Párduc a szigeten –
Hősi Emlékmű a „győri Margitszigeten”
1938-ban avatták fel az első világháborúban harcolók és
elesettek emlékművét a Radó-szigeten,
Horvay János szobrászművész
alkotását (a címlapképen id. Konok Tamás felvétele). A látványosságnak is szánt
szobrot központi helyre akarták állítani, ezért került a győriek kedvelt
sétaterére, annak is déli részére, a történelmi emlékekben gazdag Belváros és
Újváros közti, a Rába folyó két ága által ölelt területre.
1963-as látkép a
Radó-szigetről (forrás a megyei könyvtár képgyűjteménye):
A győri Margitszigetnek is nevezett festői Radó-sziget déli,
platánfákkal ékesített részén állt Győr, melynek helyére került a későbbiekben
az első világháborús emlékmű. 1798-ban Reinpacher
József építette részben kőből, részben fából a színházépületet, melyet
1839-ben Fruhmann Antal tervei
alapján alakítottak át. A 20. század elején már felmerült egy új színház
építésének igénye, mert az épület elavult és rossz állapotú volt. A többszöri
próbálkozás ellenére 1927-es bezárásáig itt, a régi színházban tartották az
előadásokat. A méltatlan körülményeket jól mutatta, hogy 1922 márciusában, Jászai Mari fellépésekor patkányt is
láthattak a színpadon a nézők Ibsen Kísértetek című darabjának
bemutatásakor.
A Radó-szigetet
ábrázoló Barasits kiadásában 1933 előtt megjelent képeslap a Kioszk-
és szemben vele a régi színház épületével:
A régi színház
épülete Glück József fotóján:
1927-ben döntött a város az épület elbontásáról, amely egy
darabig üresen állt, végül az 1930-as évek elején lebontották.
A Radó-szigetet
ábrázoló Weinstock kiadásában 1936 előtt megjelent képeslap a Kioszk
épületével, és szemben vele az üresen álló területtel:
Az első világháborúban elszenvedett emberveszteségek hírére
az országban több helyen, már 1914-ben kezdeményezték a hősök, elesettek
emlékének ápolását. Az 1917. évi VIII. törvény kimondta, hogy nemzetünk hősi
halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell
juttatni, és az utókor számára meg kell örökíteni. A távoli helyeken, sokszor
névtelenül és hagyománytól eltérően, szertartás nélkül eltemetett katonák emlékére
otthon, a családtagok és a helyi közösség számára is elérhető helyre kerültek
az első emlékművek, többnyire temetőkben.
A Győrhöz közeli Écsen 1921-ben avatták fel a közadakozásból
készített első világháborús emlékművet. 1923-ban a győri evangélikus öregtemplomban
emléktáblákat, a zsinagóga bejáratánál oroszlános emlékművet állítottak. Az
1924. XIV. törvény 1925-től május utolsó vasárnapját a Hősök Emlékünnepe nemzeti ünnepének nyilvánította. A győri
köztemetőben 1925-ben kezdték az első világháború áldozataiként a győri
kórházban meghaltak sírját a XIV. parcellába, az olasz fronton elesett győri
katonák hamvait hazaszállításuk után a IX. parcellába eltemetni. 1926-ban
készült el a nádorvárosi kamillus templom falán elhelyezett emléktábla.
1927-ben a temetőben és a városban több emlékművet, emléktáblát állítottak.
Ekkor készült el a Székesegyház déli falán elhelyezett 19-es gyalogezred
emlékműve, 1933-ban pedig a győri 11-es vadászzászlóalj katonáinak síremléke Révfaluban.
A Nyugatmagyarországi
Híradóban 1914 novemberében felhívás jelent meg a méltó megemlékezésről és
emlékművek készítéséről; részlet A hősök és unokáik című cikkből:
Győri Nemzeti Hírlap,
1937. március 12.:
Id. Konok Tamás
1941-es fényképe a Hősi Emlékműről, a Fortepan oldaláról:
Az emlékmű építéséről már 1927-ben döntött Győr város
törvényhatósági közgyűlése, és még ekkor, Farkas
Mátyás polgármester idején 23 ezer pengőt különítettek el erre a célra.
Az 1936. március 28-án megválasztott Späth Gyula polgármester azt remélte, hogy még az év végéig meg fog
épülni az első világháborús emlékmű. Ekkor erre a célra 27 ezer pengőt
tartalékoltak, és a költségeket 50 ezer pengőre becsülték. Lakatos Kálmán építész bevonásával megalakult a Hősi Emlékmű kisbizottság az emlékmű
építéséhez szükséges anyagi és egyéb feltételek biztosítására. Nagyszabású
társadalmi mozgalom indult, jótékony célú rendezvényekkel gyarapították a
szoborra szánt összeget.
Győri Hírlap, 1936.
június 23.:
1937 áprilisában a polgármester a Radón az emlékműhöz kis,
világító szökőkutat képzelt el, de még ekkor is akadtak olyanok, akik az
Országzászló mellett szerették volna a város emlékművét elhelyezni.
Győri Nemzeti Hírlap,
1937. április 11.:
A szobor készítésére egy helyi alkotó, valamint Markup Béla és Horvay János pályázott, de az Országos
Iparművészeti Tanács csak két művészt támogatott. A polgármester
felkérésére budapesti szakbizottságok győri környezet-tanulmányozásokat
folytattak. Ezek a szakértők is a Radó-szigetet
ajánlották egy másik változat mellett, amely a Pénzügyi Palota mögötti
területtel számolt. 1937. november végén a város kisgyűlése egyhangúan a szobor
Radó-szigetre való állítása mellett döntött. A költségkalkuláció alapján a
szobor 30 ezer, a terepmunkák 5 ezer pengőt igényeltek. Az eddig gyűjtéssel
növelt pénz 32.452 pengőt tett ki, amely a szobor készítésére futotta ugyan, de
az összes költséget nem fedezte volna. A kistanács megnézte Horvay János gipszvázlatát: a tervezet
a lépcsőzetes talajon elhelyezett nagyobb kőtömb két oldalán reliefet, felette
oszlopon örökmécsest, előtte párducos katonát ábrázolt. Späth Gyula polgármester javasolta, hogy az emlékmű a járdától 40
méterrel beljebb kerüljön, előtte pedig medencét alakítsanak ki. A Hősök Tere térrendezési munkálatainak
céljára a város közgyűlése 30 ezer pengőt szavazott meg.
Részlet A győri hősök szobra című cikkből, Győri Nemzeti Hírlap, 1937. november 30.:
1937. december elején döntöttek arról, hogy Horvay János szobrát fogják támogatni. A
művész a pályázat elbírálásakor Győrbe jött, és riport készült vele, amelyben
kifejezte örömét, hogy az emlékmű a győri Margitszigeten, festői környezetben
fog állni, és a medencében tükröződik majd a látványa. Horvay János (1874-1944)
korának neves szobrásza volt, több hősi emlékművet készített, de leginkább mint
Kossuth-szobrok készítőjeként
ismerték. A pécsi származású művész Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán,
majd a bécsi Akadémián tanult. 1927-ben a Parlament előtt elhelyezett Kossuth
és kormányáról készült szoborkompozíciót is ő készítette.
Győri Nemzeti Hírlap,
1937. december 3.:
Győri Nemzeti Hírlap,
1937. december 4.:
Három 1940 előtti
képeslap a Hősi Emlékműről a megyei könyvtár gyűjteményéből:
Az emlékművet 1938. július 3-án este fél kilenckor avatták
fel, hogy megvilágítva teljes pompájában ragyoghasson. Az ünnepség bevezetéséül
Győr templomainak harangjai öt percig zúgtak, majd Valló István alpolgármester ismertette a szobor építésének
történetét. Az emlékművet Albrecht
királyi herceg adta át, és ő mondott ünnepi beszédet is, melyben elhangzott,
hogy az új emlékmű a városhoz kötődő valamennyi katonai egység: a 31-es honvéd
gyalogezred, a 19-es gyalogezred, a 11-es vadászok, a 9-es Nádasdy-huszárok, a
26-os közös gyalogezred, a 7-es és 17-es közös tüzérek, az 5-ös utászzászlóalj
és a 31-es népfelkelő gyalogezred győri és Győr környéki elesettjeinek közös
emlékműve. A szobor leleplezésekor a Himnusz hangjai mellett reflektorok és az
örökmécses lángja borították fénybe a hősi emlékművet. Späth Gyula polgármester beszéde után a volt győri háziezred, a
19-es gyalogezred Győr városától kapott ezüstkürtje szólalt meg, amelyre
tárogató hangja válaszolt. Klempa Kálmán
tábornok, a háziezred utolsó parancsnoka is megjelent az ünnepségen. Az
egyházi, katonai és polgári hatóságok, hivatalok, intézmények és intézetek,
egyesületek képviselői mellett a város lakói elhelyezték a megemlékezés
koszorúit, virágjait.
Győri Nemzeti Hírlap,
1938. június 29.:
Beszámoló az
avatásról, Budapesti Hírlap, 1938. július 5.:
Győri Nemzeti Hírlap,
1938. július 5-i szalagcíme:
A rózsaszínű ruskicai márványból készült szobor egy párducot
átölelő katonát ábrázol, mely egy óriáskígyót tapos el. A párduc a művész
szerint a bátorságot jelképezi, ezért választotta az erőtől, dinamikától
feszülő alkotás egyik fő alakjává. A német katonákra jellemző fejvédőt az első
világháborúban is használták, a győri katonaszobor fején feltehetőleg a saját
fejlesztésű, „berndorfer” sisakot láthatjuk. A Monarchia hadvezetése 1915-ben a
szövetséges német hadsereg ruhaszínéhez közelítő, zöldes árnyalatú, hivatalosan
„tábori szürke” egyenruhát vezetett be, és a nemez és posztó tábori sapka
mellett három típusú fém rohamsisak is az osztrák-magyar sereg felszereléséhez
tartozott. A harcos katona jobb kezében kardot ölelve puszta kézzel tartja
féken a támadni készülő párducot. Egyes források pumaként említik, a korabeli cikkek és az alkotó szerint párducnak nevezett szoboralakot.
A kilenc méter magas oszlop csúcsán örökmécsest helyeztek
el, a talpazatán két oldalon egy-egy relief díszítette.
Az emlékmű belváros felőli oldalán az özvegyeket és árvákat
vigasztaló Krisztus láthatjuk.
Harcoló katonákat ábrázol a szimmetrikusan, az oszlop másik
felén elhelyezett relief.
1939-től Győrben a Radó-szigeti Hősök emlékműnél tartották
évente a megemlékezést és koszorúzást 1946-ig, amely csak 1944-ben, a
bombázások miatt maradt el. A szocialista időszak alatt szünetelő Hősök Napja megemlékezéseket az 1990-es
évek elején kezdték újra megtartani. Az első nyilvános megemlékezésre 1989-ben
Szekszárdon került sor, az első győrit pedig 1994-ben tartották a Radó-szigeti
emlékműnél. A szobor környezetét folyamatosan rendezték, tartókat helyeztek el
a nemzeti és Győr város zászlóinak, s az emlékmű reflektoros megvilágítását is
biztosították. 1996-ban a Hősi
Emlékművet restaurálták. A 2001. évi LXIII. törvény újra nemzeti
emlékünneppé nyilvánította a Hősök Napját, melyet minden év május hónap utolsó
vasárnapján tartanak.
Az ötödik győri
megemlékezésről a Kisalföld 1998-ban adott hírt:
2000-ben az Öregcserkész
Baráti Kör kezdeményezésére a szobor talpazatára felvésették a második
világháború idejét is.
Kisalföld, 2002.
május 27.:
Az emlékmű egyre rosszabb állapotba került, árvíz esetén az
egész szobor környéke úszott, és az eredeti állapotától eltérő környezetépítés
miatt (a medence a szobor tükröződése helyett a betelepített növényzet és
aranyhalak látványát nyújtotta) egyre inkább sürgette a Szent László Határőr Hagyományőrző Egyesület a szobor felújítását.
A 2002-es árvíz
idején:
Az emlékmű 2008
környékén:
2009 novemberében kezdődött meg a Hősi emlékmű restaurálása,
amely 5,3 milliós tervezett költségéből 700 ezer forintot a győri önkormányzat
vállalt, a többit adományokból gyűjtötték össze. E munkálatok során a medencét
szigetelték, belsejét kékre festették, pereme kőszínű lett. A második világháború
kezdetét és végét jelölő felirat is lekerült az emlékműről. Szabó Gyula építész, a Hősi Emlékmű Bizottság titkára tervek
között említette a térkő cseréjét és a lépcső melletti 150 éves kőváza restaurálását.
2010. május 22.:
Az emlékmű átadását 2010. május 29-ére tervezték, de az
állandó esőzések miatt erre június 30-án került csak sor. Fehér Imre, a Szent László
Határőr Hagyományőrző Egyesület elnöke így összegezte az avatás előtti
sajtótájékoztatón a Hősi emlékmű rekonstrukcióját: „A felújítás költségeit 90
százalékban kisvállalkozók és civil szervezetek állták, de Győr önkormányzata
is hozzájárult a kivitelezéshez. Azt fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy Horvay
János szobrát teljes eredetijében sikerült helyreállítani, sőt, graffitibiztos
felületet kapott a szobor. A medence is visszakapta egykori óceánkék színét. A
tervezet 5-6 millió forintos felújítási költség ugyanakkor az előre nem
kalkulált nehézségek miatt 10 millió forintra ugrott, de szerencsére a
támogatóknak köszönhetően sikerült kifizetnünk mindent”.
2010. június 28.:
2010. június 30.:
2010. július 1.:
2015-ben viszont helyenként sajnos újra az emlékmű
rongálását láthatjuk…
Némáné Kovács Éva
Források:
Bedécs Gyula-Tóth
Vilmos: Győr első világháborús emlékjelei. In: Az első világháború emlékeztetői
Pozsony vármegyétől a Muravidékig. Győr, 2010. p. 279-289.
Grábics Frigyes Szini
kultura és szinházi előadások Győrött, 1927-1935. Kézirat. Győr, 1990.
Orbánné Horváth Márta:
Győri emlékhelyek és köztéri alkotások. Győr, 2006.
Ságvári György: Magyar
katonai uniformisok. Bp., 2010.
Winkler Gábor:
Színházépítési tervek Győrött a XX. században. = Műhely, 1978. 1. sz. p. 23-39.
Győri Hírlap, Győri
Nemzeti Hírlap, Kisalföld cikkei.
Internetes források:
Restaurálják a Radó
szigeti Hősi emlékművet Győrben. In: gyorinap.hu, 2010. ápr. 22.
Szeghalmi Balázs: Van
Hősök tere Győrben, lesz örökmécses is. In: kisalfold.hu, 2010. ápr. 22.
http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/van_hosok_tere_gyorben_lesz_orokmecses_is_-_video/2153718/?adminbolnezzuk=1
Szeghalmi Balázs: Öröklángot
hoznának - Terv a győri Hősi Emlékmű felújítására. In: kisalfold.hu, 2008. dec.
18.
http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/oroklangot_hoznanak_-_terv_a_gyori_hosi_emlekmu_felujitasara/2081243/?adminbolnezzuk=1
Szeghalmi Balázs:
Szerdán meggyújtják az öröklángot a Hősök terén Győrben. In: kisalfold.hu,
2010.06.28. 12:42
http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/szerdan_meggyujtjak_az_oroklangot_a_hosok_teren_gyorben/2165907/
A képek forrásai:
A Dr. Kovács Pál
Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteménye képeslapjai, a szerző
saját felvételei és FORTEPAN / id. Konok Tamás fényképei (42754., 42580.
számúak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése