Helytörténeti kalandozások 60.

Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József, a Gárdonyi iskola freskóinak festője

Pandur József festőművész, restaurátor 1888. február 11-én született Győrben. Egyszerű iparos családból származott, édesapja lakatos volt. Gyerekkoráról, kora iskolai életéről keveset tudunk. Tanulmányait Győrben végezte. A négy gimnáziumi év után tanonciskolába járt, és egy győri festőmesternél vállalt munkát.

1911-ben beiratkozott az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, ahol Balló Ede tanítványa lett. A főiskola elvégzése után harcolt az első világháborúban, harminc éves volt, amikor leszerelt. Családot alapított, felesége Ranschbauer Anna lett, két gyermekük született, Mária és József. (Tételes életrajza itt olvasható)

A festőművész pályája kezdetén nagyon szegényes körülmények között élt Győrött. Kezdetben Újvárosban, a Bálint Mihály utcában, később 1926-tól Nádorvárosban, a Zrínyi utcában, a város bérházában volt a műterme. Borsos Miklós – aki a főiskolai felvételre készülve tőle vett rajzórákat – így emlékezik rá vissza önéletrajzi írásában: „Szép, fekete szakállas férfi volt, Makart típusú festő”. Tanítványaként már másképp emlékezett rá, addigra csak a fekete kicsi bajusz maradt meg a régi külsőből.

1919-ben festőtársaival megalapította a Győri Képző és Iparművészeti Társulatot, melynek – több tisztség betöltése után – 1938-tól művészeti alelnöke lett. 1920-ban Lóth Józseffel és Albert Andorral együtt mutatkozott be egy közös kiállításon.

Győri Nemzeti Hírlap, 1920. október 10.:

1922-ben megfestette a Tatárjárás című körképét, melyet a Megyeházán állított ki május 27-én.

Az eredeti festményről készült fotó:

Sajnos a kép nem maradt fenn. Miután a nagyméretű festményt (10x4 m) értékesíteni nem tudta, saját maga darabolta fel a vászon újrahasznosítása céljából.

Győri Nemzeti Hírlap, 1922. május 19.:

1925-ben egy hosszabb tanulmányúton Olaszországban járt, melyre Győr szab. kir. város küldte.

Győri Nemzeti Hírlap, 1925. március 15.:

Hazatérve újult erővel látott munkához, több tárlaton is sikeresen szerepelt, és mecénásai is akadtak.

Győri Hírlap, 1925. december 25.:

1925-ben megbízást kapott a győri Lloyd nagytermének freskóinak megfestésére (Csodaszarvas mondája, Bachus felvonulása).

Győri Hírlap, 1925. július 26.:

1926-ban a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat együttes kiállításán megkapta a Nemzeti Szalon díját, a „Mention Honorables”-t. Ezen a kiállításán mutatta be Önarckép és Kovácsműhely című festményeit. Ugyanebben az évben a város bérházában műtermet kapott, és karácsonykor műtermi kiállítást rendezett a képeiből. A győri Hungária kávéház falára festette meg a Hungária freskót, ebben az időben kapta első egyházművészeti megbízását, a csornai prépostság freskójának restaurálását.

Schutzbach (Borsa) Antallal díszítő-festő és berendező vállalatot alapított. Első megrendelésük a győri Gárdonyi Géza polgári iskola számára készült. 1927-ben Pandur megfestette az iskola lépcsőházának falán található nyolc freskót. A sorozat képei a „magyar történelem néhány jeles alakjával különböző korok szellemét idézik”. (Mátyás királyról készült festménye a címlapon látható.)

Szent István király:

Szent László király:

Árpád fejedelem:

A vállalkozás néhány év közös munka után felbomlott. 1928-ban olasz művészekkel együtt állított ki a vármegyeházán.

Győri Nemzeti Hírlap, 1928. október 12.:

Pandur József munkássága a győri egyházmegye egész területére kiterjedt, 18 templomában festett freskókat és oltárképeket. Restaurálással is foglalkozott. 1931-ben Fetser Antal megyéspüspök meghívta a Győregyházmegyei egyházművészeti bizottság tagjai közé. Közben rendszeresen kiállított a győri Képző- és Iparművészeti Társulat kiállításain. Csendéleteket és tájképeket festett. Festményei közül kiemelkedik a Cigánytanya és a Kubikusok.

A vidéki festőre felfigyelt a budapesti kritika is. 1928 januárjában a Nemzeti Szalonban rendezett vidék művészeit bemutató kiállításon a sajtó elismeréssel nyilatkozott róla, és a Kovácsműhely című képe nagy sikert aratott. 1830-ban a győri egyházmegyei kiállításról Somogyi Antal írt méltatást a Győri Szemlében, melyben kiemelte Pandur két festményét.

1934 decemberében a győri Lloydban megrendezett Győri Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat téli kiállításán több művel is szerepelt. Köztük egy önarcképpel, Őszi csendélet című munkájával, 11 akvarellel és a már említett Kubikosok című képével. Ezenkívül több vallásos tárgyú képe is megtekinthető volt; a Napkeleti Bölcsek, az Angyali üdvözlet, a Jó pásztor és a Vihar. Ezen a kiállításon vásárolta meg a Rotary Club Pandur Székesegyházi részletét, melyet a kultúrháznak szándékoztak adni. Nem csak a festményeivel keltett feltűnést Pandur József ezen a tárlaton, szobrászként is bemutatkozott. Rögtön négy művel lepte meg a közönséget, közülük a legismertebb a már kivitelezésre is elfogadott ménfőcsanaki emlékmű. Készítette Hoy Nándor szobrász, 1935-ben. (A kép forrása itt található)

A Győri Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat kiállítási bizottsága 1935. október 8-án ülést tartott, melyen az új közgyűlési határozat értelmében a három műtáros helyett titkos szavazással egy műtárost választottak Pandur József személyében. Rá két évre a Győri Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat XVIII. közgyűlésén Schima Bandival együtt titkárrá választották.

Győri Nemzeti Hírlap, 1937. január 23.:

1937 áprilisában a városi Kultúrházban megrendezett Tavaszi Kiállítás kapcsán így méltatták a művészt: „Pandur József is fölfelé halad, művészetében egyre elmélyülésre, egységre törekszik, az ábrázolás és kifejezés eszközeiben finomodik, képei nem egyszerű természetmásolások, hanem beszélő hangulatok, amelyek megfogják a szemlélőt”.

1937-ben restaurálási munkálatokat végzett a győri székesegyház Mária-hajójában.

Győri Nemzeti Hírlap, 1937. május 30.:

A Győri Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat XX. Jubileumi tárlatán vallásos vonatkozású oltárképekkel jelentkezett. A kiállítás kapcsán így nyilatkozott: „Szokatlanul nívós, magasan felette áll az elmúlt évek tárlatainak. Művészeink kitettek magukért”. (Győri Nemzeti Hírlap, 1939. március 23.)

1939 áprilisában Győrött rendezték az országos jelentőségű művészeti hetek ünnepélyes megnyitóját, amelyhez kapcsolódóan rendezett kiállításon szintén jelentkezett festményekkel neves művészek között.

1940 augusztusában több hónapnyi megfeszített munka után befejezte a nádorvárosi plébániatemplom restaurálását, melyet szívügyének is tekintett, lévén ő maga is nádorvárosinak vallotta magát.

Győri Nemzeti Hírlap, 1940. augusztus 10.:

A templomban végzett munkája mellett új képekkel készült a társulat következő kiállítására is, melyről a Győri Nemzeti Hírlap 1940. november 20-i száma így tudósított:

Pandur József népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a korabeli napilap a lánya esküvőjéről is tudósított.

Győri Nemzeti Hírlap, 1941. február 07.:

1941-ben a győrszigeti plébániatemplomot restaurálta, és a mennyezeti freskókat festette meg.

Győri Nemzeti Hírlap, 1941. augusztus 30.:

Ugyanazon év október 15-én ünnepelte a Kármelita Rend alapítójának, Avilai Szent Teréznek az ünnepét. Ebből az alkalomból kifolyólag a győri kármelita templomban tartott ünnepi szentmise után az elöljáróságok megtekintették Pandur Józsefnek az ünnepre elkészült freskóját.

Győri Nemzeti Hírlap, 1941. október 15.:

Utolsó munkája egy Madonna-kép volt. 1943. május 29-én halt meg Győrött. Halála előtt másfél héttel szállították be a győri Szentháromság kórházba ápolásra, azonban menthetetlen volt. Rövid szenvedés után, szombatra virradóan, 55 éves korában elhunyt. A Győri Nemzeti Hírlapban jelent meg róla nekrológ május 30-án.

A győri köztemető VIII. parcellájában temették el. Halála után a Városi Múzeum kiállítással emlékezett meg a kiváló győri művészről, melyről a Győri Nemzeti Hírlap 1943. szeptember 20-i száma tudósított:

A kiállítás olyan sikeres volt, hogy meg kellett hosszabbítani az időtartamát.

Győri Nemzeti Hírlap, 1943. október 13.:

Tanítványai voltak: Samodai József 1939-1942 között, Gallyas (Goldsand) Frigyes, Pázmándi Bak János, Borsos Miklós, Endrédy György és Illés Árpád is.

Salamon Nándor írásában így emlékezik rá: „Pandur József csak egy, de jelentős festő volt azok közül, akik tettek azért, hogy a „kalmárvárosban” otthonra találjon a művészet. S elinduljon néhány tehetséges ifjú – meghaladva mesterét – a hírnév felé.”

Bedő Mónika

Forrás:

Almási Tibor: A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat 1919-1944. Győr, Xantus János Múzeum, 1999. 118 p.

Győri életrajzi lexikon. Győr. Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár, 2003. p. 250-251.

A Győri Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat emlék-katalógusa. 1919-1929. Győr. Győri Hírlap, 1929.

Hősi magyar múlt a művészet nyelvén: Pandúr József festménysorozata a győri Gárdonyi Géza Iskolában. Győr. Gárdonyi Ált. Isk., 1996.

Kató Pál: Emlékezzünk régiekről. Pandúr József (1888-1943). In: Kisalföld, 1993. júl. 31. p. 9.

L.B.: Egy méltatlanul elfelejtett győri festőművészről: Történelmi freskók mestere. In: Kisalföld, 1988. febr. 11. p. 5.

Magyar festők és grafikusok adattára: életrajzi lexikon az 1800-1988 között alkot festő- és grafikusművészekről/...gyűjt... Seregélyi György. Szeged, 1988. p. 464.

Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. Bp., Akad. Kiadó, p. 688.

Salamon Nándor: Kisalföldi művészek lexikona: építészek, szobrászok, festők, műgyűjtők, művészeti írók: XVI-XX. század: A-Z. Győr, Kisalföld Művészetéért Alapítvány, 1998. p. 231-232.

Salamon Nándor: Pandur József. (1888-1943) (Győri Művészek 7.) Győr. p. 1.

A képek forrása:

Hősi magyar múlt a művészet nyelvén: Pandur József festménysorozata a győri Gárdonyi Géza Iskolában. Győr. Gárdonyi Ált. Isk., 1996