meg is kapta a mozifilm-vetítési jogot, és működtethetett filmszínházat a vendéglőben. Elsők között volt, aki bevezettette a villanyvilágítást, 1905 december közepén a Győri Hírlap már említi e tényt.

Az Elite Kávéház a Rába-híddal:

A kávéházak ekkoriban új szolgáltatással, a filmvetítéssel igyekeztek növelni látogatottságukat. Schröder a Győri Hírlapban egész oldalon reklámozta a „mozgófényképek bemutatását” 1905 karácsonyától.

A következő bérlő, Major Balázs is folytatta ezt a vonalat, és ragaszkodott az Elite mozifilm-vetítési jogához. 1912-ig Győrött egyre több vendéglőben, kávéházban játszottak mozgófilmeket. Ezen időszak elsősorban kávéházi jellegét mutatja a Győri Hírlap 1936. május 27-iki cikke „Egy volt győri kávés halála” címmel, mellyel Major Balázst búcsúztatták. Győr város korlátozta a filmvetítőhelyek számát a városban, három mozi működését engedélyezte, valamint megszűntette a kávéházak, vendéglők filmvetítési jogát.

1912. augusztus 17-én három győri mozi és kávéház (Apolló, Elite, Fiume) tulajdonosa, ill. bérlője konzorciumra lépett, miszerint együttesen tartanának fenn egy állandó, kizárólagosan filmvetítésére alkalmas helyet. Így a Bisinger sétányon 1912-ben átadott új, állandó filmszínház, az Apolló műszaki felszerelését gyarapították az Elite filmvetítő gépei is. A szerződés szerint második mozinak szükség esetén az Elite Kávéházat fogják átalakítani.

Az 1910-es évek végére a mozi látogatása már jól ismert, népszerű szórakozási formává vált. Az Apolló a növekvő igény ellátására kevésnek bizonyult. A kávéházi és mozivilágban addig ismeretlen kérelmező, özv. Popoviči Aurélné kapta meg 1921 végén az Elite kávéház bérleti jogát, és szerezte meg a filmvetítési jogot is. A várostól kérte a kávéház mozivá átépítésének jóváhagyását, és ezzel az Auer-, immár Elite kávéház örökre megszűnt, helyette Elite-moziként kezdte meg a tömegek szórakoztatását 1922 áprilisától.

Némáné Kovács Éva

Az illusztrációk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Könyvtárának helyismereti gyűjteményéből, korabeli újságokból és képeslap-, fénykép gyűjteményéből származnak.

Felhasznált irodalom:

Hárs József: A filmvetítés története Győrött 1896-tól 1912 végéig. In: Győri tanulmányok 10. p. 97-128.

Hárs József: Küzdelem Győr szab. kir. város három mozijogáért, 1912-1930. Honismereti pályázat. 1989. 66 p.

Csomortány Levente – Gömöry Judit – Rozmann Viktor: A győri Bécsi Kapu tér 3. számú épület történetének vázlata. In: Kő kövön. Dávid Ferenc 73. születésnapjára. 1. köt. Bp., 2013, Vince Kiadó, p. 293-306.