Tititá

Filmklub a megyei könyvtárban

November 17-én, a megyei könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárában került sor a Filmklub rendezvénysorozatának következő vetítésére, ahol Almási Tamás 2015-ös dokumentumfilmje, a Tititá tanulságos, szinte mesebeli története várta az érdeklődőket, ahol a legkisebb, szegény fiú elmegy szerencsét próbálni, hogy végül elnyerje a világszép királylány kezét, s apjának fele királyságát.

A Tititá valóban bíztatóan indul: egy távoli falu düledező viskójában él Anti, a 18 éves romafiú, aki a gitár szerelmese, a tehetség szikrája rejlik benne. Ő persze nem az üveghegyen túlra, hanem egy magyarországi tehetséggondozó tanodába indul, s úgy is tűnik, vágya teljesül, hiszen megérkezik az intézménybe. Ám míg a mesebeli szegénylegény a vándorútján hétfejű sárkánnyal, boszorkánnyal kerül szembe, addig Antinak legnagyobb ellenlábasát, önmagát kellene legyűrnie, hogy célba érhessen. Valójában akaratgyengeségén kellene úrrá lennie, levetkőzni a roma élet számos szokását, mintegy újra kellene szocializálódnia.

Ezekkel a nehézségekkel már a helyszínen, az első foglalkozások során szembesül: szeretne teljesíteni, de állandóan kétségek gyötrik. A segítőkész tanárok támogatnák törekvését, bevezetnék a szolfézs alapismeretei, a hangérték, ütem, kottaolvasás rejtelmeibe. Anti azonban az improvizálásban, az ad hoc dallamszerzésben leli örömét, az okoz neki élvezetet, kielégülést, s bár látszólag elfogadja foglalkozásvezetőinek instrukcióit, igazából nem tudja megtenni őket. A megbeszéléseken érezzük zavarát, küzdelmét ambivalens érzéseivel – szeretne kiemelkedni környezete nyomorúságából, elmaradottságából, de kevés az ereje. Élete korábbi szakaszában nem láthatott pozitív mintát az erőfeszítésre, senki nem mondhatta neki, hogy a felcsillanó tehetség sok-sok áldozatos munka árán fordul csak termőre.

A tehetséggondozó iskola oktatói elkötelezett emberek, a jó pedagógus minden ismérvét magukénak mondhatják, a szaktudás, a türelem, a személyiség tisztelete, magasfokú empátia sugárzik róluk. A tanodában számos hangszer tanítása folyik, és a zenei képzés mellett angolra is oktatják a növendékeket. Kiváló körülmények biztosítják a nyugodt, elmélyült foglalkozásokat, a tanulás, gyakorlás lehetőségei is adottak, tartalmas szabadidő eltöltésre is nyílik mód – jó hangulatú társaságokat látunk. Felemelő pillanat a növendékek együttes meghallgatása, ahol felettébb óriási az eredményes bemutatkozás tétje: a sikeres bemutatók résztvevői felléphetnek a Művészetek Palotájában. Anti azonban nincs közöttük.

A film záró képsorai a tanulók későbbi sorsaira utalnak: Anti a falujában marad, bizonyítva, hogy a nyomorból való kiemelkedés nem egyszerű. Sajnos itt tér el a történet a mesék általában boldog befejezésétől, Anti sorsa rávilágít a romavilág égető problémájára, mely magyar probléma is egyben. Hogyan változhat meg az ínségben élő hátrányos helyzetű ember jövője? Hogyan válhat a társadalom hasznos tagjává? Közhely, hogy az oktatás emelhet ki a nyomorból, de adódik a kérdés: hogyan küzdjük le az előítéleteket, a romák bizalmatlanságát, hogyan győzzük meg szűkebb környezetüket a változás szükségességéről?

Akadnak roma származású értelmiségiek, politikusok, de ez még csepp a tengerben. Törekedni kell arra, hogy a sok százezernyi roma közösség elmozduljon a szellemi igényesebb lét irányába. Sok-sok elkötelezett pedagógus, tetemes anyagi ráfordítás szükségeltetik, de a másik fél részéről el kell fogadni a kinyújtott kezet. Össztársadalmi összefogás kell, meg kell erősíteni nem csupán az említett közösség oktatását, hanem hatásosabbá tenni az egészségügyi felvilágosító munkát mind a higiéné, mind egyéb vonatkozásokban.

A roma közösség iskolázott és karriert befutott szereplői életútjának a tömegkommunikáció keretében kell nyilvánosságot biztosítani: rá kell mutatni, hogy igenis van kivezető út, amely azonban tövisekkel borított, számolni kell a kudarcokkal is, ez azonban nem igazolhatja egyik fél oldaláról sem a meghátrálást, az előrelépésről való lemondást. A peremre szorult népesség élethelyzete a művészetek számára is fontos téma kell, hogy legyen, hiszen ez a gond a szociológusoktól a pedagógián keresztül a jog és egyéb területek számára temérdek megválaszolandó kérdést vet fel.

Ahhoz, hogy eredményesen vehessük fel a cselekvés fonalát, nélkülözhetetlen az adott gonddal kapcsolatos helyes problémafelvetés, pontos diagnosztika, valamint az orvoslás módja. Remélhetjük, hogy a jó törekvések eredőjeként egyre több szerencsésen végződő kitörési kísérletről adhatunk számot, ahol a messziről jött szegény fiú vagy lány – fáradozása jutalmaként – ha nem is a királyságot nyeri el, de akaraterejének, szorgalmának, leleményességének eredményeként révbe érkezett, s nem csupán a maga számára, de családjának is pozitívabb jövőképet tud kínálni.

Csiszár Antal